Somogyi Néplap, 1977. december (33. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-23 / 301. szám
Pro» télben, meleg szívvel Dal Konakovóról A leghidegebb reggelre ébredtünk vasárnap. Felhajtott gallérral topogtunk a havas utcán, amíg a fekete Volga odagördült a szálloda elé, s elindultunk a Felső-Volga-parti kisvárosba, Konakovóba. Jó egyórás út volt már mögöttünk, amikor idaértünk. A régi város kék, zöld, szürke faházacskáit elhagyva, megpillantottuk a Donhovka folyót A hídon túl pedig az új város tárult elénk emeletes házaival, széles utcáival, nagy tereivel. A múlt és a jelen határa a híd. A hajdani település fejlődése azután indult meg, amikor az Auerbach család ide telepítette a kis fajanszüzemét 1829-ben Domkino faluból. Ahogy terebélyesedett a porcelán—fajanszüzem, úgy nőtt a lakosság. Mai utódja, az M. I. Kalinyim Fajanszüzem a Szovjetunió egyik legnagyobb ilyen gyára. A település második fejlődési szakasza akkor következett, amikor nekikezdtek a Moszkva—Volga csatorna építésének. Az ivankovói víztároló kialakítása miatt sok falu megszűnt, s az emberek Konakovóba költöztek. A település hamarosan megkapta a városi címet. Konakovó történetének legfrissebb lapjai a hőerőmű építéséről szólnak. Ez a város új nevezetessége. A hídon túl füstfelhőket pipál az égre a kétszázötven méteres kémény. A hőerőműnek köszönhető, hogy a város lakossága tízezerről negyvenezerre nőtt. Az energia egyre fontosabb szerepet játszik az életben, s Konakovó ma az energiagazdálkodási szakemberek Városa. Gépkocsink a Promislen- naja (Ipari) utcában, a húszezer példányú Zarja (Hajnal) városi—járási lap szerkesztősége előtt állt meg, a hó miatt nagy üggyel-bájjaL Grigorij Jakovlevics Guszarov szerkesztő szeretettel fogadott bennüket, megmutatta a szer- keszőséget, röviden ismertette a város történetét, nevezetességeit, s már indultunk is Európa legnagyobb hőerőművébe. A bejáratnál rokonszenves fiatalember várt ránk, Ve- gyiam Ivanovics Grigorjev, a hőerőmű pártbizottságának titkára. Tágas terembe vezetett bennünket. Ahogy beléptünk, azonnal a szemünkbe ötlött a sok díszoklevél a falon, a temérdek ajándék a szekrényekben. Később nagy örömmel fedeztünk fel kaposvári könyvet, cukorgyári emblémás emléktárgyat a házi múzeumban. A megye iparának és a bő vizű Volgának köszönhető, hogy ezen a helyen épült fel a hőerőmű. Az építkezés 1962- ben kezdődött, s 1969-ben fejeződött be. Az óriási üzemet 1970. május 20-án adták át teljesen. A nyolc energiablokk teljesítőképessége 2 millió 400 ezer kilowatt. A VIII. ötéves terv eredményes teljesítéséért Lenin-renddel tüntették ki őket, s fölvették A Szovjetunió 50 éve nevet Magyarországgal kapcsolatos érdekesség, hogy N. P. Galocskin, a kona- kovói építkezés irányítója hazánkban — többek között Pécsen is — szerelt hőerőműveket A pártbizottság titkára alapos hozzáértéssel beszélt a műszaki adatokról. Különösen felfigyeltünk erre, amikor egy emelettel följebb megmutatta a hőerőmű hatalmas modelljét, s elmagyarázta a működést a termelésig. Kísérőink elárulpakura beérkezésétől az áram- ták, hogy V. I. Grigorjevnek mérnöki képesítése van. — Mi az ipar igényeihez igazodunk — mondta a titkár, miközben az erőmű felé tartottunk. — Vasárnap természetesen csak fél terheléssel dolgozunk. A háromszáz méter hosszú gépteremben megilletődötten követtük a párttitkárt. Először megmutatta az egyik vezérlő- termet, majd az új számító- központot. Rá alapozva gépportás dolgozik a kapuban. Mindenkinek van egy fény képes, kék műanyag igazolványa, alul perforálva. A met- róbejárat-szerű portán a rács csak azután nvílik ki, amikor a dolgozó behelyezte az igazolványt, s a gép rögzítette az adatait. Itt nincs vita a késéseken, a számítógép pontos listát állít össze a későn jövőkről. A hőerőműnek kiterjedt a nemzetközi kapcsolata. Egy mű dolgozóival rendszeres a francia és egy NDK-beli erő- tapasztalatcseréjük. Gyakran érkeznek külföldiek, előttünk egy nappal hivatalos amerikai küldöttség tekintette meg a Moszkvának, Leningrádnak, Kalinyinnak áramot termelő óriást. Nem messze az erőműtől szerény épület húzódik meg. Az idegen el sem tudja képzelni, hogy a tudósok milyen egyedülálló munkát végeznék ott. A Szovjetunióban először itt épült fel olyan halkísérleti állomás, mely a hőerőműből kifolyó meleg vízre települt. Azóta természetesen több ilyen állomás működik már. Kedves fiatalasszony, Vera ümitri- jevna Luksina főhaltenyésztő áldozta fel miattunk a délelőttiét. — A Volgában nagyon sok a hal, a növekvő igények miatt azonban nagyon fontos az iparszerű ' haltermelés kutatása. Ez a mi fő feladatunk. Különböző kísérleteket folytatunk a süllőikkel, pontyokkal és pisztrángokkal. Vasién csőkön felkapaszkodva megnéztük a medencerendszert. Különösen furcsa volt, amikor a pisztrángok, a sebes folyású patakok nálunk is honos lakói ott cikáztak a medence falaival korlátozott birodalmukban. A világosbarna nadrágkosztümös asszony mesterséges takarmányt szórt a vízbe, s máris oda gyülekeztek a pontyok a másik medencében. Az egyikben kisebbek, a másikban már ötkilósák úszkáltak. Mesebeli világ tárult elénk, amikor kigyulladtak a sárga, kék, zöld, piros kísérleti lámpák, s bevilágították a sötét vizet A két kolléga még tartogatott egy meglepetést, elvitt bennünket az új sportcsarnokba. Tetszett a szép tornaterem és uszoda. Ha mást nem láttunk volna, akkor is éreznénk, mit jelent a hőerőmű a város fejlődésében. Kedves epizód, miként ismerték meg Konakovo nevét az egész országban. A XXII. kongresszus idején költők, zeneszerzők jártak náluk, s egy munkás nekik szögezte a kérdést, miért nem írnak dalt róluk. Két hónap sem telt el, s Joszif Kobzon már elénekelte Mark-Lescsenszkij—Felc- man dalát Konakovóról és a tavaszról. Lajos Géza—Leskó László i ■ A-' A koroná i és a koronázási ékszerek A korona legértékesebb és legismertebb történelmi ereklyénk. Értékét nem annyira nemesfém- és drágakőtartalma határozza meg, hanem az, hogy a magyar állam születésének szimbólumaként társadalmunk különleges becsben tartja. A koronát két részből illesztették össze. A felső rész a két íves aranypántból álló, úgynevezett latin korona, melyet István királyunk kapott 1000-ben II. Szilveszter római pápától, s mellyel az állam- alakítás tényét demonstrálóán Istvánt megkoronázták. Alsó részét 1075. táján VII. (Du- kász) Mihály bizánci császár ajándékozta I. Géza királynak, ez az úgynevezett görög korona. A latin korona íves aranypántjai és az azokon látható rekeszzománc apostolképek olasz mesterek munkái. Az ezüsttel ötvözött aranypántokat gazdagon díszítették drágakövekkel, rubinnal, zafírfal, igazgyönggyel. A tetején, a pántok találkozásánál látható 73x73 mm-es nagy Krisztuskép és az apostolképek a re- keszzománcos technika legrégebbi, ismert olasz művei közé tartoznak. A csúcson levő kép a trónon ülő Krisztust ábrázolja, két oldalán a korabeli katolikus liturgiának megfelelően ciprusfa áll. Fejmagasságban a napét és a holdat látjuk. A Krisztus-képből emelkedik ki a gömböcs- kékben végződő kis aranykereszt, melynek ferdeségét egy történettel magyarázzák: a XIV. században bajor Ottó herceg tulajdonába került a korona, s elindult vele, lovon Magyarországra, hogy ott fejére tétesse. Útközben a korona kiesett a nyeregkápából, s állítólag az esésnél ferdült el rajta a kereszt. A pántokon a Krisztus-képtől jobbra Péter és András, balra Pál és Fülöp, fölötte Jakab és Tamás, alatta János és Bertalan ap>ostol zománcportréi helyezkednek eL Négy apostol képe hiányzik, valószínű, hogy amikor a két koronát összeillesztették, nem tudtak mit kezdeni négy kis zománcképpel. A rekegzzománclapok színezése elég kezdetleges, de élénk: zöld, kék, vörös, fehér és sárga. A zománc jó minőségű, átvészelte egy évezred viszontagságait A mostani korona alsó részének, a Dukász-féle koronának művészi kivitele szebb, ábrázolási módja megraga- dóbb. Ez a nyitott, párta alakú korona ugyancsak két részből tevődik össze, egy alsó abroncsból és egy hozzá- forrasztott diadémból áll. Az abroncs közepén, a homlok fölötti részen itt is Krisztuskép látható. Ahogyan a latinA korona, a jogar és az országalma másolata. (A Magyar Nemzeti Múzeum tnlajdon&á koronán, itt is két ciprusfa között ül, de a római ábrázolástól eltérően itt vállmagasságban görög betűs monogramját látjuk. Az abroncson Mihály és Gábor arkangyal, György és Demeter, Szent Kozma és Szent Demjén mellképei sorakoznak. De megtaláljuk itt Dukász Mihály bizánci császár, Bíborbanszüle- tett Konstantin és I. Géza királyunk mellképét is. Minden képen görög cirillbetűs felirat jelzi, kit ábrázol a kép, és az 1074 és 1077 között uralkodó Géza képén ez a felirat olvasható: »-Géza, Turkia hű (hívő) királya.« A Turkia megjelölés a korabeli bizánci értelemben Magyarországot jelentette. Az abroncs alsó széléről két oldalt négy-négy, hátul egy, összesen kilenc aranyláncocska lóg le, a bizánci koronák jellegzetes díszei, minden aranylánc végén eredetileg levél foglalatú drágakő volt A zománcképek minősége, az ékkövek köszörülése és csiszolása a kor legjobb színvonalát mutatja, az alapra karcolt rajzok igazi művészek kezére vallanak. Az alsó abroncs felső részére oromdíszeket forrasztották. A koronákat valószínűleg III. Béla (1172—1196) idején egyesítették. Az időpont máig is vitatott. A középkori források és a tárgyi emlékek vizsgálata különböző feltevésekre vezették a történészeket Az átalakítás miatt egyes kutatók azt állítják, hogy a felső rész nem István koronájából, hanem egy korabeli könyviedéi aranypántjaiból származik. A felső rész rekeszzománcos portréit ugyanezen források Molnár Zoltán Eljegyzés Komfort nincs, de van vadregényes miliő... Lajos bácsi nyilván hajlandó megfőzni valami pompás ételt Vagy lehet kivinni különleges szendvicseket, italt... Tudja az ördög. Elmélázott Persze, kocsi kell. Azaz kocsik kellének. Akkor meg itt is van mindjárt egy kellemetlenség; Apu nem ihat semmit. Nem mintha olyan nagy ivó volna, de a megfelelő hangulathoz ez mégis... Azt sem lehet tudni, hogy Tibor szülei miként fogják fel az egészet Nem ismerte még a táplálkozási és ivási szokásaikat. Kocsijuk van, bár csak egy ócska Volkswagen, látta egyszer, ütött-kopoth mint Noé bárkája; nem kelt valami jó benyomást Jó benyomást, de hát kiben? Gusztiékban, például. Guszti feleségében elsősorban. Bár az nagyon kétséges, mi indítja meg erősebben, mikor érzi nagyobb vállalásra kötelezve magát ha több, vagy ha kevesebb kilátása van az ifjú párnak. A vér szerinti apa státusát ő is tiszteli. Klári — így hívják a volt férje mostani feleségét — egyszerűen nem teheti, hogy ne gondoljon a saját gyermekeire; neki is lesz még várnivalója az ő elvált férjétől. Ehhez nem árt neki, ha erkölcsi alapot szerez. Ha majd azt mondhatja, hogy ők is, ugye, a férje első házasságából otthagyott leány hozományából igazán szépen kivették... vagy hogy is... odatették a részüket. Ezt ez a Klári persze hirdetni is fogja. Annyi baj legyen, inkább hirdesse, csak adjanak. De hol is tartott? A Volkswagen; a közlekedés. Aludni ott nem lehet, azon az indián- telepien, semmi esetre sem. Még ha szombat estéről maradhatnának vasárnap reggelre, akkor sem. Hacsak nem sátrakban; Lajos persze még ezt is kitalálhatja. De nem, azt nem! Akkor pedig valakinek, azaz valakiknek haza kell vezetni a kocsikat. Gusztiéknak meg nincs is kocsijuk. Tudnak-e maguk gondoskodni róla, vagy segíteni kell nekik? Megint Klárit látta. Azt mondja: — Ha azt akarjátok, hogy ott legyünk, szerezzetek nekünk kocsit! Vigyetek ki! — Vagy ez is elképzelhető: — Nem sajnáltatjuk le magunkat, nekünk kell kocsit szerezni 1 — mondja a gyámoltalan férjének. De ha szerez, akitől szerez, az is egy fő; talán az öccse; de az meg a feleségével már két személy. És nagymama? A saját anyjára gondolt, csak arra, mert Apu anyjának tulajdonképpen semmi köze ehhez a gyerekhez. Gusztinak meg szerencsére már senkije sem éi. Ezek csak úgy cikáztak a fejében, miközben Lajos bácsi valóban elmondta, hogy ő majd megfőzi az ünnepi ebédet vagy vacsorát. Egytál ételt természetesen; birkapaprikást vagy halászlét. Ez persze jó; hadd főzzön. De a birkát nem lehet megenni. Legalábbis civilizált városi embernek. A halászlé meg magában nem étel. Valami frissen sült kellene, flek- kenféle. — Lajoskám, erre még ráérünk, addig még kitaláljuk. De ki kezdje el az egészet? Ki vesse föl? Ki szervezze? Ki hívja meg a vendégeket? — Csakis te ! — mondta Lajos bácsi. És Gitta megértette, hogy ezzel röviden megint el is döntötte a kérdést Mert valóban, ki is? Csak önmagában bízhatott Ebben a dologban sem a vér szerinti, sem a nevelő apára nem számíthatott, és nem is volt rá alkalmas egyik sem. Persze, ak^or majd azt mondják, hogy én mindent előre elterveztem, a felajánlásokat, a hozomány összekol- dulását, vagy ki tudja, minek nevezik... Nem is az a baj, hogy rájönjiek, istenem, csak legalább a látszatot lehetne valahogy megőrizni. — És ha te, Lajos, egyszerűen meghívnád a fiatalokat a csónakházba, csak úgy ötletszerűen, hiszen miért is ne hívhatnád?'Azután majd fokozatosan alakulna ki, hogy ők kitalálnák, csak úgy támadna egy ötletük: elhívják a szülőket is, és amikor már minden együtt van, akkor megint valaki kitalálja, hogy ez éppen az eljegyzés is lehet, és ha már eljegyzés, akkor ... Most majdnem kimondta, hogy akkor jöhetnek a felajánlások, de észbekapott. — ... akkor ... minden így szépen elrendeződne... De Lajos bácsinak olyan érzékeny füle volt; rögtön felütötte a fejét. — Mi rendeződne még el? — Mi? Hát semmi, csak az egésznek a spontaneitása. — De Gittám, ha spontán, akkor már nem igazi. Hiszen te látványosnak képzeled. Ha látványos, akkor már nem lehet spontán. — Igazad van, Lajos, megint igazad van. Hát akkor __ szóval ... ezt még kitaláljuk. Fő, hogy tudjuk, milyen nyomon kell tovább gondolkodnunk. t folytatjukJ XIII. századi magyar ötvösmunkának mondják. Állításukat azokkal a forrásokkal támasztják alá, amelyek szerint 1044-ben, amikor III. Henrik császár Ménfőnél legyőzte Aba Sámuelt, bevonult Székesfehérvárra, ott megkaparintotta a koronát, és azt visszaküldte Rómába, ahol annak örökre nyoma veszett A későbbi klrályábrázoláísökoa azonban ott látjuk István koronáját, és ez az előző állításokkal szemben jobban valószínűsíti a felső rész eredetiségét. A görög korona, vagyis az alsó rész zománcképei keletkezési időpontja az 1074 —1077 közötti évekre tehető, amennyiben a bizánci császári udvar aranyműves műhelyében készültek. Itt is megoszlanak a vélemények, mert egyes kutatók a zománcképeket magyar ötvösművész keze munkájának tartják. A korona mérete, súlya az átalakítás után sem volt állandó: a karbantartással, a bélés időnkénti felújításával némileg módosult az évszázadok folyamán. Súlya a múlt században, a bélés felújítása után, 1867-ben 2056 grammot tett ki. Belső átmérője egyik irányban 21,6. a másik irányban 20,3 centiméter. A korona a legfontosabb koronázási jelvény. Mellette azonban más műkincsek is szerepet kaptak a koronázási aktusban. A jogar is két részből áll. A más jogarokétól eltérő alakú, 34 centiméter hosszú aranyozott, ezüstdíszes nyélre hét centiméter átmérőjű kristály- gömböt illesztették. Ez utóbbira oroszlánra emlékeztető, mesebeli állatalákókat véstek. A jogarról lecsüngő aranyláncok, valamint a kristálygömb vésetei bizánci eredetűeknek látszanak. A nyél III. Béla idejéből származó, magyar ötvösmester műve. Az országalma a legfiatalabb koronázási jelvény. Aranyozott fémlemez golyó, felül kettős kereszttel, oldalán Anjou-kori magyar címerrel; minden jel szerint Róbert Károly vagy Nagy Lajos koronázására készült III. Béla királyi pecsétjén azonban, már szerepel az országalma Valószínű, hogy ez elveszett, és az Anjouk pótolták a hiányt. A korona sokáig a hatalom velejárója volt, ez az arany fejdísz jelentette a királyi hatalom jogosságát, az ő neve- ben gyakorolták, a törvényt Ezért sokáig a hatalomért vívott harc középiJontjában volt, riasztó és regényes kalandok estek meg vele, míg végül a II. világháborúban [ amerikai kézbe került. Két évtizedes, következetes elvi békepolitika, hazánk eredményei, Magyarország növekvő nemzetközi tekintélyének következménye, hogy korona történetének hama-' rosan új szakasza kezdődik. Mint arról olvasóink értesültek már, a koronát és a koronázási ékszereket ünnepélyes keretek között Budapesten adiák át az Egyesült Államok képviselői, jogos tulajdonosának; a magyar népneftl
