Somogyi Néplap, 1977. november (33. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-20 / 273. szám
Közös kocsi— egy városnak A dél-franciaországi Montpellier még a XVII. században épül*’ utcái keskenyek, tekervényesek. Lakosságának száma megközelíti a félmilliót A közlekedés nehézségeinek csökkentésére a városkában a közelmúltban érdekes kísérletet végeztek. Az elgondolás elvben nagyon egyszerű: mivel a zsúfoltság fő oka a túlságosan sok magánautó, ki akarják tiltani őket a városból, és helyettük mindenki által használható autókat kívánnak rendelkezésre bocsátani. E cél érdekében létrehoztak egy szervezetet, amelynek 35 kocsija vaa. Eddig 250 tag lépett be a szervezetbe — elsősorban orvosok, üzletemberek, tisztviselők, akik a városon belül sokat közlekednek. A tagok — megfelelő díj ellenében — olyan kulcsot kapnak, amely minden, a szervezet tulajdonában levő kocsihoz jó. A szervezet kék-fehér Simcái a város különböző pontjain, utcai állomásokon várakoznak. Ha valamelyik tagnak szüksége van rá, egy érmét dob a műszerfalra szerelt kilométerórába, s viheti a kocsit Amikor eléri a célját a kocsit a legközelebbi állomáson leállítja, s jöhet a következő utas. A városban szervizkocsi cirkál, s az eloszlást is figyeli. Lopás elleni védekezésképpen miniatűr kamera felvételt készít a slusszkulcsról, amelyre a tag egyéni számát vésték be. A kísérletről egyelőre kedvezőek a vélemények. A rendszert két párizsi mérnök dolgozta ki, s véleményük szerint 1500 kocsi esetén már megtérülnek a költségek. Elképzelhető, hogy elgondolásnak világszerte sikere lesz. a&afnakn lUIAGAZI ’’Olajfaló habkockák«, Fenékpusztai ásatások Torzított gót koponyák Hazánk egyik legfontosabb népvándorláskori régészeti lelőhelye a Keszthely szomszédságában — a Balaton nyugati partján — levő Fenékpuszta. A Feste ti tsek egykori lovardája környékén hosszú évek óta végeznek ásatásokat a Balatoni Múzeum munkatársai. Tavaly nyáron, amikor a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézete vette át a feltárás irányítását, meggyorsították a kutatásokat. Szovjet szakemberek is bekapcsolódtak a munkába. Az idén még nagyobb erővel folytatódott a feltárás. Az akadémiai intézet és a keszthelyi múzeum szakemberei mellett két moszkvai régész is közreműködött és száz budapesti műegyetemista is dolgozott Fenékpusztán. A kutatások irányítója, Erdélyi István, a régészeti intézet osztályvezetője jelenleg egy szovjetunióbeli ásatáson vesz részt Így Szőke Béla, a régészeti intézet munkatársa és Sági Károly, a keszthelyi múzeum igazgatója tájékoztatott az idei feltárás eredményeiről. Legjelentősebbek a szentgyörgyi határrészen lelt torzított koponyás temetőt tartják. Gótok és alánok V—VI. századi itt-tartózkodásának dokumentumai ezek a különleges, tudományos értékű koponyák. Százötven hasonlót ismert a szakirodalom. Fenékpusztán a múlt nyáron egyre, most további nyolc koponyára bukkantak. A sírok környéke őskori gödrökkel van tagolva, s római kari árkokat is találtak. Az erdőtől délre, a Kis-fea- latonba nyúló félsziget keleti lejtőjén XIII—XIV. századi cserepek, településnyomok, kemeneemaradványok, szemétgödrök kerültek napvilágra. A sármelléki út déli részén, a lesárt homokbányában bányászás közben elpusztított, kora Árpád-kori — X—XI. századi — kisebb leletek, mellettük római és őskori hulladékgödrök tárultak föl. Római kori árokrendszerre derült fény az erőd közelében, benne gabonásverem, ötkilónyi búzával, árpával, zabbal. Ugyanitt a IX. századi temető — harcosok sírjával, lándzsával, edényekkel, köztük úgynevezett frank palackkal — további munkára is buzdít. Folytatják majd az erőd belsejében egy ház alapjainak kutatását is, amely az erőd korának meghatározásában jelentős. S jövő nyáron az ideinél is nagyobb erőket szerveznek Fenékpusztára, hogy meggyorsítsák az ásatásokat. Az eddigi fenékpusztai kutatások jelentősége oly nagy, hogy az idén Moszkvában nemzetközi konferencián foglalkoznak a témával. Sági Károly a keleti gotokról tart előadást, Erdélyi István pedig a torzított koponyás sírleletekről számol be. Nemcsak a régészeket, hanem az idegenforgalmi szakembereket is élénken foglalkoztatja a fenékpusztai ásatások bemutatásának gondolata. Az »olajbalesetek'« egyre gyakoribbak a világ minden táján. A tengerek és óceánok felületén hatalmas olajfoltok úsznak, s veszélyeztetik a vizek élővilágának létét A partokat elérő, a kikötők vizét elborító olajszenny pedig egyre több, egyre súlyosabb gondot okoz. Vegyszerekkel megköthető és elsüllyeszthető ugyan a vízfelszínen úszó olaj hártya, de ezzel még nem hárították el a környezet szennyeződésének veszélyét Sokkal kívánatosabb lenne összegyűjteni az olajat Ezt a célt szolgálják azok a kockacukor formájú — annál azonban valamivel nagyobb — poliuretánkockák, amelyek az olajat föíszívják, a vizet azonban nem. Az anyag 80 százalékban nyitott pórusokból áll. s ezek a hajszálcsövesség elvén működve fölveszik az olajat. A további 20 százalék zárt pórus — ezek adják az Glecserek világa Vizsgázik a gumiabroncs Sok területen még a legnagyobb anyagi áldozatok árán sem építhető ki úthálózat. Földmunkákon, külszíni fejtéseken, csőtávvezetékek építésénél a járműveknek mindenképpen a terepen Kell közlekedniük. Ezért válik napjainkban a technika . új ágává olyan járművek szerkesztése, amelyek útta- lan utakon is biztonságosan mozognak. A feladat: újszerű kerékmegoldások kialakítása. Egyre újabb meglepetésekkel szolgálnak a gumiabroncsok és -felületkiképzés szakemberei is. Vannak például olyan szovjet teherautók, amelynek abroncsnyomása a vezetőfülkéből szabályozható. Ha a kocsi sima, kemény burkolatú úton halad, az előírt légnyomás 3 atmoszféra, míg sáros, süppe- dékes talajon, laza hórétegen a belső nyomás — pillanatok alatt — 0,5 atmoszférára csökkenthető. Ezzel megnő a kerekek támaszkodó felülete, a súly is nagyobb felüleBár « utóbbi évtizedekben sikerült a tudósoknak a glecs- cserek titkaiba némiképp bepillantaniuk, ismereteik még nem érték el azt a fokot, .. hogy megbízható előrejelzést I lehetne mondani a jégárak jö- I vendő változásairól. A kutatók mindenesetre nem hagyják abba a gleccserek »vallatását-«. Különösen a jégárak sorsának a klímaváltozásokkal kapcsolatos összefüggései érdeklik őket A különböző földtörténeti korokban hidegebb és melegebb időszakok váltogatták egymást, s ezek függvényében a glaccserek hol előrenyomultak, hol visszahúzódtak. Ez utóbbi történt a XIX. század derekán és végén is, mintegy »válaszul« a világhőmérsékleti átlag csaknem egy Celsius fokos emelkedésére. Befolyásolhatja-e az ember az éghajlat alakulását és ezzel együtt a gleccserek kiterjedését? Kísérleti tapasztalatok arra mutatnak, hogy a sugárvisszaverődés arányának növelésével vagy csökkentésével — bizonyos határok között — elő lehet idézni a gleccserek olvadását, illetve növekedését. A légkörre gyakorolt hatás még nagyobb jelentőségű lehet. A tüzelőanyagokból a légkörbe jutó széndioxid mennyiségének növekedésének általános fölmelegedéshez és a gleccserek ten oszlik el és a gumik jobban tapadnak. A képen látható óriás — 122 cm széles — gumiabroncsot a sarkvidéki tundrák teherszállító járműveihez és az ott dolgozó munkagépekhez készítik. Nem fenyegeti az elakadás veszélye a járműveket, a gumiabroncs ugyanis mintegy 30 százalékkal kisebb nyomást fejt ki a talaj felületegységére, mint egy 100 kilós testsúlyú, sétáló ember. Lubickoló kenguruk 'JW* jtt visszahúzódásához vezethet. Viszont a magaslégkörben felhalmozódó szilárd szennyezőanyagok épp ellenkező hatást válthatnak ki: a földre érkező sugárzási energia csökkenése folytán az átlagos világhőménséklet mérséklését, a gleccserek további növekedését. Képünkön: kutatók a glecs- cseren. Alvó szellemek A kenguruk kiváló futók és ugrók hírében állnak: 3 méter magas és majdnem 10 méter hosszú szökellésük akár kisebbfajta repülésnek is tekinthető. Ami úszási adottságaikat illeti, az ausztráliai környezetvédelmi hiva'al szakemberei szerint a kenguruk »született úszók«. Megfigyelték, hogy a fiatal állatok először ugrással próbálkoztak, majd 10—15 másodperc elteltével egyenletes »evezésbe« fogtak. Az úszó kenguru farkának vízszintes mozgása a haléra emlékeztet. A kenguruk azonban mégsem sorolhatók az úszás mesterei közé, csupán üldözőik elől menekülnek vízbe. Félő, hogy a fehér emberek fölébresztik az alvó szellemeket ... Az ausztráliai őslakosság egyik nagy rezervátumában valaha óriások éltek és legendás hőstetteket vittek véghez. Később hegyekké és folyókká váltak, igy alusszák álmukat a bennszülöttek tiszteletétől körülvéve ... Ezt a nyugalmat, ezt az álmot fenyegeti most a fehérember. A rezervátum hegyeiben ugyanis uránércet talá tak. Nem is keveset. A becslések szerint itt rejlik a nyugati világ tartalékainak egyötöde. Igaz, a fehérek igyekeznek fokozatosan hozzászoktatni a bennszülötteket az újhoz, a törzs két öregjét, törzsfőnökét elvitték látogatóba egy szomszédos bányába. Magukon kívül voltak a félelemtől, amikor fe.jöttek a föld alól. Az őslakosságnak nincsenek túl jó tapasztalatai a fehér emberrel• kapcsolatban. Mert sok rosszat értek meg. Az idegenek új betegségeket hoztak, meghonosították az alkohol élvezetét, civilizációjuk mind szűkebb területre szorította vissza az ősi szellemeket. Most attól tartanak a törzsek vezetői, hogy az uránbánya megnyitása is hasonló következményekkel jár. Fölriadnak a szellemek. S ki tudja, talán el is távoznak innen: elszennyeződnek, meghalnak a folyók, kipusztulnak az erdők, mint Oly sok vidéken, ahová a fehér ember már betette a lábát. S akkor megkezdi majd garázdálkodását a Whisky nevű dühöngő szellem. Gépek zaját utánzó szellemek is tobzódnak majd az évezredek óta csendes tájon. De fölébred a hegy mélyén az urán szelleme is. Nemrég egy évforduló alkalmából diákok tüntettek Ausztrália legnagyobb városában, Sydneyben: tiltakoztak az uránbányászat fejlesztése, az urándúsítás és a plutóniumgyártás, illetve ezeknek az anyakoknak az exportálása ellen. Pedig az új bányavidéken éppen ezeket a szellemeket készülnek fölébreszteni. Az új bánya egyik tervezője kijelentette: az oda telepítendő munkásoknak kell majd bebizonyítaniuk az őslakosság előtt, hogy a fehér ember nem mindig azonos a rosszal. Erről is szó van. De a bányák tulajdonosának, Ausztráliának az egész föld őslakossága előtt is be kell bizonyítania, hogy — az urán nem mindig azonos a rosszal. A békés szellemet ébresszék csak föl és ne azt a borzalmasat, amelyet az őslakosság még álmában sem ismer. X. L anyag jő úszóképességét Az olajat megkötő habkockák ôsszçgyûjthetôk a vízfelszínről, s belőlük kipréselhető az olaj. Amennyiben nem akarják a kockákat újból is fölhasználni, olajtartalmukkal együtt el lehet őket égetni. A vízen úszó olajfoltok Hygromull-pehely rászórásá- val is eltüntethetők. Ennek a műanyagnak az a tulajdonsága, hogy a saját súlya húszszorosának megfelelő folyadékot tud fölvenni. Utána az olajtól megdagadt Hygromull- pehelytömeget erős levegősugárral egyre szűkebb területre szorítják a víz felszínén, majd motoros szivattyúval eltávolítják. Ez a műanyag- pehely mint olajeltávolító azonban csak tavakon keletkezett olajkárok megszüntetésére alkalmas. Ugyanis túl könnyű ahhoz, hogy folyóvagy tergervizen együtt lehessen tartani olajat tartalmazó pehelytömeget A Sty- roporból készült műanyag golyócskákkal nagyjából hasonló módon szivatják föl az olajat. Képünkön: »olajfaló« habkockák. A hideg csökkenti a haj növését Az emberi haj nyáron gyorsabban nő, mint a hűvösebb évszakokban — ez demilt ki az amerikai kutatók vizsgálataiból. Igyekeztek feltárni a hőmérséklet és a hajnövekedés összefüggéseit is. Januárban növekszik a haj leglassabban, naponta csak 0,305 milliméterrel, és szeptemberben éri el a maximumot (n^pi 0,545 milliméter). Ha valaki tehát januárban döntene úgy, hogy kopaszra vágatja haját, akkor haja a hónap végére csak körülbelül 0,9 centiméteres lenne; augusztusban viszont majdem kétszer olyan gyorsan nő: 30 nap alatt 1,7 centiméteres lesz. A bécsi biokémiai intézet egyik munkatársa azzal magyarázta ezt a jelenséget, hogy a hőmérséklet növekedésével a biológiai rendszerekben is gyorsabban zajlik le minden vegyi folyamat. Ez önmagában azonban nem elegendő a gyors hajnövekedés magyarázatához. Nem tudják viszont, hogy milyen szerepet töltenek be a hormonok, amelyeknek termelésére a magasabb hőmérséklet ösztönzőleg hat. Eddig csak annyit tudunk: a férfihormon túlten- gése még a nő haját is ritkává teszi. Öt év óta egyre sír... »Síró kisfiúnak« neveznek egy nyugat-berlini gyereket. Bármit csinál vele az édesanyja, ő egész nap csak sír .. I Nyolchónapos korában kezdett I el sírni, s már körülbelül ót ' éve egyfolytában pityereg. Ahogy megszólal, elerednek a könnyei. Havonta 300 papírzsebkendőre van szükség könnyei felitatásához. öt év alatt a gyereket több tucat orvos megvizsgálta, de senki sem tudott rajta segíteni. Nemrégiben végre sikerült fölállítani a diagnózis: a könnymirigyeket nyomja egy ideg, ez az oka a szokatlan jelenségnek. Az intenzív gyógyítás kezdete óta sokkal kevesebbet sír a gyerek, s az orvosok remélik, hogy hamarosan végleg meggyógyítják.
