Somogyi Néplap, 1977. december (33. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-02 / 283. szám
A tervezésnél kezdődik Iskoláid! helyett okos eszmecsere Furcsa jelenségre hívta fel a figyelmet az egyik hozzászóló a városi párioizottság ülésén. Sok helyen csak a propagandista ismeri a tankönyvet, a hallgatóknak pedig legföljebb akkor van a kezükben, amikor átvették. S mindjárt hozzátette, hogy eddig általában q részvételt, a tanfolyam elvégzését ismerték el, s nem a tanultak ' alkalmazását. A mai körülmények között pe- aig éppen az utóbbi áll az e.sö helyen. Sok szó esik arról mostanában, hogy az élet minden területén nélkülözhetetlen a korszerű propaganda. Egyrészről terjesztenie kell a tudományos világnézetet, másrészről pedig választ adni a kor kérdéseire, így serkentve az embereket a hasznos napi cselekvésre. Kaposvár, a megye- székhely kisugárzó hatása fontos szerepet játszik. A megyei intézmények, a vállalati központok vezetői és munkatársai az információkon kívül helyes vagy helytelen gondolatokat, elképzeléseket terjeszthetnek. A kaposvári pártpropaganda színvonala így az egész megye szempontjából fontos. A Központi Bizottság, a megyei pártbizottság határozatának szellemében a pártoktatás tartalmának további javítása, a szervezés színvonalának emelése, a jó módszerek alkalmazása került a vita középpontjába. Most valóban az a legfontosabb, hogy növeljük a propaganda meggyőző, cselekvésre ösztönző erejét. Ez elképzelhetetlen a formális vonások megszüntetése nélkül, mint a lélektelen felolvasás, a túlméretezett, »bevezető« előadás, az iskolásdi mindenféle Az iparágak közül az embereket legérzékenyebben, közvetlenül érintő ágazat a textil-ruházati ipar. Az említett iparág a könnyűipar termelésének mintegy 60—70 százalékát adja. Az iparágban foglalkoztatottak száma több mint 280 ezer. A textil-ruházati ipar termelése több mint kétszerese a belföldi fogyasztásnak. Ezért a termékek 25 százaléka a szocialista, 25 százaléka pedig a tőkés piacokon talál vevőt. A negyedik ötéves tervben m korábbi időszakhoz viszonyítva jelentős hazai és exportforgalom növekedéssel kellett számolni. Ez a termékek és a termékstruktúrák fejlesztése nélkül elképzelhetetlen lett volna. Ezért a kormány 1970-ben elrendelte a textil-ruházati ipar nagyarányú rekonstrukcióját, és kijelölte a végrehajtás ütemét, irányait. A könnyűipar nehéz gondja Általában a könnyűipar, ezen belül is az említett iparág az, amely évtizedek óta a legnagyobb munkaerőhiánynyal küzd. A rekonstrukció során tehát már az «tlőző ötéves tervben és a jelenlegi tervidőszakban is a munkaerőt kiváltó beruházásokra kellett koncentrálni. Ily módon lehetett a növekvő szükségleteket állandóan csökkenő létszám mellett kielégíteni. Az iparág az előző ötéves tervben 16 milliárd forintot költött fejlesztésekre. Ez az összeg az azt megelőző időszak fejlesztési költségeinek több mint kétszerese volt. Nagyobb része vállalati fejlesztésként valósult meg. A tervidőszak egyetlen nagy állami beruházása a Győri Graboplast Műbőrgyár fejlesztése volt. A gazdálkodó vállalatok kicserélték a fonó- és orsógépek jelentős hányadát, a konfekcióiparban jelentősen nőtt a speciális varrógépek száma. A bőriparban mechanizálták a vegyi folyamatokat. Ezen túlmenően a vállalatok jelentős összegeket — öt év alatt 1,5 milliárd forintot — költöttek az élet- ésl munkakörülményeket javító szociális, kommunális beruházásokra. formája. Nem elég tehát, hogy a hallgatók megismerkedjenek az anyaggal, sokkal lényegesebb, hogy azonosuljanak a tanultakkal, s alkalmazzák a napi munkájukban, társadalmi tevékenységükben. Nem áll könnyű feladat a pártszervek és -szervezetek előtt. S az is természetes, hogy a legnagyobb teher a propagandisták vállán nyugszik majd. A követelmények egyre nagyobbak, így a kiválasztásuk, a munkájuk megítélése is más megvilágításba került. Kaposváron ma még nagyon sokan vannak olyanok, akik szakosítót, esti egyetemet végeztek. alkalmasak volnának a propagandista tisztségre, s még mindig nem bízták meg őket. A városi pártbizottság úgy foglalt állást, hogy ez fontos teendő, hiszen az oktatás színvonalának emelése elképzelhetetlen magas politikai végzettségű tanfolyamvezetők nélkül Járható út a kaposvári tapasztalatok szerint, hogy már a megbízás előtt felkészítik a propagandistát. Nagy tartalékok rejlenek ilyen szempontból a propagandistahelyettesi tisztség felhasználásában. Aki egy-egy rátermett propagandista oldalán tevékenykedik, ellesheti a jó módszereket, fölkészülhet a későbbi önálló munkára. A jó módszerek közkinccsé tételében sokat tehetnek a propagandaklubok. Ezért ajánlották minden vállalat, üzem figyelmébe, hogy alakítsák meg, ha erre a feltételek adottak. Az is szóba került, hogy érdemes volna egy városi propagandistaklubot is szervezni, persze előzetesen alaposan megvizsgálva a működés lehetőségeit Gyorsabban és lassabban A beruházások hatékonyságát mutatja, hogy a tervidőszakban a ruházati ágazat termelése 60 százalékkal nőtt Az ötödik ötéves tervben tovább folytatódik a létkérdéssé vált rekonstrukció. Beruházásokra 17,5 millió forintot irányoztak élőt Ebből történik majd a három nagy beruházás: a Budapesti Finom- kötöttárugyár debreceni és mátészalkai új üzemegységéneit a Halasi Kötöttárugyárnak és a Simontomyai Bőrgyárnak a fejlesztése. Üzembe állításuk után ezek a termelőegységek mintegy 500— 550 tonna áru előállítására lesznek alkalmasak. A két kötöttárugyár a tervezettnél gyorsabb, a bőrgyár valamivel lassabb ütemben készül. Az állami líagy beruházásokon kívül a gazdálkodó egységeknél nyolcvan jelentősebb — nyolcvanmillió forinttól fél- milliárd forintig terjedő értékű — beruházás folyik. Folytatódik a berendezések, technológiák korszerűsítése is. Elment ötezer ember A szakemberek a tervidőszakban körülbelül tízezres létszámcsökkenéssel számoltak. Az első évben azonban már mintegy ötezer ember hagyta ott az iparágat. A létszámcsökkenést némileg lassította az az intézkedés, mely az alapbéreket és a műszak- pótlékokat rendezte. A súlyos munkaerőgondok egyik, s falán alapvető > oka az, hogy a textil-ruházati ipar berendezéseinek jó része három műszakban termel. Az ipar átlagában a gépek kihasználási mutatója 1,2. mig a textil- ruházati iparban 2,6. Gondban van az iparág azért is, mert termékei alapanyagának jó részét importálja, valamint a ruhaipar termékszerkezete az összes iparág közül szinte a legbonyolultabb. A belföldi fogyasztás egy idő óta stagnál, a szovjet piac meghatározott választékban kéri az árut. mig a tőkés piac az állandó és folyamatos termékkorszerűsítést követeli meg. Ezért a textil-ruházati ipar a növekvő igényeknek csak a rekonstrukció révén tud megfelelni. D. K. A sok követelmény közül, melyet a propagandisták elé állítottak, kiemelkedett a hallgatók nevalése. Ez szorosan összefügg azzal, hogy nem lehet figyelmen kívül hagyni a helyi sajátosságokat. Valóban »holt« a tananyag, ha a foglalkozásokon nem beszélnek arról, ami a legjobban foglalkoztatja az intézmény, az üzem, a gazdaság dolgozóit. Elsősorban a pártszervezet feladata, hogy felismerje a helyi problémákat, s azokra irányítsa a propagandisták figyelmét. A terület gondjai azért sikkadnak el sokszor, mert. a tervezés is formális; annyira hiányzik belőlük az egyéni íz, hogy a különböző területen dolgozó alapszervezetek minden »gond« nélkül kicserélhetnék. Az emberek érdeklődésének növekedése megkívánja, hogy a propagandista jól tájékozott legyen. A legnagyobb vitát a városi, a helyi információk megszerzése váltotta Ki. Olyan is előfordult már, hogy a tanfolyamot egyébként nagyon jól vezető propagandistának semmilyen ismerete nem volt az üzemi párt-vb határozatairól. Természetes, hogy így nem várható el a gyors és helves válaszadás a szemináriumon. S az sem, hogy az oktatás politikai és mozgalmi jellege erősödjön. A politikai oktatás szorosan kapcsolódik a pártmunka más területeihez. Nagyon fontos például, hogy a politikai irodalom terjesztését egybekapcsolják vele. A marxizmus—leninizmus klasszikusainak művei sokkal nagyobb számmal juthatnának el a tanuló kommunistákhoz és pár- torakívüliekhez, ha a pártszervezet ebben nagyobb segítséget adna a Kossuth-könyvek terjesztőinek. A pártszervezetek titkárai már eddig is sokat tettek Kaposváron az egységes szemlélet kialakítása érdekében. A városi pártbizottság állásfoglalása lehetővé teszi, hogy hosz- szú távra alapos tervet készítsenek a helyi sajátosságok figyelembevételével. így lehet minden erőt a tartalmi kérdések megoldására összpontosítani. UJ»s Géza A tábornokot fényképekről ismertem meg: szikár, kissé hajlott hátú, határozott tekintetű ember volt. Azt mondják, hogy a katonáit évek múlva is megkönnyezte. Itt, a Dél-Dunántúlon ■ egy éjszaka megsűrűsüdtek fején a fehér hajszálak. Ismert sok nehéz feladatot, de lehetetlent egyet sem. Tetteit történészek értékelik. Munkájáról, feladatainak megoldásáról — visszaemlékezéseiben — szűkszavúan csak a tényeket felsorolva ír. Katonáinak hőstetteit azonban mindig számon tartotta. »Ä hadsereg tisztjei és katonái a Magyarországon vívott súlyos harcokban állhatatosak, bátrak voltak, s a tömeges hősiesség példáit szolgáltatták. Makszimenkó harcos három német harckocsit és egy ro- hamiöveget, Litvinov harcos Létkérdés: a rekonstrukció Helyükre kerültek a gerendák — Szebb dolog ez, mint egy kisiklott mozdonyt a helyére emelni — mondják a MÁV baleseti készenlét szolgálatának dolgozói. De ha akárhol az országban vasúti baleset történik, hagynak csapot-pa- pot, s indulás! Megmaradó idejükre vállalnak bérmunkát. így kerültek Kaposvár határába, ahol a Kaposvári Közúti Építő Vállalat Kocsis- brigadjának lettek rövid időre a munkatársai. A hatvanegyes főközlekedési út északi tehermentesítő útjának építői kedden a legizgalmasabb szakaszhoz értek. A siófoki vasútvonal fölött húzódó háromlyukú híd betongerendáit emelik be. Mi szerda délelőtt jártunk ott Az üres helyére megrakott vagont tolatnak, s az emberek összpontosítják figyelmüket. A vasutassapkás és a védősisakos egymás mellett kötözi a gerendára a vastag kötelet, azután a havas táj fölé emelkedik a huszonkét méter 80 centi hosszú, tizenhárom tonna súlyú, szürke gerenda. — Ilyenből huszonnyolc, a tíztonnásból pedig — amely »csak« tizennyolc méter nyolcvan centi hosszú — tizennégy kerül föl — mondja Simon György építésvezető. Amikor Huszák Pál MÄV- művezető irányításával az aznap délelőttre szánt utolsó óriás is a magasba emelkedik, a sok pufajkás, csizmás férfi közül egy utcai ruhás, felöl- tős, félcipős ember szalad föl a szemközti dombra, s fényképezőgépet csettint. Scheiber Jenő hídépítő mester az. Idestova egy éve nyugdíjas. Most visszahívták; szükség van a sok évtizedes tapasztalatára, tudására. Ö pedig meg nem állja, hogy a munkáiról készített fotógyűjteményébe újat ne szerezzen. A mínusz tízfokos hidegben a vasúti dolgozók művezetője megértőén hümmög, amikor Tatar János darus betoppan a vonatszerelvényen kialakított társalgójukba: — Hideg van abban a vaskazettában. Mirelitszekrény az... Lehet benne fűteni, csakhogy sima vaslemez a daru irányítófülkéje. Előző nap hajnalban indultak Budapestről. Most egymás után rohannak a »fekete« öltözőbe, onnan a zuhanyozóba, és tiszta ruhában, menetkészen várják az indulást hazafelé. Délután érkezik a váltás, amelynek alig hagytak rpunkát Sem ők, sem az útépítők nem titkolják; szeretnének a tervezett három nap helyett két nap alatt végezni. Hegedűs István kötöző a meleg víztől kipirultam meg- fésüLködve ül mellém. Tőle tudom, hogy akad olyan társa, aki harminc éve csinálja ezt a munkát, ö tizenhét éve. Föl se veszi a hideget, az utazás meg se kottyan neki. A vonat elindul. Az útépítők a melegre húzódnak. A sárga lakókocsiban fahasábot dobnak a tűzhely parazsára. Nevetnek, mert tízüknek harminckét literes fazekat küldtek a központból, hogy legyen miben teát főzniük. Valaki morog: — Sok a kiesés, amíg megérkezik a következő MAV-os csoport... Többen az emeletes fekhelyek alsó részére telepszenek. Középre széket raknak, s már csattognak is a kártyalapok. A zsebekből tíz-húszfilléreselc kerülnek elő. Kocsis József brigadéros egyik társával a tea körül sürgölődik. A brigád fehér hajúja, a kék szemű Gelencsér József, veszi a fedeles, barna, zománcozott kannát: vízért indui. Jó pár száz métert gyalogol a jeges, rücskösre fagyott úton a húskombinátig. Aznap délután telefonon közölték: sikerült két nap alatt megcsinálni a »beemelést« — ahogy ők mondják. Gombos Jolán Út a Balatonhoz két harckocsit és két roham- löveget semmisített meg. Sa- ligin törzsőrmester lelőtt 14 hitleristát, harcképtelenné tett három géppuskát kezelőivel együtt. A kommunista Szmisl- jajev őrmester és a komszo- molista Scselkunov harcos halhatatlan hőstettet vitt végbe Nagybajomnál. Sebesülten, gránátokat kötözve magukra az ellenséges harckocsik elé feküdtek. A szovjet nép sok hű fia áldozta életét hazája boldogulásáért, és a magyar nép napfényes jövőjéért...« A novogyevicsi kolostor vörös téglás falai erődítményre emlékeztetnek, mint ahogy annak is készültek. A hagymakupolás harangtorony mögött fekszik a temető. Moszkvában mindenki ismeri: a szellemi élet kiválóságai, tudósok, írók, festők, politikusok és a hadvezérek pihennek itt. Gogol és Csehov sírja mellett Sztanyiszlavszkij és Dosztojevszkij pihen. Fejfáik híres művészek alkotásai. Itt, a vöröstéglafal kolum- báriumban szerényen húzódik meg egy világosszürke márványtábla. Rajta a név: M. Ny. Sarohin. Alatta a két évszám: 1398—1974-. A tábornok gyermekkorát a cári Oroszország viszonyai határozták meg. Húszéves volt, amikor a Vörös Hadsereg katonája lett. Ez a döntés egy életre szolt. Harcolt és tanult. 1936-ban végezte el a Frunze Katonai Akadémiát, három évvel később pedig a Vezérkari Katonai Akadémiát. Somogyba az 57. hadsereg parancsnokaként érkezett. »Hadseregünk — írta visszaemlékezésében — különösen súlyos harcokat vívott a Balatontól délre, Pécs — Kaposvár — Szigetvár — Nagykanizsa körzetében ... Az 57. hadsereg csapatai a magyarországi harcokban 1944 novemberében és decemberében több mint 800 lakott helységet szabadítottak fel, köztük Pécset, Dombóvári, Kaposvárt, Szigetvárt, Barcsot.« Az 57. hadsereg, amely hídfőt létesített a Duna nyugati partján, és 1944. november 25-én érte el — Jugoszlávia felől — a magyar határt, szívós hacban tört előre. »Az ellenség — visszavonulva nyugatnak — szívós ellenállást tanúsított. Hadseregünknek ekkor különösen elkeseredett harcot kellett vívnia Nagybajomért és Szigetvárért. A németek minden áron tartani igyekeztek Nagybajom körzetét, mely a Kaposvárról kivezető főútvonalba esett, és fedezte a nagykanizsai olajmezőkhöz vezető utat... Március 29-én lendületes támadásba mentünk át és elfoglaltuk Nagybajomot, Kiskorpá- dot, Böhönyét, Iharosbe- rényt...« Az 57. hadsereg 1945. április 4-én átlépte az osztrák határt. A tábornok 1965-ben írta meg visszaemlékezéseit a Hadtörténeti Közlemények fölkérésére. Ebben csak tényeket sorol: az értékelést a történészekre bízza. , Sarohin vezérezredes, a Szovjetunió- Hőse a háború után Moszkvában élt A novogyevicsi temetőben lánya kísérte apja sírjához a somogyiakat: a barátságvonat résztvevőit. A koszorúzás után kérdeztük: mivel foglalkozott a háború lAán a tábornok? — Apám mindig sokat dolgozott — felelte. — A győzelem után is katona maradt. Tanított a Frunze Akadémián, nyugdíjba vonulása után pedig emlékiratait rendezte, és a Szovjet Baráti Társaságok Szövetségében tevékenykedett. Többször járt külföldön, és eljutott a második világháború magyar csatáinak színhelyére is. Egy magyar város — Pécs — díszpolgárává fogadta. Moldávia ugyancsak díszpolgári címmel ajándékozta meg. Irt egy könyvet: a harcokról és a katonákról szól. Ez a könyv Moszkvában jelent meg oroszul. Magyarra — úgy tudom — nem fordították le. A könyv az utolsó példányig elfogyott — Apám — halála előtt — a saját példányát Moldáviának ajándékozta. Egy küldöttség járt nála, s a találkozás emlékéül levette a polcról, és odaadta. Sarohin tábornok útját a Balatonhoz a történelem- könyvek őrzik, arcvonásait sárguló fényképek örökítették meg. Életművét, egy jobb, igazságos társadalom építésének lehetőségét több mint harminc évtizede gyü- mölcsözteti hazánk.
