Somogyi Néplap, 1977. október (33. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-11 / 239. szám
Sikeres sportnap I Benépesült a Dózsa-pálya. A hosszas előkészítés megérlelte gyümölcsét. Ki tudná megmondani mikor sportoltak egyszerre annyian a kaposvári járásban, mint szombaton és vasárnap, amikor a Kaposvári Városi Sportfelügyelőség és a városi—járási KISZ- bizottság közösen rendezte meg az Edzett ifjúságért mozgalom sportnapját. Nyolc helyszínen 2850-en kapcsolódtak be a mozgásba A legtöbben — mint várható volt — Kaposváron indultak. 1430 mozgásra vágyó fiatal teljesítette az akció követelményeit. A különböző körzetekben Is népes. mezőnyök gyűltek ösz- sze. Memyén 370-en, Nagybajomban 160-an, Somogysárdon 150-en, Kadarkúton 130-an, Taszáron 100-an, Nagyberkiben 60-an, Igáiban 50-enmenVáratlan Váratlan és annál fájóbb vereséget szenvedett újabb mérkőzésén a Kaposvári Spartacus NB I-es tekecsapata Éppen a múlt héten adtunk hírt idei sikeres szerepléséről. Mindenki bízott a hasonló jó folytatásban, annál is inkább, mivel ezúttal az ugyancsak újonc Borsodi Bányász látogatott Kaposvárra Bizony, maguk a szövetkezeti versenyzők is talán kissé előre elkönyvelték a győzelmet A Hász Mihály nélkül szereplő csapat néhány gyenge foimábam levő versenyző eredményével vereséget szenvedett Különösen Végh és Schlei ning (egymást váltották) szerepeltek várakozás alatt De Lőczi sem érte el még a nyolcszáz fát sem. Ez a vevereség reség ismét nehéz helyzet elé állította az együttest: a hátralevő hat fordulóban már a nagy csapatok következnek egymás után. Ezek ellen kell javítani. BORSODI BÁNYÁSZ— K. SPARTACUS 5:3 (5123:4991) Kiss 876 — Alkony! 901 Kocsis 838 — Kiss 867 Futó 879 — Ládonyi 864 Balázs 831 —■ Végh (Schlei- ning 756 Székely 843 — Lőczi 796 Szecsődi 856 — Szemes 807 Az együttes legközelebb szerdán 13 órakor játszik mérkőzést. Akkor a Pápai Vasas lesz az ellenfél. tek ki a szabadba, népesítették be a sporttelepeket. A bemelegítő futások után mindenütt a sportmozgalom követelményeinek megfelelően forgószínpadszerűen — hajtották végre a gimnasztikái gyakorlatokat. Majd futóversenyek, váltóversenyek tették változatosabbá, érdekesebbé az eseményt A desedai tó gátőrházától 130-an nyolc kilométert futottak a Dózsa- pályán levő célig. Ez utóbbi sporttelepen az óvodások is megjelentek; ők ugyan teljesítménylapot még nem kaptak, helyette a szervezők csokoládéval kedveskedtek nekik. Új színfoltja volt a sportnapnak a Rákóczi labdarúgóinak közreműködése: valamennyi helyszínen ott voltak, lábteniszpartikat vívtak a «•kihívókkal-«, vagy éppen különböző mérkőzéseken vállalták a játékvezető szerepét. A május 7-én és 8-án rajtoló új sportmozgalomnak mérföldkövét jelentette ez a hétvége. Rendezők, szervezők és résztvevők újra tapasztalhatták, hogy a mozgásigény a fiatalokban egyre inkább fokozódik, s a hívó szóra külön kérés nélkül is benépesülnek a gyakran üres sporttelepek, sportligetek. Az Edzett ifjúságért sportmozgalom e két sikeres napja jövőbe mutató volt. Lenin hazatérése után is azt tette* amit egész életében: mondta, kiáltotta, amit igaznak hitt — és ami rendszerint igaznak is bizonyult —, tekintet nélkül a várható viharra. Pedig az áprilisi tézisek miatt a vihar még a baloldaliak, sőt saját elvtársai körében sem maradt el, a jobboldal pedig egyenesen ujjongott Április 18-án, szerdán — írja naplójában a francia nagykövet — »Miljukov reggel így szólt hozzám: — Lenin tegnap teljesen megbukott a szovjetben...« Valóban, a szovjet ülésén egy Sztyelkov nevű szocialista is így fogalmazott: »Lenin beszéde csupa absztrakt teória, amely azt bizonyítja, hogy az orosz forradalom túlhaladta őt...« Akkor még nem sokat sejtették, amit már napokkal később sokan, hetekkel később pedig sok millióan értettek meg; hogy az igazság éppen Sztyelkov állításának a fordítottja Nem Lenint haladta túl az orosz forradalom, hanem a bolsevikok vezére látott mindenkinél messzebbre. Április közepén még saját pártja lapjában, a Pravdában is olyan megjegyzéssel jelentek meg az áprilisi tézisek, hogy azok szerzőjük magánvéleményét képviselik. De a hónap végén — két héttel azután, hogy a bolsevikok petro- grádi bizottságában is nagy többséggel leszavazták az áprilisi téziseket —, a párt hetedik konferenciáján már így alakult a szavazás: Lenin tézisei mellett volt 104, ellene már mindössze öt! Mi ennek a példátlan gyors fordulatnak a titka? Lenin meggyőző zsenije, amellyel magával tudta ragadni korábbi bírálóit is? Részben. De a lényeg az, hogy minden perc és minden óra a tézisek helyességét bizonyította: hogy a gyenge orosz burzsoázia és a nem kevésbé gyenge képviselete, az Ideiglenes Kormány — életképtelen. Viktor Sklovsz- kij, az akkori katona írja: »Két alkalommal láttam Lenint nagygyűlésen beszélni. Láttam, hogy ez az ember boldog. Tudja, mit akar, és tudja, mi lesz ...« Milyen volt akkor egy bolsevik munkás? Albert Rhys Williams amerikai újságíró riportjából: »A család a földön aludt, ragaszkodott hozzá, hogy én foglaljam el ágyukat, mert amerikai vagyok. Fölfedeztem még egy amerikait a szobában. Az ikon előtti lángocska halvány fényében Lincoln csúnya, elkínzott arca nézett le rám a falról.... Lincoln képe a díszhelyet foglalta el a lakásban. Ráadásul Szartov vajmi különöset is tett: egy gombot erősített Lincoln kabátjára, nagy, vörös gombot, amelyre ez volt írva: bolsevik. Lincoln életéről Szartov vajmi keveset tudott, de azt tudta, hogy Lincoln az igazságtalanság ellen harcolt, felszabadította a rabszolgákat, hogy szidalmazták és üldözték. És Szartov számára ez azt jelentette, hogy közel áll a bolsevikokhoz...« Közhely, hogy a zseniális fölismerések gyakran egyszerűek. Lenin ilyen egyszerű, perdöntőnek bizonyult dolgot ismert föl mindenki másnál tisztábban. Azt, hogy az Ideiglenes Kormány képtelen megadni a népnek a két legfontosabbat, a földet és a békét. A jövő azé, aki földet oszt és véget vet a háborúnak — a bolsevikok pedig ezt akarják, mégpedig azonnal. Ez október kulcsa. Maurice Paléologue francia nagykövet naplójából: »Camojszkaja grófnő, aki tegnap érkezett Kijevből, meséli. hogy nem mer visszamenni Podoliába, Pecsara melletti családi kastélyába, ahova Lengyelország elfoglalása után menekült, mert a parasztok veszedelmesen forronganak. — Mostanáig — mondja — engedelmes hívei voltak anyámnak, aki elhalmozta őket jótéteményeivel. A forradalom óta minden megváltozott. Órákig álldogálnak a kastély előtt vagy a parkban, és hevesen gesztikulálva magyarázzák földosztási terveiket...« Ennyit a földről. Es a béke? ■Kedves Nyikoláj Vlagyimirom Halász bácsi cirkusza Móka, kacagás — vetélkedés Vasárnap délelőtt a Halász “bácsi cirkusza matinésorozat első előadásának különös varázsa volt: a kaposvári gyerekek új színpadon köszönthették a porond művészeit. Elkészültek a Latinca Sándor Művelődési Központ színpad- technikai felújításával, amely kilencszázezer forintba került. Erről röviden csak annyit: a legkorszerűbb világító- és akusztikai berendezésekkel szerelték föl a színpadot, illetve a központi irányítószobát. Remélhetően nem lesz panasz a filmvetítésekre sem, felújították a vetítőberendezéseket is. A színpad a vásári mutatványos sátorkellékeit, a porond varázsát nyújtotta: ilyen Halász bácsi cirkusza. A Csinn-bumm és a nevezetes Laknar bácsi cirkusza elevenedik meg a másfél órás műsorban. A produkció mindenese: Halász bácsi. Mókamester, konferanszié, s a vetélkedő ügyes és okos kérdezője. (A KRESZ-téma, azt hiszem, hasznos volt, s mellette játékos is.) Dagadt bohóc Répás Imre, aki a tenorszerepeket hagyta ott, hogy játszhasson a gyerekekkel. Larkin néven az idősebbek talán ismerték azt a bohóccá változott ügyes embert, aki most Dagadt társa a neveltetésben. Halász bácsi cirkusza a fiatal és kezdő tehetségeknek is lehetőséget nyújt a fölemelkedésre, hogy igazi nevette- tőkké, zsonglőrökké váljanak, mint például Bura Judit asz- szisztens-bohóc. Ügy játszhat az eddigi beszámolóból, hqgy Halász bácsi talán visszaforgatta az idő kerekét, erről szó sincs: csupán megőrizte a régiből a jót, s új trükökkel, mókákkal hódítja a gyerekek szívét H. B. TV-JEGYZET Somogyi műsorok A szerkesztési véletlen »somogyi napot« eredményezett a vasárnapi tévéműsorban. Az adásnap jó propagandája volt a megyében végzett köz- művelődési tevékenységnek, és reflektorfénybe állított néhány olyan értékes embert, akire méltán lehetünk büszkék, hiszen teljesítménye ország-világ előtt bizonyítja kiemelkedő munkáját vies! A hadsereg hangulata napról napra feszültebb — kezdi Ruzszkij tábornok, az északi front főparancsnokának írott levelét Dragomírov tábornok, az 1. hadsereg parancsnoka. — Tovább folyik a tisztek és parancsnokok letartóztatása ... A harci szellem megcsappant... A politika hatalmába kerítette a hadsereg minden rendű és rangú harcosát ... Mindenki a petrográdi eseményeket figyeli. Minden katona egyet kíván: hogy befejezzék a háborút és hazamehessenek ...« Pausztovszkij, a neves író így emlékezik: »Még külföldről is hoztak hangoskodó szószátyárokat. Megérkezett hozzánk Párizsból Albert Thomas francia hadfelszerelési miniszter. Azért jött, hogy rábeszélje »a dicsőséges orosz népet«, maradjon hű szövetségeseihez, ne lépjen ki a háborúból ... A miniszter roggyant térddel ugrándozott az erkélyen, úgy mutatta be, mi történik majd — nézete szerint — Oroszországgal, ha kilép a háborúból. Vilmos császár módjára felpödörte a bajuszát, kimeresztette a szemét, nagyot ugrott, és a levegőben vadul az elképzelt Oroszország torkához kapott... A morajlás egyre erősödött, egyre fenyegetőbbé vált, végül kiáltások szakadtak ki belőle: »Gyalázat!« »Pojáca!« »Le vele!«... Valaki szolgálatkészen karon- fogta Thomast, és elvezette az erkélyről...« Ez volt 1917 tavaszán az orosz nép hangulata, és nem volt e hangulatnak messzebb- hangzó szószólója, mint Lenin. (Folytatjuk) Délelőtt tizenegy órakor Zenés múzeumi délelőtt címmel a Nemzeti Galériából hallhattunk, láthattunk hangversenyközvetítést. Az adásban szereplő két kórus egyike a kaposvári Vikár Béla vegves kar volt, a másik a bajai Liszt Ferenc énekkar. Ki* sér létként Szitányi András rendező zene- és képzőművészeti alkotások közötti kapcsolatot, hangulati . azonosságot igyekezett felmutatni. Pet- rovics Emil művéhez például Szinyei Merse Pál képeit láttuk, a Galéria munkatársnőjének segítségével. A kaposvári kórus Zákányi Zsolt vezetésével a vízhullámsást, az árnyékok játékát, a lengedező szelet is érzékeltetni tudta. Bárdos Lajos Távoli álom című szerzeményét is élményszerű tolmácsolásban hallottuk tőlük, Kardos Kálmán kitűnő zongorakíséretével. Bensőséges áhítatú könyörgésük magasra szállt Kodály — Máriát kérlelő — kórusmüvében, míg esőkopogást asszociáltunk a Norvég leányok című Kodály-műhöz, melyet sejtelmes hangulat bu- gyolált szinte érzékelhető párába. Ha ez a műsor Zákányi Zsolt haimóniateremtő, gyönyörű munkájára — sa kórus kvalitásaira — hívta fel a figyelmet, ugyanezt mondhatjuk el a 11 óra 30 perckor sugárzott Csaló az üveghegyen című zenés mesejáték szerzőjéről, Fésűs Éváról. A kaposvári meseíró Tamássy Zden- kó zeneszerzővel együttműködve bájos, kedves játékot írt a televízió számára. A rendező Katkics Ilona volt, aki A palacsintás királyt is képernyőre teremtette. Királyfiak versenyeznek Ágica királylány kezéért: azé lesz a szép menyasszony, aki az üveghegy kristályvirágát lehozza a csúcsról. Fésűs Éva játékában a népmese és a ma fantasztikumának elegyét alkotta meg, nagy kedvvel, sok humorral. Persze, győz az igazság a hamisság fölött, és a szép Ágica a pékfiúé lesz. Stílustörést legfeljebb a kúriát és parasztházat egyszerre idéző Erdőháti Zöld király udvarának helyszíne és a más képi megfogalmazású üveghegy ábrázolásakor éreztünk. Tamássy Zdenkó zenéje jól repítette a mesét. Együd Árpádnak a somogyi népköltészeti kincs egy részét felölelő munkája volt az apropó a 17 óra 10 perckor kezdődő műsorhoz, melyet Ruitner Sándor rendezett. Három évtizedes gyűjtőmunka csekély • hányadát láttuk, mégis éreztük annak nagyságát, jelentőségét. Megelevenedett a Somogy megyei Múzeumok Igazgatóságának kiadásában megjelent könyv egy része. Vallomásos műsor volt egy nagyszerű — mondhatni: megszállott ember — szép, teljes életet kívánó munkájáról, annak gyümölcséről. Képernyőről már ismert és kevésbé ismert falusiak segítették produkcióvá emelni a műsort, kár, hogy némelyiket nem mutatták be. S észrevettük: a fotóanyagban is előfordultak »kegyes csalások«. Mindez azonban nem von le abból, hogy szép élménnyé vált az Együd Árpád portréját felvillantó adás. Balladákkal, koldusénekkel, altatóval, foglalkozásdalokkal, gyermekjátékokkal, tánc- cokkal lettünk gazdagabbak: nem egyet most ismerhettünk meg először. A krónikához tartozik még, hogy az »Égi csikón léptet a nyáj...« című groteszk humo- I rú film (Gothár Péter alkotása) narrátorszövegét Pogány Judit, a Csiky Gergely Színház tagja mondta el, s A hét műsorában megszólalt a kaposvári Cukorgyár igazgatója, Tóth Lajos is. L. L.
