Somogyi Néplap, 1977. október (33. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-09 / 238. szám

A palotakutyák eredete 'b, CLAamapi : A katonaorvoslás története 4 Semmelweis Orvos- történeti Múzeum földszinti termében érdekes kiállításon mutatják be a katonaorvoslás magyarországi emlékeit. Az első vitrinben a római kori emlékek láthatók. A pan- nóniai római légiók katonai egészségügyét a hellén hagyo­mányokra alapítva szervezték meg. A rómaiak nagy gondot fordítottak a sebesültek ellá­tására és szállítására egyaránt. Augustus császár (i. e.-63-i. u. 14.) állandó orvosi szolgálatot szervezett, és a hadseregben légiónként legalább egy orvos szolgált. A légiók katonakór­házait Traianus császár idején szervezték meg. A keresztes hadjáratok ide­jén Jeruzsálemben alakult meg az »Istápolyos Testvérek« rendje, amelyet du Puy Ray~ mond (1120—1160) lovagrenddé szervezett át. A johannita lo­vagokat II. Géza telepítette le Magyarországon. Rendházuk volt a Somogy megyei Csur­gón is. A képzett rend sokat segített a hazai katonaorvosi teendők ellátásában. A közép­kori magyarországi katonaor­voslás megfelelt más európai I országok ilyen irányú színvo­nalának. A XVI. századtól tanfolyamokon képeztek ki se­bészeket a hadsereg számára. A hadseregen belül általában kétféle egészségügyi szakem­bert alkaiimaztak : a hadsereg­parancsnokság mellett orvost, a csapatoknál sebészt. Rendkívül keresetté vált az orvos és a sebész a török elle­nes harcok idején. A hódolt­ság idején a tábori orvosok és sebészek saját fölszerelésükkel indultak harcba, s a sereggel együtt vonuló markotányosnők segítettek az orvosoknak a be­tegek és a sebesültek ellátásá­ban. II. Rákóczi Ferenc kuruc se­regének egészségügyi szolgála­tát a török háborúk tapaszta­latai, illetve a francia hadi­egészségügy alapján szervezték át. Jól működött ez a szolgá­lat. A főparancsnokság mellett központi egészségügyi törzs dolgozott. Az állandó katonai kórházak mellett a hadműve­leti irányban csapatkórháza­kat telepítettek. Jól megszer­vezték a gyógyszerutánpótlást és -elosztást is. A napóleoni háborúk ma­gyarországi szakaszában (1809) a nemesi felkelő hadseregnek önálló egészségügyi szolgálata volt, élén Eckstein Ferenc pesti egyetemi tanárral. Állan­dó tábori kórházak működtek Győrben, Pápán, Komárom­ban, Móron, Bodajkon és Bá­bolnán. Az 1848—49-es szabadság- harc idején kiváló volt a ma­gyar egészségügyi szolgálat. Ez részben annak köszönhető, hogy a jól képzett magyar or­vostársadalom fele mint hon­védőorvos a hadseregben szol­gált. A monarchia egészség­ügyi szolgálata is megfelelt az akkori európai . színvonalnak Az első világháború idején a Vöröskereszt nagyon sokat se­gített a sebesültek Szállításá­nál, valamint kórházi ápolásá­nál. Itt végződik időrendben a kiállítás. Képünkön a 102 kilogrammos Signe—III. mesterséges hold. A szovjet — francia közös űrkutatás Hatábnszgráilás kooperációban Miért nem borul föl? Próbaúton az új gázturbinás autóbusz. kányokat visszahozzák a föld­re, a szövettani elváltozások­ból következtetnek majd a kozmikus sugárzás ionjainak esetleges roncsoló hatására. A párizsi Pasteur Intézet orvosai és biológusai készítik elő az Ulysse kutatási prog­ramot, amelynek célja az élő szervezetek védekező immun­reakcióit vizsgálja az űrkuta­tás során. Szovjet és amerikai űrhajósoknál ugyanis megfi­gyelték, hogy szervezetük vé­dekező reakciója csökken az űrkutatás alatt. A kísérleteket fehér egerekkel végzik. A szovjet—francia közös űr­kutatás legújabb eseménye az volt, hogy ez év június 17-én a Szovjetunió területéről föld körüli pályára bocsátották a Signe—III. elnevezésű francia mesterséges holdat. Az öregek és az ágy Gerontológiai kongresszuson hangzott el az g kijelentés, hogy a fiatal emberek leg­veszélyesebb tartózkodási he­lye az autó, az öregeké pedig az ágy. Az orvosok törekvése arra irányul; hogy az ágyban tartózkodás idejét súlyos be­tegség után is a legszüksége­sebb időre rövidítsék le. A gyógyulási folyamat sokáig húzódik a combnyaktörésnél, szívinfarktus vagy szaruhár- tyaleválás után- A beteget ilyenkor a fölfekvés veszélye fenyegeti a test olyan részein, amelyeket nem véd izom vagy zsírpárna. Űjabban antibioti­kumot használnak a veszély elhárítására. A külső következményeknél veszélyesebbek a hosszú fek­vés következtében a tüdőben és a csontrendszerben támadó belső károsodások. A tüdő- gyulladás veszélyét nyitott ablaknál folytatott mély léle­geztetéssel igyekeznek meg­előzni. A betegnek, ahányszor csak lehet, föl kell ülnie az ágyban. Emellett rendszeres masszázst és úgynevezett passzív mozgást írnak elő, amelyet a fekvő beteg a láb kinyújtásával és hajlításával is elvégezhet. Roppant súlyosak a beteg ember elszigetelődéséből, az érzéki benyomások kikapcso­lódásából előálló pszichikai következmények is. Az apátia a gyógyulás folyamatát is be­folyásolja, ezért a fekvő be­tegnek szellemi ápolásra is szüksége van. Tsu-Hsi, a XIX. század első felében élt utolsó kínai császárnő nagy kedvelője és tenyésztője volt a pekingi palotakutyáknak, amelyeket évszázadokon át féltékenyen őrzött a császári udvar. Ilyen kutyái kizárólag az uralkodó család tagjainak lehettek a harmadik rokon­sági fokra visszamenően. E különleges kutyafajta keletkezésével kapcsolatban számos legenda él, amelyek közül az egyik szerint az első pekingi palotakutya ap­ja oroszlán volt, anyja egy kis majom. Apjától a bá­torságot örökölte, anyjától pedig nevetséges pofácská- já't. Tsu-Hsi császárnő leírta, milyennek kell lennie a pa­lotakutyának, és milyen éte­leket kell kapnia: »A kutya legyen kicsi, nyaka körül borzas gallérral, ami az elő­kelőség jele. Pofácskája fe­kete legyen, szeme nagy és fényes. Cápauszonnyal etes­sék, pólingmájjal, fürjmel- lel, inni pedig a törpe cserje tavaszi hajtásaiból főzött teát adjanak neki, vagy an­tiloptejet ... « John Hay admirális, az angol csapatok vezére, ami­kor 1860-ban behatolt Pe- kingbe, a császári udvarban öt palotakutyát talált, ame­lyeket azonnal Angliába küldött. Az angol kutyate­nyésztés nagy érdeme volt, hogy a pekingi palotaku­tyák erősen szaporodni kezdtek, és ma már az egész világon ismertek. Világszerte mindinkább elő­térbe kerül a tömegközleke­dés korszerűsítése, mind a vá­rosi, mind a távolsági sze­mélyszállításban egyre na­gyobb tért hódít az autóbusz. Ismeretes, hogy hazánk autó- buszgyártó nagyhatalommá fejlődött. 1971—75 között 41 ezer Ikarus autóbusz készült, ebből 32 ezer jutott külföld­re. A Szovjetunió nagyváro­saiban éppúgy magyar autó­buszok bonyolítják le a for­galmat, mint az NDK-ban, de futnak belőlük a Közel-Kele­ten, Dél-Amerikában, Afriká­ban is. Hamburg egyes vbna- lain Ikarus buszok teljesíte­nek szolgálatot, a magyar jár­mű Ausztriában és Svédor­szágban is kedvelt. Az Ikarus Karosszéria- és Járműgyár 1947-ben kezdte el az autóbuszgyártást. A fejlesz­tés egyre gyorsabb ütemű lett. 1962 után kialakult a közúti ötszáz vadász, rendőr és katona indított hajszát Tan­zániában egy oroszlán kézre- kerítésére. A ragadozó há­rom hónap alatt nyolc em­bert ölt meg, s ezért halálra ítélték. Elszoktunk már attól, hogy oroszlán embert egyen. Ab­ban a versenyben, amely an­nak eldöntésére folyt, hogy ki tud többet megölni a má­sik fajtájából — ember az oroszlánból, vagy oroszlán az emberből —, mi abszolút fö­lénnyel győztünk. A derék íriás macska az utóbbi évek­ben mintha érezné, hogy el­járműgyártás fejlesztési kon­cepciója, és a KGST-n belül hazánk Szakosodott nagy be­fogadóképességű autóbuszok gyártására. 1964-ben kormány- program lett a 'közúti jármű- gyártás fejlesztése. Az Ikaru- son kívül természetesen egész sor gyár részt vesz a buszok különféle alkatrészeinek az előállításában. Létrejött a nemzetközi koo­peráció: sokirányú műszaki együttműködés eredményeként a magyar autóbuszokba szov­jet, lengyel és NDK-beli rész­egységeket építenek be. A másik terület a közös fejlesz­tés. A szovjet és a magyar szakemberek együttműködésé­nek egyik eredménye az a gázturbinás autóbusz, amely előreláthatólag 1973-ban ké­szül el a szovjet Járműfejlesz­tési Intézet és a magyar Au­tóipari Kutató Intézet közös munkájaként. vesztette a bajnokságot, meghúzódik a rezervátumok­ban, bágyadtan leüt egy-egy, a szomszédban legelésző zeb­rát, ártatlan cicaként keveré­seik a civilizációtól mind szűkebbre szabott szavannán. Időnként lanyha érdeklődés­sel nézi a terepjáró autókat, amelyben gazellavadászok ücsörögnek, vagy minden lö­vési szándék nélküli kíván­csiak érkeznek. Még oda-oda ú »étál italán a rezervátum Minden nagyobb álló vagy mozgó építmény egyik fontos jellemzője a stabilitás, vagyis az a képesség, hogy akár nyugvó, akán mozgó helyzet­ben meg tudja őrizni egyensú­lyi állapotát. Sokkal bonyolul­tabb törvények hatnak azon­ban az úszó járművekre, mint a szilárd talajon közlekedőkre. A nyugodt vízben úszó hajó­testre két erő hat: a hajó sú­lya és a felhajtóerő. Ha ez a két erő egyensúlyban van, azaz, ha egyforma nagyságú, de ellentétes irányú, a hajó nyugalomban .van. Bonyolultabb a helyzet a hordszárnyas hajóknál, ame­lyek kiemelkednek a vízből, és a hajó aljára szerelt szárnya­kon siklanak. A sebesség nö­velésével kiemelkednek a víz­ből, éppúgy, mint ahogy a re­pülőtér betonján guruló repü­lőgép fölemelkedik a levegő­be. Mozgás közben a szárnyas hajó utazósúlya egyenlő a számyszerkezeten keletkező felhajtóerővel. A megfelelően kialakított fe­nékforma révén a Vízből ki­emelkedő — általában csak sportcélokra használt — sikló­élelmes propagandafőnökének megbízásából), körüljárja az autót, s a bent ülők kéjzs borzongással közelről bámul­hatják és fényképezhetik az állatok trónfosztott királyát. Ezt. a békés egymás mel­lett élést borította föl a tan­zániai oroszlán. Mi történt? Föllázadt volna a megalázó rezervátumrendszer ellen? Vagy fölébredt benne a régi virtus, visszaemlékezett a múlt időkre, amikor még hajók stabilitása a kerékpáro­kéhoz hasonlítható, amennyi­ben ezek stabilitása is a sebes­ségük gyorsulásával növekszik. Egyensúlyi helyzetük teljes sebességű siklásban a legbiz­tosabb, álló helyzetben a leg­bizonytalanabb. A siklóhajók fenékformája a többi hajótól eltérően homorú, úgynevezett hullámkötő kiképzésű, hogy sikláskor se keltsen zavaró hullámokat. A légpárnás hajó haladása­kor már nem is számíthatjuk hajónak, hiszen a víztől teljes felületével elválik, a víz fel­színe és a járműtest között képződő légpárnán halad elő­re. Csak annyiban van köze a vízhez, hogy álló helyzetében ráereszkedik. Ekkor a jármű­vet a hajótest aljában lévő úgynevezett úsztató légtartá­lyok tartják a víz felszínén. A légpárnás járművek még a ha­jóknál is érzékenyebbek arra, hogy a hasznos súly egyenlete­sen van-e elosztva rajtuk. Képünkön: Óránként 100 ki­lométeres sebességgel száguld­hat a 300 lóerős motorral föl­szerelt szárnyas csónak. nagyjából egyenlő fegyverek­kel álltak szembe egymással: ö acélizmaival és hatalmas mancsaival, az ember pedig lándzsával. Lehet, hogy meg akarta bosszulni a lealacso- nyítást, az állatkerti ketre­cekben • fogva tartott testvé­reinek sorsát, az utálatos ló- hústáplálékot, vagy a kegyet­len irtóhadjáratot, amelynek következtében ma ,már csak elvétve él szabadon oroszlán a földön? Gyümölcsöző együttműkö­dési programot dolgoztak ki szovjet és francia tudósok a legutóbb Leningrádban ülése­ző űrkutatási vegyes bizott­ságban. A közös munka fő­ként különféle biológiai kísér­letekre és a gammasugarak tanulmányozására terjed ki. A szovjet Kozmosz mesterséges holdak fedélzetén részben francia műszerekkel zajlanak le a kísérletek. Az ’ úgynevezett Biobloc- program során élesztőgombá-' kát és dohánymagvakat utaz­tatnak, és figyelik, hogy a súlytalansági állapot és a koz­mikus sugárzás milyen hatás­sal van a fejlődésükre. A programsorozat további részé­ben francia gyártmányú de­tektorok segítségével mérik majd a nehéz ionok behatolá­sát a kísérleti állatok szerve­zetébe, majd a kozmikus su­gárzás könnyű összetevőinek (hélium, hidrogén) hatását vizsgálják az élő szervezetek­re. A kísérletben ráklárvákat és dohánymagvakat küldenek fel a franciák, míg a szovjet kutatók saláta- és más növé­nyi magvakat helyeznek el a mesterséges hold fedélzetén. A Hystor-program kereté­ben a kísérleti alanyok a Szovjetunió sztyeppéiről szár­mazó patkányok lesznek. Francia gyártmányú detektoro­kat helyeznek el a koponyá­jukon, és szintén a nehéz io­nok behatolását vizsgálják az űrutazás során. Miután a pat­Karíhágó üvegművészeié Az ősi Karthágó művésze­tének egyik, talán legkevésbé ismert ágából, az üvegműves- ségből kerültek elő értékes le­letek. Karthágó az antik világ egyik jelentős kulturális im­port-export központja volt. Üvegművesei kagylókkal, gyöngyökkel is dolgoztak: ap­ró, lapos palackokat, dísztár­gyakat, ékszereket is készítet­tek. Legismertebbek azonban a sokszínű, csillogó, aprólékos kidolgozású, általában csak kb. 3x3 centiméter méretű amulett-maszkok, amelyeket a sírokba helyeztek, hogy az elhunytakat védjék a gonosz szellemektől. A régebbi (az i. e. IV. századi) darabokon a szakállt többnyire csak sötét festéssel jelezték, később azonban magából az üvegből csináltak göndör fürtű sza­kállt és csigákba csavart ha­jat a maszkokra. Ha lenne oroszlánbiroda­lom, a tanzániai esetből tö­kéletes tragédiát alkothatna egy szerző: az eleve kudarc­ra ítélt lázadás drámáját. Az automata fegyverekkel föl­szerelt ötszáz üldözővel szem­ben az oroszlánnak semmi­lyen esélye sincs. Legföljebb a rezervátum többi oroszlán­ja fog majd suttogva mesélni a hős sorsáról. Az autóval érkező vendégek pedig ettől kezdve hajlandók lesznek né­hány dollárral többet fizetni a szafáriért, és dupla borzon­gást éreznek, miközben az óriás macskát bámulják. X. L Emberevő oroszlán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom