Somogyi Néplap, 1977. december (33. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-16 / 295. szám

Környezet és zene Ha kimaradnak a borzalmak? Baktatok hazafelé. Bőgő, •felpiszkált« motorú autó húz el az utcán. Egy épülő ház­nál kerreg a betonkeverő, odább kukaautó szuszog, zu­bog, dübörög. Valahol sziré­náznak. Kismotorral hajt el mellettem egy kamaszcsapat. Máskor föl sem veszem a zajokat Most, talán mert fá­radtabb vagyok, talán mert órákig vertem az írógépet és megelégeltem a kattogását, minden hangra fölkapom a fejem. Gyereket sétáltat egy fiatal- asszony. A pár hónapos cse­mete alszik. Anyja éppúgy viselkedik, mint én. Ijedten a fal mellé húzódik, mintha ott csöndesebb lenne az utca... Otthon zenét hallgatunk. A Vietórisz-kézirat lemeze szól. A középkort eléggé felülete­sen sötétnek bélyegző, rosszul beállított tudatom azonnal tiltakozik. Ez lenne? Nyugodt életöröm, ujjongó vidámság. Igaz, ebben már ott a rene­szánsz is. Másik lemez. Régi orosz kó­rusmuzsika. Az utánozhatat­lan basszusok, a tiszta teno­rok vidámságot sugároznak. Lüktető ritmus, nevetős dal­lam. No még egyet Magyar gre- goriánum. Kolostorok szerze­teseinek kórusa. Román és gó­tikus templomok félhomályos nyári langyosságát idéző ze­ne. Nincs hejehujázás. De ez sem sötét. — Gondold csak el, milyen nyugodt korban éltek ezek az emberek, hogy milyen zenét írtak — tört ki belőlem az utca zajából hozott mérgelő- dés. Társam fölrezzen, bólo­gat... Történelemismereti önvizs­gálat: pestisjárványok, ke­resztesháború, jobbágysa­nyargatás és fölkelések, trón­viszályok, tatárjárás... Nyu­godt kor? Csakhogy a tanul­mányok során vagy olvasás közben pár órába, napba sű­rítve kerül fejünkbe a sok borzalom. Ha gondolatban széthúzzuk az évszamok sorát, a kor valóban nyugodtabbnak tetszik. Ha a térben is »szét­dobáljuk« az eseményeket és ránézünk a történelmi térké­pekre, akkor láthatjuk: a hadseregek egyszerre kicsi te­rületet dúltak. A lassúbb »tö­megkommunikáció« még érin­tetlen helyeket is hagyhatott, ahol mit sem tudtak a bajról. Egy idő után ágyúk is durrog- tak igaz, de nemigen ver­senghetnének a Forma—1 autós cirkuszokkal, vagy a mindennapi csúcsforgalom­mal. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a főurak házi ze­néje, a fejedelmi udvarok és a reneszánsz müzenéje kié is volt és ki irta. Az akkori »szűk kör«, az uralkodó osz­tály tagjai jóval kevesebbet szenvedtek a kor »környezeti« ártalmaitól, mint a tömegek. És a zene nekik készült. Ezért is lett ilyen. Persze ellenőriz­hetetlen a hipotézis, de kép­zeljük el, milyen zenét kom­ponált volna egy közember, akit keresztes hadjáratba kényszerítettek, akin először csattant a bot... Lehet, hogy valamivel zaklatottabbat? Ugorjunk egyet. Napóleoni háborúk. Sűrűbben egymást követő és nagyobb területeket fölizgató események... Nem kívánok történelemkönyvet írni. A zene mgr többeké, szé­lesebb tömegeké. Mozart és társai... Vajon csupán a zene önfejlődésének köszönhető, hogy kevésbé hat­nak nyugodtaknak műveik, mint az előbb felsoroltak? De még mindig túlsúlyban van a Kollégiumi beszélgetés Fizikai dolgozók gyermekei között Csurgón, a Nagyváthy kol­légiumban jártunk A három- százhúsz lakónak — a szak­munkástanulók 99,89 százalé­ka, a középiskolások 90,6 szá­zaléka — több mint kilenc­ven százaléka a fizikai dol­gozók gyermekeiből tevődik ki. Második, harmadik, negye­dik osztályos tanulók ülnek mellettem, nyílt beszédűek. Tüttő Györ­gyi felidézi azt a világnézeti órát, melyen a szocialista el­osztás közgaz­dasági fogal­mával foglal­koztak. Ezen az órán vetette föl azt is : meg­értette, mit je­lent« az a társadalmi összefogás, mellyel a fizikai dolgozók gyerekeit segítik. — Nekem korábban az volt a meggyőződésem, hogy nem helyes »megkülönböztetni« a fiatalokat. Nem szorulnak rá. Később megismertem a gya­korlatban, hogy mi van a szavak mögött. Kollégiumi el­helyezés, a tovább tanulni szándékozó tehetséges fiata­lok minden, oldalú támogatá­sa, segítése. Az egyetemi elő­készítők anyagi és szellemi befektetése azt hiszem megéri. Részlet egy jelentésből, me­lyet a kollégium igazgatója az 1976—1977-es tanév végén küldött a megyei tanácsnak. »A fizikai dolgozók gyerme­keinek a tanulmányi eredmé­nye emelkedőben van. 1976— 77-ben 3,26 lett az átlaguk, csökkent a bukások száma. A kollégiumban lakó tíz cigány- tanuló közül senkinek sem kell osztályt ismételnie.« A fizikai dolgozók gyerekei átlagosan 195 forint térítést fizetnek, a többiek 265 fo­rintot — A kollégium lakóinak mintegy húsz-huszonöt száza­léka hátrányos helyzetű. Csa­ládi helyzetüknél, az általános iskolák különbözőségénél, ké­pességükhöz viszonyított elő­rehaladásuknál fogva külön­I böztetjük meg őket. A fizikai Í dolgozók gyermekeinek nagy többsége tehát nem hátrányos helyzetű. Megfelelő eredményt értek el az általános iskolá­ban, családi életük rendezett, s ha a szülők látogatóba jön­nek, néhányan már Zsiguli­val érkeznek... Sajnos, ezek­nek a tanulóknak másik húsz százaléka eléggé közömbös a saját helyzete, sorsa iránt. Velük nagyon nehéz boldo­gulni — mondta Bartol Antal kollégiumi igazgató. — Nálunk mindenki egyenrangú diáknak és kollégistának érezheti ma­gát — így Sziács László, a diáktanács titkára. I — Milyen pá­lyára készülsz? — A vágyam — így jelzem, mert nincs okom bízni a be­teljesülésében — bejutni a műszaki főiskolára. De ami reális — szakmát választok... — Elég nagy a távolság a vágy és a valóság között — A tanulmányi eredmé­nyem 3,5. Nem túlságosan re- ménykedhetem a fölvételben. Jobban kellett volna tanul­nom. Bartol Antal: — À kollé­giumi nevelő munkában azt szeretnénk elérni, hogy min­den tanuló fölismerje, mire képes. Igazságosak szeretnénk lenni: azok részesüljenek a támogatásból, akik megér­demlik. A tanulmányi munka segítését — mivel a szociális körülmények figyelembevéte­lével állapítjuk meg a szülök teherviselését gyermekeik ta­níttatásában — tudjuk a leg­jobban mérni. Erre fektetjük a súlyt. A kollégiumlakók ta­nulmányi eredménye javulást mutat Egy-két százalékkal még tudjuk emelni a fizikai dolgozók gyerekeinek az ará­nyát intézetünkben. Ezt sem szabad elhanyagolná Korány' Barna kellemes, szép zenedarabok sokasága. Már a lemezjátszó nélkül is felcsendül fülemben a kortárs cseh zeneszerzők — Druzecky, Vranicky — kedves, könnyed, boldog vadászpaiti- tája, szimfóniája. A kor még mindig nyugodtabb, ilyen a zenéje is. És Beethoven? Például a Hetedik szimfónia negyeáik tétele. Mindennek nevezhető, csak nyugodtnak nem. Viszont ő alaposan megelőzte a korát. Talán sejtette, mi következik? Nem hiszem. De valószínűleg érzékenyebb volt társainál, »saját idejében« is jobban ész­revette a rosszat, a baljós je­leket, mint a többiek. A tö­megekhez is közelebb állt, mint kortársai. Inkább nyo­morgóit, de nem szolgálta ki a mecénásokat... Ez tükrö­ződhet vissza zenéjében. Űjabb ugrás. Már nem is olyan nagy. Wagner elkezd eszeveszetten harsonázni, trombitálni. Csajkovszkijt tré­fásan Ricsajkovszkijnak titu­láljuk. Eljutunk a mába. Bartók ... Penderecki... Nem sorolom tovább a zeneszerzőket. Az­után a dzsessz, majd a beat képviselőit? Disszonáns, vagy hangos lett a zene. Vi­lágháborúktól, Hitlertől, vegyi fegyverektől, atombombától, robbanómotortól, kattogó automatáktól... És nem a zene a rossz. Csak magán viseli a kor bé­lyegét A stresszt, a hangza­vart, a diszharmóniát. Ko­runk zenéje nem szép zene. Jó lehet, sőt... De nem szép. Milyen lenne, ha kimarad a két világégés, és ha a techni­kai forradalom zajtalan gépe­ket, ártalmatlan vegyszereket hoz létre? Kár, hogy nem tudunk az ősember zenéjéről. Bár talál­tak a mai furulyára emlékez­tető sípot a régészek. Ugye kellemes a furulyaszó? Milyen lehetett a »paradicsomi« kö­rülmények között élő és a későbbi katonabirodalmak ál­tal leigázott közép-amerikai népek zenéje? Megannyi kér­dés. Ha válaszolni tudnánk rá talán közelebb jutnánk a megoldáshoz: vajon korunk zenéje az emberiség által át­élt borzalmak nélkül is ilyen hangos és disszonáns lenne? Üjra a lemezjátszóra teszek egy művet. Richard Rodgers Mészárlás a tizedik utcában. (A New York-i tizedik utcá­ról van szó.) Megborzongok. A hangok idegtépőek. De a zene jó. Visszatükrözi korun­kat, a mészárlást, az emberek­re ráülő épületmonstrumokat. Tetszik. Vajon miért, ha nem szép? Ellensúlyozásként a harmo­nikus, könnyed, kellemes me­lódiákból századunkban több­nyire csak silányat tudtunk eddig kitalálni. Szirupot. Miért? Luthár Péter Molnár Zoltán Eljegyzés I. Az eljegyzés Anyu ötlete volt. Csak úgy kipattant a fejé­ből, mint egy isteni szikra. Mosogatás közben; mindjárt az elején. — Kijössz valahára, kislá­nyom? — szólt be Katinak, aki többszöri és mind erélye­sebb felszólítás nélkül soha be nem tette volna a lábát a konyhába. Anyu nem tudta hova rak­ni az elmosott edényt, mert a szárító még azzal volt tele, amit tegnap mosogattak. Kati nagy ímmel-ámmal kezdte kiszedegetni ; tessék- lássék törült egyet-egyet a lecsurgott, megszáradt tányé- rokon-csuprokon, és a maga szeszélyes módján mindent belehelyezett egymás után a kredencbe. históriai személyiségek megje­lenítése által. Radnóti, Derko- vits, Károlyi és Lenin plasz­tikai megidézésén kívül is­merjük József Attiláról, Rajk Lászlóról, Kondor Béláról készített remek portréit is. A Páczay-típusú klasszicízáló szobrászattól elindult Varga Imre az úgynevezett »korsza­kos« művészektől eltérően nem egymás után próbált ki különböző stílusokat, techno­lógiákat, hanem a mindenkor meghatározó gondolatnak alá­rendelve eszközét — egy idő­ben. Siófokon a Tűnt idő című köztéri szobrában gyönyör­ködhetnek Varga Imre szülő­földjének lakói, s tegnaptól már a Kopemikuszban is, amelyet a Kulturális Minisz­térium ajándékozott a Bala­ton-parti város könyvtárának. A műalkotást dr. Molnár Fe­renc kulturális államtitkár leplezte le, s adta át méltató szavak kíséretében dr. Né­meth Istvánnak, a városi ta­nács elnökhelyettesének, aki a siófokiak nevében köszönte meg a minisztérium ajándé­kát. Az avató ünnepségen megjelentek Balassa Béla, a járási pártbizottság első tit­kára, a városi és a járási pártbizottság és tanács képvi­selői. Sz. A. À világirodalom remekei __bolgárul B ulgáriában 1944 és 1977 között 70 ország több mint hatezer irodalmi alkotása je­lent meg — 85 millió pél­dányban. A kiadott külföldi művek között vezető helyen állnak az orosz és szovjet művek, közöttük legolvasot- tabbak Mákszim Gorkij re­gényei, de nagyon keresettek Mihail Solohov, Valentyin Katajev, Osztrovszkij, Pausz- tovszkij és mások könyvei is. A bolgár olvasók körében rendkívül népszerűek a fran­cia, angol, német és észak- amerikai klasszikusok. Jack Londontól 55, Shakespeare-től 45, Balzactől 34, Stefan Zweigtől 29, Victor Hugótól 26, Mark Twaintől 26, Mo- liere-től 25 kötet jelent meg az elmúlt 33 évben. A Vi­lágirodalom Klasszikusai soro­zatban 22 kiadást ért meg Homérosz Iliásza, 21-et Mo­lière Tartuffe-ja, 18-at Shakespeare Hamlet je és Schiller Teli Vilmosa. Közel kerülnek a világ mesemondói iá a bolgár gyermekekhez: Verne, Grimm, Andersen, De­foe, Kästner, Hauff, Harriet Beecher Stow halhatatlan al­kotásai több kiadásban is napvilágot láttak. Siófok méltán büszke neves szülöttére, Varga Imre Kos- suth-díjas szobrászművészre, akinek Kopernikusz című művét tegnap leplezték le a Dél-balatoni Kulturális Köz­pont könyvtárában. Az immár Európa-hírű művész, aki nemzedékének egyik legizgal­masabb egyénisége, rendkívü’ érdekes, ha úgy tetszik »rend­hagyó« utat tett meg legutób­bi köztéri munkáinak megal­kotásáig. Már 13 éves korá­ban kiállítottak egy képét Párizsban (tehát meglehető­sen korán fölismerték tehet­ségét), a siker, a »beérkezés« mégis sokáig váratott magára. r,múlt 45 esztendős, amikor megtanulta nevét a magyar képzőművészetet kedvelő kö­zönség, ám akkor — emléke­zetes tihanyi bemutatkozása után — úgy megtanulta, hogy sohasem fogja elfelejteni. A Radnóti, a Derkovits, a Pro­fesszor című szobrok alkotója hatalmas sikert aratott. Sikerének egyik lényeges oka, hogy művei első pillan­tásra érthetőek, ha úgy tet­szik, közérthetőek, s ennek el­lenére — vagy éppen ezért? — ízig-vérig modernek, egyé­niek. A valóságos világ ér­dekli, s művében benne fog­laltatik mindaz a szobrászati eredmény, amelyet e művé­szeti ágban a múlt század vé­gi és a XX. század eleji mes­terek hoztak létre kemény küzdelmek árán. Kötődik az eszmékhez, a társadalmi, tör­téneti témákhoz, többnyire történelmi, politikai, kultúr­Szoboravatás Siófokon Kopernikusz a könyvtárban — Mindig mindent máshova raksz! — mondta sokszázad- szor Anyu —, azért nem le­het soha semmit megtalálni... S ekkor, csak mintegy a mondat második felét, ugyan­ezen a konyhai hangján hoz­záfűzte: — ... eljegyzés. Szép nagy eljegyzést fogunk tartani. Kati majdnem elejtette a tányért — Micsodááát? Ö viszont ezt azon a nyúj­tott, idegesítően vékony hang­ján kérdezte, mellyel általá­ban minősítette és egyben vissza is utasította a szülői megnyilatkozásokat. Ösdi, korszerűtlen, fölösleges hü­lyeség ... — ilyesmit szokott ezzel a hanggal, külön szavak nélkül kifejezni. Anyu egy fedőt belecsapott a mosogatóvízbe. — Ne hisztizz, drága gyer­mekem, ne hisztizz! Meg se várod, mit mond az ember, már hisztizel is... A »hiszti« meglehetősen tág fogalom volt; szűkebb, té- gabb és rugalmasan változó értelemben használták. — Én hisztizek? — kérdez­te sértődötten Kati. — Csak nem értettem, mit mondasz. Nem értettem. — Eljegyzés, azt mondtam. Most már érted? — Eljegyzés, igát. Most meg azon a tárgyila­gos, okoskodó hangján szólalt meg, amitől szintén gutaütést lehetett kapni. De Anyu most már felkészült. — Csak azért sem üt meg a guta, kislányom. Eljegyzés, igen, azt mondtam. A te el­jegyzésedről beszélek. — Már megint a guta... Ne haragudj, Anyu, nehéz veled néha... Szóval eljegy­zés. Csak egy egész pici kis megjegyzést engedj ! Ha ugyanis még nem említettem volna elég félre nem érthető módon, akkor most újra meg­fogalmazom: Drága anyukám, mi Tiborral, tudod, már ré­gen túl vagyunk ezen. Mond­hatnám úgy is, eljegyeztük magunkat, vagyis egymást. A fennálló szokások értelmében azonban... házasságot is aka­runk kötni, vagyis elmenni a tanácshoz, hogy beírjanak minket egy nagy könyvbe. Ettől aztán majd minden megváltozik. — Meg, kislányom. Csak a fejedben a kótyag, az nem változik. Nem vetted észre, hogy az emberek nemcsak abba a bizonyos könyvbe írat­ják bele magukat, hanem ösz- sze is költöznek?! Egy lakás­ba. Amibe előbb ágyat is vesznek, meg asztalt, meg tévét, meg mosógépet. Mindehhez azonban pénz kell. Pénz. Amiből neked, tudtom­mal, még nincs egészen annyi, amennyi elegendő lenne erre a célra. Tibornak van?... Hát ezért találtam ki ezt az eljegyzést, mert én vagyok a te szerencsétlen szülőanyád, akinek mindenre gondolnia kell... — Például arra, hogy le­gyen mire elkölteni azt ások pénzünket? Nyolcfogásos la­koma, torták, italok... És mosogatás! Te jó isten... és takarítás! A részegek után. Köszönöm. Ez már tudatos hergelés volt, azzal a voltaképpen nem is titkolt céllal, hogy Anyu minél hamarabb térjen már rá a lényegre, amit ugyan Kati finom ösztönével homá­lyosan már sejtett is, de an­nál inkább hallani akart, vil- lágosan, kerek perec. Anyu szokatlanul nyugodt maradt. Visszaengedett egy tálat a mosogatóvízbe, és még a ke­zét is megtörülte, hogy sza-. badon gesztikulálhasson. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom