Somogyi Néplap, 1977. november (33. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-02 / 258. szám
Honecker kitüntetése Leonyid Brezsnycv, az SZKP főtitkára Moszkvában átadta Erich Honeckernek, az NSZEP főtitkárának az Októberi Forradalom Érdemrendet. (Telefotó — TASZSZ—MTI—KS) TASZSZ kommentárja A Zsenmin Zsipao szovietellenes cikke Pekingben egyre dühödteb- ben reagálnak arra, hogy világszerte készülnek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának megünneplésére — állapítja meg keddi kommentárjában Jurij Kornyilov, a TASZSZ hírmagyarázója. Ezt példázta a legutóbb a Zsenmin Zsipao című lap cikke. A hatoldalas szerkesztőségi cikkben a pekingi propagandisták visszatérnek a három világ elcsépelt moaista tételéhez. Az elmélet lényege, hogy az álamok osztályjellegét teljesen figyelmen kívül hagyva indokolni próbálja Peking Szövetkezését az imperializmussal és a reakcióval abban a harcban, amelyet a Szovjetunió és a többi szocialista ország ellen folytat. A Zseinmin Zsipao nem is leplezi nyíltan szovjetellenes és antiszocialista irányvonalát: felhívást intéz »-az elnyomott országokhoz, hogy vívjanak kemény harcot a szovjet szociálimperializmussal szemben«. Nem sokkal korábban a pekingi propaganda a kapitalista országokhoz fordult hasonló felhívásokkal, szorgalmazva a Szovjetunió elleni »egységes frontot«. Az ilyen jellegű szovjetellenes jelmondatokhoz eddig kevesen folyamodták. A szovjetellenes harcot szorgalmazó provokációk mellett a Zsenmin Zsipao cikkében egy sor rágalmazó koholmányt találhatunk, amelyek a Szovjetunió bel- és külpolitikáját támadják. Nem kétséges, hogy a Szovjetunió békeszerető politikája dühödt kirohanásokat válthat ki a pekingi militaristák részéről, akik az enyhülés aláásására, a népek és országok közötti ellenségeskedés szítására törekszenek. Nagyhatalmi he- gemonisztikus elgondolásaik jegyében a kínai vezetők készek arra, hogy a szovjetelle- nesség platformján bárkivel szövetségre lépjenek, akár a NATO héjáival, akár a nyugatnémet neofasisztákkal, vagy azokkal a zsoldosokkal, akiket a CIA toborzott és küldött a fejlődő országokba. A szovjet belpolitikát és népgazdaságot érintő pekingi rágalmakkal kapcsolatban a TASZSZ kommentátora emlékeztet: Fennállásának 60 éve alatt a népgazdaság, a tudomány és a kultúra terén a Szovjetunió olyan hatalmas sikereket ért el, amelyeket még az ellenséges beállítottságú nyugati »szovjetológu- sok« sem tudnak kétségbe vonni. Pekingben a józan észnek ellent mondva nem akarnak tudomást venni arról, amit a szovjet nép alkotó munkával létrehozott. Kína vajon mit tud felmutatni? Talán a nagy ugrás maoista gazdaságpolitikáját ajánlja, amely voluntarista és kalandor jellegénél fogva az országot a gazdasági csőd szélére sodorta? Vagy azt kellene mintául venni, hogy Kínában a vég nélküli és véres tömegtisztogatások következtében a helyzet még mindig nem stabil? Semmiféle hazugsággal és rágalommal sem sikerülhet befeketíteni a Szovjetuniót, hatalmas vívmányait, elvi és Valóban békeszerető külpolitikáját, amelynek világos bizonyítéka az ország állandóan növekvő tekintélye a nemzetközi életben. Ezt igazolja az is, hogy szerte a világon milliók és milliók emlékeznek meg a forradalom évfordulójáról, s megemlékeznek a Jubileumról a harmadik világ olyan országaiban is, amelyeket Peking össze akar ugrasztani a Szovjetunióval. A kutya ugat — a karaván halad. A Pekingből hallatszó dühödt ugatás, az annak a pekingi provokációnak az ideológiai gyengeségét jelzi, amely kísérletet tesz a Szovjetunió és más országok szembeállítására — állapítja meg befejezésül Kornyilov. Teherán Szadat—Pahlavi tárgyalások Anvar Szadat egyiptomi elnök és Mohammad Reza Pahlavi iráni sah hétfőn Teheránban megkezdték tárgyalásaikat, amelyek kedden folytatódtak. Szadat kedden délután indul útjának harmadik állomására, Szaúd-Arábiába A teheráni tárgyalásokról nem adnak ki hivatalos közleményt, tekintettel Szadat útjának »magánjellegére«. Az egyiptomi küldöttséghez közelálló körök szerint a Szadat—Pahlavi tárgyalásokon a közel-keleti békeértekezlet összehívásával kapcsolatos kérdésekről volt szó, de sok szó esett a Szomáliái—etiópiai konfliktussal összefüggő problémákról is. (Mindkét ország Szomáliát támogatja.) Az érintett kérdések körét meghatározta az a tény, hogy az iráni uralkodó hamarosan Washingtonban találkozik Carter elnökkel, akit nyilván tájékoztat a Szadattal folytatott megbeszéléseiről. Az ENSZ közgyűlés politikai bizottságának ülésén a leszerelési kérdések általános vitájában felszólalt dr. Do~ mokos Mátyás nagykövet, a magyar küldöttség tagja, aki beszédében sürgette a vegyi fegyverek fejlesztésénél, gyártásának és felhalmozásának eltiltásáról szóló nemzetközi egyezmény mielőbbi elfogadását, Javasolta, hogy a közgyűlés hotzzon határozatot a tárgyalások meggyorsítására. Az új tömegpusztító fegyverek és fegyverrendszerek eltiltásának fontosságát hangsúlyozva rámutatott arra, hogy ezek nemcsak a nemzetközi légkör további javítását akadályozhatják, hanem új területekre terjesztik ki a fegyverkezési versenyt is. A neutronbomba gyártásával kapcsolatos nyugati tervekről szólva hivatkozott arra, hogy világszerte, hazánkban is egyre növekvő felháborodás tapasztalható e különös kegyetlenséggel gyilkoló új fegyverfajta ellen. Október és kritizálói immár 60 esztendeje folyik a világban a vita arról, hogy végeredményben mi is történt 1917 októberében Oroszországban. Nyugaton már sok lojális embernek is az a véleménye, hogy az októberi forradalom • végeredményben »orosz csoda«. Egyesek egyik okát a világháborúban látják, amely a népet olyan kétségbeesésbe kergette, hogy felkelt elnyomói ellen. Mások a forradalmat a bolsevikok érdemének tekintik, akik — kiváló szervezők lévén — forradalmi átalakulást tudtak létrehozni és meg tudták teremteni saját diktatúrájukat. Ezek a más-más koncepcióval rendelkező nyugati szerkők azonban egy dologban egyetértenek: az első szocialista forradalom olyan körülmények között zajlott le, amikor még nem voltak meg hozzá a szükséges társadalmi-gazdasági feltételek, Oroszországnak keresztül kellett volna mennie a kapitalista fejlődés kezdeti szakaszán, s csak azután lehetett volna gondolni a szocialista forradalomra. Valóban így lenne? Próbáljuk a dolgot tárgyilagosan • megvizsgálni. Az októberi forradalom és előfeltételei Mindenekelőtt azt vegyük tekintetbe — és ezzel minden objektívan gondolkodó tudós tisztában van —, hogy semmilyen felkelés nem teremthet szocializmust, ha nincs meg hozzá a megfelelő gazdasági helyzet. A történelem már több ízben bebizonyította, hogy bármely politikai rezsim bukásra van ítélve, hogy nincs gazdasági és társadalmi bázisa. A forradalmárok képességei önmagukban nem elegendőek ahhoz, hogy enélkül forradalmat tudjanak létrehozni, Lenin, aki gyűlölte a kalandorpolitikát, soha nem tudta volna a tömeget forradalmi szintre emelni, ha nem lett volna meggyőződve arról, hogy Oroszországban már megvannak az új társadalom építésének az objektív feltételei, Igaz — vethetné dien valaki —, hogy Lenin és a boise vi kok proletár világforradalomra számítottak, amely segített volna Oroszország gazdasági elmaradottságát leküzdeni. Valóban, Lenin az Vétó a Biztonsági Tanácsban Az Egyesült Államok, Nagy- Britannia és Franciaország az ENSZ Biztonsági Tanácsának hétfő délutáni ülésén 5 perc alatt három afrikai határozat- tervezetet vétózott meg, amelyek egyebek között átfogó és kötelező érvényű fegyverszállítási tilalmat és gazdasági szankciókat sürgettek a pretoriai fajüldöző rezsim ellen. Az NSZK és Kanada is a 3 tervezet ellen szavazott A 15 tagú testület további 10 tagja a Benin, Líbia és Mauritius által benyújtott javaslatokra adta le szavazatát. A Biztonsági Tanács nyugati tagjai tehát újból megtorpedóztak olyan határozati javaslatokat, amelyek kimondták volna, hogy az ENSZ alapokmányának 7. cikkelyét szigorúan alkalmazva, tegyenek hatékony intézkedéseket a fajüldözők ellen. Ezután a Biztonsági Tanács egyhangúlag elfogadta a három. afrikai ország által előterjesztett negyedik határozati javaslatot. Ez élesen elítéli a dél-afrikai fajüldöző rezsimet, amiért erőszakot és megtorlást alkalmaz a lakosság színesbőrű többségié ellen. Ugyanakkor felszólítja a pretoriai kormányzatot, szüntesse be a színesbőrű lakossággal és a faji elkülönítés ellenzőivel szemben alkalmazott erőszakot és elnyomást, bocsássa szabadon az önkényes biztonsági törvények alapján és az apartheiddel való 6zembehe- lyezkedésük miatt börtönbe vetett személyeket, oldja fel szervezetek és lapok betiltását. A szavazás után a BT elnapolta ülését A következő ülés időpontját nerjj tűzték ki. Az Egyesült Államok, Nagy-Britannía és Franciaország megvétózta az afrikai országok előterjesztését a Biztonsági Tanácsban. orosz forradalmat a szocialista világforradalom integráns részének tekintette. Tudatában volt annak, hogy az általa- megjelölt határidők nem lehetnek feltétlenül pontosak, és semmilyen külső segítség nem jelentősebb a forradalom számára annál, ha a forradalmi párt saját maga oldja meg azokat a belső feladatokat, amelyek előtte állanak. Lenin ezért — mielőtt az orosz proletárforradalom . győzelmi lehetőségéről döntött volna — elemezte Oroszország gazdasági állapotát és az országon belüli osztályerők összefüggéseit. Természetes, hogy a szocializmus mint gazdasági rendszer, nem funkcionálhat primitív gazdasági bázison, gépi nagyipar, bankrendszer, közlekedési utak stb.. azaz — a szó legszorosabb értelmében — bizonyos meghatározott kulturális szint nélkül. Milyen is volt tehát Oroszország 1917-ben? Olyan ország volt, amelyben a kapitalizmus elérte középső szintjét és belépett az imperializmus szakaszába. Az első világháború előestéjén — az USA, Németország, Anglia és Franciaország után — ipari termelésben az ötödik, a vasúthálózat hosszát illetően a második, gépgyártásban a negyedik, szén- és acéltermelésben pedig szintén az ötödik helyet foglalta el világviszonylatban. Oroszországban már 1913ban óriási ipari bázis, mintegy 25 ezer ipari vállalat működött. Kialakult a kereskedelmi bankhálózat, az erőforrásoknak és a hitelakcióknak majdnem a felét 5 óriásbank tartotta kézben, s ez meghaladta a nyugat-európai országok banktőke koncentrációjának szintjét. Mintegy 200 ipari monopólium jött létre, beleértve az egyesülések legmagasabb formáit a trösztöket és konszerneket is. Valamely ország gazdasági fejlődésének szintje azonban önmagában még nem határozza meg azt hogy már kész a szocializmusra való áttérés. Ékről sok fejlett kapitalista ország jelenlegi helyzete tanúskodik, amely országokban a szocialista forradalom gazdasági feltételei már nemcsak megértek, hanem »túlértek«, a kapitalisták pedig tovább folytatják uralmukat eltekintve attól, hogy az utolsó évtizedekben súlyos krízisek és megrázkódtatások érték őket Tehát a szocialista forradalom anyagi előzményei érettségének megítélésében bármely országban tekintetbe kell venni mást is, éspedig a társadalmi-politikai tényezőt A párt ás a tömegek szerepe a forradalomban A forradalom megvalósításához forradalmi helyzet szükséges, amelynek alapvető jegyei a következők. Először: az uralkodó osztályok ne legyenek képesek változatlan formában hatalmúkat tovább fenntartani, másszóval, be kell következnie az uralkodó osztály politikai válságának, azaz a »vezetők« válsága olyan hézagot hoz létre, amelybe behatol az elnyomott osztályok elégedetlensége és felháborodása. Másodszor: a forradalmi helyzet nagyon kiéleződik, a dolgozó tömegek nyomora, elszegényedése minden eddiginél nagyobb lesz. Harmadszor: a széles dolgozó tömegek aktivitása ezen körülmények következtében robbanást idéz elő. Vajon kialakult-e 1917 őszére ilyen forradalmi helyzet Oroszországban? Igen, kialakult. A »vezetők« nem tudtak kormányozni új módon, a tömegek nem akartak élni régi módon. Az uralkodó osztályok — a burzsoázia és a földesurak — és a dolgozó tömegek — a proletariátus és a parasztság — között éles ősz tályellen tétek merültek féL 1917 szeptemberében-októberében az országban 2 millió 300 ezer munkás lépett sztrájkba. Egyre inkább tömegjellegűvé kezdett válni a parasztmozgalom (a földért). 1917 októberéig mintegy 4 ezer. alkalommal szállt szembe a parasztság a földesuraikkal. Mindez azonban még nem volt elég ahhoz, hogy kitör- • jön és győzzön a szocialista forradalom. Szervezett, fegyelmezett, politikailag érett munkásosztály kellett még hozzá, amely kész volt forradalmi tettekre, továbbá a munkásosztály élcsapata, a valóban proletár párt, amely a tömegek előtt jár és mutatja neki a győzelemre vezető utat. Megvolt ez Oroszországban? Igen, volt ilyen osztály és volt ilyen párt. 1917 októberében a bérmunkások száma 18 millió, az ipari proletáriátusé pedig 4 millió 600 ezer — 4 millió 800 ezer körül volt. A munkások száma természetesen az üzemekben volt a legnagyobb, s ez kiváló lehetőséget nyújtott a politikai szervezkedésre és az összefogásra. A vérbeli orósz szakmunkás szaktudása sem maradt el a nyugat-európai proletariátus j szintjétől. Ami pedig a politikai öntudatot, a munkásszolidaritást és az internacionalizmust illeti, az orosz proletariátus jelentős mértékben túlhaladta a nemzetközi munkásosztály minden más csapatát. Akadtak természetesen, kevésbé fejlett nézeteik, a tradeun ionista törekvések, nagyon szegény volt a talaja a munkás- arisztokráciának, nem voltak kispolgári és depotista törekvések, amelyek hatalmukba kerítették N yugat- Európa és az USA munkásain^ egy részét Végül az orosz proletariátus még 1903-ban létrehozta a marxista forradalmi pártot, amelynek vezetésével komoly politikai nevelőiskolát járt ki, megedződött és megerősödött az első orosz forradalom éveiben (1905— 7SfI 1907), a még Jobban megizmosodott az új forradalmi fellendülés Időszakában (1910—14). X boteevösDk pártja (ahogy akkor a Szovjetunió Kommunista Pártját nevezték) 1917 februárjában a munkásosztályt és a dolgozó parasztságot a cári önkényuralom megdöntésére vezette, azután meggyőzte őket a szocialista forradalom szükségességéről, amely 1917, októberében létre is jött. Az októberi forradalom előestéjén ilyen módon megvalósultak Oroszországban a forradalom sikeres véghezvitelének objektív és szubjektív feltételei. Az, hogy nem magasan, hanem közepesen fejlett kapitalista országban folyt le, a legkisebb mérték« ben sem gátolja a marxizmus azon alapvető tételét, hogy a proletárfoa-radalom 'képezi az alapját a termelőerők és a termelőviszonyok, a társadalmi termelés és a nemzeti vagyon egyéni kisajátítási formája közötti konfliktusnak. Ez a konfliktus, amelyhez sok más társadalmi és politikai ellentmondás járult, ‘ hozta Oroszországot forradalmi helyzetbe. Az országnak választania kellett: vagy nemzeti katasztrófa a háború, az összeomlás és az orosz burzsoázia történelmi tehetetlenségéinek eredményeként vagy a hatalom átvétele a leghaladóbb osztály, a proletariátus kezébe. A bolsevikok pártja és Lenin Oroszország gazdasági helyzetének és társadalmi struktúrájának mély, tudományos elemzése alapján kidolgozta és mesteri módon megvalósította a kapitalizmusból a ézocializmusba való átmenet tervét, amelyet a dolgozók többsége támogatott. 1917 októbere új szakasz kezdetét jelentette, az egész emberiség fejlődésében, fő eseménye volt a XX. századnak, mert a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet kezdetét j lezte világméretekben is. N. N. Jugov Magyar felszólalás az EHSZ-közgyíilés . általános vitájában
