Somogyi Néplap, 1978. január (34. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-28 / 24. szám
HÍRKÖZLÉS és manipuláció T ömegkommunikáció, információáramlás, információs csatornák, az információkkal való rendelkezés — megannyi fogalom, jelölvén a modern társadalom egyik legjellegzetesebb tényét és vállalkozását. A tér és az idő valóban összeszűkülni látszik. Szinte kegyetlennek nevezhető közvetlenséggel láthatjuk mindazt, ami a világ bármely sarkában és részében történik: a földindulás borzongató képeit, a gyilkolás legkülönbözőbb, hagyományosabb és modernebb módozatait, a tömegbaleseteket, népünnepélyeket, cifra felvonulásokat, politikusok csatározásait stb. S mindez egymást követve, a híranyag futószalagján peregve, nemegyszer morális vonatkozás nélkül — az érdekesség kritériumán mérve csupán. Mert tegyük pontosabbá a képet: a kedves fogyasztó ott ül • képernyő előtt vagy a rádió hallótávoiában, talán éppen vacsoráját fogyasztván, esti italát szürcsölvén, s közben »elfogyasztja-« a világ eseményeit Is. A Nagy és Ünnepelt Fogyasztó, a Hírközlő Vállalkozás Ügyfele annál is inkább megteheti ezt, mert a hírek is »tálcán érkeznek«. Megdolgozva, átformálva, magyarázatokkal ellátva, a képek és fogalmak kétes hézagait biztos tömítőanyaggal kitöltve, s ezért feltétlen nyugalmat árasztva; megnyugtatóan, hogy mindez másutt, mással történik, s nem vele. Rá bölcs, és biztos erők vigyáznák; hatalmasabbak, mint amilyenekkel a másik oldal rendelkezik. Vagy ha tiltakozni van kedvbe: ám rajta, estére önmagát Is viszontláthatja, az információáramlás Immár végtelen és álomba ringató folyamatában. Minden a Fogyasztóért, az Ügyfélért történik. Azt a kérdést, hogy nkar-e egyáltalán Ügyfél lenni — nem illik föltenni. Sőt: ez lehetetlenség. Illetlenség, visszaélés a helyzettel, vagy egyszerűen őrültség és Irracionalitás. Értelmezhetetlen a kultúra nyelvén! Ha csak nem a társadalmi betegség terápi- kus nyelvezetével: deviancia, patológia stb. — vagyis valami, ami nem normális. Még mielőtt valaki is tilta- ' nómiáját vesztett egyén, akikozna: a manipuláció pesz- szimistái festik ilyen sötét és ikomor színekkel a képet, illetve a helyzetet, ám a tömegkommunikáció és az információbőség korszakának egyik valós problémáját is érintve ezzel. Az a veszély ugyanis, hogy a társadalmi munka- megosztás és uralmi viszonyok alá besorolt egyén az infor- mációdömpinggel szemben elveszítheti személyiségét és autonómiáját, s puszta fogyasztóvá válhat egy olyan gépezet hatalmában, amely e helyzetet éppen saját hasznára kívánja fordítani. A manipuláció ezért mégsem egyszerűen »civilizációs« betegség. Több annál, mert konkrétabb társadalmi érdekek magyarázzák, és kevesebb is. mert kiküszöbölhető, leleplezhető és legyűrhető jelenség. tünet, tényállás és uralmi forma. M ert mi Is hát a manipuláció? Ha a mindennapi életben valaki nem mondja meg a másiknak az igazat, hanem ellenkezőleg, érdeke ellen érvel, és partnere gyanúját mesterkedésekkel, mesékkel és fondorlatokkal próbálja eloszlatni, azt mondjuk, hogy az illető hazudik. Ugyanezt a cselekedetet, ha hivatalos minőségben, »intézményesen« és »szakszerű« érveléssel, kifinomult frazeológiával teszi valaki, és általában a közélet és a politikai élet területén gyakorolják, manipulációnak nevezzük. A manipuláció ideológiai-politikai értelemben vett mellébeszélés, kertelés és hazugság. Módszer, amely mögött szűkösebb, kisebbségi érdekek aktivizálódnak és lépnek föl a szélesebb tömegérdékekkel szemben; vagy éppen tüntetik fel önős érdekeiket közösségi érdekként Olyan törekvés tehát mely a társadalmat — hogy Herbert Marcuse totális képével éljünk — »egydimenzióssá« kívánja tenni azaz megrögzíteni és megkövesfteni egy olyan érdek- és hatalmi hierarchia állapotában, amelyben ez az önös érdekű elem magának tudhat másokkal szemben egy pozíciót hatalmi posztot és státust függetlenül attól, hogy emögött tényleges teljesítmény van-e, avagy sem. Vagy még Inkább: függetlenül attól, hogy ez milyen más érdekeket érint hátrányosan, és függetlenül ennek messzemenő társadalmi kihatásaitól. De ha a manipuláció a tömegek visszaszorítása és a kisebbségi érdek tömegérdekként való feltüntetése — akkor vízválasztónak kell lennie a kapitalista és a szocialista társadalom tartalmi megkülönböztetésében is. A »-fogyasztói társadalom« fogyasztója, »ügyfele« valóban autonek képzelei kimerülnek az áruvilág reklámozott esztétikájában. Persze, olyan modell, »ideáltípus« ez, amely lia tetten is érhető tényszerűen, mégiscsak túloz, mert lebecsüli az egyenlőtlenség láziló mozzanatát, a sikertelenség mindennapi élményét, s azokat az erőket, amelyek szefn- befordulnak vele a politikában és a kultúrában. Ezzel szemben a személyiség marxista felfogásában az aktivitás, a társadalmi összefüggésekben gondolkodni tudás, az érdekviszonyok értése és megértése — mint az egyén védettsége a manipulációval szemben — az egyén politikussága a döntő mozzanat. Hogy ez is elérendő követelményként magasodik elénk? Hát harc kérdése, annyi bizonyos. Nálunk is vannak összefonódások, státusok és funkciók, s ezek között különbségek és hierarchiák. A vezető »magyarázhatja a bizonyítványát«, hosz- szabb-rövidebb ideig manipulálhat lehetőségei alapján. Még sincs azonban olyan, a magántulajdonhoz mérhető, társadalmilag szentesített érdek, amely alapján e jelenségekből a rendszerre jellemző megkövesedése adódna. Előbb-utóbb mindig »kilátszik a lóláb«. .Minél erősebb az ellenerő, a szocialista demokrácia, annál hamarabb. És a tömegkommunikáció? A tömegkommunikáció is lehet etikus. Etikája a valóság harcaiba való beleszóláson, a progresszió oldalán álláson alapul. Nem feltétlenül manipulál tehát. Az egyén nem feltétlenül kisemmizett porszem és egyenlőtlen partner a technicizált Inf ormáéi ógvártáí és csatornarendszer óriásával szemben. A tömegkommunikáció látni, odafigyelni is taníthat Megtaníthat dolgaink értelmére, s miközben hallgatunk, a szólni tudásra. Megnövelheti autonómiánkat. Áttörheti az érdekesség hamis bűvkörét s tartásra, helytállásra ösztönözhet Közel hozhatja, premier planba állíthatja a gondolattalanságot a butaságot leleplező formál adhat a mellébeszélésnek. a2 önteltségnek és az önzésnek. Parlagföldön mintaszőlészet (Tudósítónktól) Az iga!—göllei áfész-nét a termeltetés, felvásárlás gazdája Formadi Sándor elnök- helyettes, felvásárlási osztály- vezető. A körzet kistermelői nemcsak mint üzleti partnerhez fordulnak gondjaikkal, hanem mint a zöldség-, gyümölcstermelésben, a növény- védelemben jártas, aktív kistermelőhöz. 1977-ben 800 négyszögöl területről 11 ezer csemegekukoricát adott el, 200 négyszögölről zöldbab, ugyanakkora területről zöldhagyma és paradicsom alakú paprika került az áfész raktáraiba, az ellátás javítására. Formadi Sándor a feleségével együtt hajnalban és késő este fáradozik a háztáji kertészetben, Bonnyán. A zöldségfélékből 1977-ben 25 000 forint bevételre tett szert a család. Ezenkívül már évek óta 10—15 hízósertést is eladnak az állami felvásárlónak. Nemrég vett egy házat, amelynek környékén ember- emlékezet óta nem termeltek semmit. A bozótos, fás, rez j- lás részt megtisztították, rigo- lírozták, és négyfajta csemo- geszőlöval ültették be a 320 náeyszögölnyi területet. A környéken lakók nem hitték, hogy mintaszőlészet alakul ki. ezen a területen. Egy bizonyos: az áfész elnökhelyettese nemcsak szavakkal, hanem a gyakorlatban is bizonyítja, hegy érdemes a háztáji gazdasággal törődni. E gyszővaí: lehetőségei alapján küldetése van. Kiemelheti. az egyént szenvtelenségéből, ' . magába, zárkózó partikularitásából. »Átokkal« verhet, kényszer- helyzetbe hozhat bennünket, hogyha — Bálint György szavaival élve — »amit eddig láttunk, azt már nem marhatja ki eszméletünkből semmi«. Az értelmes emberi jövőért folytatott küzdelemben ennek a sajtónak, rádiónak és televíziónak is ott a helye. Valóságában pedig a manipuláció felett aratott győzelmet ünnepelhetjük. Hülvely István Kitekintés a jövőbe Vezetők fóruma Keszthelyen Véget ért a megye mezőgazdasági, élelmiszeripari és fa,gazda,.-,Ági vezetőinek tanfolyama Keszthelyen. Az utolsó előtti napon a megye vezetőivel találkoztak a részvevők. Ez a fórum módot adott arra, hogy az őkét foglalkoztató kérdésekre választ kapjanak Varga Péteriül, a megyei pártbizottság első titkárától, Bimm Józseftől, a megyei tanács elnökétől és az ágazat más irányítóitól. »Az eddigiek közül talán ez volt a legtartalmasabb, legtöbbet adó tanfolyam«. Az értékelő vélemények igazát támasztják alá azok a késő estébe nyúló viták, amelyek végigkísérték a hetet. Az országos szaktekintélyek átfogó képet adtak előadásaikban ; o jelen feladatait a holnap követelményeivel magyarázták, ám esténként a részvevők minderről úgy vitatkoztak, mit jelent ez egy somogyi üzem. vállalat vagy éppen egy táj-1 egység életében. Az utolsó előtti nap különösen sok témát adott ezeknek a kötetlen, mindig nehezen véget érő eszmecseréknek. Nemcsak azért, mert dr. Márton János, az Agrárgazdasági Kutató Intézet igazgatója értékes, megyénk mezőgazdaságában most különösein fontos útba- igazításbkat nyújtó előadást tartott az integrálódó mezőgazdaságról, dr. Nagy Bálint, a MÉM főosztályvezetője pedig magyarázatát adta az , agrokémia, a tallajerő-gazdálko- dás hatványozottan növekvő jelentőségének —, hanem azért is, mert a helyi problémákról a megye vezetőivel válthattak szót a jelenlevők. — Ahogy tájékozódtam — mondta a fórum bevezetőjében Varga Péter, a megyei pártbizottság első titkára —, olyan jó előadásokat hallottak, melyek segítik a látókör szélesítését. Ezek birtokában lehet érzékelni az elért eredményekei, de elanélyültebbein lehet gondolkodni a kudarcokon iS. Miután köszönetét mondott minden jelenlevő vezetőnek, s rajtuk keresztül a dolgozóknak | a megye élelmiszer-gazdaságának múlt évi sikereiért, néhány fő feladatra hívta fel a figyelmet, mondandójába foglalva a választ is a hozzá intézett kérdéseírre. Hangsúlyozta. hogy az ez évi 2—3 százalékos termelésnövelés semmivel sem kíván kisebb erőieszí- tést, mint az előző évi 8—9 százalék. Mind a belsq, mind a külső piac jobb minőséget követel, s ennek megfelelni csak úgy lehet, ha a nagyüzem termelési színvonalának emelésével együtt változatlan figyelem és gondoskodás kíséri a háztáji, a kisüzemi termelést. Külön szólt a megye kenyérgabona- és kukoricatermelésének helyzetéről, két lényeges kérdésre irányítva a figyelmet. Az egyik: semmi sem indokolja, hogy Somogy nagyüzemei az országos átlagnál mintegy négy mázsával kevesebb kenyérgabonát termelnek; a másik: szükséges véget vetni az üzemnek is, a népgazdaságnak is káros folyamatnak, a termőterület csökkenésének. A fejlesztésekről, a beruházásokról szólva nemcsak azok megalapozottságának fontosságáról, hanem a társulásban, összefogással történő megvalósításukról is beszélt A hozzá intézett kérdésekkel összefüggésben kifejtette az üzemek közötti differenciáltság fokozatos mérséklésének jelentőségét, hangsúlyozva a politikai, a szakmai vezetők nagy felelősségét — Mind a bel-, mind a külgazdasági követelmények nőnek, jobb szervezésre van szükség a munkánkban, mindé-. téren nagyobb rendet kell kialakítani magunk- körül — mondta befejezésül. Ezen a fórumon sok kérdésre vártak választ a részvevők. »Mikor készül el a középrl- góc—szuloki út; mi a megyei vezetőség véleménye a földcserékről?« Böhm József válaszában elmondta, hogy az út csak a jövő év szeptemberére készül el; a földcserékkel kapcsolatban pedig a megyei tanács végrehajtó bizottsága már állást foglalt: az önkéntes cseréket támogatja, épp ezért szükségesnek tartja, hogy az üzemek őszintén és felelősséggel tárgyaljanak és döntsenek egymás között erről a fontos, a gazdaságok végleges határának kialakítását célzó témáról. Kovács Béla, a megyei párt- bizottság titkára többek között a bérgazdálkodással, az átlaglétszámmal összefüggő gondokról, a Magyar Nemzeti Bank megyei igazgatóságának munkájáról szólt a kérdésekre válaszolva. A fejlesztési, a hitelezési témákkal összefüggő kérdésekre a bánik megyei igazgatóságának képviseletében Dékány Ferenc felelt, többek között egyetértve azzal a fölvetéssel, hogy valóban szükséges rövidíteni a hitelbírálatok átfutási idejét. Sok kérdés hangzott el a veszteségrendezésekkel, az árkiegészítéssel, az uj módszerek bevezetésével járó kockázattal, a szakember- lakással, az agrokémiai központok, a sertéstársulások létesítésével kapcsolatban. Ezekre Tóth Lajos, a megyei tanács elnökhelyettese, Bogó László, a tsz-szövetség titkára és Tóth Károly, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályvezetője válaszolt. Ahogy az egész tanfolyam, ez a fórum is a tisztánlátást segítette, eligazítást, erőt adott a munkához. Azzal zárult: »Találkozunk 1979-ben.« V. M. Kezdődő szemléletváltozás Á gondok itt sem „másfajták" A várossá nyilvánítást kö-1 vetően Marcaliban a nagyközségi KISZ-bizottságot felváltotta a városi bizottság, amelyet közvetlenül a megyei KISZ-bizottság irányít. Banka Margitot választották meg a városi bizottság titkárának. A megyei vezetők ajánlását elfogadva szavaztak neki bizalmat, jóformán ismeretlenül. A változásra már jó ideje készültek a marcaliak, hiszen régóta sejtették, előbb- utóbb város lesz a nagyközségből. Persze teljesen zökkenőmentes átállásra nem számíthattak. A KISZ-titkárt kérdeztem: hol tartanak most, miként lesz valóban »városi KISZ« a városban? Érik a citrom — Somogybán is! Egy ágon hét gyümölcs Képes hírben számoltunk be nemrégiben arról, hogy egy szabolcsi lakásban szép, sárga gyümölcsöket hoz egy citromfa. Mint több olvasónk leveléből kiderült, a megyében is találhatunk ilyet. Nemesviden, Tibol Jánosék otthonában az előszoba meny- nyezetét éri a tízéves növény. Három éve terem, s még 66 gyümölcs van rajta, pedig épp a napokban szedték le az érettebbeket. — Nyáron kitesszük a napra a ház elé, télen meg itt van bent az előszobában — mondja a háziasszony. — Any- nyi meleg elegendő neki, hogy ne fagyjon meg. Nézze, milyen szép, öklömnyi gyümölcsöket terem! Amikor még kicsi volt a lányunk, rendszeresen vettünk neki citromot, hogy vitaminhoz jusson. Az uram cserépbe dugta a magokát, ■ azok mind megeredtek. 1- volt köztük a legszebb növény, ezt megtartottuk, s ilyen terebélyes fává cseperedett Ma már a faluból is csodájára járnak. • Nemcsak szép és illatos a mindig virágzó, mindig termő délszaki növény, de — a tulajdonosok állítják — sokkal ízletesebb a gyümölcse, mint a boltié. Hasonlóképpen vélekedik a szőkedencsi Papp István is, akinek a lakásában két — mennyezetig érő — fa várja a nyarat. A citromfán 130 citrom található! A tulajdonosok ajánlata: aki szereti az ízletes citromot, ültessen cserépbe néhány magot, s ha van türelme tíz évig várni, nem bánja meg. — A nem túl nagy szervezeti változást hamar megszokták a KISZ-tagok. Ma már mindenki tudja, hogy mivel hova forduljon, ötven alapszervezet működik a városban, ezek közül húszat közvetlenül a városi bizottság irányít, harminc kis közösség tartozik a négy üzemi és a két iskolai bizottsághoz. A gondok itt sem »másfajták«, mint egy »patinásabb« városban. Az úgynevezett közbeeső bizottságokat nemrég alakították meg mindenütt, és ahogy másutt, úgy nálunk is azon kell fáradozni, hogy kialakuljon a valódi »bizottsági gondolkodásmód«. Fontos szerepe van ebben a fiatalok jó kiválasztásának; olyan vezetőket kell találnunk, akik össze tudják fogni az alapszervezeteket, ki tudják alakítani az üzem, az iskola kisebb csoportjait behálózó »finom, mozgató idegpályákat«. — Milyen segítséget kap az új bizottság mindehhez? — A járásiaktól vettük át a stafétát, ök alaposan ismerik Marcalit. Egy épületben dolgozunk, naponta találkozunk, és sokszor adnak útmutatást, segítik munkánkat. Jó a kapcsolatunk a városi pártbizottsággal, megbeszéléseinken már eddig is sok mindenre fény derűit. Példaként említem: együtt »bogarásztuk ki«, hogy van olyan üzem a városban, ahol a pártvezetőség hét éve nem foglalkozott az ifjúságpolitikai határozat végrehajtásával. így a városi pártbizottság segítségével fordulhatunk a pártalapszervezetekhez, és kérjük tőlük a KISZ-esek támogatását. Együtt próbálunk változtatni azon is. hogy kevés fiatal párttag dolgozik az ifjúsági szövetségben. Csak így tudunk a »fejekben is rendet tenni«, így gyorsíthatjuk a szemléletváltozást — Hozott-e mérhető változást az eltelt idő? — Fontos, hogy a KISZ megtalálja a szerepét egy-egy vállalaton belül, es el is fogadják a vezetők az ifjúkommunistákat alkotótársnak. Sajnos az »üzemi négyszög sokszor csak formálisan működött Az előbb említettek is közrejátszottak abban, hogy már van bizonyos fejlődés, kezdik elismerni az ifjúkommunisták jogait. Természetesen ehhez az is kell, hogy megfelelően felkészült fiatalok képviseljék a szövetséget. Azon fáradozunk, hogy a KISZ-tagok éljenek lehetőségeikkel az akcióprogramok készítésekor, jó ötleteiket állítsák a gazdásági építőmunka szolgálatába, merjenek kezdeményezni. Sokszor úgy terveznek: »ezt várják tőlünk«, holott lehet, hogy ez kevesebb, mint amire képesek lennének. — Miként tudnak hatni a KISZ-en kívüli fiatalokra? — Ma már nem lehet olyan »össztársadalmi hiányérzetet« produkálni, mely a »hőskorban« a szövetséghez vonzotta a más lehetőségek nélkül társtalam fiatalokat. A tudati szánt akkor sem volt magasabb, sőt ma már fölvilágosul- tabbak. a fiatalok, épp erre kell alapoznunk, újszerű szellemi vonzerőt teremtenünk. Ha például egy üzemben megfigyelünk két átlagos fiatal esztergályost a munkapad mellett, hosszú idő után sem tudjuk megkülönböztetni a KISZ-tagot a KISZ-en kívülitől, mindketten jól dolgoznak, jól öltöznek ... Arról kell jő munkánkkal meggyőzni minden kortársunkat; hogy nem fog ugyan kézzelfoghatóan többet kapni, ha KISZ-tag lesz, de többet adhat. »Megvalósíthatja önmagát«, és ha ezt fölfedezi, akkor megtettük az első lépést ahhoz, hogy ifjúkommunistává váljon. Így jöhet rá, hogy a KISZ-szel mégis »nyer«. u r.
