Somogyi Néplap, 1977. november (33. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-15 / 268. szám

A fejlődés ára »A fejlődés jelenlegi intenzív szakaszában fokozó­dik a népgazdaság eszközigényessége. Az új, magas mű­szaki színvonalú termelőlétesítmények üzembe állítása, a régiek korszerűsítése egyaránt költséges beruházásokkal jár.« (Az MSZMP Központi Bizottsága 1977. október 20-i üléséről kiadott közleményből.) vízellátásával? Mihez kezdene Kovács és Kiss állampolgár társunk a Zsigulival, ha hiá­ba állna oda a benzinkúthoz, , közölnek vele, nem épült meg a termékvezeték és a tároló- : tér, így kétszáz kilométeres 1 körzetben ne is reméljen Az Állami Bábszínház tavaly befejeződött teljes újjáépítése­kor egy-egy nézőtéri hely kiala­kítása majdnem százezer fo­rintba került. Vajon mikor té­rülne meg az itt elköltött 52 millió forint az amúgy is áron alul adott — azaz állami tá­mogatást élvező — jegyekből? A példa és a kérdés persze inkább tréfás, mintsem ko­moly, hiszen — tartja a köz­felfogás — az eszközigény fo­kozódása elsősorban a terme­lőágazatokhoz kapcsolódó fo­lyamat. Ami szűk szakmai, közgazdasági értelemben igaz. Éppen ettől a szakmai egy­oldalúságtól óvakodva és óvva hozakodtunk elő a bábok tar­ka színpadával; az eszköz­igény, a fejlesztések költsége a nem termelő területeken is növekszik. Egymillióért egy tanterem Egy általános iskolai tan­terem ma' átlagosan egymil­lió forintot emészt föl felépí­téséig. Tagadhatatlan, a mos­tani osztálytermek nem ha­sonlíthatok a valamikori zord hodályokhoz, vagy éppen — falusi iskolák esetében — az apró lyukakhoz, de mert korszerű felszereltségük, a hozzájuk kapcsolódó közmü­vek természetesek, akárcsak az ún. kiszolgáló létesítmé­nyek — mosdók, konyha stb. —, ügy azt is természetesként kell elfogadni, hogy az új oktatási intézmény sokba ke­rül. Még egy, most már a ter­melőterületről választott pél­dát: az ország legnagyobb energiatermelő központjában, a Duna menti Hőerőmű Vál­lalatnál a legutolsó, XIII-as jelű, 215 megawattos áram­termelő blokk 946 millió fo­rintba került. Drága? Kazánja — így gazdaságos — vegyes tüzelésű, éghet benne földgáz és kőolajfinomítási mellék- termék. A nagy teljesítmény — a régi erőművekben az 50 megawattos gépek óriásoknak számítottak — elengedhetetlen­né teszi a magas fokú műsze­rezettséget és automatizált­ságot; a vezérlést és ellenőr­zést számítógép látja el. Mindez költséget növel., a környezetvédelem úgyszintén. S még számtalan példa akadna. Jórészt objektív okai van­nak az eszközigény növeke­désének. A nyersanyagok be­szerzési feltételei kedvezőtle­nebbek, mint korábban, s a hazai alapanyagok többsége is drágább: nagyobb költséggel, nehezebb geológiai feltételek, termelési körülmények között állíthatók elő. Azután: bizo­nyos fejlesztések elkerülhetet­lenek, mert nélkülük megbé­nulna körülöttünk az élet. Ilyen az energiatermelés, a szállítás, az építőanyag-ipar, ezek azonban — technológiá­jukból következően — nagy befektetést kívánó, eszközigé­nyes területek, s ráadásul a kiadások megtérülése is las­sú. A feladat mégsem kerül­hető meg: lehetetlenné válna mind a személy-, mind az áruforgalom, s a külföldiek széles ívben kerülnék el — akár turistaként, akár tran­zitszállítóként — hazánkat. Kétszeres áron vásároltuk Eszközigényes. köznapib­ban sokba kerülő beruházás az energiavezetékek, a kőolaj- és kőolajtermék-tárolók meg­építése is. de szükségszerű. Hiszen volt .idő, amikor — tárolótér híján — eladtuk kül­földre a fűtőolajat tavasztól őszig, télen meg vásároltuk, a szezonban kialakult kétszeres áron ... Ugyancsak drágák a vízgazdálkodással összefüggő fejlesztések, de mi lenne nél­külük az intenzív mezőgazda- sági termeléssel, az üdülőterü­letekkel, a növekvő városok Séta a szépülő Földváron Sokan vannak, akik meg­győződéssel vallják: a déli Balaton-parton Földváron a legpihentetőbb a nyaralás. A főútvonal és a tó közti terü­let úgy vonz megkapóan szép parkjával, sétányaival, játék- és sportszereivel, táborhelyei­vel, mint a környék a kilátó­val, a kiránduló elé táruló panorámával. S hogy a szép sokáig szép maradjon, sőt még szebbé váljon, és a tele­pülés állandó lakossága meg a nyaranta érkező népes ven­dégsereg még jobban érezze magát, nélkülözhetetlen a község folyamatos fejlesztése. Földvár számos új létesít­ménnyel gazdagodott az idén. Ezek közül csak a legjelentő­sebbeket említjük: ebben az évben adták át rendeltetésé­nek a Neptun-szállót, a.Csong- rád megyei Tanács üdülőjét, a balatonszárszói áfész által megnyitott ABC-áruházat. Befejeződött a Balaton Gyön­gye étterem felújítása 1,7 mil­liós költséggel korszerűsítették az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda éttermét. Par­kolókat létesítettek, sportpá­lya épült az iskola udvarán, több utcában lefektették a gázvezetéket. A településen járva jelen­leg is sok, még az idén be­fejeződő vagy a jövő évre át­nyúló munkának lehetünk a tanúi. A benzinkút melletti partszakaszon például park épül 4,6 millióért, s az itt pi­henőknek szép kilátásuk lesz a tóra, illetve a túlsó partra. Ugyanitt autóparkolók is lesz­nek. A sétány végigvisz a parton; virágokat ültetnek, s az erdős részben asztalok és ülőalkalmatosságok várják majd a kirándulókat. A mun­kákhoz szeptemberben fog­tak hozzá, s még az idén szeretnék befe- *, jezni a parképí­tést i, \ Decemberben már a beköltö- ^ zést tervezik a tanácsház űj izárnyába. Már- | ;iusban kezdték a meg a köz­létesítmény bő­vítését a tanács saját brigádjának munkásai és az ezzel megbí­zott kisiparo­sok. Mintegy kétmilliós költ­séggel az eme­leti részen iro­dákat, a föld­szinten pedig tanácskozóhe­lyiséget Program szerint épül a gázvezeték-hálózat a községben. és házasságkötő termet alakí­tanak ki. A gázvezeték-hálózat építé­sét az utóbbi két évben kezd­ték el Földváron, és program szerint kötik be a hálózatba az utcákat, üdülőket. A Bala­toni Tárcaközi Bizottság 7 millió forintot adott ezekhez a munkákhoz ebben az ötéves tervidőszakban, az idén 2,5 milliót használnak föl ebből. A SZOT is hozzájárult több mint félmillió forinttal az idei feladatok végrehajtásához. A Hősök útján, a Kvassay sétá­nyon fektetik le a vezetéket, s gázt kapnak az itt levő SZOT- és egyéb üdülők. A balatoni tehermentesítő út építése során jiiintegy tíz­millió forintba kerülnek majd a földvári részen elvégzendő munkák. Az idén hozzálátnak, s az első szakaszban 2,7 mil­liót fordítanak erre a célra. Még ebben az évben befeje­zik az út szélén a fásítást, melyet tavaly kezdett a köz­ségi közös tanács. Ehhez majdnem félmillió forintot kaptak a BIB-től: a pénzből hársfákat ültetnek el a buda­pesti út mentén. Az idegen, aki időről időre visszatér nyári kellemes pi­henésének színhelyére, állan­dóan szépülő és gazdagodó községet taláL H. F. Mivel bizonyos területeken mind többe kerül az előre­haladás, kézenfekvő következ- tetes: rangsorolni szükséges a feladatokat, következetesen arra törekedve, hogy a ma beruházott tőke kamatai a holnapi kiadásokhoz teremtse­nek egyre bővülő fedezetet. Odaiiaza. háztartásunkban mérlegelünk: az automata mo­sógép drágább, de többet tud, mint egyszerű elődje, a kút- ból felhúzott vízért nem fi­zetünk, a vezetékből csörgő­ért igen. Mérlegel a népgazda­sági irányítás is. Ha pénzt ad — és ad — az anyagmozgatás korszerűsítésére, ami megint csak eszközigényes feladat, te­szi ezt azért, mert az így fel­szabaduló emberekre más népgazdasági területeken van szükség, s mert mind keve­sebben vállalják a hórukk­munkát. Nem sorscsapás A kiadások növekedése — az eszközigény fokozódása — törvényszerű, a gazdasági fej­lődés mai szakaszának egyik ismérve. Nem sorscsapás, ha­nem kalkulálható tényező. A töbi-'ért többet kell áldozni, de úgy, hogy a több a még több forrása legyen; jól ka­matozzanak az eszközök. Szá­mítások szerint — a sok kö­zül az egyik lehetőség — a beruházások kivitelezési ide­jének húszszázalékos csökken­tése egyetlen év alatt 17—20 milliárd forint népgazdasági többletjövedelmet eredmé­nyezne. Sajnos, ritka kivétel­től eltekintve, erre még csak számítások vannak; a tények adta igazolást kívánjuk, sür­getjük. T. T. MAI KOMMENTÁRUNK Beszámoló előtt A múltkor újra meglátogat­tam a ruhagyár egyik párt- alapszervezetét. Közösen mér­legre tettük, hogy mi történt az év eleji beszámoló taggyű­lés óta. Azzal a jó érzéssel fejeztük be a beszélgetést, hogy pezsgőbb lett a szerveze­ti élet, sikerült megvalósítani a tagok javaslatait. Év köz­ben szinte minden olyan fon­tos témát napirendre tűztek, amely megkönnyíti az 1977. évi munkát összegező beszá­moló taggyűlés előkészítését. Ez a helyzet nemcsak erre az egy alapszevezetre jellem­ző, hanem nagyon sokra. Az eredményekben tükröződik a tagkönyvcsere előtti beszélge­tések hatása is. A kommunis­ták őszintén számot vetettek, megvitatták, hogy hol van szükség nagyobb lendületre egyéni és közös tevékenysé­gükben, magatartásukban. Amikor az 1976. évi pártmun­káról beszámoltak, már akkor sok területén megállapították az előrehaladást. Mi sem ter­mészetesebb, minthogy most még több pozitívum kerül a eredmények serpenyőjébe., A járási, városi, nagyközsé­gi. üzemi pártbizottságok rendszeresen értékelik az alapszervezetek tevékenységét. Az idei tapasztalatok is azt mutatják, hogy a beszámoló taggyűlések határozatai meg­valósulóban vannak. S ez egy­re inkább a kommunisták egész közösségének köszönhető, ugyanis sokkal igazságosab­ban osztják el a megbízásokat. Azok, akik azelőtt csak a tag­gyűlésre jártak el, most már ideiglenes vagy állandó párt­munkát kaptak az érdeklődé­süknek és a képességüknek megfelelően. Mások a politi­kai ismereteiket bővítik, hogy azután pártcsoport-bizalmi­ként, tömegszervezeti aktíva­ként, propagandistaként állja­nak a pártszervezet rendelke­zésére. Szinte minden értékelésnek az volt a középpontjában, hogy a pártvezetöség tagjai mennyire állnak helyt önálló­an és öntevékenyen. Ma már csak ott lehet tartós ered­ményt elérni, ahol mindenki tudja, mi a feladata, s a leg­jobb tudása szerint ellátja. Régen lejárt az az idő, ami­kor »ráhagyták« a titkárra a munkát, s ők legföljebb sta­tisztáltak. Kialakult egy jő módszer a beszámoló taggyűlések előké­szítésében. A pártvezetőség tagjai maguk összegezik írás­ban az úgynevezett reszortjuk eredményeit és gondjait A vezetőség beszámolóját — fi­gyelembe véve a pártcsopor- tok, a tagok tapasztalatait is — sokkal könnyebb így vég­legesen összeállítani. Termé­szetesen az is bebizonyoso­dott, hogy csak ott hasznos ez, ahol valóban önállóak a ve­zetőségi tagok. Az idén sok ösztönzést kaptak a titkárok a továbbképzéseken, a tanács­kozásokon, a titkári értekez­leteken is a munka helyes megosztásához. Most, amikor újra beszámo­ló előtt állnak az alapszerve­zetek. a felkészülés megkez­dődött. A vezetőségi tagok már formálják beszámolóju­kat, s amikor megkérik őket, gyosran írásba foglalják. Min­denképpen helyes, hogy ott is felhasználják ezeket a tapasz­talatokat. ahol eddig még nem alkalmazták e helyes módszert. Az egész tagság hasznát látja, s mivel több szem többet lát, a számadás is értékesebb lesz. U G. Hidegvérű lovak tenyésztése Somogybán Jó barát és csemege... Ha kimondjuk jő, a legtöbb ember rögtön Impe- riálra vagy a versenyek má­sik csillagára gondol. Esetleg egy film nagy lovasjeleneté­re... A ló az ember barát­ja — tanultuk az iskolában. Egy kicsit megütközünk azon­ban, ha azt halljuk, hogy a lóhús némely országokban a legdrágább csemegék közé tartozik. (Igaz, vannak szo­morú emlékeink, mikor a ló­hús nálunk is “csemege« volt.) Mégis, mi magyarok, amilyen természetesnek érez­zük, hogy a sertést végül is levágjuk, olyan természetel­lenesnek, ha ló jut hasonló sorsra... Nemzetközi társulás a környezetvédelemért Befejezéshez közeledik a tanácsház bővítése. Új szakaszához érkezett a KGST-orezágok összefogása a környezetvédelem területén. A tanács végrehajtó bizottsága április közepén hagyta jóvá az Intervodoocsisztka, vagyis a víz- és szennyvíztisztítási együttműködés megvalósítá­sára hivatott nemzetközi gaz­dálkodási társulás létrehozá­sára vonatkozó javaslatot. A társulás a tudományos kuta­tás. a tervezés és a termelés területein folyó munkát hiva­tott összehangolni. Célja víz­tisztító berendezések, készülé­kek gyártása, meghonosítása és üzembe helyezése. Az Tn- tervodoocsisztka az indulás időszakában elsősorban azzal foglalkozik, hogy földerítse az érintett országok szükségleteit ezekre a berendezésekre, to­vábbá a felmerülő igények ki­elégítésének lehetőségeit. A társulás tagjai az egyez­ményben részt vevő országok (Bulgária, az NDK, Lengyel- ország, Magyarország, a Szov­jetunió és Csehszlovákia) megfelelő gazdasági szerveze­tei. Ezek a társulásban meg­tartják anyagi és szervezeti önállóságukat, de az irányítás közös, az ügyvitelt pedig — a részt vevő országok jóvá­hagyásával — Bulgária vezeti. Az Intervodoocsisztka élén a szervezetek képviselődből ala­kult tanács áll. Tagjai or­szágonként egy szavazattal rendelkeznek. A tanács akkor határozatképes, ha minden tagország képviselteti magát. Határozatai az érdekelt or­szágok között két- vagy több­oldali szerződések, vagy más, ezeknek megfelelő egyezmé­nyek útján lépnek életbe. Akárcsak a KGST többi, gazdasági és műszaki-tudomá­nyos intézménye, az Intervo­doocsisztka is nyitva áll a ' KGST minden, a társulásban még részt nem vevő tagálla­ma számára. áz új nemzetközi gazdál­kodási szervezet előmozdítja a víz- és szennyvíztisztító berendezések és felszerelések kölcsönös szállításait, az ilyen berendezéseket gyártó ipar­ágak termelékenységének, hatékonyságának és technikai színvonalának emelését. A társulás az érdekelt országok szakemberei között is közvet­len együttműködést alakít ki. Meglepett, amikor megtud­tam: a pecsenyecsikó egyik »legkeményebb« exportcik­künk. Az országból tavaly 10147 lovat exportáltunk 222 millió forint értékben. Ennek az összegnek 80 százalékát a vágóló adta és csak a fenn­maradó ötödöt a sportló. Alighanem nagyon kevesen tudják: megyénkben a hi­degvérű lovak tenyésztése or­szágosan is elismert. A göllei tsz például a leg­utóbbi országos mezőgazdasá­gi kiállításon arany okleve­let kapott kiváló tenyésztői munkájáért A gazdaság lóte­nyésztésből származó évi jö­vedelme egymillió forint. Mindezt 68 anyakanca »pro­dukálta«. Miközben csikói­kat fölnevelték, húzták az igát, szántották a háztáji föl­deket. A göllei a megye egyik el­ismert törzstenyeszete, a gaz­daságban járva erről csak annyit hallottam: »Van lo­vunk is«. A főállattenyésztő­nek kedvtelése és szívügye a lótenyésztés, mégis — mint el­mondta — számolt vele, hogy mindennek csak addig van jö­vője, amíg szükség van a fo­gatok munkájára.., — Sokszor kisegített a ló minket is‘ — mondta a so- mogyszili főállattenyésztő. — Ilyenkor ősszel rengeteg ter­ményt kell elszállítani, és ez aligha menne a fogatok nél­kül. Afféle »szolgáltatás« ez nálunk. 83 lovunk van, az idén 19 csikót neveltünk, eb­ből azonban 12-t megtartot­tunk kancának. Azt még nem tudom, lóvá tudom-e tenni őket... Az idős kocsisok szí­vesebben dolgoznak fél napig is elálldogáló öreg lóval... A többi csikót eladtuk, átlag­ban 15 ezer forintért dara­bonként. — Gazdaságos-e ma lovat tenyészteni? A kérdés nyomán előkerült a kis zsebszámológép. A fia­talember néhány másodperc alatt kiszámolta, hogy sok legelővel rendelkező gazda­ságban egy jó kancát tartani gazdaságosabb, mint egy 4000 literes hozamú tehenet! — Ha így van, miért te­kintik mindenütt afféle mel­lékesnek a lótenyésztés hasz­nát? — Néhány tucat ló haszna elenyészően kevés a több ezer sertésé és a több száz szarvas- marháé mellett... — És ha egy gazdaság nagyban kezdene hidegvérű lovakat tenyészteni? — Ha győznék legelővel, vitán felül megérné pecsenye­csikót nevelni. Mégis azt hi­szem ez nagy feltűnést kelte­ne. Magyar fogalmak szerint: »a ló nem arra való...« A megyei helyzetről az Or­szágos Lótenyésztési Felügye­lőség bolyi területi kirendelt­ségének vezetőjétől, Müller Jánostól kértem tájékoztatást. Mint elmondta, Somogy lóál­lományának 95 százaléka hi­degvérű. (A somogysárdi mé­nes híres versenylova, az Api és társai alkotják a fennma­radó 5 százalékot.) A megye tavaly — főleg olasz exportra — ezer vágólo­vat és száz pecsenyecsikót adott. A tenyészetek legna­gyobb részében nagy szere­tettel és szorgalommal gon­dozzák a lovakat, így a gaz­daságok 80 százalékában a ló­tartás kis mértékben is nye­reséges ágazat. A felügyelőség szakembere azonban tíznél több olyan gazdaságot sorolt fel, amelyben a nemtörődöm­ség miatt elöregedett az állo­mány. Érdemes volna tehát több gondot fordítani a lótenyész­tésre. Annái inkább, hiszen ez szinte semmibe sem kerül, az országnak mégis százmil­liókat hoz. Az előrelépés — vagy legalább a szinten tar­tás — feltétele a szemlélet­változtatás. Úgy látszik, hogy kifizetődne átformálnunk a lóval kapcsolatos fogalmain­kat ... Bíró Ferenc Somogyi Néplap

Next

/
Oldalképek
Tartalom