Somogyi Néplap, 1978. január (34. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-25 / 21. szám

Szezonvárás telién és Bogláron Átépül az üdülőközpont Nyomdafesték és enyvszag Vigasztalan látványt nyúj­tanak ilyenkor a balatoni üdülőhelyek. Elhagyatottak, néptelenek a nyáron zsúfolt sétányok, parkok. Néhány szorgoskodó emberrel talál­kozhatunk, aki már az új sze­zont készíti elő. Közművesítés, korszerűbb utak Balatonlellén Horváth Ár­pád tanácselnök tájékoztat a készülődésről, a községben fo­lyó munkákról : — A múlt év végén meg­kezdődött és jó ütemben fo­lyik az üdülőhely központjá­nak a rekonstrukciója. Az idén az első ütemre kerül sor. A Szent István utcában kicse­rélik a villany légvezetéket föld alatti kábelre, ugyanott felújítják az ivóvíz- és szenny­vízhálózatot. Ez az utca üdü­lőhelyünk belső, legforgalma­sabb útvonala, már nem tud­ta biztosítani a rengeteg jár­mű zavartalan közlekedését, ezért korszerűsítjük. Az állo­mástól a Zöld Lugas vendég­lőig — mintegy 600 méter hosszúságban — a jelenlegi 3 méter széles úttestet hatmé­teresre szélesítik. Közel a tó­parthoz egy új utcát nyitot­tunk Napsugár néven, ez lesz a legszebb utcánk. Már az idén közvilágítással látjuk el, jövőre pedig betonburkolatot kap. E környéken tervezzük a Balaton-part feltöltését, s ha ez megvalósul, akkor parkot és szabad strandot alakítunk ki, erre igen nagy szükség van. Elmondta a tanács elnöke, hogy az üdülőközpont rekonst­rukciójára 6,5 millió forintot költenek. A kivitelező a So­mogy megyei Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat. — Nagyon elégedettek va­gyunk a vállalat tevékenysé­gével, már több éve dolgozik nekünk. Eddig minden mun­kát határidőre és kifogástalan minőségben végzett el. Üzletház, tanácsi és OTP-iakások Ágoston Ernő balatonboglá­ri tanácselnök a már megkez­dett és tervezett feladatokról tájékoztat: — Az idén és még néhány évig legnagyobb feladatunk a község központjának a rende­zése, s ez nemcsak a helybeli lakosok, hanem az idegenfor­galom miatt is nagyon fontos. A 7-es út szomszédságában, a postától a Boglárka Áruhá­zig elkészült a rendezési, il­letve a szanálási terv. Az egy­kori Tüzép-telep helyén 2000 í négyzetméter alapterületű, emeletes üzletház épül. Ott kap majd helyet a most le­bontásra ítélt élelmiszer- és ruházati bolt, a fodrászat, a Siotour és az OTP 'kirendelt­sége. Lesz presszó és könyv­tár, valamint játékterem és szolgáltatórészleg. Helyiséget kap a Gelka is. Az épületben csak üzletek lesznek. Az eme­leti kirakatok előtt (ez az új­szerű) szintén sétálóutcát ala­kítunk ki, onnan nagyon szép kilátás nyílik a 7-es út túl­oldalára, ahol a jelenlegi épü­leteket lebontjuk, s helyükön parkot létesítünk. Megkezdő­dött a közművesítés, a vil­lany-, víz-, szennyvízhálózat és a gázvezeték kiépítése. El­készült hat tanácsi bérlakás — az idén még tíz épül —.sa területen építünk 21 OTP tár­sasházat is. Elmondta a tanács elnöke, hogy a Balatonfejlesztési Tár­caközi Bizottság 20 millió fo­rinttal segíti a község fej­lesztését, s a BIB is támogat­ja őket. E pénzekből valósít­ják meg a központi strand előtti négyhektámyi területen az angolparkot — 1980-ra ké­szülnek el vele —, ahol kü­lönböző játékokat, mini golf­pályát, sakk- és pingpongasz­talokat állítanak fel. Amint az üzletház elkészül — 1979-ben kezdik, 1980-ban fejezik be —, lebontják a rendezési tervben megjelölt üzleteket és folytatják az üdülő