Somogyi Néplap, 1977. december (33. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-21 / 299. szám

Várják az ötleteket

Új fórum

a propagandistáknak

Végletek helyett hathatós támogatást

Régi kívánságuk a somogyi propagandistáknak, hogy rendszeresen tájékoztassák őket a megye, az ország, a nemzetközi élet legfontosabb kérdéseiről. Ez nélkülözhetetlen a politikai tömegoktatás színvonalának emeléséhez, a propagandisták és a hallgatók közötti eszmecseréhez.

Ezért üdvözöljük örömmel, hogy a Kossuth Könyvkiadó gondozásában megjelent a Propagandista, az MSZMP KB agitációs és propaganda- osztályának folyóirata. Hivatása a párt politikájának, ideológiai munkájának szolgálata lesz. A Központi Bizottság 1976. októberi határozata nyomán már eddig is nagyobb támogatást kapnak a propagandisták ahhoz, hogy mindjobban és eredményesebben végezhessék igen fontos munkájukat A kéthavonként megjelenő Propagandista szintén egyik formája a segítségnek.

A folyóirat többek közöt! azt tűzte célul, hogy segíti a pártoktatók elméleti és gyakorlati tevékenységét fejleszti a módszereket, nyilvánosságot ad a bevált, terjesztésre méltó tapasztalatoknak, s ha szükséges, feltárja a propagandamunka gyakorlatának esetleges hibáit. S hogy kihez kíván szólni az ízléses, új kiadvány? Elsősorban a párt propagandistáihoz, de rajtuk kívül a társadalmi és tömegszervezetek propagandistáihoz, valamint a marxizmus—leninizmus oktatóihoz az egyetemeken és főiskolákon.

A Propagandista kézikönyv formájú, ízlésesen szerkesztett, sok képpel illusztrált. Az első számban olyan közérdeklődésre számot tartó cikkek jelentek meg, mint Vass Henrik írása: A szocialista internacionalizmus — a szocialista országok államközi kapcsola-' tainak alapelve. Lipkovics Károly a Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a békés egymás mellett élésről, Trásel László a politikai meggyőzés

A kormány a közelmúltban több olyan kérdésről döntött, amely a nyugdíjasokat és a nyugdíjkorhatárt elérő dolgozókat érinti.

Egymillió 900 ezer embert érint az a múlt héten bejelentett intézkedés, hogy 1978. január 1-től fölemelik a nyugdíjak és egyéb ellátmányok évi automatikus növelésének alsó határát Általános érvényű szabály, hogy a nyugdíjak összege évente 2 százalékkal nő, a kisebb nyugdijak és ellátmányok azonban valójában évek óta ennél nagyobb mértékben emelkednek, mert a kormány az emelés összegszerű alsó határát időről időre külön megszabja. A hav> nyugdíj emelésének legkisebb összege 1974—75-ben 30, 1976 —77-beir 50 forint volt, 1978. január 1-től pedig minimálisan 70 forinttal emelkednek a nyugdíjak. Ez a fejlesztés 2 százalékkal nagyobb emelést jelent mindazoknál, akiknek a nyugdíja nem éri el a 3475 forintot. A rendelkezés az összes nyugellátásra, baleseti járadékra, hadigondozási pénzellátásra, átmeneti segélyre, rendszeres szociális segélyre és járadékra, a vakok járadékára egyaránt kiterjed

Nagyobb lehetőséget kaptak a nyugdíjasok arra is, hogv nyugdíjuk fenntartása mellett munkát vállaljanak. Mint ismeretes, a nyugdíjasok általában 840 órát, néhány munkakörben 1260 órát dolgozhatnak évente, sőt az egészség- ügyi, oktatási, gyermek- és szociális intézményekben és a közforgalmú gyógyszertárakban takarítóként, ezenkívül a népgazdaság bármely területén portásként, éjjeliőrként.

szerepe az ideológiai munkában témáról írt. A kitüntetett propagandisták rovatban a somogyiak neve is szerepel. Ezenkívül érdekes portrét közöl a folyóirat Nándorfalvi Nándor propagandistáról, a Idsgyaláni Egyesült Erő Tsz elnökéről.

A folyóirat fontos fórum lehet az ország propagandistáinak tevékenységében. A szerkesztőség éppen ezért már az első szám elolvasása után várja a véleményeket, igényeket Azt is megfogalmazták, hogy szeretnék az olvasókkal együtt írni a Propagandistát. Ez elképzelhetetlen anélkül, hogy ne kapjanak jó ötleteket, kidolgozott javaslatokat, érdek- !ődésre számot tartó tapasztalatokat, s természetesen kérdéseket mindenhonnan, így Somogyból is.

A kiadvány elméleti, módszertani segítséget ad, időszerű ideológiai kérdésekről tájékoztat, ismerteti a propagandamunka magyar és nemzetközi tapasztalatait. Az első szám is mutatja, mint képzeli ezt a szerkesztőség. Barta Lajos már most felvázolja a módszertani rovat terveit. Találunk könyv- és folyóiratismertetést, azután ismertetőt a pártoktatás rendszeréről. Ez jól hasznosítható a tanfolyamvezetők mindennapi munkájában.

Győri Imre azt írja a folyóirat beköszöntőjében: »Azt várjuk a most útjára induló folyóirattól, hogy legyen aktív részese a marxista köz- gondolkodás alakításának: ne csupán a marxizmus—leninizmus tanítását és tanulmányozását segítse elő, hanem annak mindennapi alkalmazását is.-« Egész biztos, hogy a propagandisták új fóruma betölti majd ezt a hivatását. Régóta várták mindenhol egy ilyen jellegű folyóirat megjelenését, s most már az olvasókon is áll, hogy kérdéseikkel, ötleteikkel segítsék a szerkesztőket.

fűtőként korlátlanul vállalhatnak munkát. Ugyancsak korlátozás nélkül vállalkozhattak eddig munkára azok, akiknek havi nyugdíja nem volt magasabb 1160 forintnál. 1978. január 1-től ezt az 1160 forintos határt 1400 forintra emelik Akinek tehát nem lesz a nyugdíja havi 14Q0 forintnál nagyobb, nyugdíja mellett bármennyi munkát vállalhat

A munkaerőhelyzet szempontjából az a kedvezőbb változat, amikor a nyugdíj igénybevétele nélkül, teljes munkaidőben dolgoznak tovább azok, akik egyébként megszerezték a nyugdíjjogosultságot. Munkájukkal racionálisabban lehet gazdálkodni, és az összmunkaidő-alapol is nagyobb mértékben növeli ez a megoldás, ezért a kormány évek óta továbbdolgozásra nyugdíjpótlékkal is ösztönzi a dolgozókat. A fizikai dolgozók nyugdíjuknak annyiszor hét, a nem fizikaiak pedig annyiszor 3 százalékát kapják pótlékként, ahány évet tovább dolgoznak teljes munkaidőben nyugdíjkorhatáruk elérése után. Az ösztönző nyugdíipót- léknak azt a korlátot szabták, hogy a nyugdíj a fizikai dolgozóknál a pótlékkal együtt sem haladhatta meg az átlagkereset 95, más kategóriákban pedig a 90 százalékát, A Minisztertanács ezt a korlátozást megszüntette, s a jövőben az átlagkereset 100 százalékának megfelelő nyugdíj is elérhető mindkét kategóriában, természetesen abban az esetben, ha az eltöltött munkaidő alapján ez jár. További kedvezmény, hogy az öregségi nyugdíjra jogosultság megszerzése után nyugdíj nélNem nehéz elképzelni, hogy az a mintegy hatezer munka- védelmi őr, ezernyi üzemi, társadalmi jelügyelő, aktíva, aki ez idő szerint Somogybán ellátja feladatát, miért vállalta ezt a megbízatást. Azárt, hogy segítse megóvni önmaga és társai testi épségét a munkahelyeken. Tevékenységükről nemrég nagy elismeréssel mondott véleményt a Szak- szervezetek Somogy megyei Tanácsának több tagja. Nekik és a százhúsz vizsgázott társadalmi munkavédelmi felügyelőnek, valamint a mintegy száz munkavédelmi technikusnak, illetve szakmérnöknek is tulajdonítható, hogy eredményesebbé vált a megelőző munka, és végső soron jelentősen csökkent a balesetek száma a megyében az utóbbi tíz évben.

A fejlődést jól mutatja, hogy 1966-ban mindössze száz társadalmi aktíva segítette a szakszervezeti megyebizottságok munkavédelemmel ösz- szefüggő nevelő, irányító, számon kérő és ellenőrző tevékenységét, és mintegy kétezer társadalmi aktívát, illetve munkavédelmi őrt foglalkoztattak az üzemi szervek.

Erősödött a munkavédelem társadalmi bázisa Somogybán. Ez az erősödés kifejezésre jutott abban is, hogy tavaly már a megye száz vállalatánál szerveztek munkavédelmi vetélkedőket, melyeken az ott dolgozóknak csaknem a fele vett részt (számuk 1966-ban csupán ezerkétszáz volt). A Somogybán rendezett versengések egyike-másika túlnőtt a megyehatáron. Például nálunk rendezték meg a tégla- és cse- répipaTi dolgozók országos vetélkedőjét, és Somogy volt a színhelye az ÉDOSZ megyebizottsága által szervezett, több megyére kiterjedő vetélkedősorozatnak is. Az építők, az ÉDOSZ, a HVDSZ és a MEDOSZ megyebizottsága jó néhány — színvonalas — kiállítást is rendezett, együttműködve az érintett üzemekkel. A szocialista brigádok vállalásaiban megtalálhatók a munkavédelmi helyzet javítását célzó vállalások, vetélkedőikül teljes munkaidőben tovább dolgozók pótszabadságot kapnak, mégpedig az első évben 3, a második évben 6, a harmadik évben 9, a negyedik és minden további évben 12 napot. Ez természetesen az egyéb címeken járó szabadságon, jutalomszabadságon, pót- szabadságon felül jár.

A munkaügyi miniszter rövidesen rendeletet ad ki, és a SZOT-szabályzat is megjelenik az intézkedések végrehajtására. A vállalatokat felkérik, hogy tájékoztassák dolgozóikat a nyugdíjkorhatár utáni továbbdolgozás lehetőségéről, és ehhez igyekezzenek megteremteni számukra a megfelelő feltételeket.

ken pedig ugyancsak szerepei ez a téma- 1966-ban 1603 szocialista brigád 11871 tagja, tíz évvel később már kétszer ennyi közösség majdnem 38 400 tagja vett részt ebben a tevékenységben...

Tömegek végeznek hathatós munkát a balesetek megelőzése, munkatársaik egészségének védelme érdekében, s mint említettük, igyekezetük, eredménye megmutatkozik a statisztikai adatokban, a balesetek mérséklődésében. De még eredményesebb lehetne a munkája ennek a több ezer dolgozónak, ha a munkahelyeken mindig »zöld utat« kapna a társadalmi aktívák, a társadalmi munkavédelmi felügyelők befolyása. Ha több segítséget és útbaigazítást kapnának az üzemi szakszervezeti bizottságoktól, s oktatásuk nemcsak alkalomszerű, hanem rendszeres lenne.

Szóltunk jó példákról és arról, hogy ezek száma több is lehetne, ha hathatós üzemi támogatást élvezne a munkavédelem. Érdemes szó szerint idézni az SZMT munkavédelmi osztályának ezzel kapcsolatos, tapasztalatokra alapuló megállapítását: »Több üzemben a vezetők nem tesznek hatékony intézkedést — csak sürgetésre — o veszélyforrások megelőzésére, s nem mindenütt gondoskodnak idejében a vállalati munkavédelmi szabályzat módosításáról, korszerűsítéséről. Előfordul, hogy az ismétlődő oktatások, vizsgáztatások alkalmával — a munka- védelmi kötelezettségek számonkérésekor — nem fordítanak kellő figyelmet ezeknek a szabályzatoknak az ismertetésére. Nem mérték fel mindenhol pontosan, hogy hol, milyen egészségi ártalmak — például káros zajoknak, vibrációs, ártalmaknak — vannak kitéve a dolgozók, s ezek megelőzése, illetve kiküszöbölése érdekében ritkán kezdeményeznek hathatós intézkedéseket. Egyes szakszervezeti szervek elhanyagolják vagy felszínesen gyakorolják jogaikat, és a mulasztások, a rossz döntések ellen nem mindig emelnek kifogást...«

Ebben a megállapításban van az előrelépés kulcsa. Ha ugyanis megszűnnek ezek a kifogásolható hiányosságok, sokat javulhat a munkavédelem Somogybán. Az idézetből az is kitűnik, kinek, kiknek a kezében van ez a kulcs: az üzemi szakszervezeti bizottságok hallassák szavukat minden olyan kérdésben, mely a munkavédelemmel függ össze. A dolgozók érdekeinek védelme, képviselete nem képzelhető el következetes baleset- elhárítási megelőző tevékenység nélkül! Somogybán több ezren társadalmi munkában fáradoznak e cél megvalósításán, s példájuk nemcsak elismerésre, hanem követésre is érdemes.

H. F.

Büfékocsi a gyárban

A kaposvári elektronesőgyárban mozgó büfés kínálja a munkásnőknek a frissítőt: az üdítő italt és a kávét.

I» G.

Újabb intézkedésekkel ösztönzik továbbdolgozásra a nyugdíjjogosultakat

Szözbeszéd után

T

örvény született. A parlamenti döntés előtt^ egy ifjú somogyi képviselőnő is elmondta a véleményét. Munkatársamtól, aki ott volt a törvényalkotás házában, és másoktól is tudom: nagy figyelemmel hallgatták a felszólalását. Hetekkel előbb értesültem róla, hogy készül. Számol, elemez, gyötrődik, valami jót akar; olyat, ami Somogy — és más, nemrég iparosított megyék — munkásainak az érdeke. Vagyis az országé. Napközben izgatottan figyeltem a rádiót, váriam a híreket, és ott álltam a telexgép előtt, amikor a Magyar Távirati Iroda — külön kérésünkre — részletesebben kopogtatta le az ifjú munkásnő gondolatait, mint más lapok számára. Nem-titkolom: szorítottam érte. Azért, hogy ne kínlódjon lámpaláztól, hogy nyugodt legyen és magabiztos; őszinte, higgadt és szókimondó; olyan, amilyennek megismertem az egyéniségét. Országgyűlési képviselő, mi választottuk. És most mondta el a »szűzbeszédét«. Először hallották hangját az ország házában. Nem hiszem, hogy bárkiben is csalódást keltett volna. Másnap reggel már eredetiben olvastam a mondanivalóját. Arról beszélt, ami évek óta foglalkoztatja a megyét, az országot, s mindazokat az embereket, akik az ipartelepítési politika áldásait és — nem a politika, hanem a mindennapi gyakorlat — gyötrelmeit érzékelték.

Törvény született. Nem dr. Horányiné Fehér Zsuzsa »jóvoltából«, de tudom: gondolataival, személyes tapasztalataival ő is hozzájárult e társadalmi fejlődést elősegítő, a népgazdaság érdekét kifejező döntéshez. S jóllehet nem róla szól mai jegyzetem, azt hiszem, valamennyien büszkék lehetünk: képviselőnőnk szüzbeszéde az elevenbe talált.

Törvény született. Azt szokták mondani: időszerű volt, jó, hogy foglalkozott e témával a parlament. A döntés nyomán — nem türelmetlenül, de izgatottan — várjuk szellemének terjedését, a »kötelezvény« mielőbbi végrehajtását. Hiszen annyit beszéltünk, ann3’it vitatkoztunk, cikkeztünk már a trösztök és gyáraik, a nagyvállalatok és gyáregységeik. a gyárak és telephelyeik feszültséget szülő ellentmondásairól! Azt hiszem, nem kétséges az olvasók előtt: a vállalati törvény megszületéséről van szó. Örülök és lelkesedek érte. Nem valamiféle »kincstári« optimizmussal, hanem azt érzékelve — Somogybán sok gyáregységünk, telephelyünk lévén —, hogy valami megváltozik.

Tudom, hogy Budapesten él az ország lakosságának egyötöde. Tudom, hogy minden magyar ember büszke — és okkal — szeretett fővárosunkra. De »érdekes« módon a tudomány, a művészet, a kultúra világában már korábban »kiderítettélk.«, hogy a főváros nem az ország. A decentralizálás, a »vidék is Mágyarország«-szellem előbb hódított teret, és sikerre, vezetett. (Nem akarom felsorolni a Tudományos Akadémia »kihelyezett« intézményeit, az irodalom, a színházi világ, a művészet vidéki fellegvárait.) Annyi bizonyig: egyszer már Budapest is büszke lehetne az országra, még a mezőgazdasági jellegű megyék iparára is. amely gazdasági, szellemi és kulturális életünk megalapozója. Jó volna, ha már nem »mennének le« a főhatóság képviselői vidékre, és nem »utaznának föl« az emberek Budapestre, hanem egymáshoz mennének a kölcsönös érdekek és megbecsülés alapján...

M gszületett a vállalati törvény. Vártuk, és okkal lelkesedünk érte. Időszerűségét múltbeli példákkal bizonyítom. Pedig nem emlegetem már az Újpesti Cérnagyárat, ahol az 1800 tonnás évi termékmennyiségből 1200-at Nagyatádon állítanak elő, s mégis »öfc« a »telep«, hogy itt gyártják az exporttermékek nagyobbik részét, s évekig mégis az volt a »meghatározó«. hogy Nagyatádon »képzetlen a munkaerő«. Nem emlegetem az Egyesült Izzó Kaposvári Elektroncsőgyárát, ahol még mindig az »olcsó munkaerőből« akar »meggazdagodni« a nagyvállalat úgy, hogy se távlati profilt nem biztosít, se olyan tervet, melyet a munkáslétszám növelése helyett korszerű eszközökkel, termelékenyebb munkával lehetne teljesíteni. A megyei vezetők erőfeszítése, tárgyalássorozata; vitáik, számos cikkünk nem volt »pusztába kiáltó szó«. Az új törvény bizonyítja ezt.

De hadd beszéljek most a Danuvia 4. számú gyáráról, o nagyatádi munkásközösségrőf amelynek példája igazolja: a vállalati törvény a huszonnegyedik órában született. Mert — és higgyék el, nem valamiféle »túlbuzgó patriotizmus« szülte a gondolatot — néhány vezérigazgató még ma is »hitbizománynak«, azaz sajátjának tekinti a nagyvállalatot, és »kisöcsémnek« a vidéki gyáregységeket. Nagyatádon például új üzemcsarnokot építettek, és hatvan fiatalt képeztek ki a szerszámkészítésre, amikor hirtelen termelési igazgatóváltás zajlott le Budapesten. Az új igazgatónak más elképzelése született. A hatvan szerszámkészítőből harminc már nincs a gyárban; a többiek is kétségbeesve menekülnének, mert nem kapnak képzettségüknek megfelelő munkát. Az új vezető ugyanis más feladatot szabott; a csarnokban nem szerszámokat gyártanak. Nem árt tudni, hogy egy hatéves gyáregységről van szó, amely öt évig »ráfizetésért dolgozott«. 1976-ban végre 3,5 milliós nyereséggel zárták az évet. A munkások először érezhették, hogy erőfeszítésüknek van értelme és eredménye. Hajtóerő ez? Senki sem vitathatja. 1977-ben 12 milliós nyereséggel számolnak, ötszáz ember dolgozik ott. és együtt gondolkodik a vezetőkkel. De mi lesz velük 1978«*,an?

»Betoppant« egy újabb »baklövés«. A nagyvállalat központjában valaki felelőtlenül kötött szerződést külföldi partnerével. A végrehajtás persze a nagyatádi munkásokra, vár. Egy termék — igazán mindegy, hogy miről van szó — eladási árát 20 660 forintban állapították meg. És Nagyatádon kiszámították : az önköltsége 36 000 forint. Kész ráfizetés. Ezt közölték a nagyvállalat ..központjával, hiszen a hibás szerződéskötés miatt a nagyatádi gyáregység — ahol még mindig 20 százalékkal alacsonyabb a bérszínvonal, mint Pesten — 1978-ban előre láthatóan 15 milliós veszteséggel fog zárni! Huzakodás. A központban — válaszként — elhatározták : »kísérletképpen« a nagyatádi gyáregységben

próbálkoznak meg a »centrális tervezéssel«. (Hogy ködösítsék a hibákat.)

A 4. sz. gyár tiltakozott, érveket sorolt. A központot azonban nem tudták meggyőzni. Üjabb följegyzés született Erre a válasz: szóban? írásban? Inkább szóban, mert annak nincs nyoma: »Megfogtatok bennünket, annyi ellenérvet sorakoztattatok föl, hogy 1978-ban nem vezethetjük be a »centrális tervezést.« És akkor mi lesz? Tervezzenek kevesebb veszteséget, majd a többit valahonnan »dotálja« a nagyvállalat. Magyarán: ködösítsük el a megfontolatlan szerződéskötést. Kit érdekel, hogy ettől még a népgazdaság 15 milliós kárt szenved?

S zóval éppen ideje volt. hogy megszülessen a vállalati törvény. Dr. Horányiné Fehér Zsuzsa csak a Mechanikai , Művek marcali gyáregységéről beszélt, s jó példaként a Május 1. Ruhagyár marcali munkahelyéről. A téma azonban sokkal átfogóbb ennél. Volt alkalmam megkérdezni a munkások véleményét Örültek a törvénynek. Csupán azt tették szóvá: vajon nem kell-c évekig várni hogy szelleme, lényege behatoljon a köztudatba, és meghatározza a nagyvállalatok »vezéregyéniségeinek« gondolkodását?

A szűzbeszéd után megnyugodtam. Törvény született Mar csak az van hátra, hogy tovább szaporodjék hazánkban a törvénytisztelők száma.

távon Béla