Somogyi Néplap, 1977. december (33. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-31 / 307. szám

Szovjetunió, Belgium, Hollandia, NSZK... — Kaposvár Kalácsban Jubileumra készülhet — ha ugyan van értelme jubileu­mot említeni egy fiatal és még mindig erőteljesen fejlő­dő cégnél — a kaposvári Ka- hyb vállalkozás. Az eltelt évek nemcsak az országban, de határainkon kívül is mesz- sze vitték a nevezetes hibrid sertések hírét, s közvetve Ka­posvárét is. Ma már több mint 200 üzem a partnerük, ám ez a szám sem tekint­hető véglegesnek, hiszen egy- re-másra jelentkeznek az újabb érdeklődők. 1977 mér­lege egymillió-háromszázezer vágósertés. Az ország vágó- hídjaira került sertések közül minden harmadik a Ka-hyb- tól származik. — Fő profilunk a tenyész­tés — tájékoztat Kása Ferenc igazgató. — A hasított álla­tok értékelése alapján a há­romnegyed év végi minősí­tésben elsők voltunk. Ez pe­dig azt jelenti, hogy a Ka- hybot tartó gazdaságok érték el a legnagyobb üzemi be­vételt Ez az év előrelépést hozott a tartástechnológiában. Ki­fejlesztettek egy ketreces ma­lacnevelőt, valamint egy hi­giénikus fiaztatót, többféle változatban is. Ezek a termé­kek már megkapták a hiva­talos minősítést, s remélhe­tően a jövő év elejétől kap­hatók lesznek. . Üj eredmény a kifejezetten Ka-hyb sertésekre kidolgo­zott tápsor, melyet a sertések sajátságos igénye, valamint a hazai lehetőségek összehan­golásával alakítottak ki A gyártás megkezdődött, s a Hajdúsági Agráripari Egyesü­lés gazdaságaiban kísérlet­képpen már etetik. A forgalmazás idei mérő­számai között jelentős szerep jut az eladott tenyészállatok­nak is. 1977-ben 6300 tenyész- kocát és több mint kétezer kant értékesített a vállalko­zás. A legfontosabb feladat­nak az Aujeszky-kór meg­szüntetését tűztek ki a szak­emberek — amely egyébként az export feltétele is. Most tízezer negatív kocája van a válláíkózásnak. Eddig hát országba szállí­tottak tenyészsertéseket A megrendelők között a szom­szédos Szovjetunió mellett ott találhatjuk a távoli Thaiföl­det is. — Tárgyalásokat folyta­tunk a Szovjetunióval egy tudományos-gazdasági együtt­működésről. Ennek keretében a Ka-hyb vállalkozás és a mezőgazdasági főiskola részt vesz egy évente több mint kétmillió hízósertést előállító tenyésztési program szakmai munkájában. — Milyen területeket Érin­tene ez az együttműködés? — Elsősorban Moldáviára szól a megegyezés, de hang­súlyozni kell, hogy nem a Ka- hyb mechanikus átültetéséről, hanem egy közös szakmai programról van szó. Erre a célra már megalakult Moldá­viában egy Progressz neveze­tű tudományos-termelési tár­sulás, amely az egész tájegy­ség sertéshústermelését irá­nyítja és szervezi. Rendkívül érdekes és előremutató ez a szervezeti ferma, mivel itt egy egységbe kerültek a tu­dományos kutatások, a ter­melés és a kereskedelem. Ahogy szovjet partnereink el­mondták, ily módon egy cé­lért dolgozik majd a tudós és a gyakorlattal közvetlenül foglalkozó termelő. Csak egy példa erre: korábban azon a területen 49 féle kutatási iránnyal foglalkoztak a tudo­mányos intézetek, most a program számára mindössze ötöt jelöltek ki! — A szocialista országok mellett igencsak jelentős sze­rep jut a tőkés országok felé irányuló gazdasági együttmű­ködésnek is! — Tárgyalunk a Club ta­karmányelőállító gyárral. De­cemberben a Terimpex kül­kereskedelmi vállalat megbí­zottjával, valamint annak NSZK-beli vezénképviselő- jével részt vettünk Hanno­verben egy tárgyaláson, ame­lyen a német fél ismertette egy évre szóló tenyészállat­vásárlási szándékát Egy kö­zös Ka-hyb bázistelep teljes kialakítását kérte, továbbá a tenyésztési és genetikai irá­nyítást. — Tudomásom szerint nem gyakori, • hogy nyugati cég vásároljon licencet magyar vállalattól. — Ez valóban űj, különö­sen, ha meggondoljuk, hogy közös szakmai program kere­tében a mi hibrid sertésünket az NSZK egész területén sze­retnék elterjeszteni. Jelezték a Terimpexnék azt az igé­nyüket is, hogy közös válla­latot hoznának létre a ma­gyar féllel. — Milyen stádiumban van­nak a Hollandiával folytatott tárgyalások? — Meglepő fordulat történt. Ügy utaztunk ki a közelmúlt­ban, hogy véglegesen megköt­jük egy korábban már jelent­kezett céggel a szerződést. Ez elmaradt, ugyanis még egy vállalat jelentkezett, így most a szó szoros értelmében két. nagy cég »-verseng a Ka-hyb kegyeiért-«. Remélhetően ja­nuárban befejeződnek a ver­senytárgyalások. — Vajon mi a nyugati nép­szerűség »titka“? — Az említett országok a világ sertéstenyésztésében élen járnak. Így még inkább meglepő az előretörésünk. A magyarázatot az adja, hogy ezekben az országokban nagy monopóliumok kezében össz­pontosul a termelés, ily mó­don meglehetősen bonyolult piaci helyzet alakult ki, mely drágítja a szolgáltatások igénybevételét. A Ka-hyb ál­tal nyújtott licenc nem jelent további vásárlási kényszert , (takarmány, technológia, tar­tás stb.), s ha nem is foly­tatható mechanikusan, össze­hasonlíthatatlanul olcsóbb, mint az ott levő rendszerek. Éppen a drágulás miatt nyu< gáton is csökken a kister­melő sertéstenyésztők száma. Ezért a húst exportáló válla­latok szerepe nő. — A külföldi eredmények mellett nagy a belföldi ter­jedés is. Hogyan vezet a to­vábbi út? . — Az idén értékesített egy­millió-háromszázezer sertés több mint négymilliárd forint bevételt jelentett. Képletesen úgy fogalmazhatnánk, hogy egy józan cégnek a magyar- országi munka jelenti a kalá­csot, a külföldi kapcsolat pe­dig a »kalácsban a mazsolát“. A jövőben is ez marad a cél­kitűzésünk. , B. A. Egymiíliárd forint értékű konzerv A Kecskeméti Konzervgyárban 1977-ben 1 milliárd 400 mil­lió forint értékben gyártottak konzervet. Termelésük kéthar­madát exportra szállítják. Több tucat termékük közül leg­fontosabb az uborka, a bab, a zakuszka és a vöröshagyma. Molnár Zoltán — Ugyan, téged, Anyu... Magamra gondoltam. De meg hiszen.. játék. — Szóltál már Lajos bácsi­nak, Anyu? — kérdezte Kati ártatlanul. — Még nem; de most már látom, hogy nem lehet halasz­tani. Ti biztosan összeesküd­tetek a hátam mögött. Apu ugyan már régen túl volt azon, hogy kétségbe von­ják apai gondosságát, de mint ahogy önmaga is még mindig fokozottan ügyelt kötelesség- teljesítésére, az elismerés, vagy éppen a Katival való cinkosság vádja valóságos ki­tüntetést jelentett számára. Ellágyult saját jóságos volta nyilvánvalóságától, s ilyenkor szinte szétfolyt a fotelben. Somogyi Néplap — Kati biztosan segít ne­kem, vagyis engem fogyaszta­ni ezzel a... ugye, kislányom. — Hogyne, Apu... úgy sze­retném már kipróbálni! S odaállt mellé, onnan te­kintett Anyura, a jó kislány öntudatával. Tekintetével nemcsak önmagát minősítette, hanem Anyut is, aki lám a vállalt kötelesség elmulasztá­sának a bűnében marasztalha­tó el. — Jő, jó, most már nyilván­való, hogy összeesküvés ... Rajtam ne múljék, reggel fel­hívom Lajost. Tudta, hogy