Somogyi Néplap, 1977. december (33. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-01 / 282. szám

Jól szolgálta a szakmai ismeretek gyarapítását Lezárult a műszaki hónap Kaposváron, a városi ta­nács dísztermében tartották tegnap a somogyi műszaki és közgazdasági hónap záró elő­adását. Bogó Lászlónak, a Magyar Közgazdasági Társa­ság Somogy megyei Szerve­zete elnökének megnyitója után dr. Kovács Ferenc, a Kaposvári Városi Tanács el­nöke tájékoztatta a szép számmal megjelent szakembe­reket a megyeszékhely V. ötéves tervi fejlesztési céljai­ról és az eredményekről. A városi tanács elnöke tár­gyilagosan ismertette a város- fejlesztésben elért eredmé­nyek mellett a gondokat, a menet közben újra és újra felbukkanó — sa teljesítést helyenként igencsak hátrálta­tó — problémákat is. Az eddig eltelt majdnem két évben kétségkívül nagyot léptünk előre a termelő ága­zatok bővülésével, a termelé­kenység növelésével, a la­kosság élet- és munkakörül­ményeinek javításával, s az ezeket a célokat szolgáló be­ruházásokkal. Az utóbbi ten­nivalóknak azt a részét, mely az előző tervidőszakról áthú­zódott, megvalósítottuk. Szá­mottevően nőtt az utóbbi években a különböző felada­tok teljesítése érdekében ki­fejtett társadalmi munka ér­téke. Az előadó részletesen szólt a lakásépítési kérdésekről, a gyermekintézmények tervei­ről, vagyis olyan közérdekű tárnák kerültek terítékre, amelyek méltán váltották ki a hallgatóság érdeklődését. Szó esett például a fűtésről — időszerű és sajnos, he­lyenként gondot okozó téma. csakúgy, mint a sorban kö­vetkező, a városi közlekedés, — az ipari szolgáltatásról, az iskolák tornatermi ellátottsá­gáról, a gáz-, a villany- és az ' ivóvízellátásról, a szennyvíz elvezetésről, sőt még az épí­tendő tévé-átjátszó tervezett helyéről is. A záróelőadásként elhang­zott tájékoztató éppúgy hoz­zájárult az immár hetedik alkalommal megrendezett műszaki és közgazdasági hó­nap sikeréhez, mint a novem­berben megtartott többi hat­vanhárom előadás, tíz kiállí­tás és filmvetítés. Az MTESZ somogyi szervezetéhez tarto­zó tagegyesületek kitettek magukért a színvonalas szak­mai programok összeállításá­val —■ éppúgy, mint a Ma­gyar Közgazdasági Társaság megyei szervezete. Mintegy háromezer-ötszáz érdeklődő hallgatta, illetve nézte végig a tanácskozásokat, szakmai Î bemutatókat és filmvetítése­ket. Kiemelkedett a többi kö­zül a Gépipari Tudományos Egyesület kaposvári szerveze­tének egyhetes — Kaposváron tartott — kiállítása (ehhez az anyagot a Szerszám- és Kis­gépértékesítő Vállalat adta), s ugyanennek a szervezetnek a műanyagipar fejlődéséről szóló kétnapos előadássoroza­ta. A Magyar Hidrológiai Társaság somogyi szervezeté­nek konferenciája a megye vízellátásának és csátomázott- ságának helyzetét és az ezzel kapcsolatos fejlesztési felada­tokat vitatta meg, a Magyar Élelmezésipari Tudományos Egyesület Somogy megyei csoportjának két napig tartó, országos tanácskozása pedig a termelés mennyiségi és minő­ségi fejlesztésének program­ját a húsipar V. ötéves ter­vében. Sorolhatnánk tovább a jó példákat: hogyan sikerült magas színvonalra emelni egy-egy szakmai rendezvényt a tagegyesületeknek. Minden­nél bizonyítóbban tanúsítja a szervezők, közreműködők lel­kiismeretes munkáját hogy tovább nőtt a látogatottság, az érdeklődés az előző hat mű­szaki és közgazdasági hónap rendezvénysorozataihoz ké­pest És még nincs vége a sor­nak, Siófokon ugyanis decem­ber 6-ig tart a városi intéző bizottság és az ide tartozó helyi, üzemi csoportok ugyan­csak gazdag szakmai prog­ramja. Az ismeretek a tarsolyba kerültek, s most\ már a hasz­nosítás következik. Arra van szükség, hogy a szakemberek jól kamatoztassák a hallotta­kat és látottakat H. F. Háry János új szereposztásban Az Állami Operaház új szereposztásban mutatta be Kodály »Háry János-« című daljátékát, Békés András rendezésében. A címszerepet Melis György énekelte. Képünkön az előtér­ben: Melis György és Tóth Sándor. (MTI-fotó — Benkő Imre felv. — KS) Bolgár turistaklubok Bulgária több városában — többek között Gabrovóban, Elevenben, Veliko Tirnovóban, Sztara Zagorában — működ­nek már olyan szovjet turista­klubok, amelyeknek célja, hogy a vendégek jobb pihené­sét, szórakozását segítsék. Az első klubot Pernikben hozták létre — a baráti . országokból érkező turisták igényeinek ki­elégítésére. A klub vendégei művészeti és zenei programo­kon vehetnek részt, közéleti személyiségekkel, művészek­kel találkozhatnak. Hetente egyszer bolgár—szovjet baráti estet rendeznek részükre. A turisták hangszereket, asz­tali játékokat vehetnek igény­be, továbbá orosz nyelvű könyveket kölcsönözhetnek. Különféle kiadványokat is kapnak, amelyekből megis­merhetik Bulgária múltját és jelenét. Könyvespolc Égtájak Éppen tíz éve, í967-ben je­lent meg először az Égtájak című antológia, amelynek szerkesztői a világirodalom novellaterméséből válogattak a magyar olvasóknak, öt vi­lágrész elbeszélései — a kö­tetek közös alcíme jól tükrözi a szándékot. Az idén harminc­két írótól kaptunk egy-egy írást. Ha hihetünk a könyv­nek: a legfrissebb novella­termésből válogattak szá­munkra Az antológiasor mottója Shakespeare Hamletiének egyik sora: »Több dolgok vannak földön és egen...« Nos, az idei válogatás mint­ha feleselne a szándékot kife­jező mottóval. Rokon témák, ismétlődések fedezhetők föl a kötetben. Néhány írás közép­pontjában például az ember és az állat baráti kapcsolata áll. Francis King angol író egy magányos öregember és ugyancsak öreg, halálán levő macskájának viszonyát írta meg, a mikrotragédiát derű­sen oldva föl. Viktorija To­kareva ugyancsak egy élete delén túljutott ember — pos­tai tisztviselőnő — magányos­ságát ábrázolja: neki egy ba­romfi lesz a szemefénye, ebbe invesztálja szeretetét. Miros­lav Josic Visnjic szerb író pedig a gyermek és a ló ta­lálkozását, barátságát festi meg Első szerelmem: Gebe címmel. »Természetesen« tra­gédiával végződik ez az elbe­szélés is. Különleges, különc, perifé­rián élő emberek a szerep­lői más novelláknak. A ma­gyar irodalomban is ismert vonulat ez. Itt Peter Nazareth ugandai szerző Hóbortos Ferns, Robert Wolfgang Schnell svájci író ömmes Kallweit élete és halála, il­letve Bogdan Wojdowski len­gyel novellista A zsák című írása képviseli ezt a téma­kört Különböző szinten, de alig-alig téve valamit a már ismert sokat szereplő, hason­ló figurák jelleméhez. Talán csak a lengyel szerzőnek a felfedezése: hőse, a handlé voltaképp csak azért űzi mes­terségét hogy kapcsolatot ta­láljon embertársaihoz. Háromszög-történet is akad az új antológiában. Bizonyos értelemben az NDK-beli író, Eduard Claudius Egyenlőszá­rú háromszöge és Henri Cor­nélius belga szerző egzotikus környezetben játszódó Éjsza­kai visszatérése ilyen. Téma az utazás is. Hol a groteszk a megközelítés módja, hol valóságos élményeket kapnak az olvasók. Giovanni Arpino olasz író egy vidéki kirucca­nás eseményei mögé odafesti egy volt partizán alakját, aki nem alkalmazkodott a meg­változott viszonyokhoz, s így csalódnia kell egykori baj­társában. Catherine d’ Etchéa francia írónő Skóciai nyaralás címmel szinte kafkai víziót teremt. (Kafka egyébként Lu­is Britto Garda venezuelai írónak is mestere.) Siegfrid Lenz NSZK-beli író Tizen­nyolc diafelvétel című no­vellája fölelevenítéses mód­szerrel íródott, s ugyancsak külföldi tartózkodás szolgál­hatott alapanyagául. A háborúról szól Solohov novelláit idézve — sajnos, nem azonos színvonalon — Vaszilij Peszkov Apai ítélet című elbeszélése. Henri Krea tunéziai író Bosszú című no­vellája ellenállási téma fel­dolgozása; hősei gyerekek. Számomra azok az elbeszé­lések emlékezetesebbek, ame­lyek kívülmaradtak a felso­rolt témakörökön. Nincs pár­juk a témaválasztásban eb­ben a kötetben. Ilyen Jutta Schütting osztrák írónő Gyón­tatójáték című írása, amely egy furcsa, »bűnre vezető« gyónást ábrázol, lélektani hi­tellel. Ilyen novella Vlagyimir Szolouhin Sura, Nyura, Tánya című írása. Az író szabályta­lan — a műfaj követelmé­nyeire fittyet hányó — elbe­szélésében három háztartási alkalmazottról rajzol portrét. Az az érzésem, hogy nálunk ezt a lazán szerkesztett írást egyetlen folyóirat sem vállal­ta volna: mégis a kötet egyik legkedvesebb, legdrámaibb müve. Egyszerűségével meg­ragadó Isza Kaphjev dagesz- táni elbeszélő Hűség a tűz­helyhez című írása. Egy kü­lönlegesség: Liv Ullmann­nak, a híres norvég színész­nőnek a naplója, »Twinkle, twinkle, little star« címmel. Többet mond a női kiszolgál­tatottságról, mint Bjorg Vik norvég író hasonló témájú Előadás utójátékkal című no­vellája. Összességében az Európa Kiadó antológiája elmarad a várakozástól. L U Éremritkaságok Keszthelyen A Magyar Éremgyüjtők Egyesületének keszthelyi cso­portja új éremsorozat kiadá­sát kezdte meg. Keszthely vá­ros nagyjairól eddig kilenc érem jelent meg. Képíró Zol­tán munkájának értékét növe­li, hogy csupán százdarabos sorozatokat készített. Az érmék, a megjelenés sor­rendjében : Goldmark Károly zeneszerző, Petőfiné Szendrey Júlia, Schwarcz Dávid felta­láló, Nagy Ignác, a modem magyar újságírás megterem­tője, Asbóth Sándor 48-as tá­bornok, Fejér György xörté- nettudós, Lippay Gáspár or­vos, Magyar László, illetve Egry József festőművész. Ké­peinken 3 érmet mutatunk be (az alsó képek az érmek 2. oldalát mutatják). Új műsor A villanófény A utcán heverő, a levegőben lógó, a fél ország által beszélt témák, vagy olyanok, ame­lyekről épp ellenkezőleg: ér­demtelenül kevés szó esik — ezek a tárgyai a Tévé új soro­zatának. A reflektort gyújtó, a ügyeimet foiaeiio műsor ci­me: Villanófény. A havonta — háromhetenként — jelentke­ző, alig félórás adás tematiká­ja szerint közművelődési, for májában pedig magazinszerű lesz. Sipos Tamástól, a szerkesz­tőtől tudom meg, hogy a mű­sor azt keresi és példázza maid,: hogyan töltjük el sza­bad időnket, hogyan művelő­dünk. Elsősorban a kollektí­Villy Breinholst «4 stockholmi jóborát Stockholmi szállodai szo­bámban ücsörögtem. Hirte­len eszembe jutott, hogy mi­előtt elutaztam Dániából, Thomsen ezt mondta nekem: — Ha unatkozol, hívd föl az én régi barátomat, Gosta Jonssont. Itt a telefonszáma. Remek fiú, okvetlenül lesz valami jó ötlete. Csupán add át az üdvözletemet. Tudod, ő az a bizonyos, akivel tavaly nyáron ismerkedtem meg Norvégiában, amikor a fele­ségemmel ott jártunk, és aki kölcsönadta nekem a horgászbotjait. Az a bizo­nyos, aki minden este kávé­val és konyakkal kínált ben­nünket. Remek fiú! Hívd föl, és add át üdvözletemet! Kifordítottam a zsebeimet, és megtaláltam egy apró, gyűrött papírdarabkát, aráé- lyen Jonsson telefonszáma volt. Tárcsáztam. — Halló, Jonsson úr? — Igen. Bemutatkoztam. — Thomsen üdvözletét sze­retném átadni. — Kicsodáét? — Thomsenét, Koppenhá­gából. Én a barátja vagyok, és ő azt mondta, hogy tele­fonáljak önnek és adjam át az üdvözletét, ha Stockholm­ban járok. — Nagyon köszönöm. — Igen, szóval most itt vagyok és elhatároztam: te­lefonálok önnek és átadom a barátom üdvözletét. — Köszönöm. Szünet. Hallgattam, és Jon­sson úr is hallgatott. A kagylóban csupán a világűr csendje hallatszott. Mit mondjak még neki? — Azt szerettem volna mondani, hogy nála minden rendben van. — Valóban? — kérdezte ridegen beszélőtársam. — És önnél mi a helyzet? — Köszönöm, tűrhető. Jonsson hangjából sarkvi­déki hideg áradt. Talán te­gyem le a