Somogyi Néplap, 1977. október (33. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-20 / 247. szám

A magyar idegenforgalom

Felkészülés a jövőre

N

em panaszkodhatunk. Az érdeklődés középpontjában levő idegen- forgalmi országok közé tartozunk, ha még nem is élünk eléggé a lehetőségekkel. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy amikor az ismert és vezető idegenforgalmi országok egy részében stagnál, sőt, esetenként visszafejlődik a látogatottság, addig hazánkban folyamatos a fejlődés.

Vegyünk néhány adatot. A hazánkba látogató külföldiek száma 1960-ban 525 ezer, 1970- ben 6 millió 320 ezer, 1975- ben 9 millió 404 ezer, 1976-ban 9 millió 910 ezer volt. Növekedett az átlagos tartózkodási idő is. A 8—10 évvel ezelőtti 1,5—2,5 nap helyett már 6,2 vendégnappal számolunk. Növekszik a belső turizmus is, hiszen tavaly már a kedvezményes szálláshelyeken, a szállodákban, kempingekben, ifjúsági táborokban stb. 4,5 millióan igényeltek helyet. A lakosság egy év alatt hazai és külföldi üdülésre, utazásra körülbelül 12 milliárd forintot költött.

Idegenforgalmún jelenleg túl központosított, és nyomasztóan hat ránk annak szezonális jellege. A külföldi és a hazai kirándulók többnyire ugyanazokat a helyeket, főként a Balaton térségét, valamint Budapestest keresik. Nehezíti a helyzetet, hogy a vendégek többsége júliusban, augusztusban érkezik. Ez növeli a zsúfoltságot

Az idegenforgalom kulturáltsága, a minőségjavítás érdekében fejleszteni kell a szállodák, kempingek, üdülőháztelepek és az üzletek számát. S ami ezzel együtt jár, szélesíteni a turisztika területét.

Hat nagy idegenforgalmi tájegységet jelölnek meg a fejlesztők. A már ismert, Budapest—Balaton régión kívül ilyen üdülési, kiránduló célokat szolgálhat a Duna-kanyar, a Velencei-tó, a Mátra és a Bükk térsége, a Bakony. Nyu- gat-Magyarország, a Mecsek és környéke, Délkelet-Magyar- ország (Gyula, Hódmezővásárhely), a Hajdúság, a Hortobágyi Nemzeti Parkkal. E felsorolás tulajdonképpen ko- rántsern teljes, hiszen a hat fő

területet kiegészíthetjük a gyógyvizek vidékével, mint például Zalakarossal, Hévízzel vagy a tiszai vízlépcsőknél kialakult üdülőközpontokkal.

Egy bontottabb, részletesebb felmérés szerint hazánkban 23 körzetben 300 idegen- forgalmi értékű település található. Ezek közül 51 nemzetközi, 47 országos, a többi helyi jelentőségű. A területek kiépítése, felkészítése sokba kerül. (Csupán a Balaton fej- ’esztésére öt év alatt 10 milliárd forintot költenek.)

Jelenleg egyszerre 173 ezer vendéget helyezhetnek el a különböző szálláshelyeken. Középes fogadóképesség ez, jóval többre lenne szükség. Különösen a szálloda kevés. A luxuskategóriába belépett a Hilton, rövidesen átadják a Margitszigeten a Termál nagy" szállót, két éve működik a hévízi Termál. Most épül Kőbányán az Expo szálló, Zuglóban pedig a Sportcsarnok mellett hozzákezdenek egy újabb szálloda építéséhez. Ha valóban élni akarunk az idegen- forgalom adta lehetőségekkel, gyorsabban kell lépni.

Hasonló a helyzet az üzlethálózat, az éttermi-vendéglátó egységek fejlesztésénél. Köztudott, hogy a nyári hónapokban milyen állapotok uralkodnak a Balatonnál. Hasonló példákat lehetne hozni a Duna-kanyarból, a Velenceitóról, s még sok más helyről. A területszéthúzás alapvető feltétele, hogy legalább elszállásolási, étkezési lehetőséget találjanak a kirándulók.

Amikor a terület széthúzásáról, a szezon hosszabbításáról tervezgetnek, nagy súllyal esik latba a gyógyidegenforgalom. Hazánk termálvízkészlete a világon az elsők között van. Feltárása azonban költséges, gyógyfürdőink elismertetése pedig hosszadalmat. A legutóbbi években sorra épültek a nagyszerű gyógyüdülők. Olyan területek alakulnak ki, mint Balf, Bük, Zalakaros, Mosonmagyaróvár. A nyugatdunántúli régió — közelsége miatt — különösen vonzó az osztrák és az NSZK állampolgárok számára. A gyorsabb fejlesztés érdekében már tárlermékváltás Tabon

Ha kevesebb a vegyianyagtarlály

Termékváltásra készül a Budapesti Vegyipari Gépgyár tabi gyáregysége. A nagyközség szélén települt üzemben eddig nagy méretű vegyi- anyagtartályokat gyártottak. Az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt azonban csökkentette megrendelését.

— Váratlan volt az igény csökkentése — mondta Teleki Sándor, a gyáregység igazgatója. — Eddig úgy tudtuk, hogy az ötödik ötéves terv kapacitása teljes egészben le van kötve. Az igénycsökkenés azonban semmiképpen sem okozhat fennakadást a termelésben. Termékváltásra használjuk fel: arra, hogy magasabb szakmai követelményeket támasztó gyártmányokat honosítsunk meg Tabon.

— Melyek ezek?

— Megkezdtük a magasnyomású forróvíztároló tartályok készítését. Az ötletet tulajdonképpen egy tévériport adta. A híradóban arról volt szó, hogy a debreceni házak fűtését — különböző okok miatt — át kell alakítani. Ez azonban — egyebek mellett — gátolja, hogy hazánkban nincs elég forróvíztartály. Azután kiderült, hogy a fűtési rendszer korszerűsítése nemcsak Debrecenben került napirendre, hanem az ország más városaiban is. Legyártottunk három, egyenként 35 köbméteres tartályt. Ezt 12 atmoszférás próbanyomáson vizsgáltuk mi is, a hatósági szakértő is. Kiderült, hogy jói csináljuk. Az év negyedik negyedében még hatot készítünk

ezekből. Mi azt mondjuk, hogy ez lesz a »tréning«. Jövőre már jóval többet tudunk vállalni ebből az új termékből. A magas nyomás miatt ugyanis alaposan föl kell készülni a feladatra. Mást ne mondjak: minden egyes hegesztést röntgennel vizsgálnak majd, s csak a teljesen kifogástalant veszik át. Jövőre festékgyári berendezésekhez is készítünk különböző részegységeket, és felkészülünk rozsdamentes anyagok hegesztésére. Tapasztalatunk az, hogy az ilyen munkák iránt egyre nagyobb a kereslet.

A nagyobb feladat az eddiginél jobb felkészülést kíván. A munkások évek óta tanulnak ebben a gyárban, s az eredmény: minden második hegesztő túljutott már a minősítésen: részt vett egy továbbképző tanfolyamon, és olyan szakmai ismeretekre tett szert, amelyek alkalmassá teszik — és jogosítják — a nagy pontosságot igénylő, kényes munkák elvégzésére. A betanított munkások pedig szakmásító tanfolyamokra járnak.

— A vegyianyagtartály — mondta a gyáregység igazgatója — megmarad ezután is termékeink között, de a meny- nyiség a felére csökken. Az új termékek mindenképpen tar- tál-jellegűek lesznek, s ez módot ad arra, hogy az eddig szerzett szakmai ismereteket az emberek hasznosítsák. A követelmények azonban emelkednek.

gyalások kezdődtek, így elképzelhető, hogy néhány éven belül osztrák—magyar közös vállalkozásban vagy önálló osztrák beruházással gyógyászatra is alkalmas szállodák épülnek a Dunántúlon.

Tervet dolgoznak ki a hazánkban éjszakai szállás nélkül átutazó utasok itt-tartóz- kodására is. Ha nem is végső célként, de legalább egv-két éjszakát töltsenek (és költsenek) nálunk. Ehhez a főforgalmú utak mentén motelekre, színvonalas és jó éttermekre van szükség. És soksok jó programra, amely valóban érdekli és leköti az érkezőt.

Magyart és külföldit egyaránt. Nem lehet ugyanis eléggé hangsúlyozni, hogy a fejlett hazai turizmus lehet az alaDja a nemzetközinek. Először a hazaiak »lakiák be« a területet, s ha azoknak megfelel, ha azok már »fogyaszthatóvá« tették a vidéket, megjelennek a külföldiek is. Ez nem magvar sajátosság, így van az egész világon.

A világ idegenforgalmának várható alakulása, a hazai utazási kedv növekedése megkívánja, hogy az előnyöket és adottságokat okosan kihasználva, újabb fejlesztési koncepciókat dolgozzanak ki az idegenforgalom hazai felelősei. Nemcsak az anyagi előnyök késztetnek erre, hanem a turizmus politikai szerepe is. Kapcsolataink bővítése, a helsinki záróokmány idegen- forgalomról szóló része arra ösztönöznek, hogy még felkészültebben kell várni azokat, akik hazánk iránt érdeklődnek.

ÉPÜL AZ ADRIA

a

fejlődés ütemét figyelembe véve a távlati prognózisok szerint 1990-re 20 millió utassal számolhat Magyarország, s az itt eltöltött vendégéjszakák száma körülbelül 55—60 millió lesz. Ha ez- a prognózis beválik, majd. kétszer annyi turistát fogadunk 12—13 év múlva, mint hazánk lakossága. Nagy felelősség. Nem árt gyorsított ütemben készülni rá.

Kapaiyag Imre

Kétméteres árok fenekén, hanyatt feivve dolgozik a hegesztő. Alulról hegeszti a hatszáz milliméter átmérőjű acélcsövet. Nehéz munka.

— A testhelyzet miatt az. Volt már ennél nehezebb is, amikor kerítésajtóra fektettük a hegesztőt, és szivattyú emelte ki alóla a vizet.

A hegesztők a legjobban fizetett szakemberek közé tartoznak a siófoki Kőolajvezeték-építő Vállalatnál. Az épülő Adria kőolajvezeték magyarországi szakaszán nyújtott műszakban folyik a munka. Reggel éppen csak virrad, amikor munkához látnak, és este fényszórók mellett is dolgoznak. A Fiat hegesztőtraktorok nappali fényt árasztanak. Mindent tudnak ezek a lánctalpas gépek: sűrített levegőt és áramot adnak, világítanak.

Kukoricatáblák között kanyarog a vezeték. Csurgó és Berzence között Golánal lépte át a magyar—jugoszláv határt. Innen hat . kilométer hosszan 700 milliméter átmérőjű csövet fektettek a föld alá. (A jugoszláviai szakaszon ilyen átmérőjű lesz.) A Berzence mellett felépülő szivattyúállomástól hatszáz milliméteres acélcsöveken folyik majd — három kilométeres óránkénti sebességgel — az olaj. A vezetékből az első 17 kilométeres szakasz készült el.

— Az első próbát a Gyékényes—Barcs közötti vasútvonal keresztezése jelentette — mondta Zábrák Sándor, a Kőolajvezeték-építő Vállalat igazgatója. — Három napra terveztük ezt a munkát, és három hétig tartott.

Egy vasbódé mellett beszélgetünk. Előlép egy fiatalember — Nagy Gézának hívják —, és panaszkodik:

— Olyan volt ott a talaj, hogy azok az emberek, akik 20—25 éve nálunk dolgoznak, még nem láttak ilyet. Amikor elkezdtük fúrni a töltést a sínek alatt, akkor derült ki, hogy a vasútépítők hatalmas talpfákat állítottak a földije, hogy az ingovanyon megtartsák a síneket. Amikor ott dolgoztunk, jöttek a környékbeli emberek és azt mondták: szerencsénk van. A vasút két oldalán félméteres víz szokott állni.

A vezetéképítésen kétszázötven ember dolgozik. A hegesztők Nagyatádon alszanak, és egy részüknek Csurgón főzik az ebédet. A többiek is jól megoldották az étkezést. Vettek éthordókat, és mindig azzal a tsz-szel állapodnak meg az étkeztetésre, amelyiknek a területéin dolgoznak.

és Olajszállító Vállalat igazgatója. Azután még hozzáteszi: — A fiam általános iskolába jár.

Az Adria kőolajvezeték magyarországi szakasza csaknem 200 kilométer hosszú. Egy részét a siófoki Kőolaj vezeték- építő Vállalat készíti, a másik felét pedig csehszlovák építők. A vezetéken ugyanis a csehszlovákiai finomítók is kapnak majd közel-keleti olajat. Az első szállítmánynak 1978 novemberében meg kell érkeznie s. vezetéken.

— A határidő — mondta Szakonyi Géza — nemzetközi viszonylatban is nagyon rövid. Éppen ezért áprilisra el kell készülni a szivattyúállomásokon a gépek alapozásával, júniusban a szerelés is megkezdődik.

— Ennek megvannak az előfeltételei ?

— Gond az importanyagokkal lehet, de a magyar műszereket sem akarja időben szállítani az MMG. A szerződésen folyik a veszekedés. Megkapták a terveket, de nem is válaszoltak. írtam egy levelet az igazgatónak, arra sem jött válasz.

— És a vezetéképítés?

— Ennél a munkánál nem a vezetéképítés a bonyolult: annak jól bevált technológiája van, és megfelelő gépek állnak rendelkezésre. A csövek fele még az idén a földbe kerül. Sokkal nehezebb feladat a szivattyúállomások építése. Mindegyik olyan, mint egy kis gyár, ahova víz kell, energia a gépek üzemeltetéséhez, épületek a gépeknek és a kezelőszemélyzetnek.

Zábrák Sándor:

— A csövei nincs probléma: a vonal teljes hosszában kiszállítottuk már. A szivattyú- állomások technológiai szerelése 'azonban sok gonddal jár majd. Amit lehet, előre gyártunk a siófoki műhelyünkben, és mindent kihozunk a helyszínre. De sokszor egy apró külföldi alkatrész miatt

Kezdeményezők

Közeledve a világtörténelmi esemény 60. évfordulójához, egyre több hírt olvashatunk arról, milyen sikerrel zárultak a Nagy Októberi Szocialista forradalom jubileumára tett munkafelajánlások, a termelési és társadalmi vállalások. Lapunkban is gyakran beszámolunk üzemi és csoportteljesítményekről, egyéni sikerekről — és arról, hol milyen »házi« kezdeményezésekkel tisztelegnek Lenin és az októberi forradalom emléke előtt: hogyan igyekeznek jobban megismerni és megismertetni a Szovjetunió történelmét. Szocialista brigádok, KISZ-szervezetek, egy-egy műhely dolgozói tablókat készítenek, élménybeszámolókat tartanak, filmvetítéseket rendeznek, hogy teljesebbé váljon a kép a világ első szocialista államának gazdasági, tudományos, művészeti eredményeiről, a szovjet nép életéről.

Mindig és mindenhol vannak jó ötletek, figyelemre méltó kezdeményezéseket közreadó dolgozók, munkahel'-i csoportok. Nemrég értesültünk például arról, hogy a balatonsza- badi November 7. Termelőszövetkezet Dózsa György szocialista brigádja »házi vetélkedőre« hívta ki a közös gazdaság valamennyi szocialistabrigádját Ki tud többet a Szovjetunióról? címmel. Minden munkahelyi közösség együtt tanulmányozza a Nagy Októberi Szocialista Forradalom történetét, az azóta eltelt hatvan év jelentős történelmi állomásait, a szovjet népnek a szocializmus építésében elért eredményeit. Nyilvánvalóan »szakmai tanácsadóknak« számítanak a szövetkezetnek azok a tagjai és alkalmazot- *Ui. akik az elmúlt években

jutálomúton jártak a Szovjetunióban, megismerkedtek a történelmi nevezetességű városokkal.

A vetélkedőt ünnepélyes keretek között rendezik meg november 4-én Balatonszaba- diban, a községi pártházban. A brigádokat háromtagú csapatok képviselik, ők töltik ki a szellemi totó szelvényeit, és válaszolnak a villámkérdésekre.

A balatonszabadiak példája nem egyedülálló a megyében, azonban mindenképpen dicséretes, ahogy a jubileumra készülnek ilyen formában is, mintegy részeként a gazdaság J termelési versenyvállalásainak.

Megkülönböztetett jelentőségük van az ilyen üzemi, munkahelyi kezdeményezéseknek, amikor is ki-ki a sajátos körülményeknek megfelelően alakítja ki vagv választja meg az emlékezés formáját. A siker itt azt jelenti, hogy az emberek — az egyén és a közösség — minél közelebb kerüljenek a világformáló esemény megértéséhez: hogy átérezzék, mit jelentett a szovjet nép életében a forradalom, mit vívtak ki akkor, és hogyan ápolták-éltették ezeket a korszakalkotó vívmányokat az elmúlt hat évtizedben.

Balatonszabadiban a Dózsa brigád kezdeményezte vetélkedő után gyarapszik azoknak a száma, akik többet tudnak a Szovjetunióról, mint ameny- nyit eddig tudtak. Es aki egyszer benyitott az ismeretek tárházába, szeretne még gazdagabb lenni — tehát tovább kutat, hogy még többet megtudjon. Ebben az ösztönzésben is jelentős szerepük van a szabadiakéhoz hasonló házi vetélkedőknek.

n. r.

Berzence mellett földgyaluk dübörögnek. Itt készül az első szivattyúállomás. Hozzá hasonló épül majd Kárán is. Az állomás magasépítő munkáit a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat végzi. Csaknem százmillió forintot ér ez a munka. A vállalat igazgatója Gyulavári Tamás:

— Előkészítés nélkül kezdtük meg itt a munkát. Részletekben érkeznek a tervek, és ez nemegyszer gondot okoz. Mondok egy példát: az Adria és a Balti-tenger között 68 centiméter a szintkülönbség. A tervező véletlenül nem az Adria, hanem a Balti-tenger szintjét adta meg az alapozáshoz. Még szerencse, hogy időben észrevettük. Ha a tervnek megfelelően készítjük az alapot, a mostani területet harminc centiméterrel föl kellett volna tölteni. így viszont harminc centi magasságban el kell hordani a földet. Nem mindegy.

— Néha olyan rajzokat kapunk, mintha a fiam készítette volna — mondta Szako~ nyi Géza, a beruházó, a Gazkel 1 várni, hogy egy egységet beépíthessünk.

Az Adria kőolajvezeték magyarországi szakaszának építési programja 2,7 milliárd forintot irányoz elő a munkára. A költségét most pontosítják, és várhatóan sikerül

2,4 milliárd forintra csökkenteni.

— Ebben az összegben már nem. szerepel semmiféle tartalék — mondja Szakonyi Géza. — Pontosan és gyorsan kell dolgozni, hogy kijöjjünk belőle.

A vezeték építésén tíz generálvállalkozó dolgozik. A kivitelezésben részt vevők — az alvállalkozókkal együtt — több mint százan vannak. A neheze akkor kezdődik, amikor egy helyen sok vállalat emberének kell munkát adni, mégpedig .úgy, hogy ne akadályozzák, hanem segítsék egymást.

Dr. Kercza Imre