Somogyi Néplap, 1977. november (33. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-25 / 277. szám

Tapasztalatcsere Somogybán Alapszó munka a tervkészítés Termelőszövetkezeteink sok­rétű gazdasági, társadalmi fel­adatai között nem egyszerű do­log fontossági sorrendet fel­állítani. Ha azonban gazdálko­dásról szólunk, első helyre ke­rül a megalapozott, reális, a népgazdasági és az üzemi ér­dekeket tükröző terv. Erről, a napjainkban folyó döntő je­lentőségű munkáról beszélget­tünk Lakos Istvánnal, a me­gyei tsz-szövetség közgazdasá­gi főmunkatársával. — Mi a magyarázata, hogy a tervezőmunka ko- rábban kezdődik az idén, mint az előző években? — Minden gazdálkodó szer­vezetnél elsőrendű cél — mondotta Lakos István —, hogy 1978 legelején pontos, végleges, jóváhagyott tervvel rendelkezzen. Ahhoz, hogy ez a korántsem újkeletű kívánság megvalósuljon, október végén, november elején hozzá keli kezdeni a tervezőmunkához. — Ezek szerint megdőlt az a korábbi, meglehetősen sok feszültséget és etlen.- mondást okozó álláspont, hogy a terv a zárszámadási követően készülhet el. — Igen. Nem utalok most ennek a régi gyakorlatnak a hátrányaira, hiszen a múlt gondjain rágódni, semmit sem visz előre. Nem vitatható tény ma, hogy a terv jelentős része a zárszámadás nélkül is elké­szíthető. Hiszen például az őszi vetéseket már a követke­ző év termelési programjának keretében végzik el. S a gaz­daságok december végéig meg­kötik azokat a termelési, érté­kesítési szerződéseket, ame lyeknek alapján a tavaszi ve téseket szervezik. Az állatte nyésztés fejlesztését az üzemel többségében több éves prog ram határozza meg: itt isme retlenek a feladatok. S a köte lező tartalékok alapján a be ruházási, fejlesztési lehetősé gek is adottak, összességébe) tehát megvannak mindazok feltételek, amelyek lehetőv teszik a tervezőmunka meg kezdését. Erről egyébként ; jövő héten kezdődő két-ké napos továbbképzéseken i szót váltunk. — Mi tette szükségessé hogy a megyét három táj egységre osztva a teira iki szerint meglehetősen re z letet oktatást szervezzenek'. — Több tényező is indokol ja. Mindenekelőtt az a köve­telmény, hogy a való helyze­ten alapuló, reálisan te'.jesí'ihe- tő, a munkában vezérfonalat jelentő terv készüljön. Ma, amikor a követelmények min­den vonatkozásban nőnek, mi­nőségileg változnak, nincs ér­telme, és egyszerűen tűrhetet­len, hogy »kozmetikázott*1 vagy éppen a bank számára »gyár­tott« tervet állítson össze az üzem. Sajnálatos esetek bizo­nyítják, hogy ilyenkor elke­rülhetetlen a buktató. A má­sik, ami különösen fontossá teszi ezt a továbbképzést az, hogy az üzemi tervsémában jelentős változások történtek. Meg kell jegyeznem: a kezde­ményezés Somogyból szárma­zik. A módszer azokon az el­veken alapszik, melyeket Scheer György, a szövetség közgazdasági titkárhelyettese évekkel ezelőtt a balatonsza­Kaposvárra látogatott a kubai könnyűipari küldöttség Miért maradt el a vita ? Külsőségeket ismernek Sok diák várakozott délután a marcali gimnáziumban a termek előtt. Az ifjúsági vita­kör témájáról beszélgettek. A foglalkozás végén megkérdez­tem tőlük, miért nem itt »han­goskodtak«, miért csak az egy­más mellett ülők társalogtak. Az egyik lány azt mondta: »nálunk mindig ez van...« Menjünk sorjában! Beleczky Iván, az iskola fiatal, törté­nelemszakos tanára volt a vitavezető. A nagy októberi forradalom kapcsán az év­fordulók megünnepléséről, a mai (Jemonstrációkról kellett volna vitázni. Az előadással föladta a »ziccert« a tanár úr, de a kép megmerevedett. így azután kénytelen-kelletlen mindig visszavette a szót, s hallottunk egy jó történelem­órát. Persze más is hallható volt. A diákok között ültem, s a következő félmondatokat csíptem el : »Persze, hogy na­gyobb volt a lelkesedés, a forradalomban nem kötötték ki a fehér inget meg a nyak­kendőt ... Akkor május else­jei a munkásak jobban ma­gukénak érezték ...« És még sok jó, találó megjegyzést sut­togtak egymásnak — aszerint, hogy az előadó hol tartott. Később a tanáriban arról beszélgettünk, mennyire tájé­kozottak a mai diákok. Egy tanórai fölmérés eredménye a következő: Kant és Sartre ne­vét egy diák sem ismerte. Nem csoda, mert a történe­lemkönyvben egyik sem sze­repel. Ez persze érthetetlen. De miért is keverem ide a tesztpróbát? A vitához tárgyi tudás szükséges. Az ellenőr­zés során könnyen kiderült, hogy a diákok — a foglalko­záson részt vevő néhány ne­gyedikes kivételével — nem tudtak eleget az októberi for­radalomról. És tíz éve ünnep­ük. Nem tudtak eleget május 1-ről Sem, pedig óvodás ko­ruk óta ünnepük __ A végső pillanatban mégis sikerült élénk eszmecserére bírni a gimnazistákat. Tulaj­donképpen panaszkodtak: — Két hétig gyakorlatozunk egy-egy munka ünnepi felvo­nulás előtt Persze szépek, egyenesek lesznek a sorok. De a felvonulás tulajdonképpen tüntetés. Ma is az: öröm tün­tetés. A mindennapi megélhe­tés, az ember lényegének ün­neplése kellene legyen, örül­ni pedig felszabadultan, fut­va, együtt ugrálva vagy akár­hogyan szokás, nem millimé­ter pontosan... Megeredt a nyelvük, el­mondták hiányérzetüket. Ér­teni, tudni szeretnék a dolgok lényegét, mert nélküle nem tudnak vitázni, nem tudnak ünnepelni. Tudásuk így fel­színes, csak külsőségeket iS' mernek. Egyetlen politikai vitakör pedig nem elég aiihoz, hogy a tudást is megszerezzek, és alkotó eszmecseréi is folytas­sanak. Ezért nem hibáztatha­tok a hallgatás miatt Az elő­adásra figyeltek. Beleczky Iván összefüggéseket történelmi okokat és okozatokat megvi­lágító szavai segíthetik őket. Már ezzel is nagyobb tudás­anyaghoz jutottak, mint az elmúlt években együttvéve. És fölkeltette az érdeklődé­süket is; már tudják, hol ke­ressék a »tanulnivalót«. L. P. badi tsz-ben kidolgozott és al­kalmazott. A TOT javasolta a módszer általánossá tételét, a MÉM a tervezési formát elfo­gadta, s ettől az évtől az egész országban ezt a metodikát ajánlja. — Mi indokolta a válto- zást? Az új tervezési mód milyen előnyt jelent az üzem számára? — A korábban kialakított tervezési séma a szövetkeze­tek fejlődése, szakosodása, az önálló elszámolóegységek tér­hódítása következtében egyre több problémát okozott; nem felelt meg a követelmények­nek, nem elégített ki sok fon­tos igényt. Például a tervtel­jesítés folyamatos mérését csak többletmunkával, külön számításokkal lehetett elvé­gezni, ugyanakkor fontos ösz- szefüggések számítására nem adott módot, s hiányos infor­mációkkal szolgált a haté­konysági, ágazati, jövedelme­zőségi kérdésekről. Az új ter­vezési forma legfőbb előnye épn az, hogy folyamatosan — év közben is — mérhető a tel­jesítés, s ezzel az irányítók alapvetően fontos, megbízható, áttekinthető tájékozódási le­hetőségekhez jutnak. Ez a kö­rülmény újólag aláhúzza a reális, megalapozott tervkészí­tés szükségességét. — Tapasztalataik szerint szövetkezeteink hogyan fo­gadták az új tervezési me­todikát? — Érdeklődéssel és öröm­mel, hiszen az előző sok gon­dot okozott. Azt mondták: vég­re van egy olyan terv, amely áttekinthető összefüggéseket is feltár a gazdálkodás egé­széről és az irányításnak min­dennapi eszköze lehet. Leg­fontosabb feladatunk most az, és ez tanfolyamaink célja, hogy a tervkészítést végzők megis­merjék ezt a módszert. Min­den szövetkezethez időben el­juttattuk a terv sémáját, ezt a továbbképzésig tanulmányoz­zák, és úgy készülhetnek föl a tanfolyamra, hogy már a terv- készítéssel kapcsolatos esetle­ges problémáikat is elmond­hatják. — A szövetség »szívügyé­nek« tekinti, hogy ez a jó módszer beváltsa a hozzá fű­zött reményeket. Ezért is ha­tároztunk úgy, hogy a tanfo­lyam után, decemberben, meg­határozott napokon és helye­ken ügyeleti szolgálatot tar­tunk: ha valahol menet köz­ben vetődik föl probléma, azonnal tudunk segíteni. Az éves munka alapja a terv. S mi arra törekszünk, hogy a jövő évi nagy feladatok biz­tos alapokra épüljenek — fe­jezte be Lakos István. V. M. Kubai könnyűipari kül­döttség tartózkodik szombat óta hazánkban Nora Fromcta Silva miniszterasszony veze­tésével. A delegáció, amelyet hazánk könnyűipari miniszte­re hívott meg, magyarországi tartózkodása során áttekinti a magyar—kubai könnyűipari kapcsolatokat, meghatározza a további feladatokat. A kubai küldöttség egy na­pot Kaposváron töltött tegnap Keserű Jánosnénalc, a Köz­ponti Bizottság tagjánák, ha­zánk könnyűipari miniszteré­nek társaságában. A program a megyei tanácsszékházban tájékoztatóval kezdődött. Ezen részt vett Varga Péter, a Központi Bizottság tagja, a megyei pártbizottság első tit­kára, Böhm József, a megyei párt-vb tagja, a megyei ta­nács elnöke. Böhm József örömének adott kifejezést, hogy a kubai könnyűipari küldöttség elláto­gatott a megyébe. A somogyi­ak sok mindent tudnak Ku­báról, tisztelettel gondolnak a hős kubai népre, a nemrégen megalakult marxista—leni­nista pártra, a kubai nép ve­zetőire. Elmondta: ismerjük, hogy a szocialista forradalom megvalósításában nagyon szép eredményeket értek el, sikere­sen dolgoznak a párt I. kong­resszusán hozott határozatok végrehajtásán. Őszinte szívből gratulálunk az eredmények­hez. Itt, hazánk déli—délnyu­gati részén éppúgy, mint az egész országban, szolidárisak vagyunk a kubaiakkal. A megyei tanács elnöke ez­után Somogy történelmének haladó, forradalmi múltját, a felszabadulás óta megtett utat ismertette a vendégekkel, majd az iparosodás eredmé­nyeit, a könnyűipar fejlődé­sét elemezte. Kuba és So­mogy kapcsolatáról szólva ki­emelte: a megyéből eddig tizenkilencen dolgoztak a szigetországban. Szívesen mennek oda a szakemberek, s Működés közben is megnézték a vendégek a ruhagyári hol­land fénymásoló gépet. ők a legjobb propagandistái Kubának. A kaposvári szín­ház igazgatója már négyszer járt náluk. Varga Péter, a megyei pártbizottság első titkára azt kívánta a vendégeknek, hogy a rövid idő ellenére érezzék jól magukat a megyében, s máskor is térjenek vissza. Rövid tájékoztatást adott a megyei pártbizottság, a pártszervek és szervezetek munkájáról. Nora Frometa Silva mi­niszterasszony hangsúlyozta, hogy nagyon fontos számukra ez a látogatás. Szeretnének néhány olyan dolgot megis­merni, ami otthon hasznos a munkájukban. 1976-ban több szervezeti változás volt hazá­jában. Általában felhasznál­ták a szocialista országok ta­pasztalatait. Más természete­sen, amikor a gyakorlatban láthatják. A kubai küldöttség ezután megnézte a Somogy Áruházat. Ebéd után a küldöttség a megyei vezetők társaságában először a Kaposvári Ruha­gyár mintaboltba ment, majd Müller László igazgató onnan kalauzolta őket a ruhagyárba. A vendégek megtekintették a gyárat, az orvosi rendelőt, majd a klubteremben tájékoz­tatót hallgattak meg a 2400 munkást foglalkoztató, 550 millió forint termelési értéket előállító gyárról. Nagyon tetszett a divatbe­mutató. Nora Frometa Silva miniszterasszony elmondta, ők is szeretnének sok ilyen gyárat építeni Kubában. A kubai vendégek kaposvá­ri látogatásának utolsó állo­mása Somogy első szocialista nagyüzeme, a textilművek volt. Krauth Pálné, a Pamut- fonó-ipari Vállalat vezérigaz­gatója kísérte végig munka­társaival és a helyi vezetők­kel a küldöttséget az üzemen. Az ezután tartott tájékozta­tón a nagyvállalat hatezres kollektívája nevében üdvözöl­te a vendégeket. Elmondta, hogy az öt nagy gyáruk közül a kaposvári a legnagyobb, ez Nagy sikert aratott a divatbemutató. „Többel én se csináltam, miiét amennyit lehetett99 Arcáról azok a fafaragók jutnak az eszembe, akik bal­tával nyúlnak az anyaghoz. Nincs egy fölösleges szava, de amit mond, az utolsó szóig fontos. Tizenhat éves volt, amikor a betonútépítőknél kezdett dolgozni. — Azóta ezt a fajta, elég nehéz fizikai munkát csiná­lom. Dombóváron is dolgozott, a talpfatelítő üzemben. — Kátránnyal, sószerű anyaggal itattuk át a vil­lanyoszlopnak, bányafának szánt fákat. 1971-ben lépett a Délviép állományába. Munkatársaival — Horváth Józseffel, Lukács Istvánnal, Igali Sándorral, Farkas Istvánnal és Korcz Bálinttal — 104 kilométer ve­zetéket fektetett le. Az or­szágban először ők csináltak műanyag szövetes ivóvízveze­téket. Gölle, Patalom, Igái, Csakonyavisonta, Görgeteg, Kadarkút, Nagybajom, Lát- rány törpe vízmüvét ők épí­tették. Most Somogysárdon beszélgetünk, itt ugyancsak törpe vízmű készül. Király István negyvennégy éves, s amikor letelepszünk, a derekát fájdítja. — Hajolós munka a miénk, kis helyeken kell kuporogni, aztán vele jár a víz, a sár. Mesélik róla: ha elkezd es­ni az eső, a körülötte dolgo­zók csak akkor tartják illen­dőnek, hogy fedél alá húzód­janak, ha ő is úgy dönt. ö pe­dig azt tartja: csak akkor, »ha a pufajka átázott«. Az pedig elég nehezen ázik át... Ha gödröt kell kiásni, ő ki­méri két embernek, azután a másikat magának. Amikor ő már végzett, segít a többiek­nek a befejezésnél. Tizenkét métert képes ásni egy nap, amíg mások hat-hét méterrel végeznek. Igaz, nem is tagad­ja, hogy a lábán és kezén egyre inkább mutatkoznak az erőltetés nyomai. A közelünkben ferdére ál­lított hatalmas fadobaz. Késő délután ezt kapja föl egy te­herautó, s a munkások ez alá bújva jutnak haza: Kaposvár­ra, Hetesre, Mezőcsokonyára, hárman Taszárra. Király István brigádja ere­detileg kubikos volt. Aztán egyszerre szereztek szakmun­kás-bizonyítványt: most cső­szerelők. Van közöttük ács­állványozó, és a bonyolultabb gépek sem hozzák zavarba őket. Erről ennyi mondani­valója van: — Szeretem jól elvégezni, amit rám bíztak, és minél gyorsabban. Lehet, hogy ezért fáj a derekam mindig. Gon­dolom, többet én se csinál­tam, mint amennyit lehetett. Sok brigádról hallottam már. hogy akármilyen jó vi­szonyban vannak a tagjai munka közben, fizetésnapon ölre mennek, mert egyik-má­sik egy százassal többet ka­pott. Ennél a kollektívánál ez ismeretlen. Amikor Király István ráállt, hogy brigádve­zető legyen, egy kikötése volt: a pénz egyforma legyen. Ki­váló dolgozó, a Vízgazdálko­dás kiváló dolgozója, és ta­valy április 4-én a Parla­mentben vette át a Munka Érdemrend ezüst fokozatát. Erőfeszítésbe került meggyőz­ni, hogy oda bizony el kell mennie a kitüntetést átvenni. Azután — mint rendesen — az ezzel járó jutalmat is szétosztotta társai között. »Ez így igazságos« — szokta mondani. — Hogyan élünk? Hát reg­gel jön értünk az autó. Ott várjuk, ahol be lehet állni, hogy ne ázzon az ember: a kocsmánál. Elvisz az éppen soros munkahelyre. A mun­kánk nem leányálom. Hálát­lan dolog is mondani, hogy te mész oda vagy a másik: általában én megyek, ez a könnyebb megoldás. Aztán van olyan feladat, ami nekem se tetszene, de valakinek csak meg kell csinálni. Ides­tova harminc éve üzemi konyhán élek, s vidéken azt eszem, amit lehet. Régebben nemigen fordult elő, hogy mindjárt hazamentem volna munka után, csak mostaná­ban. S pihenek, néha könyv­vel a kezemben.., G. J. adja a termelés felét. Bajer Nándor igazgató tájékoztatója termékeny eszmecserét váltott ki. A kubai miniszterasszony elmondta, hogy tetszett a gyár. A kongresszusi zászlós Egyetértés szocialista brigád naplójába mind a két minisz­terasszony beírt. Nora Frome­ta Silva további sikereket kí­vánt a kubai textilipari dol­gozók nevében. Az üzemből az óvodába és bölcsődébe, onnan pedig a női szállásra vezetett a kubai vendégek,útja. A somogyi ve­zetők késő délután ott bú­csúztak el a kubai küldöttség­től, Keserű Jánosné könnyű­ipari minisztertől és munka­társaitól. Varga Péter, a megyei pártbizottság első titkára ar­ra kérte a küldöttség vezető­jét és tagjait, hogy vigyék el megyénk szívélyes üdvözletét Kubába. A szocializmus épí­tésében jó eredményeket kí­vánt, s viszontlátásra Kubá­ban köszöntéssel búcsúzott. Nora Frometa Silva megkö­szönte a kaposvári programot. Mindnyájuk nevében kifejez­te, hogy teljes szívükből, elé­gedettek voltak vele. A kubai könnyűipari kül­döttség Keserű Jánosné tár­saságában ezután visszauta­zott a fővárosba. L. G.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom