Somogyi Néplap, 1978. január (34. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-27 / 23. szám

* VILÁG PROLETÁRJAI, EG Y E S 0 L J E T E K I Are: 80 fillér MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXIV. évfolyam 23. szám 1978. január 27., péntek Orvosi diagnosztikai táskák Érdek és érdekeltség Egy évtizedre visszatekint­ve, ugyan nem meglepő, de figyelemre alig méltatott ada­tukra bukkanhatunk az álla­mi ipar önálló egységeinek számáról. Ebben az időszak­ban a száz munkásnál keve­sebbet foglalkoztató vállala­tok aránya az állami iparon belül 15,7 százalékról 7,4-re esőkként, ugyanakkor az ipartelepek számának apa­dása szerény, már-m'ár elha­nyagolható. Az történt tehát, hogy a korábban önálló ki- seob vállalatok többsége be­olvadt egy nagyobb szerve­zetbe. A létszám, a termelői képesség, azaz a kapacitás bővülését tárt karokkal vár­ta az új gazda, cserében azon­ban — tisztelet a ritka kivé­telnek — nem adott semmit, már ami az érdekek össze­hangolását, egészséges diffe­renciálását illeti. Márpedig kézenfekvő: a több egységre tagolódó vállalatoknál az össztársadalmi, valamint a csoportérdekeket csak akkor lehet igazán jól érvényesíte­ni ha hathatósan serkent itt is ott is a* érdekeltség. A vállalati belső szervezet tö­kéletlensége, az elmaradó követelményektől általában akadálya a haladásnak. Decemberben fogadta el as országgyűlés az állami válla­latokról szóló törvényt, amely — gyakorlati tapasztalatokból leszűrt intő jeleiknek enged­ve — a vállalatok belső Irá­nyítást elszámolást érdekelt­ségi rendszerének előírásain kívül kitér a területileg más helyen lévő vállalati egysé­gek helyzetére. Csupán érzé­keltetésül a két alapvető adat: az állami ipar vállalatainak száma —■ 1976-ban — 737 volt ám ezek 5250 ipartelepet működtettek! Durva számtani átlagban ea vállalatonként hét telephely, azaz — mert ilyen értelemben teljesen mindegy, hogy két vagy ki­lenc gyáregysége van a cég­nek — fontos és érzékeny he­lyet tapintott ki gazdaságiink szervezetében a törvény. Az, ami eddig csupán óhaj volt, most törvény előírta kö­telezettség; a vállalatoknak, működési és szervezeti sza­bályzatukban, valamint kol­lektív szerződésükben a te­rületileg másutt elhelyezkedő, azaz nem egy telephelyen le­vő egységek számára külön elszámolási és ösztönzési rendszert kell megállapíta­niuk. Ennek a kikötésnek az a célja, hogy közvetlenné te­gye az eddigi, közvetett, s ezért sűrűn elmosódó érde­keltséget, véget vessen az eredményektől függetlenített egyenlősdinek. Célja a tör­vénynek ugyanakkor az is, hogy megfelelő gazdálkodási önállósághoz — és felelősség­hez! — juttassa a szóban for­gó gazdasági egységeket. Hasonló utat jelöl ki a tör­vény a tröszti kereteken be­lül tevékenykedő vállalatok számára is, azaz kívánatos­nak tartja az eddigi, merev, sok tekintetben visszahúzó erőkkel terhelt szervezeti for­mák, érdekeltségi rendszerek tágabbá tételét. Az érdek ter­mészetesen — alapvetően — a vállalati, tröszti szervezet egészében azonos: a hatéko­nyabb, nagyobb vállalati eredményt hozó munka. Most az érdekeltség olyan módsze­reit kell megt .'á'ni, amelyek ötvözik a konk. lt telephely s a vállalat, valamint ezek e-vüttesének és a népgazda­ságnak érdek visz anyait. A törvény ezt — hangsúlyozni szükséges — csak lehetővé te­szi, de nem teremti meg: ez a termelőhelyek dolga, köte­lessége. A Legfelsőbb Tanács küldöttsége Washingtonban Ponomarjov és Carter találkozója Látogatás a kongresszus képviselőháziban James Carter, az Egyesült Államok elnöke a Fehér Ház­ban fogadta Borisz Ponomarjovot, az SZKP KB PB póttag­ját, a központi bizottság titkárát, aki a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa küldöttségének élén tartózkodik az Egyesült Államokban. A találkozón jelen volt Anatolij Dobrinyin, a Szov­jetunió washingtoni nagykö­vete, valamint Walter Mon­dale, amerikai alelnök és Zbigniew Brzezinski, az ame­rikai elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója. A találkozón áttekintették a szovjet—ame­rikai kapcsolatok helyzetét és a nemzetközi élet több más kérdését James Carter kijelentette: az Egyesült Államok kormá­nya érdekelt a szovjet—ame­rikai kapcsolatok további fej­lesztésében, Borisz Ponomarjov Ismer­tette a Szovjetunió elvi po­litikáját, amely az enyhülés megszilárdítására és fejleszté­sére, a szovjet—amerikai kapcsolatok előbbrevitelére irányuk A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának küldöttsége, mely Borisz Ponomarjovnak, a nemzetiségi tanács külügyi bi­zottsága elnökének, az SZKP KB Politikai Bizottsága pót­tagjának, a kb titkárának ve­zetésével Washingtonban tar­tózkodik, csütörtökön látoga­tást tett az Egyesült Álla­mok kongresszusának képvi­selőházában. A szovjet ven­dégeket John Brademas, a de­mokratapárti képviselőcso­port helyettes vezetője üdvö­zölte, hangoztatva, hogy a küldöttség látogatása lehetővé teszi a két ország törvény­hozó testületéi közötti kapcso­latok szorosabbra fűzését, s így hozzájárul a szovjet- amerikai kapcsolatok általá­nos bővítéséhez. Borisz Ponomarjov köszöne­tét mondott az Egyesült Ál­lamok kongresszusa részéről tapasztalt szívélyes vendéglá­tásért, majd részletesen is­mertette a Szovjetuniónak a békére és nemzetközi bizton­ságra, és egyes regionális problémákra vonatkozó elvi álláspontját. Hangoztatta, hogy a Szovjetunió a nemzet­(Folytatás a 2. oldalon) Ülést tartott a Minisztertanács A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütörtö­kön ülést tartott. Lázár Kétmillió tonna többletárat kell elfuvarozni Előszállítási értekezlet a MÁV vezérigazgatóságán Az eÎBÔ félévben — amikor még optimálisak a feltételek, előszállítással és a fuvarozá­sok átütemezésével kell el­vinni azt a többlet árumeny- nyiséget, amire az év máso­dik felében a feladatok tor­lódása miatt már nem lesz lehetőség. Az ezzel kapcsola­tos teendőket egyeztették csü­törtökön a MÁV vezérigazga­tóságon a vasút vezetői hat­van legnagyobb fuvaroztató vállalat, a külkereskedelmi szervek, a társ közlekedési ágak és a minisztériumok képviselőivel tartott előszállí­tási értekezleten. Szabó Béla, a MÁV vezér­igazgató-helyettese emlékezte­tett arra, hogy tavaly az ok­tóberi-novemberi csúcsidő- szakban nemcsak a vasút, ha­nem a fuvaroztatók sem tud­ták követni a szállítások nö­vekvő ütemét. Októberben például 1,7 millió órára fizet­tek ki kocsiálláspént, amely­nek következtében több mint félmillió tonna áru szállítására alkalmas kapacitás esett ki. Közös érdekből szorgalmazza tehát a vasút az előszállítást, az átcsoportosítást, amelynek a célja, hogy az első félévben legalább 2 millió tonnával több árut szállítsanak el, mint a múlt év azonos időszakában. Ennek érdekében az első ne­gyedévben fuvarozási kedvez­ményt adnak azoknak, akik a tavalyinál több «-elálló« tö­megárut, kavicsot, követ, ce­mentet, betont, talajjavító anyagot, homokot, salakot, bauxitot, téglát, cserepet és műtrágyát szállítanak, illetve fogadnak. A hétvégi rakodáso­kat kocsiálláspénz-mentesség­gel, az irányvonalok hétvégi képzését és kirakását felemelt jutalékkal ösztönzik, a fagy­mentes áruk kirakására pe­dig az átlagosnál háromszor több időt biztosít a vasút. A vezérigazgató-hrlye'.tes a vas­út nevében vállalta, hogy az előszállításokhoz, a második félévről előrehozott fuvarozá­sokhoz valamennyi igényelt kocsit pontosan kiállítanak, ugyanakkor felhívta a figyel­György, a Minisztertanács el­nöke beszámolt Ali Nasszer Mohamednek, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság miniszterelnökének hazánk­ban tett hivatalos, baráti lá­togatásáról. A kormány a be­számolót jóváhagyólag tudo­másul vette. A kormány elfogadta a kül­ügyminiszter jelentését az ENSZ-közgyűlés XXXII. ülés­szakáról. A Minisztertanács jóváhagy­ta a Budapest és vonzáskör­zete iparának fejlesztésére ki­dolgozott, hosszabb távra szó­mét arra az elkerülhetetlen Intézkedésre, amely szerint a > csúcsforgalmi időszakban hát- ' lé irányelveket, térbe szorulnak azok,az áruk,! .. amelyekre az első negyedév- A Minisztertanács ezután ben kedvezményt adnak. I egyéb ügyeket tárgyalt. Három változatban készítik az orvosi-diagnosztikai iáski- kai. Miskolcon, a Medicor-művek orvosi-elektronikai készü­lékek gyárában. E táskákból jelentős mennyiséget exportál­nak a Szovjetunióba is. Képünkön: A táskák meózása. (MTI-fotó — Marnék Attila felv.) Zsúfolt program várta csű törtökön Minszkben, a Belo­rusz Szovjet Szocialista Köz­társaság fővárosában a ma­gyar országgyűlés küldöttsé­gét, amely Apró Antalnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjanak, az országgyűlés el­nökének vezetésével szerdán érkezett háromnapos látoga­Hiányzik a példatár.. A. társadalmi munka hatékonysága Hívnak bennünket — vagy öinként jelentkezünk —, és föl­vesszük az ásót, a lapátot, esetleg a festőecsetet. Vagy »megváltást« fizetünk: fel­ajánljuk egy napi keresetün­ket Az utóbbi esetben talán többet is használunk az ügy­nek, mert a pénzünkből hoz­záértő emberekkel végeztetik el az esedékes tennivalót. Gondolnánk-e, hogy nem mindegyik itt fölsorolt társa­dalmi munka társadalmi? Legalább is erre utal a Szak- szervezetek Somogy megyei Tanácsa elnökségének tegnapi ülésén hallott vita, amely az SZMT közgazdasági osztályá­nak jelentése alapján kereke­dett Elnökségi tagok és meg­hívottak mondták el vélemé­nyüket — ezek többsége saját tapasztalaton alapult — a munkahelyeken szervezett társadalmi tevékenységről. »A társadalmi munkatevé­kenység kifejezi a dolgozok felelősségét a társadalmi cé­lok, a lakó- és munkahely iránt; jelentős anyagi erőfor­rásokat tár fel, nagy szerepet játszik a közösségek összeko­vácsolásában.« Ezzel a meg­állapítással kezdődik a tájé­koztató, s a több mint két órás eszmecsere lényegében azt a célt szolgálta, hogy mindez tényleg így legyen. Hogy egyértelműen kifejez­hessék az emberek a felelős­ségüket a környezetük iránt, valóban feltáruljanak az erő­források és hasznos cél érde­kében munkálkodva kamatoz­tassák az ily módon összeko­vácsolódó közösségek. Hogy a dolgozóknak ne csak 70—80 százaléka vállaljon szívesen — önkéntesen — ilyen feladato­kat, és ne legyen különbség az egyes rétegek aktivitásá­ban ... A meghatározás szerint az önkéntesen, ellenszolgáltatás nélkül, a közösségért végzett munka nevezhető társadalmi munkának. Rendelkezés is szabályozza, mi minősíthető ilyen tevékenységnek. A gya­korlatban mégis meglehetősen nagy a zavar annak eldönté­sénél, mi sorolható ide — ezt oizonyították, példákat idézve, az elnökségi ülés részvevői is. lis azt, hogy minden társadal­mi munka csődöt mondhat, ha a szervezése, az irányítása nem kapja meg azt a figyel­met. amit megérdemelt. Me­gyénkben a legtöbb vállalat­nál, intézménynél nem tisz­tázták azt a kérdést, ki fog­lalkozzon a társadalmi mun­kák szervezésével. A párttit­kár? Az szb-titkát? A sze­mélyzetis? S ha megoldódott ez a probléma és kivonulnak a dolgozók a munkahelyié, rendelkezésre áll minden esz­köz, van szakmai irányító, hogy tényleg eredményes le­gyen ez a tevékenység? A dolgozó szabad időben végezzen társadalmi munkát, nem pedig munkaidő alatt — de számításba kell venni, meddig lehet elmenni a ké­réssel, hogy a dolgozó felál­dozza szabad idejét, hißzen pi­hennie is kell. És figyelembe kell venni azt is, hogy a tár­sadalmi munka, hasonlóan a »tényleges« munkához, nem lehet híján a hatékonyságnak, az intenzitásnak — mondták a vitázók. De mit szól az a tár­sadalmimunkás, aki jól és sokat dolgozott, s végül azt látja, hogy nem becsülik fá­radozását, áldozatvállalását? (Kaposváron, a Marx Károly közben Rákóczi-meccsek Ide­jén gépkocsik tömege parkol a nagy ügybuzgalommal szé­pített, virágokkal beültetett területen...) Vita folyt a tegnapi elnök­ségi ülésen arról is, hogy a munkaidőben, illetve a mun­kahelyen végzett, de közössé­gi célokat szolgáló tevékenyse- I get társadalmi munkának mi- ! nősíthetik-e, s ennek kapcsán ! merült fel az igény: jó volna I elkészíteni a társadalmi mun- ( kák példatárát, vagy azoknak ' a tevékenységeknek a felso­rolását, melyek nem tartoznak a társadalmi munkák közé. Társadalmi tamogacasban részesítik a gyermekintézmé­nyeket a vállalatok, a szocia­lista brigádok. Az itt tapasz­talható esetlegesség, rendszer­telenség megszüntethető azzal a módszerrel, melyet a Tex­tilművek alkalmaz: a patro­nált iskolával szerződést kö­tött, azt évente megújítja, s a teljesítéseket rendszeresen ellenőrzik. Ily módon az ille­tékes tanács is könnyen átte­kintheti, koordinálhatja a te­rületén folyó társadalmi mun­kákat. A téma további tanácskozá­sokhoz adhat alapot, melyek közelebb hozhatják a tisztá­zatlan kérdések megoldását. Az SZMT elnöksége megtette az első lépést ezen az úton. tásra Belorussziába. Apró An­talt elkísérte útjára Alekszej Sityikov, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa Szövetségi Tanácsának elnöke és Marjai 'József, a Magyar Népköztár­saság moszkvai nagykövete. A magyar parlamenti kül­döttség a délelőtti órákban el­látogatott a Belorusz SZSZK Legfelsőbb Tanácsa elnöksé­gébe, ahol 1. Poljakov, a leg­felsőbb tanács elnökségének elnöke tájékoztatott a belo­rusz törvényhozás tevékenysé­géről. Ezt követően az Ápró Antal vezette küldöttség ko­szorút helyezett el a belorusz főváros győzelmi obeliszkjé- nél, majd felkereste az Orosz- országi Szociáldemokrata Munkáspárt I. kongresszusá­nak múzeumát. A délutáni órákban parla­menti küldöttségünk a minsz­ki traktorgyárba látogat, s ott szovjet—magyar barátsági nagygyűlésen vesz részt. A magyar országgyűlés kül­döttei a nap folyamán meg­tekintették a köztársasági nép- gazdasági kiállítást és Minszk nevezetességeivel ismerked­tek. Este a Belorusz SZSZK Legfelsőbb Tanácsának elnök­sége adott fogadást parlamenti küldöttségünk tiszteletére. Majn ar - mozambiki tálalások Szamora Machel mozambiki elnök csütörtökön fogadta Púja Frigyes magyar külügy­minisztert, aki hivatalos és baráti látogatáson tartózkodik az országban. A meleg és elv­társi légkörben lefolyt meg­beszélésen a felek véleményt cseréltek a nemzetközi hely­zet, valamint Magyarország és Mozambik együttműködése időszerű kérdéseiről. A tár­gyaló felek kijelentették, hegy mélységesen elégedettek a magyar—mozambiki kapcso­latok jelenlegi alakulásával, s aláhúzták, hogy a kapcsolato­kat továbbra is fejleszteni és erősíteni keli. „ ' Barátsági nagygyűlés a minszki traktorgyárban Magyar parlamenti küldöttség Belorussziában

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom