Somogyi Néplap, 1977. október (33. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-28 / 254. szám
Balatonszentgyörgyi képes krónika Színészek a szorítóban Hagyomány, hogy olyan vidéken tartja ülését a Hazafias Népfront Somogy megyei Bizottsága mellett működő honismereti bizottság, ahol a helyi munkára érdemes odafigyelni. Balatonszentgyörgy e sorban is kivételes rangot szerzett magának azzal, hogy 1968-tól kezdve készítik a képes krónikát. Nehéz meghatározni annak, aki nem látta a mostani, kiállítás formájában bemutatott anyagot, hogy mit is értsünk képes krónikán. A legegyszerűbb lenne azt mondani, hogy kétezernél több korabeli fényképet, mai felvételt gyűjtöttek össze a balatonszentgyörgyiek, hogy falujuk múltját, történelmét megismerve, a mát megjele- lenítve képes krónikába foglalják életüket. De mivel az élet sokkal bonyolultabb, semmiféle képsor nem adhat teljes, hű tükröt Balatonszentgyörgy mintegy hét évszázadáról. 1298-ból van biztos forI rása a községnek, hogy templomukat Szent György lovag- I rőt nevezték eL 1 Mi hát a balatonszentgyörgyi képes krónika? A honismereti mozgalomban egyelőre fehér hollóként, mégis bizonyságul: egy falu összefogásának az eredménye. Tükör, melyben a távoli és a közeli események, arcok, »beszélő kövek« egyformán éles rajzot mutatnak. S a holtnak vélt tárgyak újraéledtek. A tűzoltóegylet parancsnoki sisakja ... A pala vessző... A forgópisztoly ... Simon József postahivatalvezető nagyszüleinek a háza úgy őrzi a múlt emlékét, hogy hitelesen szól arról, miként éltek eleink — nem is oly régen. Képek sora: az első számú téglagyár 1771-ben épült Mellette dr. Kiszling Mátyás felvétele: transzformátorok 1970-ben: Vagy: kövezik a Virág utcát (1974). Vagy: Bódi Az első népművész-mester Karcagon él és dolgozik a világszerte ismert fazekas népművész, Kántor Sándor, aki 1953-ban hazánkban elsőként kapta meg a Népművészet Mestere címet. Az idős mester vejével — Kun Gazda Ferenccel — együtt készíti a tálakat, ő% Miska-kancsókat és más figurális alkotásokat, melyek iránt külföldön is nagy az érdeklődés. Három év után újabb vizsgálat Belső-Somogy idegenforgalma István 1908-tól 1959-ig takácsmesterként dolgozott a községben. 1920: betlehemezés. 1977 : citerazenékar, néptáncegyüttes, népi zenekar alakult. László István, a helyi általános iskola téglagyári munkásból lett tanára mondotta: — Kiszling Mátyás! Ha boldog embert akarsz látni és fényképezni, itt vagyok! Ez a kiállítás rendezése közben hangzott el, amikor mindenki fáradt volt, de senki sem ment haza addig a művelődési házból, míg munka volt. László István miért boldog ember? Mert egy olyan közösségben tevékenykedhet, mely legyőzte a formalizmust, és valódi tetteket hajt végre. Dr. Kiszling Mátyás, a helyi népfrontbizottság elnöke a balatonszentgyörgyi honismereti mozgalomról adott tájékoztatójában szinte napról napra elszámolt azzal az idővel, melyet 1968 óta a képe% krónika írására fordítottak. 1970-re Simon József, a szakmaközi bizottság titkára megírta a község történetét. Már háromszáz oldalas kéziratot tesz ki a gyűjtemény. Abban az esztendőben megalakult a fotószakkör. A kétszáz képből álló tablósorozat is elkészült. 1973: három és fél órás filmet forgattak. Zsákutca. Nincs, aki az egyetlen példányról másolatot készítsen. 