Somogyi Néplap, 1977. december (33. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-01 / 282. szám

OtvassâJr m mev&tt C. fri- esattmm • tapi. Akit szólíta­nak, kipirulton és elfoga­dotton lép az asztalhoz, át­veszi a piros dobozt. Ami­kor visszatér a széksorba, mindenkinek megmutatja a kiválódolgozó-jelvényt, s boldogan fogadja a munka­társak gratulációját. Egy-egy üzemben, szövet­kezetben óriási erő az egy­szeres vagy többszörös kivá­lók tábora — ha figyelem­be vesszük nagy szakmai igyekezetüket, gazdag ta­pasztalatukat, s kiváltképp példamutató munkájukat. De van-e arra fórum, lehe­tőség, hogy külön-külön és együtt, szervezetten a gyár, a gazdaság javára fordítsák mindezt. Olykor már az ünnepség előtt keserűvé teszi nem egy kiemelkedő munkás szája- ízét, hogy hosszú noszoga­tásra sem mondott véle­ményt róla senki a társai közül a termelési tanácsko­záson. A szavazáskor — a »no, akkor szaladjunk« — gondolat jegyében — min­denki gyorsan föltette a ke­zét. Nem lehet ott sem befe­jezni a jól dolgozók megbe­csülését, hogy mellére tűzik a kitüntetést, s jól megráz­zák a kezét. Ez tulajdonkép­pen csak a kezdet. Ha ugyanis valóban érdemesek voltak az elismerésre, akkor következik példamutatásuk hasznosítása. A kiváló dol­gozók csak úgy lehetnek hangadók a jó érdekében, ha odafigyelnek tapasztala­tukra, kezdeményezésükre. Vajon mi a somogyi gya­korlat? Erre kerestünk vá­laszt. KIVÁLÓ-E A „KIVÁLÓ"? Kétharmaduk fizikai dolgozó — A vállalati kiválódolgo­zó-kitüntetésben részesítettek száma erőteljesen növekedett az utóbbi években: 1971-ben kétezer-hétszázan, 1975-ben ennél ezerrel többen, tavaly pedig háromezer-négyszázán kapták meg ezt az elismerést Somogybán — tájékoztatott dr. Egerszegi László, a Szak- szervezetek Somogy megyei Tanácsa közgazdasági osztá­lyának vezetője. — A kitün­tetettek nagyobb része — a múlt évben például kétharma­da — fizikai dolgozó, s negy­ven százalékuk nő. (A 70-es évek elején még csak egyhar- mad volt.) A legújabb ada­tok szerint megyénkben eddig a dolgozó férfiaknak 3,9, a nőknek pedig 3,4 százaléka kapta meg a vállalati kiváló­dolgozó-kitüntetést ... Kiemelkedő munka, példa­mutató magtartás, magas fo­kú munkaerkölcs és dicsére­tes közéleti tevékenység — a minisztertanácsi határozat szerint ezekkel az érdemek­kel lehet rászolgálni a kitün­tetésre. S minthogy a felté­teleket kollektív szerződések, vállalati munkaverseny-sZa- bályzatdk Is tartalmazzák, jól ismerik a dolgozók. Mit mutatnak a tapasztalatok? Kiknek a mellére kerültek ed­dig a méltó elismerést kiváltó, aranyszínű, ötágú csillagok? — A kitüntetés tulajdono­sai a vállalatok, üzemek, in­tézmények legnagyobb gya­korlatú, legjobb teljesítményt nyújtó, legtudatosabb, a mun­kahelyhez hosszú időn át hű­séges dolgozói. Az említett adatok jól érézkeltetik; egyre több Somogybán az olyan dol­gozó, aki alkotó tevékenysé­ge, a munkához és a társada­lomhoz fűződő nagy fokú fe­lelőssége révén megérdemli az elismerésnek ezt a formáját. A jövő év januárjában ha­tályba lép a Minisztertanács­nak, a SZOT elnökségének és a KISZ Központi Bizottságá­nak közös határozata. Ez kor­látozza a kiváló dolgozó rí­mek odaítélésének körét: a kitüntetések száma nem ha­ladhatja meg évenként az át­lagos statisztikai létszám öt százalékát, és a vállalati ki­válódolgozó-kitüntetéssel együtt egységesen kétezer fo­rint pénzjutalom jár (eddig a fizetés ötven százalékát ad­ták). — A munkahelyek szak­szervezeti szerveire vár az a feladat, hogy megtalálják a módot, m formát a kitüntetet­tek összefogására. A vállalat előtt álló feladatok megoldá­sára eredményesen mozgósít­hatnák ezt az egyre népesebb és — érdemeik is ezt mutat­ják — munkába élen járó gárdát. Vállalati híradókban, üzemi újságokban gyakrabban mutathatnák be őket; szólhat­nának arról is, hogy most mit csinálnak, hogyan dolgoznak és élnék azok az emberek, akik egyszer vagy többször érdemesnek bizonyultak erre az erkölcsi és anyagi elisme­résre. Elég csupán arra gondolni, hogy milyen feltételek alap­ján adományozzák a kitünte­tést, s máris látjuk: támasz­kodni lehet — támaszkodni kell — a rím birtokosaira, az átlagosnál nagyobb célok el­érésében is. Hogy számolhat­nak velük, ezt már akkor bi­zonyították. Akkor, amikor kitüntetésre méltatták őket Biztonságot adnak A Somogy megyei Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat 1750 dolgozója közül 423 ki­váló dolgozó. A párttitkárral és a szakszervezeti bizottság titkárával róluk beszélgetünk. — Lendületükkel előreviszik a közösségeket Jellemző rá­juk, hogy az átlagos erőfeszí­tésnél jóval többre képesek. A legtöbbjük brigádvezető, mint például Bíró Sándor kő­műves. Nagy hatással van környezetére. Amikor munka­társai látták, hogy a nagyatá­diak nehezen birkóznak meg az általános iskola szokatla­nul új szerkezetével, szom­bat-vasárnap nyújtott mű­szakban, vele együtt tanítot­ták a kollégákat, segítettek nekik. A megye több kiemelt beruházásán dolgoztak, most épp a csepeliek kaposvári gyárát építik. Steinbacher Márton Siófo­kon 31 tagú közösség élén áll. Ugyancsak kiemelt beruhá­zást bíztak rájuk: a vásár­csarnokot építik. Előzőleg, amikor egy lakással elkészül­tek, levelet hagytak hátra a tulajdonosnak: ezt a lakást Steinbacher Márton brigádja építette, ha hibát talál, itt és itt elérhet bennünket __ S zappanos Géza festő és emberei balatoni lakosok, de ha Kaposvárra vagy Barcsra hívják őket, azonnal indul­nak, zokszó nélkül. Nagyatádon, egy acélváz szerelésénél kiderült: kevés a lakatos. A tmk-műhelyből két kiváló dolgozó: Zsoh&r József és Miklós István indult, hogy segítsen. S mentek utánuk a töbhiek is. ök azok, akikre számíthat­nak, ha szorongatott helyzet­be jut a vállalat. Közülük ke­rül ki a munkaversenyben részt vevő 125 brigád összes vezetője. Nekik köszönhetik, hogy a Nagyatádi Cérnagyár 26 milliós beruházását egy év alatt megvalósították. El­sősorban a kiváló dolgozók azok, akik több szakma tudá­sára törekszenek: ha a szük­ség úgy hozza, az asztalosok üvegeznek is, a kőművesek pedig burkolnak vagy feste­nek. A vállalat nem sínyli meg aZ ács-állványozó szak­munkások hiányát, hiszen egyetlen ehhez értő szakmun­kást kérnek maguk mellé a kiváló dolgozók vezette cso­portok, s máris áll az áll­ványerdő. — Ök már látják: az egyén­nek csak akkor jó, ha a tár­sadalomnak is jó — mondja a párttitkár. — Hóban, sár­ban, napsütésben dolgoznak; a Kaposvári Húskombinátnál szintén a legáldatlanabb kö­rülmények között vállalták a munka kevésbé látványos, ne­hezebb részét ök azok az emberek, akik a sokszor nem nyolc órai mun­ka után a könyvtárakat búj­ják, s művelődésük sem csak abból áll, hogy a színházje­gyet a brigádnaplóba ragaszt­ják. A hetvenes évek előtt a vállalatnál tanult szakmun­kástanulók többsége tovább- állt, most a kiváló dolgozók maguk köré gyűjtik a fiata­lokat, s törődnék velük, A korábbi 30—40 százalékhoz képest ma 70—80 százaléka marad a vállalatnál. Emberségükre, példamuta­tásukra, szakmai tapaszta­latukra biztonsággal építhet­nek a vállalatok vezetői, bár­milyen váratlan vagy nehéz helyzet adódik. Egy közösség „családfője” Kovács Istvánná csoportve­zető asszisztens ebben az év­ben a kiváló dolgozó kitünte­tésével újabb biztatást ka­pott, hogy — noha túl van a nyugdíjkorhatáron — szükség van rá a megyei rendelőinté­zetben. Ez az első munkahelye — ha nem számítjuk, hogy 1948 előtt háztartási alkalma­zottként kereste kenyerét. Gazdag élettapasztalata a tör­ténelem sodrában kristályoso­dott ki. Formálta a változó élet és maga is alakult — Ahhoz, hogy egyáltalán munkát kapjak, el kellett hagynom a szüléimét a me­gyémet Zalát és Keszthelyt is, ahol csak a fürdőszezon eny­hített a megélhetés gondjain. Kanosváron egy család min­denese lettem, de 1947-ben úgy mentem férjhez, hogy megválók kenyéradó gazdám­tól és másutt keresek mun­kát A seprűnyél volt az első munkaeszközöm Itt, a rende­lőintézetben. 1951-ig takarítot­tam. Majd segédasszisztens let­tem. Munkaerőhiány volt Fia­talként kaptam az alkalmon, hogy tanulhatok: fogászati asszisztensi képesítést szerez­tem. Munkaadói vélemény a ki­válódolgozó-kitüntetés aján­lásához: — A fogászati szak- rendelés igen nagy létszámú, nagy forgalmú. Kihelyezett részlegei az intézettől távol is működnek. Kovács Istvánná csoportvezető minőségben el­végzi az anyagutánpótlást, irányítja a hozzá tartozó asz­szisztenaek tevékenységét, • ezenkívül asszisztensi mun­kát is ellát. A fogászati szak- rendelésen a vezető főorvos mellett lényegében véve ön­álló, felelősségteljes vezetői munkakört tölt be. Az emberi cselekvés egyik legkényesebb kérdőjele, hogy tudunk-e egymásra hatni. — Sok minden akkor válik világossá, ha visszanyúlunk a gyerekkorunkig. A neveltetés­nek sokat köszönhetek: a be­csületes munkát, ezen - belül a pontosságot, a kölcsönössé­get. az emberi kapcsolatok ki­alakítását a szüleimtől kap­tam útravalóuL Matesz Imrémé asszisztens­nő: — Milyen a főnököm? Nem olyan, mint ahogy a fő­nök nagy »effel« az emberek tudatában éL A mi közössé­günk olyan, mint egy nagy család, ő pedig az édes­anyánk. — Példaadó? — ö mindig pontos, sőt idő előtt is itt van... Győr Józsefné: — Segít a gyerekes dolgozókat, hogy ott­hon is helyt tudjanak állni. Gondoskodik a helyettesítés­ről, pedig ez talán nálunk a legnehezebb, ö még a szabad­ságát sem vette ki. — Maguk miatt? — Részben igen, de nagy gond helyettest is találni. — Szigorú? — Soha nem bánt meg sen­kit, de őszintén, szemtől szem­be megmondja a véleményét. Tíz év az állatok mellett Kiss Jánosné Nagyberkiben azok közé a nők közé tarto­zik, akik az állattenyésztésben dolgoznak. Azt a munkát vég­zi, amelyet mindennap el kell látni — függetlenül attól, hogy piros vagy fekete számmal je­lölik-e a naptárban. Tíz év alatt két kitüntetést kapott: az elsőt 1967-ben, a másodi­kat a tavasszal. Kétszeres ki­váló dolgozó. — Azelőtt a téesz növény- termesztésében dolgoztam. Amikor fiatalon meghalt a férjem, és itt maradtam a kislányommal, akkor válasz­tottam az állattenyésztést. Így napközben is jut valamicske idő az itthoni tennivalókra. A borjúnevelőben dolgozom má- sodmagammal. A munkából csak egyszer hiányoztam: amikor megszületett a máso­dik lányom. Közben ugyanis újra férjhez mentem. A fér­jem szintén az állattenyész­tésben dolgozik. Mindennap várja a munka, s nem lehet nem elvégezni. Az állatok érzékenyek; hát még a fiatal, fejlődő borjak! — Egy évben ha két elhul­lás van nálunk! — mondja büszkén. — És nagyon jó a súlygyarapodás is. Most rnár egyébként az új fajtából, a holstein-frízből való a fiatal állomány. Kedves, érzékeny 1 állatok, némelyik olyan ra- . gaszkodó, hogy ballag az em- I bér után. A másik meg csak Darált kukoricán híznak a szárnyasok. akkor hajlandó szopni, ha a fejére teszem a kezem ... Természetesen otthon sem üres az udvar és az ól. Nyu- lat, baromfit és sertést tarta- ! nak. A férfié a nyúl, az asz- j szonyé a sertés — így egyez- I tek meg. Az idén 15 hízót ad- j tak le, s már jövőre is szer­ződtek újabb tizenötre. — Hát hogyne lennék büsz­ke a feleségemre! — mondja Kiss János mosolyogva. — örültem a kitüntetésének, ámbár nekem már korábban elárulta a brigádvezetője. Csak hát nem mutatom az örömömet, mert... ilyen a férfiember. Ne rejtsék véka alá! A« Idén leit kiváló dolgozó Krammer Ferenc lakatos. A cn- k orgy ári fiataloknak mindig bemutatja az új gépeket, mun­kafogásokat. Az Idén nyolcvankét dolgo­zó kapott kiválódolgozó-jel­vényt a Kaposvári Cukorgyár- bem. Van olyan év, amikor ennél kevesebben vehetnek át kitüntetést. Most a tavalyi jó eredmények, a jubileum miatt növekedhetett Ilyen mértékben a kiválók tábora. Valkó István személyzeti vezető elmondta, hogy egyre többen érdemlik ki e Jelvényt másodszor-har- madszor is. — Érvényesül-e a demokra­tizmus a kiválasztásban? — A termelési tanácskozás feladata, hogy megszavazza a javaslatot Nálunk az a gya­korlat, hogy az üzemrész ve­zetője terjeszti a fórum elé a jelöltei. Természetesen előtte megbeszéli a műhelybizottság­gal, a szakszervezeti bizalmi­val. — Szívesen mondanak véle­ményt a munkatársak? — Ez sok mindentől függ. Az is előfordult, hogy a dolgo­zók mást javasoltak a jelölt helyett: olyan dolgozót, aki szerintük sokkal alkalmasabb a kitüntetésre. Ez persze ritka eset. Az előterjesztések egyre alaposabbak, megfontoltab­bak, s így nem is vált ki ak­kora vitát. Tudom, hogy sok­kal jobb lenne a több hozzá­szólás. a véleménynyilvánítás most azonban még nem álta­lános. Jobbára csak a gyár egyes területeire jellemző. — S nem lehet-e, hogy az ellenvéleményt a folyosón mondják el? — Ilyen szintén megesik. A kommunisták nagyon határo­zottan föllépnek a pletyka el­len. Meggyőző az érvünk: ott volt a termelési tanácskozás, miért népi kértél szót? Most könnyen fújod, hogy X. még­iscsak jobb lett volna. Az el­nök is bejelentette, hogy lehet mást is javasolni, te pedig nem éltél ott a jogoddal. Álta­lában azt is megmagyarázzuk: a termelési tanácskozás dön­tését utólag már csak nagyon alapos indokkal lehetne meg­változtatni. — Időben a dolgozók elé kerül-e a javaslat? — Másként nem Is lehet, ugyanis a jutalmak számfejté­se időt vesz igénybe. Általá­ban tíz nappal előbb már le is adjuk a listát a jövendő ki­váló dolgozókról. Nagyon rit­kán előfordul viszont a »fel­sőbb« .kitüntetésekkel, hogy az utolsó percben értesítenek a lehetőségről, s mi is ripsz- ropsz, postamunkával dön­tünk. Száműzzük a vasvillát Kezdetben volt a Somogy ' megyei Termelőszövetkezetek í Beruházási Irodája. A kezdet 1959-ben volt, s hosszú évek vezettek a mához, a mintegy 120 embert foglalkoztató, százmilliós értékeket »terme­lő« mezőgazdasági tervező­vállalathoz, az Agroberhez. Keresztes Andor 1960 április elején került a vállalathoz, alapító tag, irányító tervező — az ő feladata az egyes be­ruházások előkészítése, az úgynevezett alapokmány el­készítése. Természetesen nem egyedül'. — A mi munkánk összefügg a vállalat minden dolgozójá­nak tevékenységével, hiszen erre alapul a későbbi építé­szeti, gépészeti tervezés. Sok­rétű munka; mind más, min­dig megújul, aminthogy meg­újulnak a technikák, techno­lógiák is. Kétszeres kiváló dolgozó. Az első kitüntetést idestova épp húsz éve kapta, a máso­dikat 1970-ben. A díj ugyan nem változtatja — nem vál­toztathatja — meg az ember életét, munkáját. Mégis van jelentősége. — Természetesen van. örül­tem neki. Ez »földobja az em­bert«. De valahogy nem jó róla beszélni; van ennél fon­tosabb is. — Azt tartják: magától ta­nulnak a fiatalok... — Túlzás. Ide egyetem vagy főiskola után, tehát vég­zett emberek kerülnek. Ám­bár az nem vitás, a mi szak­mánkat igazán a gyakorlat­ban lehet csak elsajátítani Együtt járunk vidékre, s fok­ról fokra ők is belejönnek, legföljebb időnként egy kicsit kell nekik segíteni. Nagyon szép és nagyon nagy feladat egy új major tervezése: ösz- szességében kell látni a fel­adatot, a gazdaság egészét, az adott gazdasági lehetőséget, meg a távlati terveket is fi­gyelembe kell venni. Izgal­mas feladat. ' — Vajon a gazdaságok ve­zetői mindig egyet értenek? Van-e vita? — Az ötvenes évek végén, amikor beindult à nagyará­nyú fejlesztés, bizony bőven volt. — És ma? — Ma már a vezetők több­nyire jól képzett, szélesebb látókörű emberek. Együtt tu­dunk működni, s mi tulaj­donképpen »csak« a szakér­telmünket adjuk. — Huszonkét éve dolgozik itt. Elégedett a munkájával, elégedett az eltöltött idővel? — Járom a megyét, és lá­tom: ebben is, abban is ben­ne van az én munkám. Kell-e ennél több? Tudja, a fejlődés üteme föimérhetetlen. Nemrég még a kötött tartásra esküd­tünk, mint a tehenészet egye­düli járható útjára. Aztán ki­derült: éppen az ellenkezője a jó. Ma már sorra épülnek a kötetlen, pihenőboxos istál­lók, amelyek jóformán gomb­nyomásra működnek. Messzi­re jutottunk, s örökre szám­űzzük a vasvillát az istállók­ból.

Next

/
Oldalképek
Tartalom