Somogyi Néplap, 1977. november (33. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-19 / 272. szám
Éjszakai ügyelet Épül az új gyár Hétkor kezdődik az éjszakai ügyelet, a telefonhívások sorozata már háromnegyed hétkor. Az asszisztensnő jegyez. Panaszok, tünetek, címek és nevek kerülnek a kartonlapokra. Az orvos átnézi őket, és sorrendbe rakja. A sürgős esetek vannak felül. Aztán felbúg a gépkocsi motorja ... A gépkocsi Az ügyeletes körzeti orvos »felszereléséhez« a gépkocsi ugyanúgy hozzá tartozik, mint a vérnyomásmérő vagy az injekcióstű. Gyorsan kell eljutni a város peremterületeire is; kocsi nélkül nem lehet. Dr. Varjú Irén, a Kaposvári Városi Tanács egészségügyi osztályának vezetője kissé büszkén mondja: nemrég vettek egy legújabb típusú terepjárót, százötven ezer forintért. A gépkocsivezető panaszkodik: jó, jó, de ha esik az eső, befolyik a víz a szélvédőüvegnél. S végül még egy: sok üzemanyagot fogyaszt. Néhány nap múlva a kék lámpát és szirénát is szerelnek rá. — Nem a város szélére való eljutás okoz gondot — magyarázzák — : a városközpontban nehéz a mozgás. Forgalmas útkereszteződésekben, forgalom elől elzárt utcákban. És a sorompó. Ha a cseri városrészbe kell eljutnia az orvosnak... November 15-én éjjel csaknem tíz percet állt a kocsi a sorompónál. Mindenki ideges volt, hiszen nem tudhatták, nem jött-e kökben újabb sürgős hívás. Dr. Mezey Zsuzsanna, az egészségügyi osztály vezetőhelyettese: — Régi gondunk, hogy nincs semmiféle kapcsolat a városban mozgó kocsi és az ügyelet között. Évek óta újból és újból kérjük, hogy szereljék föl az URH adó-vevő készüléket; ígéreteket kaptunk, aztán minden maradt a régiben. Pedig elkerülhetnénk, hogy ugyanabba az utcába egymás után háromszor kelljen visz- szamenni, mert ilyen is előfordul. Az URH-val időt és pénzt takaríthatnánk meg. Az orvos November 15-én éjjel egy fiatal körzeti orvos mellé szegődtem, hogy lássam munkája néhány pillanatát. Dr. Balásy Bese huszonnyolc éves, alig több mint egy esztendeje került Kaposvárra. K utia és város — No, gyere már ide ! — dörmögöm, de csak nem közelít. Pedig emlékezetemből előkot- rom Konrád Lorenztől lopott tudományom, és nem nézek a kutya szemébe. Hiába. A farkát behúzza, lábait egy kicsit megroggyan tja: láthatóan fél ez a szegény állat... Sajnálom azokat a kutyákat, amelyek, mint ez is, a város betonrengetegében, a robogó kocsik között, ijesztő emberi hangoktól riadtan menekülnének gazdájukhoz vagy haza, de sehol sem tudnak megnyugodni. Mesélték: az egyik lakótelep valamelyik lépcsőházában olyannyira kinemesített ebet tartanak, hogy az már valóságos korcs. Kisebb, mint egy macska, gyengécske, remegnek vékony lábai, s a kis állat egész félénk élete »ott van a szemében.« Hatalmas, bánatos szemében, amely majdnem eltakarja egész pofáját. Ezt a kutyát is sajnálom. Csak hát ennek is van egy másik oldala. Ha már az ember ragaszkodik a kutyához, mit vihetne magával a harmadik emeletre? Egy bernáthegyi nyilván szemet szúrna. Maradnak ezek a kis macskalelkű, félénk ebek, amelyeket sikongatva kerget a falakkal körülvett térségre szabadult gyermeksereg. Ezt az egész »kutyadolgot« nemcsak az ebek oldaláról szemlélem. Ügy látszik, hogy az igen-igen régen domeszti- kált ragadozó és az ember között túl szoros a kapcsolat ahhoz, hogy új lakásba költözéssel elszakítható legyen. Sokan viszik magukkal a kedvelt állatot Bizonyára többen láttak már ablakban »könyöklő« ku- tvát. Nos, annak sincs jobb sorsa, mint a tágas udvaron szaladgálóknak. Sőt... Városi körülmények között sajátos életformát kell diktálni az állatnak, hogy ne rohangáljon az utcán és a lakásban összevisz- sza. Somogyi Néplap — Mi a leggyakoribb »városi« kutyabetegség? — kérdeztük a kaposvári állatkórházban. — A szopornyica — kaptuk a választ dr. Kurdi György állatorvostól, ám mindjárt hozzá kell tennünk: ez nem a városi környezet következménye. Mert van ilyen betegség is. — Azt lehet mondani, hogy lelki bántalmakról van szó. Elsősorban a német juhászkutyákat »támadja« meg, éspedig 4—5 éves korukban. Ez már kifejezetten a városi körülmények hatására következik be, mert nincs elég tere az állatnak. — Az emberekre nézve veszélyes lehet-e az állattartás városi körülmények között? — Igen, de az okok kizárhatók. Megfelelő gondozás mellett nincs ok az aggodalomra. Kaposváron csaknem 3500 kutyát tartanak: házőrzőket, vadászkutyákat és kedvtelésből nevelt állatokat (Plusz az úgynevezett őrző-jelző, vakvezető kutyákat.) Az ebtulajdonosok száma valamivel kevesebb, 'mert van olyan ember, akinek több is van. A város és a kutya viszonyát legjobban ez a két adat szemlélteti: mintegy 3500 kutya közül évente átlag kétez- ri t visznek valamilyen okból az állatkórházba gyógykezelésre. Az pedig már külön téma lenne: hová vigyék sétálni a kutyákat, hogy ne ütközzünk váratlan helyen — például a játszótereken — a nyomukba. Mészáros Attila [ — Jóllehet este héttől reggel hétig tart az ügyelet, s I nem mentesít a másnapi munka alól, szívesen csinálom — 1 mondja. — Hogy miért? Erre már nehéz lenne választ adni. Tulajdonképpen minden fiatal orvos szívesen vállalja az ügyeletet. így volt ez mindig. Az idősebb orvosok is mondják, hogy mikor ők fiatalok voltak... S idő múltával mindenki »idősebb« lesz. Kaposváron az Ezredév utcában 1972-ben épült föl az éjszakai ügyelet otthona — három orvosnak és az asszisztensnőnek. Fogorvos, gyermekorvos és körzeti orvos — ez a hármas felállás. — Sok vagy kevés? — Elfogadható — kapom a választ az egészségügyi osztályon. Ha nincs járványos időszak, egy körzeti orvos is elég. Ha van, kettő állítható ügyeletbe. Így alakították ki az épületben a helyiségeket is. A betegek 1976-ban 6281-szer kérték az ügvletes körzeti orvos segítségét — éjszakánként átlag tizenheten. Az »átlag« szélsőségeket takar. Van olyan ügyelet, hogy az orvosnak csupán egy-két beteget kell meg- 1 vizsgálnia, máskor pedig meg- , állásra sincs idő. Amikor elindultunk, Balásy doktor öt kartont tartott n kezében: öt hívásra kellett eljutnunk a város különböző pontjaira... Figyeltem, hogy állapítja meg a diagnózist. És még valamit, azt, hogy hányszor hangzik el: »Jaj, drága doktor úr, nagyon rosszul vagyok.« A másik szobában szidták az öreget, mert megint nagyon beteg, egy hónapja naponta jár panaszaival a kórházba, de azért éjjel tizenegykor »a biztonság kedvéért« még az ügyletes orvost is kihívja. Különösek vagyunk mi, emberek. A városi tanács egészségügyi osztályán egy jelentésből idéztek: még mindig magas az indokolatlan hívások száma. Dr. Mezey Zsuzsanna: — Kértük, hogy az ügyeletes orvosok jelezzék a naplóban az indokolatlan hívásokat. Csak így lehet gátat vetni... Az éjszakai orvosi ügyelet este hétkor kezdődik. Orvosok dolgoznak, hogy segíthessenek. N. J. A gépek és az épület elöregedett; zsúfolt a feldolgozó, zsúfolt a csomagoló. A felvásárolt tejet az udvaron fogadják. Az itt dolgozókban csak az tartja a lelket, hogy tudják: a város túlsó végén már épül az új gyár, ahol az alagsorban egy folyosó is nagyobb, mint a Cseri úti tejüzem. — Csak az a baj — kesereg Nagy László üzemvezető —, hogy ez itt gyorsabban megy tönkre, mint ahogyan amaz épül. Ha valaki a főváros felől vonaton jön Kaposvárra, láthatja a szép — lépcsőzetesen kialakított — csupaüveg ipari épületegyüttest, ahol egy év múlva szeretnék megkezdeni a próbaüzemelést. 1979 első munkanapjától naponta százezer liter tejet dolgoznak föl itt. Vajat, túrót állítanak elő, s innen látják el Baranya. Tolna, Vas, Zala meg Somogy megyét poharas tejtermékkel. Naponta 200 ezer pohárral! A város innen kap majd tejet és kakaót is. Egyelőre az építőké a terep. A Kaposvári Tejipari Vállalat a beruházó. A főmérnöknek — a napi termelés irányításán túl — rajta van a szeme az építkezésen is; tárgyal, levelez, tervez, kér, veszekszik, követel... Eddig nincs baj az építkezés ütemével. Azt mondják: ha a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat tartja a mostani tempót, a tervezett időben birtokukba vehetik az új létesítményt. Impozáns látvány a barna színben pompázó öltözőszárny, amely a hatalmas feldolgozó épülethez simul. Ez utóbbinál már a sárga szín dominál. Az épület oldalára az Országos Szakipari Vállalat tarka gumikesztyűs munkásai most ragasztják az apró, csillogó mozaiklapocskákat ... Az üzem közepén levő hűtőkamra alapterülete 800 négyzetméter. Amikor a vállalat a tervek készítése idején ragaszkodott ehhez a hatalmas mérethez, sokan csodálkoztak. Az idő azonban a vállalat szakembereinek elgondolását igazolta. A hűtőkamrát U- alakban öleli át a termelés céljára készülő csarnoksor, és a negyedik oldalon indítják majd útnak az árut. Közép-Európában is párját ritkítja az a hófehér csempé- jű, hatalmas csarnok, ahol most még hegesztőpisztolyok szórják a szikrát. Jövő ilyenkor már ide gördülnek be a tartálykocsik... Áll már a négy tejsiló is. Egyenként 40 ezer liter befogadására képesek. S ott van a közelükben a három rozsdamentes acéltarHűtlenség bűnbánattal Vannak nevelt, amelyek hozzátartoznak Ady Endre élettörténetéhez, de emlegetésükben senkinek nem telhet öröme. Ilyen név a Szűts Dezső. Viselője bizarr, lehetetlen figura volt — nem ritka a századforduló körüli időben Szűts Dezső újságíró kollégaként került még Nagyváradon a költő társaságába. Sziporkázó, éles eszű, tehetséges ember, bizonyos idegi terheltséggel, amorális jellemmel, kapható mindenre, ami meg- hökkentésre, botrány kavará- sára alkalmas. Ady félt a gátlástalanságától, de szívesen időzött társaságában, borospohár mellett, élvezve az egzotikus barát szokatlan és szellemes észjárását. Talán Szűts Dezső volt az egyetlen, akinek éles nyelvétől, érvelő tudományától még Ady is tartott Ez a Szűts Dezső játszott fő- és dísztelen szerepet, hogy Ady belekeveredett a hírhedt duk-duk afférba. Zavaros, kínos ügy. S habár Szűts Dezsőt nem lehet eléggé kárhoztatni a részéről öncélú méregkeverésért, Adyról sem állítható, hogy a dologban teljesen vétlen lenne. Akarata ellenére semmilyen döntésbe nem tudták őt belecsábítani. Vázlatosan szólva az történt, hogy Ady Endre teljesen váratlanul megtámadta a Nyugatot az Űj Időkben, tehát a liberálisokkal szembeni konzervatív szellemi irányzat lapjában. Közte és az Új Időket szerkesztő Herczeg Ferenc között Szűts Dezső közvetített. Az ominózus Ady- cikk 1908. november 15-én jelent meg, s többek között ezt tartalmazta: »Én nem vagyok semmiféle titkos társaságnak kiküldöttje, elnöke, sőt tagja sem. Nincs közöm az úgynevezett magyar modernekhez, s az én állítólagos irodalmi lázadásom nem is lázadás. Ravasz, kicsi emberek be- lémkapaszkodhatnak, mert türelmes vagyok és egy kicsit élhetetlen, de oka ennek tály (15 ezer literesek) a melléktermékeknek: a savónak, az írónak. A vállalat beruházási csoportjának egyik dolgozója ravaszkásan rámhunyorít : — Amikor az üzemet tervezték, még hiába pengettük a tejporgyártást. Azóta egyre erősödnek azok a hangok, amelyek ezt szorgalmazzák. No hát, mi itt úgy építkezünk, hogy megteremtsük a feltételeit egy porító gyors hozzáépítésének is. A feldolgozórésznél — ahol Magyarországon először pasztőröznek majd óránként 20 ezer liter tejet — jumbósap- kás, harcsabajszú, fütyörésző legények óriási faláda tetejét feszegetik : megérkezett a pasztőrőzőberendezés szerelékanyaga. Hruska Ferenc irányításával László Szilárd, Proijsz István és Molnár Zoltán dolgozik itt — az Élgép szerelői. Budapestiek. Ibusz- szobákban laknak, de lassan egészen kaposváriakká válnak, hiszen ide már a húskombinát építkezéséről jöttek. — Ez szebb munka, mint az volt. — A tejiparosok igyekeznek mindent a kezűnk ati adni, gondoskodnak rólunk — int egyikük a hőlégfúvó felé, arftely kellemesen meleggé teszi a szerelési helyszínt Hatszögletes vasszerkezetből épül a laboratórium. Sok hófehér, karcsú vas, és rengeteg üveg. A hatszögletű, hosszúkás üveghelyiségbe képzelem a fehérköpenyes laboránsokat. A Szellőzőművek és a Csőszerelő Vállalat ellenőrei jönnek az árkok fölötti padlókon; a művezetők mindennapos ismerősként üdvözlik őket A három cég — a SÂÊV, az Élgép és a Tejipari Vállalat — művezetőit kérdezem: — Sokat veszekszenek egymással? — Az Élgép tartja az ütemet; nincs rá szükség, hogy egymásnak menjünk... Amikor Nyári József tervezőmérnök a helyszínre utazott megtekinteni, mi is lett abból, amit papírra álmodott, nem tudta leplezni örömét, csodálkozását... És hogy milyen jó lesz? Egy év múlva megtudjuk. Gombos Jolán Alapfokú készenlét a közúti igazgatóságokon E héten befejeződtek az előkészületek a téli időszakra a megyei közúti igazgatóságokon, amelyek már alapfokú készenléti szolgálatot tartanak. Jóllehet az időjárás jelenleg talán még nem indokolja az éjjel-nappali ügyéletet — a november, eltekintve egy-két ködös naptól, eddig kedvezett a közúti közlekedésnek —, de most már egyik napról a másikra számolni kell a forgalmat veszélyeztető köddel, a páralecsapódással, a síkossággal, sőt a hóval is. Az ügyeleti szolgálat sószóróval is fölszerelt, többségében URH-s őrjáratos kocsijai az időjárástól és a meteorológiai jelzéstől függően járják a kijelölt utakat, s rendszeresen jelentést adnak az útviszonyokról Megkezdődött a folyamatos éjjel-nappali ügyelet az Ütinformnál is, ahol a jelzések alapján felvilágosítást adnak az országos úthelyzet- rőü. A közúti Igazgatóságok a felkészülés során megtették a közúti forgalom biztonságához szükséges intézkedéseket, gondoskodtak az utak állagmegóvásáról a fagykárok lehetséges megelőzéséről Felülvizsgálták az úttartozékokat, a forgalomtechnikai létesítményeket, s megszervezték téli — folyamatos — karbantartást Rendbe hozták a téli útfenntartóeszköz-állományt is, amely a tavalyihoz képest valamelyest bővült Az igazgatóságoknál 182 hómaró, több mint ezer nehéz és köny- nyű hóeke, valamint 426 sószóró gép áll az állandó készenléti szolgálat rendelkezésére. A téli időszakra 222 gépet, hóekét és szórós teherautót bérelnek a Volántól. Ezenkívül a helyi üzemekkel kötött szerződés alapján szükség szerint több száz munkagép mozgósítására is lehetőség van. Az közutak védelmét szolgálják a »leggazdaságosabb«, hóeltakarító eszközök; az utak mentén húzódó 484 kilométernyi erdősáv és a mintegy 600 kilométer hosszan fölállított hófogó rácsok. A közúti útfenntartó szolgálat mintegy tízezer dolgozója, valamint gépállománya alkalmas arra, hogy a téli időszakban is viszonylag biztonságos közlekedési lehetőségeket teremtsen. sem vagyok. Melanézjában van egy duk-duk nevű társaság, afféle ősformájú szabadkőművesség, ahol a vezér ritkán tudja meg, hogy ő a vezér. Talán ilyen vezér lehetek én...« Hogyan kerülhetett sor Ady részéről erre a látványos, észszerűden lépésre? Szűts azt beszélte be neki, hogy a városi liberálisok teljesen kisajátítják, sőt kihasználják, márpedig Ady Endre zsenije az egész magyarságot illeti meg. Ha tehát szívesen látja őt az Űj Idők, amely ugyan konzervatív, de mégiscsak a nemzeti közvélemény tekintélyes része nevében beszél, akkor élnie kell a lehetőséggel, kiterjesztendő sikerét és népszerűségét a városi liberálisoknál sokkal szélesebb körökre. Ady beugrott az érveknek, és váratlan cikkével a Nyugat hívei mellett a nagyváradi Holnap tagjait is súlyosan megsértette. Jellemző a hatásra az alább Idézendő levél, amely Fenyő Miksától, a Nyugat egyik vezetőjétől, a Gyáriparosok Országos Szövetsége akkori ügyvezető igazgatójától származik: »Igen tisztelt uram. Az Űj Idők-beli cikkét olvastam, s hiába titkolnám, be kell vallanom, egy kissé kényelmetlenül éreztem magamat'. Ügy éreztem, hogy hibámon kívül nevetségessé váltam, hogy egy kissé figura vagyok mindazok előtt, akiknek érdeklődését — akár rokonszenvesen, akár ellenszenvesen — fel tudtam kelteni az ön költészete iránt. Nem mintha az ön cikke jó cikk lett volna, tagadhatatlan hazug és ostoba cikk volt.. ., hanem mert nem lehet vele vitatkozni. Mert az úgy van megírva, hogy az utolsó szó az öné. Csak nem állhatok oda és nem mondhatom, hogy én az ön csizmaszárára kapaszkodva igyekeztem magamat észrevétetni. Csak nem mondhatom, hogy te derék, baráti érzelmű Ady Endre, te tévedsz, te nem utálsz enge- met, s nem keveredik a gyomrod a látásomra, amikor Ady Endre az ellenkezőjét állítja. De hát miért, uram?... Minden ok és okosság nélkül beugrani Herczeg Ferencnek, hogy ön bennünket még Herczeg Ferencnél is jobban utál, hogy ez mit jelenthet önnek: nemigen tudom belátni. Versei nagyon szépek voltak; a most küldöttek még szebbek és én dacára az ön cikkének — nagyon tudok örülni neki. Szóval ön csak írjon szép verseket s küldje a Nyugatnak: a szolidaritást elengedjük.« (Folytatjuk.)
