Somogyi Néplap, 1977. szeptember (33. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-10 / 213. szám

PARKETTAHEGYEK Rendelik, de nem viszik A parketta naponta téma a Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság csurgói üzemében. Meggyesi Ferenc, a termelési csoport vezetője így fogad: — Jobban örültem volna, ha parkettáért jön, főleg ha nem száz, hanem legalább 20—30 ezer négyzetmétert vásárolna. Az üzemben naponta ezer négyzetméter hornyos parket­tát gyártanak, és hetenként körülbelül ennyit adnak el. A hét hat napjából tehát öt na­pig raktárra termelnek. A rak­tár azonban kevés, a parket­ta pedig »kényes« áru: szá­raz levegőjű, szellős helyiség­ben tartható csak. Az itt gyár­tott áruval tele van már a raktár, felépítettek egy színt, s azt is telerakták, és parket­ta került a garázsba. Most kü­lönböző színeket, üres pajtákat keresnek, hogy tárolni tudják. A csurgói üzem terve 220 ezer négyzetméter volt. Ezt 180 ezerrel csökkentették: a par­ketta mégis sok. Drága vagy olcsó ? ' A kereslet csökkenése nem érte meglepetésként az üze­met. A múlt év vége felé már látni lehetett, hogy csökken a parkettapiac. Megrendelések azonban érkeztek. A Dél-du­nántúli Tüzép Vállalat a So­mogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság egyik legnagyobb megrendelője. A szerződésben lekötött áruból az év első há­romnegyedében azonban csak 23 ezer négyzetmétert vitt el Csurgóról. A negyedik negyed­évben pedig mindig keveseb­bet kért: ez érthető is, hiszen ilyenkor már csökken a ke­reslet a padlóburkoló iránt. Azt mondja a termelési cso­portvezető, hogy bejárták az Alföldet, de alig volt ered­ménye. Legföljebb egy-két va­gonnal tudtak »elrázni«. Mi az oka a kereslet hirtelen csök­kenésének? Okként említik, hogy sok a parketta. (A ha­gyományos mellett betört a piacra a panelparketta is!) Az elmúlt években több tsz és ktsz is megkezdte a gyártá­sát. Az igények viszont nem növekedtek, mert a lakások­ban tért hódít a padlószőnyeg. Pásztor Lászlónak,, a Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazda­ság kereskedelmi osztályveze­tőjének véleménye szerint ma már csak minden negyedik új lakásba kerül parketta. A töb­bit padlószőnyeg borítja, vagy egyszerűen műanyag szőnyeget terítenek rá. — A parketta iránti kereslet csökkenését jól mutatja — mondta az osztályvezető — az Építőipari Termelőeszköz-ke­reskedelmi Vállalat megrende­lése: jövőre fele annyi ha­gyományos parkettát kér, mint az idén. — Drága a parketta? — Látszólag drágább, való­jában nem az. Ha valaki par­kettával rakatja le a lakását — a minőségtől és a fajtától függően — 40—50 forinttal ke­rülne többe négyzetmétere, mintha padlószőnyeget vásárol. A padlószőnyeg viszont — szak­emberek véleménye szerint — körülbelül nyolc évig bírja. A mi parkettánk — a fafajtá­tól és a lakástól függően — 30—60 évig szolgálja a vevőt. Az élettartama tehát legke­vesebb négyszerese a padló­szőnyegének. így számolva ol­csóbb. A parkettavásárlók sorában első helyen említik a kisla­kásépítőket. ök a Tüzép-tele- peken szerzik be. A Tüzép vi­szont nem veszi át az üzem­től a megrendelt árut, hiszen a raktáraiban van bőven par­kettá. Igaz, egy része nem ma­gyar, hanem import. Gyártani kell Szakemberek mondják: a parketta iránt mindig is vál­tozó volt a kereslet. 1975-ben például szinte könyörögtek a vevők a csurgói üzemben ai parkettáért, egy évvel később kiegyenlítődött a kereslet és a kínálat. Az idén viszont gon­dot okoz az értékesítés. A Csurgón gyártott parketta kö­rülbelül hatezer kétszobás la­káshoz lenne elég. Egy bizo­nyos határig csökkenteni lehet a termelést, de leállítani nem. Az alapanyag ugyanis mellék- termékként keletkezik. Ennek egy részét most átmenetileg más cikkek gyártására hasz­nálják fel. A termékválaszté­kot viszont alapvetően befo­lyásolja két tényező. Az egyik az. hogy az üzemben levő gé­peken nem sok a variációs le­hetőség, a másik pedig az, hogy a munkások ehhez érte­nek. Mást gyártani, jelentős keresetcsökkenés nélkül, hosz- szú ideig nem tudnak. Ezzel legalább azonos súlvú gond az is, hogy a parkettafrízt (alap­anyagot) nem lehet korlátlan ideig tárolni. — Próbálkoztunk már az exporttal is — mondja a ter­melési csoportvezető —, saj­nos, nem megy. Az első és má­sodosztályú tölgyparkettából valamennyit még csak ki le­hetne vinni, de más fajtákból és alacsonyabb osztályba so­rolt termékből semmit. így adódott, hogy nemcsak a par­kettánk sok, hanem a fríz is. Az üzem optimális készlete 2600 négyzetméter. Nekünk pedig már 3600 négyzetméter van, nagy része akác és cser. Legutóbb a pécsi Univerzum Szakszövetkezet révén sikerült a jugoszláv—magyar kishatár- mentí forgalomban 700 négy­zetméter ládaelemet eladni. Azonban ez sem segft. Gon­doltunk arra is, hogy itt, Csurgón megkezdjük az áru­sítást: a Tüzép eddig ugyanis azt kérte, hogy mi ne adjunk el kis tételben. Sajnos, vala­mit kell tenni. Fejtő-rakodó gépek sorozatban Az Országos Bányagépgyártó Vállalat budapesti törzsgyárában készítik a bányászat egyik célgépét, a lejtő-rakodót. Az F6 IIK típusú munkagépből már a második ötdarabos szé­riát készítik, és a tervek szerint még az idén öt lejtő-rakodó gép készül majd el. ____ Cserép kályhás a konvektorok világában Nincsenek kis ügyek EGYIK PäRTTITKAR is­merősöm mondta a több órás beszélgetés végén, mintegy summázva az alapszervezet te­vékenységéről ismertetetteket: az üzem párton kívüli dolgo­zói olyan nagy érdeklődéssel kisérik a taggyűlések határo­zatait, hogy nemegyszer a csarnokban is megállítják, ér­deklődnek a terveikről, az el­képzeléseikről. Ha olyat el­intéznek, mint a szervezés megjavítása, a jobb anyagel­látás, rögtön híre fut közbe­lépésüknek. így azután azt az elvet vallják, hogy minden kis ügy fontos valakinek vagy valakiknek, nem lehet figyelmen kívül hagyni. A pártcsoportok révén minden kommunistát arra ösztönöznek, hogy jelezzék a belső és ter­mészetesen a gyárkapun kívüli gondokat is. Ez a magatartás egyre ál­talánosabb. A pártmunka módszereinek fejlődését mu­tatja, hogy tágul az alapszer­vezetek hatóköre. Ez azért fontos, mert a tömegekkel va­ló kapcsolatot is erősíti, te­kintélyt szerez és bizalmat éb­reszt mindenkiben, aki azt látja, hogy az alapszervezet kész minden gond orvoslásá­ra. A somogyszili taggyűlésen szóba került például, hogy nem lehet előre csomagolt tő­kehúst kapni. Ez természete­sen nemcsak a kommunisták­nak, hanem a község minden lakosának gondot okozott. Az igali áfész a jelzés nyomán rögtön intézkedett, újra ott voltak a húscsomagok a pul­ton. S a somogysziliek jó ér­zéssel mondogatták: ezt gyor­san elintézte a szövetkezet a kommunisták kérésére. A bogiári borkombinát párt­vezetősége egy rossz intézke­dést változtatott meg a mun- i kások sürgetésére. A vásárlási ’ jegyeket csak az állami gaz­daság központjában kaphat­ták meg, s ez bizony sok utá­najárást kívánt. Amikor elin­tézték, hogy újra a borkom­binátban szerezhessék be, a hangulaton érződött az elis­merés. Olyan is előfordul, hogy pa­naszok tömege kerül felszín­re egy jó rendezvény révén. A karádi pártbizottság sikeres fórumot tartott, s ezen a gaz­dasági, a kereskedelmi, a köz- művelődési és oktatási kérdé­sek sokaságára vártak választ, nem szólva a községfejlesztés gondjairól. Volt, amit azonnal elintéztek, másók határidejét későbbre halasztották. A ren­dezvény tekintélyét elsősorban az adja a községbeliek és a bejárók előtt, hogy a pártbi­zottság azóta is figyelemmel kíséri a későbbre ígért intéz­kedéseket, nehogy megfeled­kezzenek róla az illetékesek. A közélet iránti érdeklődést, a társadalomért végzett mun­ka vállalását is elősegítik ezek az akciók, hiszen jó pél­dát adnak a pártszervezetek a környezetüknek. A donneri pártszervezet rendszeresen sík­ra száll azért, hogy a megye- székhely e gyorsan fejlődő ré­szén a mai igényeknek meg­felelő könyvtár nyíljon, a mostani helyiség ugyanis na­gyon kicsi. A kommunisták­nak nagyon jó a kapcsolatuk a városrész üzemeivel és in­tézményeivel, s még abban is segítettek, hogy együttműkö­dés alakuljon ki a könyvtár és a Kefe- és Műanyagipari Vál­lalat között. Ez az erők egye­sítését és a heTyiséggond át­meneti megoldását is szolgálja. A politikai munka fontos részének tartják a nagyatádi körzeti alapszervezetek is, hogy felkarolják a párton kí­vüli idős embereket a város­ban. A most megnyílt szép, új klubjukban programot és összejöveteli alkalmat kínál­nak nekik. MINDEN ÜGY FONTOS — s ez kiváltképpen az embe­rek közötti hatással mérhető. Ezért érdemes állandóan tá­gítani a kört, még messzebbre irányítani a figyelmet. Lajos Géza Kiútkeresés Mindez azonban nem lehet megoldás. Azt, hogy mennyi a reális igény, nehéz megmon­dani. A forgalmazók — az idei, kedvezőtlen tapasztalatok alapján — jövőre kevesebbet rendelnek. Az Építőipari Ter­melőeszköz-kereskedelmi Vál­lalat majdnem a felét az idei­nek és a Tüzép is mérsékel­ni kívánja a megrendelést. — Ebből következik — mondja a kereskedelmi osz­tályvezető —, hogy még job­ban vissza kell állni a terme­léssel. Növelni kell viszont a gyalult parketta exportját, és — bár tárgyalunk a vevőikkel — ma még csak azt tudom mondani, hogy bízzunk abban: jövőre jobban megy, Dr. Kercza Imre Cserépkályhás és samott- kőműves a szakmája. A mű­helyben türelemre int: a gipszformákat sürgősen le kell venni a mintáról, mert beforrósodtak. Majdani vi­rágcserepek gipszöntvényeit emeli le a nagy, gyűszűfor- májú alapról. A fal mellett torony áll már belőlük. Kuruczi László a Kapos­vári Fazekas Háziipari Szö­vetkezet dolgozója. Baján ta­nulta a szakmát, de Kapos­váron jobb megélhetést re­mélve 1963-ban ide költözött. Még a feleségét is elcsalta a fonodából, legyen ő is agya­gos. Lemossa kezéről, karjáról a gipszet, s a fehér falú mű­hely sarkában a szerszámos­ládára telepszik. — Beszélgethetünk. A kályhásrészleg vezetője vol­tam, kijártam a helyszínekre a munkát fölvenni, tanulók voltak a kezem alatt, de ami a legszebb volt: mintáztam, formáztam, kiégettem a cse­répkályhák csempéit, azután fölépítettem belőlük a kály­hát. Mindezt múlt időben mond­ja. Betörtek a gázkonvekto­rok, terjed a központi fűtés. A szövetkezet föladta a küz­delmet, de a kályhásait nem eresztette szélnek. Az udvar félreeső zugában szépen fölrakott zöld csem­pék. Kézbe vesz közülük egyet: — Ez a hullámos — törli az ingébe. — De csinál­tunk lóhere mintásat, tökma­gosat, tulipánosat... Gondo­latai mindig vissza-visszaka- landoznak a kályhás múltra, bár így folytatja. — Megtaláltam a helyemet, mint ahogy a többiek is. Sőt az egyik tanulómból a leg­nagyobb részleg vezetője, a felügyelő bizottságunk elnöke lett. Szóval nem maradtunk kenyér és jövő nélkül. Kuruczi Lászlót először a raktárvezetéssel bízták meg. Ki nem állhatta; hiányzott neki a fizikai munka. A tmk állományába került, s ma is oda tartozik. Ha kellett, a szövetkezet átépítésekor falat húzott, meszelt, cipekedett, vasmunkát végzett. Mindenes­ként emlegetik. — Jöjjön, mutatok valamit magának — derül föl az arca, s a forró égetőkemencékhez megyünk. — Gorombáé ru-ke- mencék ezek. 225 ezer forint­ba került volna, ha megren­deljük. Mi 60 ezerből megcsi­náltuk. A szövetkezetnek van még két fatüzeléses égetőkemen- céje — mindkettőt Kuruczi építette, mint ahogy a többi nyolc, már új rendszerű, elektromos kemencét is. A ki­lencediket a napokban fejezte be. Ez jóval kisebb, 500 lite­res, a tanműhelyben áll. A mester szinte simogatja te­kintetével a monstrumokat. Valamennyi karbantartásá­ért, üzemképes állapotáért ő felel. — Amikor a kályhásrészle­get megszüntették, nem for­dult meg a fejében, hogy ön­állósítja magát? — Nehezen szakadtam vol­na el a közösségtől. Haszno­mat veszik, mert csupán fes­teni, korongozni nem tudok. Ahhoz nehéz a kezem. Az is marasztalt, hogy ha mondok valami újat, arra odafigyel­nek. A szövetkezet vezetősé­gébe is beválasztottak. A lakása tele van kerámiá­val. Legféltettebb kincsei a 32 darabos kályhacsempe- gyűjtemény darabjai. Saját termékeik közül is ott van a legszebb tizenkettő, emléknek. — Azon töröm a fejem — mondja —, hogy ha már a modern, emeletes blokkház­ban nem építhetek cserép- kályhát, a konvektort be­burkolom keráníiával. A dohányzóasztal, a folyó­irattartó roskadozik a kerá­miával foglalkozó szaklapok­tól; ez a harmincnyolc éves munkás mindennapjainak nélkülözhetetlen szellemi táp­láléka. A hazai kerámiaüze­meket, szövetkezeteket —egy kivételével — már végigta­nulmányozta. Amikor erről beszélgetünk, látom, egy kis­sé haragszik saját magára. — Időegyeztetés miatt nem tudtam bejutni a pécsi Zsol- nay-gyárba. Ezt akarom sür­gősen pótolni, azután szeret­nék eljutni Csehszlovákiába: körülnézni, mit csinálnak ők az agyagból. Kuruczi László nem bol­dogtalan ember, bár csóvál- gatja a fejét, amikor szóba kerül, hogy a nagyobbik fia, aki pályaválasztás előtt áll, »felkapott, lázas szakmáról«, az autószerelésről álmodozik. És ő miről álmodozik? Arról, hogv kuriózumként évente tiz-tizenöt habán cse­répkályhát megépíthetnek a szöveti izeiben. Gombos Jolán Százötven hektár meg a kis parcellák A városellátás színe és fonákja Hogyan veszi ki a részét Nagyatád lakosságának ellá­tásából a háromfai Május 1. Termelőszövetkezet? A té- esz városellátó tevékenysé­gét értékelte — Hantosi István téeszelnök beszámo­lója alapján — legutóbbi ülésén a Nagyatádi Városi Tanács. Nagyatádnak jóval kiseb­bek a zöldségellátási gondjai, mint általában a többi város­nak — írtuk nem sokkal utá­na. hogy megyénknek ez a települése városi rangra lé­pett. A megállapítást alátá­masztotta, hogy Nagyatádon sokan élnek olyan, nem me­zőgazdasági dolgozók, akik­nek helyben, a lakóházuk kö­rül vagy a környéken kert­jük van, ahonnan nemcsak saját szükségletre, hanem gyakran értékesítésre is fut­ja a különféle termel vények­ből. Ebből következik, hogy a helyi fogyasztási szövetkezet, a megyei Zöldért ki tudja elégíteni az igényeket. Akkor is szóltunk róla, saz említett tanácsülési beszámo­lóban ugyancsak szerepelt: milyen fontos szerepet tölt be a felsoroltak mellett is a Má­jus 1. Te melőszövetkezet. Nem adhat mindenből ele­gendőt, mert zöldség termelési »skáláját« főképp a tagság meglehetősen magas átlag- életkora — az ötven érv kö­rüliek vannak túlsúlyban — határozza meg, s lényegében ez szab határt a zöldségter­melő terület nagyságának is. A növénytermesztésen belül a búza, a kukorica, az olajos és takarmánynövények mel­lett találjuk a zöldségféléket, a többinél kisebb területtel, 150 hektárral. Amellett, hogy nő az àtlagœ életkor, szerep­hez jut egy másik, nem ke­vésbé fontos tényező is: mind­kevesebb a számításba vehe­tő munkaerő. Márpedig köz­tudomású, hogy a legnagyobb kézierőigényük a kertészeti növényeknek van. Ahoi gépe­síthetnek, ott kevesebb a gondjuk. Terven felüli bevételt ho­zott a zöldborsó, és kilátás van rá, hogy a szántóföldön termelt paprika is jó ered­ménnyel hálálja meg a költ­ségeket, a törődést. A termés több csatornán jut el a fo­gyasztóhoz, közvetve és köz­vetlenül jelentkezik a város- ellátásban. Kap belőle — szükség szerint — a kiske­reskedelem, és amikor elér­kezik az eltevések időszaka, nagy mennyiségű paprika ju.t a piacra (erre a célra négy- hektárnyi paprikát tartanak fenn a városnak). A primő­röknél érdekes tapasztalato­kat summázott a termelőszö­vetkezet elnöke : Nagyatád felvevőképessége úgyszólván jelentéktelen, éppen ezért ta­valy és az idén is az ilyen árunak majdnem 95 százalé­kát kivitték a városból a fel­vásárló szervek. Említettük, hogy 150 hektá­ron termel zöldségféléket a Május 1. Tsz. Ekkora terüle­ten természetesen nem lehet olyan választékos és mennyi­ségben is gazdag »konyha­kertet berendezni«, hogy az egy fejlődő város igényeit tel­jes egészében kielégítse. A Május 1. Tsz-nek nem is le­het ez a legfőbb termelési feladata, csupán az, hogy adottságaihoz képest, minden lehetőséget kihasználva segít­sen ebben a munkában. Ezért is született a tanácsülés vitája alapján — és a termelés-ellá­tási bizottság véleményére tá­maszkodva — olyan döntés, bogy a téesz és az áfász kö­zösen határozza meg a város­ellátással kapcsolatos tenniva­lókat, állapodjanak meg ab­ban, ki mit vállal a felada­tokból. A bizottság segíti a két szövetkezet közötti együtt­működést ezen a téren, ösz- szehangolja a munkát. így ta­lán annak a területnek is akad használója majd, melyet a téesz már korábban felaján­lott, s most ismét felkínált: a két Rinya-ág közötti részt fel­parcelláznák, és azoknak a rendelkezésére bocsátanak, akik szívesen kertészkednek. H. F.

Next

/
Oldalképek
Tartalom