Somogyi Néplap, 1977. december (33. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-28 / 304. szám

A vezetők Budapestről jönnek ' Félmillióra forint Bogláron A Vidám színekben pom­pázó térkép tulajdonképpen kedvezőtlen jelenségre hívja fel a. figyelmet. Magyarország savanyú, szikes és homoktala­jainak területi elhelyezkedése olvasható le róla, egyúttal az is: hogyan alakult a talajja­vítás az utóbbi néhány esz­tendőben. Jelenleg több mint 2 millió hektár vár javításra. Az országban két vállalat végzi ezt a munkát. Minket a balatonboglári központtal mű­ködő Dunántúli Talajjavító és Talajvédelmi Vállalat érde­kel. Csaknem 60 ezer négy­zetkilométernyi terület tarto­zik hozzájuk, (összehasonlítá­sul: az ország területe vala­mivel több mint 90 ezer négy­zetkilométert Ebben az év­ben a termelési érték meg­haladja a félmilliárd forintot. Alig három évvel ezelőtt ez az összeg 311 millió forint volt. Az emelkedés szembetű­nő. Eiter Sándor közgazdasági csoportvezető : — A tervünk ebben az év­ben 467 millió forint. Várha­tóan 50—55 millió forintos nyereséggel zárjuk az eszten­dőt Ahhoz, hogy feladataink­nak meg tudjunk felelni, és a termelési értékeket gyorsan növeljük, három területen léptünk előre: növeltük a be­ruházásainkat, javítottunk a munkaszervezésen és foltoztuk a gépek kihasználtságát. Ennél a vállalatnál gyorsan fogy a pénz. Nagy értékű bé- rendezések dolgoznak a föl­deiken a talajjavítás és a talaj j védelme érdekében. Elég csak í azt megemlíteni, hogy az év I közepén érkezett három szov- I jet gyártmányú, DZ—27 típu- .' sú, 160 lóerős, hidraulikus dó­zer. Darabja 1 millió 600 ezer S forintba került. (A gyártók a : bogiári vállalatnál kísérték j figyelemmel: megfelel-e az új i gép a követelményeknek.) I Több egyelőre nincs az or- ! szágban. Drága azonban a többi, nagy teljesítményű gép is. Eb­ből már sejthető, hogy saját erőből nem tudnak fejleszteni. Beruházásokra 1977-re 57 mil­lió forintot fordítottak, zöm­mel gépeket vásároltak. Az előző évihez kénest ez az ösz- szeg is több mint duplájára emelkedett. Erőgépeik jó ré­sze már amortizálódott, s a nagy összegű beruházások lé­nyegében a szinten tartást is éppen csak biztosítják. Hitel­re van szükségük, s az 52 mil­lió forint iránti kérelmet már korábban beadták. Ha meg­kapják, akkor saját fejlesztési alapjukkal együtt jövőre csak­nem 110 milliót fordítanak beruházásokra. (Nagyrészt — természetesen — megint gé­peket vásárolnak.) A millió forintok sorolása után talán apróságnak tetszik a szállásdíjak említése. Pedig egyáltalában nem . egyszerű problémáról van szó. A válla­lat vezetőinek jó része — a főmérnök, a műszaki osztály vezetője, a szakszervezeti tit­kár és az anyaggazdálkodási csoport vezetője — hétről hétre Budapestről jár le. 1978 január 1-től hatályba lép egy munkaügyi miniszteri rende­let, amelynek értelmében az alkalmazottaknak nem lehet szállást bérelni, kivéve a kü­lönleges indokolt eseteket. Akkor is legföljebb még két hónapig. Császár József igazgató: — Valóban gondot okoz ez nekünk. Ráadásul a jogtaná­csosunk pécsi. Nyolcadik éve járnak le a vállalat vezetői. Egyelőre nem tudjuk a meg­oldást. A vállalatnál több mint 2250 ember dolgozik, ebből a fizi­iVe statisztikát A tagság elemző beszámolót vár Ä párttitkár értelmesen, mindenkihez szólóan mondta a vezetőség beszámolóját. Amíg beszélt, a két hosszú asztal körül ülő kommunistákat fi­gyeltem. Látszott, hogy érdek­li őket minden megállapítás, talán már vitára is serkentet­te őket egy-egy bíráló meg­jegyzés. Azután hirtelen ki­zökkent ebből az ütemből a taggyűlés, statisztikai adatok hosszú felsorolása következett. A tagok figyelme azonnal lan­kadt, egyre többen mocorog­tak a székeken, látszott, hogy ók is érzik: ez nem vág ide. A taggyűlés előtt és után is beszélgettem a Kutasi Állami Gazdaság pártalapszervezeté- nek titkárával, így jól tudtam, hogy a beszámolónak ezt a részét készen kapta, s csak annyit tett a vezetőség tagjai­nak egyetértésével, hogy be­illesztette a beszámolóba. Amíg a számoszlopokat olvas­ta, ő is érezte, hogy sokkal kisebb a hatásuk, mint az alaposan megvitatott, többször »átrágott« elemzésüknek. Ezt a példát azért idéztem föl, mert most megint beszá­moló taggyűlésekre készülünk. Nagy feladat áll minden alap- szervezet előtt, hiszen most az lesz majd a középpontban: hol mennyit és hogyan valósí­tottak meg a XI. kongresszus határozataiból. Ez természete­sen körültekintő felkészülést kíván minden vezetőségtől. A gyakorlati munka során nyil­ván átnézik minden anyagu­kat a vezetőség választó tag­gyűlés óta. Az igényesség el­sősorban abban szükséges, hogy ne idézzék szóról szóra azokat a száraz, számmal tele­tűzdelt részeket, melyek az első elhangzásuk idején is un­tatták a résztvevőket A mai követelmények alap­ja a pártmunkában is a ha­tékonyság. A számadástól azt várja a tagság, hogy ismer- „a el az eredményeket, múlás­on rá a hibákra, elemezze, melyik területen miért marad­tuk el, s a feladatok világos megfogalmazásával mozgósít­son az eredményesebb munká­ra. A taggyűlés azonban nem műszaki konferencia, termelé­si tanácskozás vagy éppen brigádértekezlet, éppen ezért fontos s statisztikák hosszú olvasása helyett az egy-két legfontosabb tény alapos elem" zése. Most már meghonosodott gyakorlat, hogy a párttitkár, a vezetőség tagjai részanyago-I kát kérnek a főkönyvelőtől, ai főmérnöktől, az elnöktől és még nagyon sok vezetőtől, tisztségviselőtől. Mindaddig nincs probléma, amíg ezt alap­anyagnak használják. Akkor fordul visszájára a jó szán­dék, amikor mindez váloga­tás, szűrés, tapasztalataik és véleményük hozzáadása nél­kül gépeltetik hozzá a beszá­molóhoz. A beszámoló taggyűlés ak­kor végez eredményes mun­kát, ha mindenki elmondja a magában megfogalmazódó vé­leményét. A vezetőség szám­adása megkönnyítheti ezt a vitára serkentő megállapítá­saival. Most nagyon sok szó esik majd az idei gazdasági évről s az 1978. évi felada­tainkról. A kommunisták ta­pasztalata, véleménye, kezde­ményezése nélkül elképzelhe­tetlen a fölkészülés a jövő év­re. A siker titka tehát, hogy ne mindenről, csak a legfon­A bányászat idei munkájá­ról és jövő évi feladatairól nyilatkozott Kapolyi László nehézipari miniszterhelyettes, a Magyar Távirati Iroda mun­katársának. — Az ország bányászai si­keresen teljesítették, s az igé­nyeknek megfelelően egyes iparágakban is tetézték idei tervüket. Kiegyensúlyozottan látták el az országot energia- hordozókkal, s így lényegé­ben biztosították az igények zavartalan kielégítését. Szén­bányászainknak sikerült áthi­dalniuk az év elején keletke­zett átmeneti nehézségeket, és mind a mélyművelésű, mind a külfejtésű bányákban teljesí­tették tervüket: összesen 25,4 millió tonna szenet szállítot­tak az országnak. A szénhidrogén-bányászok túlteljesítették az idei elő­irányzatot, s 2,2 millió tonna kőolajat, 6,6 milliárd köbmé­ter földgázt és mintegy 200 ezer tonna propán-bután gázt termeltek. Az igényeknek megfelelően bővült a bauxit­bányászat termelése, jelentő­sen javult a munka terme­lékenysége, s az érc- és ás­ványbányászat is teljesítette az évi feladatait. A jövő évben alapvető cé­lunk a hazai ásványvagyon tosabbról essen szó a beszá­molókban. S természetesen az sem mindegy, hogy milyen szellemben. Ha a stílus meg­egyezik egy termelési tanács­kozáséval, a tagok "íhár követ­ni sem tudják a számoszlo* pok felolvasását, akkor a hoz­zászólások egy része is ilyen hangnemű. Ha viszont a párt- munka oldaláról elemzi a ve­zetőség a teendőket, a kom­munisták figyelme is erre össz­pontosul. A pártcsoportok előzetes ta­nácskozásainak nagyon fontos a szerepük abban, hogy a ve~ zetőség figyelmét a legfonto­sabb problémákra irányítsák. Ahol gondot fordítottak az előkészítésre, ott már eddig is hasznot hoztak e tanácsko­zások. A mostani beszámoló taggyűlések előtt erről sem szabad megfeledkezni. teljesebb és gazdaságosabb hasznosítása, újabb lelőhelyek kutatása és feltárása. Felké­szültünk arra, hogy az ország 3,6 százalékkal nagyobbra ter­vezett energiaigényeit tovább­ra is kiegyensúlyozottan elé­gítsük ki a hazai termelés fejlesztésével és bővülő im­porttal. Így az energiahoi'do- zók 47 százalékát importból szerezzük be, elsősorban a szocialista országokból, ugyan­akkor számos intézkedés ered­ményeként csökkentjük a tő­kés behozatalt. A szénbányászat terve 1978- ra, akárcsak az idén, 25,2— 25,4 millió tonna szén terme­lését irányozza elő. A mennyi­ség tehát nem növekszik. Még­is nagy szükség lesz bányá­szaink helytállására, mert nagy feladatot jelent a minő­ségi barnaszén iránti igények kielégítése. A lakosság ellátá­sának javítása érdekében Ta­tabányán külfejtést létesítünk, növeljük a várpalotai brikett­termelést és az oroszlányi kül­fejtés teljesítményét is. A szénhidrogén-bányászok jövő évi terve 2 150 000 tonna kőolaj és 6,9 milliárd köbmé­ter földgáz termelését irányoz­za elő. A folyamatos termelés érdekében az előkutatásokon kaiak száma 1726. Működési területükön nyolc iroda van, s a központban mindegyiknek megvan a maga , »referense«. A mindig nagyobb értékű és bonyolultabb berendezések megfelelő szakmai tudást kí- vánnak. Ennek érdekében fo­lyamatos a továbbképzés: egy-egy évben hatvan nehéz- gépkezelő tanul Körmenden, és ipari tanulókat is képez­nek. A szakképzett emberek- í bői azonban még mindig ke­vés van. Elsősorban a nehéz- I gépkezelőkből kellene több, I mert néhány berendezés két- műszakos üzemeltetését nem tudják megoldani. Márpedig a vállalatnál több mint 500 ki- sebb-nagyobb teljesítményű gép dolgozik, s egyáltalán nem mindegy ezek kihasz­náltságának a foka. A munkaszervezéssel pró­báltak valamennyire ezen se­gíteni: gépcsoportokat hoztak létre, egy-egy munkahelyen egyszerre több is dolgozik, így egyszerűbb az irányítás, olcsóbb az üzemeltetés, és könnyebben tudják javítani a gépeket. A mind jobb, eredménye­sebb és gyorsabb munkára nagy szükség van. Ennek egyik döntő feltétele — el­hangzott ez az országgyűlés legutóbbi ülésszakán is — a vezetőknek az eredményesség­re koncentráló munkája, és ebből következő, fokozott fe­lelőssége. , Mert a feladat nagy : ha folyamatosan dol­goznak, akkor is csak 2020-ra tudják befejezni a bevezető^ ben említett hatalmas terület javítását, Utána pedig kezd­hetik az egészet elölről. túl 200 kilométer hosszban ku­tató és 150 kilométer hosszban jöveszxő mélyfúrást keil elvé­gezni, s gondoskodni kell a fejlesztési beruházások ütemes megvalósításáról is. Különö­sen fontos feladat az oren- burgi földgáz fogadásának elő­készítése és a szállítások meg­kezdése. A jövő évben egyéb­ként az ideinél 11—12 száza­lékkal többet költhetünk az energiahordozókat termelő iparágak fejlesztésére. Az érc- és ásványbányászat­ban a termékszerkezet továb­bi javítása, a feldolgozási szin­tvonal növelése és az igények mind teljesebb kielégítése ér­dekében a termelés 4 száza­lékos növelése a legfontosabb feladat. Ennek megfelelően a jövő évben megkezdi a ter­melést a pilisvörösvári nemes- vakolatgyártó üzem és Erdő- bényén a gyöngykova-földet termelő üzem, amelynek ter­mékét vivőanyagként haszno­sítja a növényvédőszer-ipar. A jövőt készítjük elő jelentős bányászati kutatómunkánkkal Recsken, és 1978-ban kell el­készíteni azt a beruházási ter­vet is, amely szerint a minden piacon jól értékesíthető perlit termelését bővítjük — fejezte be nyilatkozatát Kapolyi Uása- 1A Lajos Géza Mészáros Attila H hazai ásványvagyon teljesebb és gazdaságosabb hasznosítása Kapolyi László miniszterhelyettes nyilatkozata Arcok változása S zeretem nézni az arcokat, és elmélj'ülni »titkaikban«. Az ünnepek csendes tépelődésének perceiben, s az újabb év-határkő közeledtén különösen sokat gon­doltam rájuk. Olvasmányélmények váltották egymást sze­mélyes .találkozások emlékeivel; hazai és külföldi képtárak fölidézett műkincsei teremtettek kapcsolatot az alkotók és műveik látható-láthatatlan arcmásai között. Milyenek az arcok? Mint maguk az emberek. Miért van az, hogy em - kőzetemből ijesztő gyorsasággal »menekülnek« a nevek, és minduntalan megjelenik az arcok rengetege? Azért, ír. ért az arc az értelem és a lelkiállapot, az érzelem és az ériek kifejezője? Vagy egyszerűen azért, mert szeretem őket? De miért szeretem? Mert félreismerhetetlenelc, árulkodók. Megpróbáltam csokorba gyűjteni az arc jelzőit. Nem most döbbentem rá először, hogy milyen csodálatos a ma­gyar nyelv, és milyen szűkmarkúan bánunk vele. Harmin­cig jutottam, es kétségbeesve hagytam abba a kutatást, hi­szen csak vérszegény lista lett belőle. Milyen az arc? Meg­tört és kisimult, mosolygó és fájdalomtól torzult. Feldúlt és nyugalmas; finnyás, fanyar, kétkedő vágj' elégedett, derűs és bizakodó. Nem folytatom. Mire jutnánk a felsorolással, ha bárki is megfeledkezne róla: az arc egyéniséget, szemé­lyes és társadalmi tartalmat hordoz. ' Mindenki tudja: a vi­lágon semmi sem állandó, semmi sem változatlan. Miért éppen az arc lenne az? S most nem az évek múlása idézte változásokra gondolok, bár töprengéseim végeredménye at­tól sem lehet független. Történelmi korok, társadalmak és tagjainak arca aszerint változnak, hogy miként hat rájuk, mit ad, milyen egyéniségeket bont ki a közösség szelleme, eszmeisége. Arcokat látok. A »kalácsképű« bárdudvarnoki néniét, akié — sok ezer társáéval együtt — korszakváltás tanúja­ként hordoz keservet, szörnyűt; és néhány évtizede békés nyugodalmat. Az öreg drávai halászét, akié azóta, hogy megismertem, sápadttá lett, s a föld alatt már el is veszít­hette markáns vonásait. De akkoriban láttam: szolgai alá­zatot, keménységet és szenvedélyt vésett rá a . történelem. Azután csendet, és lépteiben, mozdulataiban, tetteiben is fölismerhető magabiztosságot utolsó éveire. Látom a kitör­ni készülő — azóta érett emberré lett — kis diáklányt, aki a sötét arcát, putrlviiágát. megvető korábbi közfelfogással küzdve minden régit szétzúzott egyéni és testvérei életében; sokszor magára hagyva, máskor támogatókra lelve egy minden embert tisztelő társadalom küszöbén. És gyakran látom a mai fiatalokat, a nemrég születetteket, akiknek az arcán önérzet és önbecsülés verhetett tanyát; akárhonnan jöttek is. Vonásaikban tisztaság, érdeklődés, a megismerés vágya; ajkukról őszintén tör elő a szó. S ha néha türel­metlenek, felszínes, lekicsinylő vagy kétkedő az. állásfogla­lásuk, az talán történelemismeretük hiányából, s még in­kább a jobb kor jobbá formálásának szándékából fakad. Változnak az ismerős arcok. Ügy, ahogy egyre nyíltabbá lehet a gondolat. Dohai Péter ezt így fogalmazta meg egyik versében: »...nincs homlokom / látszik a gondolat j az arcod a gondolat«. Sohasem kerestem a külső jeleket. Nem érdekeltek a szépséggödrök és a tetszetős vonások, a természetes báj és a mesterséges kence, a kiugró pofacsont vagy az orr nyer­gének vonala. Karaktert kutattam mindig: értéket, az em­bert. Több évtized tapasztalatából tudom: néhányan még bármilyen nagy . igyekezettel próbálják1' is rejteni igazi va­lójukat. egyéniségük, »a jellem erkölcsi szigorúsága vagy gátlástalan tobzódása•< nem titkolható, kiül az arcra. S az arcok változásában az elet változása testesül meg. K öltőkhöz fordulok bizonyításul. A kesergő Juhász Gyula 1918-ban — s az évszám nem . lényegtelen — a következő sorokat vetette papírra: »Néhány ránc­cal több a gond az arcon, j Néhány könnyel több a fény a szemben, / Néhány dallal több a bú az ajkon , És se vád, se dac a végzet ellen«. És keressünk újabbat, Lovász Pál versét, melyet Martyn Ferencnek ajánlott: »Rámnéz, rá­nézek: hökkent pillanat a zárt felszín mögül kileng a lé­lek / egymásba simul látszat és a lényeg, /sa bent rej­tőzködő kívül marad.« Majd néhány versszakkal később: »Túllátó szem, hányásra szűkülök, / átnéz a kékívű világ­tetőn, / s keres magának s társának utat«. Változnak az arcok, az emberek, mert megváltozott a világ körülöttük; önmaguk változtatták meg ... Emlékszem, »hőskorunkban« milyen nagy erőfeszítést tettünk azért, hogy mindenki fölismerje a jövőt, tegyen érte akkor is, ha a jelen még gondoktól terhes. Ma már naív­nák tetszik — talán akkor is az volt — : az újság oldalai­ról úgy látszott, minden Pestről jött munkás fogait muto­gatva, önfeledten nevetve vállalt szerepet a tsz-ek meg­erősítéséből. Az újságíró számára mosolygott a riportalany. »Fáradjon beljebb — mondta mosolyogva«. »Már a bable­ves is jobban ízlik — mosolygott hozzá derűsen«. »Jól megy a munka — válaszolta mosolyogva«, és mi jó szán­dékkal mosolyogtattunk mindenkit, bár helyenként alig volt kenyér. Megfigyelték-e, azóta mennyivel ritkábban »mosolyog« az ember a lapok hasábjain, s mennyivel derű­sebb belül, hiszen jobb az élete. Dühös arcot látok a zsú­folt autóbuszon. Harminc éve nem láttam ilyet. Nem volt autóbusz. Mérges emberrel is találkozom. Előfordul. De nem azért ideges, mert nincs megélhetés, hanem azért, mert rosszul számoltak valahol. Töprengő arcokat is látok. De nem amiatt, hogy jut-e sült krumpli a karácsonyi asztalra. A töprengés rendszerint az új| keresésének izgalma az ar­cokon, még akkor is az, ha önmagának, családjának akar többet és szebbet az ember. Nincs koplalástól beesett arc és iszonyú küszködéstől megtört vonás. Nincs félelem és rettegés az arc redőiben, és nincs kétkedés, ha azt mond­ják: jövőre jobb lesz, tégy érte valamit. Tudom, nemcsak farsangkor, busójáráskor, a népha­gyomány fölelevenítésének perceiben hordanak álarcot az emberek kisebb csoportjai. Maradt még maszk és kétarcú­ság, arcátlan jellemtelenség. De ezek láttán már hátat for­dítanak az emberek, mert tudják, hogy nincs kétarcú igazság, s a felemás vélemények sem számíthatnak meg­hallgatásra, tartós jövőre. Festők és grafikusok, színházi szakemberek és fotómű­vészek a megmondhatói: szinte lehetetlen ma már masz- kírozás nélkül élő-eleven emberekkel illusztrálni múltat idéző irodalmi akotásokat Az élettől elszakadtak közül kérik még: »Mutass szántó-vetőt, akinek kérges a tenyere, Táncos az arca.« (Kemény munka a traktorosé, de a kor­mány nem töri föl úgy a tenyerét, mint apjáét az eke szarva.) »Mutass mai zselici fiatalt.« (Nem tudja,, hogy olyan, mint a kaposvári, a pesti, csak éppen a Zselicség- ben él.) A z arcok változása belső átalakulás. Szeretem a mai ember arcát. Vonásainak rezdüléséből megismerem és megértem őt. Festők táblaképein és fényképek halmazán, csillogó tükörben és a csendes tó vízén, munka­helyek légkörében, és munkaeszközök tisztaságán, emberek sokaságának tettein tükröződik a változás. S az emberar­cokat magán viseli a társadalom. Békében más az embe­rek arca, mint háborúban. Napjaink embere az élet minő­ségétől éli át az arcok változásának korát. Jávori Béla Jávori Béla 4 A szovjet gyártmányú T 100 M traktorokból ebben az év­ben csaknem százat javítanak meg.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom