Somogyi Néplap, 1977. december (33. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-09 / 289. szám

IlJ TERMÉK VAGY ÍJHB TERMÉK Sok vállalatnál a műszaki fejlesztés eredményességét az új termékek számával mérik. Az új termékek száma azon­ban nem jelent feltétlenül »minőségi« változást, legalább­is ebben a statisztikai adat­ban nem. Az »új« jelző ugyan­is könnyen csak »újabbat« je­lent. Olyan terméket, amelyet eddig nem gyártott a vállalat, de használati értéke, műszaki színvonala semmiben sem kü­lönbözik az eddig gyártottaké­tól. Megnyugtató statisztika Ennek az »újabbnak« leg­följebb más a színe vagy a formája, vagy nem kapcsoló­val indul, hanem nyomógomb­bal, vagy éppen fordítva (mindkét megoldásnak meg­van az előnye, ami jól reklá­mozható), továbbá esetleg nem szögletes, hanem kerek a beleépített műszeróra nem fénnyel jelez, hanem hanggal, vagy kombinálva, mindkettő­vel (ami újból csak jól reklá­mozható), és nem oldalt kell beletenni valamit, hanem fe­lülről, s nem alul esik ki va­lami, hanem oldalt és így to­vább. Tehát csupa lényegte­len műszaki változás, és még­is megtelik a statisztika »új termék« rubrikája, mindenki megnyugtatására. Egyszerű lenne pedig ki­szűrni a valódi újdonságokat a kevésbé valódiak közül. Csupán meg kellene nézni, hogy mennyit költött a válla­lat az új termékek negjelené- sének időszakában a gyártási eljárásokra, vett-e új gépeket, korábban nem használt anya­gokat stb. Többnyire ugyanis az a helyzet, hogy a haszná­lati értékben, műszaki színvo­nalban valóban újat hozó ter­mék gyártása ritkán lehetsé­ges — legalábbis gazdaságo­san — a régebbi technológiá­val, az elavult gépeken. Ha viszont ebből indulunk ki — tehát, hogy egy »igazi« újdonság valóban komoly vál­tozásokat követel a gyáraktól, akkor már el kell fogadni a szakembereknek azt az inté­sét, miszerint minden új gyártmány bevezetését csak igen alapos, körültekintő szá­mítások, elemzések után sza­bad elkezdeni. Az új gyártmány Egy »valódi« új terméknek két »környezetbe« kell jól és magától értetődően beillesz­kednie. Bele kell »simulnia« a vállalat belső műszaki, gaz­dasági adottságai közé, más­részt a reménybeli megrende­lők lehetőségei és igényei kö­zé is. A fejlesztés eredménye­ként születő vagy licenc alap­ján készülő új gyártmány csak akkor felelhet meg egy vállalat — s az egész népgaz­daság érdekeinek —, ha azt a technológusok megalkuvások és zökkenők nélkül képesek sorozatgyártásra fogadni. Ha az új termék »ráillik« a gé­pekre, megfelel a vállalatnál dolgozók képzettségének, mű­szaki ismereteinek és gyakor­latának, továbbá megfelel »számára« a termelés szerve­zettségi színvonala, és a gyár­tásához szükséges anyagok, alkatrészek megfelelő áron beszerezhetők. I Sok pénzbe kerül Ha egyetlen új gyártmány érdekében valamennyi, már kialakult feltételt gyökeresen meg kell változtatni, akkor az — fölösleges is mondanunk — túl sok pénzbe kerül, s kér­déses, hogy az új termék ár­bevétele képes-e mindezt fe­dezni? S akkor itt van a másik körülmény: nevezetesen, hogy az új termék felhasználására felkészültek-e már a megren­delők, illik-e az új gyártmány az ő műszaki-gazdasági leher tőségeik és szükségleteik kö­zé? Egy-egy vállalat kialakult műszaki, gazdasági, szerve­zettségi és szakmai színvonala bizonyos újdonságot azonnal vagy kisebb változtatások után képes fogadni. mások alkalmazását viszont nem te­szi lehetővé. Kiolvasható a konstrukcióból A kemencemunkás — Kevés ember megy in­nen nyugdíjba. Kinek a szí­ve, ki nein a tüdeje készül ki. Nekem nyolc hónapom van hátra, azután korkedvez­ménnyel nyugdíjba megyek. Aki ezt mondja, szikár, inas ember. Hosszú József­nek hívják, és beleszületett a téglásságba. Az anyja keze alá hordta az anyagot, ő a téglát vetette, az apja pedig égette. Kisfiú korában, ha le­csapta az iskolatáskát, sza­ladt, s élükre állitgatta a téglákat. Nem ő volt az egyetlen lurkó, aki tíz-húsz fillérért mások részét is el­vállalta: jól jött a zsebpénz. Az Arany utcai téglagyár munkáslakásában nőtt fel. most is ott lakik Testvérei is téglások, lánya a Somogy —Zala megyei Tégla- és Cse­répipari Vállalatnál bérelszá­moló, a vője ugyanennél a cégnél szerszámkészítő. — A hátsó lakásokból már kiköltöztek, új lakást kaptak. Nagyon várjuk a tavaszt: ak­korra ígérik a mi lakásun­kat Mióta özvegységre jutott, a lánya viseli gondját. Minden örömét a két unokájában leli meg, sétáltatja őket, babus­gatja a cseperedő fiúcskákat. Két évvel ezelőtt bezárták az Arany utcai téglagyárat, Hosszú József azóta a Sziget­vári utcában dolgozik. Nem volt egyszerű a váltás. Nem­csak azért, mert: »ott bele­léptünk a nadrágba, és már a kemencénél találtuk ma­gunkat«, hanem az új mun­katársakkal kisebbfajta konf­liktusba került, amiért őt ki­hordó munkára osztották. — Ez könnyebb, mint a behordás. Az igen erős fi­zikai munka. Különösen la­tyakos időben, ha az ember lába nincs biztonságos tala­jon. A nyers tégla nehezebb is, mint az égetett. Miközben ezt mondja, a félhomályos kemence egyik nyílásán át kettesével ralija föl a porzó téglákat. Én ön­kéntelenül is prüszkölni kez­dek, ő állítja, hogy ezt meg lehet szokni. A tenyerén, a hüvelykujján bőrlap: a te­nyérbőr és a hütyüs. Általá­ban egy hétig tart egy ilyen, de ha gyengébb anyagból csinálják, akkor csak három napig. — Hiába volt az egész fa­mília téglás — vagy talán éppen ezért —, az apám pék­inasnak adott. Engem bosz- szantolt, hogy amikor a ha­verok szórakozni mentek, én éjszaka dolgoztam. Fogtam magam, s beálltam az anyám mellé. Reggelenként égett a kezem, jajgattam, hogy nem bírom. À szüleim pedig azt mondták: ha maradni akar­tál, most tűrd, mert ha most elmégy, a háztól is elmégy. 1942 óta kemencemunkás. Semmi mást nem tett azóta, »csak« becsülettel dolgozott. Az idén a Munka Érdem­rend arany fokozatát kapta. — Pedig nincs semmi hős­tettem. Éppen csak naponta hétezer téglát kihordok. Ez azt jelenti, hogy egy műszak alatt hetvenezer megy be a kemencébe. Most kárénak nevezik azt a talics­kaszerűséget, amelyet régeb­ben tragacsnak tituláltak. Egy káréval száz téglát tol­nak ki, ami három mázsa. Ide nemcsak erő, hanem ügyesség is kell. Legfonto­sabb az egyensúlyérzék. — Ha valami ünnep vagy más folytán hosszabb időre kiesik az ember a munkából, az első napokban nem is ta­lálja a csontját — hunyorog Hosszú József, miközben új­ból rágyújt egy Munkásra. — Vigyáz rám a lányom, csak egy dobozzal engedélyez naponta. Jó ebédeket főz, és mellé teszi az üveg bort is. Kell egy fröccs a sok tégla­por után. Fizetésnapkor háromezer­nyolcszáz forintot visz haza. Egy valamire büszke, s er­re újból visszatér: — Voltak olyanok, akik le- génykedtek, elmentek innen, azután csak visszaszivárog­tak. Én nem mentem el, s ta­lán betegség nélkül megérem a nyugdíj kort Ez nálunk öt­venöt év. Gombos Jolán Egy új termék megalkotá­sában tehát távolról sem elég­séges az adott szakma mű­szaki szempontjait érvényesí­teni. Az új gyártmány fel­használhatóságát megszabja a vállalat, sőt egy egész ágazat (olykor egy egész nemzetgaz­daság) elért műszaki színvo­nala és fejlesztési lehetősége is. Ha mindezek az adott gyártmány konstrukciójában nem kerülnek összhangba, ak­kor fordul elő többnyire az, hogy a fejlesztés eredményét csak évek, olykor évtizedek múlva hasznosíthatja a ter­melés. A magyar iparban a követ­kező években kulcsfeladat a gyártmányválaszték korsze­rűsítése, megújítása. Ez egy­részt a futó gyártmányok fo­lyamatos fejlesztését, műsza­ki színvonaluk karbantartását jelenti, másrészt a hazai vagy külföldi fejlesztési eredmé­nyek hasznosításával a merő­ben új gyártmányok, termék­családok meghonosítását. Különösen az utóbbi feladat végrehajtása során (de az elő­zőnél is) tehát egyrészt mel­lőzni kell a bevezetőben emlí­tett ún. statisztikai »újdonsá­gokat«, mert ezekből — leg­alábbis a nemzetközi piacon — nagyobb bevétel aligha származik. A termékváltás ér­demi munkáia közben pedig el kell kerülni a fölösleges áldozatokat, nehogy egv-egy vállalat és annak partnerei ma még esetleg teljesíthetet­len feladatok elé kerüljenek. Gerencsér Ferenc Ezekben a napokban kez­dődik a tervkészítés a megye szövetkezeteiben. Jó alkalom ez az idei eredmények össze­gezésére, a tanulságok elem­zésére. Aktuális a kérdés : mi­lyen megbízhatóak voltak a tavalyi tervele, és vajon meg- , valósíthatók-e a holnapiak? A marcali tsz-ben a búza j termésátlaga két, a kukoricáé i kilenc mázsával maradt el a | tervezettől. A gazdaság szak­embereit ez nem lepte meg i túlságosam Ök tudták a leg­jobban, hogy területükből 500 j hektár homok és csaknem | kétszer ennyi a nehezen mű- [ vélhető, dombos terület. 40 ! mázsás búza- és 56 mázsás , kukoricatermést elérni ezeken a területeken még magas mű­trágyaadagok és ideális idő­járás mellett is nehéz. Mégis így — kockázatot is vállalva — terveztek. A vezetőség már évekkel ezelőtt belátta, hogy csak a rendszergazdálkodás teheti korszerű nagyüzemmé a tsz-t. A rendszerbe lépésnek azon­ban feltételei voltak : korsze­rű létesítményekre és gépek­re volt szükség. A beruházá­sokhoz hitel kellett. A törlesz­tésekhez csak a megtermelt érték adhat fedezetet, így a Feszes vagy rugalmas? Tervekről lánc végére magától érthető- dően kerültek a jó eredmé­nyekkel számoló tervek. A feszes pénzügyi tervektől a növénytermesztés ötmillióval maradt el. Ekkora összeg már kibillentené a gazdaság mérle­gét. Az állattenyésztés ter­vezettnél jóval gyorsabb fej­lődése mégis egyensúlyt tart. 1975-ben az utolsók közt kul­logott 1400 literes tejtermelé­sével a marcali tsz szaktele­pe. Az idei tej átlag 3000 liter! Csupán a tej többletjövedel­me ötmillió. Bár számítottak erre a többletre a tsz vezetői, még­sem építették be a reménye­ket a tervbe. Így az egyszerre volt feszes és rugalmas. Át­éred meny : sikerült megőrizni az egyensúlyt. A tejtermelés jövőre nyilván tovább fejlő­dik Marcaliban, könnyelmű­ség volna azonban azt várni, hogy újabb 6—800 literrel. Változtatni kell tehát a »stra­tégián«. Laskai János elnök szerint a jövő évi tervek célja első­sorban. a termelési biztonság Határ­rr •• I orok — Egy, kettő... egy, kettő...! Zeng a hatalmas laktanya­udvar a vezényszavaktól. A hidegtől és az igyekezettől ki­pirult arcú határőrök hajtják végre a parancsokat. Az igye­kezettel nincs baj. Am a vég­rehajtásból látni: néhány he­te ezek a fiatalok még nem viseltek egyenruhát. Tóth Károly szakaszvezető figyelmét nem kerüli el a leg­kisebb pontatlanság sem, nyomban hangzik a felszólítá­sa: — Bátrabban, lépést tarta­ni ... ! Sorakozó, menet, tisztelgés. Azután ismétlődik minden elölről, amíg csak úgy nem megy az egész, ahogyan a ka­tonai szabályzatok előírják. Szecskó Sándor alezredessel, a kiképző egység parancsnoká­val figyeljük a foglalkozást. Szavaiból elégedettség csen­dül ki: — Csaknem húsz esztende­je képzem ki az őrsökre kerü­lő határőröket. Fegyelmezett, törekvő fiatalok vonultak be egységünkhöz, akik megértet­ték, milyen fontos, hogy mi­nél előbb elsajátítsák a határ­őrizeti szolgálathoz szükséges ismereteket. Az idén először érdemelte ki egységünk az élenjáró címet. Célunk ezt megőrizni, majd újból elnyer­ni. Ennek érdekében fogtunk össze a párt- és a KlSZ-szer- vezettel, s ezt szolgálja az a verseny, amelybe bevontuk a fiatal határőröket is. Most az eskü letételére készülünk, majd hamarosan sor kerül az első lövészetre, amelyet szeretnék jó eredménnyel végrehajtani. Ezt az igyekezetei tapasztal­tuk a leendő tisztesek fegyver- ismereti óráján is. A felszólí­tott fiatal határőr csaknem hibátlanul ismertette a gép­pisztoly főbb részeit Baranyai József főhadnagy, politikai helyettes véleménye: — Ez újoncaink szorgalmán kívül annak köszönhető, hogy a kiképzést közvetlenül irá­nyító sor- és hivatásos tiszte-. Fegyverismereti óra. sek jó segítőtársai a parancs­nokoknak. Elsősorban fegyel­mezettségükkel, személyes pél­damutatásukkal nevelik a fia­talokat. Többen kiemelkedő munkát végeznek: a tényle­ges szolgálatot teljesítő Tóth Károly szakaszvezető, aki a tisztesiskola KISZ-titkára is, Molnár Zsolt szakaszvezető, élenjáró határőr, vagy Pesto- vics József törzsőrmester, aki mint hivatásos tiszthelyettes most először irányít önállóan kiképzést. Hamarosan elbúcsúzik a ha­tárőrségtől Czérna Miklós őr­mester, a kiképző egység KISZ-titkára. Határozott fia- ta’ember, akit nem érdemtele­nül dicsér a parancsnoka. El­nyerte az élenjáró címet, s magatartásával, a szolgálat el­látásával, meg az ifjúsági szer­vezetben végzett munkájával azt is kiérdemelte, hogy a kommunisták soraiba kerül­hessen. — Büszke vagyok arra, hogy a határőrségnél lehettem kom­munista. Munkánkat úgy vé­gezzük, hogy minél több ha­tárőr legyen alkalmas a párt­tagságra. Már fiatal, társ ai nk bevonulása előtt elhatároztuk: védnökséget vállalunk felet­tük azért, hogy minél előbb beillesfkedjenek a katonai kö­zösségbe, itt is folytassák az otthoni ifjúsági munkát, s jó határőrökké válhassanak. Kör­letversenyt indítottunk az »öreg« határőrök között, min­taszobákat, -klubokat, -háló­termeket rendeztünk be, így fogadtuk a bevonulókat. Ifjú­sági szervezetünk célja: segí­teni abban, hogy egységünk megőrizze az élenjáró címet, s minél több határőr, raj és szakasz nyerje el az élenjáró, illetve a kiváló kitüntetést. Ez­zel is készülünk a jövő évi VIT megünneplésére. Jártunk a körletekben. Lát­tuk a rengeteg virágot, melyet a határőrök hoztak otthonról, vagy vásároltak azért, hogy a hálótermek, klubok és más helviségelt minél barátságo­sabbak legyenek. Tájékoztat­tak a parancsnokok arról is, hogy nemcsak a határőrizeti feladatok elsajátításánál ta­pasztalható a nagy igyekezet, hanem a politikai foglalkozá­sokon is. Ez a biztosítéka an­nak. hogy a kiképző egységtől óban határőrök kerülnek majd az- őrsökre, akik megbíz­hatóan védelmezik államhatá­rainkat. Szalai László Menet gyakorlat. fi. r ■■■ rr ■ I rfl múlt es joyo időben javítása. Egyetlen példa: 1300 hektáron végeznek talajjaví­tást meszezéssel és biokatali­zátorok alkalmazásával. így elérik, hogy az idei »feszes« tervszámok jövőre elérhetők legyenek. Mintegy 150 hektár­nyi az olyan kukoricaterüle­tük, melynek termésátlagát már nem is illik leírni. Ezen a területen jövőre a homok­hoz jól alkalmazkodó cirkot termelnek az ócsai rendszer keretében. A két-három éve még oly gyakran elmarasztalt marcali tsz lassan leküzdi a szegény kisgazdaságok egye­sülését követő, csaknem tör­vényszerű nehézségeket. Idei eredményeik sem adnak okot szégyenre, terveikben azonban már egészen új nagyüzem 1 körvonalazódik. Nehéz évet zár a kaposvár —toponári Egyesült Erő Tsz. A kétszeres jégverés és a ko­rai fagyok ellenére is meg­őrizték azonban a pénzügyi egyensúlyt. Nagy a tervkészí­tők felelőssége. Mint min- I denütt, itt is feszesei} kell tervezni, mégis reálisan, ösz- szeegyeztethető-e ez a két kö­vetelmény? Bodnár Imre elnök szerint jobb munkával igen. A ter­melés egyik fő tartaléka: ide­jében kell elvégezni a külön­féle munkákat, a talajelőké­szítést, a trágyázást, a vegy­szerezést. E cél érdekében jö­vőre négy és fél millióért vásárolnak új gépeket. A ga­bonaféléknél teljes vetőmag­felújítást hajtottak végre és a kukoricánál is új fajtákkal próbálkoznak. A marcaliaké­hoz hasonló indítékokkal 100 hektáron termelnek mákot jö­vőre a tiszavasvári alkaloida rendszer keretében. Tervek és tartalékfeltáró kezdeményezések az idén is voltak, az eredmény olykor mégis elmaradt. Ki tervezhet­te be a géphibákat vagy a jégesőt? A bizonytalansági té­nyezők miatt is célszerűnek látszik a teljesítés évközi elemzése, mégis akadnak gaz­dasági vezetők, akik azzal büszkélkednek : ők egész év­ben elő sem vették a terve­ket, a »feladatok ugyanis ad­ták magukat...« Bodnár Im­re szerint ez náluk végzetes könnyelműség lett volna. Ne­gyedévenként részletesen elemezték a gazdaság helyze­tét. A legutóbbi ilyen elem­zésnél kiderült, hogy az egy főre jutó jövedelmekkel »el­futottak«. A kukoricabetaka­rítást követő értékelés pedig bebizonyította, hogy a tőszám jobb beállításával 10 száza­lékkal magasabb lehetett vol­na a termés. Mindkét tanulságot figye­lembe veszik a gazdaság jövő évi terveinél. A tervkészítés bonyolultsá­gát aligha kell bizonyítani. Ezernyi kiszámítható és ki­számíthatatlan tényezőt tö­kéletesen összehangolni lehe­tetlen. A gazdaságok tervei mégis minden évben ponto­sabbak. Mindenütt elmondták: a jövő évi tervekben nemcsak az idei tapasztalatok, hanem a múlt évek tanulságai is ösz- szegeződnek. B. F.

Next

/
Oldalképek
Tartalom