Somogyi Néplap, 1978. január (34. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-05 / 4. szám

Export Zalaegerszegről

Aï Erdőkémiat Vállalat zalaegerszegi gyantatermelö,

feldolgozó és fenyőtűlepárló üzemében 1977-ben 7700 kilogramm fenyőolajat, 350 tonna gyantát, 60 tonna terpentint gyártottak, a gumiipari segédanyagokból pedig több mint 430 tonnát készítettek. A termékek nagy részét az NSZK- ba és Franciaországba exportálták.

A gyantagyártó üzem egy részlete.

Vadűzés és erdőzúgás

Mint amikor a kisgyermek a sok-sok kedves játékát tartalmazó nagy dobozhan, annak is a legrejtettebb sarkában talál egy szem cukrot, olyan volt az arca. A holdfényezte éjszakáról beszélt, amikor a sötét erdő tömör falából az ezüstszínű tisztásra várta a vaddisznót. Fáradtan, mert a nappal tele van munkával, rohangálással. gondokkal és felelősséggel. Boldogan, mert a cukor a játékok között is csemege.

»Szeretném, ha pontosan értené: hivatásos vadász vagyok, nem egyszerűen vadász. Nagy a különbség. Én nem azért megyek az erdőbe,. mert lőni akarok, mert kielégítetlen a zsákmányszerzési ösztönöm. Nekem barátom a vad. És a munkám tárgya. Hatodik osztályos korom óta tudom ezt. s így is élek. Attól kezdve, hogy a kedves és tisztelt Andel István bácsi elhintette bennünk, apró srácokban azt, amit Széchenyi István oly szépen megfogalmazott. »A vadászat: vadűzés és erdőzúgás. De elsősorban erdőzúgás." Ezt mondom én is, csak nem tudom ilyen gyönyörűen kifejezni. Erre készültem akkor is, amikor Gödöllőn az agrár- tudományi egyetemre jártam. Ösztöndíjasa voltam az akkor még Lábodi Állami Gazdaságnak. Az egyetemen nyolc-tíz olyan alaptantárgy volt, amelyik nélkül a vadgazdálkodással törődő szakember sem lehet meg.«

A Dél-somogyi Állami Gazdaság vad- és erdőgazdasági kerületének sallérpusztai irodájában beszélgettünk a terület igazgatójával, dr. Galamb Gáborral.

»Hét-nyolc évvel ezelőtt — akkor már 1963 óta itt dolgoztam Lábodon — elkezdtem gyűjteni az adatokat. Konkrétumot kerestem, a tapasztalatok összegezését kevésnek tartottam. Tizenhatféle adatot vettem föl a területünkön elejtett 650 őzbakról. Ha kellett, hajnalban, ha kellete, szakadó esőben. Nem részletezem, csak annyit: kiderült, hogy — erre az anatómiai, illetve trófeabírálati méretekből következtettem —, kétfajta őzpopulációt lehet megkülönböztetni Somogynak ezen a részén. A dombhátit és az agyagos talajú, mezőgazdasági területen élőt. Az utóbbi a jobb. Ilyen nagy szerepe van az élőhelynek, a táplálkozásnak. Az is kiderült, hogy a jobb populáció esetén a kétéves őzbakoknál a legalább páratlan hatos vagy villás agancs a kívánatos. Ez pedig meghatározza a selejtezést. Csodálatosan szép munka: szólni a természethez, I igazítani a munkáján. Az 5zpopulaciók szerkezetének

vizsgálatából doktoráltam.«

Szerettem volna közbeszólni: Ezt csak a szakemberek tértik! De nem tudtam megszakítani. Hiszen ki ismeri a természetet? A nagy többség nem. És akiit igen? Hánynak van közülük türelme, hogy két éven át minden egyes elejtett őzbakról méreteket vegyen, s azután öt évet várjon: a munka eredményt hozzon? Mondjam azt. hogy kía- natizmus kell hozzá?

»Bizony az. Már érik a gyümölcs: minden évben több a területünkön az aranyérmes őzagancs. Nézze ezt az asztalomon. Három évvel ezelőtt hullatta el egy őzbak. Az agancsból, elvékonyodó végéből arra következtettünk: öregedő, hét-nyolc éves bakról van szó. Az idén terítékre került. Aranyérmes lett. Nálunk, Lábod környékén az őzbakok nagy része már áprilisban lehántja az agancsát, színes, érett trófeát hord a fején. A természet korán ébred, s az erdő megtelik aljnövényzettel. A selejtezést csak május 1-től kezdhetjük, de akkor már nehéz megtalálni a bakokat a sűrűben Igazi eredményt az áprilisi selejtezés hozna! Márpedig a vadgazdálkodással foglalkozóknak ez az egyik alapvető feladatuk. Szívesen továbbadnánk tapasztalatainkat bárkinek. A sportvadász-társaságoknak is. Jöjjenek el. nézzék meg! Hiszen borzasztó látvány sebágyban haldoklik egy szarvas. Az erdő királya! Mit lehet tenni? Megköszönni a véreb munkáját, behunyni a szemet és lőni... Szenvedélyesen szeretem a vadat, a természetet!«

Beleillik a természetbe. F;a- talember, nagy tapasztalatokkal. Gábor nevű kisfia kívülről tudja a nemzetközi vérebversenyen fölvezetett kutyák pedigréjét. Édesapja pedig azt mondja: »Bejártam Európát De olyan szép vidék, mint a Lábod környéki erdők, nincsen sehol...«

M. A.

Molnár Zoltán

Az üzem laboratóriumában ellenőrzik a fenyőolajak minőségét.

Növényvédelmi tájékoztató

A permetezőgépek karbantartása

Időszerű munka a házikertekben használatos növényvédő . kisgépek karbantartása. Gyakran tapasztalható tavasz- szal, illetve már a tél végén is, hogy az ősszel még üzemképes. jó gép beszorul, rozsdás, elmar ód ott. Ennek az az oka, hogy a használat után nem, vagy nem elég jól tisztították meg a tartályt, a szelepeket, a szórófejeket, a csöveket, a dugattyút, a membránt stb., ahol eddig elmaradt, most kell elvégezni ezt a munkát. A tartályt, a vezetékeket gondosan mossuk át úgy, hogy a vizet a szórófejeken keresztül permetezzük ki. Tisztítás céljára az enyhén lúgos víz a legalkalmasabb.

Tisztítás után ellenőrizzük a folyadékszállító részeket (dugattyú, membrán, vezeték), s ha szükséges, cseréljük ki őket. A bőrtömítéseket zsírozzuk meg, az olajat a dugattyús hátigépeknél cseréljük le. A szűrőket vegyük ki, és úgy mossuk meg, mert azokat a visszamaradt vegyszer rövid idő alatt elmarhatja. A fémrészeket gondosan töröljük szárazra, majd vékonyan olajozzuk be, hogy a rozsdásodást megelőzzük. Olajozásra gázolajat vagy motorolajat használhatunk. Vigyázzunk azonban, hogy a gumirészeket ne érje olaj, mert elmarja azokat. A régi, Kis Bálint-típusú magas nyomású hátigópeket a korrózióból eredő robbanás- veszély miatt ajánlatos kiselejtezni.

A szakszerűen ápolt gépeket lehetőleg száraz, fagymentes helyen tároljuk. Tárolásnál a csöveket úgy helyezzük el, hogy tavaszig ne törjenek meg, tehát legjobb lazán lógatva tárolni. A tél végén, üzembe helyezés előtt, vagy az újonnan vásárolt gépeknél győződjünk meg az üzembiztonságról. Á leggondosabb tárolás során is, előfordulhatnak hibák. A gépeket tiszta vízzel feltöltve próbáljuk ki. Szivárgás, csepegés láttán húzzuk meg a tömbszelencéken a csatlakozó hollandi anyákat. Ha ez a művelet nem vezet eredményre, a tömítések kicserélésével szüntessük meg a hibát. A tömítések ellenőrzése után a szórófejek szórásképét vizsgáljuk meg, s ha az szabálytalan, a fúvóka eldugult vagy deformálódott. A szórófej ugyanis könnyen deformálódik, ha a dugulásokat tűvel, dróttal vagy egyéb kemény tárgyakkal próbáltuk megszüntetni. Ebben az esetben a szórófejeket cseréljük ki. A növényvédő gépek is balesetet okozhatnak, ezért csak gondosan karbantartott, kezelt gépekkel dolgozzunk.

— De igen, hogyne ... — hagyta jóvá Lajos bácsi. Aztán még hozzátette: — Persze, igy szemre apád is látta, én azt hiszem, azt másképpen gondolta, hogy nem ismeri eléggé.

— Persze, persze, értem én. Hát majd beszélgess vele, Apa! Ott a csónakházban, ugye, mindenre lesz alkalom.

Apának, bár megfogalma- zatlanul, valami olyasmi jutott az eszébe, hogy valamikor egy leány, de még egy fiú is megkérdezte volna a szülei véleményét a házassága előtt, vagy éppen a beleegyezésüket kellett kérni. Vagy még azelőtt* amikor a szülök választottak. Ö maga is, ugye, a szülei mélységes egyetértésével vette el annak idején Gittát. De mi haszna, lehet mondani, mégsem volt rajta istenáldás, azon a házasságon. Klárival meg sikerült. Sikerült? Nemigen szokott ezen töprengeni. Csak most itt hármasban, éppen a lánya házassága előtt. Talán óvni kellene, nehogy elhamarkodja. De van-e neki erre jogi vagy erkölcsi alapja?

Megint Kati kapta fel a fejét:

— Természetesen, Apa, azt nem is kell mondani, Klári nénit is, természetesen, Anyu a lelkemre kötötte, hogy külön említsem meg, bár egészen fölöslegesen, hogy azt ugye úgy vesszük... de hát ezt azt hiszem, mondani sem kell...

Nem volt éppen ragyogó szónoklat; le is ült rögtön zavarában, de most nem oda Lajos bácsi mellé, hanem egyenesen szembe velük.

Apa homlokán mintha egy kis felhő suhant volna át. Bánat? Felelősség? LeLkiismeret-furdalás? De megnyugtatóan mondta:

— Hogyne, persze, nagyon fog örülni.

Minek is fog örülni?

Lajos bácsi meg szokta érezni, hogy mások min topr rengenek; hallgatott. Visszarakott mindent a tálcára; egy kicsit minlha ő is zavarban lett volna; kivitte a fekeíés- készletet a konyhába.

Kati fejében is megfordult: lehet, hogy Apa és az ő Kiaá- árikája között sem minden tökéletes...

• * *

Kati, bár maradt benne egy kis nyugtalanság, mert nem értette az apjának és talán Lajos bácsinak is a beszélgetés végén mutatkozó elmé- lázását, voltaképpen tele volt diadalérzettel. Ű most roár aztán mindent elvégzett. Beszélt Tiborral, Tibor közvetítésével elintézte Tibor szüleit is, s főképpen jmmár beszélt Apával; ez látszott a legnehezebbnek. De ő ügyesen, szinte zseniálisan előadta, amit kellett; semmi ellenállás ...

Most azt nem tudja, hogy rögtön beszámoljon-e diadaláról Anyunak, vagy várja meg, amíg megkérdezi, s aztán csak úgy flegmán vesse oda, hogy természetesen ő elvégezte, amit elvállalt. Melyik lesz a hatásosabb?

Hamar rájött, hogy a hatásosabb — és persze a ful- lánkosabb — az utóbbi lenne, de kérdés, meg tudja-e állni, hogy rögtön el ne mondja, amint találkoznak.

De nem kellett eldöntenie.

Anyu rögtön látta, rajta, mikor belépett, hogy valami történt vele, valami van a begyében, s meg is kérdezte, de csak úgy, mintha megszokásból kérdezné:

— Mi újság?

Ekkor Kati még könnyedén azt mondta, semmi. Szokvány, üres kérdés, szokvány, üres válasz.

De Gitta tudta, hogy ez a semmi nem jelent semmit;

efelől még nagyon sok is lehet. Gondolta, legjobb, ha belevág a közepébe, s egyenesen megkérdezte:

— Beszéltél apáddal?

Katit ez azért meglepte,

mintha Anyu csak úgy egyszerűen belelátna a fejébe; de most már ráváltott arra, amit elhatározott, a fullánkra, s egy kis csodálkozó hangsúlyt is adva bele, kurtán közölte:

— Persze, hiszen megígértem.

— Szörnyeteg vagy, szörnyeteg, bizonyisten! — nevetett Anyu.

Leültette magával szemben, és töviről hegyire el kellett mondania az egészet, hogyan szervezte meg, hogyan találkoztak.

—■ Lajos bácsinál, igazán?

— és hogy viselkedett apád?

— Nem fanyalgott-e? — Hozza-e a Klaáárikáját? — Remélem, a klapecokat otthon hagyják.., szóval arról nem volt szó... mert Kláritól kitelik, hogy jön az egész slep- pel, már csak bosszantásból is... Hát Lajos bácsi? Kávét főzött, igazán? Valami évszázados süteményt nem kotort elő? ... Hogy birkát vagy halat? Nahát, ettől meg kell halni! Nem is tudom, hogy a röhögéstől-e vagy a sírástól?

Szózuhatag, kérdészuhatag; Kati úgy érezte, el is temeti, ahogy itt ül a hokedlin, mert ez az egész a konyhában volt, ott szoktak ők ketten négy- szemközt beszélni. Szóval, hogy a szavak ellepik, és ő süllyed a habok alá, alig-alig tud lélegzet után kapkodni. Csak -akkor tűnt fel a part, vagy legalábbis egy mentőkötél, mikor Anyu egy váratlan fordulattal kijelentette:

— Hát akkor most már nekem kell megbeszélni Apuval. És elhallgatott

— Tulajdonképpen Apu már tudja is, nem? Hiszen tollaslabdát is vásárolt... Vagy hogy is?

(Folytatjuk.)

A gépjármüvek

miszaki

követelményeiről

Két éve jelent meg a KPM 23/1975. (XII. 31.) rendelet« »A közúti, járművek forgalomba helyezésének és forgalomban tartásának műszaki feltételeiről«.

E rendelet három év türelmi időt biztosított a benne előírt műszaki követelmények eléréséhez. Ebből kettő január elsején lejárt. A rendelet végrehajtásáról, a forgalomban levő, illetve kerülő gépjárművek műszaki fölszereltségének tapasztalatairól, valamint az utolsó év feladatairól kérdeztük meg Ilon Miklóst, a Somogy megyei Közlekedésfelügyeleti Osztály vezetőjét.

— Eddigi tapasztalataink azt bizonyítják — mondta —, hogy a régi és az új gépjármű-tulajdonosok a rendeletben előírt alapvető műszaki feltételeket, illetve ezek közül a legismertebbeket az előírt határidőkre megteremtették. Ezek közé sorolom a biztonsági övék beszerelését, a visszapillantó tükrök fölszerelését, az elakadást jelző háromszög beszerzését stb. Ez a rendelet a legtöbb gépjármű- tulajdonosnak nem áll rendelkezésére, az előírások egy részéről az érdekeltek csak a gépjárművek műszaki vizsgáin szereztek tudomást. így például az irányjelzők és egyéb világítótestek búráinak előírt színéről, az ablakmosó berendezés, a belső napellenző stb. kötelező felszereléséről, valamint. több, kisebb-na- gyobb jelentőségű előírásról csak tőlünk hallottak 'pontosan először, bár a sajtó ezzel többször is foglalkozott

— 1978 január elsején milyen elbírások határideje járt

le?

— A legfontosabbak közül említek néhányat. Január elsejétől minden forgalomban levő — és kerülő — gépjárműnek rendelkeznie kell az előírt visszajelző lámpákkal; ablakmosóval és páramentesítővel; belső napellenzőkkel; az utasteret fűtő berendezéssel; és a motorkerékpároknak féklámpával. Az előírt követelményeknek megfelelően, január elsejétől a szénmo- noxid és a korom mérése mellett bevezetjük a motor és az utastér zajszintjének, valamint a zavarszűrő berendezés hatásfokának mérését is.

— Milyen alapvető műszaki feltételeknek kell eleget tenni 1979. január elsejéig?

— Egyebek között az idén kell a személygépkocsik kerekeit azonos szerkezetű gumiabroncsokkal fölszerelni, a borostyánsárga első helyzetjelző lámpákat színtelenre, a fehér (első) irányjelző lámpákat borostyánsárgára — szabvány szerint —, a nem megfelelő hangjelző berendezéseket a követelmények szerint kicserélni; motorkerékpárokra a visszajelző lámpát, gépjárművekre a kiegészítő sárvédőket fölszerelni; az előírt tartalék szerszámokat, tartalék izzókat beszerezni, minden fajtából legalább egy-egy darabot.

Dr. Sz. J.

Cukorbeteg anyák gyermekei

A cukorbetegségben szenvedő anyák gyermekei már közvetlenül a születésük után kövérebbek, mint az egészséges anyáktól származó utódok. A Londoni Egyetemi Gyermekklinikán végzett vizsgálat arra a következtetésre jutott, hogy a magas vércukorszintű anyák gyermekeinél feltűnően nagyobbak a zsírráncok, mint a normális vércukorszinttel rendelkező anyák gyermekéinél. Ezen kívül a cukorbeteg anyák utódainál a zsírsejtek többnyire nagyobbak, mint a normális gyermekeknél. A zsírsejtek nagysága és a bőrráncok vastagsága között e gyerekeknél egyértelmű az összefüggés állapítja meg a Selecta című szakfolyóirat.