Somogyi Néplap, 1978. január (34. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-25 / 21. szám
Lakótelep és pszichológia Mély víz a magas házakban í Születésnapi táncol A BM Kaposvár Táncegyüttes jubileumi műsora Sofcan elmesélhetnék: — Állok, és hatodik perce nyomom a lift gombját. Csak nem jön. Reggel fél nyolc van, minden perc számít. Mikor lesz végre szabad ,ez az átkozott lift? S az ideges várakozás közben váratlan gondolatai támadnak az embernek : mi lesz akkor, ha tűz üt tki? Hogyan megyek le a nyolcadik emeletről, ha gyorsan ki kell jutnom? S ez a reggeli idegesség meghatározza az egész napomat Ideges leszek, s nem tudom : honnan erednek nyomasztó érzéseim? — Az idegszakorvosoknak, pszichológusoknak ma már egyre inkább figyelniük kell a lakótelepi élet okozta neurotikus zavarokra — mondja dr. Éles Judit idegszakorvos. Magyarországon a pszichológia nem tartósak a fejlettnek mondható tudományágak közé. Sem az elmélete, s különösen nem a gyakorlata. Gyakran találkozunk ideges emberekkel. Ennek sokféle oka lehet, otthon és a munkahelyen egyaránt Nyilván nem véletlen, hogy ma már közismert a kifejezés: munkahelyi pszichológus. Elsősorban ott van szükség a közreműködésére, ahol egyhangú, gépies munkát végeznek a dolgozók. Ebből is származhat a neuraszténia, de az okok között a lakótelepi élet is megtalálható. A toronyházak számtalan falából ránk zúduló tompított zaj, a vízvezetékele hörrenése, a lépcsőházi élet megannyi jelensége egyszer csak elénk görbíti a kérdőjelet: vajon mitől vagyunk állandóan nyugtalanok? A Magyar Nyelv Értelmező Szótára, V. kötet — neuraszténia: az idegrendszer működésében fellépő zavar, amelynek főbb jellemző tünetei az álmatlanság vagy a nyugtalan alvás, a fáradékonyság és az ingerlékenység. Dr. Éles Judit: — Egyszerűen fogalmazva neuraszténiás az az ember, aki a körülmények hatására fokozottan ingerlékennyé válik. Kaposvár épülő lakótelepeire nagyon sokan vidékről költöznek be. Úgy is mondhatnánk: az urbanizáció kellős közepébe zuhannak, mindjárt a mély vízbe. A legszembetűnőbb átmenetet nekik kell végigélniük. — A faluról bekerülő emberekkel — mondja dr. Éles Judit — az orvos könnyebben boldogul. Nyugtalanságuk, feszültségük, ingerlékenységük okai közül legalább eggyel már tisztában van. A lakótelepi körülményekre a különböző korban levő emberek különbözőképpen reagálnak. A leghátrányosabb helyzetben az idősek és a gyermekgondozási segélyen levő kismamák vannak. A fiatalok és a középkorúak könnyebben alkalmazkodnak ezekhez a körülményekhez. Nincs könnyű dolga az orvosnak. Többek között azért sem, mert a vizsgálatokhoz szükséges tesztek Magyarországon nagyon nehezen szerezhetők be. Igaz, nem ezék jelentik a gyógyítás elsődleges módszerét. Az irányított beszélgetéseknek sokkal nagyobb a jelentőségük, s csak ha ezek nem vezetnek eredményre, következnek a tesztek. Nehéz azt is elválasztani: testi eredetű panaszokról van-e szó, vagy »csak« idegességről, illetve a kettő ösz- szefonódásáróL Szembetűnő az ellentmondás: már-már 'közhelyként fogalmazzuk meg, hogy a népes lépcsőházakban lakók egymást is alig ismerik, ugyanakkor életünk zajai az összes szomszédunkat Idegesítik. S félünk attól is: hányán figyelnek bennünket. Ezek még azokat az embereket is »kikészítik«, akik tudják: a lakótelepi élet ezzel jár. Éppen ezért megpróbálják tudatosan a helyükre tenni a zajokat, a bezártság érzetét. A nagy lakótelepeken való élet pszichológiai »kísérete« azonban elsősorban tudattalanul hat Anélkül, hogy észreven- nénk, hogy idegeink feszülésére magyarázatot találnánk. — Tény, hogy a terronyhá- zak, a lakótelepek a pszichológus, az idegorvos szemével nem a legoptimálisabb élet- feltételeket biztosítják — mondja dr. Éles Judit. — Az is bizonyos azonban, hogy ezeken lehet változtatni. Kis szeretettel, szívvel építve már egészen más lesz egy játszótér, egy lakás, egy tér, egy ga- rázssor. — Az orvos szemével válaszolt A lakótelepeket azonban építészek csinálják. Ha építész lenne, akkor is ezt mondaná? — Ugyanezt Természetesen nem a lakótelepeket kell lebontani (legföljebb változtatni kellene rajtuk), hanem más megoldást kell keresni. Azért kell, mert gyakori már az is : gyereket visznek az orvoshoz neurotikus panaszokkal. Mit tud tenni az orvos? Túl az úgynevezett irányított beszélgetéseken — amelyeknek célja a megnyugtatás — és a teszteken, a személyiségnek megfelelő, reális életvitelt javasol, írhat fel gyógyszert is. És még valami kínálja magát: — Ki kell mozdulni! — mondja dr. Éles Judit. — Nem a betonfalakat kell kerülgetni, hanem messzebb sétálni. Mészáros Attila A BM Kaposvár Táncegyüttes jubileumi műsorral ünnepelte megalakulásának huszonötödik évfordulóját. Az együttes mintegy ezerkétszáz vendéget fogadott a Csiky Gergely Színházban két előadásán. Néptánckultúránk reprezentatív, hagyományt őrző értékeit csillogtatták meg a kaposvári táncosok. A kiemelkedő sikerért járó elismerést kapták viszonzásul a közönségtől. Huszonöt éves folyamatos, elismerést érdemlő működésükkel Kaposvár hírnevét öregbítették. A Kaposvári Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága adományozó levélben fejezte ki elismerését az együttesnek. A név változásáról szóló díszes okmányt dr. Kovács Ferenc, a városi tanács elnöke elismerő szavak kíséretében nyújtotta át Ga- licz János művészeti vezetőnek. A huszonöt év során a tavalyi esztendő volt a legeredményesebb, amikor két külföldi szereplést vállalt az együttes, megtartva a mintegy negyven itthoni előadást is. Érződött egész évben, hogy a jubileumra készülnek. A színes tánctablót addig csiszolSzabad időben — giccset? — Sajnos, nincs olcsó tányérunk — mondta annak idején az edénybolt vezetője, amikor hiánycikkek után nyomoztunk. Miért? Mert húszasával, ötvenesével vásárolják fel a tányérfestők. — A népművészek? — Ugyan, kérem. Az alkalmi festők. Akik egyszer valahol láttak tányéríestést, és úgy gondolják, hogy ilyet ők is tudnak csinálni. Megveszik a legolcsóbb fajansz tányért, a szemközti boltban a biciklifestéket — mikor milyen színűt lehet kapni —, azzal dolgoznak. Nyáron jön a sokkül- löldi, keresi a »szuvenírt«. És nem ad a népművészeti boltban 30ü—400 forintot egy tányérért, amikor ötvenesért is megkaphatja... És kérem — fejezte be az üzletvezető —, nem elég, hogy tőlünk viszik az »alapanyagot«. Később, ha kész a munka, beállítanak hozzánk a »végtermékkel«. M gvételre kínálják egy tételben ... Ha azt mondanám, meglepett mindez, nem szólnék igazat. Elég megnézni a pavilonok, cukorkaárusok kirakatát a Balaton mellett, vagy a megyeszékhely trafikjait és ajándékárudáit. Mindenütt ott »díszelegnek« az álnépművészet darabjai. Egyik tájra sem jellemző rózsák virítanak a fajanszon, eredeti tányérra soha nem kerülő színek ékte- lenítik otromba mintákkal az edényt. A népi giccsnek vannak rafináltabb, nehezebben felismerhető darabjai is. Somogy, bár soha nem volt a habán hazája, tehetséges népművészek által azzá lett. És úgy látszik, ha bánt festeni sem nehéz. Legalábbis a kirakatok ezt bizonyítják. Rengeteg szín (a habánosok eredetileg néggyel dolgoztak, meghatározott mintákat festettek), ortopéd virágok »hasznos« tárgyakon. Gyertyatartón, nyeles láboson — ha nem vigyázunk, a gye- I rekkultuszra való tekintettel j Éjjeli edénykén isK1 J, Minden gyerek tanulja az iskolában a buzsáki geometrikus mintákat Nem nehéz — legtöbbször pirosat feketével váltogatnak. Látszatra egyszerű. A különbség csak akkor ordító, ha egymás mellé kerül az eredeti és a hamisítvány. Az igény akkora, hogy ha az alkalmi népművészek még egyszer annyit gyártanának, akkor is elkelne. Mi hát a megoldás? Például az, hogy a boltokat, pavilonokat ellenőrizni kellene, ne kerüljön oda giccs. És lenne még egy. Az ügyesebbeket, a nyári szállítók legtöbbjét meg lehetne tanítani a tányérfestés alapjaira. Most télen a művelődési házak, az iskolák alkalmasak lennének erre. Mindenki jól járna. A népművészek bizonyára szívesen vezetnének tanfolyamot, a tanulni akarók pedig elsajátítanák a tárgykészítés alapjait. A szabad idő hasznos tevékenységgel telne el, és kevesebb népi giccs kerülne forgalomba. S. M, Molnár Zoltán I Eljegyzés — Péter, György! Azonnal idegyertek ! — Na ne, anyuci — tiltakoztak az érdeklődő csemeték —, hátha folytatják,.. Hé, csak csókolózzatok! Klári feltápászkodott, és fenyegetően mászott kifelé. Nagymama fogta fel végre a helyzetet, és avatkozott bele sürgősen: — De hova mégy, Klárika, talán te is meg akarod őket nézni? Harsány nevetés tőrt ki az ebédelő fűasztalnál. Megjelent — a ház mögül bíborvörösen kilépve — Tibor, a vőlegény. A látvány nem csökkentette a jókedvet. Barna, immár emel- kedettebb hangulatában meg is tapsolta: — Tiborkám, igazán nincs mit pironkodnod! Gyere csak, igyál az ijedtségre! Gitta felhasználta az ülésrend megbontását, és odalopta magát Barnája mellé... — De Barnám, ez olyan... ízetlen ... — S halkabbra fogva a szót, megfogta a karját — : figyelj csak rám egy kicsit! — Figyelek, drágám. — Látfad, beszélgettem az örömanyával, ezzel a szörnyű Marival... — Meg Gusztival is.. — mondta Barna, minden célzatosság nélkül. Gitta már kezdte latolgatni, hogy szóvá tegye-e Barna hajlandóságát a féltékenységre. De aztán mégis inkább úgy döntött, hogy nem sértődik meg: — Vele is. Mindjárt megérted. Szóval Mariék azt akapják, hogy vegyünk közösen, vagyis fizessünk be egy öröklakást a gyerekeknek ... Gondoltam, rögtön megkérdezem Gusztit, hogy mennyivel hajlandó beszállni... Ám természetesen minden rajtad múlik... — De Gittám, hát a lányunkért természetesen bármilyen áldozatra is... Guszti mennyit ad? — Hát ez még nem flx... Pénze sincs, azt mondja, de hajlandó kölcsönöket felvenni Megkérdezem még nagymamát is, sőt, azt hiszem, 1 rajosból is ki lehet nyomni valamit ... — Kinyomni ..hogy beszélsz? — Magyarul. Mindenesetre nekünk kellene legelőször is számot vetnünk, hogy mit bírunk... Lajos újabb pohár borokat nyújtott nekik: — Gitta, Barna! Nem ti vagytok az ifjú pár, ne tur- bekoijatok olyan feltűnően! — Talán nem köti le őket annyira a íőztöd, mint például minket — hangsúlyozta újólag is elismerését Ferenc, az örömapa —, ugye milyen csodálatos, édesanya?! Klári már közben arról faggatta férjét, hogy mit akart tőle Gitta, mert ez a nő mindig töri valamiben a fejét !— Majd elmondom, szivem ... De nem lehetett lerázni, ragaszkodott az azonnali beszámolóhoz. Mikor megtudta, hogy az öröklakás belépőjének az összedobásáról van szó, még inkább izgalomba jött. — Megállapodtál vele valami konkrét összegben? — Ugyan — hárította el magáról az ostoba gyanút Guszti, ö Klári számára is megfelelő szilárd férj igyekezett maradni. — Ezt nem lehet csak úgy improvizálni. Majd megfontoljuk, kérlek... De Klári szemében még ez a szilárd kijelentés sem látszott egyáltalán megnyugtatónak. Ösztönösen továbbra is szemmel tartotta Gittát. Látta, hogy már a nagymamát kerülgeti. De hát hiszen a saját anyja, azt csinál vele, amit akar. Kati is valahogy nagy észrevétlenül már újra elfoglalta a helyét, sőt szedett is a kitűnő paprikásból. Laci készséggel megkaparta a bogrács alatt a parazsat. Pe K.ati halkan rászólta — Hagyd, attól már ez nem lesz melegebb! — Nem hült az még ki, Katikám — terjedt ki mindenre Lajos bácsi vendéglátói figyelme —, szedjed csak bátran! — A bátorság, az nem hiányzik belőlem! — nyugtatta meg Kati. Szeme közben valahogy Laci szemével akadt össze. Egy pillanatig rajta hagyta a tekintetét. — Jó étvágyad van, menyasszony? — kérdezte halkan a parázsban kaparászó fiú. Kati tekintete hűvös volt és elutasító, villáját hideg nyugalommal döfte a pirosló húsba. A fiú csak nézte tovább, miközben már nem is őhozzá beszélt: — Hozok rá még egy kis gallyat, Lajos bácsi! — Jó — mondta Lajos bácsi —, hiszen amíg van belőle, addig mindig eszébe juthat valakinek, hogy szed még egy pótlást. XXV. Gitta közben, mint egy jó kislány, anyja lábához telepedett. Neki is elmotyogta — persze megint a Mariék nyakába varrva az ötletet, hogy a fiataloknak öröklakás... S, hogy természetesen neki kell összeszedni, amennyit csak tud. ÍFoígfaíjukJ iák, míg művészileg tökéletes lett. És az is érződött, hogy az együttes jól végiggondolta a múltját, merített a kiapadhatatlan forrásból... A múlt egy kis darabja meg is elevenedett, eljöttek a jubileumra az »öregek« is. Nájrádi—Vav- rinecz Pántlikázóját adták elő. S amit feltétlenül el lehet lesni még mindig tőlük: arcukra ragyogtatták az átélt tánc minden örömét A Dobozi csárdást afféle »belépőnek« szánta az együttes, a változatos képek pedig azt mutatták — ezt a továbbiakban minden műsorszámuk megerősítette —, hogy a néptáncok színpadi élete is gazdag, kiteljesedő lehet. A születésnapi táncok külön értékeként említhetjük, hogy felölelték a magyarországi néptánckultúra csaknem minden tájegységének az anyagát. Tetszett a legényavató Rábaközi verounk és dus, szólót Svenda Gábor táncolt. Sokáig gondjuk volt a zenei kíséret. A jubileumi műsorra vendégeket kért föl a BM Kaposvár Tánc- együttes: a Vörös Csillag Érdemrenddel kitüntetett Duna Művészegyüttes népi zenekara Mészáros Tivadar vezetésével a táncosoknak is élményt nyújtott; ez érződött előadásukon. A kaposváriak zenei kíséretét végső soron csak kaposvári zenekar oldhatja meg. A Kerékkötő együttes rövid idő alatt nagy utat tett meg, stílusos zenekíséretük máris figyelmet érdemel. Orsovszky— Szurdi Páros verbunk Somogybái és a Madocsai táncok, illetve Bodai—Balázs Csizmás című tánckompozícióját kísérte a Kerékkötő együttes. A Páros verbunk szólótáncosai Sáriné Bors Erzsébet és Tóth László voltak. Kricskovicsné, Szücsanov— Halász Szlovén párosát szívesen tűzi műsorára az együttes, mert mindig »sikerszám«. Sokszor tapsolta vissza a közönség a táncosokat, így az Üveges leánytánc előadóit is. És az együttes tagjai bírták, nem látszott a fáradtság leghalványabb jele sem. Ünnepeltek ... A Feketelaki legé- nyes — Tímár—Farkas kompozíciója — visszatapsolt szólistái Tóth László, Svenda Gábor és Zarka János voltak. A jubileumi műsort záró Szatmári páros — Rábai Miklós— Gulyás kompozíciója — emléket állított az elhunyt neves koreográfusnak, akit példaképül választottak. A tíz pár táncos lélekszakadtáig járta a közönség kedvére... A táncok szépségét az együttes tagjai Balázsné Pomezans- ki Judit tánckarvezető irányításával keltették igaz életre. Nem szóltunk még a műsor két meghívott vendég énekeséről: Szántai Ildikóról és Béres Ferencről. Mindketten — együtt örülve a jubiláló együttessel — tudásuk javát adták. H. B.
