Somogyi Néplap, 1977. november (33. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-17 / 270. szám

Elfogódottan lépnek be

először a kapun. Amikor valamelyik kolléga körbevezeti és megmutatja a jövendő munkahelyet, bemutatja a vezetőket, a munlcatársakat, még alig érthetően mormolják a nevüket. Minden idegen. Van, aki az általános iskola után kerül a gyárba szakmát tanulni, más a szak- középiskolát, az egyetemet elvégezve kezdi meg pályáját. Más és más a gondjuk, egy azonban összefűzi őket: a pályakezdés.

Mostani összeállításunkban olyanok szólalnak meg, olyanok munkáját mutatjuk be, akiknek még friss a szakmunkás-bizonyítványuk, a diplomájuk. Életük fontos szakasza a mostani, hiszen napról napra újabb ismereteket szereznek, állandóan szembesítik a tanultalcat a gyakorlattal. Kinek-kinek másként sikerült a beilleszkedése, egy azonban mégis általános: ma már sokkal felkészültebben fogadják a pályakezdőket, sokkal szervezettebben foglalkoznak velük.

A mai szakmunkás a jövendő művezető, a friss diplomás zsebében is ott van a »marsallbot-*, hogy akár igazgató legyen majd a szükséges szakmai, politikai, közéleti tapasztalatok megszerzése után. Ezért nem fejeződött be a tanulásuk sem, legtöbbjük szép terveket dédelget magában. A vállalatok, az intézmények felkarolják őket, s most már egyre több kedvezménnyel ösztönzik mindnyájukat a továbbtanulásra.

PÁLYAKEZDŐK

A bizonyítás időszaka

Nem ritka eset a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskolai Tangazdaságban, hogy fiatal ember kerül vezető beosztásba. 76 közép- és felsőfokú termelésirányítóból 39-en

harmincöt éven aluliak.

Kató László, a tátompusz- tai tehenészeti telep vezetője már a gyakornoki idő alatt alkalmasnak bizonyult arra, hogy nagyobb feladatot bízzanak rá. A huszonéves fiatalembert júliusban nevezték ki hatvan ember főnökévé, rábízták az ötszáz szarvas- marhával és annak szaporulatával járó gondot, feladatot; több tízmillió forintos értéket. ,

— Hogyan fogadta a kinevezést? — kérdeztük a fiatalembertől, aki a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskolán végzett néhány éve.

— Váratlanul ért. Egy kicsit meg is ijedtem tőle.

— A felelősség nyomasztót" ta, vagy a gyakorlat hiánya?

— Ez is, az is. Mindössze fél évet töltöttem a szakma gyakorlásával. Közben katona voltam. A főiskolán foglalkoztunk munka- és üzemszervezéssel, mindezt azonban az

Folytatás a kezdet

Amikor június 6-án, torokszorító izgalmak után megkapták a szakmunkás-bizonyítványt, első útjuk leendő munkahelyükre, a Csemege kaposvári ABC-jébe vezetett Ismerős helyre jöttek, hiszen Snóbli Edit és Tóth Zsuzsanna szakmunkástanulóként három évig ide járt gyakorlatra, Gál Magdolna pedig a másik kaposvári Csemege-boltba. így

a kezdet szinte a három év folytatása.

Mindhárman élelmiszer-kereskedelmi szakosok. A vizsga utáni napon mindhárman azonnal fölvették a munkaköpenyt, és beálltak a pult mögé eladónak. Tudták: ha folyamatos a munkaviszony, a tanulóéveket is beszámítják a törzsgárdatagságba.

Ismerős volt tehát Itt minden, az áruval rakott gondolák, a hűtőpultok és a csemegerészleg. Mindjárt megmutathatták, mit tanultak az iskolában. Edit és Zsuzsa a húsosszakmában jártas különösen, az ABC-ben tőkehúst és hús- készítményt egyaránt mérnek. Nagy gondosságot igényel a hasított félsertések, negyedmarhák »széttrancsirozása«. Ennek ugyanis szigorú rendje van. Amiből júniusban vizsgázták — a húsrészek elválasztása, osztályozása —, itt most napi teendő. Helyt kell állni a pult mögött is.

— Milyenek az emberek?

— Nagyon sokfélével váltunk szót. Az egyik kedves,, a másik szigorú, a harmadik szőrszálhasogató, a negyedik nemtörődöm. Ahányan jönnek annyifélék.

— Egyszer — meséli Tóth Zsuzsa — egy idősebb néni lángolt karajt kért. »Szeletelve, vagy egészben?-« kérdeztem. »Egészben-«, így 6. Ajánlottam, hogy a szeletelt szebb, de a néni ragaszkodott a döntéséhez. Vágtam, mértem, csomagoltam, s akkor meggondolta magát, mégis szeleteljem föl. Megcsináltam, mert nálunk azt mondják, a vevőnek mindig igaza van. Lehet, hogy közben mosolyogtam, vagy fintorra rándult az arcom, mert nem tetszett a néninek, és panaszt tett rám az üzletvezetőnél. Mit lehet ilyenkor tenni?

Magdi és Zsuzsa bejáró. Újvári alváról és Gölléből hozza őket a busz. Az ABC este nyolckor zár. Hogyan tudnak alkalmazkodni a nyitvatartás- haz?

— Átmenetileg kedvezményt kaptunk. Fél tizenkettőre jövünk, míg a többiek kettőre. így korábban elmehetünk, s még elérjük a buszt

Munkájuk alapján Tóth Zsuzsát két éve a Csemege balatonszemesi üdülőjébe, az idén a Tátrába, Snóbli Editet szintén Balatonszemesre küldte jutalomüdülésre a vállalat

Programozó matematikusból tanár

Tizenöt pályakezdő pedagógus lépett katedrára szeptemberben Kaposváron. Közülük Szőke Margit nem mindennapi pályakorrekciója meglepetés. A tanárok közül többen választották az alkalmazott matematikus foglalkozást, fordított esetről mindeddig nem hallottunk.

— 1976-ban végeztem a Pécsi Tanárképző Főiskolán, matematika—fizika szakon. Egy ismerősöm hívta fel a figyelmemet, elkészült a SZÜ V, a kaposvári számítóközpont. A SZÜV-nél én voltam mára negyedik matematikatanár.

— Miért vált meg a számítóközponttól?

— Bántam, hogy ilyen egyszerűen lemondtam a tanításról. Ha most nem jövök el, ismételgettem magamban, akkor sose teljesül a vágyam. Nem leszek tanár.

— így lett végül Is pályakezdő. Hasznosított-e valamit az előbbi munkahelyének tapasztalataiból?

— Sokat tudok majd beszélni a gyerekeknek a programozásról az új matematika- tanítása során. Nem volt haszontalan megismerkedni a számítástechnikával.

— Segítik-e itt a pályatársak, a kollégák?

— Négyen tanítunk matematikát. Elsősorban ők segítenek, fizika szakos egyedül vagyok, de már kapcsolatot teremtettem a Krénusz iskola tanárával, s eljárok hozzá hospitálni. Óráimat segítő szándékkal, barátsággal látogatta az igazgató és a szak- felügyelő.

— Van bizalma a tantestülethez is?

— Mindenkinek egymáshoz.

ember csak a maga tapasztalataival összeegyeztetve tudja igazán gyakorlattá érlelni. És természetesen csak akkor, lia van mellette egy segítőtárs aki bevezeti a szakmába, tanácsokkal látja el. Nekem nagy szerencsém volt. Mert ha nem segítenek, sokkal nehezebben igazodom el, nosz- szabb az az idő, amíg a magam lábára tudok állni.

— Mi okozza a legnagyobb gondot?

— A munkaerő.

— És a legnagyobb öröm?

— Ha sikerül hoznunk a tervet. Ez nálunk abból áll,

“hogy megvan a tervezett tej- mennyiség. Amióta ott vagyok, eddig még megvolt, persze ez nem egyszerű dolog.

— Akárhogy nézzük is, a tehenészeti telep vezetése mindenképpen »csapatjátékot» igényel. Sikerült megtalálni a kapcsolatot a telepen dolgozókkal?

— Egy kicsit korai még a kérdés. Nem vagyok kint túl hosszú ideje. Ennek ellenére úgy érzem, igen. Azon mérem le, hogy a dolgozók, a Tá- tomban lakók, nagyon rövid idő után megkerestek személyes gondjaikkal, bajaikkal. Ez mindenképpen a bizalom jele. És kihat a munkára is.

— A központban reggel nyolctól délután fél ötig tartott a munkaidő. Volt szabad ideje. Itt nem túl sok marad. A telepen fél négykor kezdődik a munka.

— Ha az ember erre a pályára megy, számolnia kell azzal, hogy nem nyolc óra a munkaideje. Nem kellene minden reggel ott lennem az első fejésnél, de legtöbbször ott vagyok. Szabad időm nincs túl sok, de semmiért nem cserélném föl ezt a munkát egy íróasztallal.

Szerencsések

Horváth József és Galambos István

Mai lányok. Mindketten farmernadrágot hordanak. Terin kék köpeny, Magdin sárga-barna csíkos pulóver. Pályakezdők, s egy szobában dolgoznak. Treszler Teréz Pécsen végzett az egyetemen, most szombaton veszi át a diplomáját. Pályázat útján jött a kaposvári Kefe- és Műanyagipari Vállalathoz, s most elemző közgazdász. Sze- benyi Magdolna Kaposváron járt a közgazdasági szakközép- iskolába. Ügy került az üzembe, hogy a barátnője »csábította«, s az edésanyja is ott dolgozik. Öt a terv-statisztikusi teendőkkel bízták meg.

— Nagyon nehéz volt megtalálni azokat az utakat, hogyan lehet az elméletet a gyakorlatban hasznosítani. Csak példaként: hol találok adatokat egy számítás elvégzéséhez. Most meg belecsöppentem a mély vízbe, megkezdtük a jövő évi terv elkészítését. Ez viszont hozzásegít, hogy átfogóan lássam a vállalatot.

— Sikerült-e a beilleszkedés?

— Könnyű volt... Sokat segített mindenki — mondja Teri. Magdi viszont mást tapasztalt:

— Nekem nehéz volt, ugyanis tanulmányaim során más

területen foglalkoztam a statisztikával. Az elődöm azonban sokat segítet, mindent elmagyarázott

—Kielégítő-e a munka?

Mindketten igennel válaszolnak. Teri még azt is hozzáteszi, hogy nagy a lehetősége az egyetemen tanultak hasznosítására.

Teri most vesz részt az első továbbképzésen, hétfő óta pénzügyi vezetőképzőn van Vi- segrádon. A tervei között szerepel az esti egyetem szakosítójának elvégzése.

Szebenyi Magdolna szintén szeretne tovább tanulni.

— Ügy gondolom, hogy megpróbálom a fölvételit a számviteli főiskola levelező tagozatára.

A pálya elején állnak, s úgy mondhatjuk: sínen vannak.

Számítanak rájuk. A KISZ is meghívta őket a rendezvényekre.

— Most voltak nálunk a szegedi ecsetgyár fiataljai — meséli Treszler Teréz. — Ez volt az első megmozdulás, amelyen én is ott voltam. Az egyetemen részt vettem a KISZ munkájában, itt is számíthatnak rám.

Egy öreg lakóház felújításán dolgoznak a Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat munkásai. Vékony donga jú, pelyhed- ző állú fiúk serénykednek közöttük: Salamon Gyula, Horváth József és Galambos István. Vízvezeték-szerelők. Valamennyien július 26-tól dolgoznak itt mint kezdő szakmunkások. A vállalat tanulói voltak, s a beilleszkedésükről így beszélnek.

— Sehol sincsenek túl nagy bizalommal a kezdők iránt. Amikor mi munkába álltunk, azt számolták a főnökeink, hogy nem lesz meg a szükséges teljesítményünk. Arra gondoltak, hogy majd kiegészítik a keresetünket. Láttuk, hogy. ha nem néznek is ki sokat belőlünk, a segítőszándék megvan bennük. Annyira igyekeztünk mind a hárman, hogy már az első hónapban hazavittük a négyezer forintot!

Egyikük gézzel bebugyolált kezét igazgatva kuncog:

— Eleinte nem merték ránk bízni a kényesebb szakmunkát, és bizony az első két hónap nehéz fizikai munkával telt el. Persze nekünk mázlink volt, mert hárman, egy cipőben járók kerültünk egy közösségbe. így könnyebb a dolgunk.

— Voltak olyan elődeink, akik elmenekültek a cégtől, karbantartónak — teszi hozzá Horváth József —, pedig jó brigádba kerültek. Csak egyszerűen nem mertek szakmunkát bízni rájuk, örökké csak gipszelteitek, vésettek velük, s ez elég egyhangú, fárasztó munka.

Ezeknek a fiúknak az volt a szerencséjük, hogy olyan csoportvezetőt kaptak, aki nem sokkal idősebb, mint ők, és még emlékszik azokra a keserűségekre, amelyeket egy kezdő szakmunkásnak el kell viselnie. Nagy Sándor egy másik vízvezeték-szerelővel vállalta, hogy a három »zöldfülűt« pártfogásába veszi. Bizalma megtérült.

— Jól kifogtuk — állítják —, mert a brigádvezetőnk nincs olyan távol tőlünk korban, hogy ne tudna bennünket megérteni. Atérzi gondjainkat, s az igyekezet sem hiányzik belőle, hogy köny- nyítsen rajtunk. Kedvünk van itt dolgozni, olyannyira, hogy szerződést kötöttünk a vállalattal: mindhárman technikumban tanulunk esténként. Elhatároztuk, hogy leérettségizünk. Ketten a gépészetiben, Salamon pedig az építőipariban. Ehhez is munkaidőkedvezményt, támogatást ad a vállalat.

Megtalálja a szépet

Az idő sürget, így a háromnapos eső után csaknem azonnal megindultak a gépek a berzencei határban. A mély sárban aznap már nem először ragadtak le a trágyaszóró pótkocsik. Mikor a határba kiértem, közös erővel próbáltak kihúzni egyet .melynek hátsó kerekei már teljesen eltűntek a kátyúban. A »sárdagasztók« közt találtam Béres Gábort is, aki csak néhány hónapja végzett — jeles eredménnyel —

Hallgatott a tanácsra

— Az általános iskolai tanárom javasolta, hogy ezt a szakmát tanuljam. így kerültem Drávafokról a kaposvári 512. számú Ipari Szakmunkás- képző Intézetbe a Pamutfonóipari Vállalat Kaposvári Gyárának ösztöndíjasaként. Amíg tanultam, hetenként három napot a gyárban töltöttem, és a nyári vakációk idején egy- egy hónap kivételével mindig itt dolgoztam. Miután végeztem és megkaptam a szakmun- kás-bizonjutvánj'omat, mindjárt munkába állhattam. Már az első keresetnél elszámolták az ötszázalékos szakmunkáspótlékot. Amikor először ledolgoztam a teljes hónapot, 3900 forintot kaptam.

A nyáron lettem szakmunkás, azóta a legmagasabb keresetem havi 4400 forint volt. Hogy jól érzem itt magam és csak dicsérhetem ezt a munkahelyet, bizonyítja : mióta itt vagyok, még négy lány jött ide dolgozni a falumból... Szeretnék tovább tanulni, elvégezni a textilipari szakközépiskolát. Ez érettségit ad, s jelentkezhetnék a technikusminősítőre.

A drávafoki Kulai Margit a huszonnyolc fiatal közül az egyik, aki a gyár ösztöndíjasaként a nyáron végezte a szakmunkásképzőt. Most harminc- hatan tanúinak az intézetben, s ha kezükbe lesz a bizonyítvány, otthonra találnak a gyárban. Sőt, már a tanulás évei alatt is szép anyagi támogatást élveznek, a leányotthonba laknak, étkeznek.

A gyár mintegy 1500 dolgozója közül száznyolcvanan-két- százan tanulnak különféle iskolákban, tanfolyamokon évente. A szakmai utánpótlás-nevelés, a már szakmával rendelkezők folyamatos továbbképzése olyan feladat, amelyet nem odázhatnak el, a korszerű termelés ugyanis nem nélkülözheti a kellő szakmai hozzáértést. A gyár számottevő anyagi áldozatot vállai magára az oktatásból. Munkaidő-kezdvez- ményt, ingyenes tankönyvet, az eredménytől függő több száz forintos jutalmat — ez utóbbit a hetedik és a nyolcadik osztály sikeres elvégzéséért is adják — és egyéb támogatást is nyújt a gyár. És a segítség nő, ha a fiatalok innen továbblépnek, s tanulmányaikat középiskolában vagy felsőoktatási intézményben folytatják.

Kulai Margit és társai köny- nyen rátalálnak a helyükre. Zökkenő nélküli a pályakezdésük, mert állandóan érezhetik a gyár támogatását.

a csurgói mezőgazdasági szakmunkásképzőben.

Arra számítottam, hogy a fiatalember majd panaszkodni kezd, elmondja: nem ilyennek képzelte. Gabi azonban nyomát sem mutatta kedvetlenségnek.

— Tudtam, hogy ilyen a traktorosélet, hiszen a gyakorlati időmet is itt töltöttem. Az igazat megvallva még élveztem is, ha fáról a gép, ha erőfeszítést kíván »megülni« a traktort.

— Hogyan telt az első munkanap?

— Hasonló esős idő volt. Akkor is az.ért küldtek ki, hogy kihúzzam a megsülyedt gépeket. Emlékszem, tetszett minden, csak az aggasztott, mi lesz, ha elromlik a gép. Boldogulok-e a javítással? Eszembe jutnak-e az iskolában tanult fogások?

— Amikor munkába állt kérdezte-e valaki: milyen volt a bizonyítványa?

— Senki.

— Föltételezem: egy fiatal traktorosnak nem egy öreg MTZ az álmai netovábbja...

— Jövőre jelentkezem a nagykanizsai szakközépiskolába ...

— Itt akarja hagyni a traktort?

— Dehogy, csak úgy előbb lesz esélyem, hogy korszerű nagy gépre kerüljek.

— Tudja, hogy a nagy géppel vele jár az éjszakai műszak ...

— Nem félek az éjszakázástól, annak is megvan a hangulata.

Tapasztaltabb munkatársa itt megjegyezte, hogy csak azért mondja ezt, mert még nem csinálta.

Béres Gábor kitartott véleménye és bizakodása mellett. ö megkeresi és megtalálja a szépet mindabban, amit csinálnia kell. Ezért olyan irigylésre méltóan kiegyensúlyozott.

I 3

Egyetem után tanfolyamra