Somogyi Néplap, 1978. január (34. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-18 / 15. szám
Építőipari gyorsjelentés Az építőipari vállalatok jelenleg 51 ezer lakás építésén dolgoznak. Ezt a munkát még a múlt évben 'kezdték, hogy előkészítsék az álmenetet 1978-ra, s ennek révén 48 800 új otthon idei átadását. A múlt évi építési-szerelési munkákról most készült el az ÉVM gyorsjelentése, amely szerint — összehasonlítható árakon — a kivitelező építőipar termelése majdnem 6 százalékkal haladta meg az előző évit. A legdinamikusabban az ÉVM-vállalatok dolgozói bővítették a termelést: 7,3 százalékkal, amit a termelékenység 8,6 százalékos emelésével alapoztak meg. A termelő beruházásokon dolgozó ÉVM-vállalatok átlagosan 10 százalékkal több építési feladatot végeztek el, mint az előző évben. Az átlagosat meghaladó ütemben növekedett a tanácsi építőipari vállalatok és a termelőszövetkezeti közös vállalkozások termelése, s mérsékeltebben a KPM építőipari vállalatoké és az építőipari szövetkezeteké. Az ÉVM-vállalatok 36 682 új otthont adtak át a múlt évben, 489-cel többet az előző évinél és 182-vel többet a tervezéttnél. Elsősorban a megyei ÉVM-vállalatok jeleskedtek a terv túlteljesítésében, sőt jó néhány megyei vállalat még a fővárosi testvérvállalatoknak is segítséget nyújtott, főként a lakótelepekRöntgenkészülékek Taksonyból Alkatrészraktár egy nagy gyár részére 1975 második félévében vette át a Medicor Rontgeagyár — az iharosberényi után —a tapsonyi üzemet is. A következő évben röntgengépgyártásra tértek át A röntgengépek tránt évről évre növekszik az igény, emiatt a gyár budapesti üzemei mellett fokozatosan fejlődő bázist kellett megteremteni a fővároson kivüL Ebből az elgondolásból kiindulva alakították ki a tapsonyi üzem technológiáját és folyamatosan megvalósítják a röntgen- gépgyártáshoz elengedhetetlenül szükséges termelési kultúrát Az első lépés az volt hogy a dolgozókat tájékoztatták a gyárvezetés elképzeléseiről. Az »átállás« sok nehézséggel járt, hiszen a korábbiakhoz képest mindenkinek más munkát kellett végeznie. Megkezdték a dolgozók nagy részének átképzését más szakmára, illetve betanításukat a röntgengép gyártásra. A tapsonyi üzem erőteljesen fejlődik. Éppen ezért több millfiS forintért tanműhelyt kívánnak kialakítani, amelyben nagy létszámban lehet szakmunkástanulókat képezni. A tapsonyi üzem több mint 200 kilométerre van az anyagyártól, tehát olyan termelésszerkezetet kellett ide telepíteni, amellyel a technológia kihasználását az adott körülmények között a legjobban biztosítják. Legelőször az igényeknek megfelelő festőműhelyt és szerelőcsarnokot létesítettek, ezt követően telepítették ide az egyes típusú röntgenkészülékek gyártását A tapsonyi üzemben tárolják a gyártáshoz szükséges vas- és fémanyagok tekintélyes részét. Ezért olyan raktárát alakítottak ki, mely a róntgengyár valamennyi üzemét képes ellátni darabolt alkatrésszel. Az új szerelőcsarnokban és a hozzá kapcsolódó szociális épületben korszerű központi fűtés van. hez kapcsolódó létesítmények építésével. Budapesten rendkívül nagy erőfeszítéseket tettek az ÉVM-vállalatok dolgozói, s nem rajtuk múlott, hogy nem pótolták azt a tetemes késedelmet, amely főként a lakásberuházások, az új építési területek előkészítésében keletkezett. Így a 43-as Építőipari Vállalat dolgozói — bár több új otthont adtak át, mint a Tiszántúlon a megyei ÉVM-vállalatok együttvéve — adósok maradtak mintegy 1800 lakás befejezésével. Az idén tehát különösen nagy erőfeszítéseket kell tenni a tartozás pótlásáért és az éves előirányzat teljesítéséért egyaránt. Pótolniuk kell a múlt évi elmaradást a tanácsi vállalatoknak is, amelyek lakásátadási tervüknek csupán 86.6 százalékát teljesítették. Ennél is nagyobb arányban, a múlt évi előirányzat mintegy 25 százalékával adósok még az építőipari szövetkezetek, 18 százalékkal pedig a termelő- szövetkezetek építőipari közös vállalkozásai. Az építésügyi ágazat kivitelező szervezetei végeredményben tavaly 46 222 új otthont adtak át. holott a népgazdasági terv 49 000-et írt elő számukra. Magánkivitelezésben viszont a vártnál is több új otthon épült, s mindent együttvéve az országosan számított 88 ezernél több új lakással gazdagodtunk. A kivitelező szervezeteknek az idén pótolniuk kell a múlt évi tartozást — befejezni mintegy 2800 lakás építését —■, s természetesen az 1978. évi előirányzatod is teljesíteni kell, de az eddiginél szervezettebben, ütemesebben. Fontos cél, hogy az első félévben legalább az éves terv 40—<5 százalékát váltsák valóra. Megállapodások alapján Tartalmas együttműködés Az Ut Óbbi időben két olyan együttműködési megállapodást kötöttek Marcaliban, amelynek segítségével a nem szoros értelemben vett tanácsa feladatok gyorsabban oldhatók meg. Az egyiket a városi tanács végrehajtó bizottsága kötötte az MHSZ járásivárosi vezetőségével, a másikat pedig ugyancsak a vb a Hazafias Népfront városi elnökségével. Az utóbbi megkötésére azért is nagy szükség volt, mert a várossá nyilvánítást követően Marcaliban megélénkült a közélet, s a lakosoknak mind nagyobb hányada vesz részt a politikai, a tömeg- szervezeti, a közművelődési és más szervezetek munkájában. Más részről viszont megnövekedtek az igények: a marcaliak szeretnék, ha a város vezetősége emelné a kulturális élet színvonalát, javítaná a lakosok élet- és munkakörülményeit. Számos feladat megoldhatatlan a népfrontszervezetek közreműködése nélkül. A városi tanács tevékenységét, a várospolitikát, a lakosság széles rétegeit érintő észrevételeket, javaslatokat a HNF városa elnöksége megvizsgálja, s azt is eldönti: milyen módon segítheti megvalósításukat. Minden év végén együttesen, értékelik: a két testület meg- tett-e mindent annak érdekében, hogy tartalmas, összehangolt legyen a munka. A vb és a HNF várost elnökségének együttműködésére sok lehetőséget ad a társadalompolitikai feladatok végrehajtása. Emeljünk ki ezek közül kettőt: a népfront városi szervezete minden évben előadássorozatot szervez a 14—18 évet fiataloknak, sezen a jogaikat és kötelességeiket ismertetik. Ez az ifjúságpolitikai határozat végrehajtásának része. Szó van az együttműködési megállapodásban a nőpolitikái határozatról is. A gyermekintézményekben elhelyezhető gyermekek számának növelése érdekében társadalmi munkát szerveznek Ide tartozik az is, hogy a tanács — a rendelkezésre álló eszközeivel — segíti a HNF városi nőbizottságának munkáját. a fiatal asszonyok igényeinek alapján pedig szabásvarrás- vagy főzőtanfolyamot szerveznek. A lakosság társadalmi munkaakciókkal segiti a város gyorsabb fejlődését. A célok között szerepel például egy erdei tornapálya, a különböző sportágak művelésére alkalmas kispályák építése. Ezzel segítik az Edzett ifjúságért mozgalmat, és teremtenek sportolási lehetőséget a felnőtt lakosságnak. A vb és az MHSZ járási— városi vezetősége közötti együttműködési megállapodásban arról van szó, hogy a városi tanács egy 20 állásos kispuska- és pisztolylőteret épít széles körű társadalmi együttműködéssel. A beruházás szakaszosan valósul meg. A tanács évente csaknem 50 ezer forinttal támogatja az MHSZ-klubokat. Mindenneka megvalósítására egy évre szóló feladattervek készülnek. Külön határozzák meg az önálló honvédelmi versenyek időpontját, bemutatókat, kiállításokat rendeznek. A honvédelmi napokat a várossá nyilvánítás tiszteletére ötévenként rendezik meg, 'először 1982-ben. M. A. A mi viszonyaink... s Vesszők bálában és betonkádban Készítik az oltványokat Hat és fél millió szőlőoltványt állít elő az idén a Ba- latonboglári Állami Gazdaság. Emellett a szőlőtermesztési rendszerben levő társgazdaságok is készítenek mintegy hárommilliót. Am az egyre növekvő igényeket még ez a nagy tömegű vessző sem tudja kielégíteni, hiszen csak a Szovjetunióba négymillió oltványt küldenek évente, nem beszélve a hazai és a saját igényekről. Az állami gazdaság feldolgozójában most nagyüzem van. Február elején kezdik az oltást, addigra el kell készülnie a vadvessző alapanyagnak, amelybe a nemes szőlőkből származó csapokat ültetik. ják, különféle víz- és fertőtlenítő fürdőbe teszik, majd állni, érni hagyják, hogy a közvetlen felhasználás előtt rü-—énként kis csapokra vagdalják. Ez a munka nagy hozzáértést és figyelmet követel, s mivel tetemes mennyiségről van szó, elegendő dolgozót is. Jelenleg százhetvenen többségükben asszonyok — dolgoznak a hatalmas vessző- kötegek között Egy helyiséggel arrább, a tárolótérben állandó 3—4 fokos, páradús klíma fogad. Itt érlelődnek magas kötegekbe polcolva a különféle nemes oltóanyagok. A tárolásra azonban a tágas csarnok már nem elegendő, ezért a gazdaság kibérelte a siófoki Zöldért hűtőházát. Tekintve, hogy ott nem tudnak elegendő embert biztosítani, a gazdaság segített a bajon: motoros targoncákra rakható bálákba csomagolták a vesszőkötege- ket. Részben a növekvő igények, részben a ma már szűkös tárolóhely miatt még ez évben hozzáfognak az új feldolgozó- üzem építéséhez, amely nemcsak korszerűbb lesz. de lényegesen nagyobb teljesítményű is. Egyelőre kézzel, illetve részben géppel készítik az oltványokat, igáz, a gép nem sokkal gyorsabb az embernél — mintegy kétszeres teljesítményre képes —. viszont egyenletes minőséget ad. Hosszú sora van, amíg m domboldalakon nőtt vesszők ismét gyökeret eresztenek. I Vágják, darabolják. ok más mellett két ellentétes töltésű témát jegyeztem föl a napokban. Előfordulhat, hogy néhányan önkényesnek tartják majd szembeállításukat. Pedig úgy vettem észre: együtt mutatják meg ragyogóan az utat, ahonnan jövünk, s az irányt is, amelyet egyre nagyobb eU szánással célozgatunk, S hogy útközben sok az állomás, a vágány, a kitérő, a váltó? Remélem ez is kiderül majd. Annyit már most elárulhatok, hogy városi testületi ülésen régen éreztem ilyen jól magam. A résztvevők ugyanis felcsigázták az érdeklődést. Életközelböl beszéltek; nem elvek és általánosítások pufogtatása határozta meg a mondanivalójukat, hanem az, hogy értik a politikát, és tenni akarnak érvényesüléséért. Ki-ki a maga helyén. És még egy fontos útjelző: tömören, röviden mondtak valamit, és nemcsak beszéltek. Így azután természetes volt, hogy tízen is szót kaphattak a Siófoki Városi Pártbizottság ülésén, ahol a gazdaság fejlesztése állt a középpontban. A kenyérgyár párttitkára aggódását fejezte ki. Azt mondta, jól előkészítették a gyár rekonstrukcióját; óraműhöz hasonlítható, pontos feladattervet hagytak jóvá. Döntés született, kivitelező is van. Az »óraművet« azonban késésre kényszeríti a győri tervező és a helyi tövál. Egy hónap a -csúszós«, márpedig 1978. május 15. volt a befejezés eredeti határideje... Figyelmesen hallgattam a párttitkárt, és akkor megszólalt valaki. Nagyjából így: A mi viszonyaink között nem is lenne sok ez a 28 nap ... Csakhogy négy országból külföldi szakemberek jönnek szerelni a gépeket. Mi lesz, ha visszamennek? A -kisördög« rögtön megszólalt bennem: és ha -csak- magyar szakemberek szerelnének? Eddigi gyalzorlatunk szerint a késés bizonyára -beleférne-' a mi viszonyaink közé... De hát kényszerpályát teremtettünk, s ha nem tévedek, egyre inkább ez szabja meg hazai tevékenységünket, a mi viszonyainkat is. Agytekervényeimbe befészkelte magát ez a fogalom. Milyenek a mi viszonyaink? Néhány évtizede örökérvényűen megalapoztuk gazdasági, társadalmi viszonyainkat. S hogy útközben elfajult-e a gyakorlat vagy tökéletesedett, ez semmiképpen sem vezethető vissza az alapokra, hanem csak az emberekre, a munka minőségére, a hozzáértésre, a hozzáállásra, a felelősség fokára és így tovább. Az alap ugyanis szilárd. Hogy a mi viszonyaink alatt az egyéni és a közösségi tevékenységet, a társadalmi jelenségeket meghatározó vagy alakító viszonyok összességét értjük — ez nem lehet kétséges. A mindennapi életben azonban ritkán vizsgáljuk az elméleti alapokat. A gyakorlat meg — néha az elvek, törvények, rendeletek, határozatok és útmutatások ellenére — csak úgy kialakul. Most kezdünk rájönni — és éppen az okos, előrelátó gazdaságpolitika révén —, hogy a fegyelmezetlenség, a határidők állandó módosítása a mi viszonyaink között sem megengedhető. ^ A mi viszonyaink nem zárják ki a gondolkodást, a terv- szerűséget. az előrelátást, a fegyelmet, ellenkezőleg. Ez kiderül majd a másik példából, amely ugyanezen a testületi ülésen hangzott el. De addig is elmondom, megragadott: milyen felelősséggel, okosan és a tenni akarás szándékával nyilatkoztak az emberek. Nagy teret kaptak a KPM beruházásai. Érthető. Nem az első ötéves terv ez, amelyben közlekedési feszültségeket akarnak feloldani a Balaton fővárosában. Hatvanmillió van a Tanácsház utca és a déli Sió-híd építésére; -bejárás« is volt már, de a kezdés határidejéről még nem döntöttek. Nincs szó a felüljáróról, nincs döntés az autóbusz-pályaudvarról (helye már van), a MÁV teherpályaudvarról és az északi mentesítő út beruházási programjáról. lenne, ha ezeket is külföldiek építenék? Hajtana « -tatár«? De van más feladat is, és gondolkodó fejek sora a testületben. Az egyik felszólaló például kiszámította (nem tudom, igaza van-e), hogy a hatékonyság 22 százalékos nemeícedé-sére