Somogyi Néplap, 1977. október (33. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-20 / 247. szám
Húszéves várostérkép Fotókiállítás a villamossági gyárban Lapterjesztési gondok Kaposváron — Nem kaptam meg tegnap a Somogyi Néplapot... Rend- szertelenül hozzák a Népszabadságot ... Három Elet és Irodalommal adós a posta ... Ilyen panaszokat olvasni a kaposvári 1-es postahivatal vezetőjénél, de hasonlóról értesült szerkesztőségünk is. Mi lehet ennek az oka? Milyen gondokkal küzd Kaposváron a hírlapkézbesítés? Erről beszélgettünk Békefi István hivatal- vezetővel és Sárdi Andrással, a posta megyei hírlapterjesztési osztályának a vezetőjével. Tíz év — 340 ezer lap A múlt hónapban 890 000 napi- és hetilapot, folyóiratot kézbesítettek az előfizetőknek, illetve adtak el az árusok. 1967-ben ez a szám 550 000 volt. Akkor 17 ezren fizettek elő napilapra Kaposváron, most 24 ezren. Több intézkedést tettek, hogy a megnövekedett feladatokat zökkenőmentesen tudják elvégezni. Korábban 22 kézbesítő hordta a lapokat, most a belterületen 38, a város külterületén pedig 7. Naponta huszonnégy helyre viszik ki reggel a postáról a lapokat a különböző körzetekbe meg a pavilonokba, trafikokba, hogy ezzel könnyítsék a kézbesítők, az árusok munkáját. Kis kézikocsikat, csomagtartóval ellátott kerékpárokat szereztek be, ez is a kézbesítők munkáját könnyíti. Régi térkép, hiányos házszámok Az intézkedések ellenére is gyakori a panasz egyes kézbesítők munkájával kapcsolatban. Előfordult a belvárosban, hogy a kézbesítő megbetegedése miatt napokig nem kapták meg az előfizetők a lapokat, s a beállított helyettes sem végezte kifogástalanul a munkáját. Van olyan hónap, hogy emiatt húsz panaszt is kap a posta, s csaknem annyi érkezik a szerkesztőségbe is. — Nincs megfelelő várostérkép. Amellyel jelenleg dolgozunk, azt húsz évvel ezelőtt készítették. Kértük a várost, hogy készíttessen új térképet — ezt meg is ígérték —, hiszen az elmúlt években jelentősen fejlődött a város: új utcák, lakónegyedek létesültek. Nagy szükség lenne arra, hogy az új lakóházakat megfelelő számozással lássák el, legyen mindenütt olvasható lakónévjegyzék, s olyan postaláda, amelyből illetéktelenek nem tudják kivenni a lapokat — mondják a posta vezetői. Új hírlapbolt, pavilonok Jogos igények ezek. Am ez csak egyik oldala a kézbesítői munkának. A másik sem elhanyagolható. Az, hogy az ilyen feladatot vállalók menynyire tekintik lelkiismereti kötelességüknek a pontos kézbesítést. Ezzel sincs minden rendben. — Néhány kézbesítőnek igen nagy a területe, van köztük olyan is, aki naponta 6— 700 lapot kézbesít. Ezeket a körzeteket hamarosan átszervezzük, jobban megosztjuk a munkát. Felülvizsgáljuk a lapkézbesítők tevékenységét, £ azok helyére, akiknek munkájára rendszeres és gyakori a panasz, másokat állítunk Jelenleg minden körzetünkben van kézbesítő. Gondot okoz, hogy nem rendelkezünk megfelelő tartalékkal betegség epeiére. Gondoskodunk arról, hogy legyen legalább 2—3 tartalék kézbesítőnk is. Elmondták, hogy Kaposváron, az Ady Endre utcában még ebben az évben új hírlapboltot nyitnak, s növelik a pavilonok számát. Terveik szerint 1978 elején a Kinizsi, valamint a Béke—Füredi lakótömbben és a Petőfi—Béke út elágazásánál állítanak fel hírlapárusító pavilont. Átutalási betéttel A postán reggelenként a belső munkát végző brigádok segítenek a hírlapkézbesítőknek abban, hogy a szükséges újságok mielőbb rendelkezésükre álljanak, megkezdhessék munkájukat. Változatlanul nagy gond azonban az előfizetési díj összeszedése. Reggelenként, amikor az újságot viszik, erre nincs idő, ezért ezt délután vagy este végzik. Több előfizetőhöz há- romszor-négyszer is kénytelenek elmenni, mert nem találják otthon, vagy más ok miatt nem kapják meg az előfizetési díjat. Ezért az a posta törekvése, hogy ezt az összeget is OTP átutalási betéttel fizethessék. Ha ezt sikerülne minél több előfizetőnél elérni, jelentősen könnyítenének a hírlapkézbesítők terhein. Sz. L. Együttműködés a katonafiatalokkal llunka és nevelés À katonákkal együtt dolgozó tsz-tagok nem »sértődtek meg« egy kis paradicsomdobá- lás láttán. Fiatalság, bolondság, legyintettek elnézően. Persze, addigra a kiskatonák már jó sok láda paradicsomot összeszedtek, és csak az újabb nekirugaszkodás előtt játszottak égy kicsit. Ezt a kedves epizódot mondta el Végh Tamás, a ku- tasi termelőszövetkezet elnöke. Nem ritkaság, hogy a honvédség segít a mezőgazdasági munkában, így a szövetkezet és a nagyatádi helyőrség kapcsolata is egy a sok közül. Mégis érdemes példát venni róluk. Széli János, a tsz pártvezetőségének titkára — komolyra fordítva a szót — sorolta a közös eredményeiket, terveiket : — A párt- és a KlSZ-szer- vezetek között az együttműködés bővítését tervezzük. Közös taggyűléseket, pártnapokat tartanánk. A politikai képzésben jól segíthetjük egymást kölcsönös előadásokkal; ők is és mi is »szakmába vágó« kérdésekről készülnénk föl. A KISZ-alapszervezetekben a hazafias nevelést jól szolgálják a laktanyalátogatások, a vitakörök. Végh Tivadar vette vissza a szót: — Persze, nem farizeusko- dunk, bevalljuk: nagy szükségünk van á segítő kezekre a munkában. Csak magunk nem tudnánk elvégezni ősszel a betakarítást, ezért nagyon örültünk a paradicsomszedő brigádnak, de voltak már nálunk katonák kombájnozni is. Arra viszont büszék vagyunk, hogy nem mi mentünk »kuncsorogni«, hanem a honvédség keresett meg minket: »kell-e a munkáskéz?« Elhatároztuk: nem állunk meg ott, hogy elEgy csehszlovák egyiptológus expedíció Abu-Sirben (Kairótól délnyugatra) fölfedezte Hekeretnepti hercegnő, az óbirodalom V. dinasztiájából származó Dzsedkar Iszeszi fáraó lányának sírját. Annak ellenére, hogy a sírt láthatóan kirabolták, a rituális temetési eszközök egy része megmaradt. Több különböző formájú miniatűr alabástrom edényt találtak (az edényeket hieratikus írás díszítette, mintha a fogadjuk a segítséget, és szépen megköszönjük. Más kapcsolatokat is keresünk, hogy az emberek tudják, kik dolgoznak értük, és a katonafiatalok is megismerjék azokat, akiknek segítenek. Kovács László őrnagy a következőket mondta: — Közhely ugyan, de igaz: a népgazdaság gondja az ifjúság gondja is. Ezért segítünk szívesen a munkában. A szövetkezet fiataljai és a katonafiatalok találkozása azért is jó, mert így a katonai szolgálat ideje alatt sem szakadnak el egymástól, nem »válik ketté« az ifjúság. Kicserélik tapasztalataikat, beszámolnak hétköznapjaikról. — A munkán kívül más kapcsolatuk van-e a kutasiak- kal? — Van, és még másokkal is. A járási KISZ-bizottsággal együttműködve keressük a kapcsolatot a KlSZ-szerveze- tekkel, az általános iskolákkal. A mozgalmi év elején együttműködési tervet készítünk, és aszerint dolgozunk. De nemcsak ilyen hivatalos formában van lehetőség kölcsönös segítségnyújtásra. A szabadságon levő katonák otthon megismerkednek a pillanatnyi gondokkal, és hozzák a híreket. Ha van rá lehetőség, akkor az ilyen értesülések alapján is meg tudjuk szervezni az együttműködést, dolgozunk, vagy vállaljuk egy- egy politikai vitakör vezetését. — Milyen hasznuk van ebből? — Sokat segít minden kapcsolat a mi nevelő munkánkban is. A gazdaságpolitikai ismeretterjesztés nemcsak előadásokon folyik, hanem társadalmi munkával a gyakorlatban is. A kis községekben a hieroglifákat gyorsírással írták volna le), valamint miniatűr bronzkorsókat, tálakat és kapcsokat. A hercegnő szarkofágjának hossza 2,5 méter, szélessége és magassága 1 méter volt, egyetlen darab mészkőből faragták ki. A szarkofág belső falain számos felirat és rajz maradt meg. / Hekeretnepti sírja az utóbbi évek egyik legjelentékenyebb régészeti feltárása Egyiptomban. fiatalok közel kerülnek a gondokhoz, megismerik egy-egy gazdaság eredményeit, így jobban megértik az országos helyzetet. A hazafias nevelést szintén jól segíti a szövetkezettel való kapcsolattartás és az ottani KISZ-esekkel rendezett tapasztalatcsere. Magyar József, a járási KISZ-bizottság titkára még annyit tett hozzá a beszélgetéshez: — Mi is kutatjuk hol lenne szükség a honvédség segítségére, hol keresik a lehetőséget az együttműködésre. A katona KISZ-szervezetekkel közvetlen kapcsolatban vagyunk, így mindig gyorsan egyeztetjük a feladatokat. Munkánk eredményes, járásunkban jó néhány KISZ-szervezetnék, úttörőcsapatnak van testvérszervezete a honvédségnél. L. P. MIEGÍ A kerítés deszkalécei feketén dülöngélve árulkodtak a szegénységről. Az udvaron kacsák, libák, és hátul a szokásos trágyadomb. A ház a maga néhány száz éves múltjával komoran és méltóságteljesen állt. Lágy szél fújt, a nap melegen sütött, a nyár utolsó nekirugaszkodásával. A veranda faragott faoszlopai mögött egy két év körüli kisfiú játszadozott. Ült a ledöngölt földön egy szál poros nadrágocskában, és homokbuckákat épített szétterpesztett lábai közé. Talán azt játszotta, hogy ő a szél, és kedve szerint alakítgatja a hegyeket, vagy tán mérnöknek hitte magát, aki hatalmas házakat épít. A férfi az idegenek této- vaságával álldogált a kerítésen kívül. Nézte a gyermek szőke, bozontos üstökét, és a saját gyermekkori fényképei jutottak eszébe, amikor ugyanilyen szőkén és ugyanilyen elmerülten tadott még játszani. Nézte a gyermek arcát, tömzsi kis alakját, csillogó szemét. Saját vonásait vélte fölfedezni a szőke fürI tök alatt, t harminc évvel - ezelőtti önmagát látta játszani most a porban. Hekeretnepti hercegnő sírja volt számomra Horváth Gyula Véradás című képe. A folyamatot a háttérben látjuk, előtérben a véradás egyik asszisztense áll, aki a kezét nézi. Talány a kép, mert nem tudni, miért teszi ezt az asz- szisztens, de érzékeltetni képes a fotós, hogy alanya valami fontosat gondol. Poór Józsefet elsősorban jól megválasztott portréalanyai miatt dicsérhetjük. Tóth Béla meghökkentett. Három kéményseprőt kapott lencsevégre, s valami fantasztikus táj adja a hátteret. Egy brigád, ahogy a címe is mondja. Bizarr volta azonban egy kicsit az újévi képeslapokra emlékeztetett. Csonka Béla — tagja a Somogyi Fotó- és Filmklubnak, és a kaposvári VBKM-ben dolgozik — talán a Nyugdíjasok című képével tűnik ki. Noha nem mond újat. a képi megoldás igényesebb az átlagosnál. A jövő évi Munkásábrázolás fotópályázat meghirdetésénél érdemes figyelembe venni az eddigi tapasztalatokat, s a fotósok további ösztönzésére, az eredményesség kedvéért nem lenne haszontalan a pályázókat gyárlátogatásokra is meghívni. Hadd beszélgessenek a munkásokkal, ismerjék meg őket alaposabban! Az lehet az alapja a fotósikereknek is. Horányi Barna A gyógyító Krím Gyertyás László: A mester ügy mondják, hogy az elmúlt forró nyári szezonban a Krím-félsziget fővárosa, Jalta valóságos »demográfiai robbanás« színhelye volt: a lakosság 110 ezerről félmillióra nőtt. A félsziget déli részén fekvő város mindenegyes lakójára négy üdülő jutott. Több mint 300 szanatórium, üdülő, panzió, motel, vendéglő várja a krími tengerparton a vendégeket, s évente több mint 8 millióan fordulnak itt meg a Szovjetunió különböző körzeteiből és külföldről. A látogatókat a gyógyító levegő, a tiszta, meleg víz, a festői hegyek és erdők vonzzák. Az éghajlat különösen kedvező a tüdő- és szívbetegségek gyógyítására, de a szakemberek szerint a krími klíma különlegessége abban rejlik, hogy nemcsak a gyógyulást segíti elő, hanem számos betegség megelőzésére is alkalmas. A szovjet állam hatalmas összegeket fordít arra, hogy a dolgozók tömegesen pihenhessenek a Krímben. Fényképezőgéppel a munkások közt Munkásábrázolás 77 címmel — a hagyományos fotópályázat újabb állomásaként — kiállítás nyílt a VBKM kaposvári gyárában. A nem üzemi dolgozó számára a De járatnál mindjárt feltűnik egy hirdetés: a helyi fotóklub tagokat toboroz. Az SZMT évek óta szorgalmazója és támogatója a munkásábrázolásnak. Az üzemi fotós kollektíva is készül erre a szereplésre. Né- hányuknak ez sikert is hozott. Ha nem is a vártat, amelyre talán számítottak. A kiállítás számukra azonban húzóerejű lehet. A Munkásábrázolás ’77 fotópályázat babérait elsősorban a Somogyi Fotó- és Filmklub tagjai aratták le. Első díjat kapott kollekciójáért Gyertyás László, másodikat Győri Vilmos, a helyi fotószakkör tagja és Poór József, harmadik díjas Tóth Béla, Horváth Gyula, Csonka Béla. A fotópályázat és -kiállítás anyaga alig különbözik az ezelőtti évek munkásábrázolásától. A téjnák — noha elég széles körből merítettek a részvevők — ismétlődők, úgy is mondhatnánk: jól beváltaik. A munkásarc, az izmos alkat, a cigarettázó, pihenő munkás, az építkezés. Kevés az olyan alkotás, mely igazán elárulja, hogy nemcsak szemlélődve, ám tehetséggel, hanem alapos ismerettel, mély megfigyeléssel is párosult az a pillanat, amikor elkattant a fényképezőgép... E megjegyzés egyformán áll minden részvevőre, a dijat nyert pályázókra is. Túl sok, unalmas kép szól arról, hogy a munkás cigarettázva megáll egy szusszanásnyit pihenni, holott biztosan nem ez a jellemző. És mit csinál, ha leteszi a szerszámot? Hogyan él az otthonában, milyen az élete? A munkás nemcsak a munkaruhában munkás, hanem a könyvtárban, a moziban és a kiránduláson is az. Gyertyás László a munkásábrázolásba bevonta a dolgozó tsz-parasztot is. Az egyik legsikerültebb fotója a földeken dolgozó-paraszt házaspárról készült, a címe Derű. Az 5 pillanatnyi munkaszünetük, úgy is mondhatjuk, a pihenés percei, életük egészét, jellemük széles horizontját feltárja. Tetszett a kádárról készült, A mester című kép is; ötlete miatt dicséretes, és nem hagy feledésbe menni egy kihaló szakmát. A Pályakezdök-soro- zat ígéret: a témával érdemes foglalkozni. Győri Vilmos fotói közül az Erdőmunkás című tetszett, szép, erőteljes kép. Érdekes megfigyelés a Csak pontosan, mely az igényes munkásról készült. A kiállítás egyik meglepetése ETT EMU Gondolatait a ház nyitott ajtaján kilépő, ötven év körüli asszony zavarta meg. Sötét fejkendője alól nézett a ház . előtt ácsorgó idegenre. — Jó napot kívánok! Itt laknak Gyergyaiék? — kérdezte zavarát palástolva a férfi. — Igen, mi vagyunk azok — felelte az asszony, szemében- meglepetés tükröződött. A férfi betolta a rozoga kiskaput, és belépett az udvarra. A nő eléje ment. — Tetszik tudni, én Pestről jöttem, a Képcsarnok Vállalattól. Festmények vételével és eladásával foglalkozom, valamint fiatal festők képeit kutatom. Ügy hallottam, hogy Gyergyai Mária néhány évvel ezelőtt a Tanárképző Főiskolán ragyogó képeket festett. Erre jártam, hát gondoltam, megérdeklődöm, mi történt azóta vele, vannak-e új festményei? — Jaj kérem, a lányomnak elég baja ván anélkül is, nem ér az rá festegetni! Nincs egyetlen festménye sem! Volt ugyan néhány, de azokat már több mint két éve eltüzelte. Azt mondta, ezzel elégette a lánykori emlékeit. És kérem, ne várja meg! A boltba ment, bármelyik pillanatban megjöhet. Nem akarom, hogy régi sebeket tépjen föl az érdeklődésével. Az asszony szemében könnyek gyülekeztek. Az idegen tétovázott. Három évvel ezelőtti emlékek törtek felszínre benne egy barna hajú lányról, aki lelkesedve beszélt neki a művészetekről, a festészetről, s aki remegő kézzel nyújtotta át neki legféltettebb kincseit: festményeit és szerelmét. Ó, azok az együtt töltött nappalok és átvirrasztott éjszakák! Azok kísértik évek óta! És a teljes bizonytalanság! A válasz nélkül maradt levelek! Mindez újra feltolult benne. Torka kiszáradt, s alig bírta kinyögni: — Nincsenek festményei? — Mondtam, hogy nincsenek! — szólt az asszony ridegen. — Marikának gyereke született, és most már csak annak él. Nézze, milyen gyönyörű! A férfi rámosolygott agyerekre, s az harminc év távlatából mosolygott vissza rá. — Kérem, menjen el! Nem... — a ház ajtajában ekkor megjelent egy fekete, göndör hajú, harminc év körüli férfi. Enyhén imbölyog- va, álomittasan dörzsölgette szemét a délelőtti napsütésben. Csodálkozva nézett az idegenre. — Jani, ez az úr a Marika festményei miatt jött. Tudod, amiket elégetett, még mielőtt meg esküdtetek. — Aha — volt az egyszerű válasz. — Hát akkor én megyek is — 'szólt az idegen. Köszönt, és kilépett az ttt- cára. Még, egy utolsó pillantást vetett a kisgyermek szőke fejére, azután eltűnt a szomszéd ház mögött. A kocsma előtti téren beült az autójába, indított. Porolva, bőgve ugrott ki a kocsi az útra. A járdán egy barna hajú fiatalasszony tömött szatyorral a kezében az elviharzó autó után fordult, s maga sem tudta, hogy miért fogta el hirtelen valami szorongató érzés a mellkasát. A kocsit elnyelte az út kanyarja, a fiatalasszony hazaért, és megfőzte az ebédet, az anya ruhát mosott, a férj és a kisgyerek pedig várat épített homokból. Gyarmati László
