Somogyi Néplap, 1977. szeptember (33. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-24 / 225. szám
A kaposvári népi kollégisták találkozójára Senki sem tudja megmondani: hányán töltöttek el egy-két évet, vagy voltak rövid fennállásának mindhárom évében tagjai a kaposvári József Attila Népi Kollégiumnak. A szervezők azonban — a mozgalom hajdani élharcosai — bíznak egykori társaikban: jól tudjak, hogy az ott töltött időt nem törölhették ki az emlékezetekből még a felnőttkor emberséget próbára tevő évtizedei sem. Hiszen oly korban ért bennünket a társadalom forradalmi átalakulása, amikor személyiségünk is a minőségi változás állapotába került. Tizenévesek voltunk, kamaszhittel, és mégis felnőtt felelősséggel próbáltuk megérteni a körülöttünk forrongó világot. Kapaszkodót kerestünk, eligazító szavakra vártunk. Persze, akkor ezt így nem fogalmazta meg talán egyikünk sem. Csak az esti beszélgetéseken, szenvedélyes vitákon, az együttélés, a közös tevékenység során, a merőben újszerű tanár—diák viszony hatásaként tudatosodott bennünk az igény: meglelni a legbiztosabb és legmesszebb vezető utat. Felnőtt fejjel ezt érzem á legfontosabbnak a mozgalom eredményei közül. Pedig mindenekelőtt az volt a cél, hogy olcsó, illetve díjmentes szállást, étkezést nyújtson azoknak a fiataloknak, akik e segítség nélkül soha nem juthattak volna középiskolába, illetve egyetemre. Hiszen a falusi nincstelenek, a szegényparasztok, a vidéki munkások, a kispénzű alkalmazottak aligha tudták volna kifizetni a magas albérletet, az ellátást gyermekeik számára. Jól látták ezt Somogy vezetői is. Felismerték — mindenekelőtt a kommunista párt meggyőző munkája nyomán —, hogy az új, népi értelmiség kineveléséhez sürgősen meg kell teremteni a feltételeket Ezért talált oly gyorsan visszhangra megyénkben — az országban az elsők között —a fővárosi Győrffy Kollégiumnak a felszabadulás után alig egy évvel elhangzó felhívása. A Népi Kollégiumok Országos Szövetségének 1946. július 12-i megalakulása után nyomban megindult a szervezés megyénkben is. Augusztus 5-én Kaposváron gyűltek össze a megye és a város vezetői, a demokratikus pártok képviselői és a haladó pedagógusok csoportja. A hajdani, használaton kívül álló honvédségi kórház épületét — a jelenlegi bőrgyógyászata Marx Károly utcában — találták a legalkalmasabbnak az új intézmény otthonául. Gyűjtést indítottak a megyében, eredményeként 30 ezer forint gyűlt össze. Ez — a megye költségvetési összegével együtt — elegendő volt az épület helyreállításához és berendezéséhez. Járásonként megszervezték az élelmiszer- ellátást. A felajánlott és az egyes községek költségvetésében rögzített, összesen 90 ezer forint alapul szolgált az intézmény zavartalan működéséhez. 1946. szeptember 19-én — egyelőre harminc lakóval — megnyílt a József Attila nevét viselő népi kollégium. A tanulók száma azonban néhány hónap alatt elérte a befogadóképesség — 80 személy — határát, sőt félévkor már öttel többen éltek a megfiatalított, szépen díszített falak között. A felvétel legfontosabb követelménye — a jó tanulmányi eredmény mellett —a szociális származás volt. (Az első évről rendelkezésre álló statisztikai adatok szerint a kollégium lakóinak 81 százaléka fizikai dolgozók gyermeke volt. Ezen belül is mintegy kétharmados arányban szerepeltek a napszámos és szegényparaszt szülők.) A jelentkezők előtt azonban nem titkolták el, hogy vállalniuk kell a kollégium belső életének újszerű és magas nevelési követelményeit is. A vidéki, elsősorban falusi gyerekek ugyanis nemcsak szállást és étkezést kaptak, hanem olyan szellemi ösztönzést, felkészítést is az új társadalom megismerésére, vállalására és építésére, melynek hatása minden más nevelési formának többszöröse volt. Mindenekelőtt arra tanították a »fényes szelek« nemzedékét, hogy a múlt alapos és reális ismerete nélkül nem lehet a jövőt formálni. Ezért a hallgatók rengeteget olvastak — a kollégiumnak jól fölszerelt könyvtára volt —, szenvedélyesen vitatkoztak, előadásokat hallgattak, s közben ismerkedtek a marxizmus eszméivel. A népi kollégiumi mozgalom jeles híve, dr. Bolla József igazgató a magyar történelemről tartott új szellemű előadássorozatot; hetenként pártelőadókat látott vendégül a kollégium; a hét egy-egy estéjén pedig a magyar irodalom leghaladóbb képviselőinek munkásságával ismerkedtünk. . Műveik fel- használásával hangulatos kollégiumi estéket rendeztek a tanulók. Vasárnaponként, meg a szabad idők félóráiban pedig zengett a környék a népdaloktól, a mozgalmi indulóktól. Hétvégeken falujáráson is részt vett a kollégium egy-egy csoportja: politikai felvilágosító munkát végeztek, műsorokkal szerepeltek. Az Idősebb nékoszisták jelentős szerepet játszottak a város, a megye ifjúsági mozgalmának szervezésében is: vezető tisztségeket töltöttekbe az első demokratikus szervezetben, a MADISZ-ban, majd 1948 után az ifjúsági rétegszervezetekben. Politikai magatartásuk meghatározó volt az iskolák életében, de jelentős részt vállaltak a munkásfiatalok felvilágosításából, szervezéséből is. Nemcsak az eszmeileg megalapozott, sokoldalú ismeretterjesztés, a jól irányított vitaestek és a mozgalmi munka játszottak szerepet a felelősen gondolkodó, tudatosan cselekvő szocialista ember vonásainak kialakításában, hanem a kollégium sajátos ön- kormányzati rendszere is. Az igazgató munkáját választott diákvezetőség segítette, melynek a döntésekben meghatározó szerepe volt A rend ellen vétőket ugyancsak a tanulókból választott bíróság vonta felelősségre. A kollégium mikroközösségekből, úgynevezett szövetkezetekből állt. Ezeket _ a csoportokat általában egy-egy háló lakói alkották. Az elnevezés politikai hitvallásra utal, tartalmában magas szintű közösségi élet, az egymás iránti felelősség érvényesült. A kollégiumok megalakítása fontos politikai tett volt, mert tömörítette azokat a munkás- és parasztfiatalokat, akikre a népi hatalom támaszkodni kívánt — írta Kádár János. — E mozgalomnak volt része a kaposvári József Attila Népi Kollégium is. Nevelő hatását mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy hajdani lakói azóta is magatartásukkal bizonyítják: kamaszhitű, forradalmi elkötelezettségük meghatározója életüknek. Paál László Tíz tojásból túrós csuszát ? Kereskedelmi felügyelők a Balaton-parton A vendéglátóipar és a kereskedelem munkáját különböző rendelkezések szabályozzák. Részletesen meghatározzák az árkalkuláció módját, ‘ minőségi előírások vannak érvényben és a forgalmazás föltételeit is megszabták. Hogyan tartották be a vendéglátásban és az élelmiszer-kiskereskedelemben ezeket az előírásokat? Ezt vizsgálták több ízben is a megyei tanács kereskedelmi felügyelői a nyáron a Balaton- parton. A tapasztalatokról Ádám Lászlót, a kereskedelmi felügyelőség vezetőjét kérdeztük. — Rendszeresen jártuk a Balaton-partot, és több átfogó vizsgálatot tartottunk. Ezek száma nemcsak meghaladta a tavalyit, de változtak, fejlődtek a módszereink is. Az ellenőrzések új vonása volt, hogy somogyi társadalmi aktívák jártak a veszprémi, és veszprémiek a somogyi parton, öthat pár SZMT társadalmi ellenőr segítette kölcsönösen a munkát. Megtartottuk a szokásos kétnapos, átfogó vizsgálatot is, háromszor a belügyi szervekkel közösen jártunk a tóparton. Akadtak próbavásárlóink, akik németül, szlovákul kérték az árut, hogy megtudjuk: az eladók hogyan mérnek és számolnak a külföldi vásárlóknak. Végeztünk részletes kalkulációs vizsgálatokat is. Munkatársainkat a vállalati, szakszervezeti aktívákon kívül segítették a KERMI és a Somogy megyei Élelmiszer-ellenőrző és Vegyvizsgáló Intézet szakemberei. ron? Mit tapasztaltak a nyá— Tíz százalékkal több egységet látogattunk meg, mint tavaly, összesen 350 vizsgálatot tartottunk. Ezek eredményeként nőtt a felelősségre vonások száma: 176 eseben jártunk el, s ez 30-cal több a tavalyinál. 144 pénzbírságot róttunk ki, 22-vel többet, mint az 1976- os vizsgálatok idején. Különösen az összegük nőtt tekintélyes mértékben. 307 600 forint bírság fizetésére köteleztük a vétkeseket, az egyharmadával több az előző évinél. | gék megnövekedett forgalmáegy mulasztásért, hamisításért 6 , , , ® . kiosztott büntetés nagysága is na^ zavartalan lebonyohtasara nagvobb. 1 készenléti ügyeleti szolgálatot — Tehát szigorúbbak voltak a felügyelők? — Nem erről van sző. A feltárt szándékos hibák zömmel az árdrágításból, a hamis mérésből és számolásból adódtak. Ezekért magasabb bírság dukál! Ugyanakkor azt is tapasztaltuk, hogy bár a minőségrontások száma csökkent, súlyossága nőtt. A presszókávé 75 százalékát rendben találtuk, ez az arány megegyezik a tavalyival. A fagylaltok minősége viszont romlott: a tavalyi 50 minta helyett csak 25-öt vettünk, a gyengébb minőségű áru aránya mégis szinte hajszálpontosan ugyanaz: 66 százalék. Az ételek, élelmiszerek minőségében nem találtunk hibát. Annál Jobbét a kalkulációnál. Több egységben például irreálisan álllapították meg a nyersanyaghányadokat. Volt, ahol azt állították: tíz tojásból készült a túrós csusza! A sza- badkasszás egységekben csökkent a felelősségre vonások száma és a bírságok összege. De nemcsak árdrágítást, szándékos minőségrontást tapasztaltak a kereskedelmi felügyelők. Jó módszereket is láttak arra, hogy a vállalatok, szövetkezetek miként igyekeznek javítani a beszerzést és az ellátást. A Pannónia balatoni igazgatósága például 150 mázsa keszeget és nagyobb meny- nyiségű fogast, süllőt vásárolt Budapesten, hogy éttermeit el tudja látni hallal. De még ez sem volt elegendő... A folyamatos ellátás biztosítására a balatonboglári áfész 1200 láda kólát és 200 láda jugoszláv sört tárolt időben. A balatonszár- szói áfész kedvezményes fóliavásárt szervezett a balatonsze- mesi, teleki, kötéséi és kőröshegyi termelőknek, és már tavasszal rendszeresen átvette és árusította a zöldséget, gyümölcsöt a boltjaiban. Sörből és kólából előzetesen mintegy 30 ezer üveg tartalékot szereztek be. Az egységek nagyobb készleteket tarthattak, s a beszerzésre szabad kezet kaptak az üzletvezetők. A csúcsidőszakok, a hétvészerveztek, és megteremtették a gyors árumozgatás föltételeit. A balatonboglári és a máriai áfész az étkezéseknél 10—20 százalékos árengedménnyel segítette a turizmust. A szezonra való fölkészítést is alaposan megszervezték: a Pannónia például részletes írásos anyagot állított össze a tennivalókról, az új rendelkezésekről, s továbbképzéseket, nyelvtanfolyamokat szervezett a szakácsoknak, felszolgálóknak. A kereskedelmi felügyelők mindenütt a törvényes rendelkezések betartását vizsgálták. Az ellenőrzéstől félnivalójuk csak a balatoni szerencselovagoknak, á vendéglátás vándormadarainak volt Cs. T. ősz fejjel tanult szakma: a hegesztés. Ruhájuknak olajszaga van. A kenőcstől fénylő pufajka, mint itatós a tintát, beszívta a téli ködöt, a traktor füstjét, a vas szagát. Sebet vágott a vasiköröm a földbe, kapaszkodott a rengő, dübörgő masina, hogy mögötte barázdát hasítson az eke, s magot szórjon a földbe a vetőgép. Asszony váltotta féijjét, gyerek az apját, fivér a bátyját, a szél hű- tötte, eső verte, nap forrósí- totta nyeregben. Esténként a gazdák ajtaján kopogtattak: újabb munkáért kilincseltek. Kellett a rábeszélés. A taliga- keréknyi hantok, a meredezŐ1 bakhátak, a lovat botoltató vakbarázdák nem bizonyultak a legjobb reklámnak. A traktoros mégis agitált. Ne a rosz- szat nézd csak, hanem a jót is lásd, és ne csak a mával, hanem a holnappal is gondolj — mondta. És még azon az estén motorra ült — arcába havas eső vágott —, hogy a másik faluban is munkát ke- ‘ ressen.., Hol vannak ma ezek a traktorosok? \ Az élők legtöbbje nyugdíjban. Ám aktív dolgozó is akad. Ki traktoron — légkondicionált vezetőfülkéjű, mindent tudó monstrumokon —• folytatja, amit gyerekfejjel kezdett, ki meg az új feladatokhoz igazítva lépéseit, az egykori gépállomáson maradt — vállalati dolgozónak. A kaposvári Mezőgép tabi gyáregységében, az egykori gépállomás, majd a gépjavító állomás helyén a konténergyártás adja a legtöbb feladatot. Az igazgató, Keller László is a régiek közül való. Tőle tudom, hogy itt, Tabon, hányán találhatók az egykori traktorosok, szerelők közül. — Huszonhárom régi traktoros van most a munkásállományban, és az alkalmazottak között is akad négy-öt — tájékoztat az igazgató. — Alig találni olyat, aki nem szerzett szakmát azóta, a legtöbbjük valamilyen formában képezte magát. Tudok családokról, amelyeknél mindenki itt kereste a megélhetését. Az idősebbek még a gépállomáshoz voltak hűségesek, a fiatalabbak a gyáregységhez. Többen szakmunkássá váltak, miután elfogyott alóluk a traktor. Lépést igazítottak, áldozatot vállaltak, — de maradtak. S lett belőlük hegesztő, gépkocsivezető, lakatos, targoncás, rendész, raktáros, gépkocsielőadó. Tizenöten szereztek valamilyen szakmát. mások betanított hegesztők vagy betanított lakatosok a gyáregységben. Kurucz Mihály a lépésigazí- tók egyike. Most decemberben lesz éppen húsz éve, hogy megkezdte a munkát ezen a helyen, az akkori gépállomáson. Toponárról került Tabra, itt ült először nyeregbe. Szerette azt a már akkor sem fiatal kormost... — Körülbelül ötven-hatvan traktor volt akkor az állomáson — emlékszik vissza. — Legtöbbje kormos, vagy ahogyan hivatalosan mondják, GS 35-ös. Azután dolgoztak kis Zetorok, és az aratásban magyar gyártmányú kombájnok. Hol voltunk még akkor a nagy teljesítményű, szovjet aratócséplőktől, meg a többi, ma »divatos« kombájntól... Én legtöbbet a tabi tsz-ekben szántottam a körmösömmel. Akkor még három szövetkezet volt a községben. Nemigen dolgoztak a traktorok errefelé két műszakban. Veszélyes volt. Ha ismeri a Tab környéki vidéket, a sérsekszőlősi meg a lullai dombokat, tudhatja, hogy azokon a helyeken még nappal is kapaszkodni kellett, nehogy felboruljon a gép. ötvenkilencben jöttek az első MTZ-k. Azon a nyáron öt érkezett a mi állomásunkra, ezekből én kaptam meg az egyiket. Télen, ha kifagyott az eke a földből, a gépműhelyben akadt munka. Hatvankettőig ült traktoron. Azután brigádvezető lett. s Adándon mezőgazdasági gépszerelő szakmunkás-bizonyítványt szerzett. Szerelő lett a műhelyben — traktor azonban akkor már alig akadt az állomáson. Ami volt, eladták a tsz-eknek, s az állomás új profiljának megfelelően átálltak különböző mezőgazdasági gépek javítására. Később, hogy átszervezés folytán a Mezőgép gyáregységévé váltak, új feladatokat kaptak. Ezekhez a traktoros képesítés, de még a mezőgazdasági gépszerelési tudás sem volt elegendő. És Kurucz Mihály nekivágott, pedig akkor már negyvenhét éves volt... — Választhattam. Hívtak traktorosnak, szerelőnek máshova, a család azonban itt volt, és eszünk ’ ágában sem volt költözködni. Megint, rászántam magam a tanulásra, és hetvennégyben hegesztő szakmunkás lettem. Ma is ezt csinálom. Itt indult tanfolyam a gyárban. Mit mondjak? Nehezebben ment a tanulás, mint régen. De nagyon akartam, így sikerült újabb szakmát szereznem. Az egykori traktorosok, a Kurucz Mihályhoz hasonló, erővel és elszántsággal úiat vállaló lépésigazítók talán előbb érzik végtagjaikban a hideget, ha beköszönt a téli zimankó, mint mások. És szívesebben eszik délben a meleg éte’t. mint a többiek. Őrzik emlékeiket a körmösről, a tarisznyából kosztolásröl — egy olvan időszakról, amelyet nem felejtenek. Hernesz Ferenc U verseny folytatódik ! Ma Kaposváron találkoznak megyénk munkásőregységei- nek legjobbjai, összemérik tudásukat, eldöntik az elsőséget abban a versenyben, mely a testületben indult a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának a tiszteletére. Az eddigi két forduló mást bizonyított: az egységek, a rajok, a szakaszok — a munkásőrök becsületbeli kötelességüknek tekintik, hogy eredményesen szerepeljenek ebben a versenyben. Ezt jelzik a gyakorlaton, a kiképzéseken és a szolgálat ellátásában elért eredményeik. Ezt fejezték ki a szellemi vetélkedőkön adott válaszaik a Szovjetunió történetével, az októberi forradalommal, a második világháború eseményeivel, a testület életével kapcsolatos kérdésekre. Ezt bizonyították munkásőreinknek az üzemekben, a termelőszövetkezetekben, az állami gazdaságokban, a szocialista brigádokban elért munkasikerei, s azok a vállalások, amelyeket szabad időben társadalmi feladatként teljesítettek. Ez a verseny — az országos parancsnok felhívásának szellemében — nem .szorítkozik csupán a szolgálat ellátására, az egységek fegyelmének tovább^ szilárdítására, a kiképzési eredmények növelésére és az elméleti kérdésekre adott válaszokra. Azok lesznek végül a győztesek, akik valamennyi téren a legjobbaknak bizonyulnak: helytállnak a testületen belül, s példamutatóan dolgoznak munkahelyükön ! A kiírás értelmében ma befejeződik megyénkben a háromfordulós verseny. Nagy dicsőség ebben eredményesen szerepelni, a legjobbak között végezni. A készülődés során munkásőreink azt fejezték ki, hogy a megyei döntővel nem tekintik befejezettnek a versenyt, azt tovább folytatják. Ugyanis — mint többen mondták — a kiképzési év vége még messze van, s jó néhány hónap, ezernyi tennivaló vár rájuk üzemükben, munkahelyükön. Tovább akarják folytatni a vetélkedést, hogy a testületben és az üzemekben minden feladatot sikeresen teljesíthessenek. Eredményes szereplést kívánunk munkásőreinknek a megyei döntőn. Elhatározásuk szellemében sikeresen folytassák munkájukat üzemükben, így lesz igazán teljes és valóban eredményes részvételük a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának tiszteletére indított versenyben. Sz. L.
