Somogyi Néplap, 1978. január (34. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-29 / 25. szám
Érdekes lelet Óbudán Kié volt a kettős Ügy tartják: népvándorlás korabeli főemberé lehetett. Talán éppen Árpádé. Még a legtartózkodóbb vélemények is megkockáztatják: jelentős magyar történeti értékük van a honfoglalás kori sírhelyeknek. Mindez, persze, csak feltételezés. A tény: érdekes leletre bukkantak Óbudán. A Bécsi úton, a Volán autóbusz-végállomástól nem messze, a Selyemipari Vállalat területén január első napjaiban kövekbe ütközött a bulldózer vasfoga. A fagyos földből hatalmas kőtéglalap körvonalai rajzolódtak ki. Ma már letiszítva, elkülönítve áll a lelet: az előtérben római kori koporsó (római temető terült itt el), egy kőfal, hátrább pedig az a bizonyos kettős sír. Két, egymásba folyó kő sírhely. Óbuda zarándokhely lett ismét: szakértők és egyszerű érdeklődők kísérik figyelemmel az ásatást Régészek, geológusok, földmunkások birkóznak az agyagos, földdel. Meg- gémberedett ujjakkal kapar- gatják a köveket, óvatosan fejtenek le minden rögöt; minél épebben kerüljenek elő a múlt emlékei. A szomszédos kis faház, a melegedő csak arra elég, hogy a munkatársak szélvédett helyen böngésszék át a térképeket, beszéljék meg a munka további menetét, törjék le az érdeklődők lelkesedését. Hiszen még semmi sem biztos, még csak a munka kezdetén vagyunk... Lent az üregben földmunkás fejti a falat, súlyosan hull alá Előtérben a római sír, a kép hátterében a kettős sírhely. az agyag a véső nyomán. Fölkiált: »Valamit találtam!« A lebontott föld helyén jól látható a kő fehér színe. Mi lehet az? Az itt táborozó honfoglaló ősök újabb emléke? Vagy minden eddigi föltevés elvetésének végső bizonyítéka? Kérdések, amelyek válaszához hosszú munkára, alapos tudományos vizsgálódásra, mély szakmai értékeltre van szükség. Az ásatás tovább folytatódik Óbudán... M. A. Üvegek törtek, poharak röpültek Tümegverekedés az italboltban Sajnos, nem ritka eset, hogy egy-egy cigánycsalád között valóságos háború dúl. Legtöbbször még a szülők vagy a nagyszülők zörrenpek össze valami apróságon, azután a gyermekek, unokák folytatják, amit az öregek elkezdtek. Gyakran már nem is tudják, mi a háborúskodás valódi oka. Az ellenségeskedés egyre jobban elfajul, és aki csak teheti, igyekszik ártani a másiknak. Népes dinasztiák élnek így Siófokon, Tabon, Igáiban, Barcson. Egy éve már annak, hogy az egymással szemben álló családok között Barcson komoly »ütközet« kezdődött Ebben az ügyben hirdetett ítéletet a Kaposvári Megyei Bíróság dr. Rózsa Ferenc fellebbezési tanácsa. Az ügynek kilenc vádlottja volt, és hét vádlottól érkezett fellebbezés a megyei bírósághoz. A szóban forgo »csata« a barcsi 18. számú italboltban zajlott le. Nem holmi kis perpatvar, hanem igazi, vadnyugati filmekben látható tömeg- verekedés. Három család volt az italboltban, rokonaikkal közösen emelgették a poharakat A szesz egyre jobban oldotta a gátlásokat, egyre bátrabbakká, hangosabbakká tette az embereket Az ellenségek kezdetben csak méregették egymást, de már készült a vihar. A helyzet akkor kezdett elmérgesedni, amikor az ügy másodrendű vádlottja, a 41 éves Balogh Jánosné megci- bálta a 20 éves Balogh Irén haját. Ekkor még nem következett megtorlás. Baloghék hamarosan kifele indultak az italboltból, és közben elhaladtak Balogh Irén asztala mellett. A távozni készülő aszszony nem állta meg, hogy ne szidja hangosan a lány élettársát. Ezt viszont Balogh Irén nem tűrhette, és egy pohár borral leöntötte az asz- szonyt, majd üveggel fejbe vágta. Ekkor — ahogy mondani szokás — elszabadult a pokol. Az üzletvezető nem tehetett mást, mint lehúzta a rolókat, nehogy a verekedők megszökjenek a rendőrség elől. — Óriási »banzáj« kezdődött. — Ez egy igazi nagy csata volt. — Még a kocsmárosné is a pult alá bújt, így menekült a repülő tárgyak elől. A tanúk szavai ezek. Mindenki ütött mindenkit Repültek az üvegek, csörömpölve törtek össze a poharak. Hárman megsérültek a csetepaté során. Közben az üzletvezetőnek sikerült segítségért telefonálnia, és megérkeztek a rendőrök meg a határőrök. Ók közösen fékezték meg a dühöngő verekedőket. A vádlottak többsége büntetett előéletű. Közülük az ötödrendű vádlottat, Vólgyesi Gyulát például a mostani tárgyalást megelőzően -két nappal ítélte el a megyei bíróság több személy által együttesen elkövetett magánlaksértés miatt 4 hónapi szabadságvesztésre. A 30 éves Ormosi György büntetése 4 hónapi fegyházbüntetés és ezer forint pénzbírság. A 44 éves Balogh Jánost 14 hónapi, a 35 éves Balogh Kálmánt 3 hónapi, a 36 éves Csonka Józsefnét 4 hónapi börtönbüntetésre és 1000 forint pénzbüntetésre, a 22 éves Völgy esi Gyulát 4 hónapi börtönbüntetésre és 1000 forint pénzbüntetésre ítélték. Vele szemben összbüntetési eljárást folytatnak majd. A 41 éves Balogh Jánosné és a 28 éves Orsós György, valamint a 39 éves Bokor János büntetése 4—4 hónapi — próbaidőre felfüggesztett — szabadság- vesztés, valamint 1000 forint pénzbírság. A 21 éves Balogh Irén büntetése négyhónapi — 2 év próbaidőre felfüggesztett — szabadságvesztés. D. T. Molnár Zoltán I Eljegyzés A forróság szétáradt egész testében... Ügy érezte, ezt a csókol várja reggel óta... napok óta... évek óta. Körmével kapaszkodott a fiú hátába, és amikor Laci lélegzetet akart venni, és ki akart pillantani a világba, hogy nem jön-e mégis erre valaki, utánakapott, és nem engedte el a szájával a száját. Anyu mosogatás közben megkérdezte Tibort: — Miért nem mentél el Katival vízért, Tiborka? Tiborka erre feitápászko- dott, és szó nélkül elindult. Mikor a nagy hársfához közeledett, természetesen meglátta a két kannát a füvön, de embert egyelőre nem látott. Megállt. Óvatosan kiáltott: — Kati hol vagy? Laci akkor megint felkapta a fejét, de Kati mind a két kézé. vei utánamyúlt. és visszahúzta. A körmét a nyakába mélyesz- tette. Egész testével hozzásimult a félmeztelen fiúhoz; nem engedte el. Tiborban motoszkált egy olyan kellemetlen gondolat, hogy vajon Laci hol van? Be határozottan emlékezett, hogy benn úszkál a Dunában. Azon nem mert gondolkodni, hogy mi van a hársfa törzse mögött De elszántan elindult, kezét ökölbe szorította. Laci már hallotta is a közeledő, kissé csoszogó lépteket. Üjra megpróbált kibontakozol, de Kati még mindig A Kaposvári Városgazdálkodási Vállalat fölvesz egy építésvezetőt évi 17—20 millió forint kapacitású magasépítési részleg vezetésére. Feltétel: építészmérnöki oklevél, 5 év, szakmai gyakorlat, vagy építésztechnikusi végzettség, 10 év feletti szakmai gyakorlat. Jelentkezés: Kaposvár, Cseri út 16. sz. alatt, a vállalat főmérnökénél. (17292) Bemutatom a tolmácsot A tudósítás az első olalon jelenik meg a külföldi küldöttség útjáról. Az ismerősök nézik a fényképet, egyikük- fel kiált: »Ódanézzetek, hogy kerül Czeglédi Lajos a fogadásra?!« A tájékozottabbak gyorsan felvilágosítják: »Ö a tolmács!« Czeglédi Lajos, a Mesterséges Termékenyítő Főállomás igazgatója szívesen ráállt, hogy az egyik igen szeretett társadalmi elfoglaltságáról, a tolmácsolásról beszélgessünk. Sokszor láttam már, milyen ügybuzgalommal fordít és jegyzetel, amikor bjelovári vezetők érkeznek Somogyba. Mindenre kiterjed a figyelme, hogy a szomszéd ország küldöttei a beszédék, a tájékoztatók pontos fordítása révén 'képet kapjanak a megye fejlődéséről. — Honnan ez a nyelvtudás? — Délen születtem, a Szeged alatti Csóka községben éltem. A lakosság kétharmada magyar volt, egyharmada pedig szerb. A négy gimnáziumot szerb nyelven végeztem el. S amit az ember gyermekkorában tanul, az sokkal jobban megragad az emlékezetében. — Mikor kezdődött a tolmácskodás? Egy kicsit gondolkodik. — Több mint tíz éve... Nem, mégsem... Az ellenforradalom után ment az első megyei küldöttség Jugoszláviába a megyei tanácstól. Akkor én még megyei főállattenyésztő voltam, ezen a poszton ugyanis 1957. július 1-től dolgozom. Alikor Viroviticán tárgyaltunk. Amióta szoros kapcsolat alakult ki Bjelovár és Somogy között, mindig engem kérnek fel tolmácsolásra. — Az ember sokat felejt, ha nem gyakorolja rendszeresen a nyelvet. Sikerül-e kondícióban tartania a nyelvtudást? Czeglédi Lajos bólogat: — Van néhány könyvem, azután vásároltam egy nyelvtant, időnként azt is előveszem. Különösen akkor, amikor tudom, hogy küldöttség várható. Hétfőnként megnézem a zágrábi tévé műsorát, különösen a hírekre figyelek, mert sok az új szó és szó- összetétel. Ezt bizony megkell tanulni! Leveleket, sőt olykor együttműködési megállapodásokat fordítok, ahhoz is szükség van erre. A TIT-ben körülbelül tíz éve tanítom a szerb-horvátot. Nincs minden évben tanfolyam, attól függ, összejön-e egy csoportra való érdeklődő. Az idén például nem indult csoportom. — Mi a véleménye a tolmácsolásról. — Szép foglalkozás, noha nekem ez nem szakmám. Felkészületlenül nem lehet nekifogni. Vigyáznom kell a pro- tokollesemények miatt is a pontosságra, mert a félreértés zavart okozhat, sőt esetleg fenntartást. Ez a nehézsége és egyben a szépsége is ennek a társadalmi munkámnak. Még arra is emlékeznem kell olykor-olykor, hogy a már nálunk járt vezetőnek akkor mit és hogyan tolmácsoltam. Éppen ezért fö! jegyzéseket készítek, különösen, ha sok adat, szám hangzik el. Nemegyszer előre tájékozódom a szakmámtól távol eső terület elképzeléseiről, mit mutatnak meg, mit mondanak, s előző nap áttanulmányozom a szakszavakat. — Előfordul-e humoros eset? Nevet. — Elő bizony. Például a Ba- latonboglári Állami Gazdaságban esett meg velem a következő. A nagy igyekezetben magyarul ismételtem meg a mondatot,' csak szerb-horvát szórendben. Persze kitört a nevetés, s én gyorsan meg's- mételtem a szöveget a küldöttek anyanyelvén. Az igazgató hatalmas könyvespolcán szótárak sorákozTöbb külföldi tudományos intézmény kísérletei alapján megállapították, hogy a televíziónézés erősen fárasztja a szemet, ráadásul ha színes a televíziókészülék, akkor még inkább, mint ha fekete-fehér. A hosszabb televíziónézés kedvezőtlenül befolyásolhatja a gépjárművezetési képességet, hasonlóan, mint az alkoholfogyasztás. Ahhoz, hogy jól lássunk a sötétben, megfelelő mennyiségű A-vitaminra van szükségünk. Ezt a vitamint, amelynek forrása elsősorban a tej, vaj, máj, sárgarépa, tojássárgája, az ember mája raktározza. Hosszasabb televíziónézés közben, különösen aknak. Helyesírási, Idegen szavak szótára, a Magyar Értelmező Kéziszótár. Mindez otthon is megvan, azonkívül a bolgár, az orosz szótártól a franciáig még sok minden. A szakirodalom olvasásához nélkülözhetetlenek. Különösen annak örül, hogy a bjelovári ismeretség révén olykor-olykor hozzájut fontos szakcikkekhez. — Sok ismerős, barát emlékezik a tolmácsra, ugye? — így van. Sok a barátom. Ha jön valaki, üzenetet hoz. Megkeres személyesen vagy telefonon. Sok a meghívásom is, de nem tudtam eleget tenni mindegyiknek. Tíz éve átjöttek hozzánk édesapámék Csókáról... Én öt-hat éve jártam a horvátországi részen, a bjelovári ismerősök közül egyet találtam otthon. Nagyon örült nekem. Sok emléket őrzök otthon. Barátok, ismerősök lepték meg vele. A megyei pártbizottság Is elismeri egy-egy ajándéktárggyal a társadalmi munkámat Nagy megtiszteltetés nekem, amikor engem hívnak tolmácsnak. Megérkezik a küldöttség Bjelovárról. A tolmács fordítja: Bemutatjuk Czeglédi Lajost ... Már félbe is szakítják, mindenki jól ismeri, régiek és újak, soha sem kell bemutatni őt. Lajos Géza kor, ha a készülékei nászul állították be, az A-vitamin fogyasztás az ötszörösére is megnövekedhet annak érdekében, hogy a hibátlan látást a szervezet biztosítani tudja. Annak a gépkocsivezetőnek teljesítőképessége, aki televíziónézés után éjjel vezeti járművét, a körülményektől függően az egyharmadával is csökkenhet. Az ilyen mértékű látáscsökkenés esetében már ' szemüveget kellene viselni, ha az tartóssá válna. A televíziónézés és a gépkocsivezetés között legalább egy órának ifcel! eltelnie. Ennyi ideig kell pihentetni a szemet ahhoz, hogy ismét visszanyerje normális látóképességét A lelevíziónézés befolyásolja a gépkocsivezetést nem engedte. Erre a vállát fogta meg. hogy szelíden eltolja a lányt De közben Tibor, akármilyen lassan ment mégis odaért Látta, hogy Kati még mindig ellenkezik, amikor Laci szelíden, de határozottan elszakítja magától Látta Kati kapaszkodó körmét, amint árkot mar Laci vállába Tibor megállt, megdermedt, lába reszketett. A szája is. Csak alttól félt, hogy ki ne törjön belőle a zokogás. Érezte, hogy most valamit tennie kel- len.'', valami férfiasat, de azt is érezte, hogy tökéletesen meg van bénulva. — Csak olyan jutalom-puszi volt... — igyekezett elmosolyodni Laci. Lehajolt és megragadta a két kannát, a két kezével, kicsit keresni kellett, mert a szemét még nem tudta levenni Katiról. Mert a lány mereven őt nézte, s mintha most -így kicsit el i. pirult volna; Tibort figyelembe se vette. Nem, Kati még & csók — a csókok — izét érezte, teste a másik test forróságát. Karját még mindig nem engedte el teljesen, s mintha csak éppen erre a mozdulatra készült volna. váratlanul nagy lendületet vett, és teljes erejéből két hatalmas pofont kent le Lacinak. Akkorákat, hogy szinte nem is pofonok voltak, hanem valóságos ökölcsapások. ^ Egy pillanatra meet Tiborra nézett. — Nem igaz! Valóságos csók volt, nem jutalompuszi! Aztán vissza sem pillantva a két fiúra, határozott léptekkel elindult az úton vissza, a csó- nakház félé. Most jött vissza a kerékpáros kislány nagy csengetéssel. Tibor és Laci utat engedtek néki. De Kati nem; talán nem is hallotta. A kislánynak csak nagy üggyel-bajjál sikerült kikerülnie. Mikor vi.sszaeviekéit az ösvényre, megint nagy csengetésbe fogott. De ez most nem a köszönet jelzése volt. Laci szerette volna a pofonok helyét megdörzsölni, de a kezében voltaik a kannák, nem tehette le őket. Tétován még Tiborra, is nézett, hátha ő is akar valami leszámolást; de mint ahogy gyanította is, Tibornak nem voltak ilyen szándékai. Lassú, megfontolt léptekkel indult hát a karmákkal Kati után; de egyáltalán nem igyekezett csökkenteni a távolságot. Tibor még állt egy darabig egy helyben, földbe gyökerezett lábakkal, míg arra nem jött egy asszony; az elől lépett ki azután a fűre, s ha már egyszer megmozdult, lassan ő is visszafelé indult. * • • Közben Gitta, aki úgy találta, hogy műve még nincs tökéletesen befejezve, Lajos bácsival együtt elkezdte visszahordani a házba az elmosogatott edényt és evőeszközöket — Megint a tanácsodat kérem, Lajos... — Kérjed, Gittám. — Láttad, beszélgettem ezzel a Marival... aztán Gusztival meg Barnával is... — Nem figyeltem, tudod, a szakácskodással voltam elfoglalva ... dehát mindegy. — Szóval az a lényeg, hogy a Tibor szülei a házasságot egy öröklakással akarják kezdeni ... hogy adjuk össze ... dehát ez a két apa engem nem sok jóval biztat... érted? — Értem én Gittám — mondta Lajos, aki máris jobban értette, mint Gitta remélte volna. — Nézd, az a legjobb, ha én most rögtön megmondom neked kerek perec... — Persze, Lajo&kám, persze... — Nékem pénzem nincsen. Semmi. De ezt úgy értsd, hogy semmi, hogy teljességgel semmi. A csónakház, a javítások lakk meg minden... ez az én keresetemhez viszonyítva éppen elég... De azt is tudod, hogy nekem más örökösöm nincsen... Ha meghalok, minden a te lányodé lesz, Katié... de addig is használhatják... Amikor csak akarnak, a fiatalok ide mindig kijöhetnék ... csak az evezőt, azt nem adom ki a kezemből... egyébként mindent... Ezt, ha akarod, akár most rögtön meg is mondhatod nekik. De ha akarod, én mondom meg... Gitta, miközben m helyükre rakta az edényeket, azon gondolkozott, hogy vajon ezt a választ várta-e. vagy valami ilyesmit, vagy éppen teljesen mást De mindegy, ha egyszer Lajos ezt mondta, ez olyan mint a szentírás. Töprengeni valója neki éppen csak annyi maradt, hogy most akkor hát mit is akarjon: megmondja, vagy megmondassa? Visszafelé jövet az az ödete támadt, hogy legelőször is Marival közli ezt a végül is egyáltalán nem lebecsülendő tényt. A mosogatást már ügy is befejezték; Mari még valamit tö- rölgetett... Leült mellé az áldozati körbe. — Mit szólsz itt ehhez az egészhez, drágám? — Nekem nagyon tetszik. — Mit gondolsz, miért éppen itt rendezzük ezt a mai kis családi összejövetelt? (Folytatjuk.)
