Somogyi Néplap, 1977. október (33. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-26 / 252. szám
1 A Csepel Vas- és Fémművek dolgozóinak levele Kádár Jánoshoz A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának Tisztelt Kádár János elvtársi « A Csepel Vas- és Fémművek kommunistái, szervezeti dolgozói, szocialista és munkabrigádjai, a gyár egész kollektívája nevében örömmel jelentjük, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának méltó megünneplésére tett vállalásainkat október 25-ére maradéktalanul, egymilliárd-tízmillió forint értékben, tételesen teljesítettük. A gyár szocialista- és munkabrigád-vezetőinek január 14-i tanácskozása — a CSM szerszámgépgyára Béke brigádjának kezdeményezésére — munkaverseny-felhívást fogadott el. Ennek célja az volt, hogy a Vlagyimir lljics Lenin és a bolsevik párt által vezetett orosz proletariátus felkelésének, a világ első győztes szocialista forradalmának jubileumát, pártunk XI. kongresszusának útmutatásai szerint, az V. ötéves terv, s ezen belül az 1977-es népgazdasági feladataink végrehajtásának gyorsításával, a minőség javításával, a hatékonyság növelésével, a tervek túlteljesítésével, újabb munkasikerekkel köszöntsük. Szovjet export-kötelezettségeink teljesítésén túl célul tűztük ki az MSZMP XI. kongresszusa politikai, gazdasági útmutatásainak figyelembe vétele mellett a Csepel Művek fejlődési ütemének meggyorsítását: — termelési értékben -» az előző évhez képest — 740 millió forinttal többet adunk a népgazdaságnak; ennek forrása teljes egészében a termelékenység növekedése; — terven felül 3000 tonna acélt termelünk; — összes exportunk 13 százalékkal haladja meg a múlt évit; — a vállalt 2 százalékos önköltségcsökkentés további 300 millió forintos nyereséget eredményez; amelynek alapja döntően az anyag- és energiatakarékosság; — a kerékpárgyártás fejlesztését és a Martin-szinttartó beruházást az év végére befejezzük; a színesfém-kohászat, a szerszám- és nehézgépgyártás, továbbá a szürkevasöntvény- gyártás fejlesztési feladatait időarányosan teljesítjük; — a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javítására vállalt feladatainkat megvalósítjuk. Elhatározott szándékunk, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfodulójának tiszteletére kibontakozott társadalmi aktivitást, alkotó munkát tovább folytatjuk. Célul tűzzük ki, hogy 1978. évi termelési, műszaki, gazdálkodási tevékenységünket az V. ötéves terv előirányzatánál magasabb színvonalon fogjuk teljesíteni. " Tisztelt Kádár János elvtársi Miként a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának tiszteletére indított és sikeresen befejezett munkaversenyben, úgy ezután is teljes egyetértésünket fejezzük ki az MSZMP XI. kongresszusának .határozataival. Erőnket nem kímélve fogunk továbbra is dolgozni e határozatok végrehajtásáért, az V. ötéves terv feladatainak maradéktalan teljesítéséért, a fejlett szocialista társadalom felépítéséért. Tovább erősítjük pártunk egységét, tnunkás tettekkel támogatjuk a Központi Bizottságot kitűzött közös céljaink elérésében. Ennek a jelentős nemzeti programnak a megvalósításához az MSZMP Központi Bizottsága mindenegyes tagjának és személy szerint Kádár^ János elvtarsnak }o egészséget, eredményes munkát kívánunk. Budapest, 1977. október 25. A Csepel Vas- és Fémművek dolgozói nevében; Ernszt Antal • pártbizottság első titkára Orosz Ferenc a KISZ-bizottság titkára A Csepel Vas- és Fémművek dolgozói vállalásuk teljesítéséről levélben tájékoztatták Leonyid lljics Brezsnyev elvtársat, az SZKP KB főtitkárát, Karkalik János szb, vezető titkár Soltész István vezérigazgató a Szovjetunió Legfelsőbb Ta- nácsa elnökségének elnökét, aki annak idején üdvözölte a csepeliek kezdeményezését Szovjet—indiai tárgyalások A Kremlben tegnap folytatódtak a szovjet—indiai tárgyalások. A küldöttségeket Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke és Alekszej Koszigin miniszterelnök, illetve Morardzsi Deszai indiai miniszterelnök vezeti. Leonyid Brezsnyev és Morardzsi Deszai keddi megbeszélésükön áttekintették a szovjet—indiai kapcsolatokat, az együttműködés kérdéseit, különös tekintettel a minden- oldalú továbbfejlesztés távlataira. Ezen belül szó volt a két ország nemzetközi téren való együttműködéséről is. A tárgyalások meleg, baráti légkörben folytak. Javasolják a repülésbiztonság megvitatását (Folytatás az 1. oldalról) Stuttgartban tegnap temették Hans-Martin Schleyert, a nyugatnémet gyáriparosok szövetségének terroristák által meggyilkolt vezetőjét. A szertartáson részt vett Schmidt kancellár és Walter Scheel köztársasági elnök is. A stuttgarti St. Eberhard katolikus templomban rendkívüli biztonsági intézkedések közepette megtartott egyházi és állami szertartáson csaknem ezren vettek részt. Scheel gyászbeszédében figyelmeztette a világ kormányait, hogy a terrorizmus, amely — mint mondotta — »a háború utáni nyugatnémet történelem legsötétebb korszakáért-« felelős ; futótűzként fog elterjedni, ha csak nem sikerül hatékony intézkedésekkel útját állni ... Az állami és egyházi szertartás után a szűk családi kör jelenlétében Schleyert délután temették el. Mindeddig nem járt kézzelfogható eredménnyel a Schleyer gyilkosainak kézrekeríté- sére indított hajtóvadászat, amelynek során a nyugatnémet rendőrség 450 ezer embert kérdezett ki, s mintegy félmillió gépkocsit vizsgált át Az NSZK 150 szakértőt küldött 13 külföldi, biztonsági szempontból kritikusnak minősített repülőtérre a Nyugatnémetországba tartó gépek és utasok pótlólagos ellenőrzésére. Valamennyien annak a speciális kommandónak a tagjai, amelynek egyik egysége kiszabadította a Lufthansa- gép utasait Mogadishu repülőterén. Arcátlan képmutatásnak minősíti Georgij Ratiani, a Pravda keddi kommentárjában az amerikai külügyminisztérium képviselőjének október 18—i nyilatkozatát, amelyben az Egyesült Államok kormányának a repülőgép-eltérítésekkel kapcsolatos álláspontját fejtette ki. Az ENSZ-közgyűlés XXXII. ülésszaka — emlékeztet a cikkíró — rövidesen hozzálát a légikalózkodás megakadályozását célzó hatékony intézkedések megvitatásához. Ilyen körülmények között az amerikai kormány szükségét érezte, hogy kifejtse álláspontját az utóbbi időben egyre veszélyesebben elharapózó légi terrorcselekmények ügyében. Az amerikai külügyminisztérium képviselője által ismertetett nyilatkozat kifejezi az amerikai kormány együttműködési készségét a légikalózkodás leküzdésére minden országgal, függetlenül azok társadalmi rendszerétől vagy ideológiájától, amely azonban annál kiáltóbb ellentétben áll az amerikai hatóságok gyakorlatával. A két Brazinszkasz, apa és fia, akik hét évvel ezelőtt az egyik utaskísérőt megölve eltérítettek egy menetrendszerű Aeroflot-repülőgépet — a Szovjetunióból Törökországba —, több mint egy éve az amerikai hatóságok hallgatólagos beleegyezésével az Egyesült Államokban rejtőznek. Az amerikai külügyminisztérium és a Fehér Ház képviselője a minap úgy nyilatkozott, hogy nem foglalkoznak a Brazinszkasz üggyel. Ez a magatartás pedig, ami kimeríti a bűnpártolás törvényi tényállását, egyáltalán nem járul htz- zá a nemzetközi együttműködés fejlesztéséhez — állapítja meg a Pravda hírmagyarázója. Az indiánok jövője Egy nép a laelvét keresi %/ Velencei biennálén Provokáció Az olasz kulturális élet neves képviselőinek körében tiltakozást és felháborodást kelt a velencei biennálé vezetőségének az a szándéka, hogy ezt az egykor tekintélyes nemzetközi művészeti seregszemlét a szocialista országokból érkezett renegátok maroknyi csoportjának önreklámozására használják föl, »disszidens gyülekezetté« változtassák a hagyományos művészeti fesztivált Giacomo Manzu, a nagynevű olasz szobrász, nemzetközi Lenin-békedíjas, a TASZSZ tudósítójának adott nyilatkozatában rámutatott: Carlo Ripa di Meanának, a velencei biennálé elnökének ezt a provokációját fölkapták a burzsoá lapok és ki akarják használni újabb szovjetellenes kampány megszervezésére. Természetes, hogy ebben a helyzetben a Szovjetunió és más szocialista országok nem voltak hajlandók részt venni a jelenlegi biennálén. Mint Giacomo Manzu megállapította: a készülő »disszidens gyülekezet« akadályozza a feszültség enyhülésének folyamatát, az olasz—szovjet kulturális kapcsolatok fejlődését. A nemzetközi Lenin-békedíjas olasz szobrász megjegyezte, hogy a jelenlegi biennálé szervezői láthatólag nem annyira az alkotói tevékenységet folytatók műveit akarják propagálni, mint inkábba reakció céljait szolgáló akciókkal foglalkoznak. Eszerint a készülő biennálé nem egyéb, i mint nagyszabású szovjetelle' j nes és kommunistaellenes provokáció, amely a kölcsönös megértés és az együttműködés ellen, a világ demokratikus erőinek egysége ellen irányul. Felvételre keresünk egy női munkaerőt adminisztrációs munkakörbe, valamint egy férfi munkaerőt árukísérői munkakörbe. PIÉRT Kereskedelmi Vállalat kaposvári lerakata, Jutai út (16766) Vasmunkások kongresszusa Münchenben megkezdődött a Nemzetköz! Vasmunkások Szövetségének XXIV. kongresz- szusa. Képünkön: Helmut Schmidt, az NSZK kancellárja a megnyitó beszédet mondja. (Telefotó;. AP—MTI—KS) A hivatalos adatok szerint Latin-Amerikában ma 30 millió indián él, ez körülbelül a népesség tíz százalékát jelenti. A szám bizonytalan, hiszen a népszámlálások még ma sem tudták fölmérni az őserdők rejtett zugait és az Andok kis indián településeit. Továbbá azért is bizonytalan, mert az indiánok közül a törzsi szervezetben élőket foglalja magába, az elvándorlókról pedig csak durva becsléseket vett figyelembe. A népszámlálási adatokból nem tűnik ki a félvérek száma sem. Más nyelv, azonos gondok A legtöbb indián — a lakosság 70 százaléka — Bolíviában él, de Peruban, Braziljában, Guatemalában és Mexikóban is meghatározó jellegű az indiánok súlya a népességen belül. Latin-Amerika indáin közösségei 309 különböző nyelvet beszélnek, nép- rajzilag és éghajlati szempontból is differenciáltak. Ezeket a különbségeket a világ egyik legszebb és leggazdagabb antropológiai múzeuma — a Mexikói Nemzeti Antropológiai Múzeum — több ezer négyzetmétert elfoglaló gyűjteménye mutatja be. Fölvetődik a kérdés, hogy egységes egészként lehet-e kezelni az indiánok társadalmi és gazdasági problémáit? A válasz: igen, hiszen az egyes indián közösségek életformájában, társadalmi és gazdasági helyzetében sok az azonos vonás. A termelőerők fejlődési foka megegyező. Az indiánok általában törzsi szervezetben élnek, amelyeknek lélek- száma 50—500 fő (kivételt képeznek a pampákon élő indiánok, ahol 50 ezer főt számláló nagy törzsek is vannak), és nagy a törzsi hagyományok hasonlósága is. Gazdasági-termelési viszonyaikat az áru- és pénzviszonyokkal »-fertőzött« naturál- gazdálkodás jellemzi. Az indián települések a folyóvölgyekben vagy a tavak mentén találhatók. A férfiak vadásznak, halásznak, gyűjtögetnek, a nők az állattenyésztést és a mezőgazdasági termelés kezdeti formáit, s a háziipart űzik. Pucallpában (Peru) az indiánok által látogatott piac olyan, mint a régi amerikai filmeken. Mintha megállt volna az idő! Az indián asszonyok fő beszerzési cikke a só, a cocalevél, az alkohol, a petróleum és a bádogbögre. Az indiánok többsége a pénz csereértékét még nem érzi: árviszonyaik kialakításában a termékek sajátos hasznosságát mérlegelik. A civilizáció egyes vívmányai ma már az indián számára is kézenfekvők. San Ramonban (Peru) például az indiánok a legmodernebb sportrepülőgépeken szállítják holmijaikat a városba, de még mindig a csillogó üveggyöngyök jelentik számukra a legnagyobb ajándékot. Kettős veszély Sajnos, a legtöbb latin-amerikai kormány »elfeledkezik« az indiánproblémákról. A közöny rendkívül veszélyes, mert az indiánkérdés nem oldódik meg önmagától, s az indiánokat fenyegető veszély két oldalról is jelentkezik. Az indiánok törzsi szervezetét és elosztási viszonyait az áru- és pénzviszonyok gyors térhódítása fölbontja, megjelenik az indián közösségben is a kizsákmányolás. Az indiánokat elzavarják lakhelyükről, fölégetik az erdőket, a pampákon nagyüzemi állattenyésztést vagy mezőgazdasági termelést folytatva szűkítik az indiánok életterét. Az új telepesek behurcolják a tuberkulózist és más — tömegesen pusztító — betegségeket, melyek megtizedelik a lakosságot. Ez tapasztalható az északperui olajvezeték építésénél, vagy a brazíliai erdőkben épülő országutak mentén. A polgári kutatók többsége elismeri ugyan a kipusztulás veszélyét, de rendszerint a modern technikát okolja a tőkés termelési viszonyok helyett. Pedig nem az a baj, hogy az indiánok képtelenek befogadni az új technikát, a civilizációt, hanem hogy hiányoznak az ehhez szükséges feltételek. Az új hatások felkészületlenül érik őket, ami együtt jár a pusztulás szörnyű következményeivel. Útkereső elméletek Van olyan szélsőséges, fasiszta jellegű koncepció is, amely szerint Latin-Amerika gazdasági elmaradottságának egyik oka, hogy magas a daságban haszontalan indián népesség száma. Ha nem is mondja ki nyíltan, de úgy véli: az indiánok kipusztulását nem kell meggátolni, sőt! E felfogást azonban egész Latin-Amerikában elvetik a józanul gondolkozó emberek és igyekeznek — a társadalmi korlátok ellenére is — humánus kiutat keresni. A törzsi közösségből »kl- ' * emelkedett« indián, félvér, gyakran megtagadja azt a kö-‘ ' zösséget, amelyből jött. Egy értelmiségi munkakörben dolgozó indián barátom kesernyés lemondással jegyezte meg: egy út van — az indiánoknak föl kell szívódniuk a latin-amerikai népességben, elsősorban a criollik (a latinamerikai spanyol származék) között, s el kell tűnniük, mint ahogy kihaltak az inkák és más ősi népek. A rezervátum hasonlatos az állatkerthez; »akkor inkább jöjjön a pusztulás«. Találkozhatunk az indián szeparatizmussal is, amely valamiféle független indián államot tűz ki célul. A mexikói szeparatisták tprekvése például provokatív jellegű a kormánnyal szemben, amely az országban élő 2.5 millió indián helyzetét nem könnyíti. Elgondolásuk ugyanakkor romantikus és utópista. Nehezen elképzelhető, hogy a 24 nyelvet beszélő több törzsből olyan nemzeti formátumot lehet létrehozni, amely a fennálló társadalmi viszonyok mellett eséllyel szállhatna harcba követeléseiért. A megoldás A latin-amerikai marxisták szerint az első feladat a társadalmi viszonyok alapvető átalakítása, a társadalmi haladást fenyegető jobboldali veszély elhárítása. Ezt követően érvényesíteni lehet a marxista nemzetiségi politika elvét az indiánprobléma megoldására is. A marxista nemzetiségi politika jó iránytű, de a követendő útvonalat már »helyi terepen« úgy kell meghatározni és elérni a célt, hogy az indiánok a társadalom egyenrangú tagjaiként — történelmi, nemzeti hagyományaikat megőrizve és felvirágoztatva — integrálódjanak. Az indiánok ősi hagyományait napjainkban a kipusztulás veszélye fenyegeti és ha Latin-Amerikában nem következik be e téren alapvető változás, akkor a következő évezredben már valóban csak a múzeumokban lehet megtalálni az Üjvilág őslakóinak nyomait. Iván Mihály
