Somogyi Néplap, 1977. október (33. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-02 / 232. szám

Negyven év a belgyógyászaton A főorvos életállomásai A régi kaposváriak azt mondják dr. Wirth Ferenc, a megyei kórház 1. számú bel­gyógyászati osztályának főor­vosa azok közé az emberek közé tartozik, akik nélkül ez a város nem lenne ugyanolyan, mint amilyen. Mások még azt is hozzáteszik: olyan pontos reggelenként munkábamenet, hogy órát lehetne hozzá iga­zítani. Hogy hány beteg emle­geti hálásan, nem őrzi statisz­tika. Amikor néhány évvel ez­előtt szívinfarktusban maga is megbetegedett, csodálkozva tapasztalta, mennyien aggód­tak érte. Számára ismeretle­nek is megszólították első sé­táján. Fölteszem a kérdést, hogyan lett a balatonszentgyörgyi fiúból orvos. S már tudom, hangja az, amellyel rögtön hat a betegre. Nyugtató, »gyógyí­tó« hang ez a bariton. — Családunkban nem volt orvos. Apám kereskedőként dolgozott a kenyerünkért. Nem tudok időpontot monda­ni, mikor gondoltam először arra, hogy embereket fogok gyógyítani. Az emberbaráti ér­zések apámtól öröklődtek be­lém elsősorban; ő rendkívül emberszerető volt- Arra em­lékszem, hogy néha társaság gyűlt össze nálunk; ott volt a körorvos, dr. Szüts Ottó, majd az utóda, dr. Kiszling Ernő is. Ha a felnőttek között marad­hattam, mindig az orvosra fi­gyeltem a legjobban. — Mi maradt meg azokból a szentgyörgyi évekből? — Noha a községnév »csal« egy kicsit, hiszen Balaton- szentgyörgytől másfél-két kilo­méter a tó, én a Balatont ott szerettem meg egy életre. A szentgyörgyi dombról az egyik legszebb kilátás nyílik rá. Bár azóta Boglárhoz köt a Bala­ton, a régi, gyerekkori ismerő­söket számon tartom; Végh Jenőt, Csiszár Pistát. Baty- tyánpusztáról Tolnai Pistát. Keszthelyen járt gimnázium­ba : erős fegyelmű, jó hírű kö­zépiskolába. A városka műem­lék házaival, parkjával, kas­télyával hangulatos keretet adott a diákévekhez. Főként a matériális tantárgyakhoz fűz­te érdeklődés; a premontrei gimnázium tanárai közül ma is emlegeti dr. Szalui Albin, dr. Klempa Károly, dr. Jobs Viktor óráit. Jobs az egészség­tant oktatta; kevés diák sze­rette a tárgyat, de ő e keve­sek közé tartozott. Szerecz Imre az irodalom szeretetét oltotta bele. — Ma is nagyon szeretem a verseket. Ady, József Attila, hogy úgy mondjam, »kötele­ző«. Vajda János lírája ked- veltette meg velem a költé­szetet így jutottam el Kosz­tolányiig, Babitsig, Tóth Árpá­dig, Illyésig. Ismerősökre, ba­rátokra is találtam a költők között Balatoni ismeretség fűzött az elhunyt Kónya Lajos­hoz. Kedvelem Benjámin László költészetét S velük kellett volna kezdenem, hiszen itt élnek: Takáts Gyuláét, Papp Árpádét. Szakcikkeket, Balaton-tár- gvú írásokat maga is publi­kált. Valóságos könyvtára van a Balatonnal foglalkozó köny­vekből is. E kitérő után az életút következő állomásához érünk. — Az egyetemet Pécsen vé­geztem. A város a maga szel­lemiségével hatott rám. Sós Zoltánnal még a keszthelyi gimnáziumi évek alatt barát­koztunk össze: ő jogászhallga­tó volt Pécsen, így együtt ma­radhattunk. Ez a baráti kap­csolat máig is tart, noha ő Ausztráliában él. Az egyete­men sok, világviszonylatban is hírnévre szert tett profesz- s őrt hallgathattam. Zechmeis- ter Lászlót, Lansfeld Gézát, ' Entz Gézát, Ángyán Jánost egyaránt említhetem. — Hogyan került Kaposvár­ra? — Vonzott az a lehetőség, hogy a szülőmegyémbe kerül­hetek vissza. Ezt további érv­ként csak erősítette az, hogy a kórház szállást, ét­kezést biztosított. Nem tudom, tudja-e, amíg az ember a kór­ház területén lakott, nem nő­sülhetett ... — Hogyan alakult a szemé­lyes sorsa? — Áz első kórházi alkal­mazott, akinek bemutatkoz­tam, később a feleségem lett. Tudniillik a röntgenosztályon kerestem leendő főnökömet, dr. Rutich Jenő rendkívüli egyetemi tanárt, akit én ko­rábban a pécsi egyetemen hallgathattam. 1948-ban nősül­tem. — Köszönjük ezt a kis ki­térőt. Hogyan kezdte a pályá­ját akkoriban egy kórházi or­>s? — Gyakorló orvosként. Jó­magam 1937 decemberében. Gyermekgyógyász szerettem volna lenni, s a belgyógyá­szatnál kötöttem ki; ennek sok rokon vonása van az előbbi­vel. Fél évig az ideg-elmeosz- tályon dolgoztam dr. Endresz Frigyes egyetemi magántanár, főorvos vezetésével, egy évig a tüdőgyógyászaton dr. Berki Béla főorvos irányításával. Mindkettejüktől sokat tanul tam. Persze, dr. Rutich Jenő hatott rám leginkább. úgy érzem, és az őt halála után Böszörményi Nagy Géza egye­temi magántanár, főorvos. Tudniillik sok függ attól, hogy az orvos hogyan közeledik a beteghez: a széretetet a beteg méltányolja, az orvosnak pe­dig könnyebb a dolga. 1945-ben lett segédorvos. 1946-ban szerzett belgyógyász szakorvosi képesítést. Életút- és pályaállomás ez is: ad­junktussá nevezték ki 1950 márciusában. Böszörményi Nagy Géza örökét, az osztály vezetését 1952 november else­jén vette át. Emellett két évig a kórházigazgató tisztét is ellátta. Hogy mi minden változott azóta, hogy ide ke­rült, számokkal felel: — A belgyógyászaton 96 ágy volt, hat orvosi státus­sal. Ma két osztály működik, 135-ös ágylétszámmal. Az 1. számú belgyógyászati osztályon 68 ágy található, hat orvosi állásunk van ehhez. — Milyen átalakuláson ment át a szakág? — A diagnosztikai módsze­rek, a laboratóriumi és eszkö- zös vizsgálatok nagy fejlődé­séről számolhatok be. Űj gyógyszereket fedeztek fel, elég, ha az antibiotikumokra hivatkozom. Vagy itt vannak a mellékvesekéreg-készítmé- nyek. A műszeres gyógyítás­ban is óriási a változás. A nagyon alapos be­tegvizsgálat, az észlelés pon­tossága, a gyógykezelés* hár­mas egysége érvényesül mun­kájában. Miként a gyógyító munka, az oktatói tevékeny­ség és a tudományos munka összefonódása is. Beosztottjai közül ma többen főorvosi, rendelőintézet-vezetői vagy körzeti orvosi státusban tevé­kenykednek. Szívesen oktatta 1973 óta — a kaposvári akkor lett úgynevezett »oktatókór­ház« — a leendő orvosokat is. Munkáját többszörösen elis­merték: 1952-ben Érdemes or­vos kitüntetést, 1964-ben a TIT egészségügyi szakosztá­lyában végzett tevékenységéért Szocialista Kultúráért érmet. 1971-ben a Munka Érdemrend arany fokozatát kapta. Decembertől nyugdíjasnak számít. Negyven évet töltött emberek gyógyításával. Igaz, vonzza a szeretett tó, s a ked­velt időtöltés, a horgászat. De — úgy tervezi — kevesebb megterheléssel járó orvosi munkát végez majd továbbra — Lépést szeretnék tartani a belgyógyászat fejlődésével. Csöndes magabiztossággal mondja. Egy ember,' a legszen­tebb konoksággal: perben a halállal — embertársaiért. Műemlékvédelem Somogybán Zamárdi népi ihletésű, új­jáépített tájháza ad otthont a múzeumi és műemléki hó­nap megnyitójának. Képletes ez a hely, mert hangulatá­val, berendezésével és újjá­építésével szinte jelzi azt az utat, amelyet a somogyi mű­emlékek megmentésén fára- dozók az utóbbi esztendőkben megtettek. Visszatekintve a fáradságos, sok akadállyal te­li útra, elmondhatjuk: mun­kánk nem volt hiábavaló. _ A megyében egyre több felújí­tott műemlék látható, s ezek az arra járóknak is bizony­gatják a megye történelmé­nek hajdani kulisszáiként a körülöttük lezajlott eseménye­ket. Somogyváron az egykori bencés apátságnál — melyet 1091-ben alapított I. László, sírhelyként óhajtván magá­nak örök nyughelyül — a romkonzerválási és restaurá- ciós munkákat kezdték meg az ásatások befejeztével. Ké­szülnek a hely megközelíté­sét biztosító út tervei is. 1980-ra — mintegy 6 millió forint költséggel — komoly bemutatási lehetőség kínálko­zik a Kupa-hegyen. Szennán, a sokszor megírt és megcsodált festett templom lábainál bontakozik a falu­múzeum hívo­gató képe. A rinyakovácsi — kisbajomi talpasház ki­csiny, ablakai mögött a be­rendezés elhe­lyezése a fel­adat. A pajták, bognárműhe- helyek, ólak, igazi zselici hangulatot va­rázsolnak a négy évre ki­alakított mun­katerületről. A helyreállított templom mel­lett, a volt papiak fa­lai között, még az idén elkészül a felvételi épü­let és a lakás. Szorgos kezek restaurálják a templom mel­letti fej­fagyűjtemény kiállítására váró anyagát is. Jellegében hasonló a har­madik kiemelt munkahely, a szántódpusztai mezőgazdasá­gi együttes. Itt társadalmi összefogással, a MÉM és a A lábodi román kori temetőkápolna (részlet) helyreállítás közben. tonkeresztúron eredeti fényé­ben hirdetik Dorfmaister te­hetségét a helyreállított oltár­képek és falfestmények. A kastélyprogramban hely­reállították a mikei és a nágo- csi épületeket. Az előbbiben Leskó László Somogyi tájház Szennán, Tévéfelvételen Beintés zsemledarabbal MADARCSICSERGES már nem hallatszik a cseri park­ban, a kedves tollas lényeket elűzte a nyárvégi hideg. Még­sem marad dallam nélkül : énekfoszlányok szűrődnek át a fák között, s a pádon beszél­gető kékruhás kislányok egyi­kének megállapítása: — Gyerekek, büszkék lehe­tünk Somogyra! Arról természetesen nem szól, hogy e cáfolhatatlan igaz­ság fordítva is érvényes. A szűkebb pátriának is jó oka van, hogy büszke legyen az itt nyüzsgő nebulókra, a kapos­vári Tóth Lajos Általános Is­kola kisdiákjaira. Nem vélet­len, hogy a Televízió Síppal, dobbal, énekszóval című soro­zatának következő, negyven- perces adása róluk készül. Érzik a felelősséget. Nem találják helyüket, izegnek- mozognak, folyton folyvást a »stáb« körül őgyelegnek. Ha­tártalan az izgalom. Az egyik riportalanynak kiszemelt gye­rek a »mikrofonláztól« rend­re megismétli a kérdéseket is. Üjra föl kell venni! Az izgal­mat csak növeli, hogy a tévé­kocsi hangszóróján egy elve­szett kulcscsomó kerestetik: a becsületes megtaláló jutalmat kap... Sokan a zsebükhöz nyúlnak — s folyik tovább a felvétel. Zákányi Zsolt, a kamarakó­rus és a hetventagú énekkar vezetője idegesen cigarettázva sétál fel és alá. Az ő együtte­seinek »aláéneklésével« ve­szik föl a műsor zömét, s rá­adásul a hétvégén Budapes­ten, az ELTE aulájában is sze­repelniük kell, a zenei világ­nap alkalmából rendezendő kórushangversenyen. Nemré­giben kapott hírt arról, hogy a londoni BBC rádiótársaság januárban rögzíti szalagra az bennem ' iskola énekkarainak néhány, produkcióját. Amikor tanári módszereiről, elképzeléseiről faggatom, szerényen meg­jegyzi : — Talán nem is a kirakat­ba kerülő eredmény a fontos, hanem az ízlésvilág, a zenei tudatosság kialakítása, és az, hogy a gyermekekre zúduló sokféle zenei hatás közül mi a legértékesebbet adjuk. Hogy később ne érjék be a »bóvli­val-«. Az ösvényen sündörgő kislá­nyok azonnal a pad köré gyűl­nek, amint lehetőségük van csevegni a zenéről. Egyikük közben Schubert Hársfáját kezdi dúdolni, másikuk leme­zeiről — a Bánk bán, a Car­men, az Aida, a Varázsfuvola — beszél, telistele érzéssel. Szőke nyolcadikos bakfis szo- morkodik : — Jövőre szakközépbe me­gyek. De azért vissza-visszajá- rok majd az énekkarba. Egy leendő énektanárnő »té­véképes« nyilatkozatot ad a kórus tevékenységéről: — A próbákon lehetetlen el­fáradni, főleg ha vidám dara­bokat énekelünk. Én a Ko- dály-kórusokat kedvelem a legjobban, a Hegyi éjszakákat és a Szent István királyt ott­hon mosogatás, takarítás köz­ben is gyakorlom ... A kamarakórus büszkén áll a kamerák elé. A tavasz báját dicsőítő Marenzio-madrigál elején a tévéstáb egyik hölgy­tagja ökölvívói mozdulatokkal jelez, s az éneklő szájak egyi- ke-másika hangos nevetésre húzódik. Újra kell venni! A hangulatos kezdésre Zákányi tanár úr a háttérben moso­lyogva int be — a bal kezé­ben szorongatott zsemledarab­bal. Ebédidő ide vagy ode, a dal a fontos. A szabadtéri színpad hátsó falán csinos kiállítás: a tanári tudatossággal irányított gyér-1 meki lelemény »termékei« — rajzlapon, térítőn, fában. A rajzszakkörök ízléses munkái közt világosan megkülönböz­tethetők a korcsoportok, a fantázia szülte, kedves állat­figuráktól a tudatos perspek­tívával formált lakóházig. Mindenen a természethez való közelség jele. E tapasztalatot Papp Gyuláné szakkörvezető is igazolja: — Nem az a legfőbb cé­lunk, hogy a gyermekeket utánzásra oktassuk. A művé-1 szét lényege, hogy az embere­ket közelebb hozza a termé­szethez, s ez különösen vonat­kozik a városi gyerekekre. A KÉZIMUNKASZAKKÖR tagjai, Kondoraly Zsuzsanna tanárnő pártfogoltjai, a »rajzo­sokkal« együtt ülnek a mere­ven bámuló kamerák előtt. Az ő alkotásaik — karádi és bu- 1 zsáki hímzések, fafaragások — szintén remek kiegészítői lesz­nek a műsornak. Vizuális meg­nyilvánulásai ugyanannak, amit az énekkarok, a fúvósok, a somogyi népi játékokat el­képesztő »ráérzéssel« előadó harmadikos-negyedikes apró­ságok a maguk eszközeivel ki­fejeznek: az Alkotó Gyermek gondolat- és érzésvilágának. Dr. Varga Károly műsorve­zető nem titkolt elégedettség­gel jár-kel a forgatás helyszí­nén. — Ez lesz sorozatunk tizen­kilencedik adása, de mindez megunhatatlan. Semmi sem pótolhatja a gyerekek öntu­datlan kedvességét és ügyessé­gét. A műsorok visszhangja? Egy kisvárosból az adás után 2800 levelet kaptunk. Nem túl­zás, ha azt mondom, az alko­tó, önmaga kifejezésére törek­vő gyermek társadalmi üggyé vált. Lengyel András Siótour segítségével végzik a munkát. A 32 épület közül a fogadóépületet és a kiskas- télyt már teljesen helyreállí­tották. A Pálóczi Horváth Adám .nevével fémjelzett együttes építkezését 1985-re szeretnék befejezni, s azután bemutatnak itt egy eredeti mezőgazdasági települést a XIX. századból. A mezőgaz­dasági, borászati, vadászati, lótenyészeti kiállítások, lóver­senypályák különös helyet te­remtenek majd a Balaton tá­ján, ide csalogatva a hazai a külföldi látogatókat. A műemlék épületek meg­mentésének nyitányakor el­határoztuk, hogy a történel­mi-építészeti korok időrendjét követjük. E szellemben vará­zsoltuk újjá Teleki és Szenyér XIII. századi templomát. Kö­zépkori oszlopfők, freskók, kőfaragások idézik a kor szel­lemét csakúgy, mint a so- mogyszili, az igali és az an- docsi helyreállításnál. Somogy ékszere a törökkoppányi gó­tikus templom, s bontakozik már a lábodi és a csurgói templom felújításakor a ro­mán és a gót építészet rej­tett kincstára is. A barokk emlékek közül Memyén, hátrányban, Nik­ién és Öreglakon régi szépsé­gében találhatók már az egy­ház épületei, Tabon és Bala­a tsz konyhája és étterme, az utóbbiban gyermeknevelő in­tézet működik. A niklai Ber­zsenyi-kúria helyreállítása is műemléki felügylettel ké­szült, s megkezdték a munkát a batéi kastélyban is, ahol a megyei levéltár jelenkori részlege kap helyet. Még az idén sor kerül a kisasszondi volt Sárközy-kastély tatarozá­sára; itt a tsz és a múzeum kapna otthont, Csokonai-em- lékszoba létesítésének szándé­kával. A műemléki albizottság kü­lön tervtárat alapított, ahol megtalálhatók a fölmérés dokumentumai, a fényképek és egy ötszáz diapozitívból ál­ló képanyag. Népi műemlékeinket is ál­lami támogatással tartjuk fenn ott, ahol a jó szándék, a megértés és a tisztelet ta­lálkozik. Vörs, Zamárdi, So- mogyszentpál, Istvándi, An- docs és Torvaj faluképében csillogó értéket jelentenek a védett emlékek. Az országosan is elismert tevékenység anyagi fedezeté­nek zömét a megyei tanács teremtette elő. de egyéb csa­tornákon is sikerült támoga­tást biztosítani. Ügy gondo­lom: a műemlék somogyi vi­lágában még lehet fokozni a lelkesedést. Szigetvári György a műemléki albizottság elnöke Több részes film Marxról Több részes filmet forgatnak szovjet—NDK koprodukcióban Marx Károly életéről és tevé­kenységéről. A film rendezője Lev Kulidzsanov, a Szovjet Filmművészek Szövetségének vezetője. A felvételeket a moszkvai Gorkij és az NDK- beli DEFA stúdióban készítik. Marx szerepét bolgár színész alakítja. »A tudományos szocializmus megalkotójáról készült film a stúdiónkban forgatott Híres emberek élete című sorozat egyik legfontosabb darabja lesz — közölte a rendező. A sorozat első hat részében Marx ifjúságával, a társadal­mi—politikai, forradalmi tevé­kenységének kezdetével kap­csolatos tényekről és esemé­nyekről számolunk be.« Somogyi Néplap

Next

/
Oldalképek
Tartalom