Somogyi Néplap, 1977. október (33. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-16 / 244. szám

Hogyan élnek a tanács nélkül? —- Semmit nem tevékeny­kedünk! — Ez volt az első mondata a kérdésre Kiss Ist­ván nyugdíjas kisiparosnak, a Hazafias Népfront öreglaki bizottsága elnökének. Igaz, amikor lakásából az utcáig kísért, már bizakodóbb han­got ütött meg, valahogy így: — Hiszen a tsz-szervezés is nehezen ment, most mégsem kívánja senki vissza a régi formát. Majd meglátjuk... Dacos ember, azt mondták, és igencsak kiállt a közös ta­nács ellen. Higgadtan sorolja az érveit: — Nézze : mi. eljutottunk egy szintié, valamivel maga­sabbra, mint a hasonló nagy­ságú községek. Sokat tettünk, amíg ilyen környezetet terem­tettünk magunknak. Igen, elsősorban a tanács. Mert ott szavaztuk meg a javasolt két­száz helyett a háromszáz fo­rintos községfejlesztési alapot. Tudtuk, magunknak teszünk jót. Meg is lehet nézni a köz­ségünket. Van járdánk, vi­zünk, ostornyeles világításunk, klúbkönyvtárunk, és mi rend­ben tartottuk a baráti-hegyi utakat is .De most azt mond­ják a népek: minek erőlköd­jünk? Mert támogatásra in­kább a többi társközség szo­rul. Akokat is föl kell hozni egy bizonyos szintre, legföl­jebb majd csak jó öt év múl­va léphet öreglak előbbre. Horváth Endre, az általános iskola igazgatója óvatosan fo­galmaz. — Nekünk nincs semmi ba­junk. Előzékenységet és segí­tőkészséget tapasztaltunk az új tanács részéről. Hogy az intézmény fejlesztésében ho­gyan kapunk segítséget Len­gyeltótiból? Majd meglátjuk. Én mindeneseire elmondtam az aggályaimat az ezt a témát tárgyaló pártvezetőségi ülésen — meg is kaptam érte az el­marasztalást, hogy tanult em­ber létemre nem értem meg az idők szavát —, hogy a politikai életben, meg a la­kosság hatósági ügyeinek in­téaéspbea törés következik be. példát mondjak: májjs elsején már a székhelyköz- ség’ben kellett felvonulni a lakosság képviseletében, au­gusztus 20-ra meg Marcaliba utazott nagygyűlésre a küldött­ségünk. De a lakosság túlnyo­mó többsége nem vesz részt ilyen jellegű politikai rendez­vényen. Kardos József, a közös ta­nács egyik elnökhelyettese, egyben a területi pártalap- szervezet titkára, hosszan ke­resgéli a megfelelő kifejezést. Végül kiböki: — Hiányzik a tanács. Mert mióta a politikai vezetés ki­vonult, bizony visszahúzódtak az emberek. — Mért? A tanács testüle­té, szakigazgatási szervei kép­viselték a politikai hatalmat a községben? És a pártszer­vezet? A KISZ? A hazafias népfrontbizottság? Nagy a ta­nácstagi csoport, mely a ko­rábbi létszámban7 képviseli a községet Tótiban? Visszakérdez: — ön járja a megyét, is­meri a falusi szervezetek, mozgalmak életét. Mondja meg tiszta szívéből: nem a tanács képes elsősorban tár­sadalmi munkát, falugyűlést szervezni, meg közünnepet rendezni? Jó, tudom, hogy a párt a politikai vezetőerő a községben is, de a végrehaj­tásban igen nagy szerepe volt a tanácsnak. Az apparátusnak meg a tagoknak, a testület­nek is. Skoff István kirendeltség­vezetőt a hajdani tanácsház ►►vb-titkár« feliratú ajtaja mö­gött találom meg. ö töltötte be ezt a tisztséget az egye­sülésig. Most négy íróasztala van. és mindig ahhoz ül, ame­lyikhez az ügy tartozik. — Járlatlevél, adófizetés, hatósági igazolás . .. Akad mindig valami — mondja né­mi nosztalgiával. A kérdésre fegyelmezetten válaszol : — Nincs különösebb prob­léma. Az emberek tudomásul vették, eszerint megy az élet, Mégis milyen hátrány­nyal járt a »-házasság« — az első félév tapasztalatai alap­ján — a lakosság részére? — Sokat kell bejárni Len­gyeltótiba. Ott intézik a ki­es bejelentkezést, és ez — fi­gyelemmel az állami gazdaság I dolgozóinak nagyarányú ván- ! dorlására — a lakosság te- [ kintélyes hányadát érinti. Az- I után itt vannak a szociális meg gyámügyek, melyeket ugyancsak bent intéznek. És mindehhez kedvezőtlen a buszközlekedés. A szervezés időszakában fölvetették a ta­nácsban ezt is. Benczes István, a nagyköz­ségi közös tanács elnöke jól ismeri ezeket a nehézségeket, de azért érthető figyelemmel hallgatja, hogyan vélekednek az első félévről az öreglaki vezetők. Azután válaszol a csokorba gyűjtött vélemények­re. — A legnagyobb gondot az okozta, hogy sem magam, sem az apparátus tagjai nem tudtunk olyan gyakran a társközségekben tartózkodni, mint amennyit szerettünk és amennyit kellett volna. Ma­gam ugyan részt vettem az öreglaki tanácstagi csoport ülésén, örömmel adtam beszá­molót a helyi pártalapszerve- zetnek, esetenként egyes szak- igazgatási szakelőadók is el­jutnak a helyszínre, mindez azonban kevés. Semmiképpen sem pótolja a korábbi rend­szeres tanácsi — elsősorban igazgatási és testületi munkát. Nem mentség, legföljebb ma­gyarázat, hogy temérdek új és a korábbinál nagyobb fel­adattal kell megbirkóznunk itt az irodákban, azonkívül a felettes hatóságokkal, partner­szervezetekkel tartott kapcso­lat is sokkal több időt vesz el. Tervünk — és ez is első­sorban a közlekedés javulásá­tól függ —, hogy kétheten­ként egész napos fogadást, il­letve helyszíni ügyintézést tart a szakapparátus, magam pe­dig ugyancsak megpróbálom betartani a fogadóórákat. Saj­nos, egyelőre alig rendelke­zem az időmmel. Mindeneset­re nem szeretném, ha öreg­lak elismerten szorgalmas és környezetére sokat adó lakos­sága ezután kevésbé törődne lakóhelyével; és elsikkadná­nak azok az energiák, me­lyek eddig a szép eredményt kimunkálták. Kár lenne szemet hunyni az egyesülés kedvezőtlen ta­pasztalatai fölött. Csak az új körülmények őszinte számba­vétele, a kialakult hangulat reális megítélése lehet ugyan­is a feltétele annak, hogy mennél rövidebb ideig tart­son a sokkos állapot. Az is igaz viszont, hogy elsősorban a helyi vezetőségnek kzll mi­előbb úrrá lennie a borúlá­táson, és megtalálnia az új helyzetnek megfelelő mozgal­mi, szervezési, kapcsolattar­tási formákat. Mindenekelőtt a ta_ nácstagi csoport és a hazafias népfrontbizottság munkáját kell felélénkíteni, tevékenysé­güket rendszeressé és tartal­massá tenni. Mert igaz — és ebben sem szabad illúziókat kelteni —; elsősorban a többi társközségben kell az alapel­látás feltételeit megteremteni, de az öreglakiak sem marad­hatnák el saját lehetőségeik­től! Az igényesség változatla­nul sajátja a lakosságnak, és kielégítéséért nem lesznek restek ezután sem munkál­kodni. A megszervezésben az irányításban azonban a veze­tő szerveknek nem csökkent, ellenkezőleg: nőtt a felelőssé­gük. Mint ahogy a nagyköz­ségi közös tanácsnak is szin­te erején felül kell rendsze­resebben kapcsolatot teremte­nie a társközséggel. Egyetlen vezető sem tévesztheti szem elől : semmilyen szervezeti változás nem okozhat törést vagy visszaesést egy-egy tele­pülés politikai életében. És ez különösen vonatkozik egy két­ezer lakosú községre. Paál László A nagyobb politikai és szakmai tudás hetének is ne­vezhetnénk a mostanit. Aki figyelemmel kísérte az ese­ményeket, bizonyára észre­vette, mennyi kapcsolódott e két területhez. Megkezdődtek például a műszaki könyvna­pok, azután a pályaválasztási hetek. Az utóbbi nagy segít­séget ad azoknak a családok­nak, amelyekben a gyermek­kel együtt választás előtt áll­nak. A kiállítás, az előadá­sok csak az útmutatást vál­lalják, ehhez járulnak majd az osztályfőnöki beszélgeté­sek, az üzemlátogatások. Csak így. közösen lehet közelebb jutni ahhoz az elképzeléshez, hogy a gyermekek képességei, elképzelései összhangban le­gyenek a társadalom igé­nyeivel és lehetőségeivel. A kitekintés mindig jobban megmutatja a saját eredmé­nyeinket. s természetesen a teendőinket is. Több olyan fó­rum volt a megyén kívül, amelyen somogyiak is részt vettek. Ilyen például az ide­genforgalmi újságírók buda- nesti kongresszusa. Ezen most az ifjúsági turizmus témáját vitatiák meg. Az egyik fran­cia küldött azt hangsúlyozta, hogy a turizmus a békét és a népek egymás közötti barát­ságát szolgálja. Ezt a Bala­ton somogyi partján már hosszú évek óta lemérhettük, mind a szakszervezeti üdülők­ben, mind az Express földvári táborában. A most megkez­dett nagy fejlesztés különösen hozzájárul, hogy még több nyugati fiatal ismerhesse meg hazánk tájait, népünk, ifjúsá­gunk életét. Tíz évvel ezelőtt egyébként megyénk. Siófok volt az Idegenforgalmi újság­írók kongresszusának szín­helye. A szomszéd megye székhe­lye, Szekszárd adott otthont a tegnap befejeződött kétnapos országos mezőgazdasági ván­dorgyűlésnek. Somogy mint mezőgazdasági megye. úgy képviseltette magát, hogy mi­nél többet hasznosithasson a tanácskozásból. Nem kisebb jelentőségű témát vitattak meg a szakemberek, mint azt, hogyan lehet közkinccsé tenni a mezőgazdaság, az élelmi­szeripar és az erdőgazdaság műszaki és tudományos ered­ményeit. Még három hét választ el bennünket az októberi forra­dalom 60. évfordulójától. Egy­re több rendezvény közép­pontjában áll a Szovjetunió életének megismertetése. Ki­emelkedik a Betűk szárnyán a Szovjetunió körül elneve­zésű vetélkedősorozat. A so­mogyi MSZBT-tagcsoportok nagy lelkesedéssel vettek részt tavaly óta a szellemi vetélke­dőn. Ezt az érdeklődést mu­tatta a megyei döntő is. Az iskolások jubileumi gyermek- rajz-ki állításán kívül a ma­gyar és a nemzetközi béke­mozgalom eredményeit, bemu­tató »búszmúzeum« útja 'érde­mel említést. Befejeződött a somogyi propagandisták fölkészítése az e héten kezdődő politikai oktatási évre. Az elméleti és a gyakorlati ismeretek nagy­ban hozzáiárui hatnak ahhoz, hogy a propaganda: a megye minden részében még közvet­lenebbül kapcsolódjon a párt politikai gyakorlatához, s tu­dományosan megalapozott vá­laszt adjon a ma kérdéseire. Ebben a tevékenységben a siker záloga a propagandista jó meggyőző munkája. A mu­níciót ehhez megkapták a Göcseji munkásőrök Gyakorlat a csácsi völgyben Piros rakéta röppen a ma­gasba. Közben az őrszem te­lefonon is jelzi, hogy a völ­gyet körülölelő, fákkal, bok­rokkal sűrűn benőtt hegyol­dalból »-gyanús« személyek lo­pakodnak az objektum irá­nyába. A védelmet ellátó munkásőrök tüzelőállásba he­lyezkednek, egy részük pedig két oldalról bekerítésre indul. Feldörögnek a fegyverek, rövidesen hangzik a felszólí­tás: »Adják meg magukat, fegyvereket eldobni !« A tá­madók — látva reménytelen helyzetüket — engedelmesen állnak fel. fegyvereik már a földön hevernek. Zöld rakéta jelzi: a diverziót megakadá­lyozták. E percben a völgy másik sarkából kisebb csoport erős tüzeléssel rohamozza meg az objektumot. A támadás nem éri váratlanul az őrséget: tűz- párbai alakul ki, megismét­lődik az előbbi bekerítési ma­nőver, s az újabb támadók is hasonló sorsa jutnak, mint társaik. Vége a csács-bokodi völgy­ben a harcgvakorlatnak. ahol a Zala megvei munkásőrök nqfnr=-7.erűen vizsgáztak . . . — A Göcsejben tevékeny­kedő munkásőröknek is azo­nos a feladatuk, mint az or­szágban másutt szolgálóknak : becsülettel védeni a népha­talmat és példát mutatni a termelésben — hangoztatta Tóth Lajos, a megyei pártbi­zottság titkára azon a kétna­pos sajtótájékoztatón és be­mutatón, melyen a részvevők megismerhették Zala munkás­őreinek tevékenységét. A me­gyei pártbizottság titkára hoz­zátette: »Azt tapasztaljuk, hogy munkásőreink becsü­lettel meg is felelnek ennek a feladatnak.« Erről beszélt Tóth Gyula megyei parancsnok is, aki is­mertette a testület munkáját, a kiképzési eredményeket, a munkásőröknek a termelés­ben való helytállását; kiemel­kedő sikerekkel készülnek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójára, eredményesen vesznek részt a csepeli munkások felhívása nyomén kibontakozott ver­senyben. Pacsa, Haladás Termelőszö­vetkezet. Az előképzés sikeres befe­jezése után ez év januárjá-' ban tették le az esküt, s kezd­ték meg szolgálatukat a szö­vetkezetben dolgozó munkás­őrök: állattenyésztők, trakto­rosok, gépkocsivezetők, vala­mennyien kommunisták, KTSZ-isták. Amikor Tóth An­tal, a pártbizottság titkára és Nagy Miklós elnök a szövet­kezet munkájáról, az eredmé­nyekről meg a tervekről szól, elismeréssel beszél a munkás­őrökről is: balatonszemesi tanfolyamon, illetve a szakszervezeti pro­pagandisták múlt heti fonyódi továbbképzésén. A héten a megyei KISZ- bizottság az Ifjú Gárda fel­adatait is megtárgyalta. Fi­gyelmet érdemel az az elkép­zelés, hogy a gárdisták gyak­rabban vesznek részt túrá­kon. sportrendezvényeken. Célul tűzték például. hogy minden fiatal részt vesz az Edzett ifjúságért tömegsport­mozgalomban. A szabad idő hasznos eltöltését szolgálja a tervezett gárdistaklubok meg­nyitása. Latiunkban sokat ír­tunk az Ifjú Gárda szemléi­ről. s e rendezvényeken sok a részvevő is. Ezután még színesebbek lesznek e találko­zók. s jobban felhasználják őket a tapasztalatok kicseré­lésére. Az »Egviitt a gárdá­ban« akc'ó iegvében rendsze­resen tnlá'koznnk a» ú+törő- gándisták is az Tfjú Gárda so­mogyi tagjaival. Éneklő fiatalok járták az jjtcákat a hé'en. »Leszere- lők« — mondták az. emberek megértőén. Most már úira megkezdik a munkát, s na­gyon fontos, hogy tapasztala­taikat az Ifjú Gárdában. a KISZ-ben is felhasználják. A katonaviselt fiúk beilleszkedé­se a munkahely és az egyén közös érdeke. Lajos Géza — A közös és a társadalmi munkában is példát mutat­nak. Jó az almatermésünk, kétszáz vagonnal exportá­lunk. S . hogy eddig 130 va­gonnal sikerült útnak indíta­ni, az az ö kezdeményezésük­nek az eredménye: vasárna­ponként kommunista műsza­kot tartanak, szedik az al­mát, s példájukat követik má­sok is, főként a szocialista brigádok. Más területen is helytállnak, segítenek a va­gyonvédelemben. a közbizton­ság megszilárdításában. Ép­pen a napokban fogtak el egy körözött bűnözőt. Gellénháza, az olajipar köz­pontja. Az olajiparban dolgozók ad­ják Zala megye munkásságá­nak többségét, s ők képezték és képezik mindenkor a munkásőrség utánpótlását. Olyan emberek, mint például a nagykanizsai Borbély Fe­renc esztergályos, aki alapító munkásőr, alapszervezeti tit­kár, megyei párt-vb-tag, sza- kaszparancsnok-helyettes és közben az esti egyetem sza­kosítóián tanul. ■— Önálló olajipari munkás- őregységünk húsz évvel ez­előtt alakult meg, s a napok­ban vette föl a tizenegy év­vel ezelőtt elhunyt Matécz Napról napra nehezebb kö­rülmények között kell végez­niük a mezőgazdaságban dol­gozóknak nagy őszi feladatai­kat. Október közepe van, igen sok munka van még vissza. Vannak gazdaságok, ame­lyekben — ha fellapozzák az előkészületek idején összeállí­tott kapánytervet — nyugodt szívvel elmondhatják: eddig rendjén megy minden. De nem ritka az sem, ahol megkéstek, elcsúsztak, mást mutat a határ és ismét mást a terv. Nem a terv a fontos — mondhatná bárki —, hanem az, hogy a legkedvezőbb időben, a lehető legjobb minőségben ke­rüljenek földbe az őszi kalá­szosok magvai, veszteségmen­tesen, biztonsággal jusson a tá- rolóhelyekre vagy a feldolgo­zóba a termés. Igaz is meg nem is ez a megállapítás. A cél elérésében nagy fontossága van a jó kampánytervnek, rossz úton jár tehát, aki igy kezdi: nem a terv a fontos ... A minap Babócsán hallottam azt a véleményt, hogy a kam­pányterv készítésének módja, minősége már jórészt megha­tározza az őszi munkák kime­netelét. Nem túlzó ez a meg­állapítás, és nem becsüli túl egy írásos program jelentősé­gét. A kampányterv elkészíté­sének megvannak az általános szabályai, mi mindent szüksé­ges figyelembe venni ahhoz, hogy valóban az őszi munkák Ferenc, megyénk nagy forra­dalmárának nevét. Száz szo­cialista brigádunkban minde­nütt megtalálhatók munkás­őreink, tizennégynek munkás­őr a vezetője. Sebest László munkásőr Bázakerettyén dol­gozik brigádjával: elnyerték a vállalat kiváló brigádja ki­tüntetést. Valamennyien csat­lakoztak a csepeli felhíváshoz, s terven felül 10 ezer tonna olaj kitermelését vállalták, meg azt, hogy tíz százalékkal csökkentik a költségeket — mondja Salamon Béla, a párt- bizottság titkára. Jártunk a megyei parancs­nokságon levő emlékszobában. »Örökösei vagyunk« címmel mutatja be az emlékszoba a magyar munkásmozgalom di­cső "múltját, a munkásőrség létrejöttét, mindennapi életét, tevékenységét. Azt, hogy foly­tatóik az 1919-es hagyomá­nyoknak. s hűek névadóik, köztük dr. Hamburger Jenő — Zala szülötte — s az ala­pítók példájához. A néphatalóm védelmében! Ez ösztönözte húsz évvel ezelőtt az alapítókat, s ez ösz­tönzi ma is a zalai munkás­őröket a szolgálatban és a termelésben való helytállásra. vezérfonala lehessen. Babócsán annak idején elővették a múlt őszi tervet, összevetették a té­nyekkel. így világossá vált, hogy mely munkaszakaszokban terveztek rosszul, mire kell több eszközt, erőt fordítani, hol volt túlzott a »biztonsági rátartás«. A tanulságok alapján intézkedtek. Még akkor, idejé­ben. Tartalékokkal és biztonság­gal láttak neki az őszi felada­toknak. A biztonságot a külö­nösen gondos felkészülés adta, tartaléknak tekintették azokat a szervezeti elgondolásokat és eszközöket, melyekkel akkor élnek, ha rendkívüli időjárás következik, ha különösen »szo­rult« helyzet alakul ki. Bizonyos, hogy ilyen felké­szüléssel könnyebben le lehet győzni a nehézségeket. A pél­dát azért idéztük, mert sajnos sokfelé a tervezettől eltérő a helyzet. Kevesebb területen van földben a búza magja, nincs annyi kukorica a mag­tárban, mint kellene. A terv felülvizsgálata, módo­sítása, további intézkedések megtétele alapvető és lényeges módszer ahhoz, hogy ezek a néhány helyen tapasztalható késések megszűnjenek, hogy jó minőségben, október végéig földbe kerüljön a jövő évi ke­nyér magja, a raktárakba az idei termés. V. M. Szalai László Kampányterv és biztonság

Next

/
Oldalképek
Tartalom