Somogyi Néplap, 1977. szeptember (33. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-09 / 212. szám
Ellentmondásokról egy bemutató kapcsán A 3000 liter körüli* tejtermelési átlag már önmagában is bizonyítja, nem volt véletlen, hogy a héten Ráksiba hívták a megye szakembereit takarmányozási bemutatóra. Nem jött el persze mindenki. A gyöngébb eredményeket elért gazdaságok szakemberei közül csak alig láttunk néhányat. Az otthoni takarmánybetakarítás irányítása nyilván minden percüket kitöltötte... Nem volt viszont az elmúlt években a megyében egyetlen olyan — a korszerű szarvasmarha-tenyésztés kérdéseivel foglalkozó — tapasztalatcsere vagy bemutató sem, amelyiken ne lett volna ott például a somogyszili vagy a ’kiigyalá- ni tsz szakembercsoportja. Ja, nekik könnyű időt szakítani a tapasztalásra; náluk amúgy is jól megy Többször is kedvem támadt hasonló csipkelődésre, miközben a jelenlevők bemutatót kommentáló, őszinte megjegyzéseit hallgattam. A silókukoricatáblát járva többen is megjegyezték: ha ilyen szép — 70 mázsát ígérő — kukoricájuk lenne, eszük ágában sem volna azt az állatok etetésére felhasználni. »Tiszta ráfizetés ezt a príma kukoricát a tehenek elé tenni. Állattenyésztési ágazatunk amúgy is veszteséggel zárja majd az évet...« Az állattenyésztési felügyelőség egyik szakembere ehhez csak annyit fűzött: Ilyen szemlélettel akár fel is hagyhatnánk a tejtermeléssel Magyarországon. »-Sajnos-« ez a dolgok rendje: előbb jó minőségű takarmányt kell — nagyobb ráfordítással és több munkával — előállítani, és azután nyereségessé válik a szarvasmarha-tenyésztés. Vajon mire várnak azok a tsz-ek, amelyek pénztelenségükkel magyarázzák, hogy csapnivaló a takarmányterme- lés? Talán arra, hogy valaki megelőlegezi az állattenyésztés tíz évvel később remélhető nyereségét? . Nemes Tibor megyei felügyelő vitaindítójából kitűnt: még mindig sok helyen »ügyeskednek« a silókukoricá-, val. A legszebb táblákat »elcserélik-« a legsilányabb, gyo- mos árukukorica-táblákkal. »A marhának jó lesz az ...« Kétségtelen, hogy így többlet árbevételre tesznek szert, csakhogy ez a nyereség szinte lehetetlenné teszi az előrelépést az állattenyésztésben. Szerencsére voltak — az utóbbi kéthárom év takarmányozással kapcsolatos statisztikáiból ítélve egyre több az ilyen szakirányító —, akik az ellenkező véleményt képviselték. Egyikük kiszámolta, hogy a ráksiak szójás silókukoricájának minden hektárja 1000 literrel javítja a tejtermelést. Pedig — a munkák elcsúszása miatt — csak 60 kilónyi egy hektár fehérjetöbblete a hagyományos silókukorica fehérjeértékéhez képest. Többen hüledeztek, mikor a ráksi tsz ''főágrónómű'sa' elmondta, hogy takarmánytermő területeikre 545 kilónyi hatóanyagot juttattak ki hek- táronkén. »Ekkora ráfordítás mellett az ember eldöntheti, hogy nyereségesen akar-e gazdálkodni, vagy az állattenyésztését kívánja javítani.« Sebők József szerint nem létezhet ilyen ellentmondás. Nekik ugyanis — és ezt az eredmények is mutatják — megéri. Igaz, választási lehetőségük nincs: a ráksi tsz kis területe kikényszeríti a földek tökéletes kihasználását. Ha kisebb területen termelik meg az állatoknak szükséges takarmányt, több földjük marad az árutermelésre. Ez azonban áll a földekkel »nagyvonalúan« gazdálkodó tsz-ekre is, ahol a »dupla területen fele termésátlag« szabályt vélik kifizetődőbbnek. A megye takarmánytermő területe csökkent, a hozamok emelkedtek. Már elvétve sem fordul elő, hogy egy tsz-ben az állatoknak ne jutna elég takarmány. A meny- nyiség tehát már megvan, nem úgy a minőség. A mező- gazdasági főiskola laboratóriumának minőségvizsgálatra megküldött takarmányminták kétharmada gyenge vagy közepes minőségű volt. Ez különösen elgondolkodtató az idén, amikor több gazdaságban kiemelkedően jó a takarmánytermés. Több szakkérdésben is élénk vita alakult ki, és bizony egyszer sem fordult elő, hogy valaki feladta volna álláspontját. De hát nem is ez volt a legfontosabb. A ráksi tsz silózási bemutatója újra a takarmányozás kérdéseire irányította a figyelmet. Bíró Ferenc Kardzsali levél az évfordulón Testvéri kapcsolatok A magyar és a bolgár nép között évszázadok óta őszinte, megbonthatatlan barátság áll fenn. Ezt a két nép fiai a nemzeti függetlenségért vívott harcokban vérükkel pecsételték meg. A magyar és a bolgár hősök gyakran küzdöttek együtt az elnyomó hatalmak ellen. 970-ben például közösen vették fel a harcot az orosz Szvetoszláv herceggel Agradiopolnál (a mai Lü- le-Burgasz). Szamuil király unokája pedig, a Magyarországon nevelkedett Péter Del- ján, 1040-ben a magyarok segítségével szervezett felkelést Bizánc ellen. 1127 és 1132 között e világhatalom ellen vezetett magyar hadjáratok kedvező hatással voltak a bizánci elnyomás alatt sínylődő bolgárokra. Évszázadokkal később. Hunyadi János balkáni hadjárata alkalmával sok bolgár önkéntes kapcsolódott be a török elleni harcba. A bolgár nép nagy szeretettel fogadta Kossuth Lajost és nemzeti hadseregének maradványát, amikor a világosi fegyverletétel után menekülni kényszerült. Kossuth seregében fontos szerepet játszotta bolgár Stefán Dunyov ezredes. Sumen városban Kossuth Lajos hajdani tartózkodási helyét múzeumnak nyilvánították, melyet évente több ezer bolgár, magyar és más nemzetiségű turista keres föl. Az 1919-es magyar Tanács- köztársaság védelmében több bolgár hazafi is részt vett a forradalmár Gramorovszki vezetésével. A két nép kulturális kapcsolataira jellemző, hogy a múlt század első felében a bolgár könyveket Magyarországon nyomtatták. 1870-ig több mint félszáz kiadvány jelent itt meg. Különösen nagy jelentősége volt Paiszij Hilendarszki: Szlavjanobolgarszka Isztoria című könyvének, melyet a magyar Egyetemi Nyomdában 1844- ben készítettek. A II. világháborúban a fiatal bolgár hadsereg együtt harcolt a 3. Ukrán Front katonáival Magyarország felszabadításáért. Baranyában, Somogybán és Zalában több mint 200 falu és néhány város felszabadításában játszott fontos szerepet a bolgár hadsereg. Dél-Magyarországon sok bolgár és szovjet sírral találkozunk, azoknak a katonáknak az emlékével, akik Erősödő kapcsolatok Konzervgyáriak a téeszben A Nagyatádi Konzervgyár egyik; legjelentősebb nyersanyagtermelő partnere a komiósdi termelőszövetkezet. Együttműködésük nemcsak abban áll, hogy a komlósdiak számottevő mennyiségű és jó minőségű konzervgyári alapanyagot szállítanak a gazdaságból Nagyatádra, hanem egyéb területekre is kiterjed. Amikor például a termelőszövetkezetben még nem akadt sok munka a földeken, a konzervgyár módot adott rá, hogy jó néhány téesztag a befőttes üvegeket gumizza, így jussán keresethez. Kifizetődött ez a foglalatosság a komlósdiaknak meg a szövetkezet drávaszen- tesi és péterhidai tagjainak, ugyanakkor jól jött a gyárnak is, hiszen a konzervgyári Kampány idején alig akad munkaerő ennek elvégzésére. A kapcsolat tehát nem újkeletű a gyár és a téesz között. Ennek erősítésére és mélyítésére született meg a döntés, jó lenne többször találkozni, egymás munkahelyére látogatni, kicserélni a tapasztalatokat az élet- és munkakörülményekről. Az elhatározást tett^ követte, és augusztus 18-án húsztagú szövetkezeti csoport érkezett a komiósdi téeszből a Nagyatádi Konzervgyár megtekintésére. Ismertetést hallottak a termelési feladatokról, a feldolgozás technológiájáról, majd a gyakorlatban nézték meg, hogyan készül a konzerv. Azt is láthatták a szövetkezetiek, mi lesz az általuk■ termelt alapanyagokból. Ezeo a héten, szerdán a gyár huszonöt dolgozója ült buszra műszakváltás után, s indult Komlósdra. A cél hasonló volt, mint a komlósdiak látogatásakor: körülnézni a partnereknél. A viszontlatoga- tás során megismerkedhettek azzal a területtel, ahonnan a nyersanyag a gyárba érkezik. A találkozók hozzásegítették a részvevőket ahhoz is, hogy helyesen értékeljék és még jobban becsüljék egymás munkáját. életüket áldozták a magyar nép felszabadításáért. A II. világháború jelentősen hozzájárult a Kardzsali és Somogy közötti testvéri kapcsolatok kialakításához. 1945 januárjában Somogybán az 1. bolgár hadsereg 10. gyalogezrede harcolt a németek ellen. Ennek az alakulatnak a legnagyobb része Kardzsali megyéből származott. A Rinya mentén, Nagyatádhoz közel harcoltak: Görgeteg volt az első lakott hely, ahol a katonák és a lakosság között kapcsolat alakult ki. Ugyancsak baráti érzéssel emlékeznek a lakók a felszabadító bolgár harcosokra Rinyaszentkirá- lyon, Lábodon, Rinyaújlakon, Bakházán, Rinyabesenyőn. A német ellentámadás során kialakult kegyetlen harc 1945 tavaszán számos áldozatot követelt a bolgár katonák közül is. Az itt elesettek a lábodi temetőben, közös sírban nyugszanak, melyet a lakosság nagy szeretettel gondoz. Hasonló harcokat vívtak a 44. tudzsai gyalogezred katonái is. A márciusi nagy támadás során a bolgárok átlépték a Rinya patakot, és súlyos harcok árán felszabadították Csurgót és Somogy- csicsót. Az utóbbi község határában a harcokban elesett hősök tiszteletére emlékművet emeltek. A felszabadító harcok idején a bolgár tisztek, katonák, illetve a lakosság között őszinte baráti kapcsolatok alakultak ki. Ezekre a mi katonáink igen jó érzéssel emlékeznek vissza. Elmondják, hogy a magyarok szívesen és őszintén segítették őket, úgy bántak velük, mint saját fiaikkal. A szívélyes, jó hangulatból több házasság is született. Így Kardzsaliban is él magyar asszony bolgár férjével, három gyermekével; családjával együtt gyakran látogat Magyarországra. A két nép közötti barátság Bolgár barátainkat koszontjuk »Tavasz az őszben« — Bulgáriában gyakran említik így 1944. szeptember 9-ét. Ezen a harminchárom év előtti őszi napon teljesedett be az évszázadokon át idegen hódítóktól gyötört, reakciós földesúri-burzsoá klikkek által kizsákmányolt bolgár nép álma. Ezen a napon söpörte el a népi felkelés az országot a katasztrófába vezető fasiszta rezsimet, amelynek sorsa a felszabadító szovjet hadsereg előrenyomulásával ekkor már végleg megpecsételődött. A győzelem nem volt olcsó: a hároméves partizánháborúban harmincezer hazafi áldozta életét, és sok-sok szovjet katona esett el Bulgária szabadságáért. Az áldozatkész, nehézségeket nem ismerő, szorgos munka történelmileg rövid idő alatt, alig több mint három évtized alatt virágzó, erős szocialista államot teremtett a Duna és a Feketetenger »szögletében«. A dinamikusan fejlődő gazdaságban ma már 'az ipar a nemzeti jövedelem fő forrása. Az egykori nagybirtokok és elmaradott kisgazdaságok helyét modern mezőgazdasági nagyüzemek foglalták el. A bolgár párt és állam nagy erőfeszítéseket tett és tesz a lakosság szociális vizonyai- nak, kulturális színvonalának emeléséért, a lakáskérdés végleges megoldásáért. A hetvenes évek közepén Bulgária már újabb korszakába lépett:' megkezdődött a fejlett szocialista társadalom építésének szakasza. Bolgár barátaink az eddigieknél is jobban, szorosabban működnek együtt a szocialista országok testvéri közösségével. Mint a Varsói Szerződés és a KGST megbecsült tagja, a Bolgár Népköztársaság gyümölcsöző politikai, gazdasági, kulturális és más kapcsolatokat épített ki a Szovjetunióval és a többi baráti állammal, köztük hazánkkal. . . A szocialista Bulgária dolgozói jogosan büszkék a megtett, évszázadok mulasztásait pótló útra. Jól tudják, az új feladatokat, a még nagyobb. . eredményeket csak. céltudatos, lelkes munkával végezhetik, érhetik el. Nemzeti ünnepükön ehhez kívánunk további sikereket bolgár barátainknak. alapján testvérmegyei kapcsolat jött létre Somogy és Kardzsali között. A két terület már küldöttséget is cserélt; tapasztalatokat szerezték egymás munkájáról, terveket, programokat alakítottak ki a kapcsolat elmélyítésére. Legnagyobb nemzeti ünnepünkön örömmel számolhatunk be. hogy Kardzsali megyében a XI. kongresszus szellemében teljesítik a terveket. A megye egyébként Bulgária legjobb dohánytermelő területe, de könnyű- és textiliparáról is nevezetes. Júniusban, somogyi tartózkodásunk során megállapodtunk a két megye közötti együttműködésről. Szilárdan hisszük, hogy ezek alapján, tovább mélyülnek és erősödnek testvéri kapcsolataink , Ma, Bulgária felszabadulása évfordulójának alkalmával szeretettel gondolunk a magyar népre, testvérmegyénk-e ' és lakosságára. Georgi Petrov, a kardzsali megyei pártbizattsa* első titkára Ismétlést szeretnének Szakmunkástanulók építőtáborban — Idáig ért a munkásgatya — lendíti karját 'a melléig a harmadéves kőműves tanuló. — Rengeteget nevettünk egymáson, azután csereberéltünk. Marasztaló volt már az első vacsora is — mindennel kedvünket keresték a barcikaiak. így emlékeznek az 512. Szakmunkásképző Intézet diákjai az első olyan építőtáborra, amelyet szakmunkástanulók részére szerveztek Kazincbarcikán, a PVC III. üzem építkezésén. — Megilletődtünk, amikor a nyári szakmai gyakorlatunk egy részét építőtáborban tölthettük. Eddig csak egyetemisták, középiskolások mehettek. Magunk^ között zsörtölődtünk Munkában az Elektron brigád A Budapesti Finommechanikai Vállalat kaposvári gyárában dolgozik a háromszoros aranykoszorús Elektron szocialista brigád. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának tiszteletére felajánlották, hogy az elkészült elektromos berendezéseket határidő előtt átvizsgálják, hogy az exportgépek kifogástalan működésükkel tovább öregbítsék a magyar műszeripar hírnevét. is: miért hagynak ki bennünket? Somogyból három csoportban 250 fiatal mehetett az építőtáborba. Az első turnusban a 22 csurgói vasas még csak segédmunkát kapott, de a második csoportban részt vevő 20 csőszerelő (az 503-as intézet tanulói) már szakmájához illő munkát végezhetett. A munka értékelésekor tizenhét iskola között a negyedik helyezést érték el. Akikkel a napokban beszélgettem, az utolsó csoport tagjai voltak: Várnai Csaba, Biz- vurm József, Rubos József, Németh Attila, Kovács Attila és Ruzsics József. Az utóbbi kivételével kőművesek, és olyan munkán gyakorolhatták mesterségüket, amilyenre mostanában. Somogybán nem lett volna lehetőségük. — Az SZMT-székház és a Somogy Áruház megépítése óta klinker-burkolás nem fordult elő. A barcikaiak is jól jártak, mert elkészítettük a műszerház külső burkolását; mi pedig szakmánk különlegességét tanulhattuk. Egyedül Ruzsics József csalódott egy kissé, mert a festődnek nem tudtak »izgalmas« feladatot adni. — Egy igen hosszú, vastag csövet kellett előbb rozsdamaróval, majd a fekete Kate- poxszal bemázolni. Csupa feketék voltunk mi is, még a ruhán is átütött. Persze azért igyekeztünk ezt is lelkiismeretesen elvégezni, csak hát irigyeltük a többieket. Mi, festők inkább a szabad idős programoknak, az aggteleki kirándulásnak, Antal Imre műsorának és a mánekenöltöz- tetésnek örültünk igazán. Meg a barátságoknak, melyeket a kedves palócos. á-zással beszélő helybeliekkel kötöttünk. Meghökkentette a tanulókat a PVC-gyár mérete: egy városnéző kis busz két órán keresztül utaztatta őket, de ahhoz. hogy a vállalat minden zegét-zugát megismerjék, hetek kellettek volna. — Azért is érdemes volt elmennünk, mert ilyet eddig még nem láthattunk. És persze, hogy magunknak is, másoknak is megmutathattuk : tudunk dolgozni. Nem is akárhogyan. Augusztus közepén 18 iskolából 31 brigád dolgozott az építőtáborban. Ezek között hat somogyi volt, és ezek fele kiváló címet kapott. Kitett magáért a 15 nagyatádi, a 20 siófoki és a 8 tabi tanuló. Várnai Csaba pedig teljes jogú táborvezetőségi tag, volt, s a szakmai munkája mellett ezt a feladatát is olyan jól ellátta, hogy jutalomból a téli szünetben Csehszlovákiában üdülhet. — Fele-fele arányban . dolgoztunk a szakmunkásokkal — mondja egyikük —, s előfordult, hogy megbökött a mellém beosztott szaki: »hágy- jád mán, gyerek«. Nem tudom megmagyarázni, de hajtott a banda. Az építésvezető sutyi- ban meg is jegyezte a szakoktatónknak, hogy jobbak vagyunk, mint az ő emberei... Reggel héttől ebédig, 13 óráig dolgoztak a fiuk, a délutánt főleg sportolással töltötték. — Mindent elhoztunk, csak kézilabdában az első helyezést nem — dicsekszenek. — Fociban olyan egyesületet hoztunk össze, hogy jövőre á Rákóczi edzőpartnerei lehetünk. Egy tabi srác pedig, Abrudán Rudolf, mindenkit megvert sakkban. Arra a legbüszkébbek, hogv a záróünnepségen ismertették a munkaeredményeket és ők 18 iskola között, a gyón 100. számú szakmunkásképző mögött, másodikok lettek. Ezzél a mondatta] köszöntek el: — Nagyon szeretnénk, ha jövőre is szerveznének építőtábort a szakmunkástanulók részére. Horváth Irma, a Somogy megvei KISZ-bizottság munkatársa : — Sikeres volt a szakmunkástanulóknak szervezett első építőtábor. A somogvi fiatalokkal különösén elégedettek voltak. A tervek szerint jövőre Pakson ismét lesz hasonló tábor. G. J.
