Somogyi Néplap, 1977. október (33. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-19 / 246. szám
200 éves a Ratio Educationis Emlékülést tartott a pedagógiai társaság somogyi tagozata Tízéves az újjáalakult Magyar Pedagógiai Társaság, melynek Somogy megyei tagozatában mintegy hatvanan tevékenykednek. Tegnap emlékülést tartottak abból az alkalomból, hogy 200 éve jelent meg a Ratio Educationis, mely Mária Terézia erős Habsburg hatalmának a létrehozásában célját illetően nagy szerepet játszott. A megyei könyvtárban tartott emlékülésen dr. Mészáros István kandidátus, egyetem diocens, neveléstörténész, a Ratio Educationis megjelenésének kétszáz éves évfordulóján az iskolareformok.történetébe és »természetrajzába« vezette be hallgatóit; a Magyar Pedagógiai Társaság Somogy megyei tagozatának tagjait, az igazgató-tanfolyam részvevőit — A Ratio Educationis nyomán föl lehet tárni a hazai iskolareformok jó néhány sajátosságát. Minden reform kiindulópontja annak a fölmérése, hogy a közoktatás pillanatnyi helyzete és a társadalmi fejlődés között milyen ellentétek keletkeznek. Az oktatás megfelel-e a társadalmi fejlődés távlati célki tűzéseinek vagy sem. Ha nem fejlesztik az iskolákat, a társadalmi fejlődés vallhatja a kárát. Mási jellemző közös vonás: a célt minden esetben valamilyen közoktatáspolitikai koncepció határozza meg. Ettől függ majd a társadalmi hatékonyság is. Minden reform folyamat. Nem egyéni elhatározásból ered, nem egy pillanat műve, nem egy ember alkotása, s a végrehajtás hosszabb időt vesz igénybe. A hazai iskolareformok sohasem vállalkoztak teljes változtatásra, a régi és az új szintéziseit alkották meg. — Az általános jellemzők mellett melyek a sajátosak a Ratio Educationis megalkotásában? — Mária Terézia erős Habsburg-hatalmat kívánt létrehozni. Addig, a XVIII. század közepéig, az iskolák megfeleltek a követelményeknek, a kor ipari és mezőgazdasági színvonalának a szintjén álltak. A változtatáshoz szükséges lépés volt, hogy Mária Terézia felségjoggá, az uralkodó magánjogává tegye az iskolák irányítását. Egységes, állami rendelkezés alatt álló tanügyet teremtett meg. Koncepciója: a felvilágosult abszolutizmus volt. 1774-ben a bécsi udvar a magyar kancelláriának átküldté a Ratio Edu- cationis tervezetét, hogy azt ültessék át a hazai viszonyoknak megfelelően. Ezt a munkát Ürményi József és munkatársai végezték el. 1776-ban Mária Terézia elrendelte a tankerületek létrehozását. 1779-ben a Ratio Educationis megjelenésének évében Budára került az egyetem. — Sa végrehajtás? — Módosult a koncepció, csökkent a végrehajtás során az az intenzitás, mely az előkészítést jellemezte. A Ratio Educationis azt is jelezte, hogy az első kötet; a második és a többi már nem jelent meg. Közben ellenzéke is támadt, elsősorban a protestánsok körében. A Ratio Educationis jelentősége: az állami rendelkezés jogát teremtette meg az oktatásügy felett, rögzítette az iskolatípusokat. — Ezek szerint többen jártak iskolába, mint korábban? — A szándék az volt, hogy alsó szinten minél többen járjanak. Az iskolakötelezettség gondolata azonban csak 1868- ban fogalmazódott meg. Dr. Kanyar József kandidátus, a megyei levéltár igazgatója a Ratio Educationis Somogy megyei hatását elemezte előadásában. — A Ratio Educationis gyorsan megjelent Somogybán. 1777. augusztus 12-én bocsátották ki, Pozsonyból a helytartó tanács 1777. szeptember 9-én továbbította, és november 3-án a megyei kis- gyűlés már a rendelettel foglalkozott. Somogybán az 1770- es években négy összeírást végeztek, ezek is jelezték az előkészítést. Megyénkben a Ratio Educationis hatására lassú ütemben fejlődni kezdtek a népiskolák, csökkent azoknak a falvaknak a száma, amelyekben nem volt megfelelő képesítésű tanító. — Hol képeztek az időben tanítót Somogy számára? — Pécsen, Debrecenben, majd később Somogybán Hed- rehelyen és azután Kaposváron. — Hogyan éltek a tanítók? — A tanítók életkörülményei nagyon rosszak voltak. A társadalom legalsó rétegébe csúsztak le Az igazgatásban :s munkát vállaltak, nótáriusok voltak, mert hivatásukból nem éineriek volna meg. Azsóth Gyula, a Magyar Pedagógiai Társaság megyei tagozatának az elnöke az emlékülésen arról beszélt, hogy miként is működik megyénkben a társaság. — Háromszázan mondták ki a társaság újjáalakulását 1967- ben, s ma 2005 a tagok száma; Somogybán hatvanan tevékenykednek a szervezet keretében. A társaság somogyi tagjai említésre méltó eredményt értek el, a szakiroda- lom művelése terén. Az elmúlt tíz évben öten írtak könyvet, s 410 publikációt jelentettek meg. » H. B. Egészségesebbek vagyunk — kevesebb a táppénzes • SOMOGVBAN 1975-ről 1976-ra 615-tel csökkent a napi átlagos táppénzes létszám, annak ellenére, hogy a jogosultak száma egy év alatt 2200-zal gyarapodott, 7,2 százalékkal mérséklődött a táppénzes napok száma, és 1,4 százalékkal a kifizetett költség összege (ez a csökkenés megközelíti a 2 millió forintot). Az illetékesek a táppénzfegyelem szilárdulásának is tulajdonítják, hogy amíg 1975- ben a jogosultak 6,2, addig tavaly 5,6 százaléka volt táppénzen (kilátás van rá, hogy ez az arány az idén még alacsonyabb lesz), de közrejátszik az 'S, hogy egészségesebbek vagyunk. Az üzemorvosi hálózat tevékenysége és az, hogy a dolgozók idejében jelentkeznek vizsgálatra, éppen úgy kihat a táppénzes idő rövidülésére, mint az ipari üzemek korszerűsítése, az egészségre ártalmas munkakörülmények megszüntetése. Itt van pél- pául Kaposváron az új nyomda. Elkészültével jelentősen csökkent az üzem balesetveszélyes munkahelyeinek száma. Ez a tény is kifejeződik a nyomdaiparban dolgozók táppénzes helyzetéről készített összegezésben: 1975-ben a jogosultak 8,4, tavaly pedig 7 százaléka volt tápppénzen. Javult az arány a somogyi erdőgazdálkodásban is: 7,9 százalékról 6,5 százalékra. Ahogy az előbbi példánkban, itt is sok írható a korábbinál korszerűbb munkakörülmények javára: a gépesítés fokozatos fejlesztése egyrészt könnyíti az ember munkáját, másrészt csökkenti a kézierőigényt számos olyan tevékenységben, amelyben azelőtt gyakori volt a baleset vagy a meghűléssel járó betegség. A Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság részletesen is megvizsgálta a táppénzes állományt kialakító betegségek arányát a Kaposvári Cukorgyárban, a Kaposvári Húskombinátban és a Pamutfonóipari Vállalat Kaposvári Gyárában. A három, eltérő profilú üzem »képe« megerősíti és egyben jól szemlélteti a megye iparában általában kialakult helyzetet. Azt, hogy ki- sebb-nagyobb arányban ugyan, de az ipar három ágában — a nehéz, a könnyű- és az élelmiszeriparban — csökkent, az egyéb iparban pedig szinten maradt a táppénzes állományJohn Reed írja: »Szeptember és október Oroszországban — különösen Petrográd- ban — a két legridegebb hónap. Sötét, felhős az égbolt, egyre rövidülnek a napok és állandóan szakad az eső. Az utcán bokáig ért a csúszós sár... A Finn-öböl felől nedves szél fújt, és hideg köd ereszkedett le az utcákra ... Délután három órától reggeli tízig sötét volt... Hétről hétre kevesebb lett az élelem ... Tej a városban legfeljebb minden második csecsemőnek jutott, a legtöbb szállodában ban levők száma a múlt évihez képest. SZÓLTUNK RÓLA, hogy a táppénzfegyelem erősödése is közrejátszott a kedvező változásban. Ami ennek ellenére a szakszervezeti bizottságok figyelmére érdemes: tegyék hatékonyabbá a betegellenőrzéseket Elképzelhető ugyanis, hogy többen vagyunk egészségesek, mint ahányan dolgozunk... H. F. vagy magánháztartásban hónapokig színét sem látták... Tejért, kenyérért, cukorért cigarettáért órákat kellett sor- baállni a hideg esőben ...« Ez volt a főváros. Es a fronton? Részlet Verhovszkij hadügyminiszter október 20- án a külügyi és a hadügyi bizottság előtt tartott titkos beszámolójából: »A hadsereg létszáma 10,2 (!) millió, ebből 6 millió a fronton... A háború költségei napi 65—67 millióra rúgnak... Szeptemberben a frontokra szállított lisztmennyiség a szükségleteknek legfeljebb 26 (!) százalékát fedezi... már-már éhínség mutatkozik... A hadsereg havi lábbeliszükséglete 2,5 millió pár, januárban 1,3 millió készült, szeptemberben ez a szám 900 ezerre csökkent ...« Ugyancsak október 20-án a szamarai szovjet politikai vitáján Kujbisev kijelenti: »A németek Petrográdhoz közelednek. Petrográd veszte az orosz forradalom vesztét jelenti, márpedig a kormány kész feladni Petrográdot, mert tudja, hogy azután a vidékkel már könnyen elbánik... Ilyen eredményekkel járt a burzsoáziával való megalkuvás hét hónapja... Hol a kivezető út?...« A választ négy nappal később Lenin adta meg. Részlet Milliomos diákok Nemrég kiállítás nyílt az intézetben a diákok munkáiból. Az érdeklődők október 22-ig nézhetik meg a kiállított tárgyakat, amelyek kilenc szakmát mutatnak be. Á csurgói 526. sz. Ipari és Mezőgazdasági Szakmunkás- képző Intézetben már évek óta nagyszerű társadalmi munkát végeznek a nevelők és a diákok. A szép eredmények titkáról Dicenty Ernő igazgatóhelyettest kérdezitük. — Szó sincs titokról. Iskolánk egyik elsőrendű feladata a munkára nevelés, ezért könnyű a társadalmi munkaakciók szervezése. Jó két évvel ezelőtt kezdtük, s azóta több millió forint értékért hoztak létre a diákok. — Mit építettek először? — A tanműhelyeknél betonozott gyalogjárót, majd ugyanott két nyomsávos, egy kilométer hosszúságú beton- utat. Ez utóbbi azért is jelentős, mert ezen a pályán fiataljaink gyakorolhatják a gépjárművezetést. E két út értéke körülbelül egy-másfél millió forint. Tavaly tavasszal fejeztük be. Ugyancsak a múlt évben készült el a három részből álló gépműhely. Ennek jó részét szintén a szakoktatók és a diákok építették, csupán a szakmunkát végezték mások, így például a villanyszerelést Varsányi Imre csinálta, aki csak az anyag árát számolta fel. Az iharosberényi Medicor brigádjai is gyakran eljöttek segíteni. — Most mit építenek? — Tavaly tavasszal kezdtük meg egy fedett géptárolószín építését. A hozzávaló anyagot a zákányi téglagyártól kaptuk, ott bontottunk le egy régi épületet. Jelenleg 25—30 méternyi szakasz van készen, körülbelül 15 méter még hátravan. — Sportpályákat is készítenek? — A kézi- és röplabdapályánk bitumenes, a kcsárlab- dapálya betonozott. Ezeket is az intézet diákjai csinálták, az értékük megközelíti a félmillió forintot. A bitumene- zésnél a Nagyatádi Költség- vetési Üzem segített. — Az eddig felsoroltak mind az iharosi úton vannak, a tanműhelyeknél. Mit végeztek a gyerekek az iskolában? — Felépült egy teljesen új épületrész — vette át a szót Tóth Tihamér igazgató. — Ebben két szaktanterem, két szertár, tornaterem, s ennek kiszolgáló helyiségei, valamint egy klubszoba vannak. Csak a tetőfedést és a villany- szerelést végezte más, a többit társadalmi munkában mi csináltuk. A kosár- és kézi- labdapályát most bitumene- zik az intézet sportudvarán, s most folynak az atlétikai pálya előkészítő talajmunkái is. A jövő hónap elején a Csokonai utcában régi házakat bontunk majd, az anyagot az iskola bővítésére használjuk. — Arról sem szabad megfeledkezni, hogy mennyi és milyen értékű szemléltető eszközt készítenek a tanulók — mondta Pál János gyakorlati oktatásvezető. — Szinte felbecsülhetetlen értékű ez a munka, hiszen az eszközök segítségével mindent bemutathatunk a tanulóknak, akik nemcsak képen láthatják, hanem kezükbe is foghatják az egyes gépeket és alkatrészeket. — Az iskolán kívül is végeznek társadalmi munkát? — A mezőgazdasági betakarítási munkákról szinte fölösleges szólni, annyira természetes. Az viszont feltétlenül említést érdemel, hogy az iskolák gyakorlókertjeit rendszeresen a mi diákjaink szántják fel, az óvodának és a bölcsődének pedig faházakat, csúszdákat, játékokat készítenek, s minden oktatási intézményt a lehetőségeinkhez képest támogatunk. — A szép eredmények eléréséhez az is kell, hogy az intézet és a helyi üzemek, vállalatok között jó legyen a kapcsolat. — Ez így igaz. Nagyon jód együttműködünk a berzencei Március 15. Termelőszövetkezettel, a csurgói Napsugár Ipari Szövetkezettel, az iharosberényi Medicorral, a helyi SEFAG-gal, a gyékényesi termelőszövetkezettel és kavicsbányával. — A jó munkáért milyen jutalmat kapnak a diákok? — Többek között ingyenes filmvetítéseket szervezünk, színházba visszük a gyerekeket az intézet autóbuszával, amellyel kirándulni is mehetnek. Évente általában egy nagyobb és egy-két kisebb tanulmányi kirándulást tesznek a diákok, s mindezt ingyen. Az év végén a KlSZ-szerve- zet javaslata alapján a legjobbaknak könyv- és tárgyjutalmat adunk. Ezek vásárlásához az üzemektől és vállalatoktól kapjuk a pénzt. — Milyen az együttműködés a KISZ-szervezettel? — Nagyon jó. Az iskola vezetősége szinte nem tud olyan kéréssel a fiatalokhoz fordulni, amelyet ne teljesítenének szívesen. Jó lenne, ha minden iskolában ilyen nagyszerű lenne az együttműködés. Cs. K. G. a Központi Bizottsághoz írott leveléből: »Elvtársak! Ezeket a sorokat 24-én este írom, a helyzet a végletekig kritikus. Napnál világosabb, hogy a felkelés halogatása most már végleg egyértelmű a halállal— Nem szabad várni! Mindent elveszíthetünk ! !.« »A város — írta erről a napról John Reed — robbanásig telt feszültséggel, minden élesebb hangra összerezzent. De a bolsevikok nem mutatkoztak: a katonák a kaszárnyákban maradtak, a munkások a gyárakban...« Ez a nyugalom azonban csak látszólagos volt. A párt most már vigyázott arra, hogy ne ismétlődjék meg július 3-a, amikor a spontán detonáció csak bonyodalmakat okozott. A bolsevik katonai vezérkar, amelyről hamarosan kiderült, hogy mesteri munkát végzett, már az utolsó simításokon dolgozott. Nemcsak a világ, maga Petrográd sem tudta, minek lesz tanúja órákon belül. A bolsevikok nem mutatkoztak, de főhadiszállásuk, a Szmolnij már nyüzsgő hangyabolyhoz hasonlított. »... A Szmolnijba siettem — írja John Reed. — A 10. számú szobában állandóan ülésezett a Forradalmi Katonai Tanács ... Futárok és komiszárok szakadatlan áradata. Az ajtó előtt vagy egy tucat önkéntes vállalkozó, készen arra, hogy a híreket, parancsokat eljuttassa akár a város legtávolabbi pontjára is. Az egyik közülük, egy cigányképű hadnagy, franciául mondja: — Minden készen áll. Csak egy gombnyomásra van szükség... — Láttam Podvojszkijt, a felkelés stratégáját, ezt a sovány, szakállas, szinte részegen a sok virrasztástól; Kirilenkót, a mosolygós, széles arcú, folyton beszélő és hevesen gesztikuláló katonát és Dibenkót, az óriási termetű, nyugodt matrózt. Ezek voltak a j'elen és a jövő emberei...« »... Egyikük a revolverére mutatott. — Kezdődik a játék — mondta sápadtan. — A másik tábor tudja: vagy ők végeznek velünk, vagy mi velük ...« Kerenszkij tudta, hogy »valami készül«, de fogalma sem volt a szervezkedés méreteiről és a legapróbb részletekig kidolgozott terv katonai, lélektani, politikai horderejéről. »Hajlandó lennék ismét mondatni — mondta a felkelés előestéjén egy Nabokov nevű diplomatának —, hogy végrehajtsák az államcsínyt. — És biztos benne — kérdezte Nabokov —, hogy le tudja verni? — Több erőm van, mint kellene. Végképp megsemmisítjük őket...« A kormányfő, akit Bruce Lockhardt brit konzul »Dosz- tojevszkij-típusú szent őrültnek« nevezett, szinte egész életén át szünet nélkül tévedett. De ez volt az utolsó és döntő tévedése. Sokáig azt hitte, a tömeg őt akarja, pedig a tömeg éppúgy nem tudta, mi a teendő, mint ahogy ő sem. Október második felében azonban a tömeg már tudta, mit akar, és október 24- én már azt akarta, amit Lenin akart. Kerenszkij ezekben az órákban sem volt kevésbé aktív, mint egész életében. Meg akarta előzni a bolsevikokat. Egymás után adta ki parancsait. Csakhogy ezekkel a parancsokkal már nem törődött senki. Az egyik parancs úgy szólt, hogy az Aurora cirkáló, amelyet éppen javítottak egy dokkban és amelynek legénysége a jeleg szerint megbízhatatlannak tűnt, hagyja el a várost. Ma már nincs iskolásgyerek, aki ne tudná, hogy az Aurora nem hagyta el a várost, és ágyúinak csövét lassan a Téli Palota felé fordította ... (Folytatjuk) Harmat Endre
