Somogyi Néplap, 1977. szeptember (33. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-30 / 230. szám

AZ EMBER ÉS A TERMELÉS Szava legyen, meghallgassák Kitüntetések, koszorúzás! ünnepség és fogadás a fegyveres erők napján Az embernek a termelésben betöltött helye, szerepe — amit most igyekszünk körül­járni — nagyon bonyolult kérdés. Nem lehet függetlení­teni a munkaerő-vándorlástól sem. A 'kilépések, belépések, a fölmondások és áthelyezések mögött többnyire nem kis em­beri irdulatok, szenvedélyek, kedvezőbb munkakörülmé­nyek utáni vágy, s a nagyobb megbecsülés óhaja húzódnak meg. Vannak persze — de kisebb arányban — notórius vándormadarak is, róluk azon­ban most nem szólunk. Miért határoz úgy valaki, hogy otthagyja a megszokott zugot, az ismerősen csillogó gépet, a markába idomult ka­lapácsnyelet, vakolókanalat? A sokféle emberi-munkahelyi ok közül a nyolc legfontosabb okvetlenül meghatározza egy ember vállalati szerepét. Bére­zés, munkatársi kapcsolatok, megbecsülés, a megterhelés mértéke, vezetők és beosztot­tak viszonya, az előmenetel lehetőségei, a munka termé­szete és a munkahelyi környe­zet összegződő hatása késztetik arra az embert, hogy vegye a kalapját. Vagyis a sokat emle­getett munkaerő-vándorlás — a somogyi munkás — és ki­sebb részben a tsz-tag — mun­kahelyi környezetével, s a munkában betöltött szerepével is összefügg. Ma a somogyi építőmunká­soknak csaknem a fele — 40—45 százaléka — egészen ki­csi építőipari szervezetekben dolgozik. Tsz-brigádokban, szövetkezeteknél, maszek mel­lett villaépííikezésnél. A nagy- vállalatnál, a korszerű gépek­kel 250—300 ezer forint érté­kű termelési értéket állíthat­nak elő — így csak a töre­dékét. Az lenne tehát a célszerű, hogy a legjobban szervezett, magas termelékenységű válla­latoknál dolgozzanak az em­berek. Itt vannak a legkorsze­rűbb anyagok, a legdrágább gépek, itt igyekeznek a mun­A Hazafias Népfront megyei bizottsága a népfront tömeg­politikai munkájának tapasz­talatait tette mérlegre tegnapi ülésén. Joggal állapították meg, hogy a mozgalom ered­ményesen látja el ezt az alapvetően fontos feladatát. Amint azonban a beszámoló­ban és a széles körű vitában elhangzottak is tanúsították — szükség van a tartalmi munka javítására, a módszerbeli újí­tásokra, az együttműködés to­vábbi szélesítésére. Az állami szervek és a la­kosság kapcsolatának erősítése a népfrontmozgalom egyik leg­fontosabb feladata. Népfront­bizottságaink jelentőségének megfelelő felelősséggel és gon­dossággal végzik e munkáju­kat. A jó előkészítésnek és szervezésnek köszönhető, hogy megyénkben egyre fokozódik a lakosság érdeklődése a falu­gyűlések iránt, és terjed az a gyakorlat, hogy a külterülete­ken, a pusztákon is szerveznek ilyen jellegű közéleti fórumo­kat. A tapasztalatok, az érdek­lődés, az elhangzó bejelenté­sek és javaslatok bizonyítják: szükség van erre, igényli a la­kosság. (A vita során egyéb­ként’több felszólaló más vo­natkozásban is hangoztatta: nélkülözhetetlen a kis telepü­léseken a néprfontmunka to­vább szélesítése, javítása.) A mozgalom legátfogóbb te­vékenységi területe a politikai ismeretterjesztés. A színes és változatos formák között a tar pasztalatok szerint az előadás- sorozatok és a fórum jellegű rendezvények a legeredménye­sebbek. A legfontosabb köz­érdekű témákat megvitató fó­rumok látogatottsága évről év­re növekszik, és számos tény bizonyít ja, hogy ezeknek a ren­dezvényeknek része van a la­kosság ~ cselekvési egységének kibontakozásában. Kilencven népfront-estet, hatvanhárom lakóhelyi fórumot szerveztek tavaly a népfrontbizottságok. Ahogy a megyebizottság meg­állapította, az 1977/78-as tö­megpolitikai előadássorozatok ka- és üzemszervezés legjobb, leghatékonyabb eszközeit al­kalmazni. Az emberek mégis elmennek. Miért? A Somogy megyei Állami Építőipari Vállalatnál, a Ta­nácsi Magas- és Mélyépítő Vállalatnál évről évre rend­szeres összesítőt készítenek a munkaerőmozgásról. Mind­két vállalatnál van egy mag — elsősorban segédmunkások­ból — akik állandóan jönnek- mennek, itt kilépnek, amott újra munkát vállalnak. Feltű­nő, hogy az utóbbi években erősen megnőtt a szakképzet­tek (kőművesek, nehéz- és könnyűgépkezelők, ácsok, épü­letlakatosok, szobafestők) mozgása is. Az összes kilépett dolgozók aránya évek óta tar­tósan 40 százalék körül volt. S ez olyan arány, ami már súlyosan érintheti a fegyelmet és a termelés folyamatosságát. Mivel indokolják távozásu­kat az emberek? A két vál­lalatnál ezt is megkérdezték. Az emerek a több kereset re­ményében kérték ki munka­könyvüket a legnagyobb szám­ban. A nagyobb fizetést álta­lában kisebb szervezeteknél vélik megtalálni. A választott új munkahelyek a legválto­zatosabb képet mutatják. Van­nak, akik bányászok, vasuta­sok, áruszállítók lettek, má­sok kisiparosok, vegyi- és tex­tilipari dolgozók. A legtöbben tsz-brigádokban helyezkedtek el. Vajon itt jobban megtalál­ták a számításukat? Csak a magasabb bért okol­ni önámítás volna. Már rég­óta ismert, hogy a magasabb fizetés jó ösztönző erő. de nem lehet minden. Béremeléssel sok minden elérhető, de a pénzzel való ösztönzés korlá­tái egyre nyilvánvalóbbak. A megkérdezettek mindkét vál­lalattól azért mentek el nagy számban, mert közelebb akar­tak kerülni a lakóhelyükhöz. Mások munkakörülményeik elégtelenségét hozták föl in­dokuk Érdekes, míg pár éve a szervezésénél a tS figyelmet a tartalmi színvonal emelésére kell fordítani. A cél az, hogy az évenkénti falugyűlések mellett lehetőleg minden tele­pülésen tartsanak lakóhelyi fórumokat, ahol a község párt-, állami és társadalmi ve­zetői véleményt cserélhetnek az ott élőkkel. Példák bizo­nyítják, ha a lakosság jól is­meri az országos és helyi gaz­daságpolitikai célokat, ha ja­vaslataik, véleményük meg­hallgatásra talál, kiemelkedő tettek, cselekedetek is szület­nek. A nagy értékű társadalmi munka, az októberi évforduló tiszteletére indított akciók ed­digi sikere bizonyítja, hogy a lakosság többsége szívesen vállal társadalmi munkát a közösség, a település fejlődése érdekében. Foglalkozott a megyebizott­ság azzal a tevékenységgel is, melyet a népfront a kisterme­lés segítése érdekében végez. Az e témakörben szervezett ismeretterjesztő előadásoknak, bemutatóknak, szaktanács- adásnak kiemelkedő jelentősé­ge és sikere van. Volt olyan rendezvény — például Gödé­ben, Somogyszentpálon :— melyen százötven kistermelő vett részt. Ahogy a vita során elhangzott, igen szép ered­ményt hozott a barcsi nép­frontbizottság kezdeményezé­sére ez évben megrendezett mezőgazdasági kiállítás. Most azt tervezik, hogy kétévenként megismétlik ezt, a közbeeső években pedig — tovább foly­tatva a jó kezdeményezést — a Dráva menti kulturális na­pokat tartják meg. Hosszan lehetne sorolni a népfront tömegpolitikai mun­kájának azokat a megnyilvá­nulásait, melyek elősegítették a lakosság tájékozottságának növelését, közéleti aktivitása fokozódását. Mint a testület megállapította, figyelembe vé­ve a tapasztalatokat, ezt a munkát kell még hatékonyab­ban, eredményesebben foly­Tanép-nél a kilépőknek csak a 32—38 százaléka jelölte meg ezt az okot, addig arányuk tavaly már csaknem 60 száza­lékra emelkedett. A vállalatok is érzik, hogy ez fontos, és ezért egész sor intézkedést tesznek a béren kívüli juttatások — étkezte­tés, munkaruha-, -védőruha-el­látás, munkásszállás, lakásépí­tési támogatás- — színvonalá­nak emelésére. De még min­dig nem elegendőt. Igyekez­nek azt is figyelembe venni, hogy a munka elosztásánál a dolgozó lakóhelyéhez közel kapjon munkát. Ez a munka természetéből következően azonban nem mindig sikerül. Nehezebben kiszűrhető, hogy az egy mondatba sűrí­tett ok valójában mit is ta­kar. »Kevés a kereset«. »Jobb munkakörülmények«. Vajon mennyi állásidő, rossz szer­vezés, anyaghiány, késői terv­szolgáltatásból adódó késede­lem, emberekhez nem értő kö­zépvezető, nem eléggé demok­ratikus munkahelyi légkör van emögött? Az egyszerű kő­műves, ács sokszor többre be­csüli a falusi brigádot, ahol szomszédaival, gyerekkori tár­saival, ismerős, otthonos kö­zegben, műveltségének, gon­dolkodásának megfelelő kö­zösségben dolgozhat. Kevésbé számít, hogy rossz istállót kell reperálni — toronyház- építés helyett; falazni, maltert cipelni — panelszerelés he­lyett. Nincs öltöző, hideg-me­legvizes zuhany, új busz, ke­rékpáron kell hazakerekezni. Mégis jobban érzi magát itt. Mert fontos, hogy szót értsen az ember. Szava legyen, véle­ménye visszhangra találjon; Az embernek erre is szük­sége van a munkahelyén. Csupor Tibor Tegnap délután a Kaposvá­ri Húskombinátban ünnepi nagygyűlést tartottak a fegy­veres erők napja tiszteletére. Az elnökségben helyet foglal­tak: Tanai Imre, a megyei pártbizottság titkára. Deák Ferenc, a városi pártbizottság első titkára, Tóth Lajos, a me­gyei tanács elnökhelyettese; Kovács Ferenc, a városi ta­nács elnöke, dr. Varga István, alezredes, megyei rendőrfőka­pitány-helyettes, Zsák Ferenc, a munkásőrség megyei pa­rancsnoka, dr. Berki Mihály ezredes, a magasabb egység parancsnoka, I. Ivanovics Koz­lov alezredes, Szenes Imre, a KISZ megyei bizottságának el­ső titkára és Ostoros István, a kombinát igazgatója. Megje­lentek a különböző társadalmi és tömegszervezetek, üzemek, vállalatok képviselői, több szocialista brigád vezetője. A Himnusz hangjai után I a Vörös Hadsereg úti általános A fegyveres erők napja al­kalmából Czinege Lajos ve­zérezredes, honvédelmi mi­niszter a katonai igazgatás te­rén hosszú időn át végzett ki­emelkedő munkájuk elismeré­seként a »Haza szolgálatáért« érdemérem valamint a »Hon­védelmi« érdemérem különbö­ző fokozataival tüntetett ki 87 társadalmi aktivistát. A kitüntetéseket a honvédelmi miniszter nevében Oláh Ist­ván altábornagy, a Magyar Néphadsereg vezérkari főnö­ke, miniszterhelyettes adta át csütörtökön. Az eseményen jelen volt Kovács Jenő, az MSZMP Központi Bizottsága osztályának helyettes vezető­je. Délelőtt koszorúzási ünnep­ség volt a Hősök terén a ma­gyar hősök emlékművénél. A Himnusz elhangzása után a Magyar Népköztársaság fegy­veres erői és a fegyveres tes­tületek nevében Czinege Ba­jos, Benkei András belügymi­niszter' és Papp Árpád vezér­őrnagy, a munkásőrség orszá­gos parancsnoka helyezte el a hála és a megemlékezés ko­szorúját. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa képviseleté­ben Molnár Béla, az országos tanács titkára, és Budai Lász­ló, a Csepel Vas- és Fémmű­vek esztergályosa, az orszá­gos tanács tagja koszorúzott. A KISZ központi bizottsága koszorúját Szűcs Istvánné, a KISZ KB és titkárság tagja, az Űttörőszövetség főtitkára, és Hajdú István, a KISZ KB tagja helyezte el. A Budapestre akkreditált katonai és légügyi attasék ne­vében Frantisek Benko ezre­des, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság nagykövetségének katonai és légügyi attaséja, Jovo Antelj ezredes, a Ju­iskola úttörői köszöntötték me­gyénk fegyveres erőit, majd Bognár József, a vállalat párt- bizottságának titkára köszön­tötte az ünnepségen résztve­vőket. Szabó Béla al­ezredes, a Magyar Honvédel­mi Szövetség megyei vezető­ségének titkára mondott ün­nepi beszédet. Bevezetőjében méltatta szep­tember 29-e jelentőségét, be­szélt az 1848—49-es szabad­ságiharc óta eltelt 128 évről, hazánk, népünk sorsának ala­kulásáról. — Ezt az ünnepet elsősor­ban. politikai tartalma és a vele kapcsolatos történelmi ta­nulságok elemzése és felidé­zése teszi jelentőssé; A kato­nai esemény, amelyhez a fegy­veres erők napjának ünnepe kötcklik, nemzeti történelmünk egyik legemlékezetesebb állo­mása, egyben nemzetközi je­lentőségű esemény is volt Társadalmi, politikai és ka­goszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság nagykövetségének katonai és légügyi attaséja, valamint Robert Reekie alez­redes, Nagy-Britannia és Észak-írország Egyesült Ki­rályság nagykövetségéAek lég­ügyi attaséja koszorúzott. Az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet déli had­seregcsoport részéről Fedor Filipovics Krivda vezérezre­des, a déli hadseregcsoport pa­rancsnoka, Vlagyimir Nyilco- lajevics Verjovkinrohalszkij altábornagy, a déli hadsereg-' csoport katonai tanácsának tagja és Mihail Kirilovics Pol- jakov altábornagy, a déli had­seregcsoport katonai tanácsá­nak tagja helyezett el koszo­rút A Magyar Partizán Szövet­ség képviseletében Úszta Gyu­la főtitkár, Berecz Béla és Herencsár Lajos, a választ­mány tagjai; a Magyar Hon­védelmi Szövetség nevében Kiss Lajos vezérőrnagy, a szö­vetség főtitkára, Harányi György ezredes és Joó Sán­dor ezredes, az MHSZ főtit­kár-helyettesei koszorúztak. Az ünnepség az Internacioná- lé hangjaival, a csapatzász­lós katonai díszegység dísz­menetével ért véget A koszorúzási ünnepséget követően Czinege Lajos fo­gadást adott a Magyar Nép­hadsereg központi klubjának nyári helyiségeiben. A foga­dáson megjelent Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a Központi Bi­zottság titkára, Borbándi Já­nos, a Minisztertanács elnök- helyettese, Rácz Sándor, , az MSZMP Központi Bizottságá­nak osztályvezetője, Benkei András belügyminiszter és Papp Árpád vezérőrnagy, a tonai tanulságai pedig jórészt ma is időszerűek. Ezután 1848—19 és 1919 tör­ténelmi tanulságairól, hazánk­nak a felszabadulás óta el­telt fejlődéséről, napjaink po­litikai és katonapolitikai hely­zetéről beszélt. Ezeket mon­dotta: — Pártunk a nemzetközi helyzet elemzése alapján a haza, a szocialista rendszer biztonsága és védelme érde­kében mindig megkülönbözte­tett figyelmet fordított az or­szág védelmi képességének szilárdítására, a fegyveres erők fejlesztésére. Honvédel­münk erősítését alapvetően meghatározza az a történelmi realitás, hogy hazánk megbíz­ható védelme csak a testvéri szocialista országokkal lehet­séges. Az ünnepség szónoka be­szélt az új honvédelmi tör­vényről, a XI. pártkongresz- szusnak a fegyvere# erőkre munkásőrség országos pa­rancsnoka, valamint politikai, társadalmi életünk több más ismert személyisége. Részt vett a fogadáson nép­hadseregünk tábornoki és pa­rancsnoki karának sok tag­ja, ott voltak a Magyar Pc - tizán Szövetség, a Magyar Honvédelmi Szövetség vezet x, továbbá a Honvédelmi Mi­nisztérium, a Belügyminiszx- rium, valamint a munkásőr­ség országos parancsnokságá­nak vezető beosztású munka­társai. Megjelent Fedor Filipovics Krivda vezérezredes, az ideig­lenesen hazánkban állomáso­zó szovjet déli hadseregcso­port parancsnoka, Jurij And- rejevics Naumenko vezérezre­des, a Varsói Szerződés tag­államai egyesített fegyveres erői főparancsnokának ma­gyarországi képviselője, to­vábbá a budapesti diplomáciai képviseletek számos katonai és légügyi attaséja. Tegnap szerte az országban a fegyveres erők napját kö­szöntő ünnepséget tartottak. A hagyományos pákozdi de­monstráció ezúttal is az 1848- as csata emlékművénél zaj­lott le. A katonai tisztelgés után Bodnár Lászlóné, a Ha­zafias Népíront Fejér megyei Bizottságának titkára mondott beszédet, majd a megye és a járás párt-, állami- és társa­dalmi szervezeteinek képvise­lői megkoszorúzták az emlék­művet. Az ünnepségen, amely egyben a honvédelmi ifjúsági napok Fejér megyei záróese­ménye is volt, több mint két­ezer fiatal vett részt. A meg­emlékezést az MHSZ látvá­nyos sportrepülő és ejtőernyős bemutatója zárta. vonatkozó határozatairól, a fegyveres erők iránt támasz­tott, magasabb követelmények­ről. Hangsúlyozta: — A fel- szabadulás után született fegy­veres erőknek, fegyveres tes­tületeknek egyik erős vonása, hatékony működésüknek egyik legfőbb feltétele a néppel való szoros kapcsolat, a szilárd és egyértelmű politikai elkötele­zettség. Ez a kapcsolat és el­kötelezettség az elmúlt évti­zedekben elmélyült, tartalma­sabbá vált. Szabó Béla szólt arról is, hogy fegyveres erőink — alap­vető feladataik ellátása mel­lett — az évek során milyen jelentős értékű munkával se­gítették népgazdaságunk fej­lődését, s vettek részt az ele­mi csapások okozta károk el­hárításában. Ünnepi beszédét így fejezte be: — A fegyveres erők napjá­ról való megemlékezés jelen­tőségét növeli, hogy hamaro­san ünnepeljük a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom győzelmének 60. évfordulóját. A Szovjetunió hatvan éves történelme is arra int ben­nünket, hogy voltak és van­nak a nemzetközi küzdőtéren olyan erők, amelyek szemben állnak minden haladással, a népek, a dolgozók száz­milliói természetes — ele­mi érdekeit kifejező — békevágyával és akaratá­val. Mindebből fakad hon­védelmi politikánk alap­elve, honvédelmi tevékenysé­günk értelme és történelmi szükségszerűsége. Honvédelmi politikánk alapvető célja or­szágunk védelmi képességének olyan szinten tartása, hogy mindenkor megfelelően tá­massza alá pártunk, államunk külpolitikáját, szavatolja szo­cialista rendszerünk biztonsá­gát, hazánk függetlenségét. Történelmünk tanított meg bennünket arra, hogy a nép­nek — amely becsüli, szereti és félti szabadságát — kato­nailag is erősnek kell lennie. Erőink fitogtatása nélkül ■mondhatjuk: társadalmi, po­litikai, gazdasági rendszerünk szilárd, fegyveres erőink — szövetségeseinkkel karöltve — képesek feladataik maradék­talan ellátására. Felszólalt az ünnepi nagy­gyűlésen I. Ivanovics Kozlov alezredes, köszöntötte fegyve­res erőinket. A nagygyűlés az Interpacionálé hangjaival ért , véget. A szüntelen megújulás jegyében Ünnepi nagygyűlés a húskombinátban Fegyveres erőink és népünk kapcsolata megbonthatatlan

Next

/
Oldalképek
Tartalom