Somogyi Néplap, 1977. szeptember (33. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-27 / 227. szám

Jó sróval, türelmesen Nők a vezetésben A történetet néhány évvel ezelőtt mondta el egy középkorú munkásasszony, aki közéleti érdeklődése révén fokról fokra nagyobb megbí­zatást kapott, s végül párt- titkárhelyettes lett. Egyik al­kalommal a szokottnál tovább tartott a vezetőség ülése a fontos döntés miatt, s mire a késői busz hazavitte, a férje dühöngve fogadta. Előre meg­főzte ugyan a vacsorát, a fér­je azonban rest volt megme­legíteni, sőt az asszony »ké­sése« miatt olyan haragra ger­jedt, hogy az egészet kiborí­totta. A »mosolyszünet« jó egy hétig tartott, s közben a munkásasszony a társainak azt mondogatta: »Ki áll ilyen­kor mellénk, ki ad útmutatást, mit tegyünk... Sokkal köny- nyebb helyzetben van egy férfi ilyen beosztásban, az asszony a késszel várja, s ha későn ér haza, legföljebb több­ször megmelegíti a vacsorát.« Ki-ki sok ilyen esetet hal­lott már, ha szóba kerül, miért húzódoznak még az alkalmas, jó képességű, felkészült nők is, amikor felkínálják a ki­érdemelt vezetői posztot. Ka­posvár város pártértekezlete két és fél évvel ezelőtt azt állapította meg, hogy a nők vezető munkakörbe való állí­tása még nem kielégítő. Va­jon mennyit változott a hely­zet 1975 eleje óta? A pártépí­tési munkabizottság széles körben gyűjtötte össze a ta­Első a tanulás pasztalatokat, hetvennégy alapszervezetben vizsgálta a kádermunkát, sok lánnyal és asszonnyal, vezetővel beszélt. Az ő vizsgálatuk alapján ke­rült a téma a városi pártbi­zottság elé. Az általános hely­zetet jól jellemzi, hogy első­sorban a kisebb gazdasági be­osztásokban, a tömegszervezeti vezetőségekben található több nő. A pártértekezlet óta har­minchat nőt neveztek ki gaz­dasági vezetőnek, harmincha­tot választottak meg tömeg­szervezeti vezetőnek, testületi tagnak. A textilművek, a vil­lamossági gyár, a húskombi­nát, az elektroncsőgyár. a kór­ház és az élelmiszer-kiskeres­kedelmi vállalat sokat tett a nők előléptetése érdekében. Sajnos, még mindig kevés a nő az úgynevezett első számú párt- és gazdaságvezetői posz­ton (például egyet sem válasz­tottak meg még pártbizottsági, pártvezetőségi titkárnak!). A női propagandisták száma hatvannéggyel nőtt. Ez min­denképpen eredmény, az össz­képet azonban rontja. Hogy nagy részük nem a pártisko- lát végzettek közül került ki. Sok szó esett arról, hogy a mostani helyzetben az isko­láztatás, a képzés a kulcskér­dés Kaposváron. Ez határoz­za meg ugyanis hosszú távon, hány leány és asszony kerül­het először kisebb, majd na­gyobb vezetői beosztásba. El­sősorban az üzemek, szövetke­Jól indult az első ötéves terv Kubában A kubai állami statisztikai bizottság jelentése szerint jó eredményekkel zárult a szi­getország első tervéve. Az el­ső ötéves terv fő feladata­ként a Kubai Kommunista Párt 1975 decemberében tar­tott I. kongresszusa az ország iparosításának megkezdését jelölte meg. A tervidőszak­ban tehát gyorsabb ütemben fejlesztik a technikai hala­dást meghatározó ágazatokat: az energiaipar 11, az acélipar 7, a bányászat 17 százalékkal növeli termelését Kuba az egy főre jutó cementterme- lésoen — összesen évi 2,5 millió tonnával — már ma is az első helyen áll a latin- amerikai országok sorában. Az ötéves terv első évében igén széles körű ipari és lakásépí­tési program kezdődött az or­szágban. A kubai kormány a párt­kongresszus irányelveinek megfelelően a mezőgazdaság fejlesztését is fontos feladat­nak tartja. A gazdaság egészében gyors és egyenletes ütemben fejlő­dött A múlt évben nem volt a népgazdaságnak egyetlen olyan ága sem, amelyben ne növekedett volna a termelés: a bruttó nemzeti termék egy év alatt 4 százalékkal, az ipa­ri termelés 3, a mezőgazdasá­gi pedig 2 százalékkal nőtt. A beruházások volumene és a teherszállítás forgalma 6 szá­zalékkal emelkedett. zetek, intézmények gazdasági vezetőitől, pártszervezetétől függ, milyen felvilágosító, ne­velő munkát végeznek a nők körében, miként gondoskodnak a feltételekről. A pártértekez­let óta csaknem négyszázan szereztek politikai iskolázott­ságot. Nagyon fontos azon­ban, hogy még több nő vé­gezzen pártiskolát, szakosítót. S ez a szakmai képzésre is vonatkozik, hiszen a megye- székhely iparában dolgozó nőknek mindössze huszonnégy százaléka szakmunkás, s ke­vés az egyetemet, főiskolát végzett nő is az üzemekben. A gyermekgondozási segély idejét a mostaninál színvona­lasabb és szervezettebb előké­szítő munkával lehet haszno­sítani. Az hozhat eredményt, ha már a terhesség idején megbeszélik a továbbtanulás lehetőségét és módját, s min­den lehetséges segítséget meg­adnak a kismamáknak. Ebben a rendszeres, személyes talál­kozó is benne van! Sehol sem vezet célra a türelmetlenség, a nők vezetővé nevelésében azonban különösen sokat árt­hat egyrészt a még most is szívósan élő rossz szemlélet, másrészt a kölcsönös tartózko­dás miatt. Minden jó módszert érdemes közkinccsé tenni, kü­lönösen azt, miként teszik fél­re a káros statisztikai szemlé­letet. Most ugyanis még ítt- ott a könnyebb megoldások felé hajlanak, s ezek bizony emberi tragédiát, rossz közér­zetet is okozhatnak. A nőpolitikái határozat szel­leme azt kívánja, hogy a te­hetséges és alkalmas nők ve­zetői beosztásba kerüljenek. Ahol így léptek előbbre, ott a környezet is jól fogadta őket. Egy asszony hívta fel a figyel­met arra, milyen fontos a jó tanács, az útbaigazítás a fris­sen kinevezett, megválasztott nőknek. Egész biztos, hogy sok hasznos tapasztalatot ad a további munkához egy elfoga­dott javaslat: a városi pártbi­zottság találkozót szervez a vezető beosztásban levő nők­nek. A városi tanács szintén sokat tehet a helyzet javulá­sáért. Ha megvalósulnak azok a tervek, melyek az óvodai, bölcsődei helyek növelését, a gyermekétkeztetés javítását tűzték célul, jóval több nő elől gördült el a mostani csa­ládi akadály a tanulásban, a közéleti .tevékenység vállalá­sában. Lajos Géza Vigyázat, csapolás! Vaskohó a sínpálya mentén 1961-ben vásárolta a ma­gyar állam a külföldi sza­badalmat. Azóta már szám­talan egybeforrasztott sín­vég jelzi a különleges tech­nológiát. Itt nem hegesztő­pisztollyal, hanem a nagyok­hoz pontosan hasonló kis kohóban, olvasztott vassal jön létre a kötődés. Vasol­vasztás a szabadban: ez le­hetne a munka neve. 11 óra 25 perc: Az állomás­főnökségről engedélyt adnak a munkaelvégzésére. Sietni kell, mert húsz perc múlva jön az újabb szerelvény. — Mennyi a művelet norma­ideje? — Huszonhárom perc. — Elég lesz az idő? — Még marad is! Czeller Gábor és Antal Já­nos sínhegesztő szakmunkások. Idestova 21 éve dolgoznak a MÁV dombóvári építési fő­nökségénél. Amikor 1961-ben bejött ez a szabadalom, ők is ezzel kezdtek foglalkozni. — Minden évben készíte­nünk kell egy próbahegesztést, melyet a központban kipróbál­nak: több tonnányi súllyal préselik, milliószám kapja a lökésimpulzusokat. hatalmas szorítóval hajlítják, csavarják. Ha állja, dolgozhatunk tovább. Tudja, nagy a felelősség! Nem tévedhetnek! Elég egy apró, rossz mozdulat, és salak jut a vas helyére, a sínpár szétválik, aminek katasztrófa lehet a következménye. Ilyes­mi persze még soha nem for­dult elő. 11 óra 30 perc: Az utolsó si­mítások a homokformán. — Be kell tapasztani min­den apró rést, mert elszökik a vas! összeszokott mozdulatokkal, szó nélkül dolgoznak. Tizenhat év koreografálta munkájukat. Nincs már szükség a magya­rázatokra. Amíg az egyik a maga dolgát teszi, a másik oda sem nézve készül a kö­vetkező fázisra. 11 óra 32 perc: Antal János begyújtja a benzin-oxigén ke­verékkel égő izzító pisztolyt. — A sínvégeket 120,0 fokra hevítjük. — Honnan tudja, hogy . el­érték az 1200 fokot? — Szégyen volna, ha ennyi év után ránézésből nem tud­nánk — nevet. 11 óra 36 perc: A vas fel­Véget ért a kistermelők kiállítása Nagy sikerű állatárverés — Értékes díjak Vasárnap este véget ért a kistermelők dél-dunántúli tájkiállítása. Útra keltek — immár új gazdáikhoz — az állat-árverésen vásárolt jószá­gok, gyorsmérleget készítői­tek a kistermelők, a bemuta­tón részt vevő felvásárló, for­galmazó, ellátó vállalatok. Mit is hozott ez a nagyszabású rendezvény? A gyors számvetésre gyors válasz: sikert, elismerést, és a kiállítóknak, látogatóknak maradandó élményt. Kinek a megyei kertbarátszövetség látványos termékbemutatója ragadta meg a figyelmét, ki­nek a színpompás lovas- és fogatbemutatók. Van, aki azért vallhatja magát sze­rencsésnek, mert ezen g. kiál­lításon sikerült hozzájutni a háztáji íejőgéphez. Elkelt volna akár tízszer annyi —; ha van. Az állatok mellett a barkácsolók ötletes, nagysze­rű kisgépei körül három na­pon keresztül reggeltől estig sürögtek az érdeklődők, gyak­ran mondogatva: »De jó len­ne, ha ilyeneket gyártana az ipar!­Kérdésekkel ostromolták szinte szakadatlanul a láto­gatók a tabi szövetkezet ház­táji főágazat-vezetőjét, Gerbo- vits Jenőt. Nem csupán a cso­dálatos paprika magját ke­resték a kertbarátok, s kér­tek tanácsot a magról vetett hagyma termesztési módjáról, hanem ezen a bemutatón megismerkedhettek a régi paraszti munka, paraszti élet hagyományos, ma már mu­zeális értékű eszközeivel, be­rendezési tárgyaival. A fénypont, a legizgalma­sabb esemény kétségtelenül az állatárverés volt. Negy­venhárom jószág »került dob­ra«. A licitálni, a vásárolni szándékozók több mint két­szer ennyien voltak, nem be­szélve a több százas néző-, szurkolótáborról. Es megkezdődött az árve­rés. — Az 564 233. számú Sári nevű vemhes üszőt látják. Ki­kiáltási ára 23 000 forint. 23 000 forint először, 23 400 fo­rint ! 23 600 először. Senki töb­bet? 23 800! 24 000! Először! Másodszor... Azután ismét magasba emelkedett egy tár­csa, újabb kétszáz forinttal emelve az üsző árát. A sze­rencsés tulajdonos végül is 24 600 forintért a berzeucei Vass Lajos lett. Ő a máso­dikként fölvezetett üszőt is izzott. Czeller Gábor, a »ko­hókezelő« egy csillagszóróhoz hasonló rudacskával begyújtja a vas—alumínium fémkeveré­ket. Hátrálunk a szikraeső elől. Másodpercek múlva eny­hül a tűzijáték, s a kezelő egy hosszú vasrúddal alul utat nyit a fehéren izzó, folyékony fém számára. Sisteregve' zúdul alá a vas. — Ilyenkor 2800 fokon izzik. A vas fajsúlyánál fogva nehe­zebb, alulra kerül, s először az folyik a sínek közé. Fölötte az alumínium meg az egyéb anya­gok egy túlfolyótálba ömle- nek. 11 óra 40 perc: Sebes moz­dulatokkal szétszedik az épít- | ményt. Pár pillanat múlva már csak a sínek közt izzó otromba vasgyűrű látszik. Né­hány jól irányzott kalapács­ütés az ékre, és a még képlé­keny vas — akárha sajt len­ne — puhán lefordul. Tizenhat év rutinjával faragnak, a vé­sőzés eredménye alig külön­bözik a sín formájától. Jöhet a vonat ! — Még hátravan a csiszolás. Van egy régi benzinmotoros gépünk. Párszor végigtolja a forrasztás fölött a kolléga, és kész. Ez többet soha nem ereszt el! Kaposváron dolgoznak, a cseri sorompónál. Először a jobb, majd a bal oldalon cse­rélték föl a régi, csavaros kö­téseket a korszerűbb, hegesz­tett formára. Munkájuk éppen olyan hétköznapi, mint bármi­lyen más emberé. Szakérte­lemmel, a szakma művészeté­vel csinálják. Ennyi az egész. Ben esik András Vass József licitál. Az ár­verésen két tenyészüszö ke­rült a tulajdonába. megvette a kikiáltási árnál ezernyolcszáz forinttal drá­gábban, 25 300 forintért. Ke­vés boldogabb ember volt azokban a percekben a kiál­lításon. — Azt álmodtam az éjjel, hogy nem vettünk semmit — hajtogatta a feleség boldog megkönnyebbüléssel —, hát mégiscsak sikerült! Az árverés rekordját a holstetn-fríz keresztezésű Fecske érte el: 25 000 forint­ról 30 600 forintra tornászták fel az árát a licitálás során. Értékes, többségében díja­zott állatok cseréltek gazdát. Ez az árverés egy kis bizony­sága volt a gazdaember ál- latszeretetének, és annak is, hogy megfelelő ösztönzők mellett él a tenyésztési, tar­tási kedv. A jó módszereket elterjesz­teni, a bevált eljárásokat nép-- szerűsíteni, elismerni a kis­gazdaságokban folytatott, a népgazdaság számára is igen hasznos munkát — ez volt e rendezvény fő célja. Szomba­ton délelőtt Tóth, Lajos, a megyei tanács elnökhelyette­Az idei őszi vásáron a szov­jet külkereskedelmi vállalatok magyar partnéreikkel 382 mil­lió rubel értékű szerződéseket írtak alá, s ez rekordnak szá­mít a budapesti nemzetközi vásárok alatt aláirt eddigi megállapodásokhoz képest — jelentették be a szovjet kiállí­tás szervezői hétfői sajtótájé­koztatójukon a Szovjetunió budapesti kereskedelmi képvi­seletének reklámirodáján. A vásári szerződések közül a legfontosabb és a legnagyobb a MOGÜRT és az Avtoexport külkereskedelmi vállalatok között jött létre. Eszerint jö­vőre 6036 Ikarus autóbuszt szállítunk, míg a szovjet vál­lalattól több tízezer különbö­ző típusú személygépkocsit importálunk. Megállapodtak terven felüli autóbuszok, illet­ve személygépkocsik idei szál­lításában is. A magyar és a szovjet vállalatok a vásár ide­ee több mint negyven díjat adott át a legiuemeiüedöób eredményt elérőknek. Me­gyénkből harmadik díjban részesült kiállított tehenéért a balatojifenyvesi özv. Ko­ronáz Mihályné, és megkapta az állattenyésztési felügye­lőség különdíját. Termelési nagydíjban részesítette a bí­ráló bizottság a toponári Eej­ti or János Piros nevű tehe­nét, ő nyerte el a tejipari vál­lalat. ötezer forintos különdí­ját is. Első díjas lett Szabó János jutai kistermelő te- nyészüszóje, és megkapta a gabonatröszt különdíját. öt­letes eszközeiért négy barká­csoló elismerő oklevelet ka­pott, az első díjat Pásztor Vince kelevízi, a másodikat Dahmel János lullai, a har­madikat Szabó Gyula mesz- tegnyői és Mészáros János kapolyi lakos nyerte eL Mind­egyikük megkapta a megyei tanács különdíját is. A hús­termelésben múlt évben elért kimagasló eredményért né­gyen kapták meg a húsipari tröszt ötezer forintos külön­díját, köztük Boldog József nagyberényi lakos. A barom­fi-ipari tröszt háromezer fo­rintos különdíját ugyancsak négy dunántúli nyúltenyésztő kapta, köztük a kaposvári Egri Imre. A négy megyéből negyvennégyen kapták mag a MÉM kiváló kistermelői em­lékplakettjét A háztáji gazda­ságok termelésének segítésé­ért megyénkből különdíját kapott a Kaposvári Húskom­binát, a Dél-somogyi Állami Gazdaság, a mesztegnyői tsz, a megyei kertbarátszövetség, a tejipari vállalat, a MÉSZÖV, a Gabonaforgalma és Malom­ipari Vállalat. A reprezenta­tív, színvonalas termékbemu­tatóért a rendező bizottság különdíjban részesítette a ta­bi termelőszövetkezetet, a Zöldért Vállalatot, a megyei Agroker Vállalatot. Véget ért a kiállítás. A dí­jak, az elismerések az eddigi munkát nyugtázták. A sok ezer * érdeklődő bizonyság arra, hogy van jelene és biz­tató jövője a háztáji és kis­üzemi termelésnek. Vörös Márta je alatt szerződéseket kötöttek, csaknem 3 millió rubel érték­ben rádiókészülékek, 670 ezer rubel értékben játékok, 600 ezer rubel értékben étkező- készletek és edények, és egy­millió rubel értékben varrógé­pek és más háztartási beren­dezések exportjára is, hogy csak a legfontosabbakat em­lítsük. A szovjet kiállítók rendkí­vül eredményesnek értékelték az idei őszi vásárt, amely hoz­zájárul a két ország külkeres­kedelmi kapcsolatainak állan­dó fejlődéséhez, az együttmű­ködés fokozásához. Ismert, hogy a Szovjetunió Magyaror­szágnak legfőbb kereskedelmi partnere, külkereskedelmi for­galmának egyharmadát a ma­gyar vállalatok szovjet part­nereikkel bonyolítják le. A Szovjetunió külkereskedelmi forgalmában hazánk az 5. he­lyet foglalja el. A megyei kertbarátszövetség látványos termékbemutatója. Rekord üzletkötések a magyar és a szovjet vállalatok közölt a BNV-n A szovjet kiállítás vezetőinek sajtótájékoztatója

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom