Somogyi Néplap, 1977. szeptember (33. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-24 / 225. szám

M r Ésszerű tervszerűség I iként az élet bármely területén, a pártmun­kában is elengedhe­tetlen az előrelátás. Ezért nagy fontossága van annak, hogy a pártszervezetek min­dennapos tevékenysége átgon­dolt és tervszerű legyen. Ör­vendetes, hogy ez a felismerés egyre erőteljesebben, érvénye­sül is a pártszervezetek túl­nyomó többsééénél, s mind­jobban áthatja törekvéseiket, fáradozásaikat. Talán egy kissé afféle »kö­telező tiszteletadás«-nak tűn­het ez az utóbbi mondat, dé hadd támasszam alá egy »el­fogulatlan« szemlélő vélemé­nyével. Egyik tesívérpártunk felelős pártmunkásának sza­vaira utalhatok, aki több itt­honi pártszervezetünk mun­kájával ismerkedve a legelső helyen elismerően említette a tevékenységükben általa ta­pasztalt előrelátást. Megra­gadta, hogy e pártszervezetek vezetői nemcsak jelenlegi tennivalóikat ismerik, de jó előre átgondolják, milyen fel­adatok várnak rájuk a köze­lebbi-távolabbi jövőben. A munkának ez a vonása természetesen nem egyszerű­en a pártszervezetek vezetői­nek személyes érdemeiből kö­vetkezik, hanem — mondhat­ni — az objektív körülmé­nyek ezt valósággal ki is kényszerítik. Azok a feladatok ugyanis, amelyek ma a párt- szervezetekre hárulnak, álta­lában, nem oldhatók meg ter­vezés, előrelátás nélkül. Az üzem- és munkaszervezés fejlesztésével, a gazdasági szerkezet korszerűsítésével például tervezés híján éppúgy nem lehet érdemben fog­lalkozni, mint ahogy a pro­pagandamunka vagy a köz­művelődés színvonala sem fejleszthető, ha nem rendel­kezünk ehhez megfelelő helyi programmal. A hosszú távú teendők eleve megkövetelik a tervszerűséget, s mivel a párt- munkában növekedett ezek súlya, részaránya, így az elő­relátásnak, a tervezésnek is fokozódott a szerepe. Sokféle területen érezhető a pártmunkában ez a folyamat. Említést érdemel például a kádermunka tervszerűségé­nek erősödése.. Ma már mind több helyen tapasztalható, hogy céltudatosan foglalkoz­nak az arra alkalmasnak ítélt személyek vezetővé nevelése­vei, az ehhez szükséges tu­lajdonságok erősítésével, a képzési feltételek biztosításá­val. Így egy-egy hely megüre- sedése nem vált ki kapkodást, tanácstalanságot; az utánpót­lás a fizikai dolgozók, a nők és a fiatalok soraiból statisz­tikai kérdés helyett természe­tes folyamatként mutatkozik. De hasonló tendencia érződik általában a politikai képzés, a pártoktatás szervezésénél is, amely szinte mindenütt több évre szóló tervek alapján tör­ténik. S igen erősen fokozó­dik a tagfelvételi munka, a 70 éve született Darvas István Kora miatt még költünk le­hetne: ma töltené be 70. élet­évét a fogékony gondolkodá­sú, társadalmi felelősségtől át­hatott kéthelyi napszámos, Darvas István. A fasizmus pusztító végérája azonban fia­tal korában, 37 évesen kiol­totta életét. Nincstelen falusi ember volt, alkalmi mezőgazdasági mun­kákból élt. Ennek során talált kapcsolatot hasonló sorsú és gondolkodású társaival, akik­kel sokat töprengtek, vitatkoz­tak sanyarú, kilátástalan hely­zetükön, és beszélgettek a falusi nincstelenéit, szegény­parasztok felvilágosításának, szervezésének lehetőségeiről. Társai nagyra becsülték meg­győző érveléséért, elszántsá­gáért, így nem véletlen, hogy 1931 végén kapcsolatba került az illegális kommunista párt egyik fővárosban működő sejtjével, amelynek szálai — a környékből Budapesten dol­gozó munkások révén — So­mogyba is eljutottak. Ettől kezdve gyakran kapott — ter­mészetesen titokban — röpla­pokat a fővárosból, melyeket társaival gondosan elolvasott és megvitatott. Erre elsősor­ban a közös munka, a téli er­dei favágás pihenő félórái bi­zonyultak a legalkalmasab­baknak. Darvas István azt is vállalta, hogy megbízható tár­sakat keresve, szélesebb kör­ben is segíti terjeszteni ezeket1 a felvilágosító anyagokat, a KMP, a KIMSZ és a Vörös Segély forradalmi felhívásait. A kommunisták ellen indí­tott nagyarányú országos haj­sza azonban — miként több somogyi, így marcali és nagy- szakácsi társát — őt sem kí­mélte: 1933 májusának utol­só napjaiban letartóztatták. Néhány hétig a marcali bör­tönben tartották fogva — többször bántalmazva a ki­hallgatások alatt —, majd Pécsre vitték. Itt állították bí­róság elé. Mivel mást nem tudtak rábizonyítani, mint azt, hogy nem szolgáltatta be a kapott röpiratokat, »csak« kéthónapi börtönre ítélték. Büntetését Kaposváron töltöt­te le. Kiszabadulása után — fel­sőbb kapcsolatait elveszítve, rendszeres csendőri megfigye­lés alatt — nem volt lehető­sege arra, hogy bármilyen formában is részt vegyen a mozgalomban. Ennek ellenére a fasiszta államhatalom nyil­vántartotta, és végső percei­ben nem felejtette el egykori felvilágosító tevékenységét. 1944 november elején a nyi­lasok letartóztatták kéthelyi otthonában. Több társával együtt Kaposvárra szállították, majd Németországba hurcol­ták. Hazájába már nem tér­hetett vissza: a dachaui (flos- senburgi) koncentrációs tábor­ban gyilkolták meg, 1944 de­cemberének utolsó napjaiban. Halálának pontos körülmé­nyeit máig sem ismerjük. Születésének évfordulóján kegyelettel adózunk a fasiz­mus áldozata, Darvas István emlékének. • • • Tegnap défután a Marcali Járási Pártbizottság, a kéthe­lyi pártvezetőség, a községi tanács, valamint az úttörőcsa­pat képviselői, Darvas István­ra emlékezve, koszorút he­lyeztek el Marcaliban a már­tírok emlékművénél. Kielégítő az őszi gépellátás Néhány héttel ezelőtt még aggódva nézett a közelgő ku­koricabetakarítás elé a tapso- nyi termelőszövetkezet. A több mint nyolcszáz hektár, fokoza­tosan beérő növény betakarí­tásához hiányzott a megrendelt munkaeszköz, a kombájnra szerelhető két adapter. A gond a napokban megoldódott: bár nem a kért típust, de a célnak éppúgy megfelelő Braud-adap- tereket megkapta a gazdaság. Az idén — az igény ugyan nagyobb volt — 26 adapter szállítását igazolta a megyei Agroker Vállalat, s eddig 22-t kaptak meg a nagyüzemek. A gvártók ezenkívül még ötnek a szállítására tettek ígéretet: ezeket október közepéig átad­ják a gazdaságoknak, így a nagy betakarítás fdején már részt vehetnek a munkában. Egyéb gépekből, az őszi fel­adatokhoz szükséges munka­eszközökből megfelelő az ellá­tás. Szeptember 10-ig a múlt évinél negyvennel több — kü­lönböző típusú — traktort vá­sároltak a gazdaságok. Emlí­tésre méltó, hogy míg tavaly egyetlen T—150 K típusú trak­tor sem került az üzemekhez, az idén már 23-at értékesített a vállalat, s mindennap vár­ják azt az ötöt is, amelynek szállítására ígéretet tettek. Rá- ba-Steiger, MTZ 80-as ma is van raktáron, így az esetleges »pótigényeket« ezekből ki tud­ják elégíteni. A gépellátás javulását jól mutatja a forgalom forintban kifejezett értéke. A múlt év­ben szeptember 10-ig 328 mil­lió, az idén eddig 429 millió forint (termelői áron számított) értékű gépet adott el a megyei Agroker. Az üzemek érdekét szolgálva leltározáskor sem »zárt be« a vállalat. párttaggá nevelés céltudatos­sága is, mind az egyes sze­mélyek felkészítésében, mind pedig a párt összetételének tudatos alakításáoan. E kedvező és örvendetes folyamatnak azonban — s er­ről sem hallgathatunk — vannak bizonyos árnyoldalai. Mi tagadás, helyenként a ter­vezés bürokratikus és formá­lis vonásokat is ölt, s ezzel a munka előmozdítója helyett annak fékjévé válik. A papír bűvölete ismert honi betegsé-, günk, s még nem találták fel azt az orvosságot, mely egy­szer s mindenkorra immunis­sá tenne bennünket vele szemben, megóvná tőle. Néhol ismét erőt és időt von el az érdemi munkától olyasféle munkatervek , »gyártása«, amelyek csupán az íróasztal fiókjának készülnek. Üjra tervbe foglalják olykor azt, amit egy másik terv már tar­talmaz; avagy a pártszerve­zet saját programjaként meg­ismétli, amit a gazdasági ve­zetőség a cselekvés irányvo­nalaként egyszer már megfo­galmazott. Készülnek tervek, amelyek végrehajtását lehe­tetlenség valóságosan meg­szervezni és ellenőrizni, mert csupán ködös általánosságo­kat, és formálisan mindenki­re, valójában senkire sem kö­telező jókívánságokat, óhajo­kat tartalmaznak. . • V an azután a terveknek egy olyan fajtája is, amely éppenhogy nem általános, hanem nagyon is konkrét, precíz, részletes, de éppen ebből a sajátosságából eredően nehezíti az adott te­rületen a munkát. Készültek például az utóbbi időben nem egy helyen olyan, úgyneve­zett pártépítési tervek, ame­lyek szinte mérnöki pontos­sággal vázolták fel, kiket kí­vánnak fölvenni a következő esztendőkben. Egy-egy ilyen terv láttán az emberben már- már olyan kép ötlött fel, hogy ha valamelyik dolgozó a pártszervezethez, fordulva felvételét kérné, a párttitkár a tervbe belelapozva azt mon­daná: »igen, 1981 első félévé­ben még van egy szabad he­lyünk, ide előj egy zem.« Ez persze karikírozott túlzás, de némely ilyen terv ténylegesen alig hagyott lehetőséget az élet valóságához történő ru­galmas igazodásra. Márpedig a tervszerűség akkor — és csak akkor — ész­szerű, ha rugalmassággal pá­rosul. Az élet nem igazodik teljesen a legjobban átgon­dolt tervekhez sem, a való­ság mindig vet föl olyan kér­déseket, amelyekre nem le­hetett korábban gondolni. Aki igazán előrelátó, ezt is szá­mításba veszi. Az ilyenfajta ésszerű és rugalmas tervsze­rűség vezet célhoz. Gyenes László Egy hektárról harmincezer forint érték Megnyílt a dél-dunántúli táj kiállítás Egy múlt évben kierhelke­dően jól sikerült rendezvény méltó folytatásának adott ott­hont ismét a Kaposvári Me­zőgazdasági Főiskola. A Me­zőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, Agroinform itt rendezte meg a kisáruter- melés eredményeit bemutató, a termelés fejlesztését szolgáló tájkiállítását négy ' dunántúli megye, Baranya, Somogy, Tol­na és Zala részvételével. A főiskola lovasiskoláiának területén zászlódísz és zeneszó fogadta az ünnepélyes megnyi­tóra érkező sok száz érdeklő­dőt. Dr. Tamás Károly, a fő­iskola főigazgató-helyettese köszöntötte a részvevőket, majd Tóth Lajos, a megyei ta­nács elnökhelyettese mondott beszédet. — Egy jó kezdeményezés után lassan hagyománnyá vá­lik — mondta —, hogy évente bemutassuk a mezőgazdasági kisárutermelésben elért leg­jobb eredményeket, ismertes­sük a jól bevált módszereket azzal a céllal, hogy ezek mi­nél gyorsabban elterjedjenek, közkinccsé váljanak. Ezzel is a társadalmi termelés haté­konyságának növelését kíván­juk szolgálni. Emlékeztetett a mezőgazda­ság ötödik ötéves tervi felada­taira, ezen belül is az 1977. évi — minden előzőnél ma­gasabb szintű — célokra. Ha az őszi feladatokat sikerül megfelelő időben, jó minőség­ben elvégezni, akkor tervein­ket túl is teljesíthetjük. Eb­ben a dicséretes eredményben Érdeklődők a barkácsolók kisgépei körül. részük van a háztáji és ki­segítő gazdaságoknak. Egész mezőgazdasági terme­lésünk mintegy 33 százalékát a kisgazdaságok adják. A négy dunántúli megye háztáji és kisegítő gazdaságaiban van jelenleg a szarvasmarha-állo­mány 28, a sertésállomány 50, a baromfiállomány csaknem 60 százaléka. Ha ehhez hozzá­tesszük azt is, hogy kukori cából például az összes ter Az Agroker bemutatója. Á barátság ápolásáért Á nagybajomi Lenin Terme­lőszövetkezet irodaházának fo­lyosóján híradótábla adja tud­tára minden érdeklődőnek, mikor várnak szovjet vendé­geket a gazdaságban, hova utazhatnak a Magyar—Szovjet Baráti Társaság tagjai. Mindig van valami friss hír, mindig történik valami. Az 1971-ben alakult MSZBT tagcsoport jó munkájára fel­figyelt az Országos Béketa­nács elnöksége is, és a közel­múltban emlékplakettel jutal­mazta meg őket. A termelő- szövetkezet párttitkára, Ko­vács ltsván nyitott dobozban, a vitrinben őrzi a kitüntetést. — Nem ezért dolgoztunk. De jólesik, hogy mások is ész­reveszik az ember munkáját. Nekünk itt, Nagybajomban, különösen nagyok a lehetősé­geink a 'két nép barátságának ápolásában. Sokan vagyunk még — az idősebb generáció­ból —, akik átéltük itt a har­cokat, és gyakran jönnek hoz­zátartozók a sírokhoz, az em­lékművekhez. Ilyenkor mindig kérik a segítségünket, s mi nagyon szívesen elkísérjük őket. Gyakran látogatnak el hozzánk csoportok, küldöttsé­gek, a közelmúltban is járt nálunk egy veteránokból álló küldöttség. Mindig nagy sze­retettel fogadjuk őket. À termelőszövetkezet tagjai közül többen jártak már a Szovjetunióban, négyen most utaznak a barátságvonattal a Nagy Októberi Szocialista For­radalom 60. évfordulójára. A párttitkár — aki egyben az MSZBT-tagcsoport vezetője — asztalán a Fáklya folyóirat legújabb számai feküsznek. — Még nem osztottuk ki őket — most kerül rá sor. Emellett jár nekünk a Szov­jetunió és a Szovjet Irodalom című folyóirat. Ez utóbbit az általános iskolába visszük el, a diákok is érdeklődnek irán­ta, a pedagógusok pedig nem­egyszer beépítik az általános iskolai tananyagba. — Milyen a csoport kapcso­lata az általános iskolával? — Nagyon jó. Gyakran hív­nak meg bennünket, én is jár­tam már többször a gyerekek­nél előadást tartani — az itt folyt harcókról, a szovjet—ma­gyar barátságról, a békéről. Az a véleményem: ahhoz, hogy értékelni tudják a békét, s akarják is, el kell nekik mon­dani, milyen volt a háború szörnyűsége. Most együtt ké­szülünk a hatvanadik évfor­duló megünneplésére. A peda­gógusok már tanítanak dalo­kat, verseket arra az ünnep­ségre, amelyet majd a hősi emlékműnél rendezünk. — A programban megyei kapcsolatok is szerepelnek. — Igen. A vezetőség úgy döntött, hogy igyekszik a fa­lun élőkkel megismertetni a gyárak, üzemek életét. Vol- tunk_ a Kaposvári Ruhagyár­ban, a Kefe- és Műanyagipari Vállalatnál. Találkoztunk a Nagyatádi Konzervgyár dolgo­zóival. őket meg elhívtuk ide. Mindenki számára nagyon hasznos találkozók voltak ezek. — Hogyan készülnek a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 60. évfordulójára? — Eddig is szerveztünk ve­télkedőket különböző témák­ban. Most egy újabbat indí­tunk Betűk szárnyán a Szov­jetunióban címmel. A terme­lőszövetkezeti tagokon kívül az ipari munkások és az ál­talános iskolások közül is so­kan tagjai csoportunknak, így 10—12 csapat versenyez majd egymással. Budapesten, a Vár­ban rendeznek egy kiállítást az évforduló alkalmából, erre is felutazunk. i v S. M. més egyharmada, a burgonyá­nak és a zöldségnek több mint fele a háztáji termelésből, a kisüzemektől származik, akkor nem szükséges külön magya­rázni ennek az ágazatnak a népgazdasági jelentőségét. Összességében a kisgazdaságók egy hektár mezőgazdasági te­rületen több mint harmincezer forint értéket termelnek, ez magasabb a nagyüzemi átlag­nál. Természetesen figyelembe kell venni azt is, hogy a kis­gazdaságok ellátását — ha nem is mindig zavarmentesen — a nagyüzemek vállalják. Jól kifejezi ez, hogy a közös gazdaságok fontos, szerves része a kisüzem. — A kisárutermelés helye és szerepe tisztázott — mond­ta a továbbiakban Tóth Lajos. — Mindenütt fokozatosan ja­vul a háztáji és kisgazdaságok termelését irányító és szak­tanácsadó tevékenység, foko­zódik a szervezettség, és ál­talában javul e gazdaságok ellátása. A felvásárló, forgal­mazó és a különböző társadal­mi szervek egyre céltudato­sabb együttműködése megte­remtette a folyamatos terme­léshez szükséges feltételeket, a termelés és az értékesítés biz­tonságát. Beszéde befejező részében felhívta a figyelmet: az elért eredmények korántsem jelen­tik azt, hogy a kisárutermelés fejlesztésének minden gondja megoldott. Fontos feladat a kistermelés üzemági szerveze­tének erősítése, a kisgazdasá­gok eszközellátásának javítá­sa, korszerűsítése, a nekik nyújtott szolgáltatások bőví­tése. A megnyitóban elhangzott gondolatokat a színvonalasan megrendezett bemutató méltó­képpen támasztotta alá. A termelés eredményeit a szük­séges feltételekkel összhang­ban láthatják az érdeklődők. A kertbarátok, a kistermelők szemet gyönyörködtető zöld­ségféléi, gyümölcsei mellett például ott szerepel a növény­védő állomás munkáját repre­zentáló bemutató. Nemcsak szakszerűen nevelt, nagy érté­kű jószágok dicsérik a ház­táji állattenyésztést folytató gazdák hozzáértését — ott so­rakoznak a koncentrátumok, a tápok, a takarmánykeverékek is. És bemutatkoznak nagysze­rű kisgépeikkel, a munkát könnyítő eszközeikkel a bar­kácsolók. Tablók, táblázatok szemléltetik néhány nagyüzem — Baksa, Tab — háztáji szer­vező munkáját. Bizonyos, hogy élményt és igen sók tanulságot ad a teg­nap megnyílt rendezvénv. Aki látta az egy évvel ezelőtti ki­állítást, az ezen a magas szín­vonalú bemutatón lemérheti azt is, hogy céljainkkal össz­hangban milyen elismerésre méltóan fejlődik ebben a négv megyében a kisgazdaságok termelése. Vörös Márta

Next

/
Oldalképek
Tartalom