Somogyi Néplap, 1977. december (33. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-01 / 282. szám
Jól szolgálta a szakmai ismeretek gyarapítását Lezárult a műszaki hónap Kaposváron, a városi tanács dísztermében tartották tegnap a somogyi műszaki és közgazdasági hónap záró előadását. Bogó Lászlónak, a Magyar Közgazdasági Társaság Somogy megyei Szervezete elnökének megnyitója után dr. Kovács Ferenc, a Kaposvári Városi Tanács elnöke tájékoztatta a szép számmal megjelent szakembereket a megyeszékhely V. ötéves tervi fejlesztési céljairól és az eredményekről. A városi tanács elnöke tárgyilagosan ismertette a város- fejlesztésben elért eredmények mellett a gondokat, a menet közben újra és újra felbukkanó — sa teljesítést helyenként igencsak hátráltató — problémákat is. Az eddig eltelt majdnem két évben kétségkívül nagyot léptünk előre a termelő ágazatok bővülésével, a termelékenység növelésével, a lakosság élet- és munkakörülményeinek javításával, s az ezeket a célokat szolgáló beruházásokkal. Az utóbbi tennivalóknak azt a részét, mely az előző tervidőszakról áthúzódott, megvalósítottuk. Számottevően nőtt az utóbbi években a különböző feladatok teljesítése érdekében kifejtett társadalmi munka értéke. Az előadó részletesen szólt a lakásépítési kérdésekről, a gyermekintézmények terveiről, vagyis olyan közérdekű tárnák kerültek terítékre, amelyek méltán váltották ki a hallgatóság érdeklődését. Szó esett például a fűtésről — időszerű és sajnos, helyenként gondot okozó téma. csakúgy, mint a sorban következő, a városi közlekedés, — az ipari szolgáltatásról, az iskolák tornatermi ellátottságáról, a gáz-, a villany- és az ' ivóvízellátásról, a szennyvíz elvezetésről, sőt még az építendő tévé-átjátszó tervezett helyéről is. A záróelőadásként elhangzott tájékoztató éppúgy hozzájárult az immár hetedik alkalommal megrendezett műszaki és közgazdasági hónap sikeréhez, mint a novemberben megtartott többi hatvanhárom előadás, tíz kiállítás és filmvetítés. Az MTESZ somogyi szervezetéhez tartozó tagegyesületek kitettek magukért a színvonalas szakmai programok összeállításával —■ éppúgy, mint a Magyar Közgazdasági Társaság megyei szervezete. Mintegy háromezer-ötszáz érdeklődő hallgatta, illetve nézte végig a tanácskozásokat, szakmai Î bemutatókat és filmvetítéseket. Kiemelkedett a többi közül a Gépipari Tudományos Egyesület kaposvári szervezetének egyhetes — Kaposváron tartott — kiállítása (ehhez az anyagot a Szerszám- és Kisgépértékesítő Vállalat adta), s ugyanennek a szervezetnek a műanyagipar fejlődéséről szóló kétnapos előadássorozata. A Magyar Hidrológiai Társaság somogyi szervezetének konferenciája a megye vízellátásának és csátomázott- ságának helyzetét és az ezzel kapcsolatos fejlesztési feladatokat vitatta meg, a Magyar Élelmezésipari Tudományos Egyesület Somogy megyei csoportjának két napig tartó, országos tanácskozása pedig a termelés mennyiségi és minőségi fejlesztésének programját a húsipar V. ötéves tervében. Sorolhatnánk tovább a jó példákat: hogyan sikerült magas színvonalra emelni egy-egy szakmai rendezvényt a tagegyesületeknek. Mindennél bizonyítóbban tanúsítja a szervezők, közreműködők lelkiismeretes munkáját hogy tovább nőtt a látogatottság, az érdeklődés az előző hat műszaki és közgazdasági hónap rendezvénysorozataihoz képest És még nincs vége a sornak, Siófokon ugyanis december 6-ig tart a városi intéző bizottság és az ide tartozó helyi, üzemi csoportok ugyancsak gazdag szakmai programja. Az ismeretek a tarsolyba kerültek, s most\ már a hasznosítás következik. Arra van szükség, hogy a szakemberek jól kamatoztassák a hallottakat és látottakat H. F. Háry János új szereposztásban Az Állami Operaház új szereposztásban mutatta be Kodály »Háry János-« című daljátékát, Békés András rendezésében. A címszerepet Melis György énekelte. Képünkön az előtérben: Melis György és Tóth Sándor. (MTI-fotó — Benkő Imre felv. — KS) Bolgár turistaklubok Bulgária több városában — többek között Gabrovóban, Elevenben, Veliko Tirnovóban, Sztara Zagorában — működnek már olyan szovjet turistaklubok, amelyeknek célja, hogy a vendégek jobb pihenését, szórakozását segítsék. Az első klubot Pernikben hozták létre — a baráti . országokból érkező turisták igényeinek kielégítésére. A klub vendégei művészeti és zenei programokon vehetnek részt, közéleti személyiségekkel, művészekkel találkozhatnak. Hetente egyszer bolgár—szovjet baráti estet rendeznek részükre. A turisták hangszereket, asztali játékokat vehetnek igénybe, továbbá orosz nyelvű könyveket kölcsönözhetnek. Különféle kiadványokat is kapnak, amelyekből megismerhetik Bulgária múltját és jelenét. Könyvespolc Égtájak Éppen tíz éve, í967-ben jelent meg először az Égtájak című antológia, amelynek szerkesztői a világirodalom novellaterméséből válogattak a magyar olvasóknak, öt világrész elbeszélései — a kötetek közös alcíme jól tükrözi a szándékot. Az idén harminckét írótól kaptunk egy-egy írást. Ha hihetünk a könyvnek: a legfrissebb novellatermésből válogattak számunkra Az antológiasor mottója Shakespeare Hamletiének egyik sora: »Több dolgok vannak földön és egen...« Nos, az idei válogatás mintha feleselne a szándékot kifejező mottóval. Rokon témák, ismétlődések fedezhetők föl a kötetben. Néhány írás középpontjában például az ember és az állat baráti kapcsolata áll. Francis King angol író egy magányos öregember és ugyancsak öreg, halálán levő macskájának viszonyát írta meg, a mikrotragédiát derűsen oldva föl. Viktorija Tokareva ugyancsak egy élete delén túljutott ember — postai tisztviselőnő — magányosságát ábrázolja: neki egy baromfi lesz a szemefénye, ebbe invesztálja szeretetét. Miroslav Josic Visnjic szerb író pedig a gyermek és a ló találkozását, barátságát festi meg Első szerelmem: Gebe címmel. »Természetesen« tragédiával végződik ez az elbeszélés is. Különleges, különc, periférián élő emberek a szereplői más novelláknak. A magyar irodalomban is ismert vonulat ez. Itt Peter Nazareth ugandai szerző Hóbortos Ferns, Robert Wolfgang Schnell svájci író ömmes Kallweit élete és halála, illetve Bogdan Wojdowski lengyel novellista A zsák című írása képviseli ezt a témakört Különböző szinten, de alig-alig téve valamit a már ismert sokat szereplő, hasonló figurák jelleméhez. Talán csak a lengyel szerzőnek a felfedezése: hőse, a handlé voltaképp csak azért űzi mesterségét hogy kapcsolatot találjon embertársaihoz. Háromszög-történet is akad az új antológiában. Bizonyos értelemben az NDK-beli író, Eduard Claudius Egyenlőszárú háromszöge és Henri Cornélius belga szerző egzotikus környezetben játszódó Éjszakai visszatérése ilyen. Téma az utazás is. Hol a groteszk a megközelítés módja, hol valóságos élményeket kapnak az olvasók. Giovanni Arpino olasz író egy vidéki kiruccanás eseményei mögé odafesti egy volt partizán alakját, aki nem alkalmazkodott a megváltozott viszonyokhoz, s így csalódnia kell egykori bajtársában. Catherine d’ Etchéa francia írónő Skóciai nyaralás címmel szinte kafkai víziót teremt. (Kafka egyébként Luis Britto Garda venezuelai írónak is mestere.) Siegfrid Lenz NSZK-beli író Tizennyolc diafelvétel című novellája fölelevenítéses módszerrel íródott, s ugyancsak külföldi tartózkodás szolgálhatott alapanyagául. A háborúról szól Solohov novelláit idézve — sajnos, nem azonos színvonalon — Vaszilij Peszkov Apai ítélet című elbeszélése. Henri Krea tunéziai író Bosszú című novellája ellenállási téma feldolgozása; hősei gyerekek. Számomra azok az elbeszélések emlékezetesebbek, amelyek kívülmaradtak a felsorolt témakörökön. Nincs párjuk a témaválasztásban ebben a kötetben. Ilyen Jutta Schütting osztrák írónő Gyóntatójáték című írása, amely egy furcsa, »bűnre vezető« gyónást ábrázol, lélektani hitellel. Ilyen novella Vlagyimir Szolouhin Sura, Nyura, Tánya című írása. Az író szabálytalan — a műfaj követelményeire fittyet hányó — elbeszélésében három háztartási alkalmazottról rajzol portrét. Az az érzésem, hogy nálunk ezt a lazán szerkesztett írást egyetlen folyóirat sem vállalta volna: mégis a kötet egyik legkedvesebb, legdrámaibb müve. Egyszerűségével megragadó Isza Kaphjev dagesz- táni elbeszélő Hűség a tűzhelyhez című írása. Egy különlegesség: Liv Ullmannnak, a híres norvég színésznőnek a naplója, »Twinkle, twinkle, little star« címmel. Többet mond a női kiszolgáltatottságról, mint Bjorg Vik norvég író hasonló témájú Előadás utójátékkal című novellája. Összességében az Európa Kiadó antológiája elmarad a várakozástól. L U Éremritkaságok Keszthelyen A Magyar Éremgyüjtők Egyesületének keszthelyi csoportja új éremsorozat kiadását kezdte meg. Keszthely város nagyjairól eddig kilenc érem jelent meg. Képíró Zoltán munkájának értékét növeli, hogy csupán százdarabos sorozatokat készített. Az érmék, a megjelenés sorrendjében : Goldmark Károly zeneszerző, Petőfiné Szendrey Júlia, Schwarcz Dávid feltaláló, Nagy Ignác, a modem magyar újságírás megteremtője, Asbóth Sándor 48-as tábornok, Fejér György xörté- nettudós, Lippay Gáspár orvos, Magyar László, illetve Egry József festőművész. Képeinken 3 érmet mutatunk be (az alsó képek az érmek 2. oldalát mutatják). Új műsor A villanófény A utcán heverő, a levegőben lógó, a fél ország által beszélt témák, vagy olyanok, amelyekről épp ellenkezőleg: érdemtelenül kevés szó esik — ezek a tárgyai a Tévé új sorozatának. A reflektort gyújtó, a ügyeimet foiaeiio műsor cime: Villanófény. A havonta — háromhetenként — jelentkező, alig félórás adás tematikája szerint közművelődési, for májában pedig magazinszerű lesz. Sipos Tamástól, a szerkesztőtől tudom meg, hogy a műsor azt keresi és példázza maid,: hogyan töltjük el szabad időnket, hogyan művelődünk. Elsősorban a kollektíVilly Breinholst «4 stockholmi jóborát Stockholmi szállodai szobámban ücsörögtem. Hirtelen eszembe jutott, hogy mielőtt elutaztam Dániából, Thomsen ezt mondta nekem: — Ha unatkozol, hívd föl az én régi barátomat, Gosta Jonssont. Itt a telefonszáma. Remek fiú, okvetlenül lesz valami jó ötlete. Csupán add át az üdvözletemet. Tudod, ő az a bizonyos, akivel tavaly nyáron ismerkedtem meg Norvégiában, amikor a feleségemmel ott jártunk, és aki kölcsönadta nekem a horgászbotjait. Az a bizonyos, aki minden este kávéval és konyakkal kínált bennünket. Remek fiú! Hívd föl, és add át üdvözletemet! Kifordítottam a zsebeimet, és megtaláltam egy apró, gyűrött papírdarabkát, aráé- lyen Jonsson telefonszáma volt. Tárcsáztam. — Halló, Jonsson úr? — Igen. Bemutatkoztam. — Thomsen üdvözletét szeretném átadni. — Kicsodáét? — Thomsenét, Koppenhágából. Én a barátja vagyok, és ő azt mondta, hogy telefonáljak önnek és adjam át az üdvözletét, ha Stockholmban járok. — Nagyon köszönöm. — Igen, szóval most itt vagyok és elhatároztam: telefonálok önnek és átadom a barátom üdvözletét. — Köszönöm. Szünet. Hallgattam, és Jonsson úr is hallgatott. A kagylóban csupán a világűr csendje hallatszott. Mit mondjak még neki? — Azt szerettem volna mondani, hogy nála minden rendben van. — Valóban? — kérdezte ridegen beszélőtársam. — És önnél mi a helyzet? — Köszönöm, tűrhető. Jonsson hangjából sarkvidéki hideg áradt. Talán tegyem le a kagylót? Nem, ez udvariatlanság volna, — Tudom, hogy ön tavaly nyáron Thomsennel együtt volt Norvégiában. És kölcsönadta neki a horgászbotjait ... — Micsodá-át? — A horgászbotjait. — Á, már emlékszem! — Ön konyakkal is megkínálta. — De most nincs konyakom! — felelte Jonsson.szinte kiabálva. — Ugyan, nem értett meg jól. Én nem iszom: rossz a gyomrom. — Mi baja van? — A gyomrom nem bírja a szeszt. Ügy rémlett, Jonsson hangjából megkönnyebbülés csendült. Szünet. — Mint már említettem, megígértem Thomsennek, hogy felhívom önt, mihelyt... — Micsoda-a? Izgalom fogott el. Be kellett fejezni * beszélgetést, Napnál is világosabb, volt: Jonssonnak a legcsekélyebb vágya sincs arra, hogy meghívjon engem otthonába koktélra, és még kevésbé érez vágyat arra, hogy megmutassa nekem az éjszakai Stockholmot. De talán arra várt, hogy én hívjam meg? Talán a felesége hárpia, akit egyáltalán nem érdekel az, hogy elnézzen bennünket id- dogálás közben? Hátha Jonsson halálosan szeretne elmenekülni hazulról és csak egyetlen szót vár tőlem? — Nem volna kedve benézni a szállodám bárjába, egy pohár italra? — szakadt ki belőlem a kérdés. Jonsson válasza azonban arra késztetett, hogy lecsapjam a kagylót. Semmi rosz- szat nem akarok mondani róla; maga a megtestesült udvariasság és kétségtelenül remek legény. Ha már valakiről mondok valamit, akkor az Thomsen. Véleményemet azon a kis papírdarab kán fejeztem ki, amelyre ő saját kezűleg fölírta Jonsson telefonszámát. »HÜLYE/« — firkantottam rá csupa nagybetűvel, borítékba zártam, és elküldtem neki. Jonsson ugyanis azt közölte velem, hogy szíves örömest eljön hozzám, ha visz- szaadom neki a horgászbotokat. Meg azt a száz koronát, amelyet tavaly nyáron Norvégiában kölcsönkért tőle. Fordította: Gellért Györsy vák, a kisebb-nagyobb közösségek. A műsor készítői megkeresik a jó példákat, föltérképezik a különböző módszereket, fényt vetnek az ellentmondásokra is. — Műsorunk elsősorban kérdez, keres, nyomoz; olykor választ is próbál adni a fölvetett kérdésekre — mondja a szerkesztő. — De mindig konkrétum üdügyén tűzünk műsorra J egy-egy témát, olyat, amely valami módon időszerű. — Például? — Van a Magvető Kiadónak egv igen szép sorozata, amely a Tények és tanúk címet viseli. A magyar történelmi múlttal foglalkozó, dokumentatív kötetek hihetetlenül népszerűek; pillanatok alatt elkapkodják, s »falják az emberek«. Nos, e könyvsorozat sikere adja az apropót, hogy megvizsgáljuk, hogy is állunk a nemzeti önismerettel. Vajon nem az-e a siker oka, hogy egy ideig nálunk meglehetősen kevés szó esett a történelmi folyamatosságról, nemzeti múltunkról. — Egyéb témák? — Ezredik előadását tartja hamarosan a Korona Pódium. Az esemény kapcsán szól majd műsorunk a pódium művészetről, hagyományairól, jelenéről. Szólunk az olvasástanításról az általános iskolai olvasókönyvekről. Ellátogatunk a szabadidő centrumba, szóba kerül a klubmozgalom is. Megismertetjük a nézőt két szocialista brigáddal, amelynek tagjai rendkívül okosan, szemléletesen fejtik ki véleményüket a brigádművelődésről. Tapasztalatuk más közösségeknek is példát, ötleteket adhat. — Kiknek szól a Villanófény? — Mindazoknak, akik “érdeklődéssel, nyitott szemmel figyelik jelenünket, kulturális életünket. A műsorban nemcsak az adott téma szakértőit szólaltatjuk meg, hanem olyan »civileket is«, akiknek a témával kapcsolatosan gondolatuk, elképzelésük, véleményük, ötletük van. — Milyen formában? — Riportokban, interjúkban, pillanatképekben. Az évente 12—15 alkalommal jelentkező Villanófény mindig egy témának szenteli a műsoridőt. A rendszeres jelentkezés mellett, olykor, ha az események megkívánják, különkiadással is megjelenünk. K. M.
