Somogyi Néplap, 1977. december (33. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-03 / 284. szám
A loltó, a színház meg; » pro és kontrák Panaszkodik a vidéki népművelő: a helyi vezetők legtöbbje — tisztelet a kivételnek — ritka vendég a kultúra hajlékában. Vannak, akiket csak az állami ünnepségek díszelnökségében vagy a zárszámadó közgyűlésen lehet megtalálni a művelődési házban. S mindezt egy kisvárosban, ahol mindenki ismer mindenkit, a vezetők pedig valósággal reflektorfényben élnek. Márpedig, mondja, roppant kínos dolog, amikor a reflektor — jelképesen és valóságosan — üres székeken pásztázik végig a notabilitá- sok számára fenntartott első sorban. Bezzeg az elnök.A tizenötezres lélekszámú járási székhely művelődési központjának igazgatójában szemlátomást régi sebek fakadnak fel: a tanácsi vezetők csak akkor keresik fel a művelődési házat, ha valami kér- nivalójuk van. Hiába kötötték le évente több alkalomra az Állami Déryné Színházat és a szomszéd megyeszékhely színházának tájelőadásait, a vezetőket — úgy látszik — a drámairodalom nem érdekli. A helyi termelőszövetkezet évek óta négy bérletet vásárol a bemutatókra. És kik járnak vele színházba? A szocialista brigádok tagjai, mert kulturális vállalásaik között színházlátogatás is szerepel Bezzeg az elnök vagy a főIgen sokat tett az utóbbi években a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat azért, hogy Liszt Ferenc életműve valóban a magyar kulturális örökség szerves részévé, folyton ható tényezőjévé váljék. Különösen fontos a helyes kép létrejöttéhez, hogy a Hungaroton nem csupán az úgynevezett »párizsi-« korszákból származó zongoramúvek, szimfonikus költemények új felvételeit juttatta el hozzánk — közvéleményünk sokáig kizárólag ezek alapján ítélte meg Lisztet, romantikus he- vületű virtuóznak, lovagnak, hősszerelmesnek, hontalan világpolgárnak —, hanem az 1849 utáni időszak érett remekeit is rendelkezésükre bocsátotta. Nem véletlenül fogadta szinte az egész világ zenekedvelő közönsége oly nagy lelkesedéssel a Krisztusoratórium, a Szent Erzsébet legendája, a Koronázási mise és a Via Crucisv kiadását, nem véletlenül nyerték el ezek a produkciók a nyugat- európai hanglemezakadémiák nagydíjait. Nem nehéz »megjósolni«, hogy az Esztergomi mise (Missa Solemnis) új felvételére is hasonló jövő vár; a rádió szimfonikus zenekarának, mezőgazdász még egyszer sem áldozott Thália oltárán, őket legföljebb csak akkor érdekelné a Hongkongi paróka, ha lottósorsolással kötnék össze a bemutatót, mondja dühösen az igazgató, s ezzel bennem fakaszt föl régi sebeket. Amikor — sok évvel ezelőtt — először hallottam a rádióban a lottósorsolás helyszíni közvetítését és a sorsolási bizottsági tagok névsorában a helyi pártbizottság és az államhatalmi szerv képviselőinek nevét, nem akartam hinni a fülemnek. Azóta — sajnos — rájöttem, hogy nem én vagyok érzéki csalódás áldozata, hanem a szóban forgó vezetők. Azok, akik a szerencsejátékot valamiféle társadalmi akcióval, a számsorsolást pedig fontos közéleti eseménnyel tévesztették össze. I Vannak más példák is Nálunk — újságolta a fiatal szocialista város művelődési házának művészeti vezetője — el sem kezdődhet addig az író—olvasó találkozó, hangverseny vagy irodalmi est, amíg a városi pártbizottság első titkárát föl nem fedezzük a nézőtéren. Szőke haja szinte világít, ő a kabala: a versmondók néki szavalnak, a zenészek neki játszanak Azután: a két nagyüzem gazdasági és politikai vezetői meg is sértődnének, ha egyszer nem küldenénk nekik jegyet valamilyen kulturális énekkarának, Ferencsxk János karmesternek, Margittay Sándor orgonaművésznek és a négy szólistának — Kincses Veronikának, Takács Klárának, Korondy Györgynek és Gregor Józsefnek — a teljesítménye a legszigorúbb szakemberek igényeit is kielégíti. (Ha a technikai megvalósítás nem is mindenütt, de a zenei megoldások feltétlenül.) A Creúo-tétel lassú részeinek gyönyörű zenekari kidolgozására, a vezérmotívum-vissza- idézésék finomságaira figyelve az Agnus Dei néhol töményen drámai, néhol olvatagon »ope- rás« zenekari bevezetését hallgatva döbbenhetünk rá, miért is vádolták az 1850-es évek korlátolt művészetkorifeusai »wagnerianizmussal«, »az egyházi muzsika elvilágia- sításával« a weimari mestert, miért szegeztek szembe nacionalista prüdériát a legragyogóbb újításokkal is. De a hagyományosabb »rétegek« — például a barokkosán fenséges, grandiózus fúga — szintén stílushű, meggyőző előadásban csendülnek föl a lemezen. Egyszóval: a körvonalaiban kialakuló Liszt-összkiadás újabb »gyöngyszemmel« lett gazdagabb. rendezvényre. El nem maradnának a világért sem, pedig nem is helyben laknak, hanem a megyeszékhelyen. Panaszkodik a kisvárosi népművelő: nemrég kiállítást rendeztek a megyében működő képzőművészeti csoport tagjainak alkotásaiból; a több mint kétezer látogató között nagy számban voltak ipari munkások és katonák, iskolai tanulók és munkásőrök, termelőszövetkezeti dolgozók es hétvégi kirándulók, ám a városi tanácstól egyedül az egészségügyi osztály vezetőjét érdekelte a kortárs képzőművészet. Sőt: népszerű művészeti együttesünk tagjainak legtöbbje akkor látta először a művelődésügyi osztály helyettes vezetőjét, amikor ta- -valy nyáron elkísérte őkgt tíznapos nyugat-európai vendégszereplésükre ! T. mindössze néhány ezres község egyik tájegységünk szélén. Általános iskolai igazgatója irodalmi forrásokból megtudta, hogy a helyi templom orgonáját a legszebb hangzásúák, a legjobbak között tartják számon az országban. Nosza, fölkereste az akkor még kevéssé ismert, fiatal orgonaművészt, és meghívta: tartson náluk orgonahangversenyt. Az első koncerten mindössze néhány ráérő öregasszony meg a tantestület tagjai vettek részt A másodikon harmadáig megteltek a faragott padok. A harmadik után az egész község lakói sürgették a folytatást, élükön a pártbizottság és a tanács vezetőivel. Ma pedig már — ha sikerül meghívni az időközben világjáróvá vált művészt újabb fellépésre — be sem fér a hallgatóság az öreg falak közé. Sorolhatnám tovább a pro és kontrákat, ám ennyi is elég talán a tanulságok levonásához. A népművelők feladata Az egyik: átmeneti korban élünk, politikai és gazdasági vezetőink legtöbbje munka mellett gyarapította a hivatásához szükséges ismereteit, s nem született műértőnek. A kultúra áldásai, a tartalmasigényes szórakozás iránti érdeklődést, vágyat fölkelteni bennük is a népművelők feladata — és felelőssége. A másik: nem elég megvenni a színházbérletet — föl is kell használni. A megnövekedett szabad idő célszerű, kulturált eltöltésére nem elég másokat ösztönözni, példát is kell mutatni. A harmadik: azok a vezetők, akik olyan szívesen kötöttek ismeretséget Fortunával, a szerencse istennőjével, tegyék ugyanezt az Olümposz többi lakójával" is. Ha nem is minddel, de Pállasz Athénével — a művészet és a tudomány istennőjével — feltétlenül! Ny. fi. Hanglemez Liszt „világi” miséje Vékony kislány tömör fuvolahanggal Kollár Anikó, a marcali zeneiskola fiatal igazgatója, élő cáfolata azoknak a lélektani elméleteknek, amelyek szerint az ember külsejéből több-kevesebb biztonsággal a gondolat- és érzésvilágra is lehet következtetni. Ha fehér ruhát viselne — és nem férfias sötét nadrágot —, bizonyára hajlamosak lennénk arra, hogy lírai alkatú, csöndes szavú, romantikus Turge- nyev-hősnőt tiszteljünk benne, vagy engedelmes házitűz- hely-angyalt. Azaz — a feltételes mód helyett bátran használhatunk kijelentőt is, hiszen Dürrenmatt vagy Örkény István nyilván remek abszurd vígjátékot kerekíthetne azokból a kínos-mulatságos helyzetekből, botlado- isokból, előítélet-szövevényekből, amelyékbe filigrán külseje sodorta az ifjú fuvo- latanárnőt — Érettségi után a Szín- művészeti Főiskolára jelentkeztem. A felvételi vizsgán ' engeteg dologról kellett szá- ïot adnom, csak arra nem olt kíváncsi senki, milyen is . z életszemléletem, a gondolkodásmódom. Rám néztek, és közölték, hogy *a naivák ideje lejárt«. Ezzel jómagam Is tökéletesen egyetértettem, de már npm volt időm megmondani .. » Később a Zeneművészeti Főiskola pécsi tagozatán voltam kénytelen összerúgni a patkót egy tanárommal, ö követelte, hogy vékonyka, lírai fuvolatónussal játsszam, mert az illik leginkább a testi fölépítésemhez. A dac csak újabb »adalék« volt ahhoz az elhatározásomhoz, hogy megtanuljak férfias tónussal muzsikálni. Hallatlanul bosszantott, hogy rokokó jelenséget akartak belőlem faragni... Majd útjára kellett bocsátanom egykét vőlegényjelöltet, rövidre nyírattam a hajamat, nadrágot öltöttem, és megtanultam gépkocsit vezetni, hogy elhitessem: nem vagyok Jókai- hősnő. Itt, Marcaliban is sokan várnának tőlem kislányos viselkedést — különösen ha költségvetésről, álláshelyekről, lakásügyekről esik szó — csakhogy én nem adom be a derekamat, bármilyen cérnavékony is! Férfiasán sokat enni ugyan még nem tudok, de a sört már olykor-olykor megkóstolom, s igyekszem tüzetesen megismerni a labdarúgás szabályait is. — De a tömör fuvolahang, a nadrág, a rövid haj, a gépkocsivezetés, a futball — mindezek csupán külsőségek. Elegendő ez éppen a külsővel kapcsolatos férfiúi előítéletek eloszlatására? Anikó széles kézmozdulattal gyújt rá egy szál — no nem, nem Kossuthra, csak Helikonra, és — talán mert kérdésemben is a »teremtés koronáinak« előítélete bujkált? — a korábbinál jóval tömörebb, férfiasabb tónussal folytatja. — Az egyenjogúság kivívásához természetesen nem elég a »külcsín« megváltoztatása. Ezért tartom fontosnak, hogy olyan tudományterületekkel is tisztában legyek, melyeket a férfiak szeretnek — vagy szeretnének — kizárólag a sajátjukénak tekinteni. Buszjegy helyett olvasójeggyel Elindult útjára a kaposvári bibliobusz Űjabb autóbusz állott tegnap a kaposvári lakosság szolgálatába. A megkülönböztetett jelzésű helyi járatra nem kell buszjegyet váltani, mert épp álló helyzetben »működik«. Az első alkalommal megváltott könyvtári olvasójegy a továbbiakban állandó belépőül szolgál azoknak, akik beiratkoznak a városi könyvtárközpont kör- járatot teljesítő bibliobus zá- nak olvasótáborába. Tegnap délután — a város felszabadulásának évfordulóján- a Volán 13. számú Vállalatának központjában adták át. A Volán szerelőcsarnokában rendezett ünnepségen részt vett dr. Balassa Tibor, a megyei tanács elnökhelyettese. Ott voltak természetesen a Volán-dolgozók is, akik a régi Ikarusból felújított bib- liobuszt a városnak ajándékozták. Harsányi László főmérnök elmondta: a 13. sz. Volán Vállalat dolgozói a tegnap útjára bocsátott bibliobusz kialakítására mintegy háromezer órát fordítottak. A szocialista brigádok igyekezete és összefogása hozhatott csak létre ilyen komoly anyagi és majdani szolgálata során eszmei értéket. A szocialista brigádok közül ki kell emelnünk az Április 4. brigád rendkí-, vüli szorgalmát, de sokat segítettek a tanműhelyben dolgozók Is, a hálózati villanyszerelők, akik azt biztosították, hogy az állomáshelyeken közvilágítást kapjon a bibliobusz. A gépjavító elektromos műhely kollektívája is kivette részét a műnkából ; tehát sok szakma, sok munkás adta kézről kézre a buszhoz szükséges anyagokat, eszközöket, hogy a város felszabadulásának az évfordulóján fölavathassák Kaposvár új közművelődési szolgáltatását. Balajcza János, a városi tanács elnökhelyettese vette át a Volán-dolgozók ajándékát. / — Pártunk XT. kongresz- szusa hangsúlyozta, hogy lehetőséget kell teremteni a folyamatos művelődés, az önképzés feltételeinek a biztosítására — mondotta egyebek között. — Fokozni kell az érdeklődést a korszerű társadalmi, természettudományos és műszaki ismeretek iránt. A szerelőcsarnokban, a felújítás idején. Arra törekszünk, hogy hazánkban mind többen szeressék meg a könyvet, az irodalmat. Ezt a célt fogja szolgálni a most induló mozgókönyvtár, Somogy első ilyen »Intézménye«. Hotter István, a városi könyvtárközpont vezetője elmondta: a bibliobusz mintegv két és fél ezer kötetnyi könyvvel járja a város perem- kerületeit. Többnyire a szép- irodalom, a gyermek- és ifjúsági irodalom iránt érdeklődők igényeit akarják kielégíteni az új szolgáltatással. A busz a kijelölt helyeken nemcsak kölcsönöz, hanem az olvasószolgálat útján megrendeléseket is fölvesz, s az űjabb járat alkalmával viszi ki a kért köteteket. Készült egy kis térkép Is a városi könyvtárközpont mozgókönyvtárának megállóhelyeiről. Eszerint szerdán 13 órától 15.30-ig és pénteken 16- tól 19 óráig az Erdősor utcai ABC előtt lehet kölcsönözni, a Fodor József u. 1. sz. épület előtt pénteken 13-tól 15.30-ig, a Komárom utcai garázsok előtt hétfőn 13-től 15.30-lg, a Tisza utca 2. sz. épület előtt szerdán 16-tól 19 óráig, & Bu- zsáki u. 6. sz. épület előtt pedig csütörtökön 13-tól 15.30- ig várják az olvasókat. h. a A bibli busz tegnap indult első útjára. Elegedéit emberként élek,.. Például a politika! Néha kényelmetlen érzés számomra, hogy — zenepedagógusként — meglehetősen távol vagyok a közélettől. Még nem döntöttem el, hogy a jövőben csak szakmai tevékenységet fejtsek-e ki, vagy hivatásszerűen is próbáljak meg közelebb kerülni a társadalmi »mozgáshoz«. Sőt, törekszem arra, hogy nemcsak a zenében, hanem más művészeti ágakban is próbára tegyem a képességeimet. Ezért rajzolok, festek, írogatok. Természetesen nem a »tökély« eléréséért, hanem az önkifejezési készség elsorvadásának megakadályozásáért. Több versemet, rajzomat már közzé is tették különböző lapokban — ami nem hiúságom »felcsiklandozásira« volt alkalmas, hanem biztatásul a jövőre. Férfias rusztikussággal, ha kell, »robusztusán« is hangzanak Hajdú Mihály magyar népdalfeldolgozásai Kollár Anikó fuvoláján. Ha nem látnánk az előadót, azt hihetnénk: heraklészi termetű, hatalmas tüdejű férfiú játssza őket. k A. Egyetlen mondatba sűrítette munkával telt ötven esztendejének történetét Hubsr Fe- rencné, a komlói kórház szülésznője: rendkívüli öröm a baba világrajövetele. Egyetlen mondat, mely az új élet születése iránti elapadhatat- lan csodálatáról, a munka sze- retetéről vall. Megszámolni sem lehet, hányszor indult útnak bábatáskájával szélben, fagyban, jobbik esetben parasztszekéren, de gyakran gyalog, térdig hóban gázolva igyekezett a Csurgótól több kilométerre fekvő majorokba Bár a .szegényebbjének sokszor még fizetésre sem tellett. Ki tudja, hány újszülött köszönheti életét Huber Ferenc- nének. — Nyolc-kilenc gyerek sem volt ritka a majorokban élő családoknál. Volt olyan ház a felszabadulás előtt, ahol egy szobában három család élt. Kénytelen voltam szólni a férfiaknak, gyerekeknek, hogy legalább a szülés idejére menjenek ki — emlékszik Hubçr Ferencné, akit csak Maminak becéznek munkahelyén, noha arcán alig hagytak nyomot az elmúlt évtizedek. Fiatalos mozgása, mosolya, a fehér fi- tyula és köpeny ötveneszten- dősnek sejteti ; február 23-án ünnepelte 76. születésnapját. Semmi sem árulkodik a munkával telt ötven év gondjairól, bajairól. Minden kezdet nehéz — mondja egy német közmondás. Különösen igaz volt ez fél évszázaddal ezelőtt, amikor a bábaképző hallgatói, ha nem községük küldte tanulni őket. nem kaphattak ösztöndíjat saját maguknak kellett biztosítaniuk tanulmányaikra, szállásra, étkezésre a pénzt. Es a betegeket is el kellett látniuk a tanulás mellett, sőt a kórház takarítását is rájuk bízták. Huber Ferencné az elsők között sajátította el szervezett oktatás keretében 10 hónap alatt a tanulnivalókat. Maga Tauffer professzor, a rendtartás megalkotója igazolta kézjegyével a sikeres vizsgát. Diplomával a kezében . visszatért gyermekkori élményeinek színhelyére, az akkor 4000 lakosú Csurgóra. Igaz, a megszokott környezet sokat segített, munkája mégsem volt könnyű. Abban az időben a szülések hetven százaléka otthon zajlott le. És a bába háta mögött nem állt orvos, egyedül kellett döntenie. Segédeszközei sem voltak olyan korszerűek, mint ma. A bábatáska elmaradhatatlan tartozéka, a fa fülhallgató is már régen a múlté, talán csak a fertőtlenítő Neomagnol tabletta használatos ma is. Öuber Ferencné 27 évi csurgói bábáskodás után, 1952-ben Komlóra költözött. Jó szívvel fogadták az ügyes kezű asz- szonyt a Berek utcai szülőotthonban. Anyagilag biztonságosabb körülmények közé került: fizetést kapott. Néhány évvel később új kórház nyílt a Majális téren, oda költözött 3 szülőotthon, s vele Huber Ferencné. Ennek jövőre lesz húsz esztendeje. Kezdetben tizenkét órát dolgoztak, 15—20 forintért ügyeletet tartottak. Tizenöt esztendeje nem bábák — szülésznők. Huber Ferencné ma sem oihen, 76 évesen is a szülő nőket bátorítja, biztatja legnehezebb pillanataiban. — A mai fiatalok könnyebb helyzetben vannak, de előbb kifáradnak, mint mi. Szeretik a szakmájukat, csak nehéznek tartják. Május végéig szeretnék dolgozni. Mit csinálok utána? Nem is tudom... kis háztartást vezetek, amióta meghalt a férjem, már nem kézimunkázom ... Elégedett emberként élek; örültem, ha szüléshez mehettem, szeretem a választott pályámat... Horváth Teréz /
