Somogyi Néplap, 1977. december (33. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-18 / 297. szám
Új aranykor? A tőkés világ aranytermelése az elmúlt fél évszázadban — jelentős ingadozás mellett — lényegében évente 1000 tonna körül stagnált. (Ennek értéke a jelenlegi aranyárat figyelembe véve kb. 4,5 milliárd dollár.) A legutóbbi rekordév 1940 volt. amikor 1165 tonna arany került felszínre. 1974-ben 1015 tonna és 1976-ban 955 tonna. A stagnálás szembetűnő, hiszen a többi fém, sőt, nemesfém termelése az elmúlt évtizedekben jelentősen nőtt. Mi az oka, hogy a pénzforgalom és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok gyors bővülésének korszakában az aranytermelés ilyen nagy mértékben lemaradt? Az okok között több tényezőt szükséges megemlíteni, mert hiba lenne, ha azt egyedül a ^geológiai feltételek romlásával magyaráznánk, mint ahogy azt általában a polgári közgazdászok teszik. Tagadhatatlan, hogy a XIX. század nagy aranyláza óta a tőkés világban kiemelkedő jelentőségű, gazdag érclelő helyekre nem bukkantak; a bányákból származó ércek fémtartalma egyre csökken (az ötven év előtti átlagot 100-nak tekintve 1976-ban 40 százalék a fémtartalom aránya), a bányászoknak mind mélyebbret kell hatolniuk, ami az aranykitermelést évről évre nehezebbé és kötlségeseb- bé teszi. Olcsóbb emberi erővel Az aranybányászatban a modern technika térhódítása lassabb volt, mint a többi bányászati ágazatban, mert a kitermelés gépesítésérjek lehetősége és az afrikai munkaerő olcsósága egymással versenyző tényező, s a dél-afrikai társa- sadalmi viszonyok mellett e munkaerő embertelen kizsákmányolása a tőkéseknek gazdaságosabb volt, mint a tőke- befektetést igénylő gépesítés, automatizálás. A, 1929—1933-as világgazdasági válságot követően az aranyár monopol jellegű lett, s hosszú évtizedekig a mesterségesen alacsonyan tartott aranyár érvényesült. Ez oda vezetett, hogy csak az alacsony önköltséggel termelő bányák maradtak versenyképesek, bár egyes országokban (pL Kanadában) az aranytermelést állami támo" gatásban részesítették. Ezért szorult vissza jelentős mértékben az Egyesült Államok aranytermelése, s ezért tört előre a dél-afrikai aranytermelés, ahol a leszorított aranyár is biztosította a profitot A világ legnagyobb aranytermelő állama a Dél-afrikai Köztársaság, mely a tőkés világ aranytermelésének 70—80 százalékát adja. Az aranytermelésben becslések szerint a második helyen a Szovjetunió áll, ahol évről évre új lelőhelyeket vesznek művelés alá, a legkorszerűbb — gyakran automatizált — kitermelési technológiával. Az arany mint meiiéktermék A két vezető •illám mellett majdnem/ minden országban található arany, valamilyen kis mennyiségben. Többnyire mint társércet bányásszák, például Peruban, ahol a rézércfeldolgozás mellékterméke az arany. Az arany korábban elsősorban a pénzforgalom szüksé- leteit szolgálta; a XIX. század első felében a kitermelt arany 65—70 százalékát aranyérme- verésre haszánlják fel. Ez természetes volt, hiszen a pénzforgalom körülbelül 30 százaléka aranyérmében bonyolódott le, és az áruforgalom bővülése, valamint az érmék kopása ennek állandó kiegészítését követelte meg. Ahogy csökkent az aranyérme forgalma, úgy szorult vissza az aranyfelhasználásban ez az igény. Az első világháború előestéjén, 1913-ban, a pénzforgalomban már csak 13 százalékot képviselt az aranyérme. Az aranyérme iránti kereslet napjainkban sem szűnt meg, de az összes felhasznált aranynak csupán 8—10 százalékát fordítják erre a célra. Ez az aranymennyiség korunkban nem kerül a pénzforgalomba, mert amint érme formájában kibocsátják, azonnal a magánosok kincsképzésének eszközévé válik. A világpiaci aranykínálatot nemcsak a folyó termelés táplálja, hanem a Szovjetunió és a Nemzetiközi Valuta Alap aranyeladásai is kiegészítik. 1976- ban több mint 500 tonna aranyat képviselt ez a kínálat, és fedezte az aranyérme és -rúd iránti felhasználási igényeket. Napjainkban a legnagyobb aranyfelhasználóvá az ipar vált Figyelemre méltó jelenség, hogy míg korábban az ipari igény az ékszeriparral és egy igen szerény mértékű fogászati felhasználással volt egyenlő, napjainkban a kölün- bijzö iparágak is — elsősorban az elektronika és a mikrotech- nika elterjedésével — egyre növekvő aranyigénnyel lépnek fel. Önmagát nem mérheti Külön fejezet a szocialista politikai gazdaságtanban az aranyár. Az arany különleges pénzáru, és ilyen értelemben annak csak értéke lehet, saját ára nem, mert mint az árak mércéje önmagát nem képes megmérni. A marxi értéktörvény szerint az arany ára közvetve a többi áru árához viszonyítva alakul ki. Ez azt jelenti, hogy ha az arany kitermelése drágul, az áruárak csökkenőek, fordított esetben pedig növekvőek. Ez a kapcsolat igazán az aranyéremrendszer fénykorában érvényesült, amikor az aranyhelyettesítők és az érmék között szabad és kötetlen volt az átváltás, amilyen mértékben ez fellazult, úgy válhatott az arany monpolárrá. Wiesel Iván A terhes asszonyok nem fogyaszthatnak alkoholt A terhes asszonyoknak nemcsak a dohányzást kell beszüntetniük és a gyógyszerekről kell lemondaniuk. Ez alatt az idő alatt meg kell tagadniuk maguktól az alkoholt is, figyelmeztet az alkoholfogyasztással és alkoholizmussal foglalkozó amerikai intézet Az absztinenciára felszólítást a »magzati alkohol-szindrómával« indokolja, mely gyakoribb, mint eddig feltételezték. Napi hat, sőt talán már két, 28 gramm tiszta alkoholnak megfelelő ital növelhet, azt a kockázatot, hogy szellemileg visszamaradott vagy nyomorék gyermek jön a világra. Dr. Sterling Classen alkoholszakértő figyelmeztet: »Bizonyára nem adnának az újszülöttnek egy pohár whyskit — kíméljék meg ettől a magzatot is.« Molnár Zoltán Eljegyzés — Tudom, Anyu. Ne is félts! így mégis csak köny- nyebb. Neked. Anyu vissza pillantott rá, ezúttal olyan tekintettel, mint egy filmbeli gyilkos elhatározása pillanatában. Amikor aztán Aput kihívták vacsorázni, rögtön észrevette, hogy milyen kedvesek hozzá. — Hogy ti meg mit tudtok annyit pusmogni ? !... Mosogatás közben! — nézett körül a tiszta konyhában — Két tündér! Igazán kedvesen, öregura- san mosolygott, feltolta a szemüvegét. Ügy látszott, már át is ragadt rá valami az ő lelkűk céltudatos kisugárzásából; vagyis látszott rajta, hogy ő is szeretetreméltó akar lenni. — Van néha egy anyának a lányával megbeszélni való□ Somogyi Néplap ja... — sóhajtott gondterhelten Anyu. Annyi humorérzéke Apunak is volt, hogy megkérdezze: — Talán most mondtad meg neki? Anyu egy pillanatig tanácstalanul bámult rá. Ugyan vajon mit is mondhatott volna meg neki? — Hát amikor az anyák ősidők óta megbeszélnek ilyenkor... Négyszemközt Hogy nem a gôlÿa hozza... Anyu megtorlásként hátba veregette a huncutkodó Aput. — Nem, Barnabás, ezt egyelőre még nem árultam el neki. Barnabás, ez a legünnepibb megszólítás volt. Kevésbé ünnepi a Barna, egyszerűen. És köznapi, bár bizalmas és kedves: Apu. Kati figyelte őket Valahonnan, az ő ironikus, bölcs, de most megértő és megbocsátó magasságból. Igen, ide most a Barnabás illett. Bár ő maga még nem tudhatta, de máris igyekezett... No lám, hát nem vagyunk mi egy aranyos kis család? De lelke mélyén, egy icipicit még mindig kételkedett. Mégis közben — már vacsora közben is — az kezdett járni a fejében, hogy miképpen és mennyit adjan be mindebből Tibornak. Nem csak azért, mert egy eljegyzésről mégis kell valamit tudnia a vőlegénynek is. Hanem mert az ő családjának a felajánlásait is számba kell venni valahogy. Betervzeni, megszervezni ... Esetleg nekik is időre van szükségük a meggondolásra. Vagy éppen az a jobb, ha váratlanul csapnak le rájuk? Akárhogy is* de vajon bízhatja-e erre a mulyára az ilyen fontos dolgokat? Tibort ugyanis Kati némely dolgokban nagyon is élelmesnek, más dolgokban viszont határozottan mulyának tartotta. Anyu is töprengett Bízott lánya talpraesettségében — általában; azt is tudta, hogy valójában nam any- nyira harmatosán érzékeny, mint amilyennek néha meg- játsza magát; de azért annyira csak érzékeny, hogy ebben a nem éppen mindennapi helyzetben még vele szemben is szüksége van némi diplomáciára. Az ötlet kinyilatkoztatása után negyvennyolc órányi szünetet tartott. Hadd érlelődjön benne a dolog. ■ Csak abban nem volt bizonyos, hogy az érlelődés eredményét meg kell-e kérdeznie, vagy várjon, amíg Kati magától megmondja. Mert szereti ugyan játszani a szemérmest — különösen, ha A PANNÓNIA TÉLEN Minden évben egy szállodai rekonstrukció Az idén 13,2 százalékkal nőtt a Pannónia Szálloda és Vendéglátó Vállalat forgalma a Balaton-parti üzletekben, ugyanakkor 70.6-ről 68,7 százalékra csökkent a szállodák kihasználtsága. A szezon tapasztalatairól, valamint az utóbb említett csökkenés okairól beszélgettünk dr. Vida Ko- csárddal, a balatoni igazgatóság vezetőiével. — Szállodai kapacitásunk az idén megnőtt a júliusban átadott Neptun hotellel, amelynek szálláshelyeit előre kiadni nem lehetett. Közismert az a gyakorlat, hogy a hotelszobákat az idény előtt egy évvel foglalják le' az utazási irodák, így az idei szezonra tulajdonképpen már 1976 őszén megérkeztek a rendelések. A Neptun nyitási időpontja bizonytalan volt. Túl nagy kockázatot vállaltunk volna, s a hitelünket veszélyeztetjük, ha előre kiadjuk a szobáit. A főszezonban egyébként nem panaszkodhattunk, hiszen a szállodák kihasználtsága 95—100 százalékos volt. Viszont az elő- és az utószezon nem kedvezett. Az utazási irodák képtelenek voltak a szerződésben vállalt kötelezettségüket teljesíteni. Fizették ugyan a bérleti díjat de a vendégek nem jöttek. Január 1-től szeptember 30-ig összesen 235 272 vendégéjszakát töltöttek szállodáinkban, a külföldi és a belföldi üdülők. A szocialista országokból érkezett vendégek 2864-gyel, a belföldiek 3252-vel több éjszakát töltöttek nálunk, mint tavaly, viszont a tőkés országokból jött üdülők 6341-gyel kevesebb éjszakára szállták meg a Balaton déli partjának hoteljeiben, mint az előző év azonos időszakában. — Mi ennek az oka? — Az említetteken kívül kétségtelen, hogy a szállodák jelentős része korszerűtlen, s a nemzetközi színvonaltól elmarad. Jeles szakemberek kiszámították, hogy egy-egy szállodára minden évben a beruházási költség 8—10 százalékát kell fordítani, hogy legalább 10—15 esztendeig olyan színvonalú maradjon, mint amilyen új korában volt. (Természetesen a nemzetközi színvonaltól még akkor is elmarad, hiszen az szintén állandóan emelkedik.) Nálunk erre jó ideig nem jutott pénz. Nemcsak a Pannóniáról van sző, más vállalatok is hasonló gondokkal küszködtek. Csak egy példát említek az előbbiek igazolására. Az Európa-szállo- da 1965-ben 12 millió forintos költséggel épült fel. de 1974-ben két liftjének a cseréje 10 millió forintba került. — Tudomásom szerint megkezdődött a Balaton-parti szállodák rekonstrukciója. — A tervek szerint minden évben egy szálloda teljes rekonstrukcióját végezzük el. A munkálatok természetesen nem a szezonban történnek. Az idényre a hotelek elkészülnek. Az idén a Lidó rekonstrukciója fejeződött be a szezonra, jövőre pedig a Hungáriára kerül sor. — A gondok ellenére a vállalat forgalma nagyobb volt az idén, mint tavaly. — Elsősorban a II. és III. osztályú üzleteink forgalma nőtt. Ez azt bizonyítja, hogy a vendégek költőképessége csökkent, s egyre inkább az alacsonyabb árszínvonalú üzleteket keresik. Az ételforgalom 16,6 százalékkal, az alkohol tartalmú italok forgalma 4,9, a szeszmentes üdítő italok forgalma pedig 8,4 százalékkal emelkedett a múlt év eredményeihez képest Az utóbbi szám üzletpolitikai célkitűzéseink egyik figyelemre méltó bizonyítéka. Arra törekszünk ugyanis, hogy a régi, elavult talponállókat csinos, korszerű, lehetőleg szeszmentes üzletekké alakítsuk át. — Hogyan »él« a Pannónia télen? — Van mit tennünk. Az utolsó, szezonjellegű üzlet bezárásakor, október végén már kész volt a nyitási ütemterv. Ennek alapján teljesítjük a karbantartási és felújítási programot Ezeket a fontos munkákat részben saját erőből, részben más vállalatok segítségével végezzük. Üzleteink 30 százaléka üzemeL Több száz dolgozónk téli, úgynevezett kisegítő üzemekben tevékenykedik: a hűtőipar számára készételeket készítenek és csomagolják az édesipar termékeit Sokan szakmai továbbképzésen, nyelvtanfolyamon vesznek részt 9b. A. Vérbosszúra készült „Csak a nevemet tudom leírni” A jobb kezefején tetoválás: »Üss«. Ebben az egyetlen, hárombetűs szóban sűrűsödött ősze minden, amit Hor~ váth István elképzelt a világról, amit az életről vallott nem egészen helyénvaló, hiszen a »vallani« szó a 19 éves fiatalember szókincsében egyetlen jelentéshez kapcsolódik: vá' laszolni a nyomozók kédései- re. Még nem állt bíróság előtt nem volt a rendőrségen sem, de minden valamirevaló »balhéban« benne volt amit a környéken elkövettek. Kis csetepatékban, verekedésekben, együtt a testvéreivel, rokonaival, barátokkal, akiknek sokszor még a nevét sem tudta. Mint ahogy azt sem tudja pontosan, hány testvére van. Azt mondta tíz, máskor tizenötről beszélt — Járt iskolába? — Két osztály végeztem. — Mennyi idő alatt? ennyire közvetlen érdekeiről van szó —, de sokszor meg éppen a szemérmetlent játsza (ebben is kell nagyon erőltetnie magát), ha éppen a szemérmetlenséget látja célravezetőnek. Kati csak úgy mellesleg félrevezeti, ahogyan anyjától megtanulta — jegyezte meg Tibornak:' — Az ember azt hiszi, hogy ismeri a saját szüleit Például én moderneknek tartottam őket; valahogy olyan aggálytalannak, nyitottnak a mai élettel, a mai szokásokkal szemben... Tiborban pesze nem volt sem annyi érdeklődés, hogy megkérdezze, miről beszél, sem annyi tapintat, hogy legalább úgy mutassa, mintha érdeklődne. Mulya egy kicsit, ugye. Bár az isten tudja... az is lehet, hogy csak játssza ő is azt a nagy mulyaságot, tudatosan hagyja, hogy Kati úgy kínlódja ki magából a mondanivalót, ahogy tudja. Eehet, hogy az egész mulyasága valójában ravaszság... Meg- játsza, hogy ő ugyebár csak egy tudományokba roppant belemélyedt fiatalember, any- nyit sem lehet rábízni, hogy útközben bemenjen a boltba, mert az a legvalószínűbb, hogy só nelyett cukrot hoz. (Folytatjuk.) — Hattól tizenöt éves koromig. — És ebből mennyit töltött valóban az iskolában? — Azt nem tudom. Sokszor volt úgy, hogy elkezdtem járni, aztán édesapám kivett az iskolából, és akkor a felunk- ban csavarogtunk. Amikor szóltak apámnak, hogy így nem lehet, megint engedte, hogy pár hétig járjak iskolába, de később újra kivett Apám kosárfonásból tartott el bennünket mindenfelé járt mi is vele. Így nem sokat tanultam. — De ímt olvasni tud. — Csak a nevemet tudom leírni. Amikor tizenöt éves lettem, végleg abbahagytam az iskolát mert megnősültem. Már megvan a gyerek is, egy kislány, hároméves. — És az asszony, ő dolgozik? — Nem. A gyerekkel volt otthon. Én kerestem, amíg be nem hoztak. A tsz-ben voltam segédmunkás. Most sincs, aki keressen rájuk, biztosan hazament Niklára, az anyjához. Horváth István emberölési kisérlet mitatt került a rendőrségre. November 11-én történt Büssüben, az italboltban. — Napközben nem dolgoztam. Éjszakások voltunk a terménytárolónál. Nappal pihentem, és délután fél ötre mentünk a fizetésért. 1070 forintot kaptam. Sokan voltunk, jöttek az unokatestvérek, rokonok. Ahogy felvettük a pénzt, bementünk az italboltba. Sört ittunk pálinkával. Én 3—4 üveg sört ittam és egy fél őszibarackot. Azután a nagybátyám hívott bennünket haza, de mi nem mentünk, inni akartunk még. Az italbolt vezetője a rendőrségen elmondta: többször figyelmeztette őket, mert énekeltek, kiabáltak, az asztalhoz csapkodták az üvegeket. Az italozók azonban nem fogadtak szót. Egy férfi lépett hozzájuk. — Egyszer odajött hozzánk a Gencsi András. Elkapta a hajamat, elkérte a személyi igazolványomat. Nem tudom mit akart, én odaadtam neki.' — Csak úgy, minden ok nélkül odajött? '• — Biztosan összetévesztett a másik Horváthtal, mert azzal a büssüi búcsúban össze akartak verekedni, de mi nem engedtük, szétválasztottuk őket Most persze verekedés lett a dologból. Beszorítottuk a sarokba. Nálam volt egy kés Amikor a sarokba szorítottuk a Gencsi t, az egyszer kicsit elfordult, hogy fölemeljen egy széket, akkor én hátba szúrtam. — Haragudott rá korábban is? Nem. Én a Sárközit akar»! tam megszúrni, mert régebben egyszer ő is megszúrt engem. Akkor elhatároztam, hogv bosszút állok. Most láttam, hogy a kocsmában van, hát kértem egy kést. Csak ő elment. — Tehát már úgy lépett be, hogy itt ma este vér fog folyni? — Igen. Csak eredetileg nem a Gencsit akartam megszűrni. A seb, amelyet Horváth ejtett, életveszélyes volt A rendőrségen megpróbált mindenkit félrevezetni. Azt vallotta, hogy az apja késeit. — Akivel először egy cellában voltam, mondta, hogy ne ismerjem be az igazat. A cellatársam lopásért került be, és ő is a bátyjára akarta kenni a balhét. Mondta, hogy én is valami ilyet találjak ki. — Miért éppen azt mondta, hogy az apja szúrt. — Azt akartam, hogy behozzák. — Haragudott rá? — Nem, csak gondoltam beszélek vele. — Ennek más módja is van. — Tudom, de akkor azt hittem, hogy így jó lesz. És Horváth hazudott, azután meg beismerte: ő szúrt. — Ha újra szabad lesz, lemond a bosszújáról, hogy visszaadja Sárközinek a szúrásokat? — Ha újra szabad lesz, lelök vele. Ez a késelés is most... Ha az ember iszik, mit csinál. Dán Tibor It, ..iai-kori aranypénzek a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményéből.