van szükség ahhoz egy év alatt, hogy életszínvonalpolitikánk megvalósuljon. Volt, aki a gyümölcstelepítési kedv hanyatlásának okait elemezte, a parlagterületek hasznosítását tette szóvá, mások a tömeg- közlekedés feszültségeit tárták föl; megint mások arról beszéltek, hogy a munkásoknak mindössze 18 százaléka dolgozik teljesítménybérben, s ez tarthatatlan. Egy kétezres vállalatnál például senki sincs, akit a teljesítménye alapján ítélnének meg. Egyik felszólaló azt mondta: a terveket nem lehet az íróasztal mellett teljesíteni. Mondanivalójának lényege: többet mozogjanak a vezetők az emberek között akkor is, amikor a munka dandárja van, és ne csak kellemes, ünnepi aktusok alkalmával. Megfontolandó volt minden szava. De vissza kell térnem a másik példára. Ez is a mi viszonyaink között született A műszaki szakemberek összedugták a fejüket, töprengtek, s van egy olyan minisztérium, ahol a vezetők fogékonyak az újra, támogatják a kezdeményezést. A Siófoki Kőolajvezeték Vállalatról van szó. A szakmában az a cél, hogy az élőmunka hatékonysága szempontjából 1985-ig elérjék a legfejlettebb tőkés országok 1975-ös színvonalát. Ehhez 1975. évi termelékenységüket a kétszeresére kell emelni! Nem kis feladat. De gondolkodnak és tesznek, máris tettek érte. Üj és korszerű ösztönzési rendszert vezettek be az Adria kőolajvezeték építésén. Igaz, az egyik felszólaló később — némi iróniával — gratulált ahhoz, hogy megtalálták a -csodaszert«; én ahhoz gratulálnék, hogy mertek és tudtak gondolkodni a mi viszonyaink között... Nem tettek mást, -csak« kiszámították az egyes munkafázisok időigényét, és egy összegű teljesítménybér-rendszert vezettek be. Magyarán: ha kevesebben végzik el a munkát, akkor többet keresnek az emberek. És megindult a -lavina«, amely ennél a vállalatnál elsöpörte a régvolt ^gyakorlatot. A rendszer hatása szinte még ma is elképzelhetetlen. Egy hegesztőcsoport teljesítménye például öt hónap alatt 131 százalékkal nőtt. Nem a régi norma volt rossz, nem a régi létszámterv volt téves. Az emberek új lendületre kaptak, mert látták, hogy értelme van. Ha nincs traktoros, a csoportvezető ül a gépre, személyes és csoport- érdeke is így kívánja. A munkások maguk csökkentik a veszteségidőt, és igyekeznek ésszerű munkafogásokat kialakítani. Nem keli minden gépnek egyszerre dolgoznia. Hogyne lehetne akkor takarékoskodni a munkaerővel, hiszen a tétlenségre -kárhoztatott« ember a másik gépen is dolgozhat. A szakemberek által -kitalált« rendszer önmagukat is -kényszeríti«. Ilyen helyzetben ugyanis elképzelhetetlen, hogy ne legyen anyag, s ne biztosítsák a folyamatos munka feltételeit. Az új bérrenddszer visszahatott a technológiára, a vezetésre is. Ki állítaná, hogy a mi viszonyaink között nem ez a cél? M M a már szinte csak azért kell csoportvezető, hogy betartassa a munkaidőt: különben az ebédszünetet is munkára fordítanák az emberek. S az improduktív dolgozók menekülnek mai beosztásukból a termelőmunka irányába. A mi viszonyaink gondolkodásra késztetnek és tettekre. Van követésre méltó példa. Csak mindenütt ki kell szakadni a nemrég volt »mi viszonyainkból«. Talán nein tévedek, ha azt mondom: a siófoki testületi ülésnek ez volt a legfőbb tanulsága és útmutatása. Jávori Béla 41U0Ü lakáson dolgoznak