központjának kialakítá­sát E területen összesen 201 lakást építenek. Mindkét tanács vezetője azt ígérte: a munkát úgy szer­vezik, hogy az ne zavarja a Tíz évvel ezelőtt Tóth Ti­bor könyvkötő és felesége be­lépett a Kaposvári Szolgálta­tóipari Szövetkezetbe. Ezután kezdődött meg a szövetkezet­ben a papírfeldolgozó tevé­kenység, két év múlva pedig már sokszorosítással is foglal­koztak. — Dolgozgattunk — mondja Moldován János, a szövetke­zet műszaki vezetője —, hi­szen három helyen folyt a papíripari munka, igencsak elavult körülmények között. 1977 tavaszán azután a szö­vetkezeti ipartelepen, a Vörös Hadsereg útján elkészült a mi épületünk is, ahol a mosoda mellett a sokszorosító, a könyvkötőrészleg is helyet ka­pott. A szép, modern ipari épü­letben kényelmes öltöző, kor­szerű kazánterem. Klisz Béla nyomdász szívesen kalauzol a tiszta, fehér falak között, majd 1910-ben készült öreg, hármon ikás fényképezőgépet mutat: a fényképészek ezzel dolgoznak. Még egy öreg gé­pet találok; egy tégelysajtőt, amelybe Márton Rózsa állva adogatja a borítékokat. A Ka­posvári Cukorgyár cégjelzéses borítékait készíti, szemmel lát­hatóan monoton, fárasztó munkával. Háta mögött a Ro- major típusú két cseh gép. Most éppen cserealkatrész- jegyzékeket készítenek vele, óránként 4000—5000 darabot. A szomszédos teremben a könyvkötők dolgoznak. Négy betanított munkásnö az ösz- szehordóláda előtt ül, lapokat rakosgat, s közben arról be­szélget, hogy a kilencíorintos órabér bizony kevés. Tóth Tiborné, az egykori kisiparos-feleség, már nyug­díjas. Mégis bejár dolgozni, nem tud elszakadni a szaK- májától. Az ember azt gon­dolná, hogy a férje most bol­dog, hiszen az Ady Endre ut­cai elavult műhelyből nem­régiben újba, egészségesebbe költözhettek. Sok ember dol­gozik a keze alatt, szebbnél szebb megrendeléseket kap­nak. Mégsem elégedett. Autók és kézikocsik sorol­nak be folyamatosan a nagy­atádi dohánybeváltó bejáratá­hoz. Szezon van most, a ter­melők sorra hozzák a köte- gekbe fűzött leveleket. Eddig 4905 mázsa száraz havanna dohányt vettek át, amelyet a. dohánybeváltóban szántanak és érlelnek tovább. Ma már egyes termelőknek is' van szárítójuk. A nagybajo­mi és a görgetegi termelőszö­vetkezet például maga szárí­totta hevesi fajtájút hozott, összesein 353 mázsát, s 27 má­zsát a buzsáki tsz is. 1 — A Dunántúl távoli részén jobban ismernek bennünket, mint Kaposváron: több meg­rendelőnk van Budapestről, Székesfehérvárról, mint hely­ből. Gépeink elavultak, szak­munkások helyett betanított munkásokkal dolgozunk. A Piért a szerződésben lekötött papírt nem küldi pontosan, emiatt anyagellátási gondjaink vannak. A meglevő munká­sainkkal is többre jutnánk, ha teljesítménybérben dolgozná­nak. Egy sor olyan gondját mondja el, amelyet bajosan lehelne a szövetkezet hatáskö­rében megoldani, de olyan is akad közöttük, amelyet »-há­zon beiül« kell orvosolni. Később az ősz hajú könyv­kötő büszkén mutatja a szé­kesfehérvári múzeum megren­delőjét. — Régi, megbízható ügyfe­lünk a múzeum, most éppen különleges dobozokat készí­tünk nénik. Salgótarjáni üze­mek dolgoztatnak velünk, és többek között még az Északi Járműjavító is. Regiszteres, harmonikás előrendezőt tesz elém, amely­nek elkészítése élvezetes könyvkötői feladat. Bőrkötést kevés helyen vállalnak az or­szágban. Kaposváron, a Vörös Hadsereg úti kötészetben szé­pen végzik ezt is: a munka­asztalon az 512. számú Szak­munkásképző Intézet tantárgyi vizsgajegyzőkönyve. »A Csepel Művek E. G. Kaposvári Ne­hézgépgyárának létesítése- című fényképalbum. — Rengeteg munkánk van, ugyanis a tőlünk kért. nyom­tatványt, könyvkötészeti mun­kát nem fél év, hanem egy hónap múlva megkapja az, aki megkeres bennünket. A kicsi üzem kiegészítő te­vékenységet végez, alig húsz dolgozója olyan múnkákat kap, amelyeket a nagy nyom­da nem, vagy hosszú időre vállalna. 1976-ban 2 millió 400 ezer forint bevételt ért el, ta­valy pedig — a jobb munka- körülmények nyomán — 2 milii.ó 7U0 ezer .forintot Az ország minden dohány­gyára szállít innen. Az egriek például az úgynevezett simí­tott havannát, amelyből a ha­zai szivarok borítása készül. Eddig az emeleti raktár fele .ürült ki; 17 millió forint ér­tékben. . 2.170 mázsa érett do­hányt szállítottak el, de még körülbelül ugyanennyi vár szállításra. Nemcsak belföldre, külföld­re is visznek innen. Az első osztályú hevesi fajta a ciga­retták egyik legjobb töltő­anyaga. Ennek mázsájáért ki­lencezer forintot fizetnek. nyári szezont. Sz. L. Kivágják az öreg fákat Szilvát, cseresznyét, meggyet ültetnek Gombos Jolán Szállítják a dohányt Befejezéséhez közeledik az | építkezés, hamarosan beszere­lik a gépeket a Somogy me- j gyei Növényvédelmi és Agro- ■ kémiai Állomás új talajjavító laboratóriumában, Kaposvá­ron. Az új létesítmény a talaj- vizsgáló program keretében épül, és mintegy tizenkétmil­lió forintba kerül a berende­zésekkel együtt. A nyéklád- házi mezőpanelből készülő épületet előreláthatólag a ta­vasszal adják át, és a próba­üzemelés után az év második felében megkezdődik a munka. Bár az új helyen nem dolgoz­nak sokan — a munkatársak egy része az Országos Minő­ségvizsgáló Intézettől kerül a laboratóriumba —, a mezőgaz­dasági műveléssel kapcsolatos igen fontos vizsgálatokat vé­geznek majd. A megye vala­mennyi termelőszövetkezeté­nek és állami gazdaságának földterületéről mintákat vesz­nek. 12—15 tulajdonság alap­ján vizsgálják a termőföldek tápanyagtartalmát, termőere­jét, s az eddiginél sokkal ala­posabb, egységesebb elemzés áll majd rendelkezésre. A berendezések között szá­mítógép is van, amelynek se­gítségével feldolgozzák a ren­geteg adatot. A munkában egy értékes berendezés segíti a la­boratóriumot: a Contiflo nevű, nagy teljesítményű félautoma­ta gépsor, mely önállóan ada­golja a vizsgálathoz szükséget! Nagyarányú rekonstrukció­ba kezdett a Bárdibükki Ál­lami Gazdaság. 1982-ig 167 hektáron mintegy 45 millió fo­rintos költséggel telepítenek új gyümölcsöst. Az idén ebből 49 hektárt ültetnek be, jórészt szilva-, cseresznye-, illetve meggyfákkal. A rekonstrukció keretében kivágják az elöregedett, rosz- szul termő almafákat. Az ál­lami gazdaság gépei húzták ki a földből 12 hektáron a tör­zseket, melyeket a dolgozók maguk vágnak föl, s hazavi­hetnek tüzelőnek. Fejszecsapá­soktól visszhangzik most a gyümölcsös, a földre döntött fák hamarosan eltűnnek, hogy helyüket a fiatal telepítésnek adják át. „Bukott” emberek? M a hadait szeretnék üzenni egy régi közfelfogásnak. Nem is tudom, hogyan. hatolhatott ilyen mélyre az emberek tudatában. Bizonyára vannak társadalmi, történelmi előzményei, de meghúzódhat mögötte az> irigy­ség, a káröröm, a rosszindulat, az előítélet, azaz egy egész sor jellembeli fogyatékosság. A fogalom úgy él az emberek gondolkodásában, mintha az élet, a vezetés természetes kö­vetkezménye lenne. »Éppen ideje, hogy megbukott« — hal­lom az utcán a járókelők harsány kárörömét. »Ez is egy bukott káder« — suttogják szinte ujjal mutogatva a má­sikra. S az emberek elfordulnak tőle, átmennek a másik oldalra. Szégyellik, ha rájuk köszön, pedig néhány hónapja még — ha hagyta — dörgölőzködve közeledtek hozzá. Mi történt? Leváltották? Más munkakörbe helyezték? Fölmen­tették? Saját elhatározásából módosított életpályát? Be­lefáradt és leköszönt? Ezernyi változata lehet annak, hogy valaki felhagy korábbi beosztásával, vagy éppen a fejlődés, a követelmények változása, a társadalmi igény »dönt« a váltás szülcségességéről. A közvélemény — pedig rendsze­rint közösségi érdek húzódik meg az elhatározás mögött — »bukott embernek« bélyegzi őt. Nehezen tudom felfogni, hogy miért? A vezető — bármilyen szinten dolgozzon is — a köz­vélemény reflektorfényében él. Kétségkívül jó adottságok­kal kell rendelkeznie. Tehetség és tudás, rátermettség és vezetői készség a követelményrendszer alapja. Erről min­denki tud, mégis: az emberek tömegei csupán kinyilatkoz­tatást látnak abban, hogy a vezetés szolgálat, megbízatás — és nem hatalom. Pedig, ha e mélységes igazságot elfo­gadnák, rájönnének, hogy nálunk nincsenek és nem lehet­nek »bukott« emberek általában. Nemde azok bukdácsolnak inkább ember- és társadalomismeretből, akik bukottnak mi­nősítik őket? \ Némi áttétellel »görcsoldónak« szánom a mai jegyzetet, és nagyon reménykedem abban, hogy hatása nem marad el. Mert higgyék el, egyfajta görcsöt kellene feloldani a távozó vezetőkben, s egy másikat a közvéleményben, a közgondol­kodásban. Mindkettő »fájdalmat« okoz, mindkettő eltorzít­ja emberarcúnkat, s igyekszik lemosni vonásainkról a meg­értést és emberséget. Ha így van, akkor talán kimondha­tom: mindkét »görcs« nehezíti, gyakran gátolja a társadal­mi tudat és közgondolkodás fejlődését. Az volna tehát a cél, hogy minden vezető nyugodt lelkiismerettel távozhasson, ha a legkülönbözőbb okból eljön az ideje; kiegyensúlyozottan kezdhessen munkához ott, ahol képességeinek megfelelőbb feladat várja. A közvélemény pedig vallóban csak azokat ítélje el — mert ilyenéit is vannak —, akik erkölcsileg semmisülnek meg azáltal, hogy visszaélnek beosztásúikkal, lehetőségeikkel. De igenis ismerjék el, és becsüljék meg « leköszönő vezető korábbi — gyakran több évtizedes — oda■ adó, értékalkotó munkáját. Nem hiszem, hogy ellenvéle­ményre találok, ha ki-ki végiggondolja e szocialista töltésű társadalmi követelményt. V égtére is az előítéletek, a torz állásfoglalás, a kifica­modott felfogás ellen hadakozom. Kérem, figyeljék csak meg: hogyan reagál a közvélemény egy-egy értesülésre, amely — különböző területről — a váltás hírét röpíti szét. Mindenekelőtt kutatják az okát. Mit követhe­tett el? »Kegyvesztett« lett? Milyen része van abban, hogy valami nem sikerült? És rendszerint — »hála« közhelysze­rű közleményeinknek is — nem hiszik el a valóságot. Kom­binálnak. És keresik az utódot. Sokan a »jói értesültek« szerepében tetszelegnek, és terjesztik tippjeiket: hátha be­fészkeli magát a fülekbe. De ez csak a fölmentés egyik gyakori kísérőjelensége. Az emberek egy másik csoportjá­nak a stabilitás is »gyanús«. Nem értik, hogy miért »moz­dulatlan■« a vezető, s ilyenkor kel szárnyra a legvadabb hírözön. Emlékezzenek csak vissza: az utóbbi évtizedekben hány megyei vezetőt »nevezett ki« miniszternek vagy más országos vezetőnek a mendemonda? Nem tűnt föl senkinek, hogy e híresztelésekből semmi sem vált be? A »módszer« mégsem tudott kiveszni közvéleményünkből. De beszéljünk arról, hogy becsületes, tisztességes em­berek — akik maguk is tudják, hogy életükben váltásra volna szükség — mién félnek attól, hogy képessegeiknek megfelelőbb helyen dolgozzanak? Ragaszkodnak a »párnás székhez«? Nem! Csak előre számba veszik a közfelfogást, és rettegnek a »bukott emberek« bélyegétől. Tudják, hogy elfordulnak majd tőlük a társaik; megalázzátk és befelé for­dulásra késztetik őket Ilyen a közvélemény. Ha mégis mennek, akkor elméleteket gyártanak magyarázatképpen —• önvédelemből. Hogy megromlott az egészségi állapotuk, hogy nem tudtak kijönni a »nagyfőnökkel«, hogy »tehet­ségtelen emberek vették át a hatalmat«, hogy kevesebb lesz a fizetés, de több a jövedelem (ami rendszerint igaz!), és sok más »ok« születik. Kinek jó ez? És kinek jó, hogy 50—52 éves korban, erejük teljében egyre többen keresik a korengedményes nyugdíjaztatás lehetőségét? Ahelyett, hogy más munkakörben fejtenék ki képességeiket. A közfelfogás hatásáról van szó elsősorban. Egyszer majd belátjuk: ez az erkölcsi félreáll ítás és megbélyegzés azután néha álhuma­nizmushoz vezet. őszintébben, nyíltabban kell beszélnünk ezekről a gon­dokról. És tisztáznunk végre a közvéleményben is: senki sem lesz vezető önmaga elhatározásából. Nálunk közössé­gek választanak, vagy testületek neveznek ki valakit. S ha arra alkalmatlan, ember kerül funkcióba — előfordul —, nem biztos, hogy ö a hibás ezért. De ha ő lenne is. Nem láttak még olyat, hogy a cél előtt is összeroskadhat valaki? (Ámbár a munka soha, mindig csak a környezet, a körül­mények teszik tönkre az embert.) Miért fojtogatja hát a közvélemény azokat, akik közösségi döntés alapján vállal­ják a nehezebbet; a fokozottabb fizikai és szellemi erőfe­szítést követelő vezetői munlcát. Miért igyekszik minden­áron elszippantani előlük a közélet levegőjét, amely éltető elemük, boldogságérzésük meghatározója? Miért csak a fail melletti lócán^jut hely a tsz-közgyülésen részt vevő, nyug­díjazott elnöknek, aki húsz évig a lelkét, energiáját adta a közösségnek? És miért fordulunk el azoktól, akik koráb­bam nagyon sokat tettek mai életünkért? Hadd folytassam azzal: az ilyenfajta meggondolatlan és igazságtalan fölfogás nehezíti a vezető testületek munkáját: a tervszerű és szükséges kádercserét is. Miért »kényszerítik« arra a testületeket, hogy az évtizedekig eredményesen te­vékenykedő emberek közhangulat elleni védelmében gyak­ran elodázzák az elodázhatatlan személyi cseréket? Gon­dolják csak meg: még a polgári társadalmakban is szám­űzték a »bukott emberek« fogalmát. A volt vezetők — más helyen — megbecsülést élvezve tevékenykednek tovább po­litikai, gazdasági vagy bármilyen munkaterületen. És nem ítélik el őket. Mennyivel inkább ez lenne a követelmény a mi humanistább, szocialista társadalmunkban? A z a gyanúm: a »bukott emberek« fogalmát leginkább azokból a körökből kellene kiirtani, ahol az önje­löltek egy-egy fölmentésnél, kinevezésnél — képes­ségeik révén— szóba sem jöhetnek. Ne ők határozzák meg a közhangulatot. Végtére is mindenki tisztában van azzal, hogy könnyebb kibicnek lenni, mint vezetőnek. Jávori Mi '-gy nap alatt kétszáz minta Talajvizsgálat számítógép segítségével vegyszereket. Ezek segítségé­vel tudnak naponta kétszá; mintát elemezni.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom