Somogyi Néplap, 1977. december (33. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-24 / 302. szám

‘öbztelt SzirJzujdtúLÍqJ A Somogyi Néplap 1977. november 4-i számában meg­jelent Fellai Tamás, Táska, Rákóczi út 48. szám alatti la­kos panasza. A bejelentést megvizsgáltam és megállapítot­tam, hogy ' Lengyeltóti vasútállomáson november 1-én a vonat—autóbusz csatlakozásának elmaradásáért a szolgá­latot teljesítő autóbusz gépkocsivezetője a felelős. A len­gyeltóti vasútállomás forgalmi szolgálattevőjének igazo­lása alapján az autóbusz gépkocsivezetője nem tartotta be a menetrend előírásait, az inulási időnél korábban elin­dult, amiért fegyelmíleg felelősségre vontuk. A történtekért az utasok szíves elnézéséi kérjük. Tisztelettel: TCwtyady. Szakaiéi személyforgalmi osztályvezető, ' Volán 13. sz. Vállalat Tisztelt Szerkesztőségi Lépcsőházunkban hónapok óta nincs világítás. Sajnos nem ismerem azt a vállalatot, mely házunkban a vil­lanyszerelési munkákat végezte, ugyanis az ő feladata len­ne még a garanciális időn be kijavítani a hibát. Állító­lag nem lehet beszerezni azt az alkatrészt, mely az auto­matikus berendezést kikapcsolja, és ez okozza a teljes sö­tétséget. Most a legrosszabbak az <esték, korán sötétedik, balesetveszélyes a kivilágítatlan lépcsőnázban közlekedni. Kérem az illetékesek mielőbbi segítségét. Tisztelettel: Jlafo-inytk ''Jáno-i Marcali, Rákóczi u. 6—IC. »B« lépcsőház, 11/27. Tv-jegyzet Csat kai Régi soproni diák lévén — aki később újságíróként is jártam a Várkerületben, a Lő- vérekben Lachner Kristóf, Zrínyi, Berzsenyi, Petőfi em­léktáblája alatt —, érthető izgalommal néztem tegnap­előtt este a »-Soproniak kér­ték, mi teljesítjük« című tv- műsort. Jó érzés volt látni, hallani a tényeket, melyek szerint a 700 éves Sopront, a »hűséges várost« ma is olyan polgárok lakják — akiket át­hat a cselekvésre buzdító lo­kálpatrióta érzés, akik meg­becsülik a régiek kincses ha­gyatékát, s új alkotásokkal gazdagítják a híres határ menti várost. A műsorban sokan megszó­laltak: munkások, értelmisé­giek, s a többi között a Csatkai-brigád egyik tagja. »Csatkai-brigád !« — ütött szí­ven a név, felejthetetlen mes­terem, atyai jóakaróm, dr. Csatkai Endre Kossuth-díjas művészettörténész neve. Ettől kezdve érthető módon azt vár­tam, hogy valamiképpen szó­ba kerül még egyszer a ne­ve. Vártam, hogy a városi vezetők vagy az értelmiségiek közül valaki akár egy fél mon­datban is megjegyzi, hogyan élt itt egy európai hírű tudós, akit a szakma »sopronológus- nak« nevezett, mert életmű­ve tulajdonképpen egyetlen nagy felfedezés: Sopron. Sok száz ma már eredeti szépsé­gében pompázó műemléket bontott ki az isnjgretlenség- ből, kisebb könyvtárra való művet írt kedves városáról, melynek minden kövét is­merte, szerette. Halála után egy évvel, 1971-ben posztu- mus könyvéről méltatást írt a Népszabadságban Rózsa Gyu­la. A többi között ezt: »Le­het, hogy az utolsó kultúrtör- ténész volt... Legtovább dolgozó képviselője annak a — nagyon tartok tőle. eltűnt, megszűnt, utódok nélkül ma­radt — kutatótipusnak, aki a kis -dolgok nagy történetével rakta körül, erősítette meg és értelmezte a nagy kultúrhis- tóriát-«. Lehet hogy elfogult vagyok, de az a véleményem, hogy Csatkai Endre nélkül nem le­het soproni műsort szerkesz­teni. Még kívánságműsort sem. Sz. A. Felborult sátrak Autózás a búcsúban A 44 éves Horváth József keszthelyi vízvezeték-szerei* ez év október 2-án feleségével Csurgóra indult. Egy Wart­burg személygépkocsijuk volt, ezzel vágták neki az útnak. Nemesvidig a férfi vezetett. A faluba érve egy búcsú kel­lős közepén találták magukat. Az út mentén sátrak sorakoz­tak, emberek nyüzsögtek min­denfelé. Horváthék megálltak, hogy egy kicsit körülnézzenek a sátorutcák között. A nézelődés után újra au­tóba szálltak, ám most az asszony ült a volán mögé. Jo­gosítványa nem volt, az au­tóvezetésben meglehetősen já­ratlan ; korábban csak egy sportpályán vezetett néhány kilométert, vagy még annyit sem. Az asszony elindult a Wartburggal, és rögtön neki­hajtott az egyik sátornak. A ponyva beborította az autót, most már semmit sem- láttak. A férj a kézifékhez kapko­dott, az asszony pedig »min­dent nyomott, ami volt a kocsin-«. Fejvesztett kapkodás következett, és a Wartburg egymás után döntötte fel a sátrakat. A gyalogosok közül hatot elgázolt; egy kislány súlyosan, öten pedig könnyeb­ben sérültek meg. A búcsúsok kára mintegy ló ezer forint volt. Az ügyben a Kaposvári Já­rásbíróság dr. Mateevics Lasz- Ióné tanácsa hozott ítéletet. Horváth Józsefet, aki megen­gedte, hogy felesége a volán mögé üljön, 6 hónapi fogház­ra és 2090 forint pénzbünte­tésre ítélték, 6 hónapra pedig eltiltották a járművezetéstőL Felesége büntetése 4 hónapi szabadságvesztés, és 8 hónap­ra eltiltották a járművezetés­től. Mindkettőjük szabadság­vesztés-büntetésének végre­hajtását 2 évi próbaidőre fel­függesztették. XXXIII. évfolyam, 302. szám. Szombat, 1977. december 24. Villáitiiiticrjü Felkészülés a csúcsforgalomra Kaposváron, az autóbuszál­lomáson 133 autóbusz, 237 au­tóbuszvezető, 24 taxi 40 so­főrrel és 66 kalauz készülődik a karácsony előtti és a szil­veszteri csúcsforgalomra. Balogh Jánóst, az állomás vezetőjét kérdeztük: I — Mikor következett be a csúcs? — Tegnap, és a gyakorlati tapasztalat alapján még 30-ra várható hasonló. Budapestre a megszokott egy helyett két járatot indítottunk oda és vissza. Ezenkívül Zalaeger­szeg, Igái, Somogysárd. Böhö- nye, Siófok felé lesz több bu­szunk, mint más napokon. A két ünnepre összesen 25—30 mentesítő járatot küldünk. — Milyen belső tartalékot tudnak ilyenkor igénybe ven­ni? — Csütörtöktől nincs taní­tás, az »I« jelzésű diákbu­szaink felszabadultak, s'a kü­lönjárató® kocsik (amelyekre főleg májustól októberig van igény) is készen állnak a re- bevetésre. Budapestről, a Vo­lán forgalmi tisztképző tanfo­lyamáról két nappali tagoza­tos hallgatót kapunk egv-egy napra, aki a forgalom irányí­tásában és az utasok tájékoz­tatásában lesz a segítségünk­re.' Kaposvár forgalmának ja> vitására nemrégiben új jár­műveket kaptunk, s a régie­ket a helyközi vonalak erősí­tésére irányíthatjuk. — Számíthatunk-e forga­lomkorlátozásra? — Igen, ma és 31-én. A helyközi járatokon minimális mértékben: a kadarkúti, a so- mogyszili, a magyaregresi és a taszári vonalon. Ennél na­gyobb mértékű korlátozás lesz a kaposvári közlekedésben. A 7-es busz kivételével — ame­lyet 22 óra 30 percig járatunk a cukorgyári kampány miatt — 20 óra 30 után nem közle­kedik autóbusz a megyeszék­helyen. Azokat, akik a So­mogy expresszel a városba ét­keznek még elszállítjuk, utá na a buszvezetők is ünnepel­nek. Pontos és részletes tájé­koztatást az információs szol­gálatunk ad. — Lesz-e taxi? — A taxisok önvezényléses rendszerben dolgoznak, de a szerződésünk szerint bizonyos időpontokban a Volán szabja meg ítészükre a munkaidőt. Ezzel éltünk most, amikor ki­kötöttük : délután öt órakor nem hagyhatják abba a mun­kát, hanem legalább 22 óráig kötelesek tízen dolgozni. Szil­veszter éjszakáján általában három kocsit szoktunk kiállí­tani. Az idén ennek kétszere­se lesz az utcán, de ennél többre lehet számítani, hiszen a taxisok önszántukból is szí­vesen dolgoznak szilveszter­kor. G. J. Karácsonyi kenyerünk Három műszakban — oly­kor 12, sőt 16 órát is a da­gasztógépek között töltve — dolgoznak a pékek karácsony előtt. Sütik az ünnepi kenye­ret. A megyében egy-egy hét végén 1000—1100 mázsa ke­nyér készül, most ennek a kétszerese. 1930 mázsát rendel 1 a kereskedelem, s a gyárak­A tisztább Barcsért Nagy gondot fordítanak Barcson a település tisztán tartására. Az év elején ho­zott végrehajtó bizottsági ha­tározat utasította a tanács költségvetési üzemét, hogy szervezze meg a rendszeres hulladékgyűjtő napokat Eb­ben az évben — tavasszal és ősszel — meghirdették az ak­ciót. Az októberi tíz nap alatt csaknem 1100 mázsa hulladé­kot szállítottak el a háztar­tásokból, közterületekről. A hulladékgyűjtő napok alkal­mat teremtettek arra is, hogy felszámolják az illegális sze­méttelepet. Gondolnak Barcson a köz- tisztasággal kapcsolatos isme­retterjesztésre is. A költség- vetési üzem beszerezte a »Tiszta Budapestért« című propagandafilmet. Nyolc al­kalommal vetítették a nagy­községben, és csaknem kétezer ember nézte meg. Az 1977. november 3-án tartott falu­gyűlésen ugyancsak megtekin­tették a filmet a részvevők. Mind a tisztaságért »hivatal­ból felelősek«, mind a s/ű- kebb környékükön rendet és tisztaságot kedvelők számos hasznosítható ötletet merítet­tek az ismeretterjesztő film­ből. Tél a siófoki kikötőben ban tartalékolnak még 63 má­zsát Korábban azt tapasztalták, hogy a nagyobb ünnepek előtt kevesebb zsemlét, kiflit vesznek a somogyiak, s in­kább a finom pékárukat ke­resik. Felkészültek a nagyobb keresletre. 11 ezer foszlós ka­lácsot, 13' ezer finom, süte­ményt (tirolit, túrós buktát, batyut stb.) sütnek az ünne­pekre. Több készül a zsemle­cipóból és a félkilós zsemle­vekniből is. Péntek hajnalban egymás után gördültek ki a friss pék­áruval megrakott kocsik a gyárakból, és a szállítás dél­utánig tartott. Ma szintén ko­rábban indultak a gépjármű­vek, hogy az utolsó bevásár­lási napon minden üzlet még időben megkapja a kenyeret. A pékek ma délben leteszik a sütőlapátot, de az ünnepi pihenő nem tart sokáig. Ka­rácsony másnapján délután újra begyújtják a kemencé­ket és gyúrják, formázzák a tésztát, hogy kedden minden üzletben friss sütetből vá­laszthassunk. ’Xvugdfjasfa’álkozö a Zöldérlnét A kétévenként ismétlődő kedves ünnepet, a nyugdíja­sok találkozóját szerdán ren­dezte meg a Zöldért megyei vállalata. Kaposvárról két pa­noráma autóbusz indult az egykori dolgozókkal a siófoki új telepre, a Balaton környé­kén élőket egy harmadik autóbusz szállította. A válla­lat száznegyvenöt nyugdíjasa közül százhuszonegyen eljöt­tek a meghitt ünnepségre. Nemcsak azért, hogy talál­kozzanak, beszélgessenek a hajdan volt munkatársak, ha­nem azért Is, hogy ismerked­jenek egykori munkahelyük mai életével. Az összejövetel azzal kez­dődött, hogy megtekintették az új, korszerű siófoki telep­helyet a hozzá tartozó ipari létesítményekkel együtt. Az­után Balt Gyula, a vállalat igazgatója tájékoztatta a nyug­díjasokat a Zöldért mai hely­zetéről, feladatairól, gondjai­ról. A siófoki 2. számú álta­lános iskola tanulói kedves műsorral szórakoztatták a •észvevőket. Az ünnepség keretében a vállalat a balatonszárszói Vén Diófa vendéglőben ebéden látta vendégül volt dolgozóit, ée szóztizenegyen négyszáz- négyszáz forint segélyben ré­szesültek. Botlások A teniszversenyen így szól egy öreg úr a szom­szédjához: — Hallatlan, ezek a fia­tal lányok hogy néznek ma ki! Nézze csak azt ott, alig lehet egy fiatalem­bertől megkülönböztetni. — Ah, az az én lányom. — Bocsánat, nem tud­tam, hogy ön az apja. — Pardon, én az anyja vagyok. Nehéz eset A rendőr este egy kis­lányt talál az utcán. Oda­megy hozzá, és megkérdi: — Hogy hívnak, kis­lány? — Ilonkának. — Aztán mi a másik neved ? — Ilike. — Hogy hívják az apá­dat? — Apuka. Hencegés Három orvos, egy fran­cia; egy német és egy amerikai, arról vitatkozik, hol fejlettebb az orvostu­domány. — Párizsban — szól a francia — egy embernek le kellett vágni a kezét, mire műkezet adtunk ne­ki, amellyel éppen úgy dolgoziK, mint azelőtt. — Ez semmi — feléli a német —, egy ember­nek amputáltuk mind a két lábát. Műlábakat ad­tunk helyébe, és most még jobban fut, mint az­előtt. — Ez mind semmi — je­gyezte meg az amerikai '—, nálunk egy embernek a háborúban ellőtték a fejét. Műfejet tettünk rá, és ez az ember ma egyik legkiválóbb tábor­nokunk. Tettenérés Kovács tudomására jut, hogy felesége idegen fér­fiakat lát vendégül. Egy este korábban ér haza a szokottnál, és amint a szo­bába belép, tényleg egy férfit talál a feleségénél. — Kicsoda maga — ki­ált rá Kovács. — Én Nagy Ferenc szó­lista vagyok az Operában. Erre Kovács galléron ragadja, kidobja és utá­na kiált: — Az Operábaa lehet maga szólista, de vegye tudomásul, hogy ebben a házban én vagyok a szó­lista. Nehéz kérdés Kovácsné Pistikével az Állatkertben sétál. Meg­állnak az elefánt előtt, és Pistike így szól az anyjá­hoz: — Mama, megkérnélek, mesélj valamit arról, ho­gyan születik az elefánt. De nehogy azt akard ne­kem bebeszélrli, hogy ezt is a gólya hozza! Smmitäßtop Az MSZMP Somogy megyei Bizottságának lapja. Főszerkesztő: JÁVORI BÉLA. F8szerfcesztő-h. : Paál t.Aszlé Szerkesztőség: Kaposvár, Latinéi Sándor u. 2. Postacím: 7101. Telefon: 11-510, 11-511, 11-512, Kiadja a Somogy megyei Lapktadí Vállalat. Kaposvár, I.atinca Sándoi utca 2. Postacím : 7401 Kaposvár, postafiók 31. Teleron: 11-5W. Felelős kiadó: Dómján Sándor. Beküldött kéziratot nem őrzünk! meg és nem küldünk vissza 1 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahiva­taloknál és postááUézbesfiőknél. Előfizetési díj egy hónapra SO Kft Index: 25 9í7. ISSN 0133—0S0*. Készült a Somogy megyei Nyom­daipari vállalat kaposvári tízemé« tien. Kaposvár. Május 1. u. ljl. Felelős vezető: ï*rkas Bála igazgató.

Next

/
Oldalképek
Tartalom