Somogyi Néplap, 1977. szeptember (33. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-02 / 206. szám

'Tjisztdt S-zadzujdt&sAqJ 1975. július 5-én panaszt tettein a Kaposvári Városi Ta­nács V, B. ÉKV-osztályán, hogy a Németh István fasor 19 a szám alatti lakóházamnál a csatornavíz elvezetését a járda aszfaltozásakor eldugaszolták, ezért esőzéskor az épü­let vízben áll. Ekkor helyszíni szemlét tartott a városi ta­nács egyik dolgozója, és a helyreállítási munkát megren­delte a költségvetési üzemnél. Mivel intézkedés nem történt, személyesen jártam a költségi'etési üzemben, ahol közölték, hogy az átszervezés­kor valószínűleg eltűnt a tanács megrendelése. A munkát kérésemre telefonon, majd írásban ismét megrendelték. Többszpri sürgetésem után egy dolgozó helyszíni szemlét tartottés májusban azt ígérte, hogy másnap kijönnek elvé­gezni a helyreállítást. Azóta is sürgetem, de még mindig nem értek ide. Eső­zéskor áll a víz. befolyik a pincébe és a ház állagát ron­gálja. Ügy gondolom, hogy ennyi sürgetés után, két év el­teltével elvégezhették volna ezt a csekély javítást. Tisztelettel: óra, 'BalLa Sein donié Kaposvár, Németh I. fasor 19/a. Tisztelt Szerkesztőség! A Sallai utcai lakók nevében kérem az illetékeseket utcánk járhatóvá tételére. Esőzések alkalmával a földúton szinte lehetetlen közlekedni. Megkezdődik az új tanév, gyermekeink — ha esik — térdig sárosán érkeznek az is­kolába. Mi, a tetőn lakók azt is vállalnánk, hogy saját pénzért megvesszük a járda javításához szükséges anyagot, megcsinálnánk, csak valaki lenne, aki irányítaúá a munkát. Nagyon örülnénk annak, ha itt a tetőn, több utca ta­lálkozásánál egy élelmiszerboltot létesítenének, hogy ne kellene a távoli boltokban vásárolnunk. Kérjük az illetékeseket, vizsgálják meg, mennyire jo­gos a 40—50 család évek óta többször megismételt ké­rése. Tisztelettel: QOiiell Sandámé Kaposvár, Sallai u. 77. XXXIII. év-folyam, 206. szám. Péntek, 1977. szeptember 2. ,Eltűntek'’ a bizonylatok Harmincnégy nap — 175 ezer forint kár Fehér Károly budapesti la­kos élettársával, az ugyancsak budapesti Nagy Évával vállal­ta el tavaly nyáron a Pannó­nia Szálloda és Vendéglátó Vállalat Siófok-Szabadiíürdőn levő Pihenő éttermének a ve­zetését. A szabad kasszás étterem be­vételével Fehér úgy gazdálko­dott, mint a sajátjával. A pin­cérek nem állították ki az elő­írt kétpéldányos számlát, fő­nökük pedig nem adta postára a teljes bevételt. Egy részét maguknak tartották meg. illet­ve a szakácsok, konyhalányok jutalmazására, vendéglátásra használták fel. Fehér és élettársa ilyen mó­don 95 ezer forintot tett zseb­re. A leltár előtt önleltárt tartottak, s mintegy 80 ezer forint többletet találtak. Ezért 225 liter rumot, pálinkát, ko­nyakot, 5000 doboz cigarettát, több üveg pezsgőt. Martinit, Cinzanót és más árut kocsi­ba raktak és elvitték Fehér Kele utcai lakására. Onnan pedig — mivel féltek a lelep­lezéstől — a Kék Balaton kempingbe, ahol egy sátorban rejtették el. Az árut a rend­őrök megtalálták és visszaad­ták a vállalatnak. Nem sike­rült azonban megtalálni az étterem valamennyi elszámo­lási okmányát, azoknak nagy része »elveszett«. Így csupán azt állapíthatták meg, hogy Fehér Károly és Nagy Éva 34 nap alatt tette zsebre a 95 ezer forintot, s vitte el a ke­letkezett 80 ezer forint értékű árutöbbletet. Ám még ezenkí­vül is találtak a szakértők 100 ezer forint többletet! Először a Siófoki Járásbíró­ság ítélt ügyükben. Fehér Ká­rolyt jelentős kárt okozó sik­kasztás bűntette miatt 2 évi és 4 hónapi szabadságvesztés­re, 50 ezer forint vagyonel­kobzásra ítélte, s 3 évre eltil­totta a közügyektől. Nagy Évát 1 évi és 6 hónapi szabadság- vesztésre, 3 évi jogvesztésre és ugyancsak 50 ezer forint vagyonelkobzásra ítélte. Fellebbezés folytán a napok­ban döntött ügyükben a me­gyei bíróság dr. Rózsa Ferenc tanácsa. Fehér szabadságvesz­tését 4 évi szigorított börtön­re változtatta, s 5 évre tiltotta el a közügyektől, a vagyon­elkobzás összege változatlan maradt. Nagy Éva büntetését — figyelembe véve, hogy férj­hez ment és gyermeket vár — helyben hagyta, illetve a va­gyonelkobzás összegét 15 ezer forintra csökkentette. Elkészült a Fedőneve: Lu­kács című szovjet—magyar film, amely Zalka Máté éle­téről. harcairól és tragikus haláláról szól, s egyben a ke­resztmetszetét adja a fasizmus elleni nemzetközi ellenállás­nak. Az új alkotás eggyel sza­porítja azoknak a filmeknek a számát, melyek koprodukció­ban készültek, vagy szovjet és magyar színészek egyaránt játszottak bennük. Ilyen volt a Csillagosok, katonák, a Ka­paszkodj a fellegekbe, a Sze­relmi álmok stb. Mint arról már hírt adtunk, a Fedőneve: Lukács című filmben fontos szerepet kgnott Koltai Róbert, a Csiky Ger­gely Színház Jászai-díjas mű­vésze. Zalka Mátét Kozák András formálja meg, Mün- nich Ferenc alakját Bujtor István idézi fel. Szeretjei méa I a közös szovjet—magyar alko- I lábban Bessenyei Ferenc, Kéri I Gyula. Oleg Vavilov és Kika- ! biáze is. A' film szeptemberben kerül a közönség elé, s Kaposváron is láthatjuk. Képünk az utol­só forgatási napon készült: A stáb látható ra^a Mavosz Za- hariasz rendezővel, Köö Sán­dor társrendezővel és Kende János operatőrrel a felvevő­gép köze'ében. Tv-jegyzet Ha nem elég beszédesek az arcok Ha nem elég beszédesek az arcok, néha úgy tetszik, sokat beszél a száj. A csaknem kép­ernyő méretűre nagyult arcon ugyanis többet mond egy fin­tor. egy rándulás, mint egy monológ. Ez az érzés támadt bennem, amikor Prosper Mérimée egy- felvonásosának. Az oltári szentség hintájának tévévál­tozatát néztem, hallgattam. Ha hátat fordítok a képer­nyőnek, nem veszítek sokat, hiszen szavakkal mindent el­mondanak, akár egy rádiójá­tékban. A figurákat megfor­máló színészek arca — Vajda László és Löte Attila kivéte­lével — alig árul el valamit érzelmeikről. A kamera, s ez­által a képernyő viszont árul­kodik. s amit a színházban nem veszünk észre a távolság miatt — üres szemek, rezze- netlen arc —, azt itt képer­nyőre nagyítva megrökönyö­déssel tapasztaljuk. Mérimée 1830-ban írt vígjá­téka ebben a feldolgozásban — mely egyébként külsősé­gekben gazdag volt — nem tudott megnevettetni. még csak mosolyt fakasztani sem. Ennek valószínűleg az eddig elmondottak az okai. s a női főszereplő, a Camile Peri- chole-t alakító Piros Ildikó. Rá fokozottan érvényes, az, amiről beszéltem. Arca a ter­mészetes gödröcskeképződé- sen kívül szinte moccanatlan, a szeme sem beszél. Nincs meg benne a spanyol nő tem­peramentuma, s nem elég haj­lékony színészi alkat a ravasz­ság eljátszására sem. Emellett félszavakat lágyít el úgy, hogy szinte elmosódnak a ki­ejtéskor. Lőte Attila már az első pillanatban »hozta a figu­rát«: hízelgő beszéde és ellen­ségesen villanó szeme mindent elmondott Martínezről. Vajda László nyafka, élveteg és osto­ba alkirálya már megjelené­sében is beszédes volt. Szíve­sen sorolnám ide Paudits Bé­la licenciátusát is, ő viszont csak a külseiében hozott újat. modorában Paudits maradt. A produkciót Ádám Ottó rendez­te, Kézdy Lóránt hangulatte­remtő díszletében. L. L. Rézművesműhely Idegtépés Közlekedési balesetek Csokonyavisontán Szatamek István 79 éves helybeli nyug­díjas kerékpárjával kanyaro­dás közben összeütközött a motorkerékpárjával már elő­zésben levő Trixler János 20 éves, barcsi gáz- és vízveze­ték-szerelővel. Trixler a csuk­lóját törte. A felelősség, illet­ve a baleset 'körülményeinek tisztázására vizsgálat indult. Helman Jenő 36 éves sán- tosi gépkocsivezető Sántoson személygépkocsijával elütöt­te az úttesten figyelmetlenül keresztülhaladó Pető Ferenc 42 éves helybeli nyugdíjast. Pető a kórházba szállítás köz­ben belehalt sérüléseibe. A vizsgálat szerint Helman is figyelmetlenül vezetett, ezért Jogosítványát bevonták és büntetőeljárás indult ellene. Nagyvázsonyban. a néprajz! múzeumban látható Pintér Rudolf egykori rézműves eredeti formában helyreállított műhelye. A kis épületben kiállított szerszámok és munka­eszközök egy kiveszőben levő iparág érdekes emlékei. Lehet, hogy írásom indu­latosabbra sikerült, mint ahogy a téma indokolná. Mentségemül szolgáljon, hogy mondandóm rögzítése közben olyan zajhatások érnek, me­lyek lehetetlenné teszik a higgadt logalmazást. Persze azért a történetnek is van némi köze ahhoz, hogy »vas­tagon fog« a toliam. Az idegeket roncsoló zaj forrása ott leledzik szerkesz­tőségünktől alig néhány tíz- méternyire. az Április 4. utca elején. Három, egymás mellé helyezett vaslemezből áll. Ezek az ütést alatt húzódó gázvezeték aknáját fedik, saj­nos úgy. hogy minden ráhajtó gépkocsi alatt felvágódnak, és nagy csattanással zuhannak vissza. A környéken lakók már nem tudják megmondani, hányszor fordultak az illeté­kesekhez, a KÖGAZ-hoz, sőt más szervek és hatóságok se­gítségét is kérték. Az esti és az éjszakai órákban ugyanis különösen elviselhetetlen zajban élnek, így csak erős nyugtátokkal tudnak pihenni. Hosszas huzavonák után több­ször is kicserélték ugyan a le­mezeket, de a zaj változatlan maradt. Egészen a legutóbbi cseréig. A hét eleje óta ugyanis — miután elvonultak a munká­sok — a csattogás jóval erő­sebb, mint eddig bármikor volt. Megrettenti a járművek vezetőit, zavarja a környéken dolgozókat és a lakókat. Arról nem is beszélve, hogy ez a megoldás, a lapok nagy kilen­gése nem okoz-e kárt a veze­tékben. vagy fölvágódásuk nem idéz-e elő közúti balese­tet? Lehet, hogy ez a félel­münk alaptalan. A zaj azon­ban a város közepén letagad­hatatlan tény. És elviselhe­tetlen. Javasoljuk: tartózkod­janak legalább néhány órányit a közelében a megtervező! és a kivitelezői, a legfőbb fele­lős pedig fogalmazzon itt meg szép, kerek mondatokat a hi­bák kijavításáról, mondjuk reggel 8 és 9 óra között. Nem hiszem, hogy sikerül, annak ellenére, hogy a KÖGAZ-nak az ígérgetésben már van né­mi gyakorlata. Ügy látszik nagyobb, mint egy zajtalan aknafedő elhelyezésében. P. L. TARKA tOÜOK. Kíváncsiság Egy férfi ül a folyó­parton. Egyik kezében könyvet, a másikban bal­tát tart. — Uram, mit csinál itt a víz mellett? — kérdi egy kíváncsi járókelő. — Különleges módon horgászom. Könyvet tar­tok a víz felett, a kíván­csi halak odajönnek, hogy megnézzek a címét. Amint kidugják a fejüket a víz­ből, odavágok a baltával. — És sok akadt már horogra? — ün a tizenötödik! Egyetértés — Mit hallok, váltok? — Igen. Ez az első al­kalom, amikor egyetér­tünk a feleségemmel. Szelíd kritika — Hallottam, tegnap este énekelgetett, kedves szomszéd. — Óh, csak agyonütöt­tem az időt. — Azért nem kell ett volna ilyen rettenetes fegyvert használnia ! A boldogság vége — Én is. a feleségem is 30 éven át boldogok vol­tunk. — És akkor? ■ — Akkor megismerked­tünk, és összeházasodtunk. Egé'ponosz Egy egér panaszkodik barátjának : — Képzeld, már nem ízlik az ital. Fehér macs­kákat latok tőle Okoskodás — Elhatároztam, akkor megyek férjhez, ha 20 éves leszöK.. — És ha éppen akkor nem akad vőlegény? — Megmaradok 20 éves­nek. Katonáéknál Az őrmester magyaráz­za a gyalogosoknak, mi az a nehézségi erő : — Ha feldobtok egy követ a levegőbe, az visszaesik a földre, ez a nehézségi erő. — És ha a kő a ten­gerbe esik? — kérdi az egyik katona. — Ez' már nem a gyalo­gos dolga, - hanem a ten­gerészé ! Fejlődés — Hány éves a fiad? — Nemrég töltötte be a tizennyolcadikat. — Szép kor, ilyenkor kezdenek járni a lányok­kal, igaz? — Az tavaly volt. — És az idén ? — Az idén inkább be­zárkózik velük a szobába. Semst&i Népfap Az MSZMP Somogy megyei Bizottságának lapja. Főszerkesztő : JÁVORI BÉL.A. Fjoszerkcsztő-li.: Paál László Szerkesztőség: Kaposvár, Latinéi Sándor u. 2. Postacím: 7401. Telefon: 11-510, 11-511, 11-512. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat. Kaposvár, Latinca Sándoi utca 2. Postacím : 7401 Kaposvári postafiók 31. Telefon: 11-516. Felelős kiadó: Dómján Sándor. Beküldött kéziratot nem firzünlC meg cs nem küldünk vissza: Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahiva­taloknál cs posláskézbesílőknél. Előfizetési díj egy hónapra 20 Ft* Index: 25.967. ISSN 0133—0008. Készült a Somogy megyei Nyom­daipari vállalat kaposvári tizemé­ben. Kaposvár. Május l*. u. Ilii* Felelős vezető: Farkas Béla igazgató. Film Zalka Mátéról

Next

/
Oldalképek
Tartalom