Somogyi Néplap, 1977. december (33. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-15 / 294. szám

Egyetem— diploma nélkül Ezer hallgató Ismeretszerző fóruma Telefonon arról érdek­lődnek, hogy a tájékoztató­ban szereplő, hétfő esti prog­ram megváltozik-e, s ha igen, mi lesz a foglalkozás témája. Aki válaszol — és bennünket is tájékoztat: — Szabó Má­ria, a La tinea Sándor Műve­lődési Központ főelőadója. Megtudjuk, hogy a soros ösz- szejövetelen budapesti előadó időszerű külpolitikai kérdé­sekről beszélget a hallgató­— A megyeszékhelyen négy tagozat működik, a földrajzi, a politikai, az irodalmi és a pedagógiai. Most éppen a po­litikai tagozat egyik hallga­tója érdeklődött. Az előzete­sen összeállított foglalkozási program időpontjai nem vál­toznak, esetleg a témákat módosítjuk, és ennek megfe­lelően az eredetileg tervezett előadó helyeit mást hívunk. A La tinea Sándor szabad- egyetem évek óta jól szolgál­ja az ismeretterjesztést So­mogybán, s ebben a »tanév­ben« tovább nőtt az érdeklő­dés a korábbiakhoz képest: mintegy ezren vesznek részt az októberben kezdődött és a jövő év márciusáig tartó fog­lalkozásokon. — Ez az első év, hogy Ka­posvár után Nagyatádon és Marcaliban is bevezették az ismeretterjesztésnek ezt a for­máját, együttműködve a TIT- tel, illetve a nagyatádi és a marcali járási művelődési központtal. A fórumok mind­két helyen elsősorban az üze­mek munkásaira épülnek, ők népesítik be az előadóterme­ket Nagyatádon a szocialista- brigád-vezetők szabadegyete me mellett közgazdasági és két művészeti tagozat is mű­ködik, Marcaliban a szocia­lista brigádok szabadegyete­me keretében tartják a fog­lalkozásokat minden hónap első felében. Ugyanúgy válto­zatos témákból álló program szolgálja itt is az ismeretter­jesztést, mint a kaposvári ta­gozatokon. Érdekes az össze­állítása például a szabad- egyetem kaposvári irodalmi tagozatának: »A szellem nap­világa« címmel rendhagyó irodalomóra formájában, két­éves tematika keretében »ve­szik át« költészetünket a hallgatók. Az első évben a népköltészet tárgyalásától Arany Jánosig jutnak el, olyan előadók közreműködé­sével, mint Kertész Lilla, Su- rányi Ibolya, Márai Enikő, Szentpál Mónika, Tatay Éva és Kovács P. József. Egy-egy napra két irodalomóra is jut: délután az 503. számú Szak­munkásképző Intézetnél a diákok, s ugyanazon a napon este a SÁÉV munkásszállá­sán az építőipari szak- és se­gédmunkások meg az ipari tanulók részére tartják az előadásokat. Száznegyven hallgatója van a kaposvári földrajzi és 120 a politikai tagozatnak. A föld­rajzosok Jelky András, Tele- ky Sámuel, Kőrösi-Csoma Sándor és Magyar László nyomdokain járva eljuthatnak távoli országokba, s olyan útikalauzok segítik a tájéko­zódást, mint például Rocken­bauer Pál, aki erre a kapos­vári foglalkozásra nemcsak gazdag élményeit hozta ma­gával a Kilimandzsáró meg­hódításáról, hanem filmjét is, amelyet levetített a hallgatók­nak. A politikai foglalkozások az aktualitás jegyében zajlanak le. A nyolc előadásból álló so­rozatnak kiemelkedő fontos­ságú eseménye volt ezen az őszön a Szovjetunió külpoli­tikájának 60 évéről szóló tá­jékoztató. Olyan előadókat kértek föl, mint például Chru- dinák Alajos, Róbert László és dr. llkei Csaba. — A fölkért előadók gyak­ran utaznak külföldre, így a programokat azokhoz az idő­pontokhoz igazítjuk, amikor itthon vannak és ráérnek el­jönni. A rugalmasság elen­gedhetetlen egy-egy tagozat­nál. A politikai tagozat te­matikájában nem szerepeit például dél-amerikai előadás, de az időszerűség miatt, a hallgatók igényei alapján be­iktattuk a programba és dr. Ukei Csabát hívtuk meg elő­adónak. Jövőre tovább bővítik a szabadegyetemi ismeretter­jesztés körét Somogybán. Tervezik, hogy a meglevők mellett egészségügyi tagozat is indul Kaposváron, a szo­cialista brigádok részére pe­dig közgazdasági oktatást és vitákat kezdenek. Jó tapasz­talatokat összegezhetnek egy év után Nagyatádon és Mar­caliban, s bíznak abban, hogy 1978-ban Siófokon és Barcson is létrejön — a városi és nagyközségi, illetve a járási szervezetekkel való együtt­működés keretében — az is­meretterjesztésnek ez a for­mája. H. F. Késimunkák a textilmüvekben Egy év a mérlegen Növekedett a taglétszám, iavult a klubélet Egy évvel ezelőtt sok célt tűzött maga elé az MHSZ ka­posvári területi tartalékos­klubja. A lényegesebbek: erő­síteni a hazafias honvédelmi és internacionalista nevelést; szervezetileg erősíteni a klu­bot, növelni a taglétszámot; javítani a klubéletet; színe­sebbé tenni, mind több nőt be­vonni a versenyekbe, és emel­ni a katonai ismeretek színvo­nalát Többségét teljesítették A napokban tartott közgyű­lésen Dévai György titkár ar­ról adhatott számot, hogy a kitűzött célok többségét telje­sítették. Növekedett a taglét­szám, tartalmasabbá, színeseb­bé és rendszeresebbé vált a klubélet Ez annak köszönhető — tűnt ki a beszámolóból —, hogy a vezetőség és a klub tanács jól hasznosította a rendes és aj pártoló tagok igyekezetét,' eredményesen működött együtt a különböző fegyveres testü­letekkel, s a Fegyveres Erők Klubjának a vezetőségével is. Havonta rendszeresen meg­tartották foglalkozásaikat, melyben a szakmai, katonai, tereptani és lőkiképzési fog­lalkozások mellett jelentős gondot fordítottak a politikai képzésre is. Versenyzőik ott voltak min­den jelentősebb városi és me­gyei találkozón. Részt vettek az összetett honvédelmi verse­nyen, s öt egyéni helyezést ér­tek el. Kocsis Anikó a nők küzdelmében megyei első lett, Zsíros Zsuzsa pedig a harma­dik. Eredményesen szerepeltek leány- és fiúversenyzőink, akik három második helyezést hoztak haza. Őszintén a hibákról Az eredmények mellett ar­ról is szólt a klubtitkár, hogy sok a tennivaló, ha a jövőben még eredményesebb munkát akarnak végezni. Ilyen gond, hogy a rendszeresen megtar­tott elméleti és gyakorlati fog­lalkozások ellenére nem tud­tak előbbre lépni a megyei / versenyeken. Nem volt meg- < felelő az elméleti felkészülés;! főként a tereptan ment gyen­gén, s a napi politikai esemé­nyek hiányos ismerete is gá­tolta eredményes szereplésü­ket. Sok gondot okozott a há­rom fős csapatok kialakítása, ezért felkészítésükre már nemi jutott — különböző okok miatt — idő, szereplésük is el­maradt attól, mint amilyet jogged várhattak. Változatlan céllal A beszámolót követő vita azt bizonyította: nemcsak a ‘t rendes, hanem a pártoló ta­gok is fontos feladatuknak te­kintik a területi tartalékos­klub munkájának még ered­ményesebbé tételét Erre a már eddig is tett intézkedések és a közgyűlésen elfogadott javaslatok biztosítják az ala­pot. Nemrég létrehoztak egy ki­képzési csoportot, mely a ha­zafias, honvédelmi és inter­nacionalista nevelés mellett segít a versenyzők felkészíté­sében is. Bevonják ebbe a munkába a fegyveres testüle­tek — honvédség, munkásőr­ség — tisztjeit is. Taglétszá­mukat tovább erősítik tartalé­kos tisztek, tiszthelyettesek bevonásával. Együttműködési tevékenységüket kiterjesztet­ték a szakszervezetekre, s az SZMT is ígért munkájukhoz segítséget A következő hónapban klubtanácskozáson alakítják ki az állandó versenyzői gár­dát. Ez után lesz elegendő idő a felkészítésükre, s várhatóan a jövő évi közgyűlésen már jobb eredményekről adhatnak számot Se. L. A Siketek Általános Iskolájának tanulói állították ki legszebb munkáikat Kaposváron, a Pamutfonó-ipari Vállalat gyáriban. Túl a kezdeti nchézséoeken Nem gördítette*: akadályt az útjába, amikor a közgaz­dasági egyetem belkereske­delmi szakáról az agrárra kérte magát. Az eset fordí­tottja gyakrabban megesik. Akkor nem volt divat mező- gazdasági közgazdásznak ké­szülni — azóta valamelyest változott a helyzet. Ez a vál­tás az idén megismétlődött. A MESZÖV-nél dolgozott hét évig; kereskedelmi jellegű közgazdasági munkát végzett. Ez évben eredeti tanulmá­nyaihoz kapcsolódó munkára, felelős beosztásba hívták a mezőgazdasági főiskola tan­gazdaságába. Vállalta. Szálinger Ferencné mind­össze huszonnyolc éves, és a tangazdaság számviteli osz­tályvezetője. Hozzá tartozik a pénzügyi és a könyvelési cso­port. — Amikor hívtak, nagyon örültem. Pedig nem volt könnyű otthagyni a biztosat, ahol bedolgoztam magam, és — most is úgy érzem — meg­becsültek. A MÉSZÖV nagyon jó iskola volt. Közgazdaság' szemléletet, gondolkodásmó­dot tanultam ott. — Akkor miért váltott mégis? — Ezt kérdezik tőlem so­kan, és döntésemet szinte megalapozatlannak tartják Talán olyan ember is akad aki azt hiszi, a funkció miatt tettem. Pedig nem így van. Amikor átmentem a kereske­delmi szakról az agrárra már tudtam, hogy valamelyik vidéki városba költözünk. Ügy gondoltam, inkább szük­ség lesz az agrárszakos dip­lomára. Sajnos, tévedtem mert amikor Kaposvárra jöt­tünk, nem kaptam termelő- szövetkezetben áúást. így ke­rültem a MESZÖV-höz, ahol — hangsúlyozom — nem vesztettem azzal, hogy keres­kedelmi ismereteket szerez­tem. De végig bennem volt, hogy szívesen csinálnám a gyakorlatban, amit eredetileg .anultam Ezért örültem en­nek a munkának. Ügy érzem, a váltáshoz még elég fiata: vagyok — később már nem tenném ugyanezt ilyen köny- nyen. Ezen a területen ren­geteg új dolog van. — Hogyan fogadták a be­osztottak ? — Segítettek mihamarabb átjutni a kezdeti 'nehézsége­ken. Azt tudtam, hogy nélkü­lük nem megyünk előre. Min­den munlv.ahe.yen — egy ilyen rendeletekhez, pénzügyi sza­bályokhoz kötött területen meg kiváltképpen — sok a helyi specialitás. Hiába lát a:, ember nagy összefüggéseket hiába van tapasztalata, ha nem ismeri az apró, minden­napi tennivalókat, a he*yi kö­rülményeket, nem megy előre. Én nagy jelentőséget tulajdon ni tok a munkahelyi sajátossá­goknak és az emberi ténye­zőknek. Nem szégyelltem megkérdezni: ti ezt hogyan csináljátok? Mindenki tudta, nogy nem ezen a területen dolgoztam, s azt is: ha meg akarom tanulni, kérdeznem kell. — Sikerült túljutni a kez­deti nehézségeken? — Feltétlenül. Ez azonban nem jelenti azt, hogy elége­dett vagyok. Attól a bizton­ságérzettől, amelyet hét év után érez az ember egy terü­leten, még nagyon messze ál­lok. De meg lehet szerezni. Bár ez a munka — és éppen ez a szép benne — minden­nap hoz újat. Most például a könyvelés géoesítése követke­zik. így lehet a gazdasági is­mereteket felhasználva a ter­vezéshez is segítséget adni. S. M. Költészet a kiskaíonáknak Kedden este Kaposváron, a Latinca Sándor Művelődési Központ színháztermében »Üj, virágos ifjúsággal« cím­mel adott itt Ady-emlékmű- sort a Magyar Néphadsereg Vörös Csillag Érdemrenddel kitüntetett művészegyüttese, magas színvonalon, szép si­kerrel. Az összeállítás középpontjá­ban Ady »rebellis« versei és a kor társadalmi visszássá­gait támadó publicisztikai írá­sai álltak, ám a költő megze­nésített műveiből, s a mai magyar poézis Ady emlékét idéző alkotásaiból is ízelítőt kaphatott a főleg fiatal ka­tonákból álló közönség. A színpadon ismeretlen nevű Sovány voltam, hajlott há­tú, meg kopasz is; ráadásul még szemüveget is kellett viselnem. A nők csak akkor mosolyogtak rám, ha a zsú­folt villamoson le akartak ülni a helyemre. A világon senki sem vette észre, hogy bennem is folyik vér — hogy milyen tűz ég szemüvegem mögött. Egyik alkalommal a röp­labdapálya mellett haladtam el. A szurkolótábor szinte őrjöngött. A női válogatott játszott. Én minderről tudo­mást se vettem. Még a lép­teimet se lassítottam. Ám egyszer csak szállt felém a labda. Elugrani nem tudtam. Fejen talált, összecsuklot- tam, mint a colstok. Soká tértem magamhoz. Első eszmélésemkor egy hű­vös tenyeret éreztem a hom­lokomon. A második ébren­lét után két hatalmas, figye­lő, szeretetet sugárzó szem­párt láttam meg. A harma­dik eszmélés után jöttem rá, hogy engem az a lány ápol- gat gyöngéd simogatással, aki a hálónál akkora erövzl csapta le a labdát, hogy az letaglózott Ki a győztes? .4 sportoló lány hazakísért. Etetgetett, itatgatott Elhal­mozott kedveskedéseivel. Szóval összeismerkedtünk. Ezután szinte állandó jelleg­gel találkozgattunk. Szigorú napirendje volt. Hogy közelében maradhas­sak, a találkozásainkat is az ö programjához igazítottam. Korán reggel egy órát min­dig a városi parkban futott. Én is elkezdtem járni ide. Először csak tíz métert tud­tam az ó tempójában futni. Ilyenkor az időjárásról sut­togtam neki néhány szót. Az uszodában is egyórás edzést tartott. Én ott álltam astart- kövön, és mindössze addig láttam egyre csodálatosabb­nak tűnő rózsaszín sarkát, amíg egy-egy szaltó után el nem tűnt a vízben. Estén­ként a röplabdapályán én hordtam neki vissza a kerí­tés közelében rekedt labdá­kat. Ilyenkor közünk néha összeért. Egyszer, éppen egy kéztalálkozás alatt éb­redtem rá, hogy ha közelebb akarok kerülni hozzá, aklzor deltásabbá, erősebbé, bátrab­bá kell válnom annál a fia­talembernél, akivel vasárnap délelőttönként ejtőernyős ug­rásokat hajt végre. Külön­ben is, az ugrástól a földig olyan hosszú idő telik el, akár még udvarolni is lehet. Rákapcsoltam. Nem sok idő telt el, és tudtam úgy futni, mint ö. Később nemcsak hogy bemerészkedtem a medencé­be, de váll-váll mellett úsz­tam vele. A röplabdapályán pedig neki kellett tartani az én lecsapásaimtól. A vállaim kiszélesedtek, láb-, de külö­nösen karizmaim kidombo­rodtak. Kinőtt a hajam, sze­mem úgy megerősödött, hogy a sassal versenyre kelhettem az éles látásban. Egyszer, amikor egy AN- ból 2400 méterről együtt ug­rottunk, szintén ernyőt bon­tottam, a csendes lebegésben szerelmet vallottam neki. Némán, ünnepélyesen, las­san ereszkedett alá. Amikor földközelbe értünk, megszó­lalt: — Korábban ön olyan kedves volt, olyan segítségre szoruló... De hova lett mind­ez? ön, mar megbocsát a hasonlatért, de teljesen olyan lett, mint a fiuk a válogatott keretben... Talajt fogtunk. Teljes lel­ki nyugalommal összehajto­gatta az ejtőernyőjét, és el­ment az autoousznoz. Legutóbb csábosán bájos, fehér teniszszoknyaban lát­tam. Labdaszedőként egy nyápic, szemüveges fickó ügyetlenkedett. Kiderítet­tem, hogy hol dolgozik és mi a foglalkozása. Holnap föl­keresem, és elkezdek vele rendszeresen foglalkozni. Ö fog helyettem edzeni. Addig nem szállók le róla, amíg nem fut úgy, mint a szarvas, amíg nem úszik úgy, mint a delfin, amíg nem állít fel súlyemelésben dupla világre­kordot. Addig én egy kicsit lazítok... És akkor majd meglátjuk, hogy ki fog a lánynál győzni! (Sicér Imre fordítása) művészeket láttunk: produk­cióikat vajmi ritkán méltat­ják , hivatalos kritikusok, rit­kán hirdetik plakátok öles betűi, s a nagy nyilvánosság is alig ismeri őket, éppen kü­lönleges »harci feladataik« miatt. Mégsem túlzás azt állí­tani, hogy versmondóik tudá­sa semmivel sem marad a legtöbb »polgári« színészétől — erre volt bizonyság például Ágh István és Veress Miklós költeményeinek bensőséges előadása, vagy a Lázár György szegedi polgármesterhez írt Ady-újságeikk hangulatos­indulatos idézése. Nem egy­szerűen versmondókat hallot­tunk, hanem kiváló mozgás- kultúrával, mimikái képesség­gel rendelkező színészeket : ezt .gazolta a Rohanunk a for­radalomba ál-indulatoktól mentes bemutatása, vagy A téli Magyarország című vers diszkrét dobszóval kísért, jól kidolgozott előadása is. A sok sikert megért, való­ban »acélhangokból« álló énekkar zömmel mai szerzők Ady-megzenésítéseivel állt a nyilvánosság elé. Ízléses dalo­lásukat, szólamaik tömörségét »eredetiben« hallva érthettük meg igazán, miért került ki azóta híressé vált operaéne­kesek egész sora ebből az együttesből. A művészek állandó mozgá­sa, a színvonalas zenekari kí­séret »be- és kiúsztatása«, a remekül váltogatott fény-ár­nyék hatások szintén egy ki­váló színházi produkció ré­szei voltak, ami a csoport művészeti irányítóinak kísér­letezőkedvére utal. A nagy­szerű előadás — amelyet nem kizárólag a kaposvári helyőr­ség katonáinak rendeztek — nagyobb propagandát érde­melt volna. L. A. Alekszandr Jurikov

Next

/
Oldalképek
Tartalom