nem kis dolog­ra vállalkozik. Telefonálni La­josnak a munkahelyére! Hi­szen önmagában az is ideg­romboló vállalkozás : telefo­nálni Budapesten. De Lajos­nak! A gyárba! Szörnyű. Pe­dig csak annyit kellett meg­kérdeznie: Jő lesz-e jövő va­sárnap? Este aztán azzal fogadta Aput: — Te, ez a Lajos úgy örült; hiszen olyan régen voltunk nála. Azt mondta, majd főz valamit, amit te szeretsz. — Főz? — kérdezte rémül­ten Apu. Egyáltalán nehezen tudta elképzelni, hogy egy fér­fi főz. Hát még azt, hogy ő egyen a főztjéből! — Mondom, kizárólag va­lami olyat, amit te szeretsz ... — Amit én szeretek? Anyu csendesen és szigorú­an bólintott. Aztán mindenré készen megkérdezte: — Vagy csomagoljak grill­csirkét? — Azt azért nem tehetjük vele... — mondta letörten Apu. — Miért ne? Azt hiszed, ő olyan sértődős? Igazad van, gondolhattam volna arra, hogy te... hogy a te kényes gyom­rod ... — Kati, hallgatva őket, már attól félt, hogy ez válik a főkérdéssé: meg tudja-e enni Apu a Lajos bácsi főztjét? Az ő kényes gyomra... Pe­dig még nem is tudja, hogy miket kell majd megemészte­nie. « • • Kati sietett megmondani Ti­bornak, hogy most már aztán sürgősen meg kell beszélnie a dolgot a szüleivel. — A csónakház, tudod! Az eljegyzés! — Igen, persze, természete­sen. Megjelent a Somogy Á szemle feladatai Kulturális, társadalmi és gaz­dasági szemle — ez a meg­határozása a negyedévente megjelenő kiadványnak. Na­gyon tágak a határok: jól gaz­dálkodik-e a szemle e lehe­tőséggel ? Az irodalom, művészet ro­vat sok olvasnivalót kínál. S ezúttal a szerkesztők jól élnek a műfaji változatosság lehető­ségével. A bő versanyagból, a kiadvány fölfedezettjének, Je- ney István színésznek verseire hívjuk fel a figyelmet. Mert valóban figyelmet érdemelnek! Csányi László szekszárdi szerkesztőről egyszer Illyés Gyula fogalmazott lényegbe- vágóan: európai szellemű író. Most jegyzetfüzetéből közöl néhány jellemző lapot. El­mélyült, filozofikus töltésű írások ezek: a szemle legjobb publikációi között a .helyük Ugyanez mondható el Bellyei László Ady-est Prágában cí­mű visszaemlékezéséről. A té­máról a szerző már vallott la­punknak, most memóárrész- let-szerűen bontja ki az olva­só előtt a történeteket. Egy gazdag élet epizódja ez, vár­juk a folytatást! Somogyi Pál megéltséget tükröző elbeszé­léssel járult a rovat anyagá­hoz. A művelődés-rovatban két tanulmány látott napvilágot. Terényi Zoltán Változó iskola — pedagógus-továbbképzés címmel írt, rétegtémát kidol­gozva. Nem tudni, hogy azok, akiknek szól, mit tudnak hasz­nosítani belőle. Az átlagolvasó — úgy gondolom — tovább­lapoz ... Nárai Gábor hosszú című — Az ipari szakmun­kásképző intézetek személyi feltételeinek alakulása So­mogybán — írása is inkább szakfolyóiratba kívánkozott volna, úgy tetszik. S volta­képpen így gondolkodunk a Társadalom és gazdaság rovat publikációiról is. Szociográ­fiákkal lehetne olvasmányo­sabbá tenni, ha lenne ehhez a műfajhoz Somogybán meg­felelő írói gárda. A kinevelé­sük is egyik funkciója lehetne a szemlének. A kiadvány gerincét képe­zik a Szülőföld-rovat fotói, megyénk népi építészetének fényképdokumentumai. Ezek­hez járul Kisasszonéy Sva Sobri Jóskáról írt színes anya­ga, s még inkább L. Szabó Tünde vallomásos, szép írása a szennai szabadtéri néprajzi gyűjtemény születéséről. A Figyelő-rovat vezető tanulmá­nya Zádor Tiborné kritikája Csehov Ivanovjának kaposvá­ri bemutatójáról. Legföljebb a díszlet-értelmezésén vitá­zunk vele. Illetve, hogy nem próbálta analizálni; Pauer Gyula miért éppen ilyenre valósította meg azt. Tüskés Ti­bor Pannónia! változatok cí­mű könyvéről Lakatos And­rás, Csupor Tibor Csillag és ősi szó című munkájáról Szir- may Endre, Juhász Géza Cso- konai-tanulmányairól Laczkó András írt. Hiányosnak érez­tük az 1977-es év összefogla­lását: a valóság az, hogy aa idén nemcsak Molnár Piroska, hanem Babarczy László főren­dező is kapott Jászai-díjat, Bulat Okudzsava nem vett részt a Merszi, avagy Sipov bemutatóján, mert előtte járt Kaposváron, Zichy-évforduló is volt stb. L U Karácsony után Karácsony felé Még a számban éreztem a karácsonyi kalács ízét, amikor a dombról letekintve elém tá­rult Karácsony. Nincs képza­var az előző mondatban: Bál­ványos községtől néhány kilo­méternyire van Karácsony­puszta. Jobbra, távolabb régi, fehér épületek, s egy modern gabo­naszárító, balra juhakol. Szem­ben velem, az úton sárgásbar­na kis kocsi, előtte szürke ló. A bakon pörgekalapos, őszü­lő halántékú, de fiatalos arcú férfi fogta a gyeplőt. Amikor odaért, megszólítottam. — A juhászati üzemágveze- tőt keresem — mondtam a köszöntés után. — Én vagyok. Miután Szalai Ernő megtud­ta, hogy mi járatban vagyok, készségesen megfordult a szürkével, és megmutatott, el­magyarázott mindent, amire kíváncsi voltam. — A juhok a hótakaró el­lenére járják a határt, így ta­karmányt tudunk megtakarí­tani. Az állomány a puszta­szemes! Üj Kalász Tsz tulaj­dona, Karácsony-, Felső-Fi- tye- és Bagóhegypusztán van­nak elhelyezve. Összesen mint­egy 1700 anyajuhot tartunk. November elsejétől december végéig 800 bárány született, márciusig pedig az összes anyajuh leellik. — Hogy értékesítik az ál­lományt? — A kis bárányokat nyolc­hetes korukban 55 forintos ki­De most már nem lehet ám így elintézni, kismulyám. lgenperszetermészetesen .. Ne­kem be kell számolnom ked­ves szüleimnek, hogy a te ked­ves szüléiddel is minden meg van beszélve; minden rendben van-e. Szóval érted? — Értem, hogyne... — Tehát mikor mondod meg nekem, mit végeztél? — Hát ugye, amikor... — Hátugyeamikor... ilyen sincsen. Nap van, óra van. Minden percünk ki van szá­mítva. Vagyis nap sincs. Leg­följebb a holnap. Tibor nem azért húzódozott a pontos határidőtől, mert va­lami oka volt rá. Csak mert eleve irtózat volt benne a ha­táridők iránt. S ismerte any- nyira önmagát, hogy tudta: jogosan fél a határidőtől. Nem attól félt, hogy beszélgetnie kell a szüleivel az eljegyzés­ről, hanem attól, hogy egyál­talán beszélgetést kell kezde­ményeznie. Javasolnia kell nemcsak az eljegyzést magát, hanem egy bizonyos csónak­házat is, a helyszínt, amelyet ő maga még soha nem látott. A legkönnyebbnek egyelőre az látszott, hogy ilyeneket mond Katinak : igenperszetermésze- tesen. (Folytatjuk.) logrammonkénti áron olasz exportra szállítjuk. Az anya­állatokról április végén szer­ződtetett szakemberek nyírják a gyapjút, melyet a Gyapjú­forgalmi Vállalatnál értékesí­tünk. 1977-ben ez több mint 800 ezer forint bevételt jelen­tett a szövetkezetnek. Egy-egy birka átlagosan 500—600 fo­rint tiszta hasznot hoz, de ez nagymértékben attól is függ, hogy a tél folyamán az idő­járás mennyire teszi lehetővé a legeltetést. A juh a határ »•tisztaságfelelőse«: elfogyaszt­ja a gépek által elhagyott nö­vényi maradványokat. Négy juhászunk van. Ren­geteg a munkájuk, naponta sok-sok kilométert kell gyalo­golniuk hóban, fagyban, sár­ban, esőben, de a keresettel kárpótolva érezhetik magukat. — iMi az üzemágvezető fel­adata? — Naponta végigjárom a három pusztát, ellenőriznem és szerveznem kell a munkát. Az állatok egészségi állapotát is figyelem, s ha szükséges, állatorvost hívok, vagy ma­gam látom el a beteg állato­kat. Feladatom még az érté­kesítés megszervezése és le­bonyolítása. A távoli dombtetőn feltűnt a juhnyáj. Lassan, élelem után kutatva ballagtak az állatok a havas domboldalon az akol felé. u Gy. U Harminc sertés egy udvarban A tornácra állított, tisztára mosott teknők, üstök a más­napi disznóölés előkészületei­ről árulkodtak. Az asszonyok — anya és lánya — előre dol­goztak. A fiatalasszony közben hátra-hátraszaladt megnézni az ólban röfögő állatokat: harminc várta a friss vizet. — Naponta ötször kell őket itatni — mondta a fiatalasz- szony. — Az etetés már sok­kal könnyebb, mint régen: nem kell moslékot keverni, napjában többször hordani nekik. A férjem délután meg­jön, elébük önt egy zsák tá­pot, elvannak vele egész nap. De itatni sűrűn kell. Papp Józsefék portája nem az egyedüli Csurgónagymar- tonban, ahol ilyen sok állat él a nagy udvarban, az ólak­ban. Szinte mindenki foglal­kozik sertéssel, szarvasmarhá­val. — Sertéssel inkább a fiata­labbak, szarvasmarhával azok a családok, amelyekben az idősebbek együtt élnek a fia­talokkal. — Megéri? — kérdeztük a harminc év körüli fiatalasz- szonytól, aki a második gyé­rekével van otthon szülési sza­badságon. — Hogyne. Gondolja, hogy másként csinálná az ember? Nagy ház Pappéké. Négy­szobás, nagy előszobával, für­dőszobával, tornáccal, udvar­ral. Az előszobában a radiáto­rokon ruhák száradtak. — Központi fűtést éppen nem akartam, de szerencsére rábeszéltek — meséli Papp- né. — Amikor ideköltöztünk édesanyámékhoz, bővíteni kel­lett a házat. Kétszobás volt, építettünk hozzá még kettőt, így, bár egy családban élünk, mégis megvan mindegyikünk­nek a külön lakása. Akkor ve­tődött fel, hogy érdemes len­ne központi fűtést csináltatni. Sajnáltam rá a pénzt, de egyik rokonunk — aki fűtésszerelő — mondta: majd megcsinálja. Neki volt Igaza. Olyan ké­I nyelmes, olyan jó, hogy min­denütt meleg van a lakásban. Reggel melegre kelnek föl a gverekek, nem kell kormolni, tüzet gyújtani. A gyerekek éppen a tv-t nézték, amikor édesanyjuk megmutatta a lakást. A na­gyobbik már első osztályos, a kicsi kétéves lesz. — Mire jut ideje a gyere­kek meg a háztartás mellett? — Hát nem sokra. Tavaly még »csak« húsz állatot tar­tottunk. Akkor napközben is jutott idő egy kis kézimunká- zásra, vagy arra, hogy leüljek egy pillanatra. Most nem. Har­minc disznóval van munka bőven. — Mindenki ilyen sokat tart? — Rajtunk kívül még a nő- véremék. Náluk negyven is van. Ha visszamegyek dolgoz­ni, csökkentjük az állományt. De most, hogy itthon vagyok, még bírok velük. Mindennap főzök, itt a mosás, a takarítás — de azért boldogulok. Addig kell az embernek iparkodnia, amíg fiatal. — Kocsijuk van? — Hogyne. De itt Nagymar- tonban majdnem minden ház­nál lát. Éppen azért, mert nem röstellnek állattal foglalkozni. — Most új szerződési rend­szert vezettek be. — Igen. Mi nagyon örül­tünk a hároméves szerződési lehetőségnek. Így is, úgy is több évig foglalkoznánk ser­téssel. Hol többel, hol keve­sebbel. Most, hogy több évre kötöttük le az állatokat, töb­bet is kapunk értük. S. M.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom