Somogyi Néplap, 1977. szeptember (33. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-07 / 210. szám

Két jó termés között I Hetenként két és fél fok Szüret előtt Zamárdiban Az utolsó ellenőrzés a hatalmas présgépen. »•Azelőtt sem voltunk lus­tábbak, sem pedig butábbak, mégis az idén a ke nyer búzá­ból a korábbiaknál .10 mázsá­val jobb termést takarítot­tunk be« — mondta Cseh Zoltán, a nágoesi tsz főagro- nómusa. Szavait a múlt mentségéül szánta, mégis né­mi önkritikát is kiéreztem belőle. Ez a mondat egyben ugyanis azt jelenti: »az idén sem vagyunk szorgalmasab­bak, sem okosabbak, mégis jó termést takarítottunk be.« Akárhogy van is, az idén nemcsak a termés jó, hanem a munkák :s olajozottabban haladnak a nágoesi határban. Ez utóbbi fő oka, hogy a múlt évben — a KSZE rendszer keretében — sokat javult a gazdaság gép- és eszközellá­tása. Három öreg SZK 4-esü- ket selejtezték ki, s helyettük az idei aratásnál már egy JD és két E 512-es kombájn dol­gozott. 33 vagomcs teljesítményük »túlságosan jó« volt, ennek ugyanis naponta csak a felét tudták elszállítani. A tabiga­(Tudósítónktól.) Szeptember első vasárnapja, csodálatos ősz eleji idő. Ilyen­kor hangzik el gyakran az a panasz, hogy a szállíttatok nem használják ki a jó időt, nem rakják ki a vagonokat, vagy nem rakják meg áruval az üreseket. Ez alkalommal az ellenkező­jét lehetett tapasztalni a be- légi vasútállomáson. A Somo­gyi Erdő- és Fafeldolgozó Vállalat segesdi erdészete ra­kodott Nyolc vagont kértek vasárnapra, mely reggel 6 órá­ra ott is volt Szabó József rakodásvezető és Török József brigádvezető — csaknem húsz éve dolgozik az erdészetnél — irányításával kezdett munká­hoz az erdészet szocialista rákodóbrigádja. Azután meg­érkezett a honvédségi brigád is, amelyet segítségül kértek, hogy mielőbb besorolhassák a papírfával megrakott, exportra menő vagonokat az érkező szerelvénybe. Mivel ez a munka nem tar­tozik a könnyűek közé, elővi­gyázatosságot kíván, ott volt az erdészet szakszervezeti bi­zottságának munkavédelmi felügyelője is, hogy biztosítsa a munkavédelmi és óvó rend­szabályok betartását Nagy teljesítményű villanymotorok bányászoknak A KS—3M típusú szovjet szénkombájn jellemző példája a különböző iparágak jó együttműködésének. A szénbá­nyászati berendezések korsze­rűsége ugyanis az elektromos alkatrészek fejlettségétől függ. A nagyobb hatékonyság eléré­sére a fejtéseken alkalmazott 380 voltról áttérnek az 1140 voltos feszültségre. Ezáltal — azonos méretek mellett — a villanymotor teljesítménye 30 —40 százalékkal megnövek­szik. Az 1140 voltos feszültség­re való áttérés mintegy 90 millió tonna többletszenet je­lent évente. Hasonló megoldásra példa az EKV villanymotorok szé­riája. Ezek vízhűtéses köpeny­nyel és monolit típusú hő­reakciós szigeteléssel készül­nek. Az üvegszálbetétes szige­telés víz- és olajállóságot, kü­lönlegesen magas mechanikus és elektromos hűtőrést bizto­sít. Alkalmazása 1,6-szeresére növelte a villanymotorok meg­bízhatóságát, 11 százalékkal emelte a . teljesítményüket és 25—30 százalékkal csökkentet­te a túlmelegedési. bonaátvevőtelep éjszaka nem vette át a termést: nemegy­szer 80 vagonnyi búza állt a szabad ég alatt. A szerencsé­nek is volt tehát szerepe ab­ban, hogy az egész termés biztonságba került. Az aratást követő más években gondot okozó tarló­hántást most a két nagy JD traktor szinte játszva meg­csinálta. Elkészültek a vető­szántások is* a hét végén pe­dig már megkezdődött a rep­cevetés. .A silókukorica beta­karítását 3—4 napon belül befejezik. Az eddigi termés­átlag 300 mázsa. Szeptember 15-én kezdik az ötven mázsán felüli ter­mést ígérő kukorica betaka­rítását. Napi 15—20 vagon szem beszállításával számol­nak, így október végéig vé­geznek a munkával. A táro­lási gondokat orvosolja a 150 vagonos dunaújvárosi szín, amelynek építését csak a na­pokban kezdték meg. Már az idei kukoricát ebben kívánják elhelyezni. A rakodás alatt az ügyeletes forgalmista elmondta, hogy az előző héten a Kutasi Állami Gazdaság több vagon almát küldött ugyancsak exportra. De az érkező árut, elsősorban műtrágyát sem hagyta a vago­nokban, hanem azonnal kirak­ta, és a rakterületről elszál­lította. A termelőszövetkezet részére érkező árut is rögtön elszállítják. Ezen az állomá­son elvétve fordul elő, hogy kocsiálláspénzt fizessenek a fuvaroztatók. Az erdészet azért is igyek­szik a kész árut az erdőről mielőbb elszállítani, mert je­lenleg jók az utak, könnyebb, gyorsabb a munka, a gépeket jobban ki lehet használni, és kevesebb üzemanyag fogy. Nem utolsósorban szempont az is, hogy ma még könnyebben tud a vasút vagont biztosíta­ni, mint a szállítási csúcs ide­jén. Ezért dolgoznak a követ­kező vasárnapon éppúgy, mint az előző két vasárnapon is. A Zöldért Vállalat szakem­berei mérték föl az igényeket, és szerezték be a magot olyan paprikához, amely minden kí­vánalomnak megfelel: édes, lédús, piros, paradicsom ala­kú — és több mint két hét­tel előbb terem, mint a ha­gyományos. Pallagi paprika néven ismerik Somogybán, és a Zöldért-tel kapcsolatban ál­ló termelőszövetkezetek jó néhánya vetett belőle az idén. A szakemberek egybe­hangzó véleménye szerint a zöldségtermeléséről neveze­tes ecsenyi termelőszövetke­zet felsőmocsoládi kertészeti üzemében legjobb a termés. A még mindig erős napsü­tés elől jólesik bemenni a hű­vös pincébe, habár itt most meglehetősen nehéz beszélget­ni a dübörgő gépek zajától. Közeledik a szüret, a daráló- és présgépek a nyári javítás után most esnek át a pró­baüzemen, a főpróbán. Ilyen korán? — Idején van — feleli Pet- racsek Béla, a zamárdi terme­lőszövetkezet szőlészeti-borá­szati ágazatának a vezetője. — Sokat számított a jó időjárás. A tavalyihoz képest legalább két héttel előbbre tartanak a fürtök. Jó bor lesz belőlük. Odakinn a domboldalon szü- retelők járnak a tőkék közt. Igaz. ez még nem a »nagy szüret«, a csemegeszőlőt szedik a szövetkezet dolgozói. Sárgás színűre értek a jókora szemek. Látszik, szép termést hozott az idén a szőlőskertek király­nője. — öt hold területen — száz sorban ültettünk belőle. Már két hete szedik az emberek, eladtunk 150 mázsát, s még százat szüretelünk. Több is lehetett volna, de az augusz­tusi jégverés egy kissé keresz­tülhúzta a számításainkat. A jégverés azért mégsem tudta elrontani a szép ered­ményt. A csemegeszőlőből a tavalyihoz képest csaknem kétszeres lesz az árbevétel. Érettek már a borszőlő sze­Ezért hívták meg tegnap a házigazdák és a Zöldért me­gyei kirendeltségének vezetői a termelőszövetkezeti elnökö­ket, a kertészeket, az áfész- nél a kertbarátokkal foglal­kozó szakembereket, hogy megmutassák, érdemes a faj­tával foglalkozni. A felsőmocsoládi három hektáron a pallagi paradi­csompaprika látványnak is nagyon szép: a töveken há­rom-négy piros és egy-két zöld paprika húzza le az ol­dalhajtásokat. Némelyik bo­kor alig bírja el a terhét. Van olyan paprika, amelynek sú­lya eléri a 10—15 dekagram­mot is. mei is. Akár ma el lehetne kezdeni a szüretet; — Szerződésünk van a Me­csek vidéki Pincegazdasággal. Nincs akkora pincénk, hogy magunk dolgozhassuk fel az egész termést. Ügy fest, ma­napság jobb üzlet a szőlőt el­adni, mint bort termelni be­lőle. Azért nem marad üresen a pince, megteínek a hatezer literes hordók. Hat-hétszáz hektó borunk lesz a télre. A szüret a legfestőibb me­zőgazdasági munka, különös élményekkel telve térnek meg róla azok is, akik már évtize­dek óta részt vesznek benne. Talán az is a varázsához tar­tozik, hogy a legkorszerűbb technológia mellett bőven el­kel a kétkezi munka. S a bor­nak még az ígérete is képes vidámságot csiholni ... Megtelik hamarosan a za­márdi termelőszövetkezet sző­lője, diákok, falubeliek, nyug­díjasok és tsz-tagok jönnek dolgozni. Ma még csendes a simán kapaszkodó földút men­tén sorakozó szőlősorok erde­je. Hamarosan nagy lesz Itt a nyüzsgés. — Aranyat ér ez az idő! — mondta àz âgazàtvëzetô. -— Egy hét alatt két és fél fok­kal nőtt a szemek cukortartal­ma. — Ki tudja, ha egy hóna­pig várnának, talán még aszú­bor is teremne a zamárdi domboldalon! B. A. Hideg Gyula főmezőgaz­dász mondta a termelés köz­ben kialakult tapasztalatok­ról, amikor végigkalauzolta a vendégeket a táblán. — A pallagit nem kell olyan korán vetni, mint a hagyomá­nyos paprikát, például a ce- ceit. Fólia alatt kelt a palán­ta — március végén, április elején. Május közepén a meg­erősödött tövek a szántóföldre kerültek, ahol fejtrágyázták, majd még kétszer műtrágyáz­ták őket. Mivel nem nagyon kényes fajta, a vegyszeres gyomirtás után csupán lazító kapálást kellett végezni a táb­lán. A termelőszövetkezetnél ne­héz az öntözés. A természetes csapadék mellett mindössze ötven millimétert tudnak a földre juttatni, ennek ellenére nagyon szépen fejlődött a paprika. — Mennyit fordítottak rá, és mi a haszon? — kérdeztük a főmezőgazdásztól. Gyors számolás és az eredmény: — Eddig 28 ezer 700 forint­ba került egy hektár, és a re­mélt tiszta nyereség ugyan­arról a területről 150 ezer fo­rint lesz. A háromhektáros pallagi tábláról várhatóan 200 mázsa piros és 50 mázsa zöld papri­kát takarítanak be, de ha ilyen szép marad az idő, le­het, hogy a mostani zöld is megpirosodik. Már van vevő az egész mennyiségre. Többsége ex­portra kerül. A tegnapi bemutatón a fó­liás termelés hasznáról, to­vábbi lehetőségeiről Szíjártó Antal, a kertészeti egyetem tudományos munkatársa tar­tott előadást. Pallagi paprika Mocsoládról Bumeráng a kenyményfából való görbe fegyver ezúttal is vissza- repül elhajítőjához. S ebből nem következik más, mint az, hogy alkalmatlan „fegyvernemet” választott a bí- rálátra rosszul réagáló fél. 'De hogy a bumeráng — értelme­ző szótár .szerinti — második jelentésére is utaljak: olyan vádról van szó, amely arindK okoz kellemetlenséget, akitől származik. Nos hát az „ütközet” még tart, jóllehet naiv jóhi­szeműségemben azt gondoltam: hivatalos szervtől csak való­sághű választ kaphatok írásomra. Tévedtem. S mert nem­csak pecsétes levél érkezett a szerkesztőségbe, hanem test­vérlapunk, a Vas Népe• is terjedelmes cikkben cáfolta a cá­folhatatlant, kénytelen-kelletlen az újságban válaszolok. Talán emlékeznek még: június 29-én Nemzeti kincs cím­mel írtam e hasábokon arról, hogy ha Balatonunkat valóban nemzeti kincsnek tekintjük, akkor nem lehet csak Somogy megye gondja a kerítéseken kívül is korszerű körülményeket teremteni. Azaz gondoskodni a közműfejlesztésről, az úthá­lózatról és így tovább. Vállalati és intézményi nagyüdülők­ről írtam: fenntartóiknak kötelességük volna anyagi eszkö­zökkel is hozzájárulniuk a fejlesztéshez. Jó és rossz példákat sorakoztattam följ helyzetelemzést próbáltam adni a tanácsok tájékoztatása alapján. Jegyzetem 130 sorából négy sor. jutott a Vas megyei Tanácsnak is, s ebben elmarasztalóan szóltam, mert „Még jogi eszközöket is igénybe próbálnak venni azért, hogy kibújjanak herényi kötelezettségük alól.” Ügy látszik: mélységesen megsértettem az önérzetüket. S ha valaki sértődött az rendszerint kapkodni kezd; olyat is kiolvas a sorokból, ami nincs is bennük. Ráadásul „önérzetes félrebeszélésre” ragad­tatja magát. Pedig mennyivel egyszerűbb lett volna átnézni a papírokat, fölmérni a helyzetet, és elismerni a bírálat jo­gosságát. Ez még nehezen megy nálunk ... Nézzük a tényeket. Végtére is arról van szó, hogy a Vas megyei Tanács művelődésügyi osztálya — a berényi gyermek- üdülő gazdája — nem hajlandó belépni a vízműtársulatba, és megfizetni a 2 340 000 forintos — jogosan megállapított — érdekeltségi hozzájárulást. Igaz, hogy jegyzetemben nem részleteztem a tényeket, mondom: négy sor jelent meg erről. Tapintatból alig idézek valamit dr. Ipkovits Györgynek, a Vas megyei Tanács I-es alapszervezete titkárának kétoldalas válaszából, már csak azért is, hogy elhallgassam a levél hang­nemét, írójának kioktató „fölényét”. Mégis furcsállom a szem­léletét, miszerint „o maszek paradicsomok” építői járnának jól, ha a tanács fizetne, mert ezáltal csökkenne a maszekok hozzájárulása, s vele együtt a nemzet vagyona. Eddig úgy tudtam: a „maszek villa” is nemzeti vagyon, jóllehet szóba sem került jegyzetemben. Mindegy. A válaszadó egyébként fölsorolta, mi mindent adott a Vas megyei Tanács: 800 000 forintot útra, 690 000 forintot csatornázásra, 60 000 forintot árokrendszerre. Tudtam róluk, nem ez volt a témám, és nem tekintem áldozatnak vagy „jótéteménynek”. Végtére is saját üdülőjük kiszolgálását biztosították. A Zala megyeiek­kel együtt csatornáztattak, csakhogy az utóbbiak több mint kétmilliót'fordítottak rá. Egyébként sem igaz, hogy az egész község használja a vezetékrendszert, csupán néhány üdülő. Az ároképítést sem vitatta senki; Zala természetesnek tartot­ta, s nem tekintette a községnek nyújtott ajándéknak... Az út — igaz, kerítésen kívül van — csak az ő céljaikra épült, s nagyobb része parkolásra szolgál. Ez az igazság. Ezekről nem írtam... Mint ahogy nem vitattam a társadalmi össze­fogás jelentőségét sem, amelynek révén létrejött a gyermek- üdülő. Ha valaki másról beszél, mint amiről olvashatott, az alighanem hadilábon áll a lelkiismeretével. M égsem ez a válasz döbbentett, meg. A Vas Népében Lő- rincz Károly 180 soros (!) cikkben tesz észrevételt négysoros megállapításomra. Igaz, hogy írásának felé­ben idézi, kommentálja véleményemet—és egyetért vele- Az­után úgy foglal állást, mint a Vas megyei Tanács illetékese! Érthető lenne, ha nem járt volna Somogybán, ha nem tájékoz­tatták volna a valóságról. De hát, ha valaki szemellenzőt köt, akkor senki sem tudja eltántorítani az előre betáplált „igaz­ságoktól”. Sérti őt a „paradicsom” kifejezés (én a helyében büszke lennék, ha így méltatnák a gyermeküdülőt); s az a nyilvánvalóan indulati megjegyzésem, hogy legszívesebben víz nélkül hagynám az üdülőt. (A zárójeles mondatot már nem tartotta fontosnak idézni: „Szerencsére nem rám tarto­zik.”) És végül nem létező kötelezettségek emlegetésével vá­dol. íme az igazság. 1975. július 7-én a Dunántúli Regionális Vízmű Vállalat véleményezte a gyermeküdülő víz- és szenny­vízcsatorna terveit, és elvi hozzájárulást adott a bekötéshez (2572—/1975). Ebben a levélben van egy nyilatkozat is, mi­szerint a DRW vízműfejlesztési hozzájárulást nem kér. Ezt értették félre a Vas megyeiek. A nyilatkozat ugyanis azért született, mert a vezetékszakasz nem a DRW, hanem a köz­ségi tanács kezelésében van; a vállalatnak tehát nincs is jo­ga hozzájárulást kérni. De elengedni sem. Ugyanezen a na­pon a Balatonszentgyörgyi Községi Közös Tanácstól is kapott levelet a Vas megyei művelődésügyi osztály (2742/1975), mely szerint a vízbekötésre csak akkor kerülhet sor, ha nyilatkoz­nak, hogy a törpevízmű-társulatba belépnek, és az érdekelt­ségi hozzájárulást megfizetik. (Ekkor már folyt a szervezés.) 1976. május 31-én megalakult a vízműtársulat, s a közgyűlés — miveT tagként nem vehették számításba a Vas megyeieket — egy összegben kivetette a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgató­ság által megállapított — és teljesen jogos — 2 340 000 forint érdekeltségi hozzájárulást. (Részlet az alapszabályból: ha az érdekeltek 51 százaléka kinyilvánítja belépési szándékát és megalakítja a vízműtársulatot, akkor a 49 százalékra is köte­lező a társulati költségek viselése.) A különböző tárgyalások­ról a vasiak tüntetőén távolmaradtak. Meglepő: Vas megye feltehetően a cikk megjelenése után fellebezte meg a döntést, hiszen a Dél-Dundntúli Vízügyi Igazgatóság 29—140/1977. számú levelében augusztus 22-én utasította el a kérelmet. Megállapította, hogy a Vas megyei művelődésügyi osztály képviselője többszöri próbálkozás és szabályszerű meghívás ellenére sem jelent meg a tárgyaláso­kon. A kibúvókeresés, a háborgás minden jogalapot nélkülöz. M em hallgathatom el, hogy amikor még — visszafordulni készülvén — az én fejem fölött körözött a bumeráng, több levélváltás zajlott le a hivatalos szervek és köz­tem, sőt a Somogy megyei Tanács illetékesei kérésemre vizs­gálatot indítottak az ügyben. Végtére is nem mindegy, hogy félrevezetjük-e az olvasót, avagy valósághűen tájékoztatjuk. (Az akták másolatait válaszként — kommentár nélkül — megküldtem dr. Ipkovits Györgynek.) A vizsgálódók fára­dozását megköszönöm, s akkor is ezt tenném, ha feltételezett tévedésemre világítottak volna rá. Mint ahogy tiszta szívvel kész vagyok elnézést kérni, ha soraim és a valóság feltárása önérzetében sértettek volna meg bárkit is Vas megyében. Nem kenyerem a háborúskodás. Tökéletesen egyetértek a Somogy megyei Tanács vezetőinek álláspontjával, miszerint reményü­ket fejezték ki, hogy „a félreértésen alapuló vitás ügy a lé­nyegfeltáró munka után kedvező fordulatot vesz, és az indu­latok lecsillapodnak”. Ám Vas megye Tanácsának fizetnie kell; a bumeráng visszarepült elhajítóiához. Megkezdődött a szedés. S. M. Jávori Béla Vasárnapi vagonrakás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom