Somogyi Néplap, 1977. november (33. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-26 / 278. szám

Sűrűsödő politikai viharfelhők Portugáliában Nemet mondott a jobboldal Az egyre súlyosabbá váló politikai válság félreérthetet­len jelei közepette pénteken a tancosi légitámaszponton ka­tonai ünnepségen emlékeztek meg a szélsőbaloldali katonai puccskísérlet második évfor­dulójáról. A hírügynökségi jelentések szerint a két legnagyobb jobb­oldali párt, a Demokrata Szo­ciális Céntrum Párt (CDS) és a Kereszténydemokrata Párt (PDC) máris negatív választ adott a kormánynak a gazda­sági válság megoldására elő­terjesztett memorandumára. Mindkét párt a kommunisták kizárását követelte a tárgya­lásokból mégpedig ultimátum formájában: a CDS és a PDC egyaránt attól tette függővé A Biztonsági Tanács elítélte a Benin elleni zsoldosiámadást Az ENSZ Biztonsági Taná­csa csütörtöki ülésén egyhan­gúlag elfogadta azt a határo­zatot, amely élesen elítélte a Benin Népi Köztársaság el­len ez év január 16-án végre­hajtott zsoldostámadást. A határozat felszólítja az összes államokat, hogy mű­ködjenek együtt minden olyan információ összegyűjté­sében, amely birtokában le­hetőség nyílik a zsoldosok megfelelő jogi felelősségrevo- nására. A dokumentum a tá­madás által okozott károkat mintegy 28 millió dollárra becsüli, s felhívja az államo­kat, a világszervezetet és sza­kosított intézményeit, hogy nyújtsanak segítséget Benin- nek a károk helyreállításában. A BT elé terjesztett jelen­tés, melyet a Beninbe küldött háromtagú bizottság készí­tett, dokumentumokra hivat­kozva kimutatja, hogy a tá­madás vezetője egy francia katonatiszt volt, akit egy be- nini ellenforradalmi szerve­zet bérelt feL A határozat elfogadása előtt a 15 tagú testület ülésén felszólalt Mozambik ENSZ- nagykövete. Kifejtette, hogy a Benin elleni támadás része volt annak a kísérletnek, amely megpróbálja feltartóz­tatni az afrikai haladó orszá­gok fejlődését. részvételét a szocialista párt­tal folytatandó megbeszélése­ken, hogy azokból kirekesz- tik-e a kommunista pártot. A pénteki katonai ünnep­ségen, amelyen Soares mi­niszterelnök és a kormány más tagjai is jelen voltak, Eanes elnök — aki két évvel ezelőtt a szélsőbaloldali fel­kelést leverő kormányhű csa­patok hadműveleti parancsno­ka volt — mondott beszédet. Kijelentette: »-ha a politikai pártok nem jutnak egyezség­re, akkor sincs ok félelemre, mert az alkotmány biztosit olyan eljárást, amelynek ré­vén meg fogjuk találni a nemzeti érdekeknek legjobban megfelelő megoldást«. Eanes elnök az évforduló alkalmából a három haderő- nemhez intézett üzenetében felszólította a fegyveres erők valamennyi tagját, hogy ne engedjenek semmiféle politi­kai nyomásnak vagy pártma­nővernek, álljanak ellen min­den manipulációs kísérletnek. Szovjet párt- és kormányhatározat a falosi lakosság kolioráiis életéről Hatékony intézkedésekkel lendítik fel a Szovjetunióban a falusi lakosság kulturális életét, a kultúra terjesztésé­nek lehetőségeit — még a legkisebb lakott településeken is. A Szovjetunió Kommu­nista Pártja Központi Bizott­sága és az ország miniszterta­nácsa külön határozatban fog­lalkozott ezzel. A határozat megállapítja: az SZKP XXV. kongresszusa feladatul szabta meg, hogy növeljék tovább a szocialista kultúra és a művészet szere­pét a szovjet emberek esz­mei-politikai, erkölcsi és esz­tétikai nevelésében, közelít­sék még jobban a falusi élet­formát a városi lakosságéhoz, bővítsék ki a kulturális intéz­mények anyagi bázisát, külö­nösen a falvakban. Bár e té­ren nagyon sokat tettek már eddig is, a falvakban folyó kulturális munkában hiányos­ságok is tapasztalhatók. Az SZKP KB és a minisz­tertanács számos konkrét in­tézkedést fogadott el a hibák kiküszöbölésére és hasonló gyakorlati lépésekre ’kötelezte a köztársasági és helyi párt­szerveket, tanácsokat is. Az intézkedés fő célja: megjaví­tani a falvakban a kulturá­lis szolgáltatásokat, biztosíta­ni, hogy ezékbpl az ország egyetlen része, ' legkisebb fa­luja se maradjon ki, meg­erősíteni a kulturális intéz­mények anyagi és műszaki helyzetét. . A rendelkezés hangsúlyoz­za, hogy a falusi lakosság szélesebb rétegeit s mindenek­előtt a fiatalokat kell bevon­ni a kulturális központok munkájába, s intézkedéseket tartalmaz annak biztosítására, hogy a programot — megfe­lelő eszközökkel — vonzóbbá, sokoldalúbbá tehessék min­denütt (MTI) Olasz kommunisták Addis Abebában Etiópia békés megoldást akar Mengisztu Hailé Mariam, az Etióp Ideiglenes Katonai Kor­mányzótanács elnöke csütör­tökön Addisz Abebában fo­gadta az Olasz Kommunista Párt küldöttségét. A találko­zón elmondta: kormányának az a törekvése, hogy békés megoldást találjon az eritreai kérdésre. Emlékeztetett az 1976 májusában ezzel kapcso­latban közzétett kilencpontos nyilatkozatra és arra a ké­sőbb ismertetett tervre, amely azt irányozza elő, hogy a tér­ség nemzeti kérdését »a re­gionális autonómia útján a nemzeti demokratikus forra­dalom célkitűzéseivel össz­hangban« oldják meg. Az Addisz Abeba-i forradal­mi kormányt az az óhaj ve­zérli, hogy Eritrea népét meg­kímélje a további szenvedé­sektől; a külföldi támogatást élvező szeparatisták által szí-, tott gerillaháború nem felel meg az eritreai lakosság ér­dekeinek. Földrengés Argentínában összesen 140 kisebb föld­mozgást észleltek csütörtök estig a nyugat-argentínai San Juan tartományban, ahol szerda reggel nagy erejű földrengés pusztított Az újabb földlökések anyagi károkat nem okoztak, de lé­lektani hatásuk gátolja a mentési munkálatokat: nem­csak a hajléktalanná vált tíz­ezrek, hanem a lakosság többi része is a szabad ég alatt töltötte az éjszakát, újabb pusztító erejű természeti csa­Pekingi vita Prolit és anyagi érdekeltség A kínai sajtóban élénk vi­ta bontakozik ki a profit és az anyagi érdekeltség kérdé­séről. A Zsenmin Zsipaóban közölt cikkében Hszu Ti-hszin közgazdász rámutat, ahhoz, hogy az állam felhalmozási alapja megfelelően növeked­jék, a szocialista vállalatok­nak nyereségesen kell ter- melniök, azaz profitot kell hozmok. A kínai közgazdász határo­zottan visszautasítja a kultu­rális forradalom éveiben ál­talánossá vált nézetet, amely szerint a kínai vállalatok nem törekedhetnek profitra, mert ez egyenlő azzal, hogy a po­litika helyett a profit foglalja el a termelésben a parancs­noki posztot. A cikkíró szerint ez lehetetlen a következő té­nyek miatt: I. A szocialista termelés célja az állam és a nép nö- > vekvő anyagi szükségleteinek kielégítése. 2. A kínai válla­latok központi terv szerint tevékenykednek és munká­jukban az ármegfontolások másodlagos jelentőségűek. 3. A tervszerű termelés kellő biztosítékul szolgál ahhoz hogy a vállalatok ne követ­hessék szűklátókörű egyén’ érdekeiket 4. Mindez bizto­sítékul szolgál ahhoz, hogy a vállalatok fokozzák a terme­lékenységet csökkentsék az önköltséget és több profitot állítsanak elő az állam szá­mára. A Zsenmin Zsipao egy má­sik cikkében elmarasztalja a »négyek bandáját«, amely azt állította, hogy az anyagi ér­dekeltség módszerének alkal­mazása »a legnagyobb sértés a munkásosztály számára«. A cikk hangsúlyozza, hogy a meglevő bérezési normák mellett igenis szükség van a prémiumokra, a jutalmakra és az anyagi ösztönzés más formáira, mert csak ezek se­gítségével lehet kiküszöbölni Kínában a bérezési rendszer nyilvánvaló hiányosságait, el­kerülni az egyenlősdit és jobb munkára serkenteni a dolgo­zókat. A cikk ugyanakkor leszöge­zi, egy pillanatra sem szabad megfeledkezni arról, hogy to­vábbra is a politika tölti be a parancsnoki tisztet a ter­melés frontján. Ennek meg­felelően a termelés irányítói­nak elsősorban a munkások öntudatára kell építeniük és az anyagi ösztönzők csak ki­egészítő, másodlagos szerepet tölthetnek be. Csák ezzel a módszerrel érhető el, hogy j valóban érvényesüljön Kíná­ban a »mindenki képessége szerint, mindenkinek munká­ja szerint« elv — mutat rá cikkében 9 Zsenmin Zsipao. pástól tartva. Mint az egyik helyszínen járt újságíró el­mondta, a hajléktalanná vált túlélők romos otthonaik előtt virrasztanak, mert félnek, hogy az éj leple alatt épen maradt értékeiket a romok alól illetéktelenek kiáshatják és elvihetik. A tartomány fővárosában, San Jüanban, amelyet egyéb­ként 1944-ben éppen egy nagy erejű földrengés következté­ben teljesen újjá kellett épí­teni, csütörtökön sikerült helyreállítani a közszolgálta­tásokat és a repülőtéren is megindult a forgalom. A legnagyobb problémát a hajléktalanok elhelyezése je­lenti. Hosszabb távú gond, hogy a termékeny borvidék csaknem teljes szőlőtelepítése elpusztult, és a rombadőlt pincékben megsemmisültek a borkészletek. Smith sajtóértekezlete Választójog fehértelepes módra Ion Smith, a rhodesiai fe­hértelepes kormány vezetője kinyilvánította hozzájárulá­sát »általános választójog« bevezetéséhez. Mint jelentet­tük, Smith csütörtökön Bula- wayóban tartott sajtóértekez­letén közölte: tárgyalásokra hívja meg az általa »mérsé­keltnek« tekintett néger poli­tikusokat. Bejelentette, hogy a következő hetekben sor kerül azokra az előkészítő ülésekre, amelyeken a későbbi alkot- mányozó konferencia egybe- hívásáról tanácskoznak. Smith az Abel Muzorewa és Nda- baningi Sithole vezetése alatt álló Egyesült Afrikai Nemze­ti Tanácsot (UANC) és a Je­remiah Chirau vezette Zim­babwe Egyesült Népi Szerve­zetet (ZUPO) tekinti tárgya­ló partnerének, hangoztatva, hogy ők képviselik az ország néger lakosságának döntő többségét. Az ADN-nek a saj­tóértekezletről szóló Salisbu­ry-! jelentése szerint Smith már folytatott titkos tárgya­lásokat az említett három né­ger vezetővel, hogy a fehér lakosság érdekeit tekintetbe vevő garanciák révén létre­hozzák az úgynevezett »belső megoldást«. A tényleges többségi ura­lomért harcoló hazafias front, amely a néger lakosság nem­zetközileg elismert képviselő­je, elutasította Smith csütör­tökön elhangzott javaslatát. Joshua Nkomo szóvivője Lu- sakában nyilatkozva, az aján­latot ostobaságnak nevezte, és közölte, hogy a gerillaháború folytatódik. Hangsúlyozta, hogy a hazafias fronttal való megegyezés nélkül nincs meg­oldás. Az embargótól a közös vállalatig A szovjet—NSZK gazdasági kapcsolatok A nyugatnémet kereskedő, ha üzletre van kilátás, szí­vós, sőt rámenős, a szállítás­kor pedig megbízható. Ezt tartják, így tudják mindenütt a világon. Mégis, másfél év­tizeddel ezelőtt — minden kereskedelmi szokásnak el­lentmondóan — NSZK cégek felrúgtak egy már aláírt megállapodást, megtagadták az olaj- és gázvezetékek épí­téséhez nagy méretű acélcsö­vek szállítását a Szovjet­unióba. Természetesen nem a derék német kereskedők tehettek a kínos ügyről. Az akkori bonni kormány tiltot­ta meg, mégpedig amerikai nyomásra a csövek export­ját, mondván: ilyen straté­giai fontosságú árut nem ad­hat egy NATO-ország a Szovjetuniónak. 20 milliárdos ügylet Az acélcsövek stratégiai jelentősége napjainkban sem csökkent, ám a nyugatnémet acélipari vállalatoknak ma már nem kell félniük, hogy kormányuk ismét »csőem­bargót« rendel el. Sőt, a het­venes évek elején a két or­szág hosszú lejáratú, több mint húsz évre szóló megál­lapodást kötött, amelynek keretében az NSZK hitelbe csöveket és a földgázvezeté­kek építéséhez szükséges be- * rendezéseket szállít a Szov­jetuniónak, és ennek fejében 2000-ig mintegy 200 milliárd köbméter földgázt kap. Az ügylet értéke nyugati becslé­sek szerint meghaladja a 20 milliárd dollárt. Az utóbbi időben több ha­sonló, úgynevezett kompen­zációs üzlet jött létre a Szov­jetunió és NSZK cégek kö­zött Ezek lényege, hogy a nyugatnémet vállalatok — többnyire az állam által sza­vatolt hitelek igénybevételé­vel — különféle komplett berendezéseket, gépeket szál­lítanak, amelyek értékét a Szovjetunió a berendezése­ken gyártott termékekkel fi­zeti ki. Ezeknek, a hagyományos kereskedelem keretein túl­menő, nagy volumenű üzle­teknek éppen az a jelentősé­gük, hogy a kölcsönös érde­kelt hosszú távú összefonódá­sához, sőt bizonyos mérték­ben kölcsönös, függőséghez is vezetnek. Létrejöttüket az enyhülési folyamat kibonta­kozásának, a kölcsönös bi­zalom légkörének köszönhe­tik, ám maguk is pozitív ha­tást gyakorolnak a szovjet— NSZK államközi kapcsola­tokra. Gumiaratás A Vietnami Szocialista Köztársaság Nghe Tinh tartományában van a Tay Hieu állami gazdaság, ahol ebben az évben 570 tonna kaucsukot kívánnak megtermelni, 50 tonnával többet az eredeti előirányzatnál. Képünkön: A gumifa megcsapolása. ■ A szovjet közgazdászok: nem titkolják, hogy a mo­dem NSZK berendezések­nek, gépeknek és technoló­giáknak jelentős szerepet szánnak a szovjet gazdaság előtt álló néhány fontos fel­adat megoldásában. Nyugat­német vállalatok részt vesz­nek a kurszki vasércre tele­pített hatalmas kohászati kombinát építésében. A Szovjetunió kilencezer ro­busztus, a nehéz terepviszo­nyoknak megfelelő Deutz óriás-tehergépkocsit vásá­rolt a Bajkál—Amúr vasút­vonal építéséhez és a kámai teherautógyár résziére is több berendezést szállítanak a nyugatnémet gépipari válla­latok. Fanyalgás nélkül A gazdasági együttműkö­dés előnyei az NSZK számá­ra is annyira nyilvánvalóak, hogy ma már konzervatív körökben sem nagyon illik fanyalogni, amikor a szovjet —NSZK kereskedelemről esik szó. A jelenlegi ener­gia- és nyersanyag-helyzet­ben a szovjet olaj-, gáz- és nyersanyagszállítások »ara­nyat érnek«. A Szovjetunió hatalmas felvevőpiaca pedig egyre fontosabbá válik az exportra termelő nyugatné­met feldolgozóipar számára. Ezt érzékletesen mutatták a tőkés világot sújtó legutóbbi válság fejleményei: 1975-ben a nyugatnémet cégek a nyu­gati piacokon 7 milliárd márkával kevesebb árut ad­tak el, mint a megelőző év­ben, ám a Szovjetunióba irá­nyuló szállításaik kétmilliárd márkával nőttek. A szovjet megrendelések ma óvatos becslések szerint is mintegy negyedmillió nyugatnémet dolgozónak adnak munkát, s ez olyankor, amikor több mint egymillió munkanélkü­lit tartanak számon, nem el­hanyagolható szempont. Szárnyashajók a Rajnán A feldolgozóipari termékek kereskedelme azonban nem »egyirányú utca«. Téves az a nézet, hogy a Szovjetunió csak nyersanyagokat szállít­hat a nyugatnémet piacra. Tavaly, az öldöklő konkur- renciaharc ellenére tízezer szovjet gépkocsi kelt el az NSZK-ban. A bonni Bundes­tag épülete előtt, a Rajnán, ugyanazok a szovjet szár­nyashajók hasítják a vizet, mint a Moszkva folyón, vagy nálunk a Dunán. A szovjet feldolgozóipar exportjának további fokozása, a forgalom kiegyensúlyozottabb fejlődé­se érdekében az utóbbi évek­ben az NSZK-ban több szov­jet—nyugatnémet vegyes­vállalatot alapítottak. Fel­adatuk, hogy elősegítsék a szovjet nyomdagépek, faáruk, vegyi cikkek, ipari gyémán­tok és egyéb termékek be­hatolását a nyugatnémet piacra. A szovjet—nyugatnémet gazdasági kapcsolatok, a kölcsönös áruszállítások a kelet—nyugati kereskedelem egyik legfontosabb tényezőjé­vé váltak. Jelenleg ez a leg­nagyobb külkereskedelmi forgalom, amelyet két elté­rő társadalmi berendezkedé­sű ország egymással folytat (értéke 1976-tan meghaladta a 3 milliárd rubelt). A po­tenciális lehetőségeket még egyik országban sem hasz­nálták ki teljes • mértékben. A Szovjetunió ma csupán két százalékkal részesedik a nyugatnémet exportból. Ki tudja, az ezredfordulón talán épp olyan nevetségesnek tű­nik ez az alacsony részarány, mint most a másfél évtized­del ezelőtti csőembargó. Nemes Gátwr

Next

/
Oldalképek
Tartalom