Somogyi Néplap, 1977. december (33. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-15 / 294. szám
Egyetem— diploma nélkül Ezer hallgató Ismeretszerző fóruma Telefonon arról érdeklődnek, hogy a tájékoztatóban szereplő, hétfő esti program megváltozik-e, s ha igen, mi lesz a foglalkozás témája. Aki válaszol — és bennünket is tájékoztat: — Szabó Mária, a La tinea Sándor Művelődési Központ főelőadója. Megtudjuk, hogy a soros ösz- szejövetelen budapesti előadó időszerű külpolitikai kérdésekről beszélget a hallgató— A megyeszékhelyen négy tagozat működik, a földrajzi, a politikai, az irodalmi és a pedagógiai. Most éppen a politikai tagozat egyik hallgatója érdeklődött. Az előzetesen összeállított foglalkozási program időpontjai nem változnak, esetleg a témákat módosítjuk, és ennek megfelelően az eredetileg tervezett előadó helyeit mást hívunk. A La tinea Sándor szabad- egyetem évek óta jól szolgálja az ismeretterjesztést Somogybán, s ebben a »tanévben« tovább nőtt az érdeklődés a korábbiakhoz képest: mintegy ezren vesznek részt az októberben kezdődött és a jövő év márciusáig tartó foglalkozásokon. — Ez az első év, hogy Kaposvár után Nagyatádon és Marcaliban is bevezették az ismeretterjesztésnek ezt a formáját, együttműködve a TIT- tel, illetve a nagyatádi és a marcali járási művelődési központtal. A fórumok mindkét helyen elsősorban az üzemek munkásaira épülnek, ők népesítik be az előadótermeket Nagyatádon a szocialista- brigád-vezetők szabadegyete me mellett közgazdasági és két művészeti tagozat is működik, Marcaliban a szocialista brigádok szabadegyeteme keretében tartják a foglalkozásokat minden hónap első felében. Ugyanúgy változatos témákból álló program szolgálja itt is az ismeretterjesztést, mint a kaposvári tagozatokon. Érdekes az összeállítása például a szabad- egyetem kaposvári irodalmi tagozatának: »A szellem napvilága« címmel rendhagyó irodalomóra formájában, kétéves tematika keretében »veszik át« költészetünket a hallgatók. Az első évben a népköltészet tárgyalásától Arany Jánosig jutnak el, olyan előadók közreműködésével, mint Kertész Lilla, Su- rányi Ibolya, Márai Enikő, Szentpál Mónika, Tatay Éva és Kovács P. József. Egy-egy napra két irodalomóra is jut: délután az 503. számú Szakmunkásképző Intézetnél a diákok, s ugyanazon a napon este a SÁÉV munkásszállásán az építőipari szak- és segédmunkások meg az ipari tanulók részére tartják az előadásokat. Száznegyven hallgatója van a kaposvári földrajzi és 120 a politikai tagozatnak. A földrajzosok Jelky András, Tele- ky Sámuel, Kőrösi-Csoma Sándor és Magyar László nyomdokain járva eljuthatnak távoli országokba, s olyan útikalauzok segítik a tájékozódást, mint például Rockenbauer Pál, aki erre a kaposvári foglalkozásra nemcsak gazdag élményeit hozta magával a Kilimandzsáró meghódításáról, hanem filmjét is, amelyet levetített a hallgatóknak. A politikai foglalkozások az aktualitás jegyében zajlanak le. A nyolc előadásból álló sorozatnak kiemelkedő fontosságú eseménye volt ezen az őszön a Szovjetunió külpolitikájának 60 évéről szóló tájékoztató. Olyan előadókat kértek föl, mint például Chru- dinák Alajos, Róbert László és dr. llkei Csaba. — A fölkért előadók gyakran utaznak külföldre, így a programokat azokhoz az időpontokhoz igazítjuk, amikor itthon vannak és ráérnek eljönni. A rugalmasság elengedhetetlen egy-egy tagozatnál. A politikai tagozat tematikájában nem szerepeit például dél-amerikai előadás, de az időszerűség miatt, a hallgatók igényei alapján beiktattuk a programba és dr. Ukei Csabát hívtuk meg előadónak. Jövőre tovább bővítik a szabadegyetemi ismeretterjesztés körét Somogybán. Tervezik, hogy a meglevők mellett egészségügyi tagozat is indul Kaposváron, a szocialista brigádok részére pedig közgazdasági oktatást és vitákat kezdenek. Jó tapasztalatokat összegezhetnek egy év után Nagyatádon és Marcaliban, s bíznak abban, hogy 1978-ban Siófokon és Barcson is létrejön — a városi és nagyközségi, illetve a járási szervezetekkel való együttműködés keretében — az ismeretterjesztésnek ez a formája. H. F. Késimunkák a textilmüvekben Egy év a mérlegen Növekedett a taglétszám, iavult a klubélet Egy évvel ezelőtt sok célt tűzött maga elé az MHSZ kaposvári területi tartalékosklubja. A lényegesebbek: erősíteni a hazafias honvédelmi és internacionalista nevelést; szervezetileg erősíteni a klubot, növelni a taglétszámot; javítani a klubéletet; színesebbé tenni, mind több nőt bevonni a versenyekbe, és emelni a katonai ismeretek színvonalát Többségét teljesítették A napokban tartott közgyűlésen Dévai György titkár arról adhatott számot, hogy a kitűzött célok többségét teljesítették. Növekedett a taglétszám, tartalmasabbá, színesebbé és rendszeresebbé vált a klubélet Ez annak köszönhető — tűnt ki a beszámolóból —, hogy a vezetőség és a klub tanács jól hasznosította a rendes és aj pártoló tagok igyekezetét,' eredményesen működött együtt a különböző fegyveres testületekkel, s a Fegyveres Erők Klubjának a vezetőségével is. Havonta rendszeresen megtartották foglalkozásaikat, melyben a szakmai, katonai, tereptani és lőkiképzési foglalkozások mellett jelentős gondot fordítottak a politikai képzésre is. Versenyzőik ott voltak minden jelentősebb városi és megyei találkozón. Részt vettek az összetett honvédelmi versenyen, s öt egyéni helyezést értek el. Kocsis Anikó a nők küzdelmében megyei első lett, Zsíros Zsuzsa pedig a harmadik. Eredményesen szerepeltek leány- és fiúversenyzőink, akik három második helyezést hoztak haza. Őszintén a hibákról Az eredmények mellett arról is szólt a klubtitkár, hogy sok a tennivaló, ha a jövőben még eredményesebb munkát akarnak végezni. Ilyen gond, hogy a rendszeresen megtartott elméleti és gyakorlati foglalkozások ellenére nem tudtak előbbre lépni a megyei / versenyeken. Nem volt meg- < felelő az elméleti felkészülés;! főként a tereptan ment gyengén, s a napi politikai események hiányos ismerete is gátolta eredményes szereplésüket. Sok gondot okozott a három fős csapatok kialakítása, ezért felkészítésükre már nemi jutott — különböző okok miatt — idő, szereplésük is elmaradt attól, mint amilyet jogged várhattak. Változatlan céllal A beszámolót követő vita azt bizonyította: nemcsak a ‘t rendes, hanem a pártoló tagok is fontos feladatuknak tekintik a területi tartalékosklub munkájának még eredményesebbé tételét Erre a már eddig is tett intézkedések és a közgyűlésen elfogadott javaslatok biztosítják az alapot. Nemrég létrehoztak egy kiképzési csoportot, mely a hazafias, honvédelmi és internacionalista nevelés mellett segít a versenyzők felkészítésében is. Bevonják ebbe a munkába a fegyveres testületek — honvédség, munkásőrség — tisztjeit is. Taglétszámukat tovább erősítik tartalékos tisztek, tiszthelyettesek bevonásával. Együttműködési tevékenységüket kiterjesztették a szakszervezetekre, s az SZMT is ígért munkájukhoz segítséget A következő hónapban klubtanácskozáson alakítják ki az állandó versenyzői gárdát. Ez után lesz elegendő idő a felkészítésükre, s várhatóan a jövő évi közgyűlésen már jobb eredményekről adhatnak számot Se. L. A Siketek Általános Iskolájának tanulói állították ki legszebb munkáikat Kaposváron, a Pamutfonó-ipari Vállalat gyáriban. Túl a kezdeti nchézséoeken Nem gördítette*: akadályt az útjába, amikor a közgazdasági egyetem belkereskedelmi szakáról az agrárra kérte magát. Az eset fordítottja gyakrabban megesik. Akkor nem volt divat mező- gazdasági közgazdásznak készülni — azóta valamelyest változott a helyzet. Ez a váltás az idén megismétlődött. A MESZÖV-nél dolgozott hét évig; kereskedelmi jellegű közgazdasági munkát végzett. Ez évben eredeti tanulmányaihoz kapcsolódó munkára, felelős beosztásba hívták a mezőgazdasági főiskola tangazdaságába. Vállalta. Szálinger Ferencné mindössze huszonnyolc éves, és a tangazdaság számviteli osztályvezetője. Hozzá tartozik a pénzügyi és a könyvelési csoport. — Amikor hívtak, nagyon örültem. Pedig nem volt könnyű otthagyni a biztosat, ahol bedolgoztam magam, és — most is úgy érzem — megbecsültek. A MÉSZÖV nagyon jó iskola volt. Közgazdaság' szemléletet, gondolkodásmódot tanultam ott. — Akkor miért váltott mégis? — Ezt kérdezik tőlem sokan, és döntésemet szinte megalapozatlannak tartják Talán olyan ember is akad aki azt hiszi, a funkció miatt tettem. Pedig nem így van. Amikor átmentem a kereskedelmi szakról az agrárra már tudtam, hogy valamelyik vidéki városba költözünk. Ügy gondoltam, inkább szükség lesz az agrárszakos diplomára. Sajnos, tévedtem mert amikor Kaposvárra jöttünk, nem kaptam termelő- szövetkezetben áúást. így kerültem a MESZÖV-höz, ahol — hangsúlyozom — nem vesztettem azzal, hogy kereskedelmi ismereteket szereztem. De végig bennem volt, hogy szívesen csinálnám a gyakorlatban, amit eredetileg .anultam Ezért örültem ennek a munkának. Ügy érzem, a váltáshoz még elég fiata: vagyok — később már nem tenném ugyanezt ilyen köny- nyen. Ezen a területen rengeteg új dolog van. — Hogyan fogadták a beosztottak ? — Segítettek mihamarabb átjutni a kezdeti 'nehézségeken. Azt tudtam, hogy nélkülük nem megyünk előre. Minden munlv.ahe.yen — egy ilyen rendeletekhez, pénzügyi szabályokhoz kötött területen meg kiváltképpen — sok a helyi specialitás. Hiába lát a:, ember nagy összefüggéseket hiába van tapasztalata, ha nem ismeri az apró, mindennapi tennivalókat, a he*yi körülményeket, nem megy előre. Én nagy jelentőséget tulajdon ni tok a munkahelyi sajátosságoknak és az emberi tényezőknek. Nem szégyelltem megkérdezni: ti ezt hogyan csináljátok? Mindenki tudta, nogy nem ezen a területen dolgoztam, s azt is: ha meg akarom tanulni, kérdeznem kell. — Sikerült túljutni a kezdeti nehézségeken? — Feltétlenül. Ez azonban nem jelenti azt, hogy elégedett vagyok. Attól a biztonságérzettől, amelyet hét év után érez az ember egy területen, még nagyon messze állok. De meg lehet szerezni. Bár ez a munka — és éppen ez a szép benne — mindennap hoz újat. Most például a könyvelés géoesítése következik. így lehet a gazdasági ismereteket felhasználva a tervezéshez is segítséget adni. S. M. Költészet a kiskaíonáknak Kedden este Kaposváron, a Latinca Sándor Művelődési Központ színháztermében »Üj, virágos ifjúsággal« címmel adott itt Ady-emlékmű- sort a Magyar Néphadsereg Vörös Csillag Érdemrenddel kitüntetett művészegyüttese, magas színvonalon, szép sikerrel. Az összeállítás középpontjában Ady »rebellis« versei és a kor társadalmi visszásságait támadó publicisztikai írásai álltak, ám a költő megzenésített műveiből, s a mai magyar poézis Ady emlékét idéző alkotásaiból is ízelítőt kaphatott a főleg fiatal katonákból álló közönség. A színpadon ismeretlen nevű Sovány voltam, hajlott hátú, meg kopasz is; ráadásul még szemüveget is kellett viselnem. A nők csak akkor mosolyogtak rám, ha a zsúfolt villamoson le akartak ülni a helyemre. A világon senki sem vette észre, hogy bennem is folyik vér — hogy milyen tűz ég szemüvegem mögött. Egyik alkalommal a röplabdapálya mellett haladtam el. A szurkolótábor szinte őrjöngött. A női válogatott játszott. Én minderről tudomást se vettem. Még a lépteimet se lassítottam. Ám egyszer csak szállt felém a labda. Elugrani nem tudtam. Fejen talált, összecsuklot- tam, mint a colstok. Soká tértem magamhoz. Első eszmélésemkor egy hűvös tenyeret éreztem a homlokomon. A második ébrenlét után két hatalmas, figyelő, szeretetet sugárzó szempárt láttam meg. A harmadik eszmélés után jöttem rá, hogy engem az a lány ápol- gat gyöngéd simogatással, aki a hálónál akkora erövzl csapta le a labdát, hogy az letaglózott Ki a győztes? .4 sportoló lány hazakísért. Etetgetett, itatgatott Elhalmozott kedveskedéseivel. Szóval összeismerkedtünk. Ezután szinte állandó jelleggel találkozgattunk. Szigorú napirendje volt. Hogy közelében maradhassak, a találkozásainkat is az ö programjához igazítottam. Korán reggel egy órát mindig a városi parkban futott. Én is elkezdtem járni ide. Először csak tíz métert tudtam az ó tempójában futni. Ilyenkor az időjárásról suttogtam neki néhány szót. Az uszodában is egyórás edzést tartott. Én ott álltam astart- kövön, és mindössze addig láttam egyre csodálatosabbnak tűnő rózsaszín sarkát, amíg egy-egy szaltó után el nem tűnt a vízben. Esténként a röplabdapályán én hordtam neki vissza a kerítés közelében rekedt labdákat. Ilyenkor közünk néha összeért. Egyszer, éppen egy kéztalálkozás alatt ébredtem rá, hogy ha közelebb akarok kerülni hozzá, aklzor deltásabbá, erősebbé, bátrabbá kell válnom annál a fiatalembernél, akivel vasárnap délelőttönként ejtőernyős ugrásokat hajt végre. Különben is, az ugrástól a földig olyan hosszú idő telik el, akár még udvarolni is lehet. Rákapcsoltam. Nem sok idő telt el, és tudtam úgy futni, mint ö. Később nemcsak hogy bemerészkedtem a medencébe, de váll-váll mellett úsztam vele. A röplabdapályán pedig neki kellett tartani az én lecsapásaimtól. A vállaim kiszélesedtek, láb-, de különösen karizmaim kidomborodtak. Kinőtt a hajam, szemem úgy megerősödött, hogy a sassal versenyre kelhettem az éles látásban. Egyszer, amikor egy AN- ból 2400 méterről együtt ugrottunk, szintén ernyőt bontottam, a csendes lebegésben szerelmet vallottam neki. Némán, ünnepélyesen, lassan ereszkedett alá. Amikor földközelbe értünk, megszólalt: — Korábban ön olyan kedves volt, olyan segítségre szoruló... De hova lett mindez? ön, mar megbocsát a hasonlatért, de teljesen olyan lett, mint a fiuk a válogatott keretben... Talajt fogtunk. Teljes lelki nyugalommal összehajtogatta az ejtőernyőjét, és elment az autoousznoz. Legutóbb csábosán bájos, fehér teniszszoknyaban láttam. Labdaszedőként egy nyápic, szemüveges fickó ügyetlenkedett. Kiderítettem, hogy hol dolgozik és mi a foglalkozása. Holnap fölkeresem, és elkezdek vele rendszeresen foglalkozni. Ö fog helyettem edzeni. Addig nem szállók le róla, amíg nem fut úgy, mint a szarvas, amíg nem úszik úgy, mint a delfin, amíg nem állít fel súlyemelésben dupla világrekordot. Addig én egy kicsit lazítok... És akkor majd meglátjuk, hogy ki fog a lánynál győzni! (Sicér Imre fordítása) művészeket láttunk: produkcióikat vajmi ritkán méltatják , hivatalos kritikusok, ritkán hirdetik plakátok öles betűi, s a nagy nyilvánosság is alig ismeri őket, éppen különleges »harci feladataik« miatt. Mégsem túlzás azt állítani, hogy versmondóik tudása semmivel sem marad a legtöbb »polgári« színészétől — erre volt bizonyság például Ágh István és Veress Miklós költeményeinek bensőséges előadása, vagy a Lázár György szegedi polgármesterhez írt Ady-újságeikk hangulatosindulatos idézése. Nem egyszerűen versmondókat hallottunk, hanem kiváló mozgás- kultúrával, mimikái képességgel rendelkező színészeket : ezt .gazolta a Rohanunk a forradalomba ál-indulatoktól mentes bemutatása, vagy A téli Magyarország című vers diszkrét dobszóval kísért, jól kidolgozott előadása is. A sok sikert megért, valóban »acélhangokból« álló énekkar zömmel mai szerzők Ady-megzenésítéseivel állt a nyilvánosság elé. Ízléses dalolásukat, szólamaik tömörségét »eredetiben« hallva érthettük meg igazán, miért került ki azóta híressé vált operaénekesek egész sora ebből az együttesből. A művészek állandó mozgása, a színvonalas zenekari kíséret »be- és kiúsztatása«, a remekül váltogatott fény-árnyék hatások szintén egy kiváló színházi produkció részei voltak, ami a csoport művészeti irányítóinak kísérletezőkedvére utal. A nagyszerű előadás — amelyet nem kizárólag a kaposvári helyőrség katonáinak rendeztek — nagyobb propagandát érdemelt volna. L. A. Alekszandr Jurikov
