Somogyi Néplap, 1977. november (33. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-06 / 262. szám
belátón — egész hittel „Romantikus ember vagyok” AZ ELSŐ KÖZÖS ÜNNEP Jövőre ISO millió forintos termeié — Azelőtt posta volt az - épületben. Oda költöztünk, a régi posta helyére. Mi, gyerekek és a szüléink. Egy hatalmas szoba volt, mély ablakokkal. Apáméknak tizenkét gyereke született, ma kilencen élünk. Hosszú út volt az, amelyet Stoff István üzletvezető bejárt. Hosszú és olykor kanyargós úton vezetett idáig az élete. Ö is egy azok közül, akik a mérhetetlen szegénység Magyarországából érkeztek az értelmes mába. Stefi István ma vezető. S bár fiatal ember, keze alatt tanulók szabadultak és ' szabadulnak fel. Kereskedők, bolti eladók lesznek, aminthogy ő is az. Romantikus pálya? — Nekem mindig az volt, és az is marad. Szeretem az embereket, az én hivatásom és örömöm ez. Az eladó soha nem lehet kedvetlen, fáradt, mogorva vagy nemtörődöm. — Bár minden bolti eladó így vélekedne; eggyel kevesebb témájuk volna a humoristáknak. — Pedig nem nagy dolog. Magától értetődik, és éppen ebben rejlik a mi szakmánk szépsége. A csak érezhető, de ki nem mondott hálában, abban, hogy visszajön a vevő. Szívesebben vásárol itt, mint másutt. A tizenkét gyermek édesapja, Stoff János gyógyszer- tárban dolgozott. »Szobalegény« volt, amolyan mindenes. Közben megnősült. Első gyerekük, egy leány 1940-ben született. Európában akkor ■már visszhangoztak a szöges csizmák durva léptei... Pénzt kellett keresni, hiszen jöttek sorra a gyerekek. Édesapjuk segédmunkás lett egy malomban, azután »koptatás“, közben megjárta a frontot. A felszabadulás után is ezt a munkát végezte 1953- ig, amikor molnár lett Rinya- szentkirályon a megüresedett malomban. Nagyatádtól, a régi postától nyolc kilométerre van az a malom. Hét évig, léien-nyáron kerékpáron járt oda az édesapjuk. Egyszer hazafelé úgy elfogta a fáradtság, hogy lezuhant a kerékpárról, és eltörött a Iába. — Szerette a munkát, soha nem félt tőle. Ezért tudtam és tudom becsülni. Stoff István a harmadik testvér. Az általános iskola után kereskedelmibe Íratták. 1969-ben üzletvezető lett. Talán a sors különös játéka, hogy a mostani üzlet, amelyet 19i2-ben nyitottak meg, éppen az új postával áte1 jenben áll. — Az. idén érettségiztem, de közben elvégeztem egy kétéves pedagógiai iskolát is, mert a mi boltunkban tanulókat is képezünk. Évente 10—15 tanuló szabadul fel hálunk. — Vezető beosztású ember lett. Szép lakása van, két gyereke, fiatalokat oktat. Elégedett magával, szereti a munkáját? — 1959-ben egy bolt ajtaján látta meg édesanyám; »Kifutófiút felveszünk!“ Kap- va-kapott az alkalmon, és a segédek mellett beleszoktam, megszerettem ezt a hivatást. Emlékszem, a második napon megríkattak. Azután sok.min- denre rájöttem. Arra is, hogy a mi szakmánknak romantikája van: szeretni kell az embereket. De azért elégedett nem vagyok. — Miért? — Az iskola után majdnem tíz évet elmulasztottam. Most, 30 éves fejjel végeztem el azt, amit kamaszként kellett volna. A napokb;/-, megkeresett a nagyatádi kereskédelmi dolgozók párttitkára, Ilics József, s elmondta, hogy támogatja kérelmemet, ha jelentkezem a pártba. Most már úgy érzem, elég érett vagyok, megszereztem a szükséges képzettséget is, felelősséggel kérhetem a felvételemet. Egy bizonyos: tanulni akarok, folytatni a még csak megkezdett sort. Messziről jöttünk, szüléink nincstelen emberek voltak. Az én gyerekeim és a testvéreim gyereki is sokkal jobb körülmények között indulhatnak az életnek. A napokban beszélgettünk a nagyobbik fiammal, ö is sokat bejár a boltba, hasonló alkatú ember mint én. Azt kérdezte, miért ne lehetne ő is boltos? Jófejű gyerek, nem bánom, ha akár az én szakmámat, akár mást választ, de azt elvárom tőle, hogy ne vesztegesse el úgy az éveit, mint az apja. Ha megy neki a tanulás, akkor a szakmunkásvizsga után sem állhat meg, tanulnia kell, amíg teljes ember nem lesz. Mert magammal nem lehetek teljesen elégedett. Érdekes, hogy mindig gépészmérnök szerettem volna lenni... Az én indulásom még nem volt harmonikus. De azért tiszta szívemből szeretem a szakmámat... Bencsik András Kiállítás a Zselic Áruházban Megnyitották a szovjet hanglemezheteket A Melódia a világ legnagyobb hanglemezvállalata. Évenként átlag 1200—1300 új kiadványt jelentet meg körülbelül kétszázmillió lemezen. Hazánkban, így Somogybán is egyre népszerűbbek o Melódia-fölvételek. A szovjet hanglemezheteket csütörtökönt nyitották meg a fővárosban, az országos vidéki megnyitó pedig tegnap volt Kaposváron, a Zselic Áruházban. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat és a kaposvári áfész együttes rendezvényére j szovjet vendégek érkeztek: V. A. Vasziljev, a Melódia cég képviseletében, A. 1. Petruk, a Melódia rigai - gyárának igazgatónője, G. F. Kucserov, a Mezsknyiga képviselője. A megnyitóra eljöttek a megye. tek vidéki megnyitóját az októberi forradalom 60. évfordulója tiszteletére rendezték meg. A szövetkezeti mozgalom számára ez azért jelentős esemény, mert hazánkban ez az első szovjet hanglemezkiállítás szövetkezeti áruházban. A műszaki osztály Szövetkezet szocialista brigádjának képviselői virágot és a kiállításról hírt adó újságokat adtak át a vendégeknek, ők pedig beírtak a brigádnaplóba. Viktor Afanaszjevics Va- sziljev, a Melódia cég moszkvai központjának munkatársa megköszönte a rendezők munkáját, elismerését fejezte ki a Melódia-hanglemezeket népszerűsítő kiállításért, s átadta az októberi forradalom 60. évfordulóját ünneplő Moszkva üdvözletét minden jelenlevőnek. Elmondta, hogy a Melódia cég szintén fölkészült a jubileumra: kiadtájí lemezen Lenin beszédeit, a 15 köztársaság dalait. A szocialista vállalatokkal — így a Hungarotonnal is nagyon jó az együttműködésük. A szovjet hanglemezhetek fontos rendezvényeként a Fegyveres Erők Klubjában Tóth Attila, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat igazgató- helyettese áttekintést adott a szovjet és a magyar hanglemezgyártás kapcsolatairól, majd a résztvevők, hanglemez- klub-titkárok, zenetanárok, könyvtárosok kérdeztek a szovjet és a magyar vállalat képviselőitől. Fiatal szakmunkások az állványerdőn. A »Prometheus“ Tüzelés- technikai Vállalat szakembereivel egyszerre érkeztem Barcsra, az Építési Műanyagfeldolgozó Gyár félmilliárdos beruházásának színhelyére. A kazánok próbaüzemelése miatt jöttek. Rajtuk kívül sok »idegen« dolgozik még a gyárban a tíz kivitelező vállalattól. Le|nagyobb a sürgölődés a bitumengyártó részlegnél. Itt november végén kezdődik a próbaüzem, decemberben pedig annál a részlegnél, ahol svéd licenc alapján tetőfedő világítóelemeket, kupolákat, hullámosított felülvilágító szerkezetet gyártanak majd. A fiatal műszaki gárdát — élén Nádor Ottó igazgatóval — a kazánház fölötti öltözőben találom. — Negyedéves »csúszás« várható a beruházás megvalósításában — mondja Nádor Ottó. — Ennek az az oka, hogv késnek a külföldről érkező gépek, berendezések. — Jövőre hitelvisszafizetési kötelezettség terheli a gyárat. — Igen, az engedélyokmányunk szerint jövőre negyven- milliót kell produkálnunk. Ennek négyszeresét tesszük az asztalra, mégpedig úgy, hogy lépcsőzetes próbaüzemelést végzünk, s a termelést is így kezdjük. Jól átgondolt tervet dolgoztak ki az előkészítő munkára, a próbaüzemelések rendjére és a sorozatgyártásra. Megszervezték már a szállítást: a Volán 13. sz. Vállalattal hosz- szú lejáratú szerződést kötöttek, amelynek értelmében az Építési Műanyagfeldolgozó Gyár — 16 millió forint értékben — négy bitumenszállító kocsit már át is adott a Volánnak. Megszervezték a diszpécserszolgálatot, a munkaügy, a bérelszámolás, a könyvelés, az anyagáru-forgalom és a műszaki osztály is megkezdte tevékenységét. — Egyelőre kilencven ember dolgozik itt. Jövőre 160 millió forintot termelünk. 1979-ben 310 lesz a létszámunk, és 330 millió forint a termelési érték. 1974-ben kezdték meg Barcson a vegyipari szakmunkások képzését, és Budapestről 21 család költözött Barcsra. Minden beosztásba megfelelő képzettségű ember került. Az üzemvezetőknek és több művezetőnek is mérnöki végzettségük van. T- A Chemical (a névmódosítást most intézik) öt gyára közül a barcsi a legnagyobb. Az lesz a feladatunk, hogy a három déi-dunántúli megyét ellássuk építőanyag-ipari műanyagokkal. Az igazgató prospektusokat tesz elém. Az összes termék közül legjobban az a fürdőszobakabin tetszik, amelyet 25 ezer forintért árusítanak majd, és hétvégi házakba, felvonulási épületekbe lehet beállítani. A komfort nélküli házakba bontás nélkül, egy csaptelephez is beköthetők. Segíti a beruházás megvalósulását az a szocialista együttműködési szerződés, amelyet két évvel ezelőtt a tíz kivitelező vállalat képviselői írtak alá. Legalább ilyen ösztönzően hat, hogy a járási pártbizottságra évente két- szer-háromszor meghívják a kivitelezőket, és segítenek elhárítani az akadályokat. A kivitelezők közül különösen a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat végez lelkiismeretes munkát. Dolgozói hajlandók bizonyos kockázat- vállalásra is a gyorsaság, az ésszerűség érdekében. Ezzel — Nem mindenki fest — mondja Gerlecz Kati. — Hárman Budapesten vannak szakmai gyakorlaton. Kéthetenként cserélődnek a budapesti kiküldetésben dolgozók. — Ezzel két legyet ütünk egy csapásra — vág közbe egy esztergályos, Balogh Laci —, hiszen amikor megkezdődik a termelés, nem szerencsétlenke- dünk, hanem már tudjuk, mihez nyúljunk. Minden fővárosi cég munkaerőhiányról panaszkodik, ott is örülnek a barcsiaknak. Giba Judit leveszi a sapkáját, megrázza a haját, s hozzáteszi: — Óvjuk a hajunkat, de kedvvel csinálunk bármit, hogy minél hamarabb vegyészmunkát kapjunk. Ha bemegyünk a faluba, körülvesznek benünket, s faggatnak, hogy állunk. Mindenki kíváncsi, hiszen ez lesz a legszebb gyár. — Irigyelnek. Sokan szeretnének idejönni dolgozni. — Barcson menőknek számítunk — nevetik el a beszélgetést. A dolgozók átlagéletkorát tekintve az igazgató 36 évével — szinte korelnök. A múlt héten megalakított KlSZ-ala v szervezetbe hatvanan kérte : a felvételüket. Működik m. a szakszervezet, és novemt ben a pártalapszervezet megalakul. a város párt-, társadalmi szerveinek vezetői, az MSZBT-tagesoportok, kulturális intézmények, lemezklubok képviselői. Ott volt Csapó Sándor, a városi pártbizottság titkára, dr. Nemes Kálmán, a Mészöv elnökhelyettese. A szovjet _ hanglemezkiállítást és vásárt dr. László Jenő, a kaposvári áfész igazgatóságának elnöke nyitotta meg. Hangsúlyozta, hogy a Kalinyin testvérvárosról elnevezett városrész áruházában egyre több hanglemezt vásárolnak; a forgalom az idén várhatóan egymillió forintos lesz. A Melódia-lemezeket az áruház megnvitása óta megtalálják a vásárlók, s terjesztésében szép sikereket értek el. Ezt nagyon fontos művelődéspolitikai és politikai feladatuknak tartják. A szovjet hanglemezek, mint a világhírű szovjet zeneművészet közvetítői nagy szerepet töltenek be a zenei ízlés fejlesztésében. Dr. László Jenő kiemelte, hogy a szovjet hanglemezheA tábornok hétköznapjai A kazánok próbaüzemelése. A moszkvai Vörös téren ma felvonulnak a veteránok is. Ott lesz közöttük — tábornoki egyenruhában — I. M. Afonyin, a Szovjetunió hőse. A felvonulásra ők is éppen úgy készültek — és gyakoroltak, —, mint a díszegység. A tábornok alacsony termetű, markáns arcú ember. Mondatai határozottak: úgy beszél, mintha parancsot adna. Életkorát meghazudtolják fiatalos mozdulatai. Nyolcvankét éves, és rendkívül aktív. Tagja a Szovjet—Magyar Baráti Társaság elnökségének. Az első magyar, akivel találkozott Kun Béla volt. Hazánk földjére a felszabadító harcok során lépett először: 1944. január 18-án részt vett Buda felszabadításában. Később a fővárost felszabadító csapatok parancsnoka. A híres Budai önkéntes Ezred tagjai közül nagyon sokat személyesen is ismert. Sokkal ma is rendszeres levelezésben áll : beszámol arról, hogy miként él, hogyan telnek hétköznapjai. — Nekem magyar vérem van — mondja. Pillanatnyi szünetet tart, s csak azulán folytatja: — 1944. január 22-én megsebesültem. Az orvosok tizennyolc sebet számoltak össze, és azt mondták: nincs mentség. Jelentették Sztálinnak, hogy mindössze 2—3 nap az életem. Én azonban a halált elküldtem az ördögbe: valahogy soha nem tudtam megbarátkozni vele ... Magyar vért kaptam. Két hónap múlva ismét szolgálatra jelentkeztem. Felgyógyulása után részt vett a dél-dunántúli harcokban: április 12-én átlépte a magyar—osztrák határt. Katonáival az elsők között ért Bécsbe és Brnóba. I. M. Afonyin tábornok Bu- darl t felszabadításában véghez vitt tetteiért kapta meg a Szovjetunió hőse címet. — Mivel foglalkozik most? — Sok dolgom van, hiszen nyugdíjas vagyok. Elgondolkodik, aztán komolyra fordítja a szót: i — A Szovjet—Magyar Baráti Társaság elnöksége mindig ellát feladatokkal. Fiatalokkal találkozom, és nagyon sokat beszélgetünk. Sok levelet kapok: írnak, akikkel a sors a nehéz napokban hozott össze, és én minden levélre válaszolok. Egy esős moszkvai reggelen, a szovjet’ főváros leningrádi pályaudvarán somogyiakat köszöntött: a barátságvonat utasait. Búcsúzáskor elkérte a jegyzetfüzetemet, s pár sort írt — oroszul — a somogyiaknak. »Kedves magyar barátaim, elvtársaim, Somogy megyeiek! Testvéri üdvözletemet, szívélyes jókívánságaimat küldöm és jó egészséget.« Aztán megállt kezében a toll, rámnézett és cirill betűkkel még ezt a szót írta a levél aljára: »Barátság.« Aztán aláírta: »I. M. Afonyin altábornagy, a Szovjetunió hőse.« Dr, K. I. szemben a technológiai szerelés során nem tanúsít elég rugalmasságot, sőt bátortalannak bizonyul az újszerű kezdeményezések tekintetében a VEGYÉPSZER. A legnagyobb gondot az okozza, hogy hiába írta alá a szocialista szerződést az Országos Szakipari Vállalat képviselője, a barcsiaknak. maguknak kellett megépíteniük fejük felett a tetőt, s a festő-, mázoló-, hőszigetelő-, burkolómunkát azok a fiatal szakmunkások végzik, akik ennek a gyárnak az első, saját képzésű munkásai. A gyárudvaron, a magasban találom őket. A kedvemért lemásznak az állványról, s a már fél éve működő oktatólaboratóriumban pár szót válthatunk. Pongrácz Ottó: — Alig várjuk már, hogy dolgozhassunk. Önkéntes alapon sokan vállaltuk, hogy az átadás meggyorsítása érdekében festünk. Nem esik nehezünkre, hiszen magunknak csináljuk. i Szép, egyszerű vonalú csarnokok, újszerű megoldások az állványerdőben. Magyarországon az első automata póradagoló emelkedik a magasba a gyárudvaron. Ha ez működni kezd, elfelejtik a zsákolást. A bitumenüzem olyan technológiával épül, amellyel kiküszöbölik a hordógurítást. Nádor Ottó szerencsés vezető, mert valamennyi munkatársát maga választhatta meg, sőt még a szakmunkások vizsgáztatásánál is jelen volt. — Ilyen munkatársakkal könnyű a dolgom — mondja, és elmeséli: nem egy estén gondolkodás nélkül jöttek a mérnök kollégái egy éppen érkező szállítmányt kirakni. Első közös ünnepüket november hetedikén még az építők felvonulási barakkjában rendezik meg. Gombos Jolán Somogyi Néplap
