Somogyi Néplap, 1977. november (33. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-20 / 273. szám
ff Evilági otthonteremtés" Beszélgetés Király István akadémikussal A marxista esztétika és irodalomtörténet újabb eredményeire támaszkodva a 60- as években megérett egy új, minden eddiginél teljesebb és differenciáltabb, az életmű minden részletét kibontó korszerű Ady-szintézis szükségessége és lehetősége. E korszerű marxista szintézis megvalósulása elválaszthatatlanul összekapcsolódik Király István akadémikus, egyetemi tanár munkásságával, azokkal az új szempontú és hangsúlyosan a művek esztétikai elemzésére támaszkodó kutatásokkal, amelyeket Ady Endre című monográfiájának 1970-ben megjelent kétkötetes első része tett ismertté. — Évtizedes kutatómun- ka eredményei, tanulságai alapján és úgy is mint szenvedélyesen elkötelezett közéleti ember miben látja Ady életművének mai érvényességét, legfonta sabb üzenetét a ma embere számára? — Ha Ady Endre életművének mai érvényességéről beszélünk, akkor úgy vélem, a lehetséges magyar XX. századról beszélünk; olyan feladatokról, amelyeknek végzésén ma fáradozunk, s holnap is fáradoznunk kell. A huszadik század mindenki számára új és alapvető kérdéseket tett föl, s Magyarországon Ady Endre keresett választ először emberként, magyarként a kor nagy kérdéseire Az egyik ilyen alapkérdése századunknak a nemzeti kérdés. Ady életművéből az emberiségben gondolkodó huszadik századi ember válaszát ismerhetjük meg: azét az emberét, aki a nemzeti és nemzetközi, a patriotizmus és internacionalizmus egységét elsőként valósította meg a magyar költészetben. Mert két irányból nézte Ady ezt a kérdést: nézte a nemzetközi felől, s nem véletlen, hogy világképének egyik sarkalatos eleme volt a szakítás mindennel, ami partikuláris, ami provinciális, ami visszahúzó értelemben »►magyar«, de nézte és tudatosan nézte Ady ezt a kérdést a nemzeti felől, pontosabban az emberiség felé is; s tudta és vallotta, hogy a »►magyarság szükség és érték az emberiség, s az emberiség csillagok felé vezető útján«. A másik, ezzel szorosan összefüggő válasz Ady kelet-európaisága. A századelő Magyarországa »►peremvidék« volt, peremvidéke a társadalmi fejlődésnek. Ebből magyarázható Ady lírájának olyan kulcskérdése, mint a megkésett- ség, annak tudata, hogy »►Minden, minden ideálunk / Másutt megúnt ócskaság már«. A vidékiség, a falu- siasság, az ázsiaiság elleni harc ezért jut kiemelt szerephez költészetében. (Érdekes fölfigyelni arra, hogy később József Attila költészetében is meghatározó elemként bukkan elő a külvárosi motívum, a peremvidék-tudat proletár változata például a Külvárosi éj, az Elégia, a Város peremén című versben.) Ez a peremvidék- élmény azonban nem gátja, sokkal inkább emelője az öntudatnak Adynál. Hiszen a peremvidék kilátópont is egyben; egyszerre tekinthet előre és hátra, a köztes helyzetből tisztábban rajzolódik ki ^ előtte a fejlődés iránya. Elől a fények: a megvalósítandó emberi lehetőségek, csábítanak, de nem fordulhat el a tekintet az itt és most gondjaitól, látnia kell az emberi megoldatlanságok és félmegoldások kínzó jelenvalóságát is. Ebből a paremvi- Héki sorsból fakad a sajátos, «toys dac, >»a végek öntudata«, de a távolabb látó, tudatos, népi demokratikus forradalmár is ebből a sorsból nő feL r — Tudjuk, "hogy Ady már életében, majd jó . ideig halála után is döntő hatást gyakorolt költé- szetünkre, az utóbbi év- tizedekben mégis inkább Ady Endre. József Attila volt a példa és a mérce. Mennyiben lehet termékenyítő ma Ady költői öröksége? — Irodalomtörténeti közhely, hogy Petőfi—Ady—József Attila életműve a magyar költészet elevenen ható fővonala. Ezidáig azonban a hangsúly jobbára az eszmei folytonosságra, az elkötelezett, forradalmi magatartásra esett és nemigen foglalkoztunk e fő vonal esztétikai sajátosságaival. Ennek következtében elsikkadt, pontosabban : nem tudatosodott eléggé egy lehetséges esztétikai irányzat folytonossága. Jellemző például, hogy József Attila első Ady-élménye a Halottak élén című kötet Adyja, s érett költészete éppúgy elválaszthatatlan attól, ahogyan József Attila érett költészete nélkül nem érthetnénk pontosan Juhász Ferenc és Nagy László költészetét. Ezt végiggondolva nyilvánvaló, hogy Ady költői öröksége folyamatosan hat lényegi tartalmaival ma is, mégha ezt nem is értékeljük közvetlen hatásként. Pedig ennek az esztétikai folytonosságnak a feltárásán, tudatosításán keresztül világosabban láthatnánk a magyar líra valódi hozzájárulását a Beck ö. Fülöp domborműve. világ költészetéhez. Nálunk máig divatos egyfajta kulturális kisebbrendűségi érzés, miszerint újat csak a világ adhat nekünk, mi nem adhatunk újat a világnak. Eszünkbe sem jut, hogy to- vábbvihetjük, kiteljesíthetjük az egyetemes gondolkodás, művészet eredményeit, pedig erre — sok más mellett — éppen Ady költészete a nyilvánvaló példa. — Mivel lehetne röviden jellemezni ezt a kelet-európai Urai realizmust, s miben fogalmaz- ható meg az Ady-líra egyetemes jelentősége ? — Ha egyetlen egyszóval kellene jellemezni ezt a — hangsúlyozom — huszadik századi lírai realizmust, elsőként a gondolatiság szó kínálkozna. Mert ezt a lírát — amelynek rokon hajtásai szintén a peremvidékeken : Kelet-Európában, a Szovjetunióban, Latin-Amerikában nőttek és nőnek — döntően a Minden- ség-hihány, a Teljesség-akarás, egyáltalán a Kozmoszban való gondolkodás evilá- gisága jellemzi, valamint a szoros kötődés a nem elvont, hanem konkrét Emberhez, az emberiséghez. Mély történelmi elkötelezettség, szenvedélyes közösségi kötődés hatja át, szemben a különféle individuális, irracionális utakkal. Tehát: gondolkodói felelősség, művészi felelősség a lehető emberi jó megvalósításáért. Az Ady-líra világirodalmi jelentőségét első sorban abban fogalmazhatjuk meg, hogy az e'sök között alkotta meg magas esztétikai színvonalon itt, Kelet-Euró- pában, azt a költészetet, amely máig egyedüli életképes alternatívája az individualista polgári költészetnek — Készül és váriuk az Ady-monográfia má odik az utolsó yály iszakaszt feldolgozó részét. Mibev tudná Király elvtárs e ta- lán legfontosabb pályaszakaszra vonatkozó k'" tatásainak eredményeit összefoglalni? — Az Ady-líra csúcsának valóban joggal tekinthetjük a világháborús évek költészetét. Ezekben a köteteiben jut el a költő egyetemes magaslatokra. E kötettekben kiteljesedik tragikus optimizmusa, amely egész költészetének kulcsa. Míg könyvem első részében azt próbáltam megmutatni, hogyan jut el Ady a kiteljesedett otthontalan- ságig, majd a kiteljesedett otthontalanságból hogyan próbál kitörni egyrészt a társadalmi-politikai feladat- vállalás változatain, másrészt — tévesztett módon — az istenkeresésen keresztül; ■ a második részben az elidege- nedettséggel szemben győzedelmeskedő otthonteremtés gondolata kerül a középpontba. El kellett jutnia ehhez Adynak, hogy leírhassa »►a végesség: halhatatlanség / 6 csak a Máé a rettenet«, s nem véletlen, hogy épp az első világháború mindent kizökkentő, minden Voltat ösz- szekuszáló iszonyata, tébolya idején. El kellett jutnia ehhez a gondolathoz annak a költőnek, aki oly mélyen élte meg az életet, akit oly mélyen foglalkoztatott az ember sorsa, a XX. században. S hogy ehhez eljuthasson a költő, természetszerűen el kellett jutnia az aktuálpo- litikától a világnézetig. Azaz: el kellett jutnia ahhoz a fölismeréshez, hogy az ember nem lehet otthontalan, nem lehet idegen végérvényesen saját világában; hogy »»várja az Embert víg célja / a Piros, tartós öröm«. S ha az ember természettől fogva nem otthontalan, akkor megvan az igazi, evilági otthon- teremtés lehetősége. V. Gy. Ady Endre versei Fölszállott a páva „Fölszállott a páva a vármegye-házra, Sok szegény legénynek szabadulására.” Kényes, büszke pávák, Nap-szédítő tollak, Hírrel hirdessétek: másképpen lesz holnap. Másképpen lesz holnap, másképpen lesz végre, Üj arcok, új szemek kacagnak az égre. Üj szelek nyögetik az ős magyar fákat, Várjuk már, várjuk az új magyar csodákat. Vagy bolondok vagyunk s elveszünk egy szálig. Vagy ez a mi hitünk valóságra válik. Oj lángok, új hitek, új kohók, új szentek Vagy vagytok vagy ismét semmi ködbe mentek. Vagy láng csap az ódon, vad vármegyeházra, Vagy itt ül a lelkünk tovább leigázva. Vagy lesz új értelmük a magyar igének, Vagy marad régiben a bús, magyar élet. „Fölszállott a páva a vármegye-házra, Sok szegény legénynek szabadulására.” Intés az őrzőkhöz Őrzők, vigyázzatok a strázsán. Csillag-szórók az éjszakában, Szent-János bogarak a kertben. Emlékek elmúlt nyarakon, Flórenc nyarán s összekeverten Búcsúztató őszi Lidónak Emlékei a hajnali Párás, dísz-kócos tánci termen, Történt szépek, éltek és voltak. Kik meg nem halhatnak soha, Őrzött elevenek és holtak, Szívek távoli mosolya, Reátok néz, aggódva, árván, Őrzők vigyázzatok a strázsán. Őrzők, vigyázzatok a strázsán, Az Elet él és élni akar, Nem azért adott annyi szépet, Hogy átvádoljanak most rajta Véres s ostoba f&neségek. Oly szomorú embernek lenni S szörnyűek az állat-hős igék S a csillag-szóró éjszakák Ma sem engedik feledtetni Az ember Szépbe-szőtt hitét, S akik még vagytok őrzőn, árván, Őrzök: vigyázzatok a strázsán. Wiirtz Adám illusztrációja. Dr. Demeter Tibor évtizedek óta gyűjti a magyar irodalom idegen nyelvű fordításait, elsősorban az 1800 óta megjelent versekét. Apponyi Sándor munkáját folytatja ezzel, aki 1812-ig figyelte a régi magyar irodalom útját a világban. Hasonló folytatás volt Sziny- nyei Józsefé is, de ő csak magyar nyelven adta meg adatait Demeter Tibor a fordítás nyelvén is rögzíti a tételeket. Demeter Tibor eredeti szakmái szerint jogász, és mérnök. Bibliográfussá a személyes érdeklődés, az irodalom szeretete és a szakmai önképzés tette. Az Országos Széchényi Könyvtár Hungarica gyűjteményét, a Corvina Kiadót és a Petőfi Irodalmi Múzeumot évtizedek óta látja el értesüléseivel, melyekhez az egész világot behálózó levelező kapcsolatok révén jut Most az Ady évforduló kapcsán fölkerestem Demeter Tibort, hogy megkérdezzem: értesülései szerint Ady életműve mennyire ismert a világban? — Adyt a kortárs emig- rások kezdték népszerűsíteni a 20-as évek elején. Elsősorban Kassák Lajos köre Bécsben, ám a súlypont csakhamar áttevődött Párizsra, — mondotta. — Bizonyára nem véletlen, hogy a »Párizs az én Bakonyom« kölAdy és a nagyvilág tőjét választott városa fogadta szívébe, hogy ő, akire Beaudlaire és Verlaine any- nyira hatott, az ő nyelvükön kezdjen szólni a világhoz! Ha természetesnek látszik is, mégis van benne szerepe a véletlennek. Mivel ott is az odakerült magyarok kezdték népszerűsíteni, ők pedig nem evégett mentek Franciaországba. De a körülmények összejátszása folytán csakugyan ott születtek a legjobb fordítások. Kezdve Cáldi László, Gáspár Margit munkálkodásán, a Sauwageot-kör közreműködésében egészen Gara László vállalkozásáig, aki 16 igen kiváló költőt nyert meg tolmácsul. Európában az orosz a másik nagy világnyelv, amelyen Ady sok verse szól és igen jól, különösen ki kell emelnünk Leonyid Martinon munkásságát, aki a magyar líra lelkes és avatott tollú átülte- tője. A Szovjetunió sokféle nyelve közül az ukrán és a kazah fordításokról is feltétlenül meg kell emlékeznünk a válogatás és a tolmácsolás színvonala miatt, de bizonyára sokkal több van, ám nem mindegyiknek a híre jut el hozzám. Igen sok fordításról tudok viszont a velünk szomszédos népeknél. Még Ady életében románra fordította verseit a vitapartner-ellenfél, Oktavián Goga, s azóta is szüntelenül folyt az átültetés, ami érthető is, ott, ahol magyar és román irodalmárok képeznek hidat egymás érdekéihez. Hasonló a helyzet Csehszlovákiában és Jugoszláviában is: cseh, szlovák, szerb, horvát, vend, szlovén, makedón nyelven jelentek meg válogatott kötetek, köztük prózai antológiák is. Egyedül szlovák nyelven 10 önálló kötetről tudok, de a többi nyelven sem kevés a kiadványok száma. Bár a lengyeleknél nincs meg az előbb említettek kétnyelvűségének előnye, mégis több kötetnyi válogatással (prózával is) dicsekedhetnek. A finneknél különféle antológiákban körülbelül 30—40 vers jó fordítása forog közkézen. Kisebb mértékben jutót el Ady életmű a német nyelvterületre, s a fordítások közül is csak Franyó Zoltánéit mondanám igazán jónak. A többi európai nyelven hol több, hol kevesebb Ady verset találunk. Van svéd, norvég, dán, angol, spanyol — utóbbi Közép- és Dél-Ameriká- baa is — bolgár, holland tolmácsolás, több eszperantó, igen kevés portugál. — Angol alatt, gondolom, európai angolt értett. De mi a helyzet az észak-amerikai angol fordítások terén? — Amerikában tekintélyes, 500 lapos kötet jelent meg 1969-ben, de addig is voltak kiadások, nem szólva a lapokban, folyóiratokban megjelent versekről. — Ismeri Adyt a harmadik világ? — Kevéssé. Itt-ott igen. Azok a népek, amelyeknél most kezd kibontakozni a falklórból a műköltészet, nemigen tudnak mit kezdeni vele. Akkor sem értenék, ha fogalomkincsük alkalmas volna a fordításra. Amilyen könnyen befogadják Petőfit, olyan nehezen boldogulnak Adyval. Egyébként is különös jelensőg tanúi vagyunk: nyugaton, ahol Adyt köny- nyen megértik az olvasók, jobban szeretik a a prózát, keleten pedig ahoT ősi kultúrák örökségeként él a vers ösztönös igénye — Ázsiára gondolok, ahol a verset vélik »»igazi« irodalomnak, az emberiség ősi anyanyelvének — még nehéznek találják. Nem véletlen, hogy Közép- és Kelet-Európábán hat Ady a leginkább: itt még él a ven tömeges kedvelése, de az irodalmak már alkalmasak a tolmácsolására, az olvasók is a befogadására. Hogy Ázsiában mennyire fennáll az előbb említett megértési akadály, azt egy példával érzékeltethetem : nálunk tanuló koreai diákok a Petőfi Múzeumban próbálgatták, sikerül-e Adyt fordítaniuk? A »Tüzes seb vagyok« című versből valami ilyesmi lett: »Tiszteletreméltó hölgy, epe- kedem utánad«. Vannak nyelvek, amelyeken nem tűr nyomdafestéket, illetlennek számít a másféle hang, néha még a Petőfié is, nemhogy az Adyé! Az iszlám világa sem fogadja be egykönnyen, de azért már kaptam olyan antológiát, amelyben Petőfi versei mellett ott volt pár Ady vers is. India fogékonyabb iránta. Bengáli nyelven is jelent meg kötet, sőt a Fülöp-szigetek tagalog nyelvén is, ezen a két nyelven Ady volt a magyar irodalom első hírvivője. Japánul két antológia szólaltatta meg, héberül egy (különös érdekessége, hogy arameus kifejezések tarkítják), kínai és vietnami fordításról viszont nem értesültem. Az évforduló bizonyára sok kiadást hoz majd, de ezek csak később érkeznek hozzám — fejezte bizakodóan beszélgetésünketB. £.