kagylót? Nem, ez udvariatlanság volna, — Tudom, hogy ön tavaly nyáron Thomsennel együtt volt Norvégiában. És köl­csönadta neki a horgászbot­jait ... — Micsodá-át? — A horgászbotjait. — Á, már emlékszem! — Ön konyakkal is meg­kínálta. — De most nincs konya­kom! — felelte Jonsson.szin­te kiabálva. — Ugyan, nem értett meg jól. Én nem iszom: rossz a gyomrom. — Mi baja van? — A gyomrom nem bírja a szeszt. Ügy rémlett, Jonsson hangjából megkönnyebbülés csendült. Szünet. — Mint már említettem, megígértem Thomsennek, hogy felhívom önt, mihelyt... — Micsoda-a? Izgalom fogott el. Be kel­lett fejezni * beszélgetést, Napnál is világosabb, volt: Jonssonnak a legcsekélyebb vágya sincs arra, hogy meg­hívjon engem otthonába kok­télra, és még kevésbé érez vágyat arra, hogy megmu­tassa nekem az éjszakai Stockholmot. De talán arra várt, hogy én hívjam meg? Talán a felesége hárpia, akit egyáltalán nem érdekel az, hogy elnézzen bennünket id- dogálás közben? Hátha Jon­sson halálosan szeretne el­menekülni hazulról és csak egyetlen szót vár tőlem? — Nem volna kedve be­nézni a szállodám bárjába, egy pohár italra? — szakadt ki belőlem a kérdés. Jonsson válasza azonban arra késztetett, hogy lecsap­jam a kagylót. Semmi rosz- szat nem akarok mondani róla; maga a megtestesült udvariasság és kétségtelenül remek legény. Ha már vala­kiről mondok valamit, akkor az Thomsen. Véleményemet azon a kis papírdarab kán fe­jeztem ki, amelyre ő saját kezűleg fölírta Jonsson tele­fonszámát. »HÜLYE/« — firkantottam rá csupa nagybetűvel, borí­tékba zártam, és elküldtem neki. Jonsson ugyanis azt közöl­te velem, hogy szíves örö­mest eljön hozzám, ha visz- szaadom neki a horgászboto­kat. Meg azt a száz koronát, amelyet tavaly nyáron Nor­végiában kölcsönkért tőle. Fordította: Gellért Györsy vák, a kisebb-nagyobb közös­ségek. A műsor készítői meg­keresik a jó példákat, föltér­képezik a különböző módsze­reket, fényt vetnek az ellent­mondásokra is. — Műsorunk elsősorban kér­dez, keres, nyomoz; olykor vá­laszt is próbál adni a fölvetett kérdésekre — mondja a szer­kesztő. — De mindig konkré­tum üdügyén tűzünk műsorra J egy-egy témát, olyat, amely va­lami módon időszerű. — Például? — Van a Magvető Kiadónak egv igen szép sorozata, amely a Tények és tanúk címet vise­li. A magyar történelmi múlt­tal foglalkozó, dokumentatív kötetek hihetetlenül népsze­rűek; pillanatok alatt elkap­kodják, s »falják az emberek«. Nos, e könyvsorozat sikere adja az apropót, hogy megvizs­gáljuk, hogy is állunk a nem­zeti önismerettel. Vajon nem az-e a siker oka, hogy egy ideig nálunk meglehetősen kevés szó esett a történelmi folyamatosságról, nemzeti múltunkról. — Egyéb témák? — Ezredik előadását tartja hamarosan a Korona Pódium. Az esemény kapcsán szól majd műsorunk a pódium művészet­ről, hagyományairól, jelenéről. Szólunk az olvasástanításról az általános iskolai olvasó­könyvekről. Ellátogatunk a szabadidő centrumba, szóba kerül a klubmozgalom is. Megismertetjük a nézőt két szocialista brigáddal, amely­nek tagjai rendkívül okosan, szemléletesen fejtik ki véle­ményüket a brigádművelődés­ről. Tapasztalatuk más közös­ségeknek is példát, ötleteket adhat. — Kiknek szól a Villanó­fény? — Mindazoknak, akik “érdek­lődéssel, nyitott szemmel fi­gyelik jelenünket, kulturális életünket. A műsorban nem­csak az adott téma szakértőit szólaltatjuk meg, hanem olyan »civileket is«, akiknek a témával kapcsolatosan gon­dolatuk, elképzelésük, vélemé­nyük, ötletük van. — Milyen formában? — Riportokban, interjúkban, pillanatképekben. Az évente 12—15 alkalommal jelentkező Villanófény mindig egy témá­nak szenteli a műsoridőt. A rendszeres jelentkezés mellett, olykor, ha az események meg­kívánják, különkiadással is megjelenünk. K. M.

Next

/
Oldalképek
Tartalom