Somogyi Néplap, 1977. október (33. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-01 / 231. szám

Zenei világnap Kacaj a bánat után Kínlódom. A tények, a tárgyilagos eszmefuttatások, amelyeket a hangzó szépség ünnepére papírra vetni; szán­dékoztam, gúnyosan nevetnek vissza rám, nem engedik, hogy az írógéphez nyúljak Nem engedik, hogy éppen őket, a száraz adatokat, a di­cséreteket és a szemrehányá­sokat használjam fel ünnep­rontásra, -Figyelj csak, fi­gyelj inkább magad mögé, azok ketten erősebbek ná­lunk!-« — súgják a vesztes ör­dög engedelmességével, meg- hunyászkodásával. És Norma, Bellini operájá­nak máglyára menő druida papnője valóban, olyan meg- ejtően énekel, hogy a töpren­gés ördöge jobbnak látja el­tűnni az angyali fináléra. Nem maradt a közelben sen­ki más, csak ő, a vétkes, csu­patűz angyal, aki szerelmével, a római helytartóval együtt a halált választja a fogadalom és az egymás elleni véres harc helyett; mert a tűzben nincs esküszegő galliai veszta- bzűz és latin prokonzul — csak hamu van, egyforma, tiszta hamu. Nincs elnyomó & elnyomott — csak a halál­ba menekített, más halmazál­lapotúvá vált szerelem, az anyag összefonódása, ha már a léleké nem mehetett végbe országhatárok és államérde­kek miatt. A gyönyörű, há­romnegyedes végzet betelje­sült. Csakhogy az operaszín­padon, a tömegben, két kis­gyermek maradt. Közös vér­ből való mindkettő, a druida Norma és a római Pollione gyermekei. Velük vajon mi lesz? Mi köti őket össze a megnyomorított gallokkal és a marcona római légionáriu­sokkal? A finálé háromnegye­de. Csodálatos lehet még a végzet is. Norma felkapja a dallamot, papnős bűnbánattal és elmélyültséggel búcsúzik az élettől, majd Pollione, a tisztéből kiábrándult prokon­zul énekli végig ugyanazt a melódiát, latinos szenvedél­lyel, ízig-vérig rómaira valló tűzzel, a leszámolás hősiessé­gével. A kórus sem marad közömbös. Gallok és rómaiak együtt, egy hangnemben si­ratják el a párt, mely boldog lehetett volna, de nem; Ju­lius Caesar hadai leigázták Galliát. Vigasztalásul megma­radt mindkettőjüknek — a színpadi háromnegyed boldog­sága, a tömegnek, a gallok- nak és latinoknak pedig — a két árva kisgyerek. Emlé­keztetőnek, lelkiismeret-éb- resztőnek. Nem érzem a muzsika ola­szos hangulatát. Talán az ér­zéki mediterrán hangok vará­zsának hiánya az oka? Az, hogy a mű zongoraátiratát hallgatom, amelyet Liszt Fe­renc — készített? Vagy talán az, hogy túlságosan megszok­tam a dallamokat? De nincs időm tovább Bellini muzsik kajának nemzeti jellegére gondolni, mert forog a le­mez. Schubert Magyar indu­lója, szintén Liszt átdolgozá­sában, az olasz Busoni iga­zán magyaros tempóival, né­hol olaszos kitárulkozásával, néhol németesen iskolázott, kemény leütéseivel. Vajon mit tudhatott ez a világpol­gár tálján egykori tanárának, Lisztnek a szülőhazájáról ? Valószínűleg szinte semmit — és mégis rengeteget. Az ujjaiba idomított magyar virtust, magyar ösztönt, a weimari öregembertől ellesett magyar érzést. Lemezt cserélek. Hullámzó hegedűdallam; méltóságosan. az idővel mit sem törődve folyik a Jordán. A haldokló Oronte énekel, Verdi fiatal muzulmán hőse, akit a Szent­földre. vezényelt- lombard ke­resztesek nyila talált el. És végzetében, vele van szerel­me, Giselda, a keresztény patríciuslány, s Pagano, a vezeklő zarándok. A szólamok itt is egymásba kapcsolódnak, végül mindenki átveszi a ki­szenvedő Oronte melódiáját. Ezen a vidéken, a Közel-Ke­leten, ma is gyilkolják egy­mást keresztények és moha­medánok. Ma is fiatalon hal­nak Oronték és Giseldák. Egyelőre elég a muzsikából. A Varázshegyet lapozgatom, ki tudja, hányadszor. Izgat, hogyan vált Thomas Mann, ez a velejéig német lübecki bankárfiú tág szemhatárú európaivá. Talán a hegyek között tüdőbaját gyógyítgató ifjú Hans Castorp lemezját­szójában van a rejtély kulcsa, s »ráadásként« a humanista filozófus Settembrini magya­rázataiban? Castorp a Va­rázsfuvolában, a Carmenben gyönyörködik. Később meg­borzad az Aida etióp rabszol­gáinak szomorú dallamától. Irtózat fogja el, mikor Gou­nod Faustjából a hadba indu- -ló Valentin imáját hallja. Még nem tudhatja, hogy ha­marosan neki is fegyvert kell fognia, hogy éppen a Faust megzenésítő jenek utódai ellen viseljen háborút. Nem tudja, hogy van erősebb hatalom, mint a szellem gyönyörűsége — bár hatásosabb erő aligha. És elindul a világégésbe, a német cselekményre írt fran­cia dallammal a fülében. »Közelgetek hát újra, kósza árnyak!« Tények, adatok, me­lyeket előbb annak az átko­zott papnőnek haláldallama űzött el. Pattogó négynegye­dekre harcba, vérengzésbe masírozó Castorpok, kivégzés előtt melodikus imával meg­tisztuló áldozatok, túlélő, de egy egész életre tönkrement varsói menekültek, kik elfe­lejtettek énekelni, a dal he­lyére sikoly került. Hiába Or­feusz, hiába Faust angyali törekvése, ha Mefisztó is dal­lal ront? Ha a Margit abla­kába csempészett virág is szégyent hordozó rontóesz­köz? Elég a csendből. A Fals­taff zárófúgája, a nyolcvan- éves, bölcs Verdi önvallomá­sa. A nagy mester, véres tra­gédiák sora után, mosolyog. Hősei, élükön a pocakos kor­hellyel és szívrablóval, egy­mást kacagják. Mindenki ön­maga hibáit, balfogásait is. »Az nevet igazán, ki a végén nevet«. A cáfolás, a tagadás ördö- ] gei szétrebbentek. Nem bí­rom megállni, elnevetem ma­gam, amolyan falstaffi öniró­niával. Lengyel András A nevelés és oktatás új tervei A sokoldalúan művelt szakmunkásokért Leporellósorozat gyermekeknek Kerekecske, gombocska címmel leporelló jelenik meg a Móra Kiadó gondozásában, amely egy új sorozat első kö­tete. Az új leporellósorozat témakörök szerint ismerteti meg a gyermekekkel a ma­gyar népi mondókák gazdag­ságát. Az első könyv az is­mert néprajzkutató, Kresz Mária válogatása, tíz tréfál­kozó, játékos mondókát ad közre. A kis könyvecskét Szyksznián Wanda rajzai dí­szítik. A második kötet Süss föl nap címmel kerül majd a könyvüzletekbe: eső- és nap- hívogatókat tartalmaz majd. Ugyancsak a legkisebbek­nek készül a Házunk körül című lapozó, amely megismer­teti a gyermekeket a legfon­tosabb háziállatokkal és azok­kal a növényekkel, amelyek a ház körül nőnek. Székely Magda vidám verseit Gaál Éva stilizált, színes rajzai te­szik szemléletessé. Hoc, hóc katona címmel először jelenik meg 1—3 éves gyermekeknek szóló versanto­lógia, amely 159 költeményt tartalmaz. A kötet első ré­szében egy-két éveseknek szóló könnyed rímelésű, rö­vid versikéket, népi mondó- kákát kötöttek csokorba, ame­lyek elsősorban zeneiségükkel keltik föl az apróságok fi­gyelmét A második csoport­ban 2—3 éves kicsinyeknek szóló költeményeket közöl­nek. . Az óvódáskorúaknak is új sorozat Indításával kedveske­dik a kiadó. Az Add a kezed című könyvfüzér első kötete olyan meséket, történeteket, költeményeket gyűjtött ösz- sze, amelyek mindegyike a barátságról szól. Szerzői kö­zött a gyermekirodalom olyan kitűnő művelői szerepelnek, mint Lázár Ervin, Marék Ve­ronika, Szász Imre, Sebők Éva, Varga Katalin, Weöres Sándor, Zelk Zoltán. Ugyancsak új sorozat indul Jó játék címmel, amelynek célja a tevékenykedni szere­tő, a világ felé nyitott, ér­deklődő gyerekek értelmes cselekvésre ösztönzése. A so­rozat első kötete, Varga Do­mokos munkája vízzel és le­vegővel végezhető kísérlete­ket mutat be. A második kö­tet, Jánosi Sándor műve a hang és a csend természeté­nek titkait kutatja. Napjainkban a gazdasági és társadalmi élet előrehaladása, a tudomány, a technika fejlő­dése egyre erőteljesebben kö­veteli a nevelő-oktató munka színvonalának emelését, a tar­talom és a' módszerek korsze­rűsítését, a tanítási-tanulási feltételek állandó javítását. Az 1972-es oktatáspolitikai párt- határozat körültekintően és mélyrehatóan elemezte közok­tatási rendszerünk egészét, és minden egyes iskolatípusra vo­natkozóan kijelölte a fejleszté­si feladatokat, köztük a szak­munkásképzőkre is. A párthatározat megjelenése óta a szakmunkásképzés kor­szerűsítése érdekében számos jelentős intézkedés történt. Az egységes szakmunkásképzés bevezetése, a szakmai tanter­vek és tankönyvek megújítása mind-mind része a korszerűsí­tési folyamatnak, s ma már a gyakorlatban szolgálja a szak­munkástörvényben megfogal­mazott nevelési-képzési célok eredményes megvalósítását. Az 1977/78. tanévben újabb dokumentumok bevezetésére került sor. Életbe léptek a köz­ismereti tantárgyak új tanter­vei, amelyek meghatározzák a nevelés-oktatás alapelveit, tar­talmát, eszközrendszerét és bi­zonyos mértékig a módszereit is. A most megjelent új tan­könyvek, feladatlapok, tanári kézikönyvek a tartalmasabb munka szervezéséhez nyújta­nak nagy segítséget. A szakmunkásképző iskolák fejlődésében nagy előrelépés, hogy a közismereti tárgyak óra­száma — minden szakma kép­zési rendszerében — elérte az összes tanítási és gyakorlati képzési idő több mint egyötöd részét. A szakmai képzés szín­vonalának növelése mellett az általános műveltség fejlesztése is fontos követelmény. Az új dokumentum e két funkció együttes teljesítését tűzi ki célul. A szakmunkásnevelés feladatkörébe tartozik a tanu­lók sokirányú érdeklődésének fölkeltése, az ismeretszerzés, az önálló tájékozódás iránti igény fölébresztése, az önművelés képességének és szokásainak kifejlesztése. Fejleszteni kell a tanulók fogékonyságát a mű­vészeti alkotásokban, az em­beri magatartásban és a ter­mészetben rejlő esztétikum iránt. A kulturált, egészséges életmód, ■ a harmonikus szemé­lyiségfejlődés egyaránt megkö­veteli a rendszeres testedzést, a mentálhigiéné szabályainak betartását. A munkásosztály utánpótlá­sát nevelő iskolának kiemelt feladata a szakmunkáshivatás tudatosítása, a szocialista tu­dat, a munkásöntudat eszmei és érzelmi megalapozása. Olyan életvitelt kell kialakíta­nunk a szakmunkástanulók­ban, amelyben benne van a munka, a tanulás, az önműve­lés, a politikai közélet, a sport, a szórakozás egyaránt. Ezek a nevelési célok csak részlege­sen valósulhatnak meg akkor, ha oktatás tartalmának és módszereinek korszerűsítésére tett erőfeszítések nem fonód­nak össze az iskola, a munka­hely nevelő erejének, a tanu­lók életére gyakorolt befolyá­sának határozott fejlesztésé­vel. A személyiség alakulását, a közösségi tapasztalatok fel- halmozódását a tanulókkal va­ló bánásmód stílusa, az érté­kelés módja, a törődés, a mun­ka kultúrája egyaránt befo­lyásolja. A nevelés és oktatás új terve az iskola egész peda­gógiai tevékenységének átfogó megújítását szorgalmazza. iNemcsak a közismereti, szak­mai tárgyakat tanító pedagó­gusok, szakoktatók együttes, összehangolt nevelőtevékeny­ségére tart számot, hanem az iskolán kívüli nevelés tervsze­rű irányítását, illetve befolyá­solását is igényli. Fiataljaink társadalmi cso­portok és kollektívák egész rendszerében élnek és mozog­nak. Tevékenységük az ifjúsá­gi mozgalomhoz, a munkahely­hez és a családhoz is kötődik, személyiségük formálásában szerepet játszanak az egyéb helyeken létesülő spontán ba­ráti csoportok. Közös felada­tunk a pozitív hatások erősíté­se, a negatív tényezők közöm­bösítése. Az 1972. évi oktatáspolitikai párthatározat megkívánja az egész társadalom részvételét az ifjúság nevelésében, igényes, tartalmas, értelmes életmódjá­nak kialakításában. Szocialista társadalmunk alapvető érde­ke, hogy az új dokumentum­rendszer célkitűzéseinek meg­felelően a szakmunkásképző iskolákban korszerű szakmai és általános műveltséggel ren­delkező szakmunkások neve­lődjenek, olyan szakemberek, akik munkásöntudatukkal, tu­dásukkal, kezdeményezőkész­ségükkel megbízható támaszai lesznek az állandóan fejlődő nagyüzemi termelésnek. Szoliva János Ami a legszentebb A Vígszínház kamaraszínháza a Pesti Színház október 1-én mutatja be Jan Bruce: Ami a legszentebb című színművét. Képünkön: Madaras József és Dobos Katalin. » természet rendkívüli szépséggel és kimerít­hetetlen gyógyító erő­vel ajándékozta meg a Krím- félsziget déli részét. Jaltában a hó ritkaság, míg a mandu­lafa rózsaszínű virágzása meg­szokott dolog; a levegő a ten­ger és a rózsák illatával van telítve. Jalta a Krím-félsziget tengeri kapuja. Jaltát látni kell, beszélni kevés róla. Nem­csak a táj, a látvány volt le­nyűgöző, hanem az ott élő és dolgozó szovjet errüíérek ma­gatartása, közvetlen barátsá­ga is. Harminctagú csoportunk a Magyar—Szovjet Baráti Társa­ság országos elnökségének küldöttségeként érkezett Jal­tába azzal a céllal, hogy a pihenésen kívül megismerked­jen a testvérszervezet, a Szov­jet—Magyar Earáti Társaság tagcsoportjainak a munkájá­val. Találkoztunk a városi el­nökség több tagjával és egy munkahelyi tagcsoport veze­tőivel a doni bányászok üdü­lőjében, orosz rövidítéssel a DÖNBASZ-ban. Sok ilyen és ehhez hasonló üdülő van Jal­tában. Éppen ezért érdemes néhány szót ejteni róla. Egy turnusban — amely legalább 3 hetes — 1218-an pihennek itt. Családos üdülő, a szülők a gyerekeikkel jönnek, korra való tekintet nélkül. A gyer­mekes családok pihentetésére nagy gondot fordítanak. Az üdülőben nevelonők vigyáznak az apróságokra, amíg a szü­Barátok közt A napfényes Jalta lök fürdenek, moziban, szín­házban vagy más szórakozó­helyen vannak. Jaltában tizen­két ilyen családos üdülőt, vagy ahogy ők nevezik: panziót tartanak fenn. A bányászok üdülőjében a megnyitás óta — 14 évvel ez­előtt épült — 215 ezren üdül­tek, pihentek. Csupán ez év első nyolc hónapjában kétezer gyermek üdült itt a szüleivel. A kényelmes lakosztályokon kívül hatezer kötetes könyv­tár, folyóiratolvasó, 620 sze­mélyes színház-mozi, 200 sze­mélyes koncert- és hatalmas táncterem áll a beutaltak rendelkezésére. A bányászcsa­ládok szívesen pihennek az üdülő parkjában levő örökzöld fák alatt. Nagy előnye az üdü­lőnek, hogy saját strandja is van. Az épület előcsarnokában nagyméretű tabló hívja föl magára a figyelmet. Rézdom­borítású díszítéssel készült, s rajta két egymásba fonódó kéz jelképezi a barátságot. A tab­lón állítják ki a magyar vo­natkozású cikkeket, képeket. Ott tartózkodásunkkor friss anyag volt a faliújságon épp­úgy, mint a könyvtár olvasó­jában, ahol a hazánkról szóló ismeretterjesztő műveken kí­vül megtaláltuk a magyar írók remekműveit, a klasszikus és a kortárs költők versesköte­teit. A DONBASZ üdülő klubjá­ban tartotta meg tájékoztató­ját a jaltai SZMBT-tagcsopor- tok tevékenységéről D. K. Mascsenko, a városi vezető­ség elnöke. Jaltában kilenc üzemben, il­letve intézményben működik tagcsoport, s ezek több mint ötezer dolgozót tömörítenék. Fél évre készítik munkater­veiket, változatos módszereket alkalmaznak. Jaltában a tag­csoportok minden jelentősebb magyar nemzeti ünnepről, év­fordulóról megemlékeznek, s ünnepségeket, baráti találko­zókat szerveznek. Az idén ed­dig 12 magyar küldöttséget fogadtak. — Mivel tagcsoportunk alapvető célja, hogy minél jobban megismerjük Magyar- országot, a magyar nép életét, munkáját és kultúráját — mondta D. K. Mascsenko —, nagyon fontos feladatunknak tartjuk, hogy sok személyes tapasztalatot gyűjtsünk az önök országáról. Több csopor­tunk látogatott már Magyar- országra, és az ott szerzett ta­pasztalatokat itthon mindig megbeszéljük, továbbadjuk. Jaltához közel van Artyek, az úttörők paradicsoma. A sok ország gyermekei közt a ma­gyarokat állandóan meg lehet találni. Velük is találkozunk és beszélgetünk. Még tovább sorolhatnám azokat a módszereket, formá­kat, amelyeket felhasználunk a két nép barátságának az el­mélyítésére. Ilyenek a többek közt: a vetélkedők Magyaror­szágról, a szakmai tapasztalat- cserék. A vendéglátóiparban dolgozók kölcsönös tanulmány­utakon vesznek részt, a szőlé­szeti és borászati kutatóinté­zet diákjai Magyarországon, a magyar diákok pedig nálunk voltak tapasztalatcserén. Az utóbbi években szaporodott az egyéni kapcsolatok száma: többen folytatnak baráti leve­lezést, és találkoznak egymás­sal. A bányászüdülő tagcsoport­ja titkárának a szájából szin­tén jóleső érzéssel hallottuk a kapcsolatokról szóló véle­ményt. — Nagy öröm számunkra hogy itt találkozhatunk az MSZBT küldöttségével, s kü­lönösen az, hogy a jubileum évében. Remélem, hogy ez a találkozó szántén elősegíti egymás jobb megismerését A mi bányászaink közül sokan jártak már Magyarországon, és igen nagy szeretettel emlé­keznek vissza az ott töltött na­pokra. Különösen jólesik ne­künk az, hogy milyen szeretet­tel gondozzák a hazájuk fel­szabadításáért elesett szovjet hősök sírjait Amerre csak jártunk, mindenütt friss virág volt a sírokon. Igazi elvtár­sakra, jó barátokra találtunk Magyarországon. A kedves találkozó után csoportunk útja a Darszan-he- gyen levő hősi emlékműhöz vezetett. Tisztelegtünk a pol­gárháborúban és a második világháborúban elesett hősök emlékműve előtt és koszorút helyeztünk el. Az Ahmadulia költőnő által megfogalmazott emléksor jelképes: »Velünk vagytok, mert a dicsőségnek nincsenek halottai«. Csoportunk valamennyi tag­ja sokáig emlékezni fog Jal­tára, a baráti találkozóra, a szovjet emberek kedvet- és vendégszerel ;.Le. Aki Jal­tát látta, örökké hódolója ma­rad a Krím gyöngyszemének és igaz barátja az ott élőknek. Dorcsi Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom