Somogyi Néplap, 1978. január (34. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-04 / 3. szám
Környezetvédelmi tanácskozás Prágában tegnap megkezdte munkáját a KGST-országok környezetvédelmi tanácsának 11. ülése. A tanácskozáson Bulgária, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Lengyelország, Magyarország, Mongólia, az NDK, Románia és a Szovjetunió küldöttsége vesz részt. Az ülésen véleményt cserélnek a környezetvédelemben megvalósuló együttműködésről és a kooperáció elmélyítésének távlatairól. A napirenden szerepel például a hulladék nélküli technológiák alkalmazásában folytatott együttműködés is. Á rugalmas munkaidőrendszer A szakemberek évek óta vitatkoznak arról, hogy a munkaerőhelyzetet viszonylagos vagy tényleges hiány jellemzi. A vita még folyik, de az bizonyos, hogy a népgazdaság egészét tekintve jelenleg mintegy 200 ezres munkaerő- hiány jelentkezik. Demográfiai okokból a következő években tovább csökken az aktív keresők száma. A teljes foglalkoztatottság gyakorlatilag megvalósult, munkaerő-kínálat nem várható az ország iparilag kevésbé fejlett területeiről sem. A nehézségeket a vállalatok többsége elsősorban a munA Merkúr tájékoztatója Százezer új kocsi  tervezettnél kilencezer- ] rel több, összesen 94 222 új | személygépkocsit értékesített a múlt évben a Merkur, s az idén is erőfeszítéseket tesz a forgalom növelésére. Erre az évre az V. ötéves terv államközi szerződéseinek alapján eredetileg 88 700 személygépkocsi beszerzését irányozták elő. Az eddig megkötött magánjogi szerződésekkel ezt a mennyiséget már biztosították. A szocialista országok autógyáraival és külkereskedelmi vállalataival folytatott tárgyalások alapján sikerült ezen felüli szállításokban is megállapodni, s így az idén 100 ezer személyautó kerülhet forgalomba. Ezt a darabszámút csak a tervidőszak utolsó évére, 1980-ia tervezték. A legkeresettebb típusok közül Ladából a tavalyi 33 ezerrel szemben 40 ezer érkezik, Trabantból ugyancsak több, összesen 20 500, Wartburgból 14 ezer, kis Polskiból 5700, Skodából 10 ezer, s a tavalyinál csaknem kétszer több, összesen 25Ó0 Dacia jön. Üjdonság a Skoda gépkocsicsalád 120 L típusa, amelyből négyezret kötöttek le, szállítása az első negyedévben kezdődik, ára 84 000 forint lesz, megrendelést a jövő héttől vesznek föl rá. Tárgyalnak még a Lada 1600-as importjáról is, azonban erre az évre még sem az ára, sem a mennyisége és a szállítási határidőre nem született megállapodás. A Merkur ezenkívül tavaly több mint 20 ezer használt autót is eladott Az idén 21— 22 ezer használt személygépkocsi adásvételének lebonyolításával számolnak. Műszakkezdés Az V. ötéves terv időszakára a külgazdasági kapcsolatok és a kereslet figyelembevételével 440 ezer személygépkocsi beszerzését és értékesítését tervezte a Merkúr. A tervezés időszakában ez bőségesnek látszott, hiszen annak idején az igények és az értékesítés darabszáma megközelítően egyezett is. A napjainkban legkeresettebb Ladát például rövid idő alatt, egy éven belül adták át, a Skoda, a Dacia, a Moszkvics vagy a Zaporozsec megrendeléseket nemegyszer néhány hét alatt teljesítették. A személyautó-kereslet 1975 végén gyakorlatilag minden átmenet nélkül ugrásszerűen megnövekedett, s a nagy igény azóta Is tart. Az elmúlt egy hónap alatt például több mint 40 ezer új megrendelést vettek nyilvántartásba, velük együtt jelenleg 352 246 magánvásárló és több mint 6000 közületi megrendelő vár kocsira. Az átlagos várakozási idő négy év. Ez évi szállításra csak Zaporozsecre, Polski 1500-ra, Moszkvicsra, Volgára és Skoda mikrobuszra vesznék föl megrendelést. A Skoda S 105-ös típusra és a Daciára feladott megrendeléseket 1979-ben tudják teljesíteni. Lada 1200-as Combit 1980- ban tud adni a vállalat. A Lada 1200-as, 1300-as és 1500- as típusra, a Wartburg de Luxe tolótetős változatára 1981 a szállítási határidő, míg a Trabantra, a Wartburg Li- mousine-ra és a Polski Fiat 126-osra már csak 1982-re fogadnak el megrendeléseket. A Barkas mikrobuszok szállítási határideje 1983. kaeró-gazdálkodással enyhítheti. Ennek egyik formája a nálunk még kevéssé alkalmazott, úgynevezett rugalmas munkaidőrendszer. Bevezetésével — a termelés követelményeinek megfelelő munkaidő-kihasználás hatására — nő a termelékenység, csökken a munkaerőigény és csökken az alkalmazotti létszám is. Mit értünk tehát rugalmas munkaidőrendszeren ? Naponta előfordul, hogy a kötött munkaidőben dolgozók is rákényszerülnek magánügyeik vagy munkahelyen kívüli hivatalos ügyeik munkaidőben való intézésére. Az »-ügyletnek« tehát a dolgozó vagy a munkáltató kárára kell eldőlnie. Hogy az esetek többségében hogyan dől el, most ne firtassuk. A rugalmas munkaidőrendszer ezt a feszültséget oldja meg — úgy, hogy a dolgozó állapítja meg a munkaidő kezdésének és befejezésének időpontját, valamint a napi munkaidőt Természetesen, a dolgozónak minden munkanap egy meghatározott — a1 szakirodalom által blokkidőnek nevezett — időszakában munkahelyén kell tartózkodnia, hogy munkatársaival, feletteseivel együtt tudjon működni. A havonta kötelezően ledolgozandó munkaórák számát és a napi leghosszabb, illetve legrövidebb munkaidő mértéket a kollektív szerződés szabályozza. A rugalmas munkaidőrendszert mintegy tíz évvel ezelőtt egy nyugatnémet vállalat kezdte alkalmazni. A rendszer hamarosan elterjedt a nyugat-európai országokban. Kanadában, az USA-ban. Japánban, még Dél-Ameriká- ban is. Több szocialista országban, a Szovjetunióban és Csehszlovákiában is megtalálható. Hátránya, hogy általánosan nem alkalmazható, hanem csak olyan munkaterületeken, ahol a termelési feladatok rendszertelenül jelentkeznek. Az eddigi tapasztalatok alapján úgy látszik, hogy elsősorban az alkalmazottaknál hasznos a bevezetése, bár bizonyos példák szerint fizikai munkaterületeken is jól beválik. Gyakorlatának egyik fő feltétele, hogy a dolgozó önálló munkát végezzen, hiszen szalagrendszer esetében például aligha valósítható meg. Hazánkban jelenleg a rugalmas munkaidőrendszert 60 —70 vállalatnál és intézménynél alkalmazzák. A Munkaügyi Minisztérium további 26 vállalatnál segíti bevezetését, melyre programot dolgozott ki. B. Z. • • Uvegkemény betonfelület A Villamosipari Kutató Intézetben a plazmatechnika Ipari alkalmazásának egyik új lehetőségét kutatják. A több ezer fokos hőmérsékletű plazmaláng üvegkeménységűvé égeti a beton felületét. így az égetett kerámiához hasonló felületet kapnak, mely az eddigieknél jóval olcsóbb, és színezhető is. Ezzel a módszerrel az új lakótelepek változatosabbakká, szebbekké tehetők. A 43. sz. Állami Építőipari Vállalatnál kísérleti üzem épült, ahol a házgyári épületek falait »kezelik« majd. Nyolcán utasnak a tengerentúlra Előkészületek a farmergyártásra Újpesten Műszakkezdés előtt munkásgyűlésre hívták össze kedden a magyar pamutipar dolgozóit, hogy megemlékezzenek egy kezdetben szinte ke- resztülvihetetlennek látszó vállalkozás sikeréről. A Pa- mutnyomó-ipari Vállalat újpesti gyárának a múlt év első munkanapján porig égett fonodája helyén emelt korszerű üzemépületben már teljes kapacitással dolgozik a 42 BD— 200 RC típusú csehszlovák gyártmányú berendezés A hazai textilipar történetének lapjai az 1977-es évet a munkások szolidaritásának és a társadalmi összefogásnak példájaként örökíthetik meg. Az ország valamennyi fonodájában a textilmunkásnők munkaversenyben,. tiszteletre méltó áldozatvállalással többlettermelésként állították elő a tűz miatt kieseit 4600 tonna fonalat, s ebből 3800 tonnát, a Pamutnyomó-ipari Vállalat fonónői termeltek meg. A magyar pamutipar dolgozóinak, valamint a közreműködő gyárak, társadalmi szervezetek képviselőinek Széli Sándor, a gyár igazgatója mondott köszönetét, hogy egy évvel a túz után felavathatták az új, korszerű üzemet Eddig húszán jelentkeztek Marcaliban szakmunkásvizsgára. A Munkaügyi Minisztérium rendelete lehetővé tette, hogy rövid idő alatt bizonyítványt szerezhessenek azok, akik legalább három évet töltöttek betanított munkásként a gépek mellett. A május 1. Ruhagyár marcali gyáregységében tavaly tizennégyen tettek vizsgát így. A gyáregységben tekintélye van a szaktudásnak. Amikor elkészültek a világos üzemcsarnokok, 350 ember számára volt itt hely. Az indulás óta azonban csak 260- an dolgoznak a gépek mellett. A jelenlegi munkaerő- helyzetben a létszámot nem lehet a szokott módon szaporítani. Ennek egy lassúbb, de mindenképpen hatásosabb módját választották: az ipa- ritanuló-képzés erőteljes támogatását. Jó szakmunkás- gárdát akarnak nevelni. A régi üzemet tanműhellyé alakították át, ott ugyanolyan gépeken dolgoznak, mint amilyeneket a termelésben használnak. Külön oktatási előadó foglalkozik a szakmunkástanulókkal. Eddig két évfolyamuk végzett a szakmunkásképző intézetben: 1976-ban 46-an, tavaly pedig 35-en. Túlnyomó többségük a gyáregységben vállalt munkát Az idén is 35-en tesznek szakmunkásvizsgát, rájuk szintén számítanak. A következő évektől ugyancsak ennyi tanulót iskoláznak be. Talán ebből is adódik, hogy a marcali gyáregység dolgozóinak átlagéletkora meglepően alacsony: 25—26 év között van. A gép mellett ülők 50 százaléka szakmunkás. S ez a jövő szempontjából mindenképpen biztató: kényesebb, nagyobb tudást igénylő munkákat is rájuk bízhatnak. Ilyen lesz az idén a Levi Strauss farmerek gyártása. — Októberben írta alá vállalatunk a szerződést az amerikai céggel, öt évre — mondja Bojtár Ferenc gyáregységi igazgató. — Eszerint jövőre már egymillió farmert varrunk Marcaliban. Ennek 40 százalékát árusítják a magyar üzletek, 60 százalékát visszavásárolják az amerikaiak. A tervek szerint teljesen a farmergyártás teszi majd ki a munkánkat. Az előkészületek már teljes gőzzel folynak. Ezekben a napokban csomagol nyolc munkás, s indul a tengerentúlra, 15 napos tanulmányútra. Egy műszerész, a tmk- vezető, 2 művezető és 4 darabbéres dolgozó megy a csoportban, a Levi Strauss- gyárba. Ott megismerik a gépeket, a szabás-varrás folyamatát. Visszaérkezve az 6 feladatuk lesz a többiek betanítása. A megállapodás értelmében az amerikai cég adja a gépeket, az anyagot, a technológiát. Mintegy 100 varrógépet várnak 300 speciális berendezéssel együtt. Az amerikai partner küldi a gépeket kiszolgáló, a belső anyag- mozgatást is megkönnyítő szállítókocsit, végemelőt, dobozprést, szabászgépeket. Egy évig szállítanak tartalék alkatrészeket géptúkkel. Ezenkívül a cég rendszeresen biztosít megfelelő modelleket és rajzokat is. A termékekhez engedélyezi a márkahasználatot. S hogy a minőséggel semmi baj ne legyen, fél évre Marcaliba költözik két technikus, aki a betanítást segíti, műszaki tanácsokat ad és felügyel a minőségre. Hamarosan megkezdődik a tanulás. Egyelőre a magyar Lenfonógyár farmeranyagát használják a gyakorláshoz — ezt találták legmegfelelőbbnek az amerikai szakemberek —, de a technológiát már Levis-ék adják. A betanulás idejére a dolgozók átlagbért kapnak. Az indulás után ösztönző bérrendszert vezetnek be, mely a jobb munkát magasabb Keresettel jutalmazza. Ca. T. Ásító ásatás S apadt napsütésben, késő ősszel jártam a hegyen! Csend volt, a szüretet talán már el. is felejtették. A fehérre meszelt pincék ajtófélfáin paprikafüzévek piroslottak, s a látvány feltüzelte várakozásomat. Két éve jártam itt utoljára. Mi történt azóta, és mit .láthatok most? Lehangoló ürességet. A somogyvári bencés apátság falai megszégyenülten ásítottak rám. Esőverte, szél szaggatta szigetelőpapír-csíkok feketélltek a falakon. Elszomorító volt a kép. Abbamaradt volna az ásatás? Országos jelentőségű feltárásról van szó. középkort idéző leletek sokaságáról... Kissé arrább téglát raktak az emberek. Egyikük azt mondta: »így van ez, kérem. Elment az igazgató, magával vitte a milliókat.« A megjegyzés nem volt egészen valósághű, de elgondolkodtatott. A séta kudarccal végződött; élmény és látvány helyett csak a jó levegő maradt. Nagyot szippantottam belőle, és felkészültem az »oknyomozás« várható nehézségeire. El is telt becsülettel vagy két hónap, mire tollat vehettem a kezembe. Kupavárhegyi szomorúságomban még aznap este újra átlapoztam a Somogyi múzeumok közleményei két kötetét Az elsőben »Előzetes jelentés a somogyvári bencés apátság 1972—73. évi feltárásáról«, a következőben »Második jelentés a somogyvári bencés apátság feltárásáról« címmel olvastam képekkel, rajzokkal illusztrált tanulmányt. Szerzőjük dr. Bakay Kornél régész, ásatásvezető, az akkori múzeumigazgató. Levelet írtam (ugyanis Kőszegre távozott) udvariasan tudakolva: mi történt? Miért nem folytatta 1977-ben a feltárást? Nem válaszolt. írtam a Magyar Nemzeti Múzeum adattára vezetőjének is. Ö — mint később megtudtam — »illetékességből« az ásatási bizottsághoz továbbította. Onnan meg is jött a válasz (köszönet érte), jóllehet egyi-másik értesülésük — sajnos — nem egészen pontos. Közben rendelettanulmányozás következett (bonyolult ügy!), s hozzáláttam a »kutatáshoz« különböző intézményekben és .hivatalos helyiségekben, irattárakban. »Ásóm« azonban nem hatolt a mély rétegekbe, így kincseket sem hozhatott a felszínre. Még az első estén láttam egy kupavárhegyi lelet fotóját, alatta a szöveget: Sámson harca az oroszlánnal. Kíváncsi lennék rá: Somogyvár ügyében a hivatalos állami szerv (minisztérium, tanács, múzeumok), avagy az ásatásvezető személyesíti meg Sámsont, a legendás hírű, nagy erejű hőst? A feltárást 1972-ben kezdték meg, már akkor országos híre kelt Minden évben újabb és újabb leletek kerültek elő. Hazánkban nem törvényszerű, hogy az ásatás valamennyi költségét a területileg illetékes megye fedezze. Somogy azonban példaadóan vállalta, s évente 300 000 forintot adott rá. 1976-ig pontosan 1 372 340 forintot fizettek ki a megye kasszájából. De hát nem a pénzről van szó. Csupán azt akartam jelezni: Somogybán nagy figyelmet fordítanak a régészeti kutatásra. Olyannyira, hogy amikor az ásatásvezető más megyébe távozott, akkor is törvényszerűnek és természetesnek tartották, hogy ő folytassa tovább a munkát. Igen ám, de az országos szervektől kétszer is feltételesen, végül pedig nem is kapott engedélyt. Miért? Hiányos, illetve nincs meg a feltárás dokumentációja. Bizonyíthatatlan, de elképzelhető: egy része »eí is tűnhetett«. Az Elnöki Tanács törvényerejű rendeletét komolyan veszik. Amíg az ásatásvezető nem tesz eleget a kötelezettségének, nem folytathatja a munkát. A Somogy megyei Múzeumok Igazgatóságán csak ásatási naplókat találtak — egy kivételével mellékletek nélkül. A dokumentáció sehol. Hiányoznak az alap- és metszetrajzok, a fölmérések, jelentések, fényképek és egyéb följegyzések. Erről bizottsági vizsgálat és jegyzőkönyv tanúskodik. Ámbár távozása előtt az ásatásvezető is szerzett egy papírt, miszerint semmivel sem adós... Tessék eligazodni ! A múzeumban azonban mintha néhánvan még emlékeznének egy bőrkötéses dossziéra... Ki tudja, hova lett? r E s Budapesten megvan a dokumentáció első sorozata? Az ásatási bizottság titkára szerint igen, az adattárban. De akkor miért nem az adattár vezetője válaszolt? Hiszen »illetékességből« adta át a válaszadás jogát. Nem furcsa? Gyanítom, hogy az ásatásvezető azért kért kölcsön — 1977 októberében! — leleteket a megyei múzeumtól, hogy a »meglevő« dokumentumok végre elkészülhessenek. De van más érvem is a bizottság értesülésének hiányosságairól. Az 1976. évi ásatási engedélyen ugyanis ezt olvastam: » Az ásatás csak az 1975. évi feltárás dokumentációjának beérkezése után kezdhető meg.« És 1977- re — jóllehet akadémikusok és hivatalos szervek üléseiken, levélben, személyesen kérték a műemléki helyreállításhoz szükséges rajzos dokumentációt hiába, — régészünk már nem is kapott engedélyt a munkához. Az ásatási bizottság titkárának leveléből: »Meg kell jegyeznem, hogy Bakay kezdettől fogva igen közönyösen fogadta segítőkész szándékunkat. Ez a legfőbb oka, hogy 1977-ben nem folytatódtak az ásatások«. A bizottság kiemelten kezelte Somogyvár ügyét, és »nagyon sajnálja, hogy szinte teljesen eredménytelenül«. Törekvésük az — mint írták —, hogy meggyőzzék az érdekelteket a mupka folytatásáról. Nincs szükség rá; csak egy érdekelt van. És ennyi huzavona után nehezen hihető, hogy az ásatás vezetőjét meg lehet győzni. Ráadásul még kilátástalanabb az erőfeszítés, ha ezt egy hatósági jogkörrel nem rendelkező társadalmi bizottságra bízzák. Levelek sokaságát olvastam, de nem beszélek a Vas és a Somogy megyei múzeum, a művelődésügyi osztály és más szervek levélváltásának részleteiről. A papírhalmaz itt fekszik előttem, bizonyító erejük kétségbevonhatatlan. Mint ahogy az is: évek óta folyik a huzavona, s 1977-ben elérte csúcspontját. Korábban csak azt tapasztaltuk, hogy egy ember alárendelte a közösség ügyét egocentrizmusándk. Azóta, hogy eltávozott Somogyból, nem lehet kétséges: sértődöttsége akadályozza a továbblépést. De kinek használ vele? Felkészültségét, tudományos eredményeit, somogyvári sikereit soha senki nem vitatta. A jogot sem munkája befejezéséhez. Akkor mire megy a játék? W Ú gy gondolom azonban: ez csak hatodrendű kérdés, ne is várjunk választ rá. Sokkal inkább foglalkoztat az apátság további sorsa. Az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség már építteti a felvonulási épületet, tenne, cselekedne Somogyvárért, de rajzok, dokumentumok kellenek. Kupavárhegy villanyt kap, ehhez is pénzt teremt elő a megye csakúgy, mint az útépítéshez, hogy ne mindenkitől elzárt kincs álljon a várhegyen, hanem egy könnyen megközelíthető, a közösség számára átadott régészeti emlék. S akkor még nem is beszéltem arról, hogy a leletanyag a balatonszárszói ( !) raktárban pihen. Mindeddig arról sem lehetett meggyőzni az ásatás vezetőjét, hogy azoknak egyszer majd eredeti helyükön, a Kupavárhegyen kell regélniük a régmúlt korok művészetéről. Ásító ásatás színhelyén jártam. S ahogy »beástam« magam a somogyvári feltárás rövid történetébe, nem volt nehéz megtudnom: a megye közvéleménye és hivatalos képviselői is joggal kifogásolják, hogy egy nagy értékű kincs maradt magára. Igaz, »csak« egy éve tart ez a »mellőzés«. Ügy gondolom, akkor sem árt az év első napjaiban fölhívni rá a figyelmeit Végtére is: ebben az értelmetlen — és sokak számára megalázó — »küzdelemben« képtelen voltam fölfedezni, hogy ki képviseli Sámsont, és ki az oroszlánt... Jávori Bél»