1974—75: Fordulópont. A megyei levéltár kezdeményezésére összeáll a Falukép 1975 című dokumentumgyűjtemény hazánk felszabadulásának harmincadik évfordulójára. Az egyik példányt az iskolában, a másikat a könyvtárban helyezik el, a harmadik a levéltárba kerül. 1976: 2163 fénykép készült el. Rigó Lajos tanácselnök: — Munkánk nincs befejezve. A további gyűjtést kiterjesztjük a társközségekre is. Molnár Béla, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának a titkára: — A honismereti mozgalom alapvető gondja az, amin a balatonszentgyörgyiek is a fejüket törik. Hogyan publikálhatnák a képes krónikájukat? A mozgalom épo attól mozgalom, hogy nem várhat, míg kiadóra talál egy ilyen munkával, hanem folytatja a gyűjtést. A honismereti bizottsági ülés napirendjétől kissé eltérően próbáltam bemutatni a balatonszentgyörgyi képes krónikát. Annál is inkább, mert úgy érzem, egyedülálló dolgot műveltek. Horányi Barna | Egy délután a „K. o." című film forgatásán E napokban forgatják * Jégszínházban a »K. o.« — Kiütés — című magyar film utolsó jeleneteit. A két főszereplő, Juhász Jácint és Cserhalmi György mellett ott van Hunyadkürthy István, a kaposvári Csiky Gergely Színház művésze is. A Jégszín'ház előcsarnokában, a büfében nagy a nyüzsgés. Éppen forgatási szünet van amikor belépünk, és ilyenkor mindenki ide igyekszik üdítőre, kávéra. Az egyik öltözőben azonban lázas tevékenység folyik: világítás- és hangpróba, utolsó ellenőrzés a felvevőgépen, a szereplők pedig még egyszer átnézik a szövegkönyv ide vágó részét. Azután felhangzik a rendező, Rényi Tamás hangja: — Figyelem! Mindenütt teljes csendet kérek, a felvétel indul! Csapó: 427. Most! Néma csend. Kigyúlnak a hatalmas, vakító reflektorok, a kamera a piádon ülő ökölvívókra fordul, kattan a magnó indító- gomibja. Csüngi — azaz Cserhalmi György — a pádon ülve a kezét fáslizza, s ebben segít neki barátja, Balogh Ku- tyu, akit Gáti Oszkár jelenít meg. Csüngi: Kutyu... Én itt nem nyerhetek. Kutyu: Hülye vagy? Miért ne nyerhetnél? Csüngi : Ott liheg a górék körül... De gyűlölöm ilyenkor! Kutyu: Üsd le! Akkor nincs mese. Vidd le a padlóra. Hirtelen nyílik az öltöző ajtaja, Kaja bácsi (Inke Lász~ ló) vágódik be a helyiségbe az összetört, de mégis győztes Szirti Hörcsöggel, akit Orbán Sándor, a Budapesti Honvéd Európa-bajnoki bronzérmese alakít Feje vörös, szemhéja dagadt és fölrepedt, csurog róla a verejték, rögtön le is rogy a padra. Kaja bácsi : Ne ujj le.,. Járj még egy kicsit! Hörcsög: Ha bírnék. Kaja bácsi: Majd hozok egy kedves nővért Gyere, Csüngi ! — Állj! — hangzik a rendező szava. Kialszanak a reflektorok, megáll a magnószalag, újabb instrukciók következnek: — Sanyika, te boldog vagy, mosolyogj! Azt kell eljátszanod, hogy bár jól össze vagy verve, de mégis te vagy a győztes, és ennek örülsz. Gyuri, te egy szót kihagytál! Juhász Jácint és Cserhalmi György az öltözőben. Kérem a szöveget beolvasni. Ügy, jó. Sminkes, még egy kis »vért« és »izzadságot« kérek Orbán Sanyira. Köszönöm! Minden rendben, akkor kezdjük elölrőL A felvétel ismét indul. És még vagy háromszor-négysaer egymás után, mire végre Rényi Tamás azt mondja: — Köszönöm, nagyon jó volt, ezzel a képpel végeztünk. Ismét egy kis pihenő következik, egyben színváltozás is, mert az öltözőből a küzdő- csarnokba vonulnak a filmesek. Ezt a szünetet használj ült ki arra, hogy Rényi Tamással néhány szót váltsunk a készülő új magyar játékfilmről. — Müller Péter az írója, Fakan Balázs a dramaturg, az operatőr Zsombolyai János. A szerző egy bunyóscsapat közé kalauzolja el a nézőt. Barátságról, sikerről és sikertelenségről, egy olimpiai bajnokságról és egy mindig csak a második helyen szereplő sportolóról szól a film. A forgatást már a tavasszal megkezdtük. Sajnos, helyiséggondok miatt egy ideig kényszerpihenőt kellett tartanunk. De túl vagyunk a nehezén, hiszien a film 90 százaléka már elkészült. Hogy miért vállaltam el ennek a témának a filmrevitelét? Mert én a bokszot szép, nyílt sportágnak tartom. Itt ki kell állni az ellenféllel szemben. — A forgatókönyv szerint a színészeknek is a szőri tóba kell lépniük, nemcsak az igazi bokszolóknak. — Igen. Több színészünk a tavasz óta állandó tréningben van, rendszeresen edz. — A szereplők közt kaposvári színészt is láttam. Hogyan esett a rendező választása Hunyadkürthy Istvánra? — Öt nagyon tehetséges, sokoldalú színésznek tartom. Ismeretségünk nem új keletű, Az idők kezdetén című filmben is szerepelt már. Egyébként a mostani szerepkörénél még nagy előnye az, hogy korábban ő is aktív ökölvívó volt, nem szokatlan tehát neki isimét a ringbe lépni. Hunyadkürthy Istvánnal is sikerült a szünetben szót váltani. — Örömmel vállaltam el Dancsák Rezső bokszoló szerepét, és nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy Rényi Tamás rám is gondolt. A film forgatása óta minden héten rendszeres bokszedzésen veszek részt Pesten. A forgatás miatt sokat kell utaznom, ingajáratban Kaposvár és a főváros között. A film nagyon jónak ígérkezik — mi, színészek sem kíméljük egymást, sokszor meglehetősen barátságtalanul puffannak az ütések —, minden bizonnyal nemcsak a sportolóknak, szurkolóknak, hanem a nagyközönségnek is tetszeni fog. A küzdőteret köziben berendezték. A »közönség« is elfoglalja helyét a lelátókon, kigyúlnak a reflektorok, és ismét pereg a fiimszalag. — Figyelem! Felvétel indul!.., Dorcsi Sándor 1974-ben egy országos vizsgálat keretében a népi ellenőrzési bizottság elemezte a belföldi turizmus helyzetét. Most arról tájékozódtak a népi ellenőrök, hogy az elmúlt három évben milyen intézkedéseket tettek megyénkben az idegenforgalmi értékek feltárására. Ennek a vizsgálatnak a tapasztalatairól számoltak be tegnap délelőtt a Somogy megyei Népi Ellenőrzési Bizottság ülésén. Az első megállapítás, hogy megyénk belső területének idegenforgalmi helyzete javult, több vendéget fogadhatnak, bár ez nemzetközi mércével egyáltalán nem mérhető. 1976- ban például 45 ezren keresték föl Somogy belső területeit, a külföldiek száma viszont alig több mint ötezer volt. Ez 251 százalékos csökkenést jelent. Rossz idő esetén ugyanis a Ba- laton-parton nyaralók ezreinek Belső-Somogy nem tud megfelelő programot kínálni. Meleg vizes fürdőink, csodálatos néprajzi és kultúrtörténeti emlékeink sem a szórakozást, sem a művelődést vagy a hasznos időtöltést nem szolgálják. Nagy részük csupán jelentős anyagi ráfordítással tehetőt erre alkalmassá. A vizsgálatot végzők öt körzetre osztották megyénk belső területeit, és ezeket egyenként vizsgálták. Kaposvárról és környékéről elmondható, hogy nőtt a turistaforgalom az elmúlt három évben. Itt kell megemlíteni azt is, hogy Szenna 1978 nyarától tud vendégeket fogadni. Igái forgalma megnőtt, a fürdő és környékének fejlesztése azonban ettől messze elmarad. Az általános rendezési terv elkészült, voltak felújítási munkák is, ám a vendég- forgalom ennél gyorsabb ütemű fejlesztést indokolna. Marcali környékének idegenforgalmi nevezetességeiről mintha egy kicsit megfeledkeztünk volna. A niklai Berzsenyi-múzeum, a somogyvári romtemplom, a marcali Hely- történeti Múzeum és a buzsá- ki búcsú kivételével a vendégek más látnivalót nem találnak. Persze ezek is nagyobb propagandát érdemelnének. Arról nem is szólva, hogy a környék szinte egyedülálló természeti adottságokkal, különleges állat- és növényvilággal rendelkezik. És ha már az imént Buzsákról szóltunk, meg kell említeni, hogy a jövő évtől fogad vendégeket a nép- művészeti táj ház. Nagyatádnak és környékének csekély a turistaforgalma. Ennek oka elsősorban a nem megfelelő szervező- és propagandamunka. Nagyon kevesen tudnak például a nemzetközi faszobrásztelepről vagy az ág- neslaki arborétumról. Az autós turizmushoz szükséges szolgáltatások hiányoznak. A vizsgálat kiterjedt a megyénkben lévő parkerdőkre, arborétumokra is. Az derült ki, hogy a lakosság nagyobb része nem tud Somogy természeti kincseiről. Egyes vidékek látogatottak, hiszen például a zselici tájvédelmi körzet egy részét az úttörők nyári táborozásra használják. Ellenben a Pjrcs melletti bóki pihenő kevésbé szolgál turisztikai célokat, hiszen a határ közelsége miatt ez a terület szinte megközelítő etetlen. A vizsgálatot végzők több javaslattal fordultak a megyei szervekhez, melyek mind a belföldi turizmus javítását, fellendítését szolgálják. A színvonalasabb ismeretterjesztő, figyelemfelkeltő munka már önmagában is eredményes lehet. D. T. Mint láthattuk, mégsem vált belőle fakó könyvmoly, hanem túláradó életszeretetteí vette ki részét a serdülőkor mulatságaiból. Akkoriban még a természetet is szerette, jófajta kirándulásokat rendeztek Nagykároly környékére. Negyedikes korában, február végén az Ecsedi-lápra mentek csónakázni. Pórul jártak, a csónak felborult. Ady heteikig nyomta az ágyat hűlés miatt, ízületei súlyosan átfáztak. Azért érdemes megemlíteni ezt a majdnem végzetes epizódot, mert lábai sohasem heverték ki a károsodást. Megvékonyodtak, elgyengültek, nem bírták a gyaloglást. Innen az ok, miért volt örökké szüksége konflisra, fiaker- re. Nagykárolyról szólván, sorsszerű jelentősége van annak, hogy itt ismerkedett meg és kötött barátságot a polgári radikalizmus későbbi hírneves alakjával, Jászi Oszkárral, és a majdani kommunista mozgalom nagyszerű személyiségével, Madzsar Józseffel. Kellett tehát ott Nagykárolyban valami fontosnak történnie, valami mélyről fakadó összhangnak léteznie, hogy éppen ez a három fiú maradt meg az egymás iránti töretlen, felhőtlen hűségben. Ady jó pajtás volt általában, szívélyes, szeretetne méltó tudott lenni valamennyi iskolatársához. Haragról, gyűlölködésről soha nem beszélt sem ő, sem más életének alaposabb ismerői közűi. Nem véletlen tehát, hogy éppen Jászi és Madzsar emelkedtek ki Ady mellett a nagykárolyi népes diákrajból. Urai véletlen viszont, hogy ugyanebben az időben velük együtt nevelkedett a szatmári városban Kaffka Margit, a mindimáig legnagyobb magyar asszonyíró. Nem tudtak egymásról. Jóval később, már a befutottak szintjén köthettek fajsúlyos, irodalomtörténeti barátságot. Zilah, a felejthetetlen »Talán — s ha igen, alaptalanul — katolikus hatásoktól féltették otthon, amikor az ötödik gimnáziumi osztályra elvittek a vármegye ősi kálvinista kollégiumába. ZiLahan is eminens diák voltam, habár a szorgalom akkor se volt sajátságom, s magaviseletéin pedig fogcsikorgató, de gyakran megvaduló szelídség.« Zilah, a hepehupás Szilágyság székhelye maga is dombokra, lankákra épült város: hátát a magasodó hegyeknek veti, s nyugati széle már egészen lapos. Kicsi város. Különösen a vármegye nagyságához képest. De ha körbe is lehetett sétálni egy rövid óra alatt, kurta utcáiban, dísztelen, jobbára földszintes házaiban élénk, vidám, felvilágosult élet zajlott. A város közepén, a néhány tekintélyesebb középület egyikeként emelkedett a Wesselényi kollégium, amely alapítóiról, pat- rónusairól kapta nevét, s amelynek falai között kiváló tanárok egész sora őrizte a minden tekintetben tiszteletet érdemlő Wesselényi Miklós haladást szolgáló szellemét. A lomhább vérkeringésű Nagykároly után gyorsan föltalálta magát Ady a mozgékonyabb szilágysági megye- székhelyen. Hiába állítja magáról a költő, hogy »a szorgalom akkor se volt sajátságom«, zilahi diákéletének fordulatos zsúfoltsága azt bizonyítja, hogy igenis csillapíthatatlan tettvággyal aknázta ki a fiatalság kínálta összes életlehetőséget. Szorgalma e tekintetben messze meghaladta az átlagot. Ennek köszönhetően kevéssel Zilahra kerülése után — tehát 1892 szeptemberétől — a város legismertebb fiatalemberei közt tartották számon. Gyorsan és talpraesetten barátkozott, tekintélytartó nyájassága a felnőttség korai vonásaival ruházta fel, így a nálánál korban idősebbek is szívesen fogadták egyenrangú legénytársukká, sőt mérvadónak ismerték el akaratát. Csodálatos, hogy a minden heccet, murit, legé- nyeskedő virtust kihasználó Ady soha nem keveredett közönséges bonyodalmakba, habár későbbi prűd bírálói szerint Zilahon szokott rá a lump ^létmódra. Nézőpont kérdése. Márpedig a kollégium tanárai — Kincs Gyula, Nagy Sándor, Both István, Fon* Miklós, Kapus Samu, akiket Ady élete végéig gyengéd szeretettel dicsőített — szabadelvű szellemben hagyták élni diákjaikat Mindössze egyszer fordult komolyra a dolog a megengedhetőnél nagyobb mértékű kocsmázás miatt. Ekkor kicsapa tassai ijesztettek rá Adyra, aki válaszképpen levelet írt a kalocsai érseki gimnáziumba, hogy fölvennék-e novíciusnak, azaz olyan felsős diáknak, aki később pappá óhajtja magát szenteltetni. Logikátlan és szükségtelen lépés volt, szerencsére következmények nélkül. Kalocsáról nem kapott választ. Ami a tanulási szorgalmat illeti, lehet, hogy kevesellte a különös egyéniségű diák, de könnyedén állta a versenyt társaival. Amit nyújthatott a gimnáziuma, azt mind elsajátította, márpedig Zilahon nem volt alacsony a mérce. Példa rá, hogy hajdani diákjai közül sokan váltak országos tényezővé. A kötelező leckék mellett — a rengeteg szórakozás dacára — Ady mohón olvasta végig az összes magyar klasszikust, költőket, prózaírókat egyaránt Már az első zilahi tanévben vezéregyénisége lett az önképzőkörnek. Szellemes, mindamellett kíméletlen bírálataival fölényes tekintélyt szerzett, de persze ellenségeket is. Erre az időre esnek első költői megnyilatkozásai. Nemcsak az önképzőkörben olvasta fel verseit, de kinyomtatásukat is igényelte. (Folytatjuk.)
