Somogyi Néplap, 1978. január (34. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-29 / 25. szám

Érdekes lelet Óbudán Kié volt a kettős Ügy tartják: népvándorlás korabeli főemberé lehetett. Talán éppen Árpádé. Még a legtartózkodóbb vé­lemények is megkockáztatják: jelentős magyar történeti érté­kük van a honfoglalás kori sírhelyeknek. Mindez, persze, csak feltéte­lezés. A tény: érdekes leletre bukkantak Óbudán. A Bécsi úton, a Volán autóbusz-végál­lomástól nem messze, a Se­lyemipari Vállalat területén január első napjaiban kövek­be ütközött a bulldózer vasfo­ga. A fagyos földből hatalmas kőtéglalap körvonalai rajzo­lódtak ki. Ma már letiszítva, elkülönítve áll a lelet: az elő­térben római kori koporsó (ró­mai temető terült itt el), egy kőfal, hátrább pedig az a bi­zonyos kettős sír. Két, egy­másba folyó kő sírhely. Óbuda zarándokhely lett is­mét: szakértők és egyszerű érdeklődők kísérik figyelem­mel az ásatást Régészek, geo­lógusok, földmunkások birkóz­nak az agyagos, földdel. Meg- gémberedett ujjakkal kapar- gatják a köveket, óvatosan fejtenek le minden rögöt; mi­nél épebben kerüljenek elő a múlt emlékei. A szomszédos kis faház, a melegedő csak arra elég, hogy a munkatársak szélvédett he­lyen böngésszék át a térképe­ket, beszéljék meg a munka további menetét, törjék le az érdeklődők lelkesedését. Hi­szen még semmi sem biztos, még csak a munka kezdetén vagyunk... Lent az üregben földmunkás fejti a falat, súlyosan hull alá Előtérben a római sír, a kép hátterében a kettős sírhely. az agyag a véső nyomán. Föl­kiált: »Valamit találtam!« A lebontott föld helyén jól lát­ható a kő fehér színe. Mi le­het az? Az itt táborozó hon­foglaló ősök újabb emléke? Vagy minden eddigi föltevés elvetésének végső bizonyítéka? Kérdések, amelyek válaszá­hoz hosszú munkára, alapos tudományos vizsgálódásra, mély szakmai értékeltre van szükség. Az ásatás tovább folytatódik Óbudán... M. A. Üvegek törtek, poharak röpültek Tümegverekedés az italboltban Sajnos, nem ritka eset, hogy egy-egy cigánycsalád között valóságos háború dúl. Leg­többször még a szülők vagy a nagyszülők zörrenpek össze valami apróságon, azután a gyermekek, unokák folytatják, amit az öregek elkezdtek. Gyakran már nem is tudják, mi a háborúskodás valódi oka. Az ellenségeskedés egyre job­ban elfajul, és aki csak teheti, igyekszik ártani a másiknak. Népes dinasztiák élnek így Siófokon, Tabon, Igáiban, Barcson. Egy éve már annak, hogy az egymással szemben álló családok között Barcson komoly »ütközet« kezdődött Ebben az ügyben hirdetett íté­letet a Kaposvári Megyei Bí­róság dr. Rózsa Ferenc fel­lebbezési tanácsa. Az ügynek kilenc vádlottja volt, és hét vádlottól érkezett fellebbezés a megyei bírósághoz. A szóban forgo »csata« a barcsi 18. számú italboltban zajlott le. Nem holmi kis per­patvar, hanem igazi, vadnyu­gati filmekben látható tömeg- verekedés. Három család volt az italboltban, rokonaikkal közösen emelgették a pohara­kat A szesz egyre jobban ol­dotta a gátlásokat, egyre bát­rabbakká, hangosabbakká tet­te az embereket Az ellensé­gek kezdetben csak méreget­ték egymást, de már készült a vihar. A helyzet akkor kezdett el­mérgesedni, amikor az ügy másodrendű vádlottja, a 41 éves Balogh Jánosné megci- bálta a 20 éves Balogh Irén haját. Ekkor még nem követ­kezett megtorlás. Baloghék hamarosan kifele indultak az italboltból, és közben elhalad­tak Balogh Irén asztala mel­lett. A távozni készülő asz­szony nem állta meg, hogy ne szidja hangosan a lány élet­társát. Ezt viszont Balogh Irén nem tűrhette, és egy po­hár borral leöntötte az asz- szonyt, majd üveggel fejbe vágta. Ekkor — ahogy mondani szokás — elszabadult a pokol. Az üzletvezető nem tehetett mást, mint lehúzta a rolókat, ne­hogy a verekedők megszökje­nek a rendőrség elől. — Óriási »banzáj« kezdő­dött. — Ez egy igazi nagy csata volt. — Még a kocsmárosné is a pult alá bújt, így menekült a repülő tárgyak elől. A tanúk szavai ezek. Mindenki ütött mindenkit Repültek az üvegek, csöröm­pölve törtek össze a poharak. Hárman megsérültek a csete­paté során. Közben az üzletvezetőnek sikerült segítségért telefonál­nia, és megérkeztek a rend­őrök meg a határőrök. Ók kö­zösen fékezték meg a dühön­gő verekedőket. A vádlottak többsége bün­tetett előéletű. Közülük az ötödrendű vádlottat, Vólgyesi Gyulát például a mostani tár­gyalást megelőzően -két nappal ítélte el a megyei bíróság több személy által együttesen el­követett magánlaksértés miatt 4 hónapi szabadságvesztésre. A 30 éves Ormosi György büntetése 4 hónapi fegyház­büntetés és ezer forint pénz­bírság. A 44 éves Balogh Já­nost 14 hónapi, a 35 éves Ba­logh Kálmánt 3 hónapi, a 36 éves Csonka Józsefnét 4 hóna­pi börtönbüntetésre és 1000 forint pénzbüntetésre, a 22 éves Völgy esi Gyulát 4 hóna­pi börtönbüntetésre és 1000 fo­rint pénzbüntetésre ítélték. Vele szemben összbüntetési el­járást folytatnak majd. A 41 éves Balogh Jánosné és a 28 éves Orsós György, valamint a 39 éves Bokor János bünte­tése 4—4 hónapi — próbaidőre felfüggesztett — szabadság- vesztés, valamint 1000 forint pénzbírság. A 21 éves Balogh Irén büntetése négyhónapi — 2 év próbaidőre felfüggesztett — szabadságvesztés. D. T. Molnár Zoltán I Eljegyzés A forróság szétáradt egész testében... Ügy érezte, ezt a csókol várja reggel óta... na­pok óta... évek óta. Körmé­vel kapaszkodott a fiú hátá­ba, és amikor Laci lélegzetet akart venni, és ki akart pil­lantani a világba, hogy nem jön-e mégis erre valaki, utá­nakapott, és nem engedte el a szájával a száját. Anyu mosogatás közben megkérdezte Tibort: — Miért nem mentél el Ka­tival vízért, Tiborka? Tiborka erre feitápászko- dott, és szó nélkül elindult. Mikor a nagy hársfához kö­zeledett, természetesen meg­látta a két kannát a füvön, de embert egyelőre nem látott. Megállt. Óvatosan kiáltott: — Kati hol vagy? Laci akkor megint felkapta a fejét, de Kati mind a két kézé. vei utánamyúlt. és visszahúzta. A körmét a nyakába mélyesz- tette. Egész testével hozzási­mult a félmeztelen fiúhoz; nem engedte el. Tiborban motoszkált egy olyan kellemetlen gondolat, hogy vajon Laci hol van? Be határozottan emlékezett, hogy benn úszkál a Dunában. Azon nem mert gondolkodni, hogy mi van a hársfa törzse mögött De elszántan elindult, kezét ökölbe szorította. Laci már hallotta is a köze­ledő, kissé csoszogó lépteket. Üjra megpróbált kibonta­kozol, de Kati még mindig A Kaposvári Városgazdálkodási Vállalat fölvesz egy építésvezetőt évi 17—20 millió forint kapacitású magasépítési részleg vezetésére. Feltétel: építészmérnöki oklevél, 5 év, szakmai gya­korlat, vagy építésztechnikusi végzettség, 10 év feletti szakmai gyakorlat. Jelentkezés: Kaposvár, Cseri út 16. sz. alatt, a vállalat főmérnökénél. (17292) Bemutatom a tolmácsot A tudósítás az első olalon jelenik meg a külföldi kül­döttség útjáról. Az ismerősök nézik a fényképet, egyikük- fel kiált: »Ódanézzetek, hogy ke­rül Czeglédi Lajos a fogadás­ra?!« A tájékozottabbak gyor­san felvilágosítják: »Ö a tol­mács!« Czeglédi Lajos, a Mestersé­ges Termékenyítő Főállomás igazgatója szívesen ráállt, hogy az egyik igen szeretett társa­dalmi elfoglaltságáról, a tol­mácsolásról beszélgessünk. Sokszor láttam már, milyen ügybuzgalommal fordít és jegyzetel, amikor bjelovári ve­zetők érkeznek Somogyba. Mindenre kiterjed a figyelme, hogy a szomszéd ország kül­döttei a beszédék, a tájékozta­tók pontos fordítása révén 'ké­pet kapjanak a megye fejlő­déséről. — Honnan ez a nyelvtudás? — Délen születtem, a Sze­ged alatti Csóka községben él­tem. A lakosság kétharmada magyar volt, egyharmada pe­dig szerb. A négy gimnáziu­mot szerb nyelven végeztem el. S amit az ember gyermek­korában tanul, az sokkal job­ban megragad az emlékezeté­ben. — Mikor kezdődött a tol­mácskodás? Egy kicsit gondolkodik. — Több mint tíz éve... Nem, mégsem... Az ellenfor­radalom után ment az első megyei küldöttség Jugoszláviá­ba a megyei tanácstól. Akkor én még megyei főállattenyész­tő voltam, ezen a poszton ugyanis 1957. július 1-től dol­gozom. Alikor Viroviticán tár­gyaltunk. Amióta szoros kap­csolat alakult ki Bjelovár és Somogy között, mindig engem kérnek fel tolmácsolásra. — Az ember sokat felejt, ha nem gyakorolja rendszere­sen a nyelvet. Sikerül-e kon­dícióban tartania a nyelvtu­dást? Czeglédi Lajos bólogat: — Van néhány könyvem, azután vásároltam egy nyelv­tant, időnként azt is előve­szem. Különösen akkor, ami­kor tudom, hogy küldöttség várható. Hétfőnként megné­zem a zágrábi tévé műsorát, különösen a hírekre figyelek, mert sok az új szó és szó- összetétel. Ezt bizony megkell tanulni! Leveleket, sőt olykor együttműködési megállapodá­sokat fordítok, ahhoz is szük­ség van erre. A TIT-ben kö­rülbelül tíz éve tanítom a szerb-horvátot. Nincs minden évben tanfolyam, attól függ, összejön-e egy csoportra való érdeklődő. Az idén például nem indult csoportom. — Mi a véleménye a tolmá­csolásról. — Szép foglalkozás, noha nekem ez nem szakmám. Fel­készületlenül nem lehet neki­fogni. Vigyáznom kell a pro- tokollesemények miatt is a pontosságra, mert a félreér­tés zavart okozhat, sőt esetleg fenntartást. Ez a nehézsége és egyben a szépsége is ennek a társadalmi munkámnak. Még arra is emlékeznem kell oly­kor-olykor, hogy a már ná­lunk járt vezetőnek akkor mit és hogyan tolmácsoltam. Ép­pen ezért fö! jegyzéseket készí­tek, különösen, ha sok adat, szám hangzik el. Nemegyszer előre tájékozódom a szakmám­tól távol eső terület elképzelé­seiről, mit mutatnak meg, mit mondanak, s előző nap átta­nulmányozom a szakszavakat. — Előfordul-e humoros eset? Nevet. — Elő bizony. Például a Ba- latonboglári Állami Gazdaság­ban esett meg velem a követ­kező. A nagy igyekezetben magyarul ismételtem meg a mondatot,' csak szerb-horvát szórendben. Persze kitört a nevetés, s én gyorsan meg's- mételtem a szöveget a kül­döttek anyanyelvén. Az igazgató hatalmas köny­vespolcán szótárak sorákoz­Több külföldi tudományos intézmény kísérletei alapján megállapították, hogy a tele­víziónézés erősen fárasztja a szemet, ráadásul ha színes a televíziókészülék, akkor még inkább, mint ha fekete-fehér. A hosszabb televíziónézés kedvezőtlenül befolyásolhatja a gépjárművezetési képessé­get, hasonlóan, mint az alko­holfogyasztás. Ahhoz, hogy jól lássunk a sötétben, megfelelő mennyisé­gű A-vitaminra van szüksé­günk. Ezt a vitamint, amely­nek forrása elsősorban a tej, vaj, máj, sárgarépa, tojássár­gája, az ember mája raktá­rozza. Hosszasabb televízió­nézés közben, különösen ak­nak. Helyesírási, Idegen sza­vak szótára, a Magyar Értel­mező Kéziszótár. Mindez ott­hon is megvan, azonkívül a bolgár, az orosz szótártól a franciáig még sok minden. A szakirodalom olvasásához nél­külözhetetlenek. Különösen annak örül, hogy a bjelovári ismeretség révén olykor-oly­kor hozzájut fontos szakcik­kekhez. — Sok ismerős, barát emlé­kezik a tolmácsra, ugye? — így van. Sok a barátom. Ha jön valaki, üzenetet hoz. Megkeres személyesen vagy telefonon. Sok a meghívásom is, de nem tudtam eleget ten­ni mindegyiknek. Tíz éve át­jöttek hozzánk édesapámék Csókáról... Én öt-hat éve jártam a horvátországi ré­szen, a bjelovári ismerősök közül egyet találtam otthon. Nagyon örült nekem. Sok em­léket őrzök otthon. Barátok, ismerősök lepték meg vele. A megyei pártbizottság Is elis­meri egy-egy ajándéktárggyal a társadalmi munkámat Nagy megtiszteltetés nekem, amikor engem hívnak tolmácsnak. Megérkezik a küldöttség Bjelovárról. A tolmács fordít­ja: Bemutatjuk Czeglédi La­jost ... Már félbe is szakít­ják, mindenki jól ismeri, ré­giek és újak, soha sem kell bemutatni őt. Lajos Géza kor, ha a készülékei nászul állították be, az A-vitamin fogyasztás az ötszörösére is megnövekedhet annak érde­kében, hogy a hibátlan látást a szervezet biztosítani tudja. Annak a gépkocsivezetőnek teljesítőképessége, aki televí­ziónézés után éjjel vezeti jár­művét, a körülményektől füg­gően az egyharmadával is csökkenhet. Az ilyen mértékű látáscsökkenés esetében már ' szemüveget kellene viselni, ha az tartóssá válna. A televízió­nézés és a gépkocsivezetés kö­zött legalább egy órának ifcel! eltelnie. Ennyi ideig kell pi­hentetni a szemet ahhoz, hogy ismét visszanyerje normális látóképességét A lelevíziónézés befolyásolja a gépkocsivezetést nem engedte. Erre a vállát fog­ta meg. hogy szelíden eltolja a lányt De közben Tibor, akármilyen lassan ment mégis odaért Lát­ta, hogy Kati még mindig el­lenkezik, amikor Laci szelíden, de határozottan elszakítja ma­gától Látta Kati kapaszkodó körmét, amint árkot mar Laci vállába Tibor megállt, megdermedt, lába reszketett. A szája is. Csak alttól félt, hogy ki ne tör­jön belőle a zokogás. Érezte, hogy most valamit tennie kel- len.'', valami férfiasat, de azt is érezte, hogy tökéletesen meg van bénulva. — Csak olyan jutalom-puszi volt... — igyekezett elmoso­lyodni Laci. Lehajolt és meg­ragadta a két kannát, a két kezével, kicsit keresni kellett, mert a szemét még nem tudta levenni Katiról. Mert a lány mereven őt néz­te, s mintha most -így kicsit el i. pirult volna; Tibort figye­lembe se vette. Nem, Kati még & csók — a csókok — izét érezte, teste a másik test forróságát. Karját még mindig nem engedte el teljesen, s mintha csak éppen erre a mozdulatra készült vol­na. váratlanul nagy lendületet vett, és teljes erejéből két ha­talmas pofont kent le Lacinak. Akkorákat, hogy szinte nem is pofonok voltak, hanem valósá­gos ökölcsapások. ^ Egy pillanatra meet Tiborra nézett. — Nem igaz! Valóságos csók volt, nem jutalompuszi! Aztán vissza sem pillantva a két fiúra, határozott léptekkel elindult az úton vissza, a csó- nakház félé. Most jött vissza a kerékpá­ros kislány nagy csengetéssel. Tibor és Laci utat engedtek néki. De Kati nem; talán nem is hallotta. A kislánynak csak nagy üggyel-bajjál sikerült ki­kerülnie. Mikor vi.sszaeviekéit az ösvényre, megint nagy csen­getésbe fogott. De ez most nem a köszönet jelzése volt. Laci szerette volna a pofo­nok helyét megdörzsölni, de a kezében voltaik a kannák, nem tehette le őket. Tétován még Tiborra, is nézett, hátha ő is akar valami leszámolást; de mint ahogy gyanította is, Ti­bornak nem voltak ilyen szán­dékai. Lassú, megfontolt lép­tekkel indult hát a karmákkal Kati után; de egyáltalán nem igyekezett csökkenteni a távol­ságot. Tibor még állt egy darabig egy helyben, földbe gyökere­zett lábakkal, míg arra nem jött egy asszony; az elől lépett ki azután a fűre, s ha már egyszer megmozdult, lassan ő is visszafelé indult. * • • Közben Gitta, aki úgy ta­lálta, hogy műve még nincs tö­kéletesen befejezve, Lajos bá­csival együtt elkezdte vissza­hordani a házba az elmosoga­tott edényt és evőeszközöket — Megint a tanácsodat ké­rem, Lajos... — Kérjed, Gittám. — Láttad, beszélgettem ez­zel a Marival... aztán Gusz­tival meg Barnával is... — Nem figyeltem, tudod, a szakácskodással voltam elfog­lalva ... dehát mindegy. — Szóval az a lényeg, hogy a Tibor szülei a házasságot egy öröklakással akarják kez­deni ... hogy adjuk össze ... dehát ez a két apa engem nem sok jóval biztat... ér­ted? — Értem én Gittám — mondta Lajos, aki máris job­ban értette, mint Gitta remélte volna. — Nézd, az a legjobb, ha én most rögtön megmon­dom neked kerek perec... — Persze, Lajo&kám, per­sze... — Nékem pénzem nincsen. Semmi. De ezt úgy értsd, hogy semmi, hogy teljességgel sem­mi. A csónakház, a javítások lakk meg minden... ez az én keresetemhez viszonyítva ép­pen elég... De azt is tudod, hogy nekem más örökösöm nincsen... Ha meghalok, min­den a te lányodé lesz, Katié... de addig is használhatják... Amikor csak akarnak, a fiata­lok ide mindig kijöhetnék ... csak az evezőt, azt nem adom ki a kezemből... egyébként mindent... Ezt, ha akarod, akár most rögtön meg is mond­hatod nekik. De ha akarod, én mondom meg... Gitta, miközben m helyükre rakta az edényeket, azon gon­dolkozott, hogy vajon ezt a vá­laszt várta-e. vagy valami ilyesmit, vagy éppen teljesen mást De mindegy, ha egyszer Lajos ezt mondta, ez olyan mint a szentírás. Töprengeni valója neki éppen csak annyi maradt, hogy most akkor hát mit is akarjon: megmondja, vagy megmondassa? Visszafelé jövet az az ödete támadt, hogy legelőször is Ma­rival közli ezt a végül is egyál­talán nem lebecsülendő tényt. A mosogatást már ügy is be­fejezték; Mari még valamit tö- rölgetett... Leült mellé az ál­dozati körbe. — Mit szólsz itt ehhez az egészhez, drágám? — Nekem nagyon tetszik. — Mit gondolsz, miért éppen itt rendezzük ezt a mai kis családi összejövetelt? (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom