Somogyi Néplap, 1977. november (33. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-17 / 270. szám
A csurgói örökifjú Az emberek többségének tetteit nem jegyzik föl a krónikások. Nevüket nem vésik márványtáblára, nem írják bele semmiféle aranykönyvbe, s ha meghalnak, emléküket a szűk családi körön és néhány baráton kívül nem őrzi meg senki. »Ez a világ rendje« — mondhatná valaki a mindenre ráhúzható bölcsességet —, hiszen olyan keveseknek adatik meg, hogy maradandót alkothassanak. Így igaz. Ám vitába szállnék bárkivel, ha a becsületes, szívós munkával eltöltött éveket, a családért hozott ezernyi áldozatot, az apróbb-nagyobb lemondások egész sorát nem tartaná elismerésre méltó életműnek, amiért küzdeni, élni érdemes. Ës nincs miért szégyenkeznie annak, aki hetedik X-én túlhaladva számvetést készít, s »csak« ennyit képes felmutatni. Rajna Károly életútja sem bővelkedett látványos eseményekben. Nem halmozta el kegyeivel a sors istennője: szűk marokkal mérte az örömöket, vékával a gondokat. Szűkösen, szerényen élt, és keményen dolgozott világéletében. Nyugdíjas évei hozták meg számára a könnyebbséget, ekkor jutott ideje pihenésre, kikapcsolódásra, de ékkor vált igazán nyomasztóvá életének örök kísérője is: a magány. Lelki egyensúlyát azonban mindvégig sikerült megőriznie. Nem vált zsörtölődő, befelé forduló öregemberré. Csendesen, bölcs derűvel éli mindennapjait. Negyvenkét éve, hogy Csurgóra költözött, s ez idő alatt törékeny, apró alakja szinte hozzánőtt a községhez, akár a híres gimnázium, vggy a főtér évszázados gesztenyefái. Korát csak arcán a barázdák árulják el. Hetvenéves, mégis fiatal. Nem úgy, ahogy éveik száma szerint mérik , a fiatalokat, hanem annál többet érően, hosszabb érvényűén, a szó átvitt és nemes értelmében. Ódivatú, de gondosan megóvott bútorokkal berendezett lakásában beszélgetünk. A falak még enyhe festékillatot áraffltanak Mint később kiderült, Karcsi bácsi alig két hete lakik itt, s a beköltözés előtt festettek. A régi épület útban volt az építőknek, már le is bontották. Most persze nagy az öröm. Emez barátságosabb, egészségesebb, mint a másik volt, mégis, mintha egy kissé idegenül mozogna benne. Hiába vannak körülötte megszokott tárgyai, bútorai; valahogy más a légkör, nehéz már az újhoz idomulni. A simára meszelt falon esküvői képek: a gyerekeié. Rájuk terelődik a szó. — Négy fiúgyermeket neveltem föl, jóformán egymagám. A feleségem korán meghalt, így azután rám hárult a család fenntartása, összes gondjával, bajával. Nehéz esztendők voltak. Nem volt könnyű megtanulnom azokat az apró fogásokat, amelyekre egy asszony keze szinte önkéntelenül rááll. A pénzben sem dúskáltunk akkoriban, a hivatalsegédi fizetésemből csak a legszükségesebbekre költhettünk. Később, ahogy nőtték a gyerekek, ők is beálltak a sorba: dolgozni jártak. így lett meg lassacskán mindenünk. Ma is büszke vagyok arra, hogy a legnehezebb időkben sem szorultunk segítségre, s a magunk erejéből boldogultunk. Hogy nem volt hiábavaló a sok nélkülözés, afelől nincs kétségem. Ma már mindegyik fiam dolgos, családját szerető munkásem- ber. Gyakran meglátogatnak, némelyik már kocsival hozza az unokákat... Hát így élünk mi: távol egymástól, mégis összetartva. Ma sem fogad el segítséget senkitől, pedig a fiúk szívesen támogatnák apjukat. Nem sok az az ezerhétszáz forint nyugdíj, de ő kevéssel is beéri. Kellő beosztással még félre is tud tenni belőle. »Hiába, az én koromban már erre is gondolni kell« — mondja. Nyomasztja az idős emberek egyik legsúlyosabb gondja, a magány. Talán nem annyira, mint az egyedül élők többségét, mert mégiscsak Ne törjön meg a 1 ukor fényé Két fiatal — egy fiú és egy lány jön. — Van klubtagságitok? — hangzik a kérdés. — Nem, nincs. Mi az ÉDOSZ-ban az Ök együttes körül ténykedünk... Ha kissé gúnyos mosollyal is, de távoznak. Klubtagok jönnek, barátok. Nekik szabad az út. Azután egy ittas ember jön, sakkozni akar! Egyensúlyát nehezen tartja, végül mégis kitalál az ajtón. Kisegítették. Kaposváron, a Tanácsház utcában, szemben az Ipar vendéglővel hosszú évek óta működik a KISZÖV Tükör ifjúsági klubja. Foglalkozás hétfőn és szerdán van. Hétfő esténként a húsz-huszonöt klubtagon kívül nincs több látogató, szerdán hat óra után azonban zsúfolt a helyiség. Miért? Az elsőn a kötöttébb foglalkozásokat, a másodikon a zenés, táncos programokat tartják. Szerdán esténként — eddig így volt — válogatás nélkül bekeveredhetett bárki a klubba, ha az ajtónál kifizette a tízforintos belépőt A nagynak éppenséggel nem mondható teremben alig-alig fértek eL A klubtagok szóltak. Ha a Tükör ifjúsági klub, akkor legyen az. Ne engedjenek be mindenkit, csak a klubtagokat meg a SAÉV és a Mezőgép ifjúsági klubjának tagjait, ha fel tudják mutatni belépőjüket. (A kivétel oka: e két kis közösséggel van szorosabb kapcsolatuk.) Fülöp Klári klubvezető bejelentését a tagokon kívül senki sem fogadta örömmel. Még a klubban játszó zenekar tagjai is nehezteltek: nekik új és új közönség kell... — Ha nem jöhet be mindenki, sohasem lesz itt telt ház. Akik bejárhatnak, azok is megunják egy idő után az egészet. Senki sem fog bejönni — hajtogatta Makai Bar" tálán, a zenekar vezetője. — A városban — kérdezzétek csak meg a fiatalokat — két helyre érdemes elmenni, a Mezőgép-klubba meg a Tükörbe — érvelt Végh 1st' van, a zenekar egyik tagja. Mindenki mondta a magáét, próbálta bizonygatni igazát. Fülöv Klári és Horváth Tihamér, a KISZÖV munkatársa pedig igyekeztek meggyőzni minden »ellenzékit-«. Hallgattam a vitát, úgy láttam: mindenkinek igaza van. A zenekarnak közönség káli, hogy bizonyíthasson. Ez rendjén volna. Igaza van Végh Istvánnak abban, hogy Kaposváron alig van olyan szórakozóhely, ahova a fiatalok elmehetnek. Csakhogy ! A klubtagok döntése szintén helyes: az ő klubjuk ne legyen kocsma. Már eddig is oda fajult a dolog, hogy a helyiséget nem makulátlan fényéről emlegették... A nyáron Csillagváron találkoztam a Tükör ifjúsági klub tagjaival, a Mi világunk ’77 című pályázat ottani vetélkedőjén. Lelkesen versenyeztek, bizonyítja ezt előkelő helyezésük. Klubjuk jó kapcsolatot alakított ki más közösségek fiataljaival. A hétfő esték programjai egyre színesebbek, ötletesebbek. Csak az a fránya szerda! Nem ismerem a tükörkészítés folyamatát, azt sem, hogyan nyerheti vissza egy megfakult tükör a fényét. Szak- kifejezést sehol sem találtam rá. Miért kerestem? Mert a Tükör ifjúsági klubban a régi fényt akarják visszaadni. Ezért döntöttek helyesen. Hogy mi lesz a város fiataljainak szórakozási lehetőségével? Ez nem lehet csak az ő gondjuk. K. J. nagy könnyebbség számára a láthatatlanul is jelen levő családi közösség, hiszen gyakran éppen ennek hiánya gátol meg sokakat abban, hogy erőt merítsenek és kapcsolatokat teremtsenek. Amikor ezt szóba hozom, így válaszol: — Tizenhat éve teljesen egyedül élek, tehát nekem is kijutott belőle bőven. Igyekszem tenni ellene. Társaságba járok, szívesen barátkozom mindenkivel. Egy-két kisfröccs mellett elbeszélgetünk, néha összejön egy ultivagy römiparti, esetleg a tévét nézem. Szeretek moziba járni, nyugdíjasbérletem van. Apró dolgok ezek, de hamarabb eltelik így a nap. A legfontosabb azonban, hogy soha ne hagyja el magát az ember. Hát bizony ez nem mindig sikerül. Néha engem is elfog a sírás, olyankor csak ülök, és folyik a köny- nyem, magam sem tudom, hogy miért... Szokásairól, kedvteléséről kérdezgetem. Káros szenvedélye úgyszólván nincsen, hacsak az a néhány szál cigaretta nem nevezhető annak, amelyet nagy ritkán elfüstöl. Az italt sohasem kedvelte túlságosan, néhány pohárka finom bor elég volt mindenkor. Délutánonként egy feketekávé a presszóban — amilyet ott adnak, amúgy sem árt —, semmi egyéb. »Ebben a korban lassacskán mindenről leszokik az ember« — vélekedik. Egyetlen nagy szenvedélye maradt: a horgászat. Tavasztól őszig állandó vendég a gyékényesi »kotrón«, ahogy a környékbeliek nevezik a kavicsbányászat során keletkezett tavakat. Ilyenkor maga készíti az ebédjét, vacsoráját, csak télen hozatja az ételt egykori munkahelyéről, a faüzemből. Halat azonban nem fogyaszt, azt mondja, csak addig érdekli, míg ki nem fogta így azután a testes potykák és a falánk csukák rendszerint valamelyik ismerős család asztalán végzik. Életmódjában rendszerességre törekszik. Sok mozgás, nyugodt pihenés, a napi feladatok maradéktalan elvégzése. így tartja. Lakása egyszerűségében is barátságos, hangulatos; igazi otthon. Tisztaság, rend uralkodik mindenütt, derűt, nyugalmat áraszt, mintha gazdája külsejét és jellemét tükrözné. Sehol egy elölhagyott ruhadarab, sehol egy mosatlan edény, csupán az egyik éjjeliszekrényen látni néhány odakészített gyógyszeresdobozt. Hiába, hetven év nem múlik el nyomtalanul. Ámbár nincs különösebb oka a panaszkodásra, tudja, hogy ezek az apróbb »nyavalyák« a korral járnak. Éppen ezért nem is tulajdonít nekik túlzott jelentőséget. Mert, ha testben már nem is, lélekben frissnek, fiatalnak érzi magát. Ha csak teheti, a fiatalok társaságát, keresi, közöttük érzi igazán jól magát. Amikor erről beszél, apró fintorral kíséri szavait: — Nem szeretek az öregek között üldögélni, a panaszaikat, a nyögdécselésüket hallgatni. Sokkal inkább kedvelem a fiatalokat. Örökifjú akarok maradni. Lendvai József Kovács András válaszol FiSm készül Á ménesgazdából A múlt év nagy könyvsikere Gaál István A ménesgazda című regénye volt A mű hőse, Busó János kommunista olyan méntelepre kerül vezetőnek, ahol egykori horthysta tisztek az alkalmazottak, voltaképpen felügyelet alatt. Gaál István az ötvenes évek elejln játszódó regényében a történelem szorításába került emberek magatartását, lehetőségeit vizsgálja. A ménesgazdából film készül. Egyik forgatási helyszíne, a toponári major ezekben a napokban időben, térben mintha máshova került volna. Nehéz munkanap után, már a szállodában beszélgettünk Kovács András Kossuth-díjas, kétszeres Balázs Béla-díjas művészszel, a film rendezőjével, aki a magyar filmművészetet olyan alapművekkel gazdagította, mint a Nehéz emberek, a Hideg napok, a Bekötött szemmel, a Labirintus stb. — Hogyan ismerkedett meg Gaál István könyvével? — Egy szatirikus film forgatókönyvén dolgoztam, amikor a stúdió vezetői felhívták figyelmemet a regényre. Ké-őbb természetesen találkoztam volna a művel, így azonban az Objektív és a Dialóg Stúdió közös produkciójaként már készül is a film belőle. A forgatókönyvet én írtam, állandó kapcsolatot létesítve Gaállal. Bejártuk az ország összes méntelepét, így akadtunk a toponáriban olyanra, mely stílusával megidézi az ötvenes éveket. Egyébként Pest környéki falvakban forgatunk, Bajnán, Nagykovácsiban. — Kik lesznek a film szereplői? — Busó Jánost Madaras József alakítja. A méneskari tisztek megformálására nálunk kevésbé ismert színészekre volt szükségem. Erdélyi magyar színházakban találtam nagyon tehetséges művészeket Bács Ferenc (ő azóta miskolci színész lett, Ivanovot alakítja), Fe- renczi Csongor, Gyarmati István, Bitó Levente, Csiky András személyében. Csiky játszott a Staféta című filmemben. Busó Jáno6 bátyjának eljátszására szintén erdélyi színészt szerződtettem, Fábián Ferencet. Azon kívül, hogy hasonlít Madarasra, érdekesség, hogy szomszédos falvakban születtek. Az operatőr Koltai Lajos. — Kovács András az utóbbi években több olyan filmet alkotott, melyet a kritika filmesszének nevez. A ménesgazda eltér ezektől, inkább a Hideg napok, az Isten őszi csillaga vonulathoz tartozik. — Ügy alakult, hogy egyikmásik filmem dialógusokra épült, kevésbé volt a szó szoros értelmében cselekményes vagy látványos. Másfajta izgalmat akartam velük kelteni; szellemit. Hogy van-e ennek létjogosultsága, azt mindig az dönti él, hogy a létrehozott alkotás sikerült-e. Hiszen az irodalomban is sokféle regény van! A ménesgazda esetében valóban hangsúlyos a cselekmény. — Az az alkotóművész, aki filmjeivel aktivizálni akar. Mit jelent ez? — Rilkével mondva: változtasd meg az életedet! Ez az értelme a művészetnek. A művész feladata, hogy másként ismerjen föl bizonyos összefüggéseket, és ebből vonjon le következtetéseket Az ember szeretne bizonyos közösségi tudatot kialakítani a munkáival. — A Hideg napok vagy a Nehéz emberek példa erre a szándékra. Hogyan fogadták ezeket a filmeket? Voltak-e viták? — A Hideg napokkal különösen az a korosztály vitázott, amely élte azt a kort. A háborúra, s konkrétan az újvidéki vérengzésre gondolok. A közvéleményt dicséri, hogy viták árán, de elfogadta a filmet tehát a valóságot Célzott a Nehéz emberekre is. Egy emberi magatartás érdekelt, nem a találmányok. Verekedni tudó embereket mutattam be, akiknek meg kell küzdeniük az ellenállással. Minden új törvényszerűen ellenállásba ütközik, alap- konfliktusa ez az életünknek, s nemcsak Magyarországon, hanem mindenütt — Sikert kívánunk új filmjéhez. L. l. Felnőttek az iskolapadban „Kamaszkoromig kaszálnom kellett »Kisdiákról szól mindkét elbeszélés. Móráé is, Tömörkényé is. Van-e köztük kapcsolat? Természetesen. Mind az így volt megírva, mind a Szeptemberi emlék olyan szegénysorsú gyermekek élményeit örökíti meg, akiknek nem volt lehetőségük iskolába járni, mert dolgozniuk kellett.« És Katona Istvánnak, a Gabonafelvásárló Vállalat gépkocsivezetőjének ajkáról egyre szaporábban pereg a két novella szomorkás cselekménye. Igazi átéléssel, mintha belülről fakadna. — önnek is voltak hasonló élményei? — Igen. Szüleim anyagi helyzete miatt kamaszkoromig vetnem, aratnom, kaszálnom kellett, s csak később gondolhattam arra, hogy elsajátítok valamilyen szakmát. Azután jött a családalapítás, a lét alapozása. így most kell A „bélyegolimpia” előtt A bélyeggyűjtés egyeseknek időtöltés, másoknak tőkebefektetés — a vérbeli filatelis- tának nemes szenvedély. A I legszebb gyűjtemények birto- I kosai évről évre úgynevezett I bélyegolimpiákon gyűlnek össze, ahol nemzetközi zsűri értékeli a bemutatott ritkaságokat. Jövő szeptemberben Prágában kerül sor a filatelisták seregszemléjére. Ez az esztendő — 1978 — az önálló Csehszlovákia megteremtésének és az első csehszlovák bélyeg kiadásának 60. évfordulója. A prágai fesztivál nemcsak a híres ritkaságok, unikumok l bemutatója, hanem a terület " legjobb szakembereinek találkozója lesz »Bélyeg és filaté- lia — a tudás és a béke világa« jelszóval. A rendezvény «olimpiai« jellegét tükrözi majd, hogy sor kerül Európa és a tengerentúli országok bélyegkincseinek bemutatására, szakemberek találkozóira, ifjú bélyeggyűjtők tapasztalat- cseréire. Több kiállítás mutatja be a posta és a bélyeg történetét, a filatélista mozgalmat. Á zsűri ítélete alapján éremosztásra is sor kerül. A több mint 130 országból érkező kiállítási tárgyakat a kongresszusi palotában mutatják be. A prágai vár lovagtermében pedig a »Művészet és bélyeg« címmel rendeznék kiállítást. A világfesztiválra a csehszlovák posta több ünnepi bélyeggel készül: többek között kiadják a »Győzelmes február 1948—1978« sorozatot. Prága hídjait, az óvárosi toronyórát, a régi és az új Prágát ábrázoló bélyegeket. elvégeznem az általános iskolát, jó két évtizednyi késéssel. De jobb későn, mint soha Persze, Bötykös Istvánné, a Berzsenyi Dániel Általános Iskola irodalomtanára nem ad »akármiért« jelest a beszámoló nagydiáknak. Még hátravan a Kőműves Kelemen című népballada s a feltételes mód elmagyarázása. És vége — jpgos a mosoly, a megkönnyebbült sóhaj. — A kötelező műveken kívül is olvas? — Meglehetősen sokat. Jókai a legkedvesebb íróm, a Fekete gyémántokat például már jó néhányszor elolvastam. — Hasznát vette ennek a könyvnek földrajzi tanulmányaiban? — Hogyne. A szén keletkezésének leírására ma is . jól emlékszem. De a történelmet is kedvelem. A napokban a római birodalomról olvasgattam, s közben jöttem rá például, miért neveztek el olyan sok sportklubot Spartacusról. radtan a napi munkától — már nem mindig képes erőt meríteni a tanuláshoz. Ha pedig közvetlenül a munkaidő után, az üzemben kerül sor a foglalkozásokra, gyakran hiányzik a szemléltetőeszköz. A .lönyvek, térképek szállítása még viszonylag könnyén megoldható, ám a kísérletezésre alkalmas szerkezetek, műszerek már aligha hordozhatók oda-vissza. Szintén »zsákutcának« látszik, hogy egyes üzemek — gazdaságilag megalapozottan és egyáltalán nem jogtalanul — nem »ígérnek rá« a segédmunkások és betanított munkások bérére, ha elvégzik 'az általános iskolát, hiszen az ma már »belépő« a szakmunkás-bizonyítvány megszerzéséhez. Ilyen körülmények között kellene nagyobb szerepet kapnia a meggyőzésnek. Mert fenyegető jel az, hogy a nyolcadik osztályt el nem végzett tanulók aránya Kaposváron majdnem tíz százalék — nem állt meg tehát a tudatlanság újratermelődése, és a csökkenés is lassú. Kaposváron évente 150—170 nyolcadikos dolgozó végzi el az általános iskolát, a folyamatosan tanulók száma ennek körülbelül a háromszorosa. Az osztályok egyik felének iskolaépületekben jutott hely, a többiek az üzemben maradnak még néhány órára, heti két alkalommal. S míg régebben csupán két oktatási intézmény pedagógusai foglalkoztak felnőttoktatással, az alapműveltség elsajátítására törekvő dolgozók száma — a megyeszékhely növekedésével arányosan — annyira emelkedett, hogy az alapfokú felnőttoktatást hét iskola tanárai végzik. Nem könnyen. Mert ha az órákat az iskolá- I ban tartják késő délután — korábban ugyanis nincs üres tanterem —, a nagydiákok jelentős része — nyilván íáHúsz év körüli fiatalember töpreng a görög demokrácia fénykorán, egyetlen nagy személyiség neme sem jut eszébe. Nagy Gyula tanár óvatosan szólal meg a csöndben. — Látta nemrégiben az Oidipusz király tévéfeldolgozását? — Hja, persze! Kozák Andrással a címszerepben! Sophokles a szerző! A tananyag és az élmények összekapcsolása még lassan megy. De legalább elindult a folyamat; létrejött a »belső kényszer«, a művelődés igénye. L. A. ‘hupJií JJ
