Somogyi Néplap, 1977. október (33. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-21 / 248. szám
Csillagosok, katonák. Magyar hadifoglyok a szocialista forradalomban „És iit felidézhetjük azt is — jogos nemzeti Büszkeséggel —, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom eszméire 60 évvel ezelőtt a magyar munkások, parasztok, értelmiségiek azonnal és jól reagáltak: a cári Oroszországba hadifogolyként került magyarok csaknem százezres tömegben léptek be az akkor alakuló Vörös Hadsereg soraiba, a vörös partizánosztagokba, és harcoltak fegyverrel a forradalom győzelméért« — mondotta Kádár János 1977. április 16-án, a szocialista brigádvezetők V. országos tanácskozásán. Az első imperialista világháború idején az Oroszországban fogságba került magyar katonák száma meglehetősen magas volt: dr. Münnich Ferenc egykori magyar internacionalista, hazánk Munkás— Paraszt Forradalmi Kormányának volt elnöke, 500—600 ezerre becsülte. A fogságba került magyar katonák nagy többsége a nincstelen zsellérek, mezőgazdasági cselédek, szegényparasztok soraiból került ki. Az ipari munkások közül behívott, majd fogságba kerülő katonák tekintélyes része szakszervezeti tag volt. sokan részt vettek a szociáldemokrata párt munkájában. A tisztek körében a tartalékosok voltak többségben. A hadvezetés igyekezett megóvni a hivatásos tiszti állományt. A hivatásos tisztek közül viszonylag kevesen szolgáltak közvetlenül az első vonalban. A mozgósításkor behívott tartalékos tiszteket — néptanítókat, középiskolai tanárokat, magántisztviselőket, ügyvédeket, újságírókat stb. — osztották be szakasz-, század-, de előfordult, hogy zászlóaljparancsnoknak is. A tartalékos tisztek között sokan haladó érzelműek voltak, sőt — mint például Kun Béla, Ligeti Károly, Faragó Dezső és mások — a polgári életben részt vettek a munkásmozgalomban, a szociáldemokrata párt, a Galilei Kör tagjai voltak. Végeredményben a fogságba esett magyar katonák magas arányszáma, szociális helyzete és összetétele, a tartalékos tisztek legjobbjainak politikai állásfoglalása, világnézete a későbbiekben mind meghatározó szerepet játszott abban, hogy Oroszországban a magyar hadifoglyok körében forradalmi mozgalom jött létre. Az oroszországi vasút- és útépítéseken, az üzemekben, bányákban és a mezőgazdaságban munkára parancsolt hadifoglyok olcsó munkaerejét a cári hatóságok, a tőkések, a földbirtokosok számtalan esetben igyekeztek felhasználni a helyi orosz, illetve más nemzetiségű — ukrán, üzbég, tatár stb. — ipari és mezőgazdasági dolgozók jogos bérköveteléseinek a letörésére. Csakhogy a hadifoglyok jó részében a hazai osztályharcokban kialakult proletárszolidaritás érzése érvényre jutott az otthontól távoli, sajátos körülmények között is. Korabeli dokumentumok bizonyítják, hogy mind több és több helyen már 1915 végén, a rossz élelmezés, az igazságtalan elszámolás, a szükséges ruházat hiánya miatt, valamint a helybeli orosz és más nemzetiségű ipari és mezőgazdasági munkásokkal való szolidaritásból a hadifoglyok megtagadták a munkát. A magyarok részt vettek például az ekibasztuzi bányászok, a voszkreszenszki vasutasok, a gusz-hrusztalniji gyár munkásainak a sztrájkjaiban. Az Oroszországban kialakult forradalmi helyzet, amely 1917 februárjában a cárizmus megdöntéséhez vezetett, jelentős méreteket öltő mozgalmat alakított ki a hadifoglyok körében. Erős szocialista csoport jött létre például a tomszki táborban. Ennek a csoportnak magyar tartalékos tisztek, katonák. birodalmi németek, osztrákok és csehek voltak a tagjai. A tomszki csoportot 1916 őszétől Kun Béla vezette. Ebben a csoportban tevékenykedett dr. Münnich Ferenc és Seidler Ernő is. Amikor Tomszkba megérkezett a cárizmus megdöntésének a híre, Kun Béla kórházban feküdt betegen. Onnan írt levelet a tomszki OSZMP helyi szervezete elnökének, amelyben kifejtette, hogy a magyar szocialista hadifoglyok készek forradalmi együttműködésre az orosz elvtársaikkal. Kun Béla hamarosan a tomszki kormányzósági pártbizottság tagja lett. A cár elűzése, a februári polgári demokratikus forradalom azonban nem váltotta valóra sem Oroszország elnyomott népeinek, sem a hadifoglyoknak a reményeit. Az ideiglenes burzsoá kormány folytatta a háborút, s a hadifoglyok rossz helyzetén sem kívánt javítani. A bolsevikok azonban egészen másként közeledtek a hadifoglyokhoz. A bolsevikok pártja volt Oroszországban az egyetlen olyan párt, mely a proletár internacionalizmus elvi, gyakorlati talaján állva, nemzeti és faji hovatartozásra Való tekintet nélkül védelmezte a hadifoglyok érdekeit. A bolsevikok — Lenin útmutatása nyomán — helyesen ismerték föl, hogy a hadifoglyok tömegei jelentős forradalmi tartalékot és erőt képeznek, s a kizsákmányoló, elnyomott oroszországi népek harcos fegyvertársaivá, őszinte barátaivá válhatnak. Lenin, jóformán már a háború első napjaitól, jelentős szerepet tulajdonított a hadifoglyokkal való szövetség kérdésének; a hadifoglyokkal való szoros osztályh arcos kapcsolatok megteremtésére buzdította a bolsevikokat. A bolsevikok hadifogoly-politikáját a Pravda 1917. június 3/16-i számában A. Kollontaj fejtette ki a párt megbízásából. Együttérzéssel írt a hadifoglyok nehéz helyzetéről, szenvedéseiről, majd élesen bírálta az ideiglenes kormánynak a cári hagyományokat követő rossz hadifogoly-politikáját. Legsürgetőbb teendőnek jelölte meg, hogy a bolsevik pártszervezetek és a szovjetek mindenhol vizsgálják meg a hadifoglyok életkörülményeit, s avatkozzanak be a hadifogolytáborok életébe, könnyítsenek a hadifoglyok sorsán. »Azt a körülményt, hogy Oroszországban százezrével tartózkodnak a központi hatalmak proletárjai, arra kell felhasználni, hogy megerősítsük a hozzájuk fűződő békekapcsolatainkat. hogy ápoljuk a munkásszolidaritás érzését, szorosabbá tegyük a világ imperialistái elleni egységünket« — írta egyebek között a Pravdában A. Kollontaj. A bolsevikok hadifogoly-politikája tehát világos és egyértelmű volt. Amikor Oroszország munkásai, parasztjai Lenin és a bolsevikok felhívására fegyverrel a kézben kivívták a proletárhatalmat, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom felkelői között ott voltak a külföldi származású vörösgárdisták — közöttük a magyar hadifoglyok is. Több dokumentum, sok-sok visszaemlékezés bizonyítja, hogy a magyar hadifoglyok közül egyesek vagy csoportok Petrográdon, Moszkvában, Tverben, Kijev- ben, Kurszkban, Penzában, Kazanyban, Taskentben, a Do- nyeck-medencében, Szibériában, Távol-Keleten és még máshol önfeláldozóan küzdöttek a szocialista forradalomért. A Kolozsvári Hírlap 1918. Î január 2-i számában például (saját tudósítójától) riportot közölt a forradalmi eseményekről. A riportban megszólaltattak egy már hazatért honvéd tüzértisztet, aki részt vett a forradalomban. A tiszt mondotta: »Mindenki tudta, hogy a Kerenszkij-uralom elsöprésére szervezett bolsevik mozgalom, elsősorban a háborús párt ellen tűzte ki a vörös zászlót. A békevágy annyira elhatalmasodott az emberek lelkében, hogy a foglyokat nem ‘tekintették ellenségnek. Szabadon járhattunk Péter- vár utcáin. A béke forradalmának forró sikere megérintette a lelkünket, és mi is részt akartunk venni a háborús szellem elsöprésében.« A tüzértiszt nevét sajnos nem tudjuk — a korabeli újságíró érthető okokból nem közölte —, tény azonban, hogy 1917 novembere és 1918 januárja között a magyar hadifoglyok összesen mintegy negyven városban vettek részt a bolsevikok oldalán a helyi szovjethatalom megteremtéséért vívott fegyveres harcban. A szocialista forradalom felszabadította a hadifoglyokat, a szovjet kormány Oroszország lakóival egyenlő polgárként ismerte el őket. A hadifoglyok tömegeiben helyeslő,# egyetértő visszhangot váltottak ki a szovjethatalom intézkedései : mindenekelőtt a békéről, a földről és a termelés ellenőrzéséről megalkotott dekrétumok. Mert a dekrétumokban foglaltaknak a megvalósítása egybeesett a hadifoglyok döntő többségének az érdekével. Tímár Ede (Folytatjuk.) A BBC munkása és a „ganzosokm Villamos energia Dél-Duiiántúinak Kaposvár határában, a topo- nári városrész bejáratánál a Ganz Villamos Művek szerelői — svájci segítséggel — 400 kilovoltos állomást építenek. Ez az állomás látja el villamos energiával Dél-Dunántúlt. A mintaszerűen kialakított munkaterületen ezekben a napokban kilenc »ganzos« dolgozik. Vezetőjük Sárvári Henrik, akinek Kuwaitban volt az utolsó ilyen szép munkája. Az alumíniumműhelyben találom, ahova csak úgy léphet be bárki, ha előzőleg a bejáratnál letett finom szivacson letisztítja a lábbelijét. Bent is szinte enni lehetne a padlóról, állandóan mossák, most is porszívó zúg. A csoportvezető minden egyes beépítendő alkatrészt, porcelánt, apró csavart egyenként kézbe vesz a műszaki rajz felett, és külön- külön porszívózza valameny- nyit. Utána ő is, munkatársai A modern áramváltó szakaszoló. A portól védik a kényes műszert. is odamennek a nagy nylon- függönnyel elválasztott öltözőhöz, és a tiszta munkaruhájukra még tisztább, steril köpenyt vesznek. Ebben az égszínkék köpenyben indulnak a magasba, a gyüjtőszint kiemelő részét elhelyezni. A hatalmas műszert a szélirány felől ponyva védi, nehogy a szomszédos dinnyeföldről por, homok kerüljön bele. Amíg a munkások dolgoztak, a lila, zöld anyaggal bevont üvegszálakkal ismerkedem: ezekkel az övszerű »valamikkel« két és fél tonnás súlyokat emelnek. Később Sárvári Henrik elmagyarázza, ' hogy ennél a kényes munkánál nem alkalmazhatnak drótkötelet: amerikai licenc alapján a Span Set-cég ’köteleit« használják. Amikor lejönnek a magasból, kézzel-lábbal mutogatnak egymásnak a munkások. Egyikük mellén három betű: BBC. Arthur Lxèhhard a nyugatnémet cég svájci leányvállalatának az elektrotechnikusa. ö irányítja a munkát. Norvégiában, Ausztráliában, Francia- országban és Olaszországban vett részt hasonló állomások építésében, és Moszkvába készül, ahol 1980-ban építenek egy hasonló állomást. Sárvári Henrik angolul beszél vele. Pandol Lipőt és Szabolcsi Mihály vasszerkezeti lakatosok pedig már értik a bajuszos svájci gondolatát Pandol rám kacsint: — Ehhez azért az is segítség, hogy a nagyapám sváb volt... Elmesélik, hogy Arthur Igáiban lakik a feleségével. — Nem unatkozik a felesége? — Kedves szomszédaink vannak. A férj autóbuszsofőr, és állandóan kirándulásra viszik Nagykanizsára, Vonyarcvashegyre, ide-oda. — Mi a véleménye a mi technikánkról ? — Az európai átlagot jócskán megütik. Ami pedig a munkatársakat illeti: amíg az olaszok húzódoztak, szinte idegenkedtek a munkától, addig a magyarok segítőkészek. Jól össze is barátkoztunk: október 31-én leszek 38 éves, és már tervezzük a murit, melyet a fabarakkban rendezünk ... A Ganz munkásai: — Megmondjuk őszintén, ép™ kicsit tartottunk ettől a svájcitól. Azt gondoltuk: nem mutat meg semmit. De rendes. nem irigy a tudására, mindent elmagyaráz. Az áramváltó szakaszoló sürgeti őket. Én elbúcsúzom, s ők még — munkájukra büszkén — gyorsan elmondják, hogy ez a fehér hengerpár nem akármilyen ám: »Látja, ez mindössze kétm-' teres. Ugyanez — hagyományos formában — Gödön húsz négyzetmétert foglal el.« G. J. Gondokról jövő időben Már van áru bőven, de... Jánéhány fórumon megtárgyalták már az elmúlt hónapokban a kisgazdaságok gondjait: a fejlesztés feladatait. Ezeket a tanácskozásokat ösz- szegezte az a beszámoló, amely tegnap került a megyei tanács mezó- és élelmezésügyi bizottsága elé. A tájékoztató, részletesen taglalja a már megtett lépéseket és az eredményeket. Vázlatosabban foglalkozik a még meglevő gondokkal — és az ezekből adódó feladatokkal. Erre mutat, hogy a bizottság tagjai jóné- hány kiegészítést is fontosnak tartottak. A kistermelés fejlesztése eddig extenzív módszerekkel történt, azaz: egyre több gazdát igyekeztek bevonni az árutermelésbe. A Mészöv termeltetési osztálya szerint nincs messze az idő, amikor ez a tartalék kimerül .és a termelés - további fejlődése már csak a hozamok növelésével. a hatékonyabb gazdálkodással érhető el. Mint mondták: örvendetes a 20 millió tojás fölvásárlása, de az már nem, hogy e mennyiségnek a zöme két hónapban torlódik, míg más hónapokban kevés az áru. Az is jó dolog, hogy a kiskertek gyű-, mölcstermése már százvagonokban mérhető, csakhogy nem mindig az terem, amit a bel- és külföldi vásárlók igényelnének. A fölvetés időszerű, de többen is megjegyezték: mindez nem csupán elhatározás dolga. A szaporítóanyag-ellátástól az átvételig és tárolás korszerűsítéséig jónéhány feltétele van a cél elérésének. A megyei tsz-szövetség egyik vézető szakembere egy ma még nem létező, de várhatóan jelentkező gondról szólt. A jövő évtől változnak a háztáji sertések átvételi feltételei; eddig a szállítás előtt két héttel kellett, a jövőben három hónappal korábban kell jelezni a leadásra szánt állatok számát. A húsipari tröszt célja érthető, hiszen a termelés az árualapok pontosabb fölmérését kívánja. Nem engedhető meg, hogy időnként kapacitásfölöslegek legyenek, máskor pedig torlódjon a nyersanyag. Mégis — és ezzel a bizottság is egyetértett — számolni kell átmeneti nehézségekkel. Nincs hír mostanában a mezőgazdasági főiskolának a kisgazdaságok fejlesztését segítő programjáról — ezt többen is szóvá tették. A korábban szervezett mintaudvarok egy része már csak papíron létezik, a háztáji termelés- szervezéssel kapcsolatos kutatási program sem adott eddig a gyakorlatban is hasznosítható módszereket. A tegnapi bizottsági üléspem a megye élelmiszeripari vállalatainak igazgatói is beszámoltak a fejlesztési és rekonstrukciós munkákról. Ezek üteme összességében megfelel a terveknek, bár a beruházások előkészítésének gyorsításában sok még a teendő. A mező- és élelmiszergazdasági bizottság végül több, a kivitelezést gyorsító intézkedést tett. B. F. A higgadt mű Szeptember óta répaszag ülj meg a környéket, a nagy kémény újra ontja magából a sárgás füstöt. A Kaposvári Cukorgyárban a nyári időszakot a háromműszakos munka váltotta fel. A nyersgyárban gépzakatolás, erős répaszag és meleg fogadja Sipos János műszakvezetőt. 24 éve segédmunkásként lépett be ide, ma 80—100 ember munkáját irányítja. Az itt eltöltött idő alatt végigkísérte a nyersgyár változását, megújulását. — 1959-től folyamatosan újítják fel a berendezéseket. Én is abban az évben kezdtem el a tanulást a cukoripari, majd a gépipari technikumban. 1970-101 vagyok műszakvezető. — A gyárban sok a fiatal. — Az idősebbeket már jól ismerem. Űk tapasztaltak, megbízhatóak, nyugodtabbak. A fiatalokkal is szívesen dolgozom, rájuk azonban jobban oda kell figyelni. Az idén heten érettségiztek esti tagozaton. Főként a félautomata folyamatszabályozó berendezéseket kezelik. Szívesen segítek azoknak, akik tanulnak, hiszen annak idején én is rászorultam idősebb munkatársaim segítségére. — A kampány idején sokféle ember jelentkezik munkára. — Nem könnyű válogatni a jelentkezőkből. Előfordult, hogy csak azért lépett be valaki, mert nem akarta, hogy az új személyi igazolványában segédmunkásként • szerepeljen. Munkakörének bejegyzése után egy nappal itt hagyta a gyárat. Szeretem megnézni, hogy kit veszünk íeL — Mit csinálnak, ha vége a kampánynak? — Karbantartjuk, előkészítjük a gépeket a következő évre. Én itt kétlaki vagyok. Nyáron a műszakfejlesztési csoportnál kisebb beruházásokat készítünk. Az irodába beszűrődő zaj egyszer csak felerősödik, betör az üvegajtón. Az eddig nyugodt, megfontolt műszait- vezető már szalad is megnézni, mi történt. Kis idő múlva László Mihály segéd-műszak- vezető lép be, arcán verejték- cseppek. — Egy kis üzemzavar volt. Elég nagy a hajtás, a három műszak kimerítő. Szeptembertől januárig nincs pihenés. Háromhetenként egyetlen szabad szombat esténk van otthon. Én ennek ellenére élvezem ezt a munkát. — Ennyi ember irányításához megfontolt, nyugodt vezető kell... — Valóban. Előfordul, hogy valamiben nem értünk egyet, vitatkozunk, de ahogy kilépünk az irodaajtón, mindebből már semminek sem szabad látszania. Síposról egyszer azt írták, hogy csak akkor fut, ha dől a nagy kémény. Ez azóta szállóige lett. A nagy kéményt ledöntöttek, de ő akkor is nyugodt maradt. Az utóbbi, negyven év legerősebb kampánya az idei. Bár a gyárban egyre szaporodnak a korszerű gépek, a munkásokra és az ésszerűen, megfontoltan irányító vezetőkre nagy szükség van. Izményi Éva